Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. január Sí Néhány történet az elmúlt évből Lapozgatás jegyzetfüzetemben Hemingway és a spanyolok Ernest Hemingway óriási fel­háborodást váltott ki Spanyolor­szágban. A lapok nagy cikkek­ben kirohantak ellene és külö­nösen a bikaviadalokkal foglal­kozó »szaklapok« szinte forrtak a dühtől. »Hem szeretjük, hogy közöt­tünk él, elkeveredik népünk kö­zé, sétál utcáinkon, velünk ét­kezik és velünk együtt élvezi a napsugarat« — írta például az egyik lap. A vita eredetileg a torreádo­rok körül robbant ki, de később az író baloldali nézeteit is be­levonták a dologba. Az egész akkor kezdődött, amikor He- migwaynek a torreádorokról szóló »A veszélyes nyár« című tanulmánya megjelent a Life című folyóiratban. A könyv be­számol Louis Miguel Deminguin és sógora, a fiatalabb Antonio Ordonez terreádor közötti óriási versengésről. Hemingway arra a következtetésre jut, hogy Ordo­nez, minden idők. legnagyobb matadora. Véleménye szerint Dominguin már túl öreg, sem­hogy konkurrenciát jelentsen neki. Legfőképpen az gerjesztette haragra a spanyolokat, hogy az író úgy emlékezett meg Mano- lete matadorról, akit a spanyolok nemzeti hősüknek tekintenek, mint olyan torreádorról, aki ol­csó trükköket alkalmazott, mi­vel a közönség ezt kívánta meg tőle. A sajtó azzal vádolja Heming- wayt, hogy Ordonez biztatására járatta le Manoletet, aki így akarta növelni saját tekintélyét. * — Vásárcsarnok épül Szekszár­dion. A munkálatok még tavaly megkezdődtek, a lakosság társa­dalmi munkával segíti az épít­kezést. Már eddig mintegy 50 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. — Negyvenhárom szakályi dol­gozó parasztasszony tapasztalat­csere-látogatást tett a közelmúlt- bon a Zomba, szentgál-pusztai ter­melőszövetkezetben. Ezek az asz- szonyok a közelmúltban tértek a szövetkezés útjára. Most beható­an tanulmányozták a jóhírű, példásan gazdálkodó tsz életét. Sári József elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke ismertette a szövetkezet gazdálkodását. A sza­kályi parasztasszonyok nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a tsz-ben látottakról, hallottakról* •— Szekszárdon, a Kossuth La­jos utcában egy lakóépületet ta­tarozott, hozott helyre a Szek­szárdi Városi Tanács, községfej­lesztési alapból; A lakóépület helyrehozására mintegy 40 000 forintot fordítottak. — A televízió műsora: 18.00: Iskolások műsora. 19.15: TV-hír- adó. 19.30: Muzsikáról minden­kinek. 19.55: Légy boldog Irina! Szovjet film; Apróhirdetések Eladó ház, 600 öles telekkel, 3 szoba, összkomfort és mellék- helyiségek. Mözs, Sztálin u. 129. 35/1960 Jó állapotban lévő fekete Da- núvia sürgősen eladó. Tolna, Ma­lom utca 2. (138) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési dí* egy hónapra M H Lapozgatok a jegyzetfüzetem­ben. Látszólag céltalanul. De aka ratom ellenére is amolyan mér­legfélét készítek. Mérlegelem, hogy mit is jegyeztem fel az elmúlt egy év alatt, s mit írtam meg ebből, és miért? Ráakadok né­hány sietve odafirkantott gondo­latra, amely mindeddig nem érett meg bennem arra, hogy el­mondtam volna. Amolyan naplóféle ez a füzet, ahová nemcsak a hivatalos ki­küldetések tapasztalatait írtam be, hanem azt is, amit sétáim alkalmával láttam — arra gon­dolva, hogy egyszer talán hozzá­adhatom valamihez. Még azt is feljegyeztem, hogy a fiam ma egy éve megkérdezte tőlem, hogy miért olyan jókedvűek a bácsik ott az utcasarkon. Néhányan ugyanis még délelőtt 10 órakor is az óévet búcsúztatták. És vissza­felé jövet, amikor egy pocsolyá­ban két fiatalembert pillantott meg — amint igen nagy nyuga­lommal üldögéltek 4s szundikál­tak, mintha kényelmes fotelben nyújtóznának — megkérdezte, hogy miért teszik... Hazudtam neki. Azt mondtam, hogy sza­ladtak és elestek, s most fáj a lábuk. (Te is mindig rohansz, így fogsz járni egyszer). Ha megmondom őszintén, hogy berúgtak, hall egy fogal­mat, amit nem tud hova tenni és tovább faggat, hogy mi az, hogyan kell csinálni és miért9... :;. Van itt még néhány nehe­zen olvasható sor .;. „Utcasep­rők .;.” Ja igen!;;; Hazafelé jö­vet, hajnalban, még egy kissé mámorosán a szilveszteri hangu­lattól, utcaseprőkkel találkoz­tunk, akik fázósan lendítették hosszúnyelű seprőjüket, mely elől riadva menekült nagy ha­lomba a sok szemét, amit az óév utolsó napján elszórtak a járó­kelők. Volt ott minden: tombola­jegy, ruhatári cédula, tortamara- dékos szalvéta és színes papír­sapka . .. Vajon ők hol és hogyan szil­vesztereztek? Otthon egy liter bor mellett este 10-ig. Utána pedig lepihen­tek. — ön uram, rossz néven vet­te volna, ha ma egész nap itt látja ezt a sok szemetet az ut­cán. Nem? — hangzott egyikük válasza, feltett kérdésemre. * i:: Jegyzetfüzetem lapjait an­nak idején a következő néhány oldalon vastagon áthúztam, je­Történt az óesztendőben, a ka­rácsonyi ünnepek utáni első munkanap éjszakáján. Színhely: A Siónak Harc és Szekszárd közti szakasza. Szereplők: A hórihorgas Rőt, a köpcös Barak, a fehérhajú Pá­ter és a bőbeszédű Cirák. Mind­négyen ipari üzemben dolgoz­nak, azonban az utóbbi időben igen szoros kapcsolatba — és barátságba — kerültek a harci gazdákkal, akik közül nem egy az ő felvilágosító szavukra írta alá a belépési nyilatkozatot a termelőszövetkezetbe. így történt aztán, hogy ami­kor Harcon megkezdődött a disznóvágások szezonja, az egyik újdonsült téesz-tag — emlékezi ve a »négyekétől kicsikart ígé­retre, márminthogy eljönnek majd a disznótorba, üzent, hogy itt az idő, ma levágták a hízót, este várják őket. Annak rendje, módja szerint megérkeztek, jóllaktak a fino­mabbnál finomabb falatokkal, amikre igen jól csúszott a hegy leve. Különösen most, amikor annyira összezsúfolódtak az »okok az ivásra«. Köszönteni a Jánosokat, Istvánokat, inni az új életre. Mire közeledett az éj­fél, hőseink még éppenhogy meg tudták különböztetni a fehéret a vöröstől (már a bort). Elindultak hazafelé. János bácsi, a révész a kocsmában volt. — Ne kívánják, hogy átvigyem magukat. Először is, a hivatalos lezve, hogy amit ide jegyeztem, már megírtam. De néhány oldal­lal később pár sor magára hívja figyelmemet...” Január 21. Dal- mand..; Egy lány .;Ennyi az egész. Igen, emlékszem, ekkor avat­ták az év egyik legjelentősebb Tolna megyei létesítményét, a hibridüzemet: Dalmandon. S a lány? ... A lány fiatal, szőke, egy kissé darabos mozgású teremtés volt, aki már az építkezésen is dol­gozott és örömmel újságolta, hogy az üzem beindulása után is itt fog dolgozni... Csak mint újdonsült ismerősök beszélget­tünk, jegyzetfüzet nélkül, s be­szélgetésünk elején nem, is gon­doltam arra, hogy valamikor megírom eszmecserénket... A lány mindeddig még csak nem is látott gyárat, vagy üze­met belülről. A legnagyobb gép, aminek közelébe került, mozdony volt, a dombóvári vasútállomá­son. És most ő itt fog dolgozni, az is lehet, hoigy a laborató­riumban .. . Félszegen mondta, hogy ő biz nem sokat ért az ilyesmihez, de majd megtanulja. Ha kell elmegy tanfolyamra is, mert a szülei már abba is bele­egyeztek ... A szülei, akik vala­mikor cselédek voltak, s akik elő szőr hallani sem akartak arról, hogy Jeányuk az üzemben dolgoz­zon, s akik később nem kis büsz­keséggel mondták — először csak a közelebbi rokonság körében, később már az egész falu előtt —, hogy leányuk hol fog dolgoz­ni. De hogy ott dolgozzon, ta­nulni kell neki... Hadd tanul­jon: jó feje volt az iskolában is... ... Áthúzott sorok, rongyos la­pok a jegyzetben. Azután egy dátum: „Szeptem­ber 29, csütörtök ..-: Pista bá­csi ...” Igen, erre jól emlék­szem, a történetet sem kell el­olvasnom ... Pista bácsival a mezőn találkoztam. Először azt hittem róla, hogy mezőőr, s úgy is kezdtem vele a beszélgetést. Megkérdeztem, hogy nem lop­ják-e a kukoricát, meg hasonló dolgokat, amelyek a mezőőri munkát érintik. Később aztán kiderült, hogy ő nem mezőőr, sőt egyelőre semmilyen funkciót nem tölt be a mezőn, csak ép­pen nézelődik ..; Csak azt nézi, hogy mit csinálnak a többiek .:. Úgy gondoltam, nem kell ma­gyarázatot kérnem tőle, hogy ő miért nem dolgozik, mert már idő lejárt, másodszor pedig: Pi­ros ultim van, nem hagyom itt. Ellenben ott a ladik, menjenek át vele. A ladikot hamar megtalálták, beszálltak, de Barák felkiáltott: Nincs evező. Keressük meg — így Rőt. Addig keresték az evezőket, míg észrevették, hogy a ladik elindult. — Visz a víz bennünket! — Mi lesz velünk?! — Segítsünk magunkon. Evez­zünk partra! — De nincs evező! — Evezzünk a kezünkkel! Hasztalan volt minden igyeke­zet, a kézzel való evezés nem befolyásolhatta a nehéz vasladik haladásának irányát. Hőseink — — miután hol »eveztek«, hol a ladik fenekén lapították, kiszá­mították, hogy már körülbelül a Sió-torkolat felé járhatnak. — Mi lesz velünk, ha hajóval találkozunk — így Cirák. — Majd lámpával jelzek, így ni, — körözött az alig pislákoló zseblámpával Barák. — Te marha, a vizen nem úgy kell jelezni, mint az országúton — így a hórihorgas Rőt. — Mely ötök ismeri a hajós jel­zéseket — kérdezi Páter. Kiderült, hogy egyikük sem ismerős a vízi »közlekedési sza­bályokkal«. A Sió — úgylátszik, megszánta a kétségbeesett — és most már a félelemtől egyre józanabb — előbb szóbakerült magas kora, köszvényes lábai, s nem éppen legjobb egészsége .... De egyszer- csak elkezdett beszélni, mint aki megsértődött, hogy nem kérde­zik, és csak azért is elmondja, ami a lelkét nyomja. — Tudja meg az elvtárs, hogy én nem vagyok tagja a szövet­kezetnek. — Elhallgatott, mint­ha rosszallásomat várná, azután folytatta... — Én azt mondtam tavaly télen, hogy nem írok alá. A földemet ráírattam a fiamra, — az be is vitte — de én kí- vülmaradtam. Megfogadtam, hogy többet a lábamat se te­szem ki a határba, mert nem akarom látni, hogy mit művel­nek ott közösen ..; Szent foga­dalom volt... Nézett oda, túl, a rét mögött elterülő mezőre és most nem is hozzám beszélt, hanem csak úgy magának, vagy a fáknak, füvek­nek, annak az árokba dobott mezsgyecöveknek, amit az első közös szántáskor dobtak ide fél­re. Mély fájdalom volt a hang­jában. Ö, aki egész életét a me­zőn töltötte, aki hajnalban már a határban hallgatta a pacsirta énekét és este a csalogány dala volt a búcsúztatója, ő fogadta meg azt, hogy soha többé nem megy ki oda..;; Inkább a ke-, nyérről mondott volna le, az se hiányozna ennyire .; j — Megtartottam sokáig — for­dult ismét hozzám — mert azt hittem, hogy majd kérlelni fog­nak. De mindenki annyira el volt foglalva a közös tenniva­lókkal, hogy senki nem gondolt rám. És tudták azt is, hogy áll­ni szoktam a szavamat;;. Ballagtunk át a réten, a gő­zölgő, friss szántás felé, ahol vagy tíz fogat szántott, össze­karoltunk, mert fájt az öregnek a lába, s a nagy beszélgetésben észre sem vettük, hogy már a szántás végénél állunk, ahol a brigádvezető éppen akkor emel­te ki az ekét a földből. Kezetráztunk, s míg én beszél­getésbe elegyedtem vele, az öreg komor tekintettel figyelte az izzadt lovakat. — Forduljon egyet addig bá­tyám, nehogy megfázzanak a lovak .:. — szól oda neki a bri­gádvezető és hozzátette: — Ha meg nem sértem. — Hát ami azt illeti, izzadtak — kapott az öreg megfeledkezve magáról az eke szarva után és beállt a barázdába ..; társaságot, besodorta a ladikot az egyik holtágba. »Föld!... Föld... — kiáltottak mind a négyen és a következő pillanatban partot ért a »hajó«. Kiugrottak, majd észrevették, hogy csak hárman vannak. Hova tűnt Páter? — Nincs sehol, biztosan a víz­be esett. Gyerünk, keresni. — Itt vagyok, ne keressetek — hangzott a ladik mélyéről. Ki­derült, hogy Páter a földetérés pillanatában belekapaszkodott a parton egy bokorba, hogy ezzel »kösse ki« a ladikot, de a ladik lendülete nem fékeződött le, így a bokor töve szakadt ki a föld­ből, a leleményes »hajós« pedig visszahuppant a ladik fenekére. Következett a tájékozódás. Balra: Víz. Jobbra: Szintén víz. — Lakatlan szigetre vetődtünk. Egy félóra múlva derült ki, hogy a sziget csak félsziget. Ki­sétáltak a partra, ahol hamaro­san rájöttek, hogy a hatos úton vannak, mégpedig Szekszárdtól nem messze, Harsányt Jóska csár dójánál. A négy sáros, bőrig ázott — és most már színjózan »tenge­rész« gyalog jött be Szekszárdra, Szerencséjükre gyorsan kaptak taxit, ami nyolcvan forintért ha­zavitte őket Bonyhádra. így esett meg a nagy kaland éjjel a Sión. J. L Lesodorta a daru az'emeletről A Mészáros Lázár utcában épülő bérház második emeletén dolgozott Weintraub József 26 éves kőművessegéd. Téglát rak­tak éppen, amikor a daru há­tulról lesodorta. Weintraub Józsefnek annyi lélekjelenléte volt, hogy próbált megkapaszkodni az állványzat­ban, és az esést csökkentette az is, hogy a lépcsőházba zuhant. Eszméletlenül, agyrázkódással szállították kórházba. Az agyráz­kódáson és néhány zúzódáson kí­vül nem történt komolyabb baja. A NAGY CSALÁD Domány Tibor, a faddi gyer­mekotthon igazgatója levelet vesz elő íróasztala fiókjából és olvasni kezdi. »Kedves Igazgató Elvtárs! Nem felejtettem el, amit mondott: hogy az élet nem játék. Szíve­sebben mennék a karácsonyi szü­netben Faddra, mint a nővé­remhez«. A levél olyan, mintha fiú írta volna az apjához. Tartós érzelmi kapcsolatról tanúskodik. A fiú* aki kinőtt a nevelőotthonból,- visszavágyik a meleg, barátságos családi körhöz hasonló nevelőin­tézethez, amelyhez szorosabb kapcsolat fűzi, mint rokonaihoz. — Hová kerülnek növendé­keik a nyolc általános iskola el­végzése után? — Szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Van, amelyik tovább tanul és diákotthonban nyer elhelyezést, s van, aki ipari szakmát választ és ipari otthon­ba kerül. — Akad olyan, aki visszatér látogatóként az otthonba? — Sokan vannak. Most is itt tölti 12 egykori diákunk a téli vakációját. A legtávolabb lévők közül az egyik Győrből, a má­sik Csongrádiéi, a harmadik Pécsről jött haza Faddra. — A gyermekek nagy része, ha felnő* akkor is a mi otthonunkat te­kinti családi körének. —t—.­-----*-----­A tárgyalóteremből: Lopásért 3 év és hathénapi börtönbüntetés Masinka József hétszeresen büntetett előéletű. Mindannyi­szor lopás miatt került a bíróság elé. Ez év augusztusában felesé­gével együtt elmentek Vajtára, rokoni látogatásra. Visszafelé jö­vet, Masinka József Paksról gya­log indult Madocsára, a felesége pedig autóbusszal folytatta útját tov4bb. Ugyanis nem volt elég pénzük az autóbuszra. Útközben Masinka József öez- szetalálkozott egy férfivel, akivel különböző helyeken 4 liter bort. ittak meg. Ezután Masinka egye­dül folytatta útját a 6-os úton. Mikor a dunakömlődi halászcsár­da elé ért, letért az útról és le­feküdt. Megvárta, míg a halász- csárda környéke elcsendesedett. Mikor meggyőződött arról, hogy a csárdában már nem tartózko­dik senki, az épület két méter magas kőkerítésén bemászott a vendéglő udvarába. Ezután az ét­terem ajtaját, majd pedig a sön- tésbe vezető ajtót kifeszítette. A söntésben, egy üvegszekrény fiókjában megtalálta az üzlet aznapi bevételét, s a fiókban lévő 15 000 forint körüli összeget ellopta. Masinka József az ellopott pénz egy részét különböző szemé­lyeknek szétosztogatta, a többit pedig elitta. A paksi járásbíróság dr. Mar­tin István büntetőtanácsa Ma­sinka Józsefet, társadalmi tulaj­don sérelmére ismételten elköve­tett lopás miatt 3 év és hat­hónapi börtönbüntetésre ítélte. Mielőtt családi házat épít, keresse fel a Szekszárdi Épí­tőipari Szövetkezetei (Rákó­czi u. 15. szám). Vállalunk családi ház építést, tataro­zást, felújítást, magánosok részére 5 százalék enged­ményt adunk. (84) Buni Géza KALAND A SIÓN

Next

/
Oldalképek
Tartalom