Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

&G1. február 21. TOLNA MEGYÉT NEPÜJSÄG s Á bátaszéki vasútállomás dolgozóinak 41 százaléka szocialista brigádban dolgozik „1961-ben 370,8 millió utas, 98,5 millió tonna áru elszáll!* tusára kell számítani” (A vasutasok szakszervezete 1961. évi tervfeladataiból.) A bátaszéki vasútállomás fő­nöksége, pártszervezete és a szakszervezet e feladat végrehaj­tására mozgósítja a dolgozókat, a szocialista brigádokat. — A szocialista brigádok mun­kája — bár mindössze négyhó­napos múltra tekint vissza — emelői az eddig elért eredmé­nyeknek. A bátaszéki állomás kol lektívájának nem kis része van abban, hogy a pécsi igazgatóság országos viszonylatban az első helyezést érte el — mondja Vaj­da Gyula elvtárs, az állomás fő­nöke. A kezdeményezést a szocialista brigádok alakítására Simon György vonatvezető, a szakszer­vezeti bizottság egyik vezető tag­ja kezdeményezte. Simon elvtárs az elmúlt év novemberében bri­gádot alakított. Közösen készítet­ték el vállalásukat a szocialista brigádmunkára, s javaslatot tet­tek a brigádnapló rendszeres ve­zetésére. A vállalás pontjai közé bevették többek között a kultú­rált utazás biztosítás'at, az ön­költség csökkentését, a baleset- mentes szolgálat végzését, s mindezekről a vállalásokról nap­lót fektettek fel. A szocialista brigád tagjai kötelezettséget vál­laltak arra is, hogy például a jegy vizsgálók figyelme kiterjed az utazás közben adódó műszaki hi- básodásokra, a szocialista tulaj­don védelmére. Simon György kezdeményezé­se megértésre és követésre ta­lált. A bátaszéki vasútállomás dolgozói egymás után alakították meg a szocialista brigádokat. Ed­dig 20 brigádon belül folyik a harc a megtisztelő szocialista bri­gád cím elnyeréséért. A vasútál­lomáson csaknem ismeretien fo­galommá vált a baleseti kivizs­gálás. Érvényesül: „a legbőbb ér­ték az ember” elve. A dolgozók vigyáznak a maguk és munka­társaik testi épségére. Az elmúlt években Bátaszéken elég gyakori volt a baleset. Ki ne emlékezne Helyes Ferenc csonkulásos, vagy Márton István halálos kimenete­lű balesetére. Az elmúlt négy hónap alatt baleset nem történt, sőt a dolgozók örömmel beszél­nek arról, hogy 1—5 napos mun­kakiesés sem fordult elő. A kollektíva nevelő hatása a vasutas dolgozók családi és ma­gánéletén is meglátszik. A bri­gád tagjai számára követelmény­ként állították fel a rendezett családi életet, a politikai és szak­mai oktatásokon való részvételt. Természetesen ezeket nem merev szentenciaként alkalmazzák. A brigádok tagjait'belső baráti kap­csolat fűzi össze, s megszűntek a munka végzése közbeni med­dő viták. Az olyan dolgozókat, akik esetleg megszegik az önkén­tesen vállalt fegyelmet, jószóval térítik a helyes útra. Amennyi­ben ez eredménytelen lenne, a brigád tagjai időt adnak a hibák kijavítására és csak végső eset­ben tesznek javaslatot a notórius fegyelemsértőknek a brigádból való kizárására. A szocialista brigádok egyre inkább megfelelnek feladatuk­nak, mind a munka végzése, mind az egyéni hatás elérése és a nevelés tekintetében. A fegyel­mi nyilvántartásban, amelyben a2 elmúlt években igen gyakran szerepeltek nevek, úgyszólván üresen állnak a rubrikák. Csak­nem teljesen megszűnt a fegye­lemsértés. A dolgozók természe­tesen anyagiakban is érdekeltek a jobb munka végzésében. Töb­ben kapnak célprémiumot, s a jó dolgozók közül tizenketten rend­kívüli előléptetésben részesültek. A bátaszéki vasútállomás dol­gozóinak 41 százaléka szocialista brigádban dolgozik. De mint Zen- tai elvtárs, az üzemi pártszerve­zet titkára mondta, el szeretnék nyerni a Szocialista brigádok mintaállomása megtisztelő címet. P-né Pácolt hal szovjet nyersanyagból Öt vagon pácolt halat készítenek a téli hónapok­ban a Paksi Konzervgyárban. A sokak által kedvelt, ízletes csemege nyersanyagát, a sózott heringet a Szovjetunióból kap­ja a gyár. Az első, két vagonos szállítmány Kaspi-tengeri he- ■ ring január végén érkezett meg, feldolgozásával az elmúlt na­pokban készültek el a gyárban. 4 bölcsőéi Rákóczi Tsz kiszistái személyenként 20 óra társadalmi munkát vállaltak a teh^nistálló 1 építésének meggyorsítása érdekében A bölcskei Rákóczi Termelő- szövetkezet 100 férőhelyes tehén­istálló felépítésébe kezdett. A Nyolc önkiszolgáló bolttal bővül az idén megyénk üzlethálózata Kereskedelem terén is évről évre. egyre nagyobbíokú fejlőd's mutatkozik megyénkben. Jelen­leg a megye területén 299 üzlet működik kis- és magánkereske­delmi vonalon (ebbe nem tartoz­nak bele a vendéglátóipari egy­ségek), amiből az elmúlt évek folyamán lt‘4 boltot alakítottak át önki- szolgálóvá, illetve önkivá­lasztóvá. sét, amire több mint 350 000 forintot fordítanak. A következő években az üzlet- hálózat bővítése mellett a cél az, hogy a meglévő — és még át nem alakított —■ üzleteket úití- pusú boltokká alakítsák át, hogy az egyre növekvő vevőforgalmat még zavartalanabbul tudják le­bonyolítani. M. M. termelőszövetkezet KISZ-fiataljai legutóbbi taggyűlésükön felaján­lották, hogy személyenként 20 óra társadalmi munkát végeznek a tehénistálló felépítésének meg­gyorsítása érdekében. A taggyűlésen határozatot hoz tak, amelynek értelmében n KISZ-en kívüli fiatalok között is agitációs munkát fejtenek ki an­nak érdekében, hogy csatlakozza­nak a 20 órás társadalmi munka akcióhoz. A fiatalok társadalmi műnké ját az Ifjúság a szocializmusért mozgalom keretén belül értéke lik. A Rákóczi Termelőszövetke zet tagsága örömmel fogadta a kiszisták kezdeményezését. Felső kép: Üve gekbe rakják a pácolt halat. Ol­dalt: Gondos mi­nőségi ellenőrzés előzi meg az üz­letekbe való ki­szállítást. Horráth József: ARANYKALITKA Azonban a megnövekedett for­galom zavartalan lebonyolításá­hoz még nagyobb átépítésre. _ il­letve újtípusú boltok kialakítá­sára van szükség. A Tolna Me­gyei Tanács Kereskedelmi Osz­tálya az idén tovább kívánja bő­víteni az újtípusú bolthálózatot. Erre a célra 610 000 forintot fordítanak, amelyből hat meglévő üzletet alakítanak át és kettőt pedig újonnan létesítenek Ezenkí­vül ebben az évben még négy új bolt kezdi meg műk.ödc­Eredményekben gazdag esztendőt tudhatnak maguk mögött a Tol­na megyei lottózók, totózók. A totóban nyermények és vigasz­díj címén közel 600 ezer forintot osztottak szét a nyertesek közt. Még nagyobb az összeg a lot­tóban. Az elmúlt évben lottó­nyereményekre 5 millió 642 ezer 643 forintot nyertek a megye sze­rencsés lottózói. Ez azonban csak egy része a nyereményeknek, hi­szen számos tárgynyeremény is jutott a megye lottózóinak. A szerencsések tavaly a megyében nyertek három öröklakást, nyolc motorkerékpárt, négy hűtőszek­rényt, 22 rádiót, 19 televíziót, há­rom magnetofont, zongorát, vil­lanytűzhelyet, lemezjátszót, há­rom mosógépet, huszonnyolc utal­ványt, 5—8 ezer forint értékben és tizenkilenc egyéb kisebb nye­reménytárgyat. 38. De a víz tükréből is egy arc bámult vissza rá. Ugyanaz, ame­lyet vesztére felidézett az imént. Az ő arca, és mégsem az. Ki ez az ismerős férfi? Megesküszik rá hogy ismeri, látta már és mégis... Mernyei gyöngéden megfogta a karját. Mintha csak azért tenné, hogy közvetlenül melléje szegőd­hessen. Valójában azért, mert féltette Szerencsést. Még beleszé­dül a vízbe. Hiszen meg-meginog a teste. Dolgozik benne a bor... — vélte. Na végre, túlnanról elindult a komp. A Tisza szelíden folydo- gált, mintha ügyet sem vetne ter­hére. Egy tömzsi révész erőlköd­ve vonszolta a megterhelt komp kötelét. Egy siheder legényke ugyancsak izzadva segített neki. Az alkotmány gyorsan közeledett. Az idős révész már a feljáró deszkát igazgatta, hogyha a te­herautó elindul a kompról, azzal se kelljen vesződni. A komp végre kikötött. Először a gyalogszerrel utazók léptek partra, s amire az utolsó ember is elhagyta a kompot, fel- dübörgött az öttonnás teherautó motorja. Szerencsés egykedvűen bá­mészkodott. Nézte az átkelőket Szemügyre vett minden arcot. Azon vette észre magát, hogy minden arcon azokat a vonáso­kat kutatja, amelyeket képzele­tében az imént megrajzolt és amelyek annyira’ emlékeztetik cl valakire. A feljáró szegélyén álldogált, s nem moccant. Nézte, hogyan ma­szik le a kompról nagy óvatosan az öttonnás teherkocsi, nehogy elnyomja maga alól a feljárót, mert akkor visszazuhan a Tiszá­ba. A sofőr, miközben megmar­kolta a kormánykereket, melléig kihajolt a teherkocsi nyitott ab­lakán, s úgy figyelte, nem szo­rul-e túlságosan a feljáró szélére a kocsi? Szerencsés ránézett a sofőr ar­cára és megtántorodott. Jobbkar­jával tétova félkört írt le, szája kiáltásra nyílott, de egyetlen hang sem hagyta el a torkát. A teherkocsi sofőrje megbizo­nyosodott arról, hogy nem csúsz­hat le a feljáró deszkáról, s visz- szahúzódott a volán mögé. De mozdulata közben megakadt a szeme azon a férfin, aki szinte eszelősen meredt rá a partról. A sofőr ösztönösen megkapaszko­dott a volánban, lábával pedig rátaposott a gázpedálra. Rekedt kiáltást hallatott: Matejka! Szerencsés tisztán hallotta ezt a kiáltást. Mintha a végtelen idők távlatából harsogott volna fel ez a név. Mintha egy komor tónusú szavalókórus zúgta volna el, s a hangorkán kínzó, idegtépő lassú­sággal hömpölyögne felé. S köz­ben nem tudta levenni a szemét annak az embernek ábrázatáról, aki ezt a nevet kimondta. Mernyei már a vezetőfülkében ült és járatta a motort. Felké­szült a kompra szállásra. Egyszer csak azt látta, hogy Szerencsés megtántorodik, megreszket és be­lekap a levegőbe. Már ugrott vol­na ki a volán mögül, hogy elkap­ja Szerencsést, amikor földbegyö­kerezett a lába. A kompról part­ra szálló teherautó, amely idáig óvatosan, csigalassúsággal moz­gott előre, hirtelenül nekirugasz­kodott és a bömbölő motor való­sággal kirántotta a nehéz jár­művet a kompról. Mintha meg­őrült volna az öttonnás sofőrje. ~ dúl nekirohant az útnak, fut­tában majdnem elgázolt két em­bert, akik szintén a komppal jöt­tek át, s az úton bandukoltak. Csakhamar nagy távolban csapó­dott fel a porfelhő a teherkocsi után. Mernyei odaugrott Szerencsés­hez. Éppen jókor, mert az osz­tályvezető ájultan rogyott össze. Mernyei intett az embereknek. Hárman is megfogták Szerencsést és feltuszkolták a vezetőfülkébe. Mernyei még egy fiatalembert be ültetett harmadiknak az ajtó fe­lől, hogy vigyázzon Szerencsésre. — Na, az öreget teljesen kiké­szítette a bor! — évelődtek az emberek. — Nem tud a lábára állni. — Lesz nemulass otthon, ha addig valamiképpen ki nem jó- zanodik! — vélekedtek azok, akik ismerték Szerencsésné kardoss i- gát. — Ugyancsak meg lesz lepve az asszonyság, amikor először látja részegen a férjeurát! — vigyor­gott jóelőre Szűcs, a kőműves brigádból. — Erre befizetek! A teherautó még gyorsabban robog a főváros felé. Mernyei tel­jes gázzal hajt. Időnként pil­lantást vált a fiatalemberrel, aki az osztályvezető állapotát vi­gyázza. Az csak int, hogy nyu­godtan alszik, szabályosan léleg­zik. Mernyei is elnyom egy lapos mosolyt. Pedig Szerencsés János nem alszik. Arca összeesett, mint egy vízbe hullott rongy. Éjfél lehetett, amikor a teher­autó Budapest határába ért. Sze­rencsés látszólag még mindig mozdulatlanul aludt a sofőr mel­lett. Valójában hangtalanul zoko­gott. Mindenre ráébredt, minden­re. Visszanyerte emlékezőtehetsé­gét. Megpróbálta összefüggően át­gondolni az életét. Egy ember, két élet egyvégtében. És most? Mi lesz most? Félelmetes kérdőjelek görbültek be, s táncoltak a sze­me előtt. Mi lenne, ha Júlia meg­tudná az élete történetét? Mi lenne, ha kiderülne, hogy még él az első felesége? De vajon él-e? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom