Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-14 / 12. szám

1961. január 14.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

EGY ÉV MÚLTÁN

Hatvány Lajos halálára

KÄNTOREK négy szoba, összkomfortos háza magára vonja a Rákóczi utcában a járókelők figyelmét. A villának is beillő épületben tavaly télen egymásnak adták a kilincset a népnevelők. Az őszülő hajú Kántor Józsi bácsi Tamási egyik legtekintélyesebb gazdája és az e házban lakó veje, Takács József nehéz eset voltak az agitálóknak. Makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ők utolsónak írják nevüket a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatra. Ez így volt, vagy nem, nehéz megállapítani, pedig csak egy év telt el. A lényeg szempontjából ma már nem is fontos. Kántor Józsi bácsi és veje, Takács József egy éve közösbeli gazda, mindketten tagjai a tamási Széchenyi Termelőszövetkezetnek. S nem is akármilyen tagjai.. .

A családfőt, Kántor Józsefet odahaza találtam, mert beteges, a szövetkezetben csak akkor dolgozhat, amikor könnyebb munka adódik. Ennek ellenére a közös teljes jogú gazdájának érzi magát, mint ahogy az is.

— őszintén örülök, hogy a mi szövetkezetünket a legjobbak között emlegetik a tamási járásban. Ha nekem egy évvel ezelőtt mondta volna valaki, hogy a mai napig öt traktort veszünk, hát a szemébe mosolygok, s lám megvannak a gépek, felépítettünk jónéhány istállót és jószág is van szépen a szövetkezetben — mondja Kántor József, nem titkolt büszkeséggel.

Amj igaz, az igaz, a tamási Széchenyi Termelőszövetkezet jól megalapozott közös gazdaság lett egy év alatt. Ezt a szövetkezet könyvelője és a járási tanács termelőszövetkezeti főkönyvelője papíron is kimutatja. Nem fér kétség amellé, hogy ez nagy eredmény. A fejlődésnek azonban legalább ilyen — ha nem hűségesebb — mutatója a Kántor Józsi bácsi és ezernyi társa gondolkodásában végbement változás. De maradjunk nála .. .

Kántor József középparaszt volt. Érti a földműves mesterséget. A Széchenyi Termelőszövetkezet tagjai mégsem őt, hanem vejét, Takács Józsefet választották be az intéző bizottságba.

— Én már öreg vagyok, beteges is, nem nagyon lehet rám számítani. Nem egyszer a betegágyamnál keresett fel a Józsi (Füves József tsz-elnökről van szó) és megkérdezte: „Józsi bátyám jó lesz-e az így?” Nagyon jólesik, hogy bíznak bennem — vélekedik az öreg Kántor.

De megy ő maga is a tsz-be. Szerzett az idén 110 munkaegységet, noha fél év óta öregségi

Klasszikus ifjúsági ciklust rendez a vidéki fiataloknak a tízéves Déryné Színház

Az Állami Déryné Színház ebben az esztendőben ünnefíli fennállásának 10. évfordulóját. A színház kilenc társulata egy évtizede járja az országot és eljuttatják a klasszikus, s modern színjátszás legszebb alkotásait a falvakba. Az Állami Faluszínház az indulás idején elsőnek Moliére Tartuffe- jét, Urbán Ernő Gál Anna diadalát és Dunajevszkij Szabad szél- jét — egy klasszikus, egy mai magyar és egy szovjet darabot — vitt falura. Azóta a Tartuffe-t 697, Schiller Ármány és szerelemjét 128, Shakespeare Ahogy tetszik- jét 287, Jókai Aranyemberét 377 helyen játszották. Tíz év alatt mintegy hatvan magyar, huszonöt szovjet, kilenc népi demokratikus, huszonkilenc klasszikus és tizenkét haladó nyugati darabot mutattak be, s eljutottak a húszezredik előadáshoz.

A színház a jubiláris évadot gazdag, érdekes programmal köszönti. Az idén négy előadásból álló klasszikus ifjúsági ciklust rendeznek a vidéki fiataloknak. A darabokat — a Bánk bánt, a Ludas Matyit, a Koldus és királyfit és a Tizenöt füzér pénz című színpadi alkotásokat — már nagy sikerrel játsszák a falvakban,

nyugdíjat kap. Az őszön pedig egy napon azzal kopogtatott be az irodába, hogy nem ártana megböngészni a krumpliföldet, lehetne néhány mázsára való takarmányt összeszedni.

— Nem érünk rá Józsi óácsi, sok a munka, meg aztán nincs is ott annyi, hogy érdemes volna emiatt más munkát halasztani.

— Nem-e? (!) Na, majd akikor én megböngészem azt a táblát. Adjátok nekem a felét annak, amit összeszedek, munkaegység meg nem kell, — pattant fel az öreg.

A VEZETŐSÉG HOZZÁJÁRULT, Kántor József másnap élete párjával kiballagott a szántóföldre krumplit böngészni, össze is szedtek néhány zsákkal, amit megfeleztek a közössel. Felkeresi ő egyéni ügyekben is a tsz-t. A jó múltkor azért ballagott el az irodába, hogy bírálatot gyakoroljon a vezetőség felé, mert a közös pénzen vett műtrágyát nem szakszerűen tárolják. Meghallgatták, igazat adtak neki. s intézkedtek.

Majd elfelejtem mondani, hoyv Kántor Józsi bácsi roppant érzékeny ember. Különösen pedig arra kényes, hogy őt mindenki a szövetkezet gazdájának ismerje el, amit többi társával együtt elhatároz, annak megvalósítását ne vonja kétségbe senki.

— Nagy vitám volt a múltkoriban az adorjáni szövetkezet helyettes elnökével. Azt mondta nem kapok földiáradékot. Mi az, hogy nem kapok? Igenis kapok, mert a földjáradék kifizetésére a szövetkezeten belül határozat van. Márpedig amit mi elhatároztunk, azt véghez is visszük — mesél) a történetet.

Természetesen neki van igaza. Ezt nemcsak ő, de a szövetkezet elnöke is megmondta a vitatkozó helyettes elnöknek.

Most egy kicsit megsértődött az öreg, de meg ám! A Tolna megyei Néoúiság is hírül adta, hogy az elmúlt év utolsó napjaiban traktorokat vásárolt a tamási Széchenyi Termelőszövetkezet. A gének árának egy részét — 71 000 forintot — a tagok adták kölcsön. Most az egyszer Kántor Józsi bácsitól nem kértek. Azért nem, mert mire hozzá értek volna, a pénz összejött.

— Én is szívesen adtam volna. mert van pénzem, és a tsz- nek is kölcsönzők, az nekem is

kamatozik. Adtam én kölcsön 4000 forintot, még akkor, amikor a tsz megalakult. Ezen is traktort vettünk. Meg is dorgáltam az elnököt, hogy most nem kértek tőlem, — mondja.

MEGKÉRDEZTEM Kántor Józsi bácsitól, nem fél-e attól, hogy esetleg nem kapja vissza, amit a tsz-nek adott kölcsön. Majdhogynem megsértődött.

— Ugyan kérem! Ez a szövetkezet a miénk, minden szempontból bízunk egymásban. Tavaly jómagam is 67 mázsa vetőburgonyát adtam kölcsön. Nem kértem vissza az ősszel, gondoltam, majd ha kell, a közösben megtalálom. És mit ad Isten . .. Azon a napon, amikor megkezdődött a közösben a krumpliszedés, egy vontató beállt az udvarba, 50 mázsa krumpli volt rakománya. „Hozzuk a többi 17 mázsát is, Józsi bácsi, az már nem fért fel a vontatóra” — mondja nekem a traktoros. De lebeszéltem, ne hozza, mert nem tudom hol tárolni. Meg aztán adtam én a közös jószágoknak helyet, takarmányt is. Itt van az én istállómban tíz tehén. Abban állapodtunk meg, hegy a szövetkezet majd bért fizet, biztos, hogy ki is fizeti — így az öreg.

Szóba került az is, hogv az első közös évben, mennyi jövedelme lesz egy-egy tsz-tagnak.

— Nem sok, 22 forint az idén nálunk egy-egy munkaegység értéke. Én nem keveslem. A vöm se kevesli, tudjuk azért csak eny- nyi, mert az első esztendőben | sok volt a kiadás, a gazdaság, megalapozására kellett a pénz. | Jövőre majd több lesz. Ezt én egész biztosra veszem — jelentet- j

te ki. I

Dorogi Erzsébet I

Nagy gyásza van a magyar irodalomnak: munkáséletének

81. évében meghalt Hatvány Lajos. A közvélemény előtt ma is elsősorban Ady barátja és harcostársaként ismerik s ez a barátság valóban egész életművére rányomta bélyegét. Mert Hatvány mindvégig hűséges maradt Ady Endréhez, soha egy pillanatra sem árulta el azt a harcot, amelyet a század első éveiben együtt kezdtek el s amelynek diadalát még megérhette Havany Lajos. Ez a következetesség, igazának tudata és megalkuvás nélküli rm-ca az igazságért, — ez tette Hatványt nagy íróvá, s méltó folytatójává Ady Endre küzdelmeinek.

Messziről indult, a századforduló éveiben még Gyulai Pál tanítványa volt, akiről két nagyon szép tanulmányt is írt, megörökítve bennük Gyulai estéjét, az öreg Gyulai mindennapjait. De a századforduló hivatalos konzervativizmusának hamarosan hátat fordított, s az elsők között ismerte fel, hogy Ady Endrével új korszak kezdődött a magyar irodalomban. Ennek az új, forradalmi korszaknak szegődött szolgálatába,^ ennek sikeréért harcolt roppant tudásával, széles látókörével, s nem utoi<-<5 sorban vagyonával is. Mert Hatvány Lajos kezdettől fogva egyik legönzetlenebb támogatója, segítője volt a modern magyar irodalomnak, s Ady barátsága mellett nem hallgathatjuk el róla, hogy József Attilának is segítője, támogatója volt.

A Horthy-fasizmus éveiben kétszer is emigrációba kényszerült, de itthon is, külföldön is irodalmunk egyik legharcosabb propagátora volt, s nagy része

van abban, hogy a modern magyar irodalom legjobb képviselőit külföldön is megismerhették. Thomas Mannhoz fűződő barátsága adott József Attilának alkalmat arra, hogy a nagy német íróval megismerkedhes- sék, s Thomas Mann Hatvany- ék vendégszerető házában találkozott a korszak legjobb magyar íróival, József Attilán kívül Móricz Zsigmonddal is.

Ugyanakkor Hatvány írói munkássága is rendkívül jelentős, s ma már elidegeníthetetlen része a magyar irodalomnak. Adyról írt tanulmányai mellett élete legnagyobb alkotása a hatalmas Petőfi- életrajz, amelynek adatait évtizedeken át gyűjtötte. Az >-Igy élt Petőfi« olyan alapvető fontosságú munka irodalomtörténetírásunkban, amilyennel kevéssel (■’ifsekedheHink, s esősorban Hatvány Lajosnak köszönhetjük, hogy ma már Petőfi életének minden mozzanatát ismerjük.

A Magyar Népköztársaság megbecsülte s megbecsülésének számos tanújelét adta. Petőfi- könyvéért Kossuth-díjjal tüntették ki, 80-ik születésnapján pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendet kapta meg. Az emigráció és a mellőzöttség évei után a szocializmust építő Magyarországon talált igazi otthonra Hatvány Lajos, aki késő öregkorában is fiatalos munkakedvvel, töretlen frissességgel dolgozott. Nagy kort ért meg, gazdag életében legszebb terveit valóra tudta váltani, mégis korán érte a halál. Mert a beteg testben ma is töretlen szellem élt és serkentette állandóan újabb és újabb munkákra. Cs. L.

A könnyűiparban ebben az évben mintegy húsz megkezdeti- beruházás, üzemi rekonstrukció fejeződik be

A könnyűiparban a nagy beruházások közül mintegy húszat fejeznek be 1961-ben.

Több mint kilencvenmillió forintos beruházás, gyárbővi'és utolsó szakaszához érkeztek a Kaposvári Textilművek dolgozói is, akik az építkezés közben sok áldozatot vállalva teljesítették tcrvfelzdztni’rat. A thelyi

Pamutiparban szintén nagy beruházás befejezésének időpontja közeledik: huszonhatezer szovjet

gyártmányú fonóorsót szerein k fel. Az új gépeken ebben az évben már mintegy ezerötszáz tonna fonalat készítenek. Szombathelyen egy másik könnyűipari üzem, a cipőgyár beruházása, rekonstrukciója is befejeződik az dán.

A wvanú'ijnar egvik legjelentősebb beruházása a Soproni Fésűsfonó rekonstrukciója is elkészül. Uj csarnokot építettek, s a régi, sok helyet foglaló szelfaktor fonógépek helyett termelékenyebb, olasz gyártmányú fésűs és gyűrűs fonógépeket állítanak munkába.- Jobb minőségű fonalat készítenek majd és a kötszövőiparban csökkentik a fonalhiányt. Úgy tervezik, hoey ez évben befejezik a kötszövőgyárak központ) festö- déjének építését is. Az üzeni a budapesti harisnyagyár me'lett épül, hogy megoldják a kötöttáruk egy helyen, jó minőségben történő festését.

Horváti! József: I

ARANYKALITKA

...........................................................................................

7.

V

acsora után lefeküdtek. A pallér a falnak fordult s úgy tett, mintha aludna. Pedig minden tagja zsibongott, mintha forrna a vére. Halántéka lüktetett. Begörbült ujjaiva görcsösen szorongatta párnája csücskét.

Éjfél tájban felkelt és kisietett a fáskamrába. Nem tudta megállni, hogy meg ne nézze a kincseket. Felvillantotta zseblámpáját, s felnyitotta a ládikót. A tíz aranyrúd hűvösen csillogott. Ma- tejka babonás félelemmel vegyes tisztelettel bámult az aranyru- dakra. Lélegzetét is visszafojtotta. Érezte, hogy rosszul cselekszik. Vissza kellene térnie az ágyba, mert még fel talál ébredni valaki, s akkor mi lesz! De nem tudott elmozdulni onnét. Nem tudta levenni a szemét az aranyról. Hosszú perceken át mereven bámult a ládikóba. — Egyenként megtapogatta a rudacskákat az ujjaival.

Kívülről neszt hallott. Rémülten rezzent össze. Eloltotta a lámpát és rákotorta az aprófát. a ládikóra. Talpraszökött és kilépett a kamra elé. Tekintetét belefúrta a sötétbe. Úgy érezte, ölni is tudna. De senkit sem látott. Bezárta a kamrát és nesztelenül beosont a lakásba.

Pirkadatig • hánykolódott az ágyon. Csuromvizes volt a párnája. Négy óra tájt felkelt és észrevétlenül kilopakodott a házból. Mire Matejkáné felébredt, hűlt helye volt. A pallér nagy kerülővel lénkedett a villanegyed felé. Nem akart korábban odaérni, mint az emberei.

Fél hétkor a csapat munkához látott, a pallér pedig lemászott a pincébe. Az üregen még tátongott a rés. Matejka gyors mozdulatokkal visszarakta a kiszedett téglákat. Aztán kőműveskalapácsával nekiesett a vakolatnak és jókora foltokat vert le a falról. A foltok szinte egybeolvadtak, s azt a látszatot keltették, mintha a bomba repeszda- rabjai okozták volna a sérülést az egész falon. Matejka elégedetten állapította meg, hogv sikerült teljesen eltüntetni a nyomokat

Két nap múlva a csapat végzett a romeltakarítással. A pompás Bartalis-villa helyén immár csak egy telek ásítozott. A szomszédos villák sérüléseit is kijavították. Ki állítaná, hogy Csókavárra repülőbombák hullottak?

Amint teltek a napok és hetek, Matejka szemmel láthatóan összezsugorodott. Feltűnően sápadt volt. Szemei mélyen behúzódtak gödrükbe. Munka után órákig némán üldögélt a szobában, arcát tenyerébe rejtette. — Máskor késő éjszakáig kószált az erdőszélen vagy rótta a kisváros külső negyedeinek sikátorait. Kerülte az embereket. Feleségével is csak ritkán váltott szót. Matejkáné el sem tudta képzelni, mi

lelte a pallért. Érezte, hogy valami történt vele, s ez a valami eszi. rágia a belsejét, de hogy micsoda? A pallér nem tűrte, hogy az asszony faggassa.

Matejka nyugalma mindenestől odaveszett. Fogalma se volt, mitévő legyen a talált aranynyal. A titok terhe földig húzta. Mindennap kikaparta a fáskamrából a zsákot és üveges tekintettel bámulta az aranyrudacskákat. Aztán elrejtette megint, s egyre kevésbé tudta maga elé képzelni a jövőt.

Matejka András egész életében a jószerencsét kergette. És most, amikor megálmodhatatlan bőséggel hullott az ölébe, csaknem összeroskadt súlya alatt. — Matejka elsőrangú kőműves volt. Csókavár legszebb épületei dicsérték keze munkáját. De hát a jó szakmunkás hírén, rangján és módján túl sohasem emelkedhetett. Pedig szeretett volna gazdag ember lenni! Irigyelte a gazdagokat. Gyakran álmodozott. Bartalis helyébe álmodta magát, hogy aztán annál keservesebb legyen az ébredés. Gondolatban különb villát épített magának, mint a Bartalisé volt, de álmainak bölcsője egyszersmind temetője a szegénység, ütött-kopott

bútorokkal zsúfolt kis szoba, konyhás lakás maradt. Matejka tudta, hogy munkával, iparkodással és becsületességgel sohasem viheti feljebb, ha csak nem jószerencsével. Ezért vált szenvedélyévé a sorsjáték. De a szerencse sohasem kopogtatott be hozzá. Mindinkább belefásult a gondolatba, hogy a krajcárért vívott küzdelem elnyüvi életét. És elnyüvi a boldogságát is.

Hiába igyekezett titkolni önmaga előtt, minduntalan rá kellett döbbennie, hogy a felesége csalódott benne. Látta az asz- szony meddő vágyakozását I gondtalanság után, s látta mint hervadnak le reményei. Matejkáné apja jobb iparos ember volt. A harminchármas nagy válság előtt jól ment neki. Szép háza volt és egy ezeröles gyümölcsöse. Cselédet tartottak, Matejkánét az anyja nagy reményekkel készít- gette az életre. Finom nevelést kapott, minden kívánsága teljesült, még a fúvó széltől is óvták. De a válság elvitte mindenüket. A házat és a gyümölcsöst elárverezték, vége szakadt a gondatlanságnak. Az öreg kénytelen volt beállni egyik hitelezőjéhez munkásnak. Szegényesen tengődtek, amikor Matejka megkérte a lány kezét. Az apa örömest beleegyezett a házasságba. Matejka ügyességét, kiváló szaktudását városszerte ismerték és dicsérték. Az öreg reménykedett abban, hogy Matejka hamarosan feltör majd, önállósítja magát és a műhely az ő közreműködésével majd családi vállalkozássá szélesedik.

(Folytatjuk