Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-22 / 45. szám
4 ÍOLNA MEGYEI VEPÜJSÄG 1961. február 22. /A község érdeke i Estébe hajlik a délután, a gyönki tanácsháza elnöki szobájában, ketten beszélgetnek. Különféle iratokat forgatnak, oda-odalépnek a község falon függő térképéhez. Az egyik Pólyák Sándor, a községi tanács elnöke, a másik Dobó László református lelkész, a községfejlesztési állandó bizottság titkára. — Azért jöttem be, hogy egészen pontosan megmagya1 rázhassam az embereknek, hogyan is áll ez a vízmű társulási hozzájárulás. 'Már többen is kérdezték tőlem: »Igaz-e, hogy \ csak a gazdáknak kell fizetni a hozzájárulást, az alkalmazottaknak, a havi fizetéseseknek nem?« — Ahogyan a szervezőbizottság alakulásakor beszélgettünk róla, az alkalmazottakat, a fizetésből élőket is be kell vonnunk a társulásba. Aki aláírja a belépési nyilatkozatot, annak fizetnie kell a 320 forint hozzájárulást — válaszol a tanácselnök, majd egy névsort tesz az asztalra. — Itt vannak, akik már aláírták ... — Egyébként már megállapodtunk a ktsz-szel, a péküzemmel, a gimnáziummal, az általános iskolával, a szociális otthonnal, hogy nyolc éven keresztül fizetnek, összesen 56 000 forint hozzájárulást évente. — Tízezer forintot fizet a három termelőszövetkezet. Amint lehet, a tavasszal megkezdődnek a munkák, máris rendelkezésre áll egymillió forint. A Nemzeti Bank megnyitotta a hitelt... — magyaráz a tanácselnök. — Az egész községnek össze kell most fogni, hiszen az egész község érdeke, összesen 800 000 forint értékű társadalmi munkát kell elvégeznünk. Mostanában — mint azt a tények bizonyítják, okkal — több szó esik a huligánokról, a fiatalok helytelen viselkedéséről, mint korábban. Talán korábban kellett volna róla többet beszélni és tenni ellene, s akkor bizonyára ma már eredményekkel dicsekedhetnénk, de ha most tesszük, még mindig nem késő. Nem a kifejlett huligánkérdésről akarok beszélni. Kevesebbről, de ez a kevesebb is éppen úgy hozzátartozik, velejárója a társadalmi együttélésnek, mint az előbb említett... Írott és íratlan törvények szabályozzák a társadalomban az emberek egymáshoz való viszonyát. Az írott törvények megsértése a súlyosabb, de az íratlan figyelmen kívül hagyása, talán megelőzője a súlyosabb eltévelyedésnek. A napokban egy értekezleten voltam, ahol magukat művelt embereknek valló egyének voltak jelen, hogy komoly problémákról vitatkozzanak, megoldást keressenek széles rétegeket érintő vagy érdeklő hiányosságokra. Jóindulatról, tiszteletteljes törekvésről, becsületes tenniakarásról tanúskodott minden elhangzott szó, míg egy fiatalember szólásra nem emelkedett. Talán a szándék nála is jó volt — biztos vagyok benne, — de az a furcsa, — nevezhetném talán nyeglének is — hang, amit megütött csodálkozást váltott ki nemcsak belőlem, hanem a jelenlévők többségéből is. Beszélt a munkája során tapasztaltakról —, hogy egy kissé fennhéjázón és fiatalságához képest furcsa kioktató hangon, már ez meglepő volt, de pillanatnyi dermedt megdöbbenést váltottak ki azok a szavak, amikor azt mondta a hozzá for— Mennyi vezetéket kell lefektetni? — kérdezi a tisztele- tes. — Összesen 12 600 métert — válaszol az elnök, odalép a térképhez, végighúzza rajta ceruzáját. — A Miszlai úton az utolsó házig megy a vezeték, emitt a Petőfi Tsz majorjáig. Nem lesz olyan utca, amelybe ne vezetne el. Ötven kút lesz és húsz tűzcsap. Elég sűrűén lesznek a kutak, mert sokan jelentkeztek már, hogy bevezetik a lakásba. Majd ha ezeket is számbavettük, akkor határozzuk meg véglegesen a kutak helyét. Nyilván nem olyan házak elé helyezzük a kutat, amelyekbe bevezették a vizet. — És lesz-e elegendő nyomás a magasabb részeken? — kérdezi a tiszteletes. — Annyira nem ismerem még a tervet... — Igen. A kút maximális teljesítőképessége 500 liter percenként. A szüséglet a közdűlő emberekről, »Jönnek a pacákok és hozzák...« Lovaskocsin érkező, falusi emberekről beszélt így, csapottvállú kabátját unottan rángatva a vállán. És elnevette magát, mint aki nagyon szellemes viccet mondott. Ez meg nem huliganizmus, de az útnak egy kezdő része, amely hozzávezet. Miért nem tisztelheti meg ez a fiatalember a falusi embereket, a termelőszövetkezeti tagokat, vagy egyéni gazdákat azzal, hogy elvtársaknak, vagy embereknek nevezze őket. Ahelyett, hogy »pacákot« mond .. . Engedtessék meg, hogy én kérjem azoknak az embereknek a nevében a fiatalember szavait, akikre ő alkalmazta azokat ... Tisztességes, rendes dolgozó emberekről van szó, akik munkájuk végzése során kerülnék kapcsolatba az említett fiatalemberrel. S biztos vagyok abban, hogy az illem megkívánta hangon beszélnek vele, azzal a tisztelettel, amit ő elvár tőlük. S az a nyegle hang, amit ő megütött az említett értekezleten, amellett, hogy szerfölött sértő azokra az emberekre, akik munkájuk során vele kapcsolatba kerültek, vagy kerülnek, őt magát is kompromittá Ija. A társadalmi együttélés Írott és irattan törvényeiről szóltam korábban. Hogy egy értekezleten pacákoknak nevez egy fiatalember becsületes, szorgos, munkától görnyedthátú parasztembereket — mégis csak furcsa. S ha ez még nem is huligánság — bár ki tudja — mindenesetre elítélendő. Innét már csak egy nem is túlságosan nagy lépés a huligán mivolt, aminek az utcán és kocsmában se, de különösen ilyen értekezleten nincs helye. (buni) ségben 280 liter percenként. A kút és a két, ötven köbméteres ellennyomó medence között 80 méter lesz a szintkülönbség. — Kérdezték már tőlem azt is, igaz-e, hogy az ásott kutakat mind be kell temetni? — magyaráz tovább Dobó. — Azt válaszoltam, ez semmi képpen sem igaz. Legfeljebb arról lehet szó, hogy néhány kutat be kell temetni, mert fertőzöttek. Mindenki tudja, hogy Gyünkön alig van jó ivóvíz, és vannak kutak, amelyek valósággal melegágyai a különböző járványoknak. Úgy vagyunk, némelyik embert meg kell győzni arról is, hogy a vízvezeték egészségesebb vizet ad. Húsz évvel ezelőtt ki törődött azzal, hogy milyen vizet iszik a paraszt ... — Arról szó sem lehet, hogy minden kutat betemessenek. Hiszen előfordulhat üzemzavar, s akkor honnan lesz víz? — válaszol a tanácselnök. A két ember beszélgetéséből kitűnik a nagy terv, amelynek megvalósítását a tavasszal már ! megkezdik; vízmüvet építenek ! Gyönkön is — Gyönkön, ahol a megyében talán a legrosszabb a , vízellátás, a legegészségtelenebb 1 a víz. Most szervezik a vízmű társulást, amelynek egyik leglelkesebb szószólója Dobó László református lelkész, a községfejlesztési állandó bizottság titkára. — A vízmű megépítését az idei és a jövő évre tervezzük — válaszol kérdésünkre Pólyák Sándor tanácselnök. — Hárommillió forintba kerül, s amint az előbb említettem, egymillió már rendelkezésre áll. A távlati tervünkben — 1962— 63-ban — fürdő és uszoda építése is szerenel. ennek terve az év végére készül el. A vízmű és a fürdő is az egész község érdekét szolgálja. BOGNÁR ISTVÁN Márciusban kezdődik az építőipari művezető- képző tanfolyam Lapunkban korábban arról adtunk hírt, hogy Szekszárdin, az építők szakszervezetének égisze alatt építőipari művezetőképző tanfolyam indul februárban. A tanfolyam az eredeti tervek szerint nyolchónapos lett volna. Most úgy határoztak a szakszervezet felsőbb szervei, a minisztérium vezetői, hogy a tanfolyam kétéves lesz. A két év alatt az építőipari szakmunkások képzése a legmodernebb formában történik Külföldi és hazai haladó módszerekkel ismertetik meg a hallgatókat, s két év után képzett művezetőkként lépnek az építkezésekre a tanfolyam résztvevői. A művezetőképző tanfolyam tananyagát ezekben a na- I pókban állítják össze. Jegyzetfüzetemből; PÄCÄK Ambrus Zoltán száz esztendeje Ma már egyre kevesebb szó esik róla. az utóbbi években mindössze néhány novellája került újra kiadásra, pedig a századforduló éveiben nemcsak legjelentősebb íróink egyike volt, hanem ama kevesek közé is tartozott. akik finom ízlésükkel, nagy műveltségükkel s valóban v ilágirodalmi tájékozottságukkal segítették az új magyar irodalom kibontakozását. Neve egyet jelentett az ízléssel és haladással. ítélete pedig mindig a lényegre törekedett. Talán épp ez volt Ambrus Zoltán legfontosabb tulajdonsága, a világos stílus, az irálynak az a franciáktól tanult pontossága, amire kortársai között hiába keresünk példát. A valóságot is így nézte, állandóan a lényeget kutatva, s ezért nem kerülte el figyelmét semmi, ami korára és korának embereire jellemző. Novellái nemcsak újjáteremtették a műfajt, hanem utat nyitottak az új magyar novelláknak, s hatása könnyen felismerhető a későbbieken, Móriczon, Kosztolányin, Nagy Lajoson, Gellérin. Regényei, ezek a Flaubert-re emlékeztető, s a francia mester igényével írt alkotások ma is eleven, kitűnő olvasmányok. s nem egy, mint a Midas király, a Giroflé és Girof- la, vagy A gyanú, a legszebb magyar regények közé tartozik. De ezeknél is fontosabbak tanulmányai és kritikái. Kritikusként kezdte, évtizedeken át írta színi kritikáit, majd hat esztendőn át a Nemzeti Színház igazgatója is volt. Kritikai munkássága egyenes folytatása annak a lényegre törő, világos és emelkedett szemléletmódnak, amelynek elindítása Gyulai Pál, majd beteljesítése Péterfy Jenő nevéhez fűződik. Ez a világos látásmód, korszerű szemlélet tette a század- forduló irodalmi életének egyik vezéralakjává, s méltán lett a modern magyar irodalom első folyóiratának, a Nyugatnak fpmun- katársa. Élete utolsó évtizede, 1931-ben bekövetkezett haláláig csendben, visszavonultan telt, napilapjaink ünnepi számaiban még eseményt jelentett egy-egy tanulmánya, de harci kedve megfogyott, a íeg- újabbakat már nem érhette meg, talán nem is érdekelték, s inkább visszatért kedves francia klasszikusaihoz. Értéke és hatása rendkívül nagy. A maga szerény és csendes módján ott volt a modern magyar irodalom erjedésénél, s a következő nemzedékek csiszoltsága, európai tájékozottsága dicséri hatását. Száz esztendővel ezelőtt született. Sokat és sokfélét írt, de minden sorát a műgond, a felelősség- tudat jellemzi. Számos maradandó műve közül is egy sajátos könyv emelkedik ki, amely, amennyire kirí Ambrus Zoltán életművéből, annyira jellemző is rá, a Berzsenyi báró és családja. Ezek a szatirikus tollrajzok nemcsak azért fontosak, mert példaképül szolgáltak olyan íróknak, mint Karinthy vagy Molnár Ferenc, hanem azért is, mert a századforduló újgazdag iparlovagjairól kevesen rajzoltak ilyen örökké eleven, sziporkázó karikatúrát, mint Ambrus Zoltán. <cs) BANYAHESTER A napilapokban is megjelenik a hír, az üzemi versenyhíradón is közük: a bányaüzem tervét túlteljesítette. S ez ismétlődik már évek óta. Amikor ezeket a híreket olvasom, s a számokat nézem, mindig arra gondolok, hogy e mögött ott van egy ember, aki nem a szénfalon dolgozik hanem a munkát irányítja. Évek óta kitűnő munkát végez bányaüzemünkben a cipészinasból lett bányamester, Tóth Boldizsár. 1929-ben, háromévi inaskodás után kezébe kapta a cipész mesterség kitanulását igazoló oklevelet, de mégis a bányába ment. S azóta ott dolgozik. Lassan megismerték a kiváló munkást. Sokáig csillés volt, nyolc évig segédvájár és 1937-ben vájár lett. 1942-ben már lömester és jött a háború, a hadifogság. Ott sem szakadt el a bányától, megtanulta a legjobb módszereket, és amikor hazajött, nagy tapasztalatát hasznosítani tudta. Néhány év múlva már főaknász beosztásban találjuk, s 1957-ben kinevezték bányamesternek, ekkor kapta meg a bányászat kiváló dolgozója jelvény aranyfokozatát. Halk szavú, csendes szorgalmas ember. A munkának él, amikor beszélgettünk a bányamunkáról, órákig mesélte a munka fortélyait, s napokig gondolkodik egy ötleten, amely megkönnyíti a munkát, gyorsabbá teszi a termelést. S este, amikor a műszaknak vége, felül gépkocsijára, maga mellé ülteti hároméves kisunokáját — sétálnak egyet a hűvös esteken. Ilyen ember a mi bónyames- terünk, értékes tulajdonságai a közösség hasznára válnak. Imrö László Máza Intézkedés a mözsi busz-megálló ügyében Lapunk vasárnapi számában I foglalkoztunk a 25. AKÖV panaszával, hogy nem tudja közlekedtetni a pótkocsis autóbuszokat Tolna és a mözsi vasútállomás között, mert azoknak nincs hely, ahol megfordulhatnak. A vasútállomás területén azzal az indokkal nem fordulhatnak meg, hogy akadályozzák az áruszállítást, a földművesszövetkezeti vendéglő előtt pedig azért, mert nagy sár keletkezik, és ugyancsak baleseti veszélyt rejt magában. Pedig a két pótkocsis autóbusz sokat enyhítene a zsúfoltságon, könnyebb lenne a közlekedés. Most 'arról számolhatunk be, milyen intézkedés történt ennek az áldatlan helyzetnek a tisztázására. Népes bizottság vizsgálta felül az autóbuszmegálló körülményeit. A helyszíni szemlén megjelent a MÁV igazgatóság II. osztálya, a megyei tanács építési-közlekedési osztálya, a MÁV Szekszárdi Pályafenntartási Főnökség, a járási tanács építési osztálya, a KPM Autóközlekedési Igazgatósága, a Tolna megyei Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya, a 25. AKÖV, a mözsi községi tanács, a földművesszövetkezet, az állomás, és a Pécsi Közúti Igazgatóság képviselője. A közúti igazgatóság ugyanis megbízást kapott megfelelő fordulóhely kiépítésére. A bizottság tagjai elfogadták a közúti igazgatóság tervét az autóbusz-forduló építésére, s elvetette azt a tervet, hogy a vendéglő előtti térségen építsék meg, mivel az az utasok számára is kényelmetlen volna. A földművesszövetkezet és a MÉSZÖV beleegyezését adta, hogy az autóbuszok addig a vendéglő előtt forduljanak meg, amíg a forduló meg nem épül. A tavasz folyamán, amint az idő engedi, a közúti igazgatóság megkezdi a földmunkát. A nyárra valószínűen elkészül a forduló, és akkor akadálytalanul közlekedhetnek a pótkocsis buszok, a nagyszámú utazóközönség örömére.
