Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-10 / 8. szám

1961. január 1Ö. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG :í Egy év alatt megkétszereződött a magyarkeszi Petőfi Tsz tagjainak Jövedelme A magyarkeszi Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai most készül­nek közös gazdaságuk második évi számvetésére. Amikor meg­vonják gazdaságúk mérlegét, az előző év eredményeiből indulnak ki, s jogos elégedettséggel nyug­tázzák a fejlődést. De mielőtt ezt elemeznénk, forgassuk mi is vissza a történelem kerekéL. A magyarkeszi Petőfi Tsz 1959. tavaszán alakult. A 2200 hold közös földet már 1959- ben is kollektív munkával művelte meg a 320 szövetke­zeti gazda. Mi tagadás, első évben nem vol­tak elégedettek jövedelmükkel a Petőfi Termelőszövetkezet gazdái. Nem, mert mindössze 18 forint jutott egy-egy munkaegységre, ami kezdő tsz-néi is kevés. A Pe­tőfi Tsz egy-egy tagjának 1959- ben évi átlagjövedelme alig érte el a tízezer forintot. Az 1960-as gazdasági évet már más körülmények között kezdték el a termelőszövetkezet gazdái. Saját kárukon tanulták meg, hog^ a laza munkafegyelem, a rossz munkaszervezés, a tervek nem­teljesítése semmiképpen sem ve­zet jóra. Ezért tavaly elsősorban azt tették szent kötelességévé a gazdaság minden tagjának, hogy erejéhez mérten vegye ki részét a közös munkából. Vagyis, aki igazolatlanul hiány­zott, attól büntetésként munka­egységet vontak le. A jobb mun­kaszervezést pedig azzal is előse­gítette a vezetőség, hogy a kapás­területet családokra mérte ki. Ezenkívül bevezették Magyarke- sziben is a nagyobb múlttal ren­delkező termelőszövetkezetekben már jól bevált prémiumrendszert. A tervek teljesítésének, illetve túlteljesítésének jó ösztönzője ma a Petőfi Termelőszövetkezet­ben is az, hogy a terven felül megtermelt kukorica és burgonya egy hányadát prémium címén osztják ki a tagoknak. Egy év alatt a közös gazdaság vezetői is többé-kevésbé megta­nulták a nagyüzem irányítását. Mindez együttvéve azt eredmé­nyezte, hogy a magyarkeszi Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjainak jöve­delme 1960-ban, az előző évi­hez viszonyítva kétszeresére növekedett. A szövetkezet gazdálkodásának 1960. évi mérlegét még nem hagyta ugyan jóvá a járási tanács, de az már tény, hogy minden munkaegységre — prémiummal együtt — 36 forint jut a Petőfi Tsz-ben. Ha a háztáji gazdaságból származó jövedelmet is hoz­zászámoljuk, tavaly átlagban egy-egy szövetkezeti gazda bevétele 30 000 forint volt. A gazdaság javulását azonban nemcsak a munkaegység értéké­nek emelkedése mutatja, hanem a közös alap gyarapodása is. Míg tavaly, év végén a 2200 holdas szövetkezet közös vagyona mind­össze félmillió forint volt, addig ma a magyarkeszi Petőfi Tsz tagjai több mint másfélmil­lió forint közös vagyont mondhatnak magukénak. Jelentős kérdéseket tárgyalt a TIT elnökségi ülése A TIT elnöksége szombaton délelőtt a most elkészült klub- helyiségben elnökségi ülést tar­tott, amelyen részt vett az elnök­ség tagjain kívül Szőnyi Jenő, a TIT országos elnökségének kikül­döttje és Kerekes Miklós, a me­gyei pártbizottság agit.-prop. osz­tályának vezetője is. A napirend első pontjaként Kaszás Imre elnök számolt be az elnökség tagjainak az orszá­gos elnökség november 15-i ha­tározatairól, amelyek közül ki kell emelnünk azokat, amelyek célul tűzik ki a falusi munka megjavítása mellett a munkás- osztállyal történő intenzívebb foglalkozást. A határozat szerint a munkásakadémiák rendszerét ki kell szélesíteni és el kell érni, hogy a munkásakadémiákat az üzemek munkásai elvégezzék. A munkásakadémiák tematikáját közvélemény kutatással állítják majd össze. A munkásakadémiáknak az lesz a célja, hogy növeljék a munkásosztály szocialista ön­tudatát és megszabaduljon azoktól a káros behatások­tól, amelyek az iparosodás­sal bekövetkezett felhígulás természetes velejárói voltak. míg 86-an 50 év felettiek. Ezzel szemben rossz a nemek aránya, mert 472 tag között csak 87 a nő. A 472 tag közül 340-en tar­tottak előadást, 11-en pedig más munkát végeztek. A társulat tag­jai 1916 előadást tartottak az el­múlt évben. Érdekességként em­lítette meg a titkár, hogy azok­ban a járásokban tartották a legtöbb előadást, ahol a legko­rábban alakították meg a járási titkárságokat. így a dombóvári járásban 546, a bonyhádiban 380 elő­adást tartottak, ugyanakkor a tamási járásban, ahol a legutoljára került sor a járá­si titkárság megszervezésére, a megtartott előadások száma csak 84 volt. Beszámolt a megyei titkár ar­ról is, hogy a Művelődésügyi Minisztérium elkérte a „Sárköz” diafilm kiadásának a jogát, majd az 1960. évi gazdálkodás adatait ismertette. Bejelentette, hogy az eredményes munka biztosítása érdekében két ízben is-50—50 000 forinttal meg kellett emelni a társulat 1960. évi költségvetését. Ezután az elnökség a társulat költségvetését 411 000 forint szük­séglettel és fedezettel fogadta el. Örömmel vette tudomásul az elnökség a megyei titkár beszá­molójából, hogy ötévi harc után elkészült a társulat klubhelyisé­ge. amely a tavasz folyamán ke­rül majd átadásra. Az elnökség a klub élére 17 tagú klubbizott- ságott nevezett ki, figyelemmel arra, hogy a klub vezetőinek megbízása majd az áprilisban megválasztandó új elnökségnek lesz a feladata. Felszólalt az ülésen Szőnyi Je­nő központi kiküldött és Kerekes Miklós, a megyei pártbizottság ' kiküldöttje is, majd Kaszás Imre javaslatára jegyzőkönyvi köszö­netét szavazott meg az elnökség a nyugalomba vonult dr. Pelikán Erzsébetnek és Keresztély Gyu­lának, akik közül az ülésen jelen lévő Keresztély Gyula, alapító tag mondott köszönetét az elnök­ség figyelméért, Végül határozat született arra vonatkozólag, hogy a megyei köz­gyűlést 150 résztvevővel, a kor­mány takarékossági határozatai­nak figyelembevételével rende­zik meg. O. I. Számok, adatok a megye 1961. évi költségvetéséből A Tolna megyei Tanács VB, a tanácsi költségvetési tervezet sze­rint az idei évben több mint 280 millió forintos kerettel gazdál­kodik. Ez sokkal több, mint az az összeg, amely az előző években rendelkezésre állt. 1956-ban 133, 1957-ben 165, 1958-ban 193, 1959- ben 227, 1960-ban 254 millió fo­rint volt a tanácsi költségvetés Tolna megyében. Megyénk területén a tanácsi szerveknek mintegy 400 000 négy­zetméter járda tisztításáról, több mint 460 000 négyzetméter park fenntartásáról, és több mint 8200 közvilágítási lámpa áramdíjáról kell gondoskodni. Ilyen célokra az idei évben mintegy 115 000 forint­tal többet fordítanak a tavalyi­nál. A megyei, a bonyhádi és a pin­cehelyi kórház működésére és fenntartási költségeire az idei év­ben 3 126 000 forinttal többet for­dítanak, mint az elmúlt évben. Ebből a pénzből fedezik többek között az újonnan felvett egész­ségügyi dolgozók munkabérét. Az élelmezésre mintegy 100 000 forinttal többet fordítanak az el­múlt évinél. Ebből mindenek­előtt javítják az élelmezés minő­ségét. A megye kilenc szociális ottho­nának működésére mintegy 730 000 forinttal magasabb ösz- szeget fordítanak az elmúlt évi­nél. Ebből fedezik a mintegy 30 új férőhely költségeit és az egyéb költségeket. Ma már összesen, több mint 630 férőhely van a szo­ciális otthonokban. Az egy gon­dozottra eső forint előirányzat az 1961-es évre 13 500 forint. A műszaki üzletek múlt évi versenyének eredménye A Tolna megyei Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Válla­lat az elmúlt évben versenyt in­dított a vele kapcsolatban« álló népbolt- és földművesszövetke­zeti üzletek között. A versenyt negyedévenként értékelték — külön a hat járás és Szekszárd város üzletei között — és az első helyezettek 400—400, a második helyezettek 300—300 forint juta­lomban részesültek. A verseny feltételei három cso­portban oszlottak meg: A kira­kat, a bolthelyiség elrendezése és megfelelő árukészlet biztosí­tása szerint. A kirakatban a vas-műszaki áruk megfelelő propagálása, a tisztasági, technikai kivitelezés, az ízléses és hatásos csoportosítás, az árjelző cédulák alakja, kivi­telezése, egyszóval a kirakat öt­letessége volt mérvadó, az üzlet­helyiségben az általános rend, a polcokon, a fiókokban az áruk szakszerű tárolása, míg az áru­készletnél a rendelések időben való feladása, az, hogy ami a nagykereskedelemnél megvan, az üzletben is kapható legyen — leg­alább kéthetes készlet — és végül az udvarias, előzékeny kiszolgá­lás. A közelmúltban összesítették, hogy a negyedévi eredmények alapján melyik üzlet teljesítette legjobban a verseny feltételeit. Az első helyezett dombóvári 9. Népbolt vezetőjét, Puchner Jó­zsefet 1000 forinttal, a második helyezett szekszárdi 35, Népbolt I (rádiórvillamossági üzlet) vezető­jét, Fojdl Ferencet 800 forint, a harmadik helyezett tamási föld­művesszövetkezeti áruház műsza­ki osztályának vezetőjét, Krémer Pétert 600 forinttal jutalmazták. Megyénkből 140-en vesznek részt a pápai traktoros-iskolán A gépállomások gépparkjának növekedése és a termelőszövet­kezetek gépesítése egyre több szakképzett traktorost követel. Ezért a gépállomások és a ter­melőszövetkezetek összesen 140 gépállomási dolgozót, illetve ter­melőszövetkezeti gazdát külde­nek iskolára ezen a télen. A pá­pai traktoros iskolán négy hónap alatt megtanítják a traktoros mesterségre a többi között azt a 140 Tolna megyei mezőgazdasági dolgozót, aki részt vesz a tanfo­lyamon. Honátk József: ARANYKAUTKA Elmondotta Kaszás Imre, hogy a tanulási vágy igen nagy a dol­gozókban. Ha azonban azt néz­zük, hagy a felnőtt oktatásban részt vevőknek legnagyobb ré­sze 35—45 életév között van, azonnal szembetűnik az ifjúság hiánya. Rámutatott beszámolójá­ban az üzemi élethez tartozó is­meretterjesztés fontosságára, a munkásszállások és bejáró mun­kások között folytatandó isme­retterjesztés áldozatos munkájá­ra és arra is, hogy növelni kell a műszaki alapműveltséget bizto­sító fizikai és kémiai előadások számát. A beszámolóhoz Létay Meny­hért, Körösi Károly, Hargitai Fe­renc, dr Merő László szólt hoz­zá, majd Kaszás Imre adott vá­laszt. Ezután Szállási Ernő számolt be az elnökség tagjainak a járá­si és megyei közgyűlések előké­szítéséről és ezzel kapcsolatban ütemterveket fogadott el az el­nökség. A megyei közgyűlés elő­készítése érdekében elnöki, szer­vezési, propaganda és gazdasági bizottságot választottok. Ezután Szállási Ernő, megyei titkár érdekes adatokat ismer­tetett a társulat életéből. Elmon­dotta, hogy a. társulatnak novem- ben 20-án 472 tagja volt. Ezek közül 226 egyetemi, 138 főisko­lai, 106 középiskolai végzettsé­gű, ketten pedig nagy szakmai felkészültségük alakján kerültek a társulat tagjai sorába. A 472 tag közül a megyeszékhelyen él 133, a járási székhelyeken 134, míg a községekben 205. Jó a tár­sulat tagjainak életkori meg­oszlása is. 260-an 35 év alattiak, 126-an 35—50 év között vannak. 3. — Tulajdonképpen kik voltak a házban? — Bartalis, a felesége, szakács­nő, meg a mindenes. A kertész nem volt otthon, és képzeld, az öreg, amint megtudta, mi tör­tént, megőrült. Intézetbe szállí­tották. — Rettenetes. — Kérlek, polgármester uram, a legfőbb nyugtalanságot az okoz­ta, hogy az újságok egy szót sem írnak a történtekről. — Nem is fognak írni. Pákozdy szeme tágranyílt a csodálkozástól. Szótlanul kászá­lódtak be a szűk városi kocsi­ba. A kocsi elindult a temető felé. — A kormány utasítása — szólalt meg halkan Réczey — amelyet ma reggel Bárczy állam­titkár úr őnagyméltósága közölt velem, a következő: Mélyen hall­gatunk az eseményről és nyo­mait, amilyen gyorsan csak le­het, eltüntetjük. Ez az egész egy véletlen szerencsétlenség. Ha a sajtó megírná, országszerte pá­nik keletkezne. — De hát végül is hogyan lát­ja a kormány a történteket? — Az történt, amit feltételez­tünk — motyogta halkan a pol­gármester. — A németek szét­szórtak egy angolszász légiköte­léket Felső-Ausztria felett. A német vadászok üldözőbe vették a megbomlott bombázó kötelé­ket. Ezek, hogy gyorsabban visz- szatérhessenek támaszpontjukra, meg akartak szabadulni megma­radt bombaterhüktől. Hat vagy hét bombát dobtak le útközben) II 11 11 1 I-------------­e zek közül egy Csókavárra, ket­tő a városon kívül hullott. A többi nem tett kárt, erdőkre és mezőségekre zuhant. Pákozdy tanácsnok feszülten figyelt. Végül megjegyezte: — Azért nem egészen értem, polgármester uram, miért kell erről ilyen mélyen hallgatni. — Nem is fontos — válaszol­ta hűvösen a polgármester. Még az kéne, gondolta, hogy erről széltében-hosszában tudja­nak. Bárczy őnagyméltósága cél­zott az okokra, de arra is, hogy ő, Réczey a fejével felel a ti­tokért. Kétségtelen, hallgatóla­gos megegyezés áll fenn, a nyu­gati szövetségesekkel, hogy sza­badon átrepülhetnek Magyaror­szág felett, viszont az országot nem bombázzák. Egy kicsit fan­tasztikus az egész. Háborúzunk velük, közben egyezményeket kötünk... De hát a magas diplo­mácia útjai kifürkészhetetlenek. A kormányzó úr tudja, mit csi­nál. Réczey az autó ablakából látta, hogy a városka lakói sűrű sorok­ban áradnak a temető halottas­háza felé. A részvét óriási. Nem is annyira az áldozatoknak szól, hanem a tragikus eseménynek. Gondolataiból Pákozdy zökken­tette ki: — Kérlek szépen, polgármester uram, egy intimitás. Azt mond­ják, a megboldogultnak minflösz- sze százezer pengő a bankbetét­állománya. — Hihetetlen — bámul el a polgármester. — Szerintem Bar- talisnak legkevesebb egymilliója volt. — Szentmarjay főispán úrnak is ez a meglátása, kérlek szépen. De a tények beszélnek. Még nem is egészen százezer pengő van a bankban. — Végrendelet van? — Nincs. Éppen ez a bökkenő. A főispán úr felkért, hogy néz­zek ennek utána a közjegyzőnél. A legprecízebben eleget tettem a megbízatásnak. De sem végren­delet, sem vagyon. — Hát ez rejtély. A kocsi a temetőhöz érkezett. A halottasházat feketéllő sokaság vette körül. A polgármesternek rendőrök nyitottak utat. Réczey tüstént a főispánhoz sietett. — Szentmarjay díszmagyarban, fia­talos, csinos feleségét karonfogva állt a ravatal mellett. A pol­gármester néma főhajtással üd- vö-’Kl+e. A főispán hátrább lé­pett, Réczey mellé, aki suttogva, tömören tájékoztatta Szentmar- jayt felrendelésének céljáról. —• Bárczy államtitkár utasításairól. A főispán egy szót sem szólt, visszalépett a helyére. A gyászszertartás hosszadal­masra nyúlt. Dr. Fekete alpol­gármester zengzetesen szárnyaló gyászbeszédet mondott. Réczey azonban nem tudott odafigyelni. Hogyan lehetséges az, hogy Bar- talisnak nincs többje a bank­ban? Hirtelen belehasított egy gondolat, egészen belepirult. Te jó Isten, lehetséges, hogy Barta­lis magánál tartotta egész va­gyonát, s a pénzt vagy érték­papírokat, vagy tudja az ördög mit, elpusztította a bomba! De hiszen logikus! Bartalis nem bí­zott a bankban és a pénzben. Hogyan is mondta? »Mindent át­vészelni, mindent átmenteni... Eszményeinket is és jövendőnk anyagi alapjait...« Ó, jaj, ez már szinte bizonyosság, az átkozott bomba megsemmisítette a mil­lióját is, fuccs a hatalmas va­gyonnak. A Bartalis-házból egy szög sem maradt épen. Törme­lékhalmaz az egész villa. Na, szé­pen vagyunk. Még szerencse, hogy nem maradtak utánuk ár­vák. Gyermektelen házaspár volt, s az oldalági rokonok közül mindegyiknek megvan az egzisz­tenciája. Ámbátor lehet, hogy Szentmarjay főispán számított a hagyaték rá eső részére, s ha rá­jön, hogy egy fityinget sem örö­költ, ki tudja, milyen kedve ke­rekedik? Átkozott história. Mi az a százezer pengő? A temetés, a síremlék, jó lesz, ha kifutja. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom