Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. január 18. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 9 Nagy feladatok előtt a várdombi gépállomás Ha valakinek kedve támad azt tudakolni, hogy mivel foglalkoz­nak télen a gépállomáson, ne sajnálja a fáradságot, látogasson el Várdombra. Ha az itteni gép­állomáson eltölt akárcsak egy fél napot is, meggyőződhet arról, hogy a munkatempó éppen ak­kora, mint mondjuk az aratás kellős közepén. A különbség annyi, hogy a traktorosok nem a búzatáblákon, hanem a szere­lőcsarnokban dolgoznak. A ter­melőszövetkezeti gazdaságok ve­zetőinek harca a gépekért most is éppen akkora, mint volt az őszi mezőgazdasági munkák kellős kö­zepén. A legutóbbi hétfőn pél­dául a szekszárdi Garay János Termelőszövetkezet elnöke, Hor­váth Lajos és helyettese Főglcin Ferenc alkudozott Albert Károly gépáilomási igazgatóval. A ja­nuár 14-én alakult közös gazda­ság vezetői két nappal később, január 16-án máris 20 erőgép­re nyújtották be igényüket a gép­állomásnak. Nem tévedés 20 traktort kértek, s mint mondták, ..azonnal kelle­nek a gépek, mert mi megpró­báltuk, lehet szántani”. Közben csengett a telefon, a másik szek­szárdi közös gazdaság, a Béri Ba­logh Ádám Termelőszövetkezet vezetője tudakolja, hogy útnak indították-e a gépállomástól az ígért traktorokat. De naponta jelentkeznek a gépállomásnál az őcsényi és deesi termelőszövet­kezeti vezetők is hasonló ügy­ben. — Mit tud tenni ilyen hely­zetben a gépállomás igazgatója? — fordultunk a kérdéssel Albert Károlyhoz. — Az üzemképes gépeket a termelőszövetkezetek rendelkezé­sére bocsátottuk. De hát tél van, és nekünk ilyenkor kell a trak­torokat kijavítani, karbantartani, a most jelentkező igényeket nem tudjuk teljesen kielégíteni. Har­minc traktorunk most is a me­zőn dolgozik, negyvenet a szerelőcsarnokban javítanak, a többi traktor karbantartását pedig a brigádszállásokon vég­zik — tájékoztat az igazgató. A várdombi gépállomásról szó­ló beszámolót azzal kellett vol­na kezdeni, hogy az üzem kol­lektívája még nem nézett akko­ra feladatok elé, mint manap­ság. Miután az egész Sárköz és Szekszárd város parasztsága is a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, a gépállomás mun­kája megduplázódott. Más szóval a gépállomáshoz tartozó termelő­szövetkezeti községek közösen mű veit szántóterülete az elmúlt he­tekben 17 000 holdról 38 000 hold­ra növekedett. Az új közös gaz­daságok nem rendelkeznek gé­pekkel, amiből következik, hogy a modern agrotechnikai munká­kat a gépállomás gépeivel akar­ják elvégeztetni. Ezért van már most nagy harc a traktorokért. S ha már itt tartunk elmond­hatjuk, a gépállomáson jelenleg kevés a gép. Az üzemnek 119 traktora van. A termelőszövetke­Tíz év munkáját hat év alatt Ülést tartott a Koppány-völgyi Vízgazdálkodási Társulat 1961. január 16-án az Iregszem-. esei Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetben tartotta közgyűlését a Koppány-völgyi Vízgazdálkodá­si Társulat. A közgyűlésen meg­jelentek: Dégen Imre, az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság veze­tője. dr. Soós Gábor, az FM. Nö­vénytermesztési Főigazgatóságá­nak vezetője. Szabó István, a ta­mási járási pb. első titkára, Szü­I vek továbbra is messzemenő tá- I mogatást nyújtanak munkájuk­hoz. A további hozzászólások után a közgyűlés elfogadta az 1960. évi működésről előterjesztett beszámolót és az 1961. évi tervet. Befejezésül jutalmat osztottak ki | a legeredményesebben dolgozó ' munkabrigádok tagjai között. zetek igényét ezzel a géppark­kal kell kielégíteni, mert amint a főkönyvelő mondta — felsőbb szervek nem ígértek újabb gé­peket. Hogyan készülnek a gép­állomáson a tavaszi és nyári nagy munkákra? Erre kerestünk és kaptunk választ ittjártunkkor. A vezetőség most a télen te­remti meg a feltételét annak, hogy ebben az esztendőben min­den gépet éjjel-nappal, két mű­szakban üzemeltethessenek. Az Élüzem címmel kitüntetett gép­állomás modem szerelőcsarnoká­ban teljes lendülettel folyik a gépek generál javítása. Ez idő szerint 40 traktorost is bevontak a gépjavítási munkákba. A bri­gádszálláson pedig a traktorok karbantartását végzik a szakvizs­gával rendelkező traktorvezetők. A gépállomás központjában traktorosokat képeznek ki. Alap- és középfokú traktorveze­tői tanfolyam van Várdombon, ahol ez idő szerint 60 új terme­lőszövetkezeti gazda tan ’V a'd'-'-t a vezetőség javasolt traktoros­nak. Szervezik a brigádokat is. A várdombi gépállomás körze­tében az eddigi hát traktoros- brigád helyett tíz lesz. melyek egy termelőszövetkezeti faluban, vagy egy közös gazdaságban dol­goznak tavasztól őszig. A fal­vakban ki’c’ölik a brigádszállá­sokat, ahol parkírozzák a gépe­ket, s amennyiben a szövetke­zetnek arra szüksége lesz, bár­mikor igénybsveheti. Az admi­nisztratív dolgozók pedig már kiszámították, hogy a gépek ltétműszakos üzemeltetésével — normálholdakra átszámítva — mennyi munkát tudnak elvégezni egy-egy idényben. Ennek alap­ján vállal szerződésileg munkát a gépállomás. A szerződéseket a jövő hónap 15-ig minden közös gazdasággal megkötik. Mindent összegezve: A vár­dombi gépállomás kollektívája tisztában van azzal, hogy Sárköz és Szekszárd város termelőszö­vetkezeti gazdái sok segítséget várnak ebben az évben. Mo'"-'- T •V’lóné Gyári tollrajzok A legtakarékosabb munkás Magas növésű, telt arcú emlxsr. Feltúrt ujjú munkaköpenyének kihajtóján apró piros jelvény látható. A kicsiny kis stúdiószoba még kisebbnek tűnik, amikor elhelyezkedik a széken. — Ö a gyár legtakarékosabb embere! — mutatja be Strum- berger Istvánt a cipőgyár újí­tási felelőse. — Melyik részlegen dolgozik? Strumberger István, aki né­hány perccel előbb még a zaka­toló munkagép mellett dolgozott, előbb mélyet lélegzik, aztán na­gyot fúj, mint akit futás után ér a kérdés és csak azután vála­szol. — A keményáru csákozó rész­legnél. — Hányán dolgoznak ott? — Heten. — Mindenkinek van megta- rítása a brigádon belül? — Van! Csak az új emberek­nek-nincs. De egyhónapos gya­korlat után már ők is érnek el megtakarítást. — Mi által lehet elérni ered­ményt a takarékossági verseny­ben? — Az alapos munka által. Nem mindegy, hogy a kést hogyan fék tetem rá a bőrre, Jó szemmérték kell, gyors áttekintő képesség, s mindezt elsősorban is a gyakorlat folytán szerzi meg az ember. A legkisebb felületesség is már több hulladékot jelent. — Mit gondol, ki jár mbban, aki mennyiségileg sokat termel, viszonylag gyenge minőség mel­lett, vagy aki közepes mennyisé­get termel kiváló minőséggel és nagy anyagtakarékossággal? — Elsősorban is az a szeren­csés, aki nagy mennyiséget ter­mel, jó minőséggel és nagy anyag takarékosság mellett, de ha már a kérdésben szereplő két példa közül kell választani, akkor a második a szerencsésebb. Ná­lunk is van olyan, aki csak a százalékokat „zavarja” és köz­ben a minőség és a keresetének rovására megy. — Hányszor tüntették ki? Az újítási felelős válaszol he­lyette. — Már nem tudjuk beírni a munkakönyvébe, mert nincs any- ny; rovat. Strumberger István számolgat az ujján, majd legyint. — írja csak úgy, hogy több­szörös sztahanovista és a szakma többszörös kiváló dolgozója. Beszélgetésünk után mások előtt is szóba hozom Strumber­ger Istvánnak, a gyár legtaka­rékosabb emberének nevét. Horváth Mihálytól, a kemény­áru csákozó részleg művezetőjé­től még érdekesebb dolgot tud­tam meg. Amikor a múlt évben Strumberger Istvánt vakbéigyul- ladással kórházba szállították, két ember nem győzte helyette­síteni a brigádon belüli munká­ját. Máskülönben Strumberger Ist­ván, a cipőgyár legtakarékosabb munkása, eredményei ellenére is megmaradt szerény emberneki Búcsúzáskor azt mondta: — Higyje el, egy kicsikét sem bánkódnék, ha akadna olyan kemény legény, aki elvenné tő­lem az elsőséget az ahyagmeg- takarítás terén. Hallottam a sport-, ban is az menti meg az élspor­tolót az elpuhulástól, ha megfe­lelő versenytársra akad. H. T. Élménybeszámoló Bölcskén és Bölcske község művelődési házában az elmúlt héten ifjú­sági nagygyűlést tartottak, amelyen 130 fiatal vett részt. Az egybegyűltek előtt Gazdag István elvtárs, a KISZ Paksi Járási Bizottságának titkára tar­tott kongresszusi élménybeszá­molót. A gyűlés után a jelen­lévő fiatalok közül ötvenketten Kajdacson neveztek be az Ifjúság a szocia­lizmusért próbára. Kajdacson január 13-án este Nagy Gizella, a KISZ megyebi­zottság munkatársa tartott kong­resszusi élménybeszámolót 40 fiatal részvételével. A jelenlé­vők valamennyien bejelentet­ték, hogy részt vesznek az If­júság a szocializmusért mozga­lomban. gyi Elek, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Walter János, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. Vidóczky László, a járási tanács vb-elnöke, Szűcs Lajos, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetője, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság és a termelőszövetkezetek képviselői. Szügyi Elek elvtárs megnyitó­ja után Kovács József, a társu­lat „Vízgazdálkodás Kiváló Dol­gozója” jelvénnyel kitüntetett el­nöke tartotta meg az eddig vég­zett munkákkal és a jövő tervek­kel foglalkozó beszámolóját. Elmondotta, hogy a kiválóan működő társulat érdekeltségi te­rülete kereken 70 000 hold, terü­lete kiterjed 10 község, 17 tsz és öt állami gazdaság határára. Az 1960-ra előirányzott 80 000 helyett 100 000 köbméter földet mozgattak meg a Koppány-völgy vízrendezése során. Tevékenysé­gük nemcsak a meder szabályo­zására és a káros vizek elvezeté­sére terjed ki, hanem megkezd­ték az öntözéses gazdálkodást és az erózió elleni védelmet is. 1961-ben 3 600 000 forintnyi ősz szeggel gazdálkodnak majd. Ha a jelenlegi munkatempót továbbra is tartani fogják — amire min­den lehetőség megvan — az ere­detileg 10 évre tervezett mun­kákat hat év alatt végezhetik el. Péti János, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, országgyűlési képviselő azt említette meg, hogy a szabályozott meder felett építsenek munkagépeket is elbí­ró hidakat. Dégen Imre, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság vezetője elis­meréssel szólt a társulat eddigi, országosan is példát mutató ered­ményeiről és biztosította a tár­sulat tagjait, hogy a vízügyi szer­10. Feltárta az ajtót. Matejkáné ott állt a küszöbön. A pallér pil­lantása az asztalra esett. Úti holmija már elő volt készítve. Borsiczky Dénes zugügyvéd a háborús főváros éjszakai életé­nek hírhedt alakja volt. Kétes üzleteibe senki sem látott bele. A zugügyvédnek sok pénze volt, s a pénz hatalom. Nagyobb úr a hatóságoknál is. Nem is volt tanácsos Borsiczky magánügyeit firtatni. Közismerten kitűnő összeköttetései voltak. Igen ma­gas körökben igénybe vették szolgálatait, s alkalmasint vi­szonozták is. Nagyvonalúan dol­gozott. A Világ szájával pedig nem törődött. Tudta, hogy a szakmában háborús hiénának tartják, de fütyült irigyeire. Elvégre az ő gondjait senki sem osztja meg vele. Itt van a két fia, Dénes és Albert. Mind­két fiú katonatiszt. Csak Isten és a kormányzói kabinetiroda egyik magasrangú tisztje a meg­mondhatója, mennyibe került Borsiczkynak az, hogy a két dél­ceg fiú most nem valahol Uk­rajnában hasal egy sáros lö­vészárokban, hanem itthon él­vezheti az aranyifjúság örömeit. Dénes a minisztériumban pisz­kálja a körmét, Albert fia pe­dig a csókavári helyőrség pa­rancsnokának, Baltazár ezredes­nek segédtisztje. És mi tagadás, sokba kerülnek a fiúk a papá­nak, mert háború ide, háború oda, ezek, mind-mind a tiszt urak, úgy flancolnak, ahogyan még soha. Folyton fejik a papát. Albertet kiváltképp az Isten sem győzi pénzzel. Egyre-másra küldi könyörgő leveleit, most ezért, most amazért életbevágó az az ötszáz pengő, ezer pen­Horváth József: ARANYKALITKA I I gő, kétezer pengő... No, de csak legyen egyszer béke, majd mó- resre tanítja ő ezeket a köly- köket. Egy fityinget sem kap­nak! Keressék meg maguknak, ami kell. Borsiczky mindennap a Nyal­ka Huszárban fogyasztotta el vacsoráját, a Körúton. Felesége halála óta nincs háztartása. A Nyalka Huszárban csak étkezett, innét indult éjszakai körvadá­szatra, s egy-egy éjjel megfor­dult Budapest minden jelesebb mulatójában. Ezen az estén is gondtalanul falatozott, amikor egyszercsak feltűnt neki egy vidékies külsejű, nyúltképű, kö­zépkorú férfi. Olcsó, de alig vi­selt ruha volt rajta és fehér ing, nyakkendő nélkül. Fél liter bor volt előtte, azt kortyolgatta. Borsiczky vidéken kezdte pályá­ját, s azóta is felelevenedtek régi emlékei, vonzódott a vidé­ki élethez. Egy-egy vidéki em­ber láttára felelevenedtek régi emlékei, és szívesen kedélyeske- dett velük egy kicsit. Bizonyos volt benne, hogy sohasem látta még azt az embert. No mind­egy. Nyomban észrevette, hogy idegenül érzi itt magát. Tán még sohasem járt a főváros­ban. Mozdulatai félszegek. A zugügvvéd ellenállhatatlan v.á­gvat érzet*. bonv megszólít«''; — Jó kis bor, igaz? — szólt át a szomszédos asztalhoz. — Megjárja — felelt az is­meretlen, és ügyetlenül meghaj­totta magát a zugügyvéd felé. — De azért minálunk jobb is megterem. — Hova valósi maga? — Csókavári vagyok. Borsiczkynek már a száján volt a szó, hogy hiszen neki, s főképp délceg fiacskájának kö­ze van Csókavárhoz, hanem in­kább lenyelte a szót. A zugügy­véd oly ravasz volt, mint a ró­ka. Ki tudja, mire lesz jó még ez az apró titok? Kedélyesen folytatta a diskurzust: — Hohó, barátom, megenge­dem, hogy Csókaváron jó bo­rok vannak, de tudja mit? Kós­toljunk még jobbat. Van itt olyan bor, amit a királyok bo­rának, s a borok királyának ne­veznek: aranyló hegyaljai. Bor­siczky vagyok. — Matej ka András. — Talán üljünk össze egy ki­csit, jó? — mosolygott a zug­ügyvéd, s máris Matejka mellé telepedett. Pincér után nézett: — Halló főúr, egy üveg szá­raz szamorodnit! Amikor a pincér elsietett, Ma­tejka aggodalmasan szólalt meg: — Drága lehet az a borok ki­rálya, uram, és hát... — Ugyan, semmiség! — le­gyintett fölényesen Borsiczky. — Kár, hogy nincs... nincs elég pénzem, de hát tetszik tudni, nem akarnám megsérte­ni... — Szó sincs róla. Mi céljából jött a fővárosba? — Hát... éppenséggel egy kis pénzt csinálni. Ma délután jöt­tem. A zugügyvéd orrlika kitá­gult. Pénzt csinálni. Ehhez a mesterséghez igazán köze van. Még majd kiderül, hogy a vé- letlenség üzletet hozott. — Hiszen ez nagyszerű!!! — derült föl a képe. — Bankó­préssel? — Nem uram, hogyan is Kezd­jem... Kőművespallér vagyok, so­kat dolgoztam gyermekkorom óta, és hát gyűjtögettem is. Meg aztán minden alkalommal tet­tem a sorsjátékra. Nem taga­dom, egyszer be is ütött a sze­rencse, szert tettem egy kis pénzre. — Ejha. Az jó — bólintott a zugügyvéd és feszülten figyelt. — De én nem éltem fel a kis pénzemet, hanem aranyat vet­tem érte. — Aranyat? — Azt, igen. Tetszik tudni, ha én akkor előállók, hogy nekem most van, jönnek a rokonok, az ismerősök, tán még ismeretle­nek is. Tudja, uram, hogyan van ez, az egész világ rászaba­dul a szerencsés emberre és menten szerencsétlent csinál belőle. Hát én ezt nem akar­tam. Lehet, hogy nem szép tő­lem, de így esett. No, most az­tán magammal hoztam a kis aranyamat, szeretném pénzzé tenni. De nem tagadom, nem értek én az ilyesmihez. Azt sem tudom, mennyit ér igazán, meg hogy miként is kellene hozzá­fogni. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom