Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-15 / 295. szám

fSSfc. fhaermner 15. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 A béketábor legyőzhetetlen... A Tolna megyei dolgozók véleménye a Moszkvai Kiáltványról Különböző foglalkozású Tolna megyei emberek mondják el vé­leményüket a Moszkvai Kiált­ványról, amely a béke védel­mére szólítja fel a világ dolozóit. Az értelemhez, a szívhez szól a kiáltvány minden sora, mert ta­lálkozik a jószándékú emberek békevágyával, békeakaratával. A KIÁLTVÁNY A BÉKE SZÓZATA Kovács József, a Bonyhádi Ci­pőgyár dolgozója: | — Két világháborút éltem át. Amikor 1914-ben kiütött az első világháború, cipész inas voltam. Szüleim tragikus körülmények között haltak meg. öten marad- , tunk testvérek. Szüleim kis va­gyonkájára — miután mi kisko­rúak voltunk — az árvaszék tette rá a kezét. A háborús cé- , lókat szolgálta az árvák pénze is, mert azt a néhány száz koronát, amely szüléink után reánk ma­radt, elvitte a hadikölcsön. A 20-as évek nyomorúságát is ivóit alkalmam megismerni. A holtszezon, a munkanélküliség a mai fiatalság előtt szerencsére már teljesen ismeretlen fogalom. Az inflációt követte a háborús előkészületek konjunktúrája, a vi­szonylagos fellendülés időszaka, amelyért keserves árat fizettünk. Kirobbant a második világhá­ború, amely ugyancsak mérhe­tetlen szenvedést és szomorúsá­got hozott az emberiségre. 1945- ben végre felszabadultunk és | megkezdődhetett az alkotó mun- j ka. Évről-évre szépült gyárunk. Fiataljaink már nem ismerik a gondot, a nélkülözést, amelyek­ben nekünk, idősebbeknek bőven volt részünk. Milyen szép is len­ne. ha nem kísértene a háború réme és beteljesedhetne az, amit Kádár elvtárs mondott. — Virágozzék hazánk földje, egészségesen nőjenek fel a ma­gyar gyermekek, békében élje­nek a magyar nők, férfiak és békében pergethessék le életüket a munkában elaggottak. Á kiált­vány a béke szózata és minket, cipőgyári dolgozókat, igen szíven talált. , ELÍTÉLJÜK azokat, akik A HÄBORÜRA SPEKULÁLNÁK Koller János, a bonyhádvaras- di Aranykalász Tsz tagja: — A kiáltvány olvasása köz­ben, amely a háborús veszély elleni védekezésre hiv fel, több­ször eszembe jut az 1942-es év karácsonya, amikor a lövész­árokban a halál réme leselke­dett rém. Körülöttünk aknák és lövedékek robbantak. Ma már mi, falusi emberek, olvassuk az újságot, hallgatjuk a rádió hír­adásait, politizálunk. És elítéljük azokat, akik a háborúra spe­kulálnak, akik más szabadságsze­rető népek leigázásával akarj ák saját hatalmi törekvéseiket meg­valósítani. Mélyen együttérzőnk a kongói, az algériai és kubai népok szabadságtörekvéseivel. Tagjaink körében mostanában sokszor szóbakerül a háború és a béke kérdése. Számtalanszor úgy nyilatkoznak, hogy többet és jobban dolgoznak és szívesen vállalnak bármilyen áldozatot is, ha ezzel megváltják a békét. A kiáltvány összefogásra buzdít a háború sötét erőivel szemben. A JÓSZÁNDÉKŰ EMBEREKHEZ SZÓL A NYILATKOZAT Kedves Henrik, a majosi álta­lános iskola igazgatója, az MSZBT Országos Elnökségének tagja: Az iskola udvara gyermekzaj­tól hangos. Véget ért a tízper­ces szünet, s anélkül, hogy a Január közepén nyílik a szekszárdi TIT- klub Többször tervbe vett időpont után most már rövidesen sor kerül a szekszárdi TIT-klub megnyitására. Az ismeretterjesz­tő táfsuiat megyei vezetősége a. megnyitót január közepére ter­vezi, de az ünnepi eseményre inkább előbb, mint 1961. első hó­napjának közepe után kerül sor. A berendezés lényegében már egyijtt van, a mellékhelyiségek rendbehozása és apróbb beren­dezési munkálatok elvégzése van még hátra. A klubszoba bú­torzata igén kényelmes és ízlé­ses, mint az az előkészületekből már megállapítható. A megnyitó után az év úgy­szólván minden napján szerve­zett programja lesz a klubnak. Szombaton és vasárnap a tervek szerint kötetlen, külön program nélküli, szórakoztató jellegű ösz- szejöveteleket tartanak, más na­pokon pedig a tizenöt szakosz­Értékes tárgyakat nyertek megyénkben a lottón A lottó legutóbbi tárgynyere- mény-sorsolásán ismét számos Tolna megyei lottózó nyert ér­tékes tárgyat. Név és helység feltüntetése nélkül nyert megyénkben az egyik lottózó egy Tünde robo­gót, valamint egy másik 5000 forintos „Tetőtől talpig felöltöz­het” utalványt. Nyolcezer forintos családi utal­ványt nyert Dunaszentgyörgyön egy lottózó, valamint Zombán egy AR 162-es rádiót, mindkettő szelvénye cím- és névnélküli. Nagymányokon Hübner Mátyás- né egy női kerékpárt, Bonyhá- don dr. Bese Ferencné egy Wéga karórát és Koppányszántón Ro- honczi Valéria egy Zorkij fény­képezőgépet nyert. tály valamelyike — minden nap másik — rendez programszerű összejövetelt. Külön érdekessége lesz a TIT- klubnak, hogy a Tolna megyei képzőművészek állandó jelleggel kis tárlatot rendeznek, minden képzőművész kiállítja egy-egy al­kotását. A képanyagot időnként cserélik. Ez azon túlmenően, hogy a klubszoba díszítését szol­gálja, állandó képet nyújt a Tol­na megyei képzőművészek alko­tó tevékenységéről. pedagógusok erre külön figyel­meztették volna a tanulókat, fe­gyelmezett sorokban vonulnak be a tantermekbe. Folytatódik a ta­nítás. Kedves Henrik iskola-igazgató­nak lyukas órája van. Ezt a kis időt kihasználva a kiáltványról beszélgettünk. — Olvastam a kiáltványt, amelynek minden sora az érte­lemhez és a szívhez szól. Lehet­séges-e a tartós béke — teszi fel a kérdést a kiáltvány és to­vább olvasva meg is kaptam rá a választ. A háború nem elke­rülhetetlen, mert az emberek nagy többsége — a milliók — ir­tóznak a vérontástól. A fegy­verkezés helyett építsünk több lakást, iskolát, több jóléti intéz­ményt. A békére vágyó embe­rek egy akaraton vannak és azt vallják, ne üssünk újabb háború okozta sebeket. A jóakaratú em­berekhez szól a nyilatkozat. A világon sok száz millió jóakara­tú ember van, akik békét és nyugodt életet kívánnak. Ma már nem választhatnak el ben­nünket országhatárok, nemzeti, politikai és vallási különbségek akkor, amikor a békéről van szó. A nyilatkozat az összefogás és az egy akarat nyilatkozata, az egy cél megvalósításáért. És ez a cél a tartós világbéke. BIZAKODÁSSAL TÖLT EL BENNÜNKET A NYILATKOZAT Steicher Tiborné bonyhádi há­ziasszony: Kétszoba, konyhás lakás. Szép berendezés, négy év szorgalmas munkájának az eredménye. Két szöszi hajú kislány játszik