Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-23 / 46. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO

1961. február 22.

Dőlnek a fák

CSÖND VAN. Kihaltnak tűnik az erdő. A fák is olyanok, mintha elpusztultak volna, rég lehullott leveleikkel nem játszik a szél, a földhöz tapadva várják, hogy átadhassák a földnek éltető erejüket, mely holtuk után talán azt a fát fogja táplálni, amelyről lehullottak. Becsap bennünket ez a csönd. Jólesik á lassan döcögő kocsin ülni, amely visz bennünket egyre beljebb az erdőbe.

Beszélgetünk Orbán Ferenc fo- gatossal, aki elmondja, hogy nem ilyen kihalt ám az erdő, amint itt látjuk, ott bent javában folyik a munka.

És- tényleg. Mintha csak válaszként érkezne az imént kimondott szavára, a távolról felhangzik a fejszék csattogása, majd utána óriási robaj jelzi, hogy kidőlt egy fa. Megérkeztünk. Sculteti Sándor erdész vezeti a vágási munkálatokat. Tőle érdeklődünk.

— Milyen munka folyik az erdőben?

— Ezen a részen — a szálkai egyes védkerületben — jelenleg, csak fakitermelés folyik. Ezt a kitermelést is kézzel végezzük.

— És nem fogja akadályozni a tervteljesítést a kézitermelés?

— Nem, mivel gépek állnak rendelkezésünkre, csak ezeket az erdészet ott foglalkoztatja, ahol még erdősítési kötelezettségeink fennállnak. Ha ott a gépek segítségével befejezik a termelést, a gépeket hozzánk irányítják.

— Ezen a részen nem fognak erdősíteni?

— Itt az erdősítés már két éve megtörtént. Csodálkozva hallgattuk az erdész szavait.

— Hogyan történhetett meg, hiszen még most döntögetik a faóriásokat?

— Nézzék csak meg! Az idős állomány alatt már ott vannak a fenyőcsemeték. Csak most vettük észre, hogy a hatalmas tölgyek aljában fenyők bújnak elő.

— Ezt nevezzük áttelepítésnek. Nem várjuk meg a kitermelést, hanem már előbb elültetjük a csemetéket. így kettős eredményt érünk el. Még az idős állomány gyarapodik, a fiatal ültetés is megerősödik.

— Mire használják fel a kitermelt faanyagot?

— A kitermelt faanyagból szál lítunk fűrészrönköket a fűrészüzemeknek, bányafát és pillérfát a bányáknak, tűzifát a TÜZÉP- telepeknek. Ezenkívül termelünk még fagyártmány feldolgozási fát, melyet saját fűrésztelepünkön félkészárunak dolgozunk fel.

MELLETTÜNK ZÜG A FŰRÉSZ. György János és Sági János munkások jókedvűen dolgoznak.

— Mióta dolgoznak az erdőgazdaságnál?

— Én tizenegy éve — mondja György János brigádvezető. Társam még csak két éve dolgozik az erdőgazdaságnál.

— Hogyan vannak megelégedve a keresettel?

— Nincs okunk panaszra. Havonta 1200—1300 forintot keresünk, ezen kívül havonta két méter ágfát is kapunk.

— Pál György Alsónánáról jött fiával és két társával dolgozni. Lelkesen dolgoznak, mindent megtesznek azért, hogy a szálkai egyes védkerületnek sikerüljön a kitűzött feladatokat megvalósítani.

Nagy Sz. József most dolgozik először az erdőben.

— Hogy tetszik az erdei munka?

— Először azt gondoltam, hogy csak a télen fogok az erdőben dolgozni, de úgy határoztam, hogy végleg kitartok az erdei munka mellett. Nagyon sok szépsége van az erdei munkának, habár van nehézsége is.

És valóban úgy láttuk, hogy az erdőgazdaság dolgozói örülnek a szépségeknek, de leküz- dik a nehézségeket. Ilyen munka mellett nem fog nehézségekbe ütközni a terv teljesítése.

Bálint

Találkosó vélemények

Egyszerű ötlet, problémát

Egy öreg Turner-kvadrázó gépet fiatalítottak meg, hosszas kísérletezés, sok-sok fejtörés, munka után. A gép ugyan megfiatalodott, de nem ez a leglényegesebb! Eddig a Turner géppel csak puha árut tudtak mérni, most az átalakítással, fiatalítással kemény bőrárut is — például talpbőrt — kifogástalanul tudnak mérni.

Ez az újítás lényege. Ezért kapott egyelőre háromezer forint díjat a gép átalakítója, az ötlet megvalósítója, SzSá«K Ferenc.

— A bőripar problémája volt ez. Úgy hiszem, a megoldás jó, legutóbb, amikor a minisztériumi szakembereknek is bemutattuk

Az a célunk, hogy segítsünk embertársainkon

Sárgás villanyfény világítja Ántalné fekete haját. Az elmúlt év munkáját dokumentáló iratokat nézegeti a kis irodában. Visz- szagondol az egy évre, mit tett a vöröskereszt helyi szervezete az elmúlt évben, hogyan oldották meg feladatukat. Az elmúlt évben kilencvenhat taggal és huszonhat forint készpénzzel kezdték a munkát. Most már négyszáz- hetven fő tevékenykedik a szervezetben és több mint kétezer forint a »vagyonuk-«.

A munkát nem egyedül végezte, segítette huszonkét bizalmi, az egész tagság, s a feladatokat sikeresen oldották meg.

Amíg papírjai fölé hajolva a múlt év munkájáról gondolkodik, kopogtatás zavarja meg, Csoboth Veronka lép a szobába, bélyegekért jött, az elszámolást hozta. Majd egy idős házaspár jön, leülnek a vígan duruzsoló kályha mellé, várnak sorukra.

Amikor végez Antalné munkájával, hozzámfordul és mesélni kezd.

— Már nyomozóknak is kiválóak vagyunk...

— Ne csodálkozzon, hallgasson végig. Úgy terveztük, hogy az egyik bácsit elküldjük alkoholelvonó kúrára. Mire lakására értünk, csak hült helyét találtuk. Eltűnt. Nem találtuk a környéken sem. Az ügyet átadtuk a rendőrségnek. Eredmény nem volt. Tegnap Bajára utaztam, s ott jutott eszembe, hogy a kórházban kellene megnézni, kérdezem a portástól; nem tudott a bácsiról. A mentősökhöz mentem, ők sem emlékeztek hasonló nevű emberre. Hosszas töprengés után az egyik mentősnek eszébe jutott, hogy hasonló nevű embert mintha hoztak volna be, agyvérzéssel. A nyilvántartásból nevét és a beszállítás körülményeit is megtudtuk. A segítés azért mégsem érkezett későn, volt még dolgunk az üggyel kapcsolatban, de sikerrel áldottuk meg.

— Egy másik alkalommal, meg egy fiú jött, hogy nagyon szerte! ié abbahagyni az ivást. Rajta is segítettünk. Ilyen ügyeink is vannak és mások is, kisebb, nagyobb jelentőségűek, de mindet egyformán kezeljük, lelkiismeretesen, gondosan, hogy segítsünk embertársainkon, mert ez a feladatunk, ez a célunk. S itt, Bátaszéken nagyon sok ember így vélekedik, ezt bizonyítja a vöröskereszt alapszervezet múlt évi, s már idei munkája is. P. J.

amely országos oldott meg

működés közben a szerkezetet, elismerőleg nyilatkoztak. További kísérleteket folytatunk, s tökéletesítés után a gépet az ország többi gépgyárában is így alakítjuk át mondja az újító.

— Hogyan találta meg ezt a jó megoldást?

— Hosszú útja van ennek, képzett tímár vagyok, ismerem a bőröket és lakatos mesterséget is tanultam. Ebben a szakmában dolgozom már hosszú évek óta. Az újítási feladattervben a múlt évben azt közölték, hogy célprémiumot adnak a keménybőrök mérését kidolgozó ötletnek, vagy újításnak. Gondolkodni kezdtem, rajzolgattam, s egy egyszerű ötlet jutott eszembe: a gép ki- és bejövő részén hengerpárt kell tenni, amely 'egyenesíti a bőrt és a tapogatók minden négyzetcentimétert le tudnak »olvasni«. Az ötletet elmeséltem kollégáimnak, nekik is tetszett. Mérnökök, rajzolók, esztergályosok segítettek az újítást megvalósítani. És elkészült a gén, már alkalmazzuk is a kemény bőrök mérésére.

Sziüsfi Ferenc, csak egy a Si- montornyai Bőrgyár sok újítója közül. S az egyszerű ötletek százait javasolják évente a dolgozók, s azok megvalósultával válik gyorsabbá, jobbá a munka.

— P —

Csendes a bonyhádi plébánia. A hetvennyolc éves fehérhajó. Pór apát egyedül van. Ebéd utáni pihenőjét tartja. Hellyel és zamatos fehér borral kínál bennünket, amelyet egyik ismerőse hozott ajándékba Mohács-szigetről.

Beszélgetünk. Sok minderről szó esik. Amikor Lumuw.ba nevét hozzuk szóba Pór apát két fehér szemöldöke között függőleges ráncok jelennek meg. Haragos az arca, s a hangja belső felindultságról tanúskodik, ami kor megszólal.

— Ártatlanul ölték meg! De jaj a gyilkosoknak! A gyilkosság bűnéért felelniük kell az égtek és a földiek előtt.

Előre dől a széles karosszékben és egy árnyalattal magasabb hangon folytatja.

— XJgy látszik még most sem értették meg egyesek, hogy elvi kérdéseket nem lehet doronggal elintézni! Pedig rossz politikusok azok, akik brutalitásra alapozzák politikájukat... Nekem az a véleményem, hogy minden nemzetnek joga van a szabadsághoz. Úgy gondolom, mi magyarok különösképpen együtt tudunk érezni minden szabadságért küzdő néppel, mivel a mi generációnk is érezte a nemzeti elnyomást.

— Magyarország német megszállására gondol az apát úr?

— Igen. Amikor Lumumbát elhurcolták visszaemlékeztem arra, hogy engem is elhurcolt a Gestapo tizenhét évvel ezelőtt. Amikor a bántalmazásról értesültem az újságokból, felelevenedett bennem az én zaklatásom időszaka. Nehéz idő volt! A mai fiatalság szerencsére már nem is tudja elképzelni mit éreztünk akkor. Az egyik magyar csendőrtiszt azt mondta, amikor a Gestapo átadott bennünket a csendőrség őrizetének: »Az urak ne nagyon hangoztassák magyarságukat«. A belga imperializmus politikája ijesztően hasonlít a német fasiszta imperializmus gyarmatosító szándékaihoz.

— A Lumumba árvákkal együtt gyászolunk mi is! — jegyzi meg a kíséretemben lévő elvtárs.

Pór apát bólint. A hangja reszket a meghatódottságtól.

— Szomorú az árvák sorsa. Én tudom! Hosszú évtizedekig neveltem árva gyermekeket.

Amikor búcsúzunk, Pór apát még meo'oayzi.

— A világ minden becsületes embere együtt érez most a kongói néppel, politikai és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül.

—H—

Ülés! tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága

Kedden délelőtt fél kilenc órai kezdettel a megyei tanács épülete második emeleti tanácstermében ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága.

Az ülés első napirendi pontjaként dr. Tuska Pál tett jelentést a vb-feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. *

Második napirendi pontként

Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője tett jelentést a tavaszi munkákra való felkészülésről, valamint a gépállomások előkészületeiről, majd Fülöp Lajos a személyzeti csoport vezetője tett jelentést a képesítési rendszer bevezetéséről szóló kormányhatározat végrehajtásáról.

Végül folyó ügyeket tárgyalt a végrehajtó bizottság.

Mozgalmi hírek

Hogy észen az alapszervezeti

titkárok tanfolyamának résztvevői a tanfolyam ideje alatt két esetben esti családlátogatást végeztek a helybeli Uj Barázda Termelőszövetkezet tagjainál.

A családlátogatásoknak az volt a célja, hogy a termelőszövetkezet tagjaival, családtagjaival elbeszélgetve tapasztalatokat szerezzenek a tsz munkaszervezéséről, belső életéről. Ezenkívül politikai felvilágosító munkát is

végeztek a tsz-tagság aktivizálására.

Az agitációban résztvevő elvtársak 56 tsz-családot látogattak meg, akikkel barátian elbeszélgettek.

*

A Szekszárd Városi Nőtanáes a Garay Tsz-ben dolgozó asszonyok kérésének és óhajának tett eleget akkor, amikor az elmúlt héten létrehozta a Garay Tsz-ben I a nőbizottságot.

DCaeimal történet — ú j náltűzathíui

Nagy volt a vigalomság Tomanekfalván. A Búsuló juhászhoz címzett kocsmában győzelmet ünnepelt a helyi Vörösmarty Termelőszövetkezet, amely magába egyesíti a falu földművelőinek 97 százalékát.

— Igyunk arra, hogy legyőztük a régit — emelte poharát Puxler Mátyás, az állattenyésztési brigádvezető és elkezdte énekelni, hogy azt mondja: — Száz forintnak ötven a fele...

Szól a »sláger«... Közben elmondom, hogyan is néz ki a régi győzelme az új felett. Az egy esztendőt megért Vörösmarty Termelőszövetkezet az első évben 40 forintot fizetett ki tagjainak minden munkaegységre. Tomanekfal- ván a mai szövetkezeti gazdáknak magasabb a jövedelme, mint a tegnapi egyéni gazdáké volt.

— Erre inni kell! — állapította meg nagy bölcsen Máté Miksa traktoros.

Ekkor nyílt az ajtó. Módos Jakab érkezett, a szamaras paraszt. Érdekes ember ez a Módos Jakab. Vagy három lóhosszal elmaradt a fejlődéstől. A világ csodájára mindmáig azt állította, hogy 3 holdjából, két szamarával többet kihoz, mint a szövetkezet fejlett technikával ugyanekkora

területből. Eleinte még csak vitatkoztak vele, de aztán hagyták azzal a jeligével, ismerje be maga, hogy képtelenséget állít.

Szóval ő érkezett meg ünnepi díszben azzal, hogy elfogyaszt egy nagyfröccsöt, de semmi többet. Igen ám, de könnyű a békát tónak ugrasztani. Nem volt hát nehéz Módos Jakabot megagitálni még egy és a többi öt nagy- fröccs elfogyasztására. Ezen a napon, mert a zárszámadási közgyűlést tartották a Vörösmarty- ban nagylelkűéit voltak a szövetkezeti gazdák, saját zsebükből fizettek a szamárfogattal rendelkező Módos Jakab egyén< gazdának.

— De térjünk a tárgyra Jakab gazda — emelkedett szólásra Pesti Gábor, a magtáros. Addig innét távozás nincs, míg nem iszunk külön-kiilön mindenki egészségére. Ezt most én fizetem, mert 400 munkaegységem volt, 16 000 forint ütötte a markomat.

Módos Jakab várta, hogy következik a népnevelés, megint előhozakodnak, hogy legyen szövetkezeti tag. Csalódott. Egy árva szóval sem említették neki, hogy szívesen látnák a közösben. De nem bírta tovább a hallgatást. Kenetteljes mozdulattal a zenekar elé lépett és rákezdte:

— Zene állj! Most én következek. Tisztelt gyülekezet! Belátom, hogy a szövetkezet legyőzött. — Megállapodtam magammal, hogy belépek a csoportba. Most mindjárt szavazzanak, bevesznek-e maguk közé. Ha igen, akkor kerítsenek nekem egy nyilatkozatot, most azonnal aláírom — és kész.

A szövetkezeti parasztok összenéztek, ámultak a csodálkozástól, mert arra aztán igazán nem számítottak, hogy a szamaras Módos maga ajánlkozik szövetkezeti gazdának. Nagy ügyet nem csináltak a történtekből. A legfiatalabbat, Csiszár Jóskát menesztették a tanácselnökhöz, azonnal keljen fel és kerítsen egy belépési nyilatkozatot.

így lett.

A szamaras Módos az éjszakai hangulat hatására még másnap is jókedvvel, ezzel állított be a szövetkezet irodájába:

— Hol székel az értékelő bizottság, mert felszámolom kisparaszti gazdaságomat, a Vörösmarty Tsz gazdája lettem. Jöjjön a bizottság elnöke, állapítsa meg mit érnek igásjószágaim, a gazdasági felszerelések, legyen vége minél előbb ennek a parádénak.

A Vörösmarty Tsz agronómu- sát erre nevetőgörcs fogta el, de diszkréten elfordult, a világért se akarta Módos Jakabot megsérteni. A helyzetet Mihályi Ernő, a segédkönyveid mentette meg. Imigyen szólt:

— Nézze, Jakab bácsi. Egy év alatt megteremtettük a nagyüzemet, jó hírnevet szereztünk szövetkezetünknek. Annak a két szamárnak a felértékelése már csak nem fog ki rajtunk. Mondja meg mit kér értük?...

— Na, látjátok, erről van szó... Most pedig adjatok útbaigazítást hol találom meg Puxler Mátyást, azt a híres brigadérost. Az ő bandájába soroljatok be, holnap már a közösben akarok dolgozni, — próbált pontot tenni a beszélgetésre Módos Jakab.

*

A történet, amit elmondtunk, igaz, csak a község, a szövetkezet és a szereplők nevét változtattuk meg. E kegyes csalás ellenében, megígértük, egy év múlva a szó- bahozott termelőszövetkezet zárszámadást közgyűléséről és Módos Jakab szövetkezeti gazdáról riportot írunk, felelevenítve az elmúlt napokban történt esetet.

MOLNÁR LÁSZLÓNÉ