Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
FELELET Angyal és ördög, hidd meg nem ví értem. Mindent, amit lehetett, lemértem. Nem miattad, s néked. Amit tettem Csak rész a részben. De most lehetetlen, hogy ne mondjam, ne ismételjem újra, mert minden tettnek jövőbe visz útja és nem mindegy. Neked sem. Úgy hiszem. Ne mondd mindennek ami semmi sem. Neked csak szó. Nekem gránit-titok, de néha érzed, él, és élni fog. Neked sejtelem, nekem végtelenség, nem szójáték, rím, festék és ügyesség, hanem több, s most már jól tíjdom, megérte, ezt kéri számon öregapám bére, ki altiszt volt, s míg reggel, este leste az urak szavát, sírba görbedt teste. És benne van, a világba kiáltom, minden szavamban ott él cseléd-ángyom, a másnak munkált rög, a nincstelenség, az őszi ködök, hajléktalan esték, hogy szégyen mar, mert fűtött otthonomban tanú vagyok csak, ki velük egy voltam. Gyűlik az ősz a Bartina felett. Tudom, s megmértem, amit lehetett. Hullik a hajam. Évgyűrűk sötét foglyaként mérem napom börtönét, de jól tudom, minden tett végtelenség, hogy szavaink a világot vezessék, azt is tudom, hogy ami volt, megérte, nem síró krajcár öregapám bére, nem pélva-szó, de okos tett, amely a tiszta szándék szavával felel és kérdez is, — te vagy a felelet! azt visszhangozza, soha ne feledd mit is mondhatnék egyebet neked? CSÄNYI LÄSZLÖ Jlámj, qhfi, uLítl A liftre vártam a forgácsolóban, kezemben láda, rendezett világ: huzalok kunkora, fogók harapós mérge, csavarok csigabigái, és próbalámpa, hogy minden rendben ég-e?... Ahogy így állok féldühösen toporogva, (bizony az ember de sokszor mogorva!) látom ám, hogy az egyik gépen, kamasz leány-ember birkózik egy jókora vassal, erőlködik, szégyenli, hogy nézem; s mégsem sikerül, kis tehetetlen. Szőke, maszatos tüneményem! Mennyi akarás van e parányi testben! Közelebb lépek, arcán az ijedtség karéjba szalad, látod, kis kontyos, ketten már legyőztük a vasat. S mint akinek tekintélyén csorba esett, ' rámgörbített egy fényesre esztergált, tükrös tekintetet, hiszen szakmunkás ő, lássam meg végre, csakhát, most került erre a gépre. Sebaj! — s már nevetünk mind a ketten, közben — a csuda vigye el — megérkezett az irigy felvonó. Kezemben láda, rendezett világ, s szívemben egy pillanatra minden rendezetlen. TÉNAGYSÁNDOR REGGELENTE... A vágyak hiújaként ívelünk, az idő partjait összekötve; az acél-szerkezet zengő ritmusában szívdobbanásaink élnek mindörökre. ... Hídon, úton, alagúton át koránkelő emberek haladnak, hogy köszöntői legyenek naponta a versekben megjósolt sugaraknak. ... Korán ébrednek a hosszú gyárkémények füstöt fújnak a hajnal szemébe; aki kinyújtja kezét a Nap felé, piros virágszirom hullik elébe. ... Megszabott helyű nk van a létben, mint óramutatókból kilépő perceknek; a gyárak időzített, pontos seregei reggelente velünk menetelnek. KÓPIÁS SÁNDOR Zsibongva gyülekeztek az ünneplő ruhás emberek az első közgyűlésre. A teremben asz- szonyok és férfiak csoportokba verődve beszélgettek, csak Sárközi Lajos bámult ki az ablakon. ö nem tartozott semelyik csoporthoz sem. Kint sütött a nap. Az utakon már csak hófoltok emlékeztettek arra, hogy nemrég még tél volt. Friss tavaszi szél fésülte az útmenti fákat, s Lajos merően figyelt egy kis madarat a szembeniévé fán, amely erősen kapaszkodott a szél ingatta csupasz ágon, s teli torokból trillázott valami szép dalt, amit azonban nem lehetett hallani, mert hangját elfogta 'a kettős üvegablak. Mindenki elcsendesedett a teremben. Helyet foglaltak az összetolt asztaloknál, s mindenki a felálló elnökre függesztette a szemét. Az asszony-k szoknyái még egy pillanatig susogtak, aztán csak az elnök hangját lehetett hallani. A férfiak kigombolták a fehér ingnyakakat, s ezzel szinte feloldódott az a feszültség, amely a várakozás alatt a levegőben remegett. Balog Mihály kezében csak néha zizzent meg a papír. Nem olvasott, hiszen jött a mondanivaló magától; egy új életbe lépő közösségnek van miről beszélni. Széles ujjaival hajtogatta, csavargatta a hófehér lapokat, s csak akkor terítette ki maga előtt, amikor felolvasta a tagok névsorát. Sorba, szépen, az szerint, ki hány hold földdel járult a közös gazdaságba. Utoljára említette Lajos nevét, aki csak két kezét hozta magával, hiszen a cigánysoron lakóknak nem volt földjük soha. Agárdi Bálint bosszankodó arccal fordult szomszédjához, szeme összeszűkült, amikor meg vetéssel mondta; — Hát én nem ilyeneknek hoztam be a tizenkét holdamat, ... a munkájával meg majd sokat érünk! Cigány mun ka lesz az! Nem üt el a fajától. Szűcs András lassan, komótosan bólintott, eleresztve pipájából egy bodor füstfelhőt: — Majd az aratásnál. Akkor meglátjuk. A teremben ekkor már vágni lehetett a füstöt. Az asszonyok köhögni kezdtek, míg valaki ki nem nyitotta az ablakot. A füst gomolyogva tódult ki a friss tavaszi levegőbe, s a kitárt ablakon behallatszott a pacsirta tavaszt köszöntő, bizakodó éneke. * Német Ferkó aggódó arccal hajolt a gép fölé. Olajos kézévei hátra simította szemébe lógó, hosszú barna fürtjeit, aztán legyintett: — Hát ez meg nem indul új alkatrész nélkül. Azt meg csak a gépgyár tud küldeni! Ez legalább egy hét. Az elnök gondterhelt arccal szívta cigarettáját, aztán ledobta a porba, hogy qgizmás lábával bosszúsan rátaposson. Lassan, megfontoltan beszélt: — A búza pedig nem várja meg lábon az egy hetet. A szélében már most pereg a szem... Holnap kaszával folytatjuk. Aztán a mögötte várakozó Agárdihoz fordult: — Bálint, szóljon mindenkinek. Az emberek kaszával, az asszonyok sarlóval fél négyre ott legyenek a Kopáros-dűlő- nél. Magam is kimegyek. Agárdi csak bólintott, gondolatai már a holnapi aratáson jártak. * Még sötét volt mindenütt. A végeláthatatlan táblák szélén a kötélcsináló asszonyok hajlongtak csak. A harmatos búzából két maroknyit összefogtak, úgy hogy a kalászok értek össze, és így nedvesen jól megcsavarták, nehogy széjjel ugorjon. A sötétből egyszer csak Sárközi barna képe bukkant elő. Hangos »Jóreggelt«-jére az asszonyok tréfálkozása volt a válasz: , — Lajos, csak nem aranyat keres, hogy ilyen korán felkelt. Vagy tán segíteni jött nekünk? — Hát lehet róla szó — mondta csendes mosolygással — ha megmutatják, hogyan kell. Két lány mindjárt ugrott is, s komolykodó arccal magyarázták a kötélcsinálás fortélyait. Aztán kibuggyant belőlük a kacagás, amikor Lajos sután utánozni kezdte őket. Keze lucskos lett a harmatos gabonától, de a nevetés hamarosan elismerő mosollyá szelídült, amikor belejött az új mesterségbe, s fürgén mozgó ujjaival hamarosan kétszerannyit csavart, mint egy asszony. Megérkeztek sorban a többi férfiak is. Kaszát igazgattak, latolgatták, mikorra végeznek, s mire az ég alján felderengett a világosság, valamennyien beálltak a sorba. A bandavezető, Bálint szavára aztán megsuhantak a kaszák s egyre jobban belelendültek a táblába. A kaszák éle úgy falta a gabonát, mint az éhes gyerek a kenyeret . Bálint és Lajos egymás mellett vágták a rendet. Csendben haladtak, csak amikor Lajos kaszája megbicsaklott egy vakondoktúrásban, akkor szólt oda Bálint foghegyről: — Sarkán járasd a kaszát, mert elpattan. A felkelő nap fényében már látni lehetett a tábla végét, ott, ahol az országút húzódott meg kereklombú eperfáival. Ütemes mozdulatokkal haladtak előre a kaszások. Mögöttük a marokszedő lányok. Elöl Bálint, pár méterrel, utána Lajos suhogtatta a kaszát. Némán, konokul folyt a verseny. A marokszedők nevetése mind távolabbról hallatszott. Aztán előkerült a kaszakő a tokmányból, amely széles mozdulattal szisszent az acél átforrósodó élén. Lajos míg a követ járatta, visszanézett a levágott renden. Ekkor tűnt elő a porfelhőből a terepjáró autó zöld orra. Balog Mihály ugrott le róla. Körüljárta az első álló kepéket, majd ledobta magáról a bekecset és a kalapot és utána iramodott a marokszedőknek. Kezében gyorsan villant a kévekötő pálca, s hamarosan hallani lehetett vastag, tréfálkozó hangját: — Siess te lány, mert bekötlek a kévébe! Lajos újra ráhajolt a kaszára, s érezte, hogy keze erejétől, hogyan törik meg a vékony búzaszálak ellenállása. — Széleset kanyarított, s jobb is hogy nem volt mögötte marok- szedő, mert biztos a bokáját csapta volna el a kasza éle. A nap már magasan járt. A két arató messze maga mögött hagyta a többi kaszást. Csak a vízhordó fiú jött utánuk, Bálint azonban csak fejével intett, hogy nem kér. Lajos kiegyenesítette sajgó derekát, s végignyalt kicserepese- dett ajkán, amikor a kanna tetejébe halk csobbanással csurgott a víz. Szájához emelte, azonban meggondolta magát és egy hirtelen mozdulattal, fejére borította a hűs vizet. — Ügyet sem vetett tovább a csodálkozó vizes fiúra, hanem felfrissült erővel markolta meg kaszáját. Barna, inas karjára rátapadt az ing az izzadságtól. Bálint is olykor ingeujjával végigsimított gyöngyöző homlokán, de csak elmázolta vele a csöppe- ket, hiszen az ő karja is merő egy lucsok volt. Az utolsó sort szinte egy suhintásra vágták le. Bálint mélyet sóhajtott: — Hát ez megvolna! Talán megérdemeljük az ebédet... Ezt a port meg estére leöblítjük valahol. S szemével pajkosan hunyorított Lajosra, aki széles mosollyal rázta meg a felé nyújtott jobbot. Lajos hosszú, barna ujjaival beletúrt hollófekete hajába, s kaszájára támaszkodva nézte, hogy surran be a bokrok közé egy kis pacsirta a fészkére. GYERTYA (Folytatás az 5. oldalról.) ajtó nyílt ki, talán az ablak, s a feltámadó léghuzam az asztalról leseperte a földre a tintát még nem is látott pergameneket, a lúdtoll pedig kalimpálva odahullott a padlón hengergő pergamenek mellé... Ezalatt messzi Pest-Budán a -Hét választófejedelemhez« címzett vendégfogadóban Hel- meczy uram, akinek írás szerint való neve Serfőző volt, a »Jelenkor« című lap friss példányait forgatva Berzsenyire, és TOLL.,. meg a fehérvári kispapokra gondolt, mert szerette volna újra kiadni a költő munkáit. A vendégfogadó belső termében festettarcú lányok nevetgéltek, görög meg rác kereskedők tömött erszényére gondolva, akik borközi állapotban is üzletkötésre készülve veszekedtek, és ggy hatalmas árkusra a megírandó kötlevél dátumát jegyezte fel egy írnitudó, sápadt- arcú fiatalember: »Anno Domini, februárius 24-ik napján, 1836-ban...« Borsi Darázs Józsej Monostori Miklós Újabb 14 osztályterem épül 1961-ben az általános iskolák részére A hároméves tervben megkezdett hatalmas tanteremépítési program, annak ellenére, hogy a legszükségesebb feladatok az elmúlt három esztendő alatt megoldást nyertek, a második ötéves terv első évében is folytatódik. Ez a körülmény annál reménykeltőbb, mert Tolna megye az országnak egyik legjobban ellátott megyéje. Ugyanis addig, amíg például Borsodban 1000 tanterem közül 700-ban váltakozó oktatás folyik és pl. Miskolcon még a hármas váltást is ismerik, addig Tolnában a viszonyszám csak 1,15, ami annyit jelent, hogy 1000 tanterem közül csak 150-ben folyik váltakozó oktatás. 1961. első feladata lesz az 1960- as építkezések befejezése. Tudvalévőén a bonyhádi 8 és a mó- rágyi 4 tantermes iskolát még 1960-ban kellett volna befejezni, de ezek az épületek csak 1961. első hónapjaiban lesznek majd készen. Ugyancsak 1961. feladata lesz majd az 1960-ban megkezdett szakályi 2, és dalmandi 2 tantermes iskola befejezése is. Ebben az esztendőben kezdődik meg a felsőnyéki és a mázai 4 tantermes emeletes iskola építése, valamint a tolnanémedi két tantermes toldalék építkezés is. így tehát beruházásból 14 tanteremmel szaporodik majd a megye tanteremállománya, de ez évben is számítani lehet majd célhiteles beruházásokra és olyan tanteremépítkezésekre, amelyek községfejlesztési hitelből, társadalmi munka hozzáadásával valósulnak meg. Ennek az esztendőnek lesz a feladata az 1962. évi beruházási program előkészítése is. A program szerint 1961-ben kerülnék kivitelezésre a paksi 8 tantermes és a szekszárdi 8 tantermes gimnázium tervei is. Összesen mintegy' hatmillió forint kerül eme építési és tervezési feladatok megvalósításának felhasználására.
