Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1960. december 14. Ferhat flbbasz távirata az ENSZ főtitkárához — Hz algériai helyzet az ENSZ politikai bizottsága előtt (Folytatás az 1. oldalról.) A% algériai véres események lentette, hogy az ázsiai—afrikai csoport értesülése szerint Algír­ban a legutóbbi negyvennyolc órában ezer algériait gyilkoltak meg. Az ázsiai—afrikai csoport azt kívánja, hogy ezt a tömeg­gyilkosságot az ENSZ jegyző­könyvében megörökítsék. A következő szónok Hasim Dzsavad, iraki külügyminiszter kifejezte mély részvétét az algé­riai kormánynak és a mártírok családjainak. A jelenlegi esemé­nyek — folytatta az iraki kül­ügyminiszter — nagyon sürgős­sé teszik, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezete cselekedjék, kü­lönösen de Gaulle december 10-i blidai kijlentéseinek fényében (de Gaulle ugyanis kijelentette, hogy szó sem lehet Franciaor­szág katonai visszavonulásáról, és kétség sem merülhet fel ar­ról, hogy a francia hadsereg győz Algériában.) Eljött az ideje annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek tagjai felismerjék: a legfon­tosabb kérdés az algériai hábo­rúban az, hogy megszüntessék a NATO-hatalmak, különösen pe­dig az Egyesült Államok beavat­kozását. Megkérdezte, vajon az amerikai közvélemény tudja-e azt, hogy kormánya közvetve beleavatkozott az algériai nép el­leni agresszióba? Ezután ismét felszólalt Burma küldötte. Elmondotta, hogy a legutóbbi héten nyolcvankét ki­emelkedő amerikai személyiség sürgette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyomást gya­koroljon egy algériai népszava­zás érdekében. A huszonkét nem­zet által benyújtott határozati ja­vaslat ezekkel a kiemelkedő amerikai személyiségekkel egyet­ért minden kérdésben. Ezután azt mondotta, hogy huszonnégy óra alatt Algériában több gyil­kosság történt, mint Kongóban négy hónap alatt. Minden óra sürgősebbé teszi a probléma megoldását. Senki sem hisz most már abban, hogv a de Gaulle ál­tal megígért január 8-i népsza­vazás lehetséges és megoldást hozhat. U Than benyújtotta for­málisan is a huszonkét nemzet által iavasolt határozati javasla­tot és felszólította a politikai bi­zottságot, hogy egyhangúan fo­gadja el. Ezután a nepáli küldött szólalt fel. Kijelentette, hogy csatlako­zik a határozati javaslat benyúj­tóihoz. A vita következő szónoka Ni­géria gazdaságügyi minisztere volt. Kijelentette, Nigéria elkö­telezte magát, hogy harcol min­den afrikai föld felszabadítá­sáért, ezért teljes szívvel támo­gatja Algéria felszabadító har­cát is. A bizottság ülésének befejezé­se után tanácskozásra ült össze az ázsiai—afrikai csoport. A ta­nácskozás a késő éjszakai órák­ban ért véget. A megbeszélésről — amelybe bevonták az algériai ideiglenes kormány tájékoztatás­ügyi miniszterét is — nem ad­tak ki közleményt. Lehetséges­nek tartják azonban, hogy a cso­port kérni fogja az algériai kér­désnek a Biztonsági Tanács elé utalását. A Biztonsági Tanácsban hétfőn délután folytatták a kongói vál­ságos helyzet megvitatását. Is­mail Touré, guineai közmunka­ügyi miniszter volt az ülés első szónoka. Kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakorlatilag csatlakozott a bel­gákhoz, s a börtönőr szerepét játssza Kongóban. A nyugati ha­talmak — mondotta Touré — Lumumbát egyik legnagyobb akadályuknak tekintették Kongó­ban, mert az ország szuverenitá­sát, területi integritását követel­te. Nagyon veszélyesnek tartot­ták, s ezért meg akarták alázni. Kongóban jelenleg nincs ország nincsen kormány, nincsen kivel tárgyalni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében egy úgynevezett kongói küldöttség ül, amelve* azonban Guinea nem nevez a Kongói Köztársaság küldöttségé­nek. A guineai küldött végül felol­vasta Touré köztársasági elnök táviratát. A táviratban a guineai kormány bejelenti, hogy vissza­vonja csapatait az Egyesült Nem zetek Szervezete kongói parancs­nokságából. Guinea — folytatja Touré távirata — fenntartja ma­gának azt a jogot, hogy más mó­dokat keressen arra, hogy haté­konyan segítse a Kongói Köztár­saságot. Ezután Cardoso, Kaszavubu és Mobutu küldötte kapott szót Egymás után éles támadást in­tézett az Egyesült Arab Köztár­saság, Indonézia, Marokkó és Guinea ellen. A következő szónok Kocsa Po- povics, Jugoszlávia külügymi­nisztere volt, aki követelte Lu­mumba azonnali szabadonbocsá- tását. Végül bejelentette, kormá­nyától utasítást kapott, hogy kérje a közgyűlés összehívását a kongói kérdésben, függetlenül attól, hogy milyen határozatot hoz a Biztonsági Tanács. Zorin, a Biztonsági Tanács el­nöke ezután azt javasolta, hogy a tanács hétfőn éjszaka is üljön össze és fejezze be a vitát. Sir Claude Corea, ceyloni küldött azonban azt válaszolta, hogy a ceyloni küldöttség új határozati javaslatot készít elő. Ezt a javas­latot számos küldöttséggel meg­tárgyalja, a tárgyalások azonban még nem fejeződtek be, s ezért kéri, hogy a Biztonsági Tanács csak kedden folytassa a vitát. A ceyloni küldöttet támogatta Tu­Párizs: (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki az algériai események­kel kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy a legutóbbi na­pok során az ultrák gátlástalan agitációt fejtettek ki, amelyet nem fojtott el a kormány. Ez­zel szemben tűzparancsot adtak ki a tüntető muzulmán lakosság ellen, amely az »algériai Algéria* és az algériai ideiglenes kor­mánnyal folytatandó tárgyalások jelszavával vonult ki az utcákra. Az ultrák az ejtőernyősökkel és idegenlégiósokkal együtt- lőt­tek az arabokra, hangsúlyozza a nyilatkozat. Több tucatnyi halott, sok száz sebesült — ez december 11-e mérlege Algériában. A tegnapi nap tragikus ese­ményei aláhúzzák, hogy a béké­hez vezető egyedüli út az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kor­mányával való tárgyalások azon­nali megindítása lehet: ez a kor­* Vientiane (MTI): A Vientiane- ból Savannakhetbe menekült lao­szi parlamenti képviselők kedden megválasztották a lázadók nyu­gatbarát kormányát. Miniszterel­nök Boun Oum herceg lett, mi­niszterelnök-helyettes Phoumi No savan tábornok, aki egyben a hadügyi tárca tulajdonosa is — jelenti a lázadók rádiója. Ez a kormányalakítás kétségtelenül az Egyesült Államok támogatásával történt. Erre mutat az AP ame­rikai hírügynökség egy keddi je­lentése. amely szerint az ameri­kai külügyminisztérium közölte, hogy nem hajlandó elismerni Quinim Pholsena semleges vien- tianei kormányát, ellenben remé­li, hogy hamarosan megalakul egy új kormány Phoