Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. január 24. luiulniate is az»iftminkilsok p — Az olasz rizling tömött fürtű, apró szemű. Milyen a színe, Janics kartárs? — kérdezi az előadó. — Sárgászöld, pettyezett — válaszol. — Milyen a termelési értéke? — Bőtermő. — Bőtermő például a szlanka is, de... — Gyenge a bora — válaszolnak többen is. — Az olasz rizling pedig? — Erős bort ad. ötéves érési átlagban 20,6 a cukorfoka. — Magyarországon hol termelik? — Tokaj-hegyalja védett borvidék kivételével mindenütt, tehát az ország 17 borvidékéből tizenhatban engedélyezett a telepítése. A Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetében szakoktatás folyik, fajtaismeret a tantárgy, amelynek előadója Horváth József. — Két csoportnak van most együttes foglalkozása — magyarázza Horváth József két óra közt a tízperces szünetben. Ugyanis a szőlészetben működik égy oltványkészítő tanfolyam, harmincöt hallgatóval és egy szőlész-borász szakmunkás tanfolyam 21 fővel. Már második éves oktatás folyik, november elejétől április végéig, akkor kerül sor a vizsgákra és a hallgatók szakmunkás bizonyítványt kapnak. A sötétvölgyi üzemegységben 15 fő elsőéves szőlész-borász tanfolyamon vesz részt, annak előadója Kedves Béla. — Mi a tanfolyam lényege? a szőlészetbe szakmunkásokat nevelni. Most arra törekszünk, hogy a munkacsapatvezetők szakmunkások legyenek. A későbbi tervünk az, hogy a szőlészetben dolgozó munkások nyolcvan százaléka megszerezze a szakmunkás-képesítést. A hallgatók között öregeket és fiatalokat látunk, és meglepetésre szép számban nőket. Ök majd a szőlőkombinátban oltványkészítők lesznek. A legfiatalabb hallgató a tizenhét éves Wild Erzsi, a legidősebb az 59 éves Geisz József. — Eleinte nehéz volt a tanfolyam indulása — magyarázza Horváth József —, hiszen az idősebbek kezében éveken keresztül alig volt ceruza. De szükség volt arra, hogy tanuljanak, mert hiszen hosszú évek óta foglalkoztak szőlőműveléssel, mégis, nagyon hiányosak voltak az ismereteik. És azért is tanulniok kell, mert a nagyüzemi szőlőtermelés az egyszerű szőlőmunkástól is nagyobb tudást követel. Most már egyforma szorgalommal tanulnak az öregek és fiatalok. De különösen a lányok szorgalma dicsérhető. Eltelt a tíz perc, ismét megkezdődik az óra. — A következő fehér bort adó szőlőfajtánk, a decsi szagos. Ezen a vidéken valamikor elterjedt szőlőfajta volt, ma már kiveszőben van; Úgy, mint az előbb, a hallgatók elsorolják a decsi szagos jellemző tulajdonságait, a vesz- sző, a levél, a fürt jellegzetességeit. Ugyanígy elsorolják a bánáti rizling jellemzőit, majd szabad A szekszárdi gimnázluin irodalmi színpadának Csehov-estje Hosszabb szünet után — amelynek oka az volt, hogy a régi gárda, leérettségizvén, elhagyta a szekszárdi gimnáziumot — Cse- hov-esttel lépett a közönség elé a szekszárdi Garay János gimnázium »Geisler Eta« KlSZ-szerve- zetének irodalmi színpada. FIGYELEMRE MÉLTÓ és elismerést érdemlő vállalkozás, hiszen nagy művészek kiváló előadásában láthattuk már nem egyszer az itt is bemutatott »Med- vé«-t és »Leánykérés«-t. Ez megnehezítette a diák színjátszók munkáját, s valószínűleg emiatt látszik az előadás néhány gyengéje nagyobbnak a valóságnál. Ugyanakkor elismerésre késztet, hogy a rendezőknek (Kaszás Imre és Szalai Tibor), és a szereplőknek (Maros Éva, Dobos Gyula, Kiss György, Bélteki Domonkos, Wéber Aranka és Levente Péter) volt bátorságuk az előadáshoz. S a maguk elé tűzött feladatot végeredményben meg is oldották, hiszen az általában jó színvonal mellett néhány kiemelkedő jelenetet is tudtak produkálni. A CSEHOV-NOVELLÁKBAN, regényekben és színdarabokban végeredményben nem történik semmi. Ez a »nem történik semmi« azonban annyi finomságot, annyi apró, de zseniális fordulatot és annyi könnyedén előadott súlyos mondanivalót takar, hogy rendezőnek, színjátszónak nem kis feladat ezt az igazi Csehovot érezni és főleg éreztetni. Az irodalmi színpad előadásán ez nagyon sokszor sikerült is. Talán Polgár ÉVa jutott legtovább ebben, aki »Az idők jele« című karcolatot adta elő. Míg a Medve mértéktartó hangvétele jó rendezői érzékről tanúskodik, addig a Leánykérés a kelleténél harsányabbnak tűnt, s éppen ezért rendkívül mulattató volta mellett sok apró finomsága kiaknázatlan maradt, A jó műsor színvonalának magasra emeléséhez nagy mértékben járult hozzá Husek Rezső zongoraművész Chopin: Phantasie impromtu és. Rachmaninoy: Poliehinelle-jének tolmácsolásáéval. A gimnázium énekkara (karnp"v ifi. Gerse József), noha nagy részben új tagokból áll, máris szép teljesítményekre képes, Summázva: Az irodalmi színpad Csehov-estje értékes, szép teljesítmény, s tovább öregbíti az együttes hírnevét. L. Gy. Az öreg Horváth már hetek óta az ágyat nyomta. Mindenét fájlalta, néha akkorákat nyögött, hogy felesége már kezdett hinni a betegségében. Az ismerősök gyanították, hogy nem annyira »testi«, mint in-: kább valamiféle »lelki« nyava- járól van szó, s korántsem orvosságokra van szüksége az öregnek, annál inkább néhány- talpraesett népnevelőre, aki keresztülsegíti a »lelkiválságon«. Mivelhogy alapos a gyanú, »tsz betegsége« van az öregnek. Még csak annyit Horváth Jánosról, hogy a szépenhangzó »Kacsuma« mellék-, vagy elő-1, nevet viselte. Mikor ragadt rá? Meg nem állapítható, annyi - azonban bizonyos, hogy nem - nemesi előnév, s semmi valószínűsége, hogy Kacsuma Horváth János ősei Árpád apánk seregével kerültek hazánk földjére. De mindettől függetlenül viselte a Kacsuma nevet, ami-' nek annyi haszna feltétlenül volt, hogy könnyen ráakadtak a sok Horváth János között. Bevezetőnek ennyi elég is. Jöjjön a történet. Kacsuma Horváth szenvedélyes vadász hírébeh állt. Eddig ugyan még nem sok kárt tett a vadállományban, pedig amióta elérkezett a surbankó vita következik. Ezeken mindegyik hallgató elmondja véleményét egy-egy szőlőfajtáról, saját tapasztalatait annak műveléséről. — No, Klézli bátyánk, mutassa csak a mintát — szólít az előadó egy idősebb, szemüveges bácsit. A bácsi feláll, egy szőlővesz- szőt vesz kezébe és sorolni kezdi: — Nagyon ritka szőlőfajta. Fürtje, bogyója fehér, magvat- lan... — Milyen szőlő lehet ez — • kérdezi az előadó. — Szültán fehér — válaszol a fiatal Takács János. — A nevéről ítélve honnan származik? — A törökök honosíthatták meg Magyarországon. — Milyen szőlőfajtákhoz lehet sorolni? — A mazsolaszőlőkhöz. Megállapítják azt is, hogyan kell metszeni, azt, hogy milyen szőlőfajták kívánnak hasonló metszést. Dél van, amikor a. tanfolyam véget ér, szétszélednek a hallgatók. A következő szombaton ismét itt lesznek együtt, tanulják a szőlőművelést. Tanulnak, mert az ő szaktudásuk is kell a szekszárdi szőlővidék felújításához, a szék szárdi vörös bor hírnevének gyarapításához. Bognár István Gazdasági és politikai téren egyaránt eredményes volt a budapesti üzemek patronálása Tolna megyében Tavasszal lesz két éve annak, hogy a főváros XI. és XII. kerülete üzemeinek, tudományos intézményeinek vezetői az MSZMP megyei bizottságán találkoztak a megye egészségügyi, mezőgazda- sági és tudományos dolgozóival. A tanácskozás célja az volt, hogy megbeszéljék, a fővárosi intézmények milyen segítséget tudnak adni a megyének, elsősorban pedig a megye termelőszövetkezeteinek. Jelenleg a főváros XI. és XII. kerületének 50 ipari üzeme, illetve kórháza és főiskolája patronálja a megye 156 termelőszövetkezetét. A patronáló mozgalom a tavasszal lép harmadik esztendejébe, s ez alatt az idő alatt a két kerület üzemei sokirányú hasznos segítséget adtak a megye közös gazdaságainak Bár a megye termelőszövetkezetei nem készítettek statisztikai kimutatást, de nem nehéz megállapítani, hogy több millió forint értéket is elér a fővárosi üzemek gazdasági vonalon nyújtott segítsége. Jóformán nincs olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol ne lenne nyoma a patronálok segítségének. A gazdasági segítség mellett a legtöbb üzem abban is közreműködött, hogy politikailag, szervezetileg erősítette termelőszövetkezetét. Az 1. sz. Autójavító Vállalat munkásai a cikói termelőszövetkezetben vízvezetéket szereltek, különböző alkatrészeket, sőt egy 3,5 tonnás tehergépkocsit is adtak a tsz-nek, önköltségi áron, de ott vannak a közgyűléseken is és elősegítik a termelőszövetkezet kulturális és sportéletét is. A Budapesti Kotró és Vasútépítő Vállalat dolgozói a kölesdi Kossuth Termelőszövetkezetben minden hónapban két-három napot töltenek, hogy segítsék a munkaszervezet kialakítását és a vezetés megszilárdítását. A legtöbb patronáló-üzem és termelő- szövetkezet között szívélyes, baráti kapcsolat alakult ki A budapesti Magyar Optikai Művek a faddi Lenin Tsz-t patronálja. A közvetlen gazdasági segítségen kívül nagy gondot fordítottak arra is, hogy a személyes kapcsolatok elmélyüljenek; Jó példa volt erre az augusztus 20-a, amikor az új kenyér ünnepe, valóban a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását szolgálta. Számos példa van arra is a megyében, hogy a patronálok egy-egy termelőszövetkezet szociális viszonyait, a tagok jobb ellátását javítják meg. A főposta dolgozóinak áldozatkészségét mutatja a Felsőnánán berendezett 20 személyes bölcsőde is. Természetesen az anyagi segítség, a jelentős összeg ellenére is keveset mond. Sokkal fontosabb az a politikai segítség, amit az egyes vállalatok és üzemek a megye termelőszövetkezeteinek adnak. Ezzel a segítséggel vált lehetővé, hogy a megye termelő- szövetkezetei, jó eredménnyel zárhatták az évet. A patronálok, akik rendszeresen segítették termelőszövetkezetüket, méltán ünnepelnek együtt a zárszámadás napján a szövetkezeti tagokkal, mert a jó eredmény az ő munkájukat is dicséri: (MM) A magyar röntgenipar segíti Kuba egészségügyi intézményeinek felszerelését Kilencmillió rubel értékű röntgenberendezés a Szovjetuniónak. A magyar röntgenipar, a Medi- I gentínát, az Egyesült Arab Köz- cor Röntgenművek rohamos fej- társaságot, Törökországot, Görög- lődésével igen előkelő nevet szer- országot és Irakot is, ahová mind zett magának a világpiacon. Kor- orvosi, mind pedig ipari röntgenszerű gyártmányainak többsége készülékeket szállítanak, felveszi a versenyt a leghíresebb nyugati — német, amerikai — cégek termékeivel is. Eddigi piacain kívül egyre több országba jutnak el termékei. Az idén Kuba egészségügyi intézményeinek korszerű röntgenberendezéssel való ellátásához, felszereléséhez is jelentősen hozzájárul a magyar röntgenipar. Ugyancsak az újabb piacok közé számítja a vállalat Brazíliát, ArÁ MAGUBA HALALA legény korba, vadászott. A fel- szabadulás előtt engedély nélkül rapsickodott. A rossz nyelvek szerint a vadőrök soha sem fogták el, mert ugyan minek is fogták volna; hacsak bele nem ugrott a nyúl a fazekába, vagy meg nem szánta valamely ismerős, nem evett a határ vadjaiból. A helyzet nem sokat változott azóta sem, hogy most már engedéllyel, mint rendes vadásztársasági tag hajku- rászhatja a gyorslábú nyulakat és a sebesröptű fácánokat. De a szenvedély nem csökkent, sőt ha lehet, növekedett. Kopogtak az ajtón. Az öreg hatalmasat nyögött. Ha népnevelők jönnek, ne csak' szemükkel, fülükkel is konstatálják, hogy súlyos beteggel van dolguk. Népnevelők helyett azonban a sógor, Sütyü Balogh nyitotta rá a nagybetegre az ajtót. (Az ő előnevéről már bizonyos, hogy nem nemesi eredetű, hanem a balkezesség jelölésére szolgál, mint ahogy valóban balkezes is hordozója.) A nyögés rögvest abbamaradt, s a beteg várakozóan pillantott a belénőre. Az minden köszönés nélkül csak annyit mondott: — Sógor, a vadlibák... — Hol-e? — Itt a kert végén, az árkon túl. Van egy egész csapat. A nyögés megszűnt. A sóhaj- tozás is. A betegség szintúgy- azonképpen. A beteg kiugrott az ágyból, magára ráncigálta ruháját, ki a kamrába a puskáért és gyerünk. Mi tagadás, a köd elég sűrű volt. De a patakon túl tényleg sötétlettek valami foltok. Hol négykézláb, hol hasoncsúszva becserkészte a két vadász a békésen legelésző ludakat. Csak a kilövés látszott rettenetesen rossznak. Felállni nem lehetett, mert azt észreveszik a vadlibák és úgy elrepülnek, hogy vadászaink sörét helyett csak sóhajt küldhetnek utánuk. Viszont nem látszott az állatokból más, csak magasra emelt fejük. — Ott, ott, sógor, — suttogta Sütyü Balogh, — azt a hármat ott, egymás mellett. A Medicor legnagyobb külföldi vevője változatlanul a Szovjetunió. Ebben az évben megkezdik a szovjet hosszúlejáratú szerződésből adódó kötelezettségeik teljesítését, amelyek során körülbelül 9 millió rubel értékű berendezést szállítanak. Többek között 5 röntgen autóbuszt és számos orvosi vizsgáló és kezelőkészüléket adnak a Szovjetuniónak. — Nono, — válaszolta Kacsuma és felemelte a puskáját. Hosszan célzott, aztán durr. A libafejek eltűntek. Most magasra tartotta a puskát, várva, hogy felröppennek az életben maradt szárnyasok. De azok csak nem akartak a magasba szállni. A földről hallatszott csak hangos gágogás. — Ezek nagyon fázhatnak — állapította meg a sógor —, azért nem tudnak repüliti. Álljunk föl és még egyszer durr közéjük. Fel is álltak. Volt durr is. Még két liba felbukfencezett. Kacsuma Horváth kihúzta magát és csak annyit mondott. — No, ez megvolna. Hogy ezután mi történt, sűrű homály fedi. Csak pár perc múlva hallatszott egy hangos káromkodás, meg az, hogy: — Jaj a japán maglibám!... Azóta Kacsuma Horváthék nem tartanak japán ludakat s örökös a harag a felbújtó Sütyü Balogh-gal. Pedig mesteri lövés volt mind a kettő. Horváth nyomta még '-ét hétig az ágyat, aztán »kigyógyították« betegségéből. — Most már csak akkor nyög, ha a vadlibákat emlegeti valaki előtte. Parásztai György
