Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-08 / 7. szám
H6L január s. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG As űj igazgató tervei N | em akartam hinni szemeimnek a változás láttán, amelyet Beidek László elvtárson, a Simontornyai Bőrgyár üzemi pártszervezetének titkárán tapasztaltam. Szokatlanul élénken beszélt a pártszervezet életéről, a politikai munka megjavítására irányuló tervekről. Szokatlan volt Beidek elvtárs magabiztos viselkedése annál is inkább, mivel korábbi találkozásaink alkalmával bizonyos pesz- szimizmussal beszélt az üzemben folyó pártéletről. Egyrészt mert mint mondotta — fiatalember létére kevés volt a pártmunkában szerzett jártassága, tapasztalata, másrészt azért, mert annak idején a gazdaságvezetés részéről sem kapta meg a politikai munka végzéséhez a szükséges segítséget, támogatást. — összehasonlíthatatlanul más a helyzet most, mint néhány hónappal ezelőtt volt. A gyár új igazgatója, Gyuricza Lajos elv- társ, a gyár életével, a termeléssel kapcsolatos feladatok megtárgyalásával, a műszaki és gazdasági vezetők mellett rendszeresen bevonja a párt- és a szakszervezetet is. — Elsősorban tehát ezzel magyarázható a változás, Beidek elvtárs optimizmusa és derűlátása? — Igen, de nem elsősorban. Elsősorban — és ez a gyár valamennyi dolgozóján érezhető — az, hogy nehézségek árán is, de teljesíteni tudtuk az elmúlt évi felsőbőr termelési tervünket, és az új év első napjainak termelése is tervszerű volt. A párttitkár elvtárssal tör** tént beszélgetés után az igazgatói irodában folytatódott az eszmecsere. — Gyuricza Lajos elvtárs, a gyár új igazgatója az egy hónap együttműködése alapján hogyan értékeli a pártszervezet segítségét? — Mint kommunista gazdasági vezetőnek az az elvem és a gyakorlatban is ezt követem, hogy a pártszervezet rendszeresen legyen tájékoztatva a munkák menetéről. Csak így tudunk egy nyelven beszélni, a közös feladatok, a közös cél megvalósítása érdekében. Együtt a párttal, együtt a szakszervezettel, a gyár dolgozóival, ez a jelszó vezet. Tisztában vagyok azzal, hogy külön utakon járva, nem tudnánk eredményesen dolgozni. — Az év első napjaiban milyen feladatok megbeszélésére került sor? — Az év második munkanapján, a párt, a szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés a műszakiakkal karöltve az MSZMP Politikai Bizottsága szeptemberi határozatát tárgyalta meg. amelynek alapján elkészítettük — helyesebben átrevideál- tuk — a gyár fél évre szóló intézkedési tervét. A Bőripari Igazgatóság ren** delkezése alapján a meszes, a növényi és ásványi cserző műhelyekben bevezetjük a napi hétórás munkaidőt. Ennek megvalósításával belső szervezési problémák megoldására is sor kerül. Nagy súlyt helyezünk a veszteségidő csökkentésére, a munkaidő jobb kihasználására, az anyagmozgatás jobb megszervezésére. Felmértük a műszaki intézkedések által megvalósítható feladatokat. A dolgozók alkotó Segítek A nők a házasság megkötése után igencsak gyakran kihasználják a férfiaknak azt a különböző okokból tett kijelentését: »Melletted jóban-rosszban kitartok, mindenben hűséges segítőtársad leszek«. Ha az ember legalább egy héttel előre látná az életét, sokkal kevesebbszer hangzanék el ez az »esküszöveg«. — Mit fogadtál a házasság- kötésnél? — És már pityereg is újdonsült feleségem, mikor én, az újdonsült férj kijelentem, hogy nem fogok segíteni. Főzésről van ugyanis szó, amiről — annak ellenére, hogy a világ legjobb és leghíresebb szakácsai a férfiak közül kerültek és kerülnek ki — az a véleményem, hogy a nők dolga. Bevonulnék a szobába, ha nem szólna utánam kis feleségem, hogy: — Esküszegő! Ez már gondolkodóba ejt. Azért tényleg nem szép, ha az ember már az első héten esküszegő! Viszont, ha most segítek, máskor is elvárja. Márpedig a főzés női munka! Lesz, ami lesz!... Mégsem akarok esküszegő lenni. — Mit segítsek szivecském? — kérdezem olyan hangon, mintha azért lennék a világon, hogy neki a főzésben segítsek. ö pedig kiosztja a munkát: — Először is vizet hozol, aztán elmosogatsz! Megcsináltam. — Hdzol be a kertből zöldbabot, meg zöldséget! Hoztam. — Megpucolod a zöldbabot és teszel föl zsírt rántásnak, aztán megdinszteled a levesnek valót és öntesz rá vizet! Vigyázz, hogy közben a tűz el ne aludjon! Vigyáztam. — Aztán ledarálod ezt a kis húst fasírozottnak, és teszel föl paradicsomot mártásnak és berontod. Viavázz, hogy ne legyen túl sűrű, és a hús oda ne égjen. Szorgalmasan csináltam min dent. A nagy sürgésben és a nap" izzadás közben időm se volt, hogy meggondoljam: mit is csináljak előbb? Különösen nem volt időm arra, hogy fi gyelemmel kísérjem, mit is csinál az én kis feleségem? Csak amikor ebédhez ültünk és ki fújhattam magamat, összeszámolva — persze csak úgy ti tokban! — az általam végzett munkát, összehasonlítottam a. ebéd elkészítéséhez szükséges munkával, kérdeztem meg bátortalanul kis feleségemet: — Ugye legközelebb te segítesz? Én majd főzök! BECK ZOLTÁN Negyven év a pult mögött kezdeményezésének felkarolásával segítjük az újító mozgalmat és még január hónap első felében a dolgozók széleskörű bevonásával megbeszéljük a munka- verseny-mozgalmat, a szocialista munkabrigádok helyzetét. — Milyen további segítséget vár a párt- és a szakszervezettől Gyuricza elvtárs? — A pártszervezettől és a szak- szervezettől az előbb elmondott feladatok megvalósításához várunk segítséget többek között. Az üzemben folyó politikai tömegmunkának, véleményem szerint, igen nagy szerepe és hatása van abban, ha a dolgozók figyelmét azokra a tényezőkre irányítja, amelyek a termelés emelését segítik elő. — Megszokta-e már Gyuricza elvtárs Budapest után a vidéki életet? — Mozgalmi munkám végzése közben sokat dolgoztam vidéken, így számomra nem is furcsa a vidéki élet. Bár meg kell mondanom, nehéz szívvel hagytam ott a Táncsics Bőrgyárat, de szívesen maradok Simontornyán mindaddig, amíg munkámra itt szükség lesz. Az a cél vezet, hogy a dolgozókkal együtt, összefogva a pártszervezettel, a politikai tömeg munka adottságainak kihasználásával sikeresen fejezzük be második ötéves tervünk első évét. Úgy látom, ehhez a feltételek adva vannak — mondta búcsúzóul Gyuricza Lajos elvtárs. Ü ' j szellem van kialakulóban a Simontornyai Bőrgyárban, s ez mind a gazdasági, mind a politikai munka terén érezteti már hatását. Jó az egvüttrm'kcő 's a párt és a gazdasági vezetés között. A Simontornyai Bőrgyár a párt megyebizottsága közvetlen segítségével olyan igazgatót kapott Gyuricza elvtárs szem?1 vében, aki jó kommunista és ember a szó igazi értelmében. Pozsonyi Ignácné — Tizenhárom utcában végeztek Szekszárdon az elmúlt évben útépítést, illetve javítást. Két utcában állami vállalat végezte a munkálatokat, a többit saját erőből végeztette a tanács. A költségek nagy részét községfejlesztési alapból és társadalmi munkával fedezték. Több mint negyven éve áll a kereskedelem „szolgálatában” Joó Sándor, aki Szekszárdon a 20. sz. Népbolt Vezetője. Vérbeli kereskedelmi szakember, hisz több mint negyven munkában eltöltött év keréskedelmi tapasztalata áll mögötte. — Milyen volt a fiatalsága, hogyan foglalkoztak a tanuló- képzéssel abban az időben, amikor Joó elvtárs tanult? — A mi fiataljaink előtt talán már hihetetlenül is hangzik, de amikor én tanultam, inaskodtam, a főnök, aki az üzlet tulajdonosa volt, a tanulókkal úgy rendelkezett, mint a háztartási alkalmazottjával. — A munkaidő rendszerint haj nali öt órakor kezdődött és este 8—10 óráig tartott, nem beszélve a vásározásokról, amikor a késő éjszakai órákig dolgoztunk. Az inasokat az első évben csomaghordással foglalkoztatták. Télen különösen nagyon nehéz volt az életünk, sokat fáztunk, dideregtünk. Az üzleteket nemigen fűtötték. A főnök egy üvegfallal elkerített fülkében „dolgozott”, itt fűtöttek ugyan, de nem a kereskedősegédek és a tanulók számára. Előfordult az is, hogy a leheletünkkel melengettük a hidegtől elgémberedett kezünket. A főnökök általában nem tűrték el, még azt sem, hogy zsebre- dugjuk a kezünket. — Nem gondolt arra Joó elvtárs, hogy esetleg önállósítsa magát és üzletet nyisson? — Minden kereskedősegéd, így én is álmodoztam arról, hogy valamikor a magam gazdája lehes sek, de ez csak álom volt, mert az üzlet nyitásához nemcsak sok pénz, hanem nagy protekció kellett. Az akkori idők „farkas törvényei” a kereskedelem terén is erősen éreztették hatásukat. A 20-as években nagy utánjárással — A szekszárdi új rendelőintézet építési munkálatai még az elmúlt évben befejződtek. A rendelőintézetet azonban nem lehetett üzembe helyezni, mert a szükséges kazánokat nem tudták időben leszállítani és beépíteni. A kazánok most megérkeztek, és megkezdték beszerelésüket. a tisztviselő szövetkezetbe kerültem vezetőnek. Azt mondani sem kell, mennyire örültem annak, hogy végre önálló munkatervije« ' ten dolgozhattam. Az örömbe j azonban sok üröm vegyült. A tisztviselő szövetkezet vezetősége magasrangú katonatisztekből tevődött össze, s ebből következett az is, högy a vélt önállóság továbbra is csak álom maradt. Az álom a szocialista kereskedelem kialakulásával valósult meg. — Joó elvtárs most már hatvan éves. Nyugdíjba mehetne. Meddig óhajt még dolgozni? A szocialista kereskedelem fejlődése követelményként írja elő azt is, hogy kulturált, jól képzett kereskedelmi szakemberek foglalkozzanak a vásárlókkal. E tekintetben már sokat fejlődött a kereskedelem. A fiatalok közül többen jól megállják a helyüket. Megvan már az utánpótlás, de én mégis 2—3 évig — miután az egészségem is engedi — még szívesen dolgoznék azért, hogy kereskedelmi szakképzettségemből minél többet átadhassak a fiataloknak. — Hány fiatal ipari tanulója van a 20. számú boltnak? — Két fiatal ipari tanulóval és a politechnikai oktatás keretében egy közgazdasági technikumi tanulóval foglalkozunk. — És mit jelent ez a foglalkozás? — Semmi esetre sem olyan, amilyen az én tanuló éveimben volt. Tervszerűen, tanmenet szerint foglalkozunk a fiatalokkal és már az első évhen megtanulják az áruismeretet, az áruk elhelyezésének módját. Különösen nagy súlyt helyezünk az árukészlet megvédésére, helyesebben a szocialista tulajdon védelmére. — Milyen volt a lakberendezési bolt elmúlt évi forgalma? — A lakások szépítésére, díszítésére az emberek általában sokat adnak. Az elmúlt évben sokat forgalmaztunk szőnyegből, füg gönyből. Ebből következik az is, hogy 1960. december 7-ig leforgalmaztuk az előző év teljesítményét. Palánk egykori és mai nevezetessége PALÁNK FÖLDRAJZILAG Szekszárd mellett terül el, nem önálló község, hanem a városhoz tartozó település. Nem is tarthatna igényt arra, hogy önálló községgé nyilvánítsák, hiszen egészen kis település. Azt azonban el kell ismerni róla, hogy igen híres, nevezetes hely. Sőt, ami még ennél is több, már régóta híres, neve már a XVIII. században ismert volt. Híre — minden jel arra mutat — vetekedett a szekszárdi bor hírnevével. Egy világatlaszon, amelyet a Tolna megyei Levéltárban őriznek és a maga nemében páratlan értékű dokumentum, Szekszárd város nem szerepel, de szerepel a palánki település, amelyet akkoriban Szentmik- lósnak neveztek. A szóban forgó világatlasz is így jelöli. Ami pedig a régi Palánk (Szent- miklós) hírnevét akkoriban megalapozta, nem volt más, mint a feudalizmus egyik jellegzetes intézménye, a vámhivatal. Mert bizony itt vámhivatal volt és nevét mindenekelőtt ezért tüntették fel a világatlaszon. Most is híres, neves település Palánk, sőt ez a tekintélye rohamosan növekszik. Meg kell jegyezni, a vámhivatal a történelem lomtárába került, a palánkiak már nem is igen tudják, hogy egyáltalában létezett ilyesmi. így tehát a mai tekintélynek semmi köze a régihez. Mindenekelőtt tudni kell, hogy Palánkon egy mezőgazdasági technikum működik. Ez magában véve még nem rendkívüli különlegesség, hiszen ilyen, vagy na- I gyobb jó néhány van az országban. De híressé teszi az a nagy erőfeszítés, amelyet a viszonylag kislétszámú tanári kar tesz a mezőgazdasági szakemberképzés érdekében. A nappali tagozatú tanulók létszáma csak 126. Ezt a létszámot a jelenlegi körülmények között nem is lehet növelni, hiszen akkor újabb tantermek stb. kellenének. A mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése azonban szükségessé tette, hogy ennél nagyobb arányú legyen a szakemberképzés. Megyénkben például már a dolgozó parasztság túlnyomó többsége termelőszövetkezetekbe tömörült. Az utóbbi egy-két év alatt a parasztság tömegesen választotta a szövetkezés útját. A szövetkezetek megerősítéséhez azonban sok és jól képzett szakemberre van szükség. E probléma megoldását Palánkon a levelező oktatási lehetőségek fokozott kihasználásával segítik. Kétségtelen, az emberekben megnőtt a tanulási vágy. De ez csak az egyik oldal. Ahhoz, hogy szinte tömegmozgalommá váljon a felnőtt dolgozók mzőgazdasági technikumi tanulása, kellett a tanárok áldozatkész szervező munkája és az oktatás érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenysége. A LEVELEZŐ OKTATÁS 1954- ben indult meg 40 tanulóval Azóta a tanárok létszáma nem sokat gyarapodott, de a levelező oktatásban részt vevők száma több mint megtízszereződött. Márpedig ez mérhetetlen sok munkát jelent a technikum tanárainak. A technikum mintegy 460 tanulója közül 114-en most kezdik tanulmányaikat az első osztályban és igen sok felnőtt tanuló a mezőgazdasági szakiskolából került ide, hogy folytassa középiskolai tanulmányait a III. osztályban. Most kezdi meg a működését két kihelyezett osztály, az egyik Tengelicen, a másik Faddon, tehát mindkettő híres termelőszövetkezeti községben. A tengelici osztály 37 és a faddi osztály 31 fővel működik. A levelező tanulók között igen sok a termelőszövetkezeti elnök, brigádvezető, könyvelő. De olyanok is sokan tanulnak a mezőgazdasági technikumban, akik jelenleg nem kimondottan mezőgazdasági területen dolgoznak. A felnőtt tanulók sokasága természetesen a megye legkülönbözőbb területeiről sereglett össze. Itt szerzik meg a szükséges mezőgazdasági szakismereteiket — az egyéb középiskolai tananyag mellett. Palánk, az egykori vámhivatallal rendelkező »Szentmik- lós« tehát nagy hatást gyakorol az egész megye mezőgazdaságára, mintegy szellemi központja a fejlődésnek. De ez még nem minden — csak a »kezdet«. Ugyanis, amint Kiss László tanár, a levelező tagozat vezetője mondotta, a közeljövőben még nagyobb fejlődés várható a megye mezőgazda- sági szakemberképzése terén. A KŐVETKEZŐ ÉVBEN. 1962- ben korlátlanul alakíthatnak kihelyezett osztályokat a megye minden részén, így még nagyobb tömeg számára tudják lehetővé tenni a technikumi tanulást levelező oktatás formájában. El kívánják érni, hogy még az idei évben a megye minden községében legyen az általános iskolában előkészítő a mezőgazdasági technikumba való felvételre. A kihelyezett osztályokban is az lesz a fő cél, hogy az elméleti felkészítés mellett a lehető legnagyobb gyakorlati segítséget adják a levelező oktatásban részt vevő felnőtt dolgozóknak. Ezért például a gyakorlati bemutatókat a helyi termelőszövetkezetben végzik, hogy alaposabban megismerkedhessél nek az ottani speciális probl émákkal. A konzultációkra, vizsgákra is az adott községben kerül majd sor — a technikum tanárai a helyszínre mennek. Nappali tagozatú technikumi osztályokat is szerveznek az egvps. nagyobb községekben, hogy azó'- a parasztfiatalok is tanulhtvTrTk, akiket különben nem ti’.dm'nak felvenni a technikumba a kevés férőhely miatt. A technikum tanárai majd kijárnak ezekbe- az osztályokhoz órákat tartani, vizsgáztatni. Semmi kilátás nincs arra, hoey Palánk önálló községgé, va?v várossá fejlődjön belátható időn belül. Hírneve azonban mr-'s megalapozódott, és a jövőben még inkább erősödni fog. Hírességét pedig az adja, hogv o«oszlánrémt vállal a mezőgazc1"'-' ?ban napjainkban zajló forradalomból.
