Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 5. A szekszárdi művelődési ház egyhavi programja MŰVELŐDÉSI OTTHONAINK működése az elmúlt esztendőben szervezettebbé vált, emelkedett a rendezvények száma, s ma már a legtöbb munkája kezd egy jól olajozott gépezet működéséhez hasonlítani. Tanulságos a szekszárdi városi művelődési ház januári programja. Először vegyük sorba a rendezvényeket. Január 8-án a Déryné Színház vendégszorepcj, Jacobi: Leányvásár című operettjét mutatja be. Január 12-én ismeretterjesztő előadást tartanak a kisiparosok részére belpolitikai kérdésekről. Január 14-én este a munkásőrség szervezésében, fővárosi művészek közreműködésével műsoros estet tartanak, majd 15-én délelőtt irodalmi fejtörőt rendeznek az általános iskolások részére, amelyen a három szék- j szárdi általános iskola diákjai Az ország műemlékkincseinek védelme jelentősen fejlődött a hároméves terv időszakában. A művészettörténészek és az építészek feldolgozták- 1600 műemlék és mintegy 700 műemlék jellegű kastély részletes anyakönyvi adatait. Kidolgozták a műemlékek és műemlék jellegű épületek távlati helyreállítási tervét. A hároméves terv időszakában kezdődött meg az országban a népi műemlékek részletes felmérése is. A falukutató építészek mintegy hétszázötven községet jártak be eddig és becses emlékeket kutattak fel a göcseji, az ormánsági népi építészet remekeiből, valamint a Balaton-kör- nyéki és az északi hatávmenti megyék községeinek jellegzetes építészeti hagyományaiból. A részletes felmérések segítségével elkészült az ország műemlék- jegyzéke. Ez nemcsak teljes felsorolást ad hanem a pontos műemléki minősítést is feltünteti. A hároméves terv idején több mint száz különböző műemlék helyreállításán dolgoztak. Többek között a Veszprém megyei dolgozók társadalmi munkáinak segítségével befejezték a nagyvámérik össze tudásukat. Január 17-én ismét ismeretterjesztő előadásra kerül sor, „A magyar színészet hőskora” címmel, 19-én rendezik meg a „Nők akadémiája” harmadik előadását. A Déryné Színház legközelebbi vendégszereplésére január 22-én kerül sor, a „Tizenöt füzér pénz” című kínai darabot mutatják be. 24-én Erkel-est lesz, 26-án pedig az „Ifjúsági akadémia” so- ronkövetkező előadása. Január 29-én ismét gyermekműsort tartanak az általános iskolások részére, majd ugyanazon a napon délután a tolnai és a szekszárdi gimnázium tanulmányi versenyét kívánják megrendezni. A PROGRAM tehát, mint az egyes rendezvények felsorolása is mutatja, változatos, sőt bőséges. A jó összeállítás mellett azonban néhány hiányosság- ra is felhívja a figyelmet. A hiázsonyi Kinizsi-vár lakótornyának, a palotának, a belső árok és a kaputorony, valamint a várkaput védő építmény, a barbakán helyreállítását. Elkészültek a szerencsi vár kerek tornyának állagmegóvásával és a szegedi barokk várromot védő munkákkal is. A nevezetes szigetvári Zrínyi várban megkezdett feltárásnál érdekes feltevésekre jutottak a kutatók. Egy okiratos emlék alapján arra gondolnak, hogy mivel a vár északnyugati bástyája a legnagyobb, ez lehetett a belső vár, amelyből Zrínyi az utolsó rohamra indult. A belső vár árkát már megtalálták, s most a híd nyomát keresik, amelynek felfedezése- igazolhatja feltevésüket. A hároméves tervidőszakban az OMF által végzett munkával együtt több száz értékes műemlék védelméről gondoskodott népgazdaságunk. A második ötéves tervvel egyidejűleg már megkezdődik a műemlékvédelem távlati tervének végrehajtása is, amely lehetővé teszi, hogy a helyreállításra fordított költségeket a korábbinál gazdaságosabban, ésszerűbben használják fel. nyosságok pótlása nem kíván nagy erőfeszítést, s nem egyet meg is tud valósítani a városi művelődési ház vezetősége. Az egyik hiányosság: Kevés a színielőadás. Két előadás egy hónap alatt Szekszárdnak — véleményünk szerint — kevés. S az sem lenne baj, ha nem minden előadást a Déryné Színház tartana, hanem más színházakat is láthatna a szekszárdi közönség. Itt mindjárt utalni kell arra, nem értünk egyet a Déryné Színház túlságosan merev álláspontjával, miszerint nem engedélyezi, hogy más színház is szerepeljen Tolna megyében, mert Tolna megye a Déryné Színház területe. Helyes, ha a színház előjogokat élvez Tolna megyében, de ugyanakkor helyesnek tartanánk, ha Szekszárdon, Bonyhádon, Dombóvárott, más színházak is vendégszerepelhetnének a Déryné Színház társulatai mellett. Januárban egyetlen szekszárdi műkedvelő együttes sem szerepel. Hol vannak a színjátszó csoportok. mit csinálnak? A GYERMEKMŰSOROK és az ifjúsági rendezvények programba iktatását helyeselni lehet és kell is, azonban a jelenleginél is változatosabb lehetne a felnőttek szá mára tervbe vett program. Különösen a különböző rétegekkel való sajátságos foglalkozásra kellene több gondot fordítani. Persze a városi művelődési otthon gyakran szervez előadásokat, összejöveteleket a különböző gazdakörökben — ez nagyon helyes — azonban a művelődési ház épületében és lehetne próbálkozni a különböző rétegek számára rendezett előadások tervbe iktatásával. Kevés a szórakoztató jellegű rendezvény, pedig a fiatalság a szórakozást is igényli. S hogy .hogyan szórakoznak, az a kulturális intézményeken is múlik. Kísérleteket kellene tenni arra, hogy az épületen belül folvó szórakozás ne csupán a különben sem valami jóhírű ..Télikert" tevékenységére korlátozódjék, hanem a művelődési ház egészséges szórakozási lehetőséget teremtsen a fiatalok számára. Csak néhány gondolat. Kifogásainkat. észrevételeinket az eredmények elismerése mellett tettük meg, s tálán segítenek a munka színvonalának további emelésében. I. gy. A hároméves tervben száznál több műemlék helyreállításáról gondoskodott az Országos Műemléki Felügyelőség Erről is beszélni kell: A szövetkezeti versenymozgalomról Beszéltem az elmúlt nyáron Kocsolán termelőszövetkezeti parasztokkal, akiket lázba hozott a munkaverseny. Később pedig a győztes brigád tagjai, akiknek a versenyzászlót odaadták, némi, kis büszkeséggel mondogatták: »A mi brigádunk a legkülör.b, mert virtusból megcsináltuk azt, amit mások erőlködés árán sem tudtak«. A verseny azonban nemcsak a győztes brigádnak hozott sikert, hanem a versengés során általában az egész szövetkezeten belül megnőtt az egy emberre jutó teljesítmény. A versengésből haszna lett a szövetkezetnek és haszna lett külön-külön mindegyik termelőszövetkezeti tagnak egyaránt. Tavaly csak szórványosan találhattunk versenymozgalmat új termelőszövetkezeteinkben. Az idén a versenymozgalmat tömegméretű mozgalommá kell fejleszteni. El kell érnünk, hogy versenyezzenek a munkacsapatokon belül a munkacsapat tagjai, versenyezzenek a brigádokon belül a munkacsapatok, versenyezzenek a brigádok és végső soron versenyezzenek a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek közötti verseny alapja nem lehet más, mint elsősorban a 100 holdra jutó árutermelés. A sokrétű, és hatását tekintve rendkívül nagy hatásúnak ígérkező versenymozgalom, amely ebben az évben indul, csak akkor válthatja be a hozzáfűzött reményeket, ha a versenyt a megfelelő időpontokban állandóan értékeljük, elemezzük, ha népszerűsítjük az élenjárókat és kutatjuk az esetenkénti lemaradás okait. A bonyhádi Sztálin-téren egy időben a legforgalmasabb és legfeltűnőbb helyen egy versenytábla volt kifüggesztve. A táblán mindenki olvashatta a termelőszövetkezet élenjáró dolgozóinak, munkacsapatának és brigádjának teljesítményét. Később megfeledkeztek a tábláról. Úgy látszik ráuntak az állandóan újuló, változó verseny figyelemmel kísérésére, a tábla elárvult és az eső lemosta róla a krétával felírt neveket. Pedig nagyszerű kezdeményezés volt a bonyhádiak versenytáblája! Az idén beinduló nagy versenymozgalom elmaradhatatlan segítője a nvilvánossáe. Mindenki tudjon a versenyről, még az is, aki húzódozik tőle, aki nem akar róla tudomást venni! Versenytáblák és községi hangoshíradók szóban és írásban buzdítsanak, dicsérjenek és bíráljanak, mert az ő segítségükkel érhetjük el, hogy a versenyszellemet állandóan ébren tartsuk. A tél nagyszerűen alkalmas arra, hogy az állattenyésztésen belül már most megkezdjük a verseny szervezését. A versenytől némely esetben a vezetők is idegenkednek, mert értékelése sok munkát jelent számukra. Ez a többletmunka azonban nagyobb termelési eredményt és egyúttal nagyobb jövedelmet is eredményez az egyének és a közösség számára egyaránt. — H — Csaknem nyolcezer műalkotást vásároltak meg 1960-ban a dolgozók A részletre vásárlóknak csaknem a fele munkás A Képcsarnok Vállalat forgalma is mutatja, mennyire megnőtt az érdeklődés a képzőművészet iránt. 1955-ben alig 4800 egyedi műalkotást — olajfestményt, akvarellt, stb. — vásároltak meg a dolgozók, 1960-ban pedig körülbelül 7700-at. 1954-től mostanáig 86 000-en vásároltak részletre képeket, ezeknek 42,2 százaléka munkás volt. A sztálin- városi új kirendeltség például egy esztendő alatt 404 000 forintos forgalmat bonyolított le. A képzőművészeti kultúrát kiállításokkal is igyekszik terjeszteni a vállalat. A napjaink valóságát, a hétköznapok munkáját ábrázoló művekből állítot- I ták össze A munka dicsérete című kiállítást, amelyet Budapesten kívül nagy sikerrel mutattak be Sztálinvárosban, Pécsett. Szegeden. Győrött, Miskolcon és Özdon is. Ezekből a tematikus képekből sokat megvásároltak a Helyi állami és társadalmi szervek, elősorban a tanácsok. A Képcsarnok Vállalat vidéken egy év alatt összesen 33 kiállítást rendezett neves budapesti és helyi festők munkáiból. Tizenegy alkalommal rendeztek iparművészeti bemutatót, amelyeken meg lehetett vásárolni a I bemutatott művészi tárgyakat. t kettévált Sándor valósággal elfeledkezett ilyenkor, munka közben a körülötte lévő világról. Amikor ott sziszegett kezében a hegesztőpisztoly, csak azt figyelte: a kis lángkúp hogyan forrasztja egybe a vasdarabokat, Társai szerették a nagydarab, csendes, szerény fiatalembert. Ha kellett, segített mindenkinek, mindenkin. Még hívatlanul is. Ezen a napon olyan furcsa érzése volt. Egész testében különös nyomást, levertséget érzett. Éppen új munkadarabért akart menni, amikor megszédült egy pillanatra. Piros, zöld karikák táncoltak el a szeme előtt. Kiáltani szeretett volna, de valami rettenetes érzés némította el. A földre bukott. — Sándor! — kiáltottak csodálkozva a többiek, és hozzá rohantak. — Hamar a mentőkért! — rendelkezett Varga bácsi, az öreg művezető. — Agyvérzés ... — állapították meg az orvosok, amikor — ki tudná, órák teltek el, napok, vagy percek — az életet visszahozták a halál torkából. — Agyvérzés. A bal oldala megbénult ... — Szerencséje van, hogy ilyen erős a szervezete, de sajnos, rokkant marad. * — Kisfiam ... Sanyikám ... — ezek voltak az első szavai, amikor magához tért. Mozdulni akart, Az ú felülni az ágyában, de hasztalan volt minden erőlködése. — Maradjon szépen, nyugodtan — fehérkendős fej hajolt föléje. — Hol vagyok? — A kórházban — válaszolt a kedves arcú nővér. — Legyen nyugodt, most már meggyógyul. Látogatók jöttek hozzá, a brigád tagjai, a felesége. Azt nem értette, miért vigasztalják úgy, olyan sajnálkozó arccal. — Egykét hét még, és jössz vissza a brigádhoz — mondogatták neki, de valahogyan a szavukból kiérezte, aligha dolgozik már ő a gyárban. » * — Sajnos, asszonyom, megtettünk mindent, amit tehettünk, de a férje bénulása súlyos. Hosszú ideig lesz még ágyban fekvő beteg. De reméljük, ismét tud majd járni. Sajnos, úgy áll, rokkant marad — magyarázta a főorvos Sándor feleségének. — Jóságos isten! Mit csinálok én egy ágyban fekvő nyomorékkal? — szörnyülködött a csinos, jólöltözött fiatalasszony. Az idős főorvos végignézett rajta. —< Szegény... — csak ennyit mondott, de hogy melyikre gondolt? Sándort hazaszállították lakására. Olyan furcsa volt bénult bal felével, félig élő, félig halott. Olyan nehezen, furcsán ejtette ki a szavakat. Feküdt, olvasott, a rádiót hallgatta. És gondolkodott ... Fenyőborította hegyek, Erdély ... A hontalanság ... Végigutazni a nyikorgó, fatengelyes kocsikon az országot... megtelepedés a kis Tolna megyei faluban ... Pest, a gyár ... Felesége ... a fia, Sanyika ... Mintha megmozdult volna a bal karja. Csakugyan, ujjait kicsit mozdítani tudja. — Éva! — Éva! De a torz hangra nem jön válasz. Hol lehet Éva? Olyan különös az utóbbi időben ... Elmegy hazulról, alighogy munkahelyéről hazajött. Este későig kimarad. Hova mehet? Mit csinál? * Mintha az előszoba ajtajában csikordult volna a kulcs. A béna férfi felrezzent gondolataiból. Éva hangja... De nem egyedül jön. Talán látogató? De nem ... — Pszt... csöndesen ... Ilyenkor aludni szokott — suttog a nő hangja. A másik szobába mentek. Ruha suhog..t Ordítani szeretne, felugrani, berontani a másik szobába. Hát idáig jutott Éva? Ezért voltak a gyakori kiruccanások? * Az asszony idegesen tesz-vesz a szobában. A gyerekre is rákiabál. — Éva! Mi van veled? — susog a torz hang az ágyból. — Ebből elegem volt! — tör ki az asszony. — Vedd tudomásul, ebből elég volt... — Mit akarsz tenni? — Elválok. Érted? El válók! — De Éva ... — Mit de? Egy év óta éppen elegem volt. Fiatal vagyok, élni akarok. Élni, de nem egy nyomorék oldalán. Nekem is jogom van az élethez! Vagy vénüljek meg időnapelőtt? — Nem szeretsz? — Szeretni? Éljek meg a szerelemből? Ruházkodjam a szerelemből? A rongyos pár száz forint rokkantsági nyugdíjból? Élni akarok, nem kínlódni... — kiabál hisztérikusan az asszony. Súlyos kéz markolja Sándor szívét. — Hát ide jutottunk ... — De Éva, nézd, már tudom a kezem mozdítani... — Én egészséges emberhez mentem feleségül, nem egy nyomorékhoz. • Néhány hónap múlva Sándor már botra támaszkodva ment felülvizsgálatra. Karászi Józsi kísérte, brigádbeli jó cimborája. — No, betegünk, sokkal jobban van már! — üdvözölte a főorvos. A latin kifejezések idegenül csengtek, de Sándor így is tudta: rokkant marad. Megvolt a válóperi tárgyalás, Sándor átengedte a lakást az asz- szonynak. Úgy határozott, visszaköltözik idős szüleihez F.-ra. — Személyvonat indul Kelenföld, Pusztaszabolcs, Sárbpgárd, Rétszilas, Simontornya, Keszőhi- degkút-Gyönk, Dombóváron át Pécsre! — recsegte a megafon a Déli-pályaudvaron. Sándor ott állt a vonat ablakában, lent a kollégái. — Jobbulást, Sanyi! Gondunk lesz majd rád, Sanyi! — kiabálták, amikor a vonat kigördült a pályaudvarról. Sándor az anyjára gondolt, aki Szakályban biajd várja az állomáson. És a gyáriakra ... Elmondták, megígérték, hogy a fizetésükből havonta összeadnak bizonyos összeget és elküldik neki. Könnycsepp gördült végig az arcán a gondolatra: — Lám, a bajban az hagyta cserben, aki életsorsot vállalt vele, és azok álltak mellé, akikkel csupán egy kapocs fűzte össze: a munka. Bognár István