gond­talanul a fiatal mama körül. — Én nem politizálok, de a kiáltványt elolvastam. A béke gondolata hozzánk, asszonyokhoz és édesanyákhoz igen közel áll. Nekünk, asszonyoknak a vérünk­ben van az otthon, a családi bé­ke féltése. És ezt az érzést fo­kozta, erősítette meg bennem a kommunista és munkáspártok kiáltványa. A háború tönkreteszi a családi életet, elszakítja egymástól a család tagjait. A háború pusztu­lással és nyomorral jár. Én ugyan még kicsi, — alig hat éves gyermek — voltam a má­sodik világháború idején, de vi­lágosan emlékszem rá, milyen rettegésben éltünk a háború alatt. A nyilatkozat bizakodással tölt el bennünket és szívünkben reménységgel várjuk a szeretet ünnepét, a karácsonyt, mert eh­hez ad biztonságot a nyilat­kozat | E. F. Burian: Születésnap Mint már közöltük, a Déryné Színház december 15-től E. F. Burian Születésnap című szín­művével vendégszerepei megyénk ben. December 15-én Bonyhádon rendezik meg a bemutató elő­adást, 18-án pedig Szekszárdon szerepel a színház. Képünk jele­netet mutat be a darabból. A „születésnap” után ismét ai Déryné Színház egy másik együt­tesét üdvözölhetjük megyénkben! Dunajevszkij • Fehér akácok cí­mű háromfelvonásos operettjét mutatják be. Szekszárdon az előadásra karácsonykor kerül Korszerű zöldség-gyűjtőraktár épül Pincehelyen A MÉK munkáját jelentősen | gátolja a megfelelő tárolóhely hiánya. Ezt a problémát az anyagi lehetőségekhez mérten fo­kozatosan igyekszenek megolda­ni. A következő évben Pincehe­lyen hozzákezdenek egy nagy gyűjtőraktár építéséhez, amely mellett később tartósító üzem is működik majd. A gyűjtőraktár teljes felépülése több mint két­millió forintba kerül. Az első évben, 1961-ben mintegy félmillió forint beépítésére kerül sor és úgy tervezik, hogy a raktár egy részét a jövő nyáron a rendel­tetésének megfelelően használni is tudják. Ebben a raktárban gyűjtik össze a környék zöldségféleségét és szükség szerint válogatják, ősz tályozzák, csomagolják, tárolják. Igen nagy mennyiségű téli árut is tudnak majd itt tárolni. Mint­egy 25 vagon áru befogadására! tárolására lesz alkalmas. Igen jelentős lesz a raktár mellett felépülő tartósító üzemrész, mert a szállításra, exportra nem al­kalmas árut tartósítás útján nagyszerűen tudják hasznosítani! Évente 25—30 vagon árut tudnak majd előreláthatóan tartósítani. A GYÜJTÖRAKTÄR felépíté­séhez szükséges telkét már meg­vásárolták a Tamási felé ve­zető kövesút, és a vasútállomás szögletében a TÜZÉP-telep mel­lett. Ezt a nagyértékű raktárt azért Pincehelyen építik fel, mert a környék nagyszerűen al­kalmas a különféle zöldségfélék termesztésére — a Kapos völ­gyében már jelenleg is több he­lyen virágzó kertészkedést foly­tatnak a termelőszövetkezetek. 5. — Azt akarja, hogy vesztünk­be rohanjunk? Nem lehet felbő­szíteni az embereket. Azok is hallgatják a rádiót, azok is any- nyit tudnak, amennyit mi... Nem érti? Ez nem kaszás-villás haddelhadd... — Nem értem. — Vesztébe rohan! — Rohanok — de Csabai már alig tudja kilökni száján a han­got. Még végignéz a többieken, ti tokban azt várja, hogy biccentse­nek neki, vagy legalább egy biz­tató hunyorítást küldjenek, de Bucsiék nem mozdulnak. Csabai vállára veszi a puskát. A többiek némán nézik, ahogy görbe lábaival átkarikázik a kü­szöbön, s még percek múlva is az üres folyosón csattog a léptek visszhangja. Az őrsparancsnok a fogasról leakasztja a derékszíját. Felcsa­tolja a derekára, a szolgálati pisztolyt kiveszi a táskából és zsebre dugja. — No? Lehet így összefogni? Mi? — kérdezi Bucsitól. Bucsi is a puskája után nyúl. — Nehéz ember... — sóhajtja — mindig ilyen volt... ámbár az is lehet, hogy neki van igaza. Az őrmester csodálkozva nézi a másikat, de mire válaszolna, a Thiery Árpád: Feliratok egy történefhez járőr lép a szobába. Feszesen tiszteleg. — őrmester elvtárs jelentem, a főtéren, a kocsma előtt szá2 főnyi tömeg van. Devecserből most érkezett az YN 572 rend­számú tehergépkocsi, vele egy fiatalember. A kocsmából hordót gurítottak alá, és szónokol. Azt hiszem, hogy az egészet előkészí­tették, mert a tömeg percek alatt összegyűlt. Az őrmester Bucsira néz. — Menjünk — szól csendesen az öreg, és mintha Csabai görbe lábait, rövid derekát, kemény nyakát látná maga előtt. A kocsma előtt csendesen hall­gatózik a tömeg. A hordó tetején fiatalember áll. Nyúlánk, nádszálvékony, nya­kában színes, virágos selyemsál. Piszkos lódenkabátja elöl szét­nyílt. Kilátszik alóla a mellén átfűzött töltvényheveder. Haja fedetlen, a szemébe lóg. Hang­jától öblösen reszket a tér. A tömeg csendesen hallgató­zik. Némelyik kényelmesen ci­garettára sodorint, mások nap­raforgómagot ropogtatnak. So­kan csak a tér túlsó oldalán ácsorognak. Hallgatják a fiatal­embert, aztán szó nélkül tovább­állnak. — Magyarok! — zeng a tér, mintha habos fuvallat osonna a házak falán — Budapest hős ifjúsága vérzik! Én az egyetemi ifjúság küldötte vagyok!... Éle­lem kell! Álljon talpra az ország népe! Vége a kommunizmusnak! Letörtük a sztálinistákat, nincs többé rémuralom! ömlik a hang, habos tajtékkal. Egy lélegzetvétel alatt valaki kiszól a tömegből. — És a szövetkezettel mi lesz? Moraj hullámzik. A fiatalember rávágja. — Polgártársaim! A szövetke­zetét fel kell számolni. A mi pa­rasztságunk nem bírja a rabszol­gaságot... A tömegből észrevétlenül vá­lik le egy-egy ember. Elfogy a tömeg, mintha kiszárította volna az ősz. Az őrmester messze rúg egy kavicsot. — Visszamegyek az őrsre — mondja Bucsinak. — Nem lesz itt semmi. — Én meg haza — mondja a másik csendesen. — Úgyse lesz itt semmi. Ugye? Az őrmester vár. Biztatást. Melegséget és barátságot. És bá­torságot is. Bucsi ránéz. — Nem lesz? — kérdi, de nem folytatja. A hórihorgas Sós András most lép ki a kocsmából, és a szónok mellett egy tavalyi földkupacra áll. Bucsi megfogja az őrsparancs­noka karját. — Nézze csak Sós Andrást!.., Látja, nem fél, hogy megárt ne­ki a magaslati levegő, ott a szó­nok mellett... Az őrmester nem szól. Száraz a torka. Vértelen, va­cogó a szíve. S szemében színe- hagyott a tekintet. Bucsi már kezet nyújtott. Me-”. Az őrsparancsnok utána szól. — Az őrség?... Mikor beszél­jük meg? Az öreg megáll. Visszanéz az őrmesterre. Bólogat, majd a kocsma felé int. — Mondtam... az is lehet, hogy Csabainak igaza van... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom