Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

1961. január 24. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG A párttitkárnő — Mariska, kaphatnék-e egy reszelőt és egy szabászkést — kérdezi Klementisz Béla sza­bász. — Már hogyne kaphatnál Béla. Tudod, ha a raktárkész­letből egy-két apróság esetleg hiányzik is, szabászkésből és reszelőbői nem volt hiány. — Nem azért mondom, csak... így beszélnek az idősebbek, a fiatalok pedig egyszerű.en Mariska néninek szólítják Pál- fi Gábornét, a a Dunaföldvári Cipész Ktsz párttitkárát, aki — mióta férje meghalt — a rak­tárban dolgozik. Az üzemben dolgozók a tisz­telet és a szeretet hangján be­szélnek Mariskáról, Mariska néniről, a párttitkárról, akinek mindenki számára van egy-egy kedves szava. Munkája végzése közben akár gazdasági, akár politikai feladatok megoldásá­ról va- szó, sohasem a paran­csolás, a követelődzés érvénye­sül, hanem a kérés. Az az elv vezeti »szép szóval többre me­gyünk, mint parancsolgatással«. A gyakorlat igazolja a párt­titkárnő munkamódszerének he­lyességét. A Dunaföldvári Ci­pész Ktsz párttagjai és pár- tonkívüli aktivistái is kivették részüket abból a nagy politikai^ munkából, melynek eredmé­nyeként Dunaföldvár termelő­szövetkezeti községgé alakult át. És amire igen büszkék — méltán büszkék is lehetnek — az, hogy bár néha csökkent létszámmal dolgoztak, a ktsz teljesítette termelési tervét. — Mint nő, nagy szükségét érzem annak, hogy a nők mi­nél nagyobb számmal vegye­nek részt a politikai munká­ban. Az üzemben folyó politi­kai oktatást is úgy szerveztük meg, hogy a nőket is bevonjuk. Az a tapasztalat, hogy a Moszkvai Kiáltvány megjelené­se óta különösen sokat foglal­koznak a dolgozók a háború és a béke kérdésével. Az egyik asszony a következőket mond­ta: »Igaza van a Moszkvai Kiáltványnak, amikor leszöge­zi: »Az új világháború veszé­lye elleni harcot most kell ki­bontakoztatni, nem várva ad­dig, amikor már hullanak az atom- és hidrogénbombák«. — Pártrendezvényeink láto­gatottak, úgyszintén a párt­oktatás iránt is nagyobb az érdeklődés, mint a korábbi években volt. A pártépítésnél, a tag- és tagjelöltfelvételnél nagyobb gondot fordítunk a nők, az asz- szonyok felvételére, mint az­előtt. Müller Jánosné éveken keresztül dolgozott, mint pár- tonkívüli aktivista a szülői munkaközösségben. Amikor tag jelöltségét kérte, a következő­ket mondta: »Mint pártonkívüli már eddig is sokat dolgoztam. Legyen munkámnak elismerése és koronája az, hogy párttag lehessek«. A párttitkárnőnek támasza és segítője Nagy Sándorné, az üze­mi szakszervezeti bizottság tit­kára. Nemcsak azért jó az együttműködés közöttük, mert mindketten nők, hanem azért is, mert munkájuk végzésében mindketten azt tartják szem előtt, hogy a párt ügyét előbb­re vigyék. — Bár esetenkint még har­colni kell a nők jogainak elis­meréséért, de ha összefogunk, munkánk eredménye nem ma­rad el — mondja Nagy Sán­dorné elvtársnő, a szakszerve­zeti bizottság titkára. Pálfi Gáborné elvtársnő há­rom év óta titkár a cipész ktsz pártalapszervezetében. Minde­nütt ott van, ahol lennie kell. Foglalkozik a ktsz-ben folyó politikai élet irányításával. Foglalkozik a dolgozók min­dennapos problémáival, legyen j az üzemi, vagy családi prob­léma. Mindenre jut ideje. A napi nyolcórai munka elvég­zése után társadalmi munkát végez és mint édesanya, csa­ládját példásan neveli. Mind­ezek mellett méa arra is telik ideiéből és ereiéből, hogv ta- Az elmúlt évi zárszámadáskor nulion. Az általános iskola mintegy egymillió forint értékű volcadik osztályát végzi esti' vagyont mondhatott magáénak a tagozaton. I magyarkeszi Széchenyi Termelő­_ Sokszor úev érzem, töb- szövetkezet. Az azóta eltelt egy A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel hitiinletett Művészegyüttese énekkarának szekszárdi hangversenye Január 21-én Szekszárdion, a városi művelődési házban honvé­dek, azok hozzátartozói és meg­hívott közönség előtt vendégsze­repeit a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett ' művészegyüttesének énekkara. A kiváló kórus hang­versenyén közreműködtek az együttes szólistái, Kotlári Olga, Márkus Éva, Nagy Mariann, Stei­nert Mária és a Császár—Groll harmonikakettős. Az ötventagú kórust Kis István vezényelte. Az együttes régen látott, ma­gas színvonalú előadással lepte meg a közönséget. Nemcsak a nagyhírű és egészen kiváló ké­pességű énekkar előadása, hanem a szólisták kimagasló teljesít­ménye is nagy élményt jelentett. bet vál'eltam maiamra, mint amennyit polit>,rai felkészültsé­gemnél foeva elbírok. Munká­mat megkönnyíti az a tudat. hnay elhalt féri»rn kívánsz,tát elmúlt évben adtak át rend-lteté­teliesítem. aki navvon. de na­gyon szerette a pártot. P-né Kulturális élet Tabódon Másfélmillió forinttal nőtt a közös vagyon a magyarkeszi Széchenyi Tsz-ben egy év alatt tek egy ötveh férőhelyes növen- dékmarha-istállót, közel egymil­lió forintos költséggel. Építettek két darab ötvagonos górét, vala­mint saját erőből egy 480 férő­helyes sertéshizlaldát, amelybe bevezették a vizet is. A mostani kimutatás szerint a szövetkezet vagyonának értéke meghaladja a kétmillió-hétszáz­ezer forintot. 1 év alatt a közös gazdaság jelen­tősen gyarapodott. Építettek töb­bek között e"y önitatós, magtár- nadiácos tehé^stéllót. amelyet az sének. Ugyancsak tavaly építet­A divattervezők műhelytitkaiból A Ruhaipari Tervező Vállalat iparművészei a következő évszak divatjának »műhelytitkairól« a következőket mondották :- Tabód községben kellemes csa-| telt takarékba helyezik el, s úgy _ Párizsban hosszabbodik, a lódás éri a látogatót. A község tervezik, hogy a nyáron kirándu- térdet takarja a szoknya, de mi­lakossága nem tesped el a téli; lést tesznek Budapestre. vei a magyar nők tavaly sem semmittevésben, sőt nem túlo­zunk, ha azt mondjuk, Tabódon élénk kulturális élet folyik. A kulturális munka szervezé­sének oroszlánrészét a tanács vb- elnöke. Kerner Béláné vállalta magára. A tabódi fiatalok kaba­ré műsort rendeznek, amelynek keretében négy egyfelvonásos színdarabot tanulnak. Úgy terve­zik, hogy január 29-én Tabódon mutatják be előadásukat, majd ezt követően a környékbeli fal­vakba is ellátogatnak. A bevé­Termeléss értekezletet tartottak az erdő dolgozói Január 21-ét mutat a naptár. Szombat reggel van. mi . alig pir- kad a gemenci erdő fölött. Fegy­veres erdészek és fejszés fater­melő munkások szállnak csónak­ba, hogy átkeljenek a zajló Sión. Mínusz 10 fok alatt van a hőmérő higanyszála, az »erdei emberek« arcát vörösre csípte a nagy hideg, mire megérkeztek a gemenci mun­kásszállásra, hogy megtartsák munkaértekezletüket és megbe­széljék a jövő terveit. TERMELÉSI értekezletre jöttek össze az erdő dolgozói. A hideg­ben és erős munkában megedzett férfiak két óra hosszára szüne­teltették a munkát, pihentek a fadöntő motorok, elcsendesedett a fejszék zaja. Tárgyalnak, értekez­nek, hogy megbeszéljék, hogyan tudnának több fát adni a nép­gazdaságnak és tüzelőt a családi otthonoknak. Tárgyalnak azok, akiknek fejszecsapásai alatt le­dőlnek a faóriások, tárgyalnak együtt a famunkások és az erdé­szek. akiknek a végtelen erdő az irodájuk. HAVASI JÄNOS motorkezelő, a szakszervezet elnöke nyitja meg az értekezletet, majd Lucska Márton, szakszervezeti titkár mondja el beszámolóját az elmúlt negyedévben végzett munkáról, a szociális intézkedésekről, a jutal­mazásokról. Utána Babos Imre, a tolnai erdészet vezetője ismer­tette az elmúlt év munkáját, amelynek eredményeként a tolnai erdészet, a Dunaártéri Erdőgaz­daság tíz erdészete közül az elsők közé küzdötte fel magát. Ennek volt köszönhető az a prémium és nyereségrészesedés is, amelyet az erdészet dolgozói kaptak. A to­vábbiakban a következő időszak feladatait ismertette, s végül ar­ra kérte az erdÄ~"t dolgozóit, hogy fegyelmezett munkájukkal továbbra is segítsék megvalósí­tani az erdészet elé kitűzött célokat. A fiatalasszonyok, lányok ré- hordtak térden felül érő ruhákat, szére esténként kézimunka-szak- ez nálunk semmiféle változ- kört tartanak. De van más szó- tatást nem igényel azoktól, akik rakozási lehetőség is. A tabó- bevetik a nemzetközi divatszoká- diaknak jó a kapcsolatuk a szom- sokat. Azt mindenesetre előrebo­szédos Juhéi Állami Gazdasággal és a televízió közvetítését rend­szeresen látogatják az állami gazdaság kultúrotthonában. Nem I utolsó sorban kell megemlíteni a községi könyvtárat, amo’vnck ke­zelését szintén a vb-elnök látja el. A könyvtárnak 565 kötet könv ve, s eddig már több mint 60 rendszeres olvasója van. A kicsinyek 'szórakoztatására csáthatjuk, viselet igen nőies, mindenk' meg­találhatja az egyéniségénele ked­vező ruhaformát, de a divat kü­lönösen kedvez a magyar nőknek, testarányaiknak, szokásaiknak, ízlésüknek a legjobban megfelel. A teltebb testalkatúnkon például igen csinos a lezseren karcsúsí­tott princeszruha, a bő szoknyák sem túlzottan elállók, nincs alat­tuk alsószoknya, tehát előre min­denki félret eheti a keményített hogy a tavaszi-nyári I alsószoknyát. Felmérik a megye úttörő-szervezeteinek helyzetét , A KISZ 'megyebizottsága mel­lett, az úttörő-szervezetek helyze­tének és tevékenységének felmé­rése érdekében brigád jött lét­diavetítést iktattak be a község re. A brigád tagjai hétfőn dél- kultúrprogramjába. A filmeket a előtt 9 órai kezdettel megbeszé- bonyhádi művelődési otthontól lést tartottak, kapják kölcsön. A szórakoztató filmek mellett vetítenek oktató,' A megbeszélésen Tatár Lajos tanulságos történelmi filmeket is, elvtárs, a KISZ megyebizottság mint például a Sznutnyik, vagy titkára ismertette a brigád tag- a Rákócziról szóló film. I Iainak feladatait. A fő feladat. hogy megvizsgálják és összegez­zék az úttörő-szervezetek nevelő tevékenységén belül a világnéze­ti és erkölcsi nevelés, a KISZ- életre való felkészülés tapaszta­latait, a tanulás és áz iskolai munka segítésének kérdését, az úttörő-szervezetek kapcsolatát a társadalommal és az élettel, az úítörőházak munkáját, a KISZ- vezetés érvényesülését az úttörő­szervezetekben. 15. Herváth József: Ügyet sem vetnek már egy­másra. Mindegyik járja a maga útját. Csak azt tudná, hová lett az arany a ruhásszekrényből. Mert eltűnt, az a gazember el­dugta valahová. Jól sejtette, hogy el akarja rabolni az ő jussát: Node majd másképp beszélünk. Neki nem adja ki? Majd kiad­ja Borsiczky Albert honvéd fő- Haza? Nem volt ez már ottho- pallért. Tudta, hogy ez a felesé- hadnagynak! — És — Borsiczky- nuk, ágyrajárókká lettek mind a ge miatt történik így. nénak, talán nemsokára. Mert a ketten. Az asszony nem is főzött. Az asszony ezen az estén szó­ARANYKALITKA HU—---------------------­M atejkáné reszketett az izga­lomtól, de elfojtotta. Nem ismert rá a hangjára, amikor beszélni kezdett: — Hát jó. beszéljünk nyíltan, Matejka. Én nem élek tovább veled. — Eddig sem éltél velem. — De most elmegyek. El én örökre. Nem vagyok szajha és meg tudnálak ölni azért, mert ezt vágtad a fejemhez. Becsületesen szeretek egy férfit, s az övé va­gyok. Azért, mert szeretem és főhadnagy esküszik, hogy szere- Matejka száraz koszton élt. Egy katlanul korán jött haza. Fél ki- mert egymáshoz ülünk. Mert ő ti, imádja őt... Máris kérleli, szót sem szólt a feleségéhez, s lene lehetett. De úgy jött, mint- is szeret engem és felemel ab­hagyja ott a pallért, váljon el az asszony sem hozzá. Matejka tőle és jöjjön hozzá feleségül; idegesen várta, mikor követel szemközt és hónapok óta először megszólította: Nem gondolod, hogy beszél­De ne, még ne. Majd ... majd az asszony újabb pénzösz­Matejka roskatagon, fásultan szeget? viselte sorsát A kincset eldugta, Kitavaszodott, s véres komolyra de nem azért, amiért az asszony fordult a háború. Magyarorszá- getnünk kellene? képzelte, eszébe sem volt el- got megszállták a németek, s két — Miről? — vetette oda fásul- orozni Matejkáné jussát. De tud- héttel később megkezdődött az tan Matejka. ta, hogy az asszony bármikor el- ország szisztematikus bombázása, — Az életünkről. Tudod mit? vesztheti a fejét, képes magához Csókavárt egyelőre kihagyták a Én a te helyedben már régen ha idegenbe, vendégségbe érke- hói a piszokból, amelyben veled zett volna. Leült Matejkával hencseregtem. Hát ezért. Az asszony elhallgatott, minden idegszálával leste, mint reagál súlyos mondataira az ura. Min­denre el volt készülve. De a pal­lérnak egyetlen arcizma sem rán. dúlt. Az asszony folytatta: — Nem érdemes erről beszél­ni, igazad van. Ezen már nem ságot jóvátehetné, a katasztrófát elhárítaná. Hetek óta úgy élnek egymás mellett, mint idegenek. Az asszony teljesen elvadult tő­le. Nem is féltékenység, csak puszta aggodalom sarkallta Ma­— Semmire sem vagyok kíván­csi. Az asszony szeme lobot ve­tett: — De én igen. — Tudom, mire vagy te kiván­venni egy aranyrudacskát, s bombázó kötelékek, bár minden kiváncsi lettem volna arra, hogy... lehet változtatni. Még ma elme- nincs erő, amely ezt az ostoba- nap elrepültek a városka felett, s a vérszagot kóstolt város la­kói rettegve gondoltak a holnap­ra, amikor rájuk is sor kerül­het. Egy márciusvégi estén Matej­ka tétlenül, magába rogyva üldö- esi, te szajha, tejkát, amikor utána járt, hol gélt a konyhában. Csak azt — Hogy merészelsz..: van, s mit csinál egész nap a érezte, hogy most már történnie — Hallgass! — mordult fel Ma­felesége. Megtudta, hogy a pa- kell valaminek. Mária éjfél előtt tejka, de indulata tüstént el is rancsnokságon buzgólkodik. Hát sohasem jön haza, de már két- párolgott. Szinte magától értető­jó, csak el ne jártássá száját, ak- szer előfordult, hogy egyáltalán dő igazságként ejtette ki a sza­kor semmi baj. Felőle azt képzel haza sem tért. Matejka körűibe- vakat. magáról, amit akar. lül tudta, honnét fúj a szél. Kő- — Mit háborogsz? Tán nem De amint múltak a hetek és művesei egymásközt gyakran be- az vagy? És talán nem arra Matejka érezte, hogy idegei fel- széliek erről, bár csak a háta vagy kíváncsi, hogy hol van a... bomlanak, már semmivel sem tö- mögött. De éppen a feléje irá- hol van az, amitől elvesztetted rödött. Azzal sem, hogy a fele- nyúló közrészvét és szembeötlő az eszedet? Hát nem tudsz te kém jár! sége késő éjszaka járkált haza, gyöngédség világosította fel a egyszer igazat beszélni? gyek. Beadom a válópert, vége közöttünk mindennek. Most pe­dig intézzük el a számadásunkat; Osszuk el, amink van. Úgy, amint szokás. — Tessék — intett a fejével Matejka, s fel sem nézett az asz­tal lapjáról — mindent elvihetsz, amit akarsz. Többet is, mint a felét. Az asszony hangja felforrósult: — Én annak a felét is aka­rom! Matejka tagadóan rázta a fe­jét: — Azt nem. Igenis az az enyém! Az ne- — sziszegte Matejkánéj (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom