Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 1961. január 3. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya a népszavazás bojkottálására mozgósít De Gaulle újévi beszédével újabb nyomást akar gyakorolni a választókra Párizs (MTI): De Gaulle fran­cia államelnök a francia rádió­ban és televízióban szombaton este elhangzott újévi beszédében arra igyekezett buzdítani a fran­cia választókat, hogy a január 8-i algériai népszavazás alkal­mából erőteljes „igen”-nel áll­janak ki algériai politikája mel­lett. De Gaulle sötét színekkel ecsetelte a súlyos következmé­nyeket, amelyekkel mind bel-, mind külpolitikai síkon számolni kellene, ha a választók nem hagyják jóvá az algériai közigaz­gatás átszervezéséről szóló tör­vényi avaslatát. A Bonéból érkező hírek sze­rint bom/ba robbant a város köz­pontjában az újév küszöbén. A robbanásnak 41 sebesültje van, közülük négynek súlyos az álla­pota. Lövöldözés volt Algír egyik, főleg muzulmánok lakta külváro­sában is. Az első jelentések sze­rint itt is sebesülések történtek. Az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormányának tájékoztatás­ügyi minisztere bejelentette, a kormány ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy mozgósítja Al­géria népét a francia népszava­zás bojkottálására. Ferhat Abbasz rádióbeszéde — De Gaulle beszédének visszhangja Tunisz (MTI): Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormányának miniszterelnö ke vasárnap este a tuniszi rádió­ban beszédet intézett az algériai néphez. Felhívta az algériai mu­zulmánokat, bojkottálják a januá rj népszavazást és minden esz­közzel hiúsítsák meg az ellenség terveit. Hangsúlyozta, hogy a francia fegyverek árnyékában megtartott népszavazás érvénytelen. Abbasz rámutatott, hogy az algériai szabadságharc győzelme nincs már messze. De Gaullenak az „Algéria” megteremtésére irá­nyuló tervei újfajta gyarmatosí­tást jelentenek — mondotta. A francia hadsereg hírügynök­ségi jelentések szerint nagysza­bású előkészületeket tesz a janu­ár 6-án kezdődő és 8-án befeje­ződő algériai népszavazás ellen­őrzésére és felkészült egy „véres hétvégére” is. Mi sem jellem­zőbb, mint egy magasrangú ka­tonatiszt kijelentése: „Attól fé­lünk, hogy félmillió katonánk nem tudja majd ellenőrizni az összes megmozdulásokat.” Oran- ba, ahol a múlt héten is foly­tatódtak a zavargások, egy ejtő­ernyős hadosztályt vezényeltek. A francia sajtó megítélése de Gaulle szilveszteri rádióbeszédé­ről egyöntetűen megegyezik ab­ban, hogy az egyedüli új elem de Gaulle személyi tekintélyének teljes bevetése volt. Az elnök, mint ismeretes, burkoltan kije­lentette, lemondhat, ha az igen­szavazat nem éri el a megfelelő arányt. Az Humanité, a kommunista párt lapja így ír: „De Gaulle egyetlen, szót sem szólt a tárgyalásokról. Ez azt je­lenti, hogy az államfő ragaszko­dik algériai politikájához, amely egyrészt egy olyan jogtalan jog­állást akar Algériára kényszerí­teni, amelyből az algériai nép nem kér. másrészt pedig vissza­utasítja a szabadságharcosokkal való tárgyalást egy olyan egyez­ményről, amely egy időben vo­natkozna a tűzszünet feltételei­re és az önrendelkezés biztosí­tékaira. Mindezek Után hogyan higyjünk annak, hogy 1961. a béke éve lesz: hiszen de Gaulle elutasítja az egyedüli eszközt, amellyel meg lehet teremteni a békét.” Á laoszi kormánycsapatok és a Patet Lao fegyveres erői felszabadították Phong Saly és Xieng Khouang tartományt Az Egyesült Államok nyílt beavatkozásra készül Sam Neua: (MTI) A laoszi tör­vényes kormány rádiója január 1-én bejelentette, hogy a kor- mánycsapatak és a Patet Lao : fegyveres erői december 31-én újabb csapásokat mértek a láza­dókra és a Xieng Khouang tar­tományban fekvő stratégiailag fontos úgynevezett »rizses kö­csög« síkságot teljesen megszáll­ták. Ezzel egy időben a kormány­csapatok a síkságtól 34 kilomé­terre nyugatra fekvő Moung Kszui városát foglalták el. A harcokban a lázadók sok kato­nája és tisztje megadta magát, mások pedig Xieng Khouang fe­lé menekültek. A kormánycsa­patok űzőbe vették az ellenséget és — mint a Reuter tudósítója jelentette Laoszból — vasárnap elfoglalták Xieng Khouang tar­tomány hasonló nevű fővárosát. A Patet Lao hangja rádió je­lentése szerint a Patet Lao má­sodik zászlóalja Nang Hét váro­sát szabadította fel. A kormánycsapatok és a Pa­tet Lao fegyveres erői az ország más részében is nagy sikereket értek el, elfoglalták Phong Saly tartomány fővárosát is. Ily mó­don Sam Neuával együtt már az ország három tartománya van a kormányhoz hű csapatok fenn­hatósága alatt. Mint a Reuter közli, a lázadó Boun Oum-kormány népjóléti minisztere az utolsó pillanatban menekült el repülőgépen Xieng Khouang városából. A Reuter jelentése szerint No- rasing, a lázadó kormány tájé­koztatásügyi minisztere vasár­nap sajtóértekezleten maga is be­ismerte Kong Saly elestét. Kö­zölte, hogy Nosavan erői keleti irányban vonultak vissza. Megje­gyezte, hogy Kong Le csapatai­nak és a Patet Lao fegyveres erőinek sikerei folytán megnőtt az a veszély, hogy Luang Pra- bang és Vientiane is elesik. Norasing közölte, hogy kor­mánya katonai segítséget szándé­kozik kérni a nyugati országok­tól és fontolóra veszi az általá­nos mozgósítás elrendelését is. Mint az AP és a Reuter közli, az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma hivatalosan kérte a SEATO mielőbbi összehívását. A külüpvm misztérium szóvivője hangozta'to, hogy a SEATO bangkoki ülésén az amerikaiak meg akarják vitatni a laoszi helyzetet és az esetleges intéz­kedéseket. Az amerikai külügyminiszté­riumba hivatták a washingtoni francia ügyvivőt és az angol nagykövetet is és tájékoztatták őket a legutóbbi fejleményekről. A Reuter és az AP számos je­lentése arról ad hírt, hogy több amerikai légitámaszponton riadó­készültségbe helyezték a csa­patszállító egységeket. Egyes tá­maszpontokról már útnak is in­dultak az amerikai csapatszállító gépek. A New York Daily News című lap arról tájékoztat, hogy Hongkongból Laosz félé útnak indult az amerikai 7. flotta egy repülőgépanyahajója is, ezen kí­vül két csapatszállító hajó, fe­délzetén több mint ezer tenge­részgyalogossal szintén a laoszi vizek felé tart. Az amerikai légierő szóvivője megerősítette, hogy a laoszi fej­lemények »-bizonyos átcsoporto­sítást« tesznek szükségessé. Mint ismeretes, az amerikaiak azzal rágalmazzák a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, hogy csapatokat küldött Észak- Laoszba. A Reuter és az AP vi­szont közli az angol külügymi­nisztérium január 1-én kiadott jelentését, amely leszögezi, hogy hosszas vizsgálat után sem si­került bizonyítékot találná viet­nami beavatkozásra. »Semmilyen kézzelfogható bizonyítékunk nincs arra, hogy észak-vietnami csapatok részt vettek volna a laoszi műveletekben« — hangzik a nyilatkozat. Mint az Uj Kína közli, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormánya január 1-én nyilatko­zatot adott ki és ebben nyoma­tékosan követelte az 1954. évi genfi értekezlet résztvevőinek összehívását, valamint a nemzet­közi megfigyelő és ellenőrző bi­zottság tevékenységének felújítá­sát A nyilatkozat rámutat, hogy a Laoszban kialakult igen ve­szedelmes helyzetet az amerikai imperialisták és bábjaik durva beavatkozása idézte elő. A Reuter legfrissebb jelentése szerint a SEATO szóvivője kö­zölte, hogy a SEATO tanácsa összeült a laoszi helyzet megvi­tatására. A TASZSZ jelenti: Xieng Khouang fővárosának elfoglalá­sa után a laoszi királyi kormány nyilatkozatban üdvözölte a fegy­veres erőket és a tartomány la­kosságát. A nyilatkozat hangsúlyozza: »E nagy győzelemnek óriási politi­kai és katonai jelentősége van. Ez a győzelem a kormánycsapa­tok és a Patet Lao hazafiasságát bizonyítja a lázadók, az amerikai imperializmus lakájai ellen ví­vott harcban. Egyben, bizonyíté­ka ez a győzelem annak, hogy Laosz egész népe a Souvanna Phouma-vezette törvényes kor­mányba helyezte bizalmát és kész segítséget nyújtani a fegy­veres erőknek, hogy megtisztít­sák Laoszt a lázadóktól«. Hruscsov üdvözlete Fidel Castróhoz Moszkva (TASZSZ): Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök a kubai forradalom győzelmé­nek második évfordulója és az új év alkalmából, december 31- én üdvözlő üzenetet intézett Fi­del Castróhoz. Hruscsov üzenete egyebek között így hangzik: A szovjet embereket örömmel tölti el az a lelkesedés, férfias­ság és bátorság, amellyel a ku­bai hazafiak megmutatták a reakciós erőknek és bebizonyítot­ták az imperialista ellenségnek, „van a világon olyan hatalmas erő — a nép egysége és haza­szeretete — amely Kuba marok­nyi népét nagy néppé tette”. Hruscsov üzenete rámutat, hogy Kuba már eddig is felbe­csülhetetlen mértékben hozzájá­rult az imperializmus és a gyar­mati rendszer ellen vívott közös harchoz és hogy Kuba sikerei egyszersmind a világszerte meg­nyilvánuló nemzeti felszabadító mozgalom sikerei is. „A kubai nép — írja Hrus­csov — mindig számíthat a szovjet nép szolidaritására és tá­mogatására abban a küzdelem­ben, amelyet függetlenségéért, szabadságáért és nemzetgazdasá­gának fejlesztéséért vív,” Végül Hruscsov miniszterelnök további sikereket kívánt a Ku­bai Köztársaságnak az állami, a gazdasági és a kulturális építés munkájában, A szovjet—amerikai kapcsolatok kérdése ( Hruscsov újévi pohárköszöntő­je, valamint Kennedyhez in­tézett távirata és Kennedy vá­lasza nyomán, a világ közvé­leménye érdeklődésének köz­pontjába került. Közismert tény, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok a két ország vi­szonyán túl messzemenő kiha­tással vannak az egész nem­zetközi helyzetre. Hruscsov elvtárs az újév alkalmával mondott köszöntőjében külön is kiemelte, hogy a két ország viszonyának megjavításától nagymértékben függ valameny- nyi más állam kapcsolatainak megszilárdítása is. Az is köz­ismert tény, hogy a szovjet— amerikai viszony megromlá­sáért kizárólag az Eisenhower- kormány felelős, amely béke­szólamokat hangoztatva, ag­resszív cselekményeket hajtott végre a Szovjetunió ellen. Az U—2 kémrepülőgép esete pon­tos képié ugyanis annak a po­litikai irányzatnak, amely tény kedésének alapjává a kémke­dést, az agressziót tette. Hruscsov elvtárs joggal mon­dotta az újév alkalmából, hogy a Szovjetunió minden erejét latba vetette és latba veti, hogy barátságban éljen minden or­szággal. Hozzátette: »Hinni szeretnénk, hogy az Amerikai Egyesült Államok is erre tö­rekszik és reméljük, hogy az új elnök hivatalba lépésével friss szellő kerekedik, amely megtisztítja a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­latainak egésziségtelen lég­körét«. Hruscsov arra is utalt, hogy az Eisenhower-kormány provo­kációs politikája nem talált helyeslésre az amerikai nép körében. Ennek élénk bizonyí­téka az a tény, hogy az elnök- választáson az amerikai nép nem Nixonra, Eisenhower po­litikájának folytatójára, kö­vetőjére adta szavazatát, ha­nem Kennedyre, aki új politi­kát, új bel- és külpolitikai irányvonalat ígért az Egyesült Államok népének. Kennedy az elnökválasztási kampány ide­jén azt mondotta az U—2 kém­repülőgép incidensével kapcso­latban, hogy Eisenhower he­lyében ő igyekeznék jóvátenni ezt a súlyos politikai baklövést. Most, amikor rövidesen Ken­nedy átveszi az amerikai el­nök hivatalát, minden módja meg lesz arra, hogy olyan kül­politikát folytasson, amikor nem kell hasonló incidenseket jóvátennie, hanem elősegítheti a népiek békés együttélését, bol­dogulását. »Hinni szeretnénk, hogy a kap>csolataink megjavítására irányuló törekvéseket mind az amerikai nép, mind az új el­nök helvesen fogadja« — mondotta Hruscsov, s ezt a gon dolatot ismételte Kennedyhez küldött táviratában is. Ken­nedy válaszában azt írja, re­méli, hogy az elkövetkező hó­napokban a jóakarat és a köl­csönös békeóhaj jellemzi majd a két ország viszonyát. Aki. fi­gyelemmel kísérte az elmúlt esztendő nemzetközi politiká­ját, jól tudja, hogy a Szovjet­unió mindig következetesen harcolt a nép>ek egyenjogúsá­gáért, az emberiség békéjéért. Ezt teszi napjainkban is. A következő lépést azonban az Egyesült Államoknak kell meg­tennie. A választási kampány során Kennedy ezt ígérte az amerikai népnek s ennek kö­szönheti elsősorban, hogy megválasztották. Az eredményt, amely a nemzetközi élet to­vábbi enyhítése lesz, majd a következő hóna polc fogják megmutatni,. Ha Kubát agresszió éri, a kubaiak utulsó csepp vérükig harcolni fognak Fidel Castro beszéde Havanna (TASZSZ). Fidel Castro kubai miniszterelnök új­évre virradó éjszaka beszédet mondott az iskola-város sport­terén. Részletesen ismertette az Allen Dulles vezette amerikai hírszerző szolgálat tervét: a kubaellenes fegyveres agresszió tervét, ame­lyet az imperialisták a közeli na­pokban akarnak végrehajtani, még mielőtt Kennedy átvenné az Egyesült Államok kormányának vezetését. Fidel Castro miután elmon­dotta, hogy a forradalmi kor­mány megbízható forrásokból ér­tesülést szerzett a kubaellenes agresszió tervéről, felolvasott egy közleményt, amely szerint Uru­guay washingtoni nagykövete, kormánya elé terjesztette az Egyesült Államok kormányának beszámolóját. E beszámoló sze­rint Kubában — úgymond — 17 rakétatámaszpontot építenek az Amerikai Egyesült Államok ellen. A beszámolót a többi latin-ame­rikai kormánynak is megküldték. Világos, hogy ezek a kormányok az alábbi következtetést vonják le: haladéktalan intézkedéseket kell tenni az ilyen támaszpontok építésének megakadályozására — mondotta Castro. Logikus a feltételezés, hogy az Egyesült Államok e gátlástalan hazugsággal el akarja érni vala­mennyi latin-amerikai országnál azt, amit a perui kormánynál már elért, vagyis, hogy szakítsák meg a kapcsolatokat Kubával és hagyják jóvá az Egyesült Álla­mok Kuba ellen irányuló akcióit, — állapította meg a kubai mi­niszterelnök. Castro hangsúlyozta: a forra­dalmi kormány minden szüksé les intézkedést megtesz, hogy el­hárítsa a Kubát fenyegető köz­vetlen fegyveres veszélyt. Raul Roa kiilüsvminisztert az ENSZ-be küldték, hogy a világ közvéleménye előtt lep­lezze le az Egyesült Államok agresszív tervét; a kormány felhívta a kubai népet, az ország minden forradalmi erejét, készüljenek fel, hogy ne érje őket váratlanul a támadás. Mindent elkövetünk — folytatta Castro —, hogy az imperiálisták- kal megértessük: mélységesen té­vednek a helyzet megítélésében, védekeznünk kell és védekezni fogunk, amíg csak erőnkből futja. Leleplezzük a rakétákról elter­jesztett alaptalan hazugságokat. Mi semmit sem tudunk a raké­tákról. Az imperialisták háborút akar­nak — mondotta Castro — mert ők élősködnek és gazdagodnak a háborúkon. A népek azonban nem akarnak háborút. Kuba népe nem akar háborút, de ha Kubát agresszió éri, a kubaiak utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Semmi sem állíthatja meg né­pünket. A népek legyőzhetetle- nek. Kuba forradalmi kormánya és népe egy sorban halad az igaz ügy zászlója alatt. A nép és a kormány azért gyűlt itt össze, hogy ismét kijelentse: haza, vagy halál! Mi győzni fogunk. A népművelés kérdéseiről szól­va Castro elmondotta, hogy az 1961-es év »a népművelés éve« lesz Kubában. A forradalom — mutatott rá Castro — iskolává alakított át minden nagy katonai erődöt és kaszárnyát. Jelenleg 40 ezer gyermek tanul Batista dik­tátor egykori katonai fellegvárai­ban. A forradalom győzelmének pillanatában 23 ezer tanító volt Kubában. Ez a szám két év alatt 33 ezerre emelkedett. Kubában ma nincs olyan zug, ahol ne volna tanító. Egy év múlva elmondhatjuk a világnak: Kubában nincsen egyet­len ember, aki ne tudna írni és olvasni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom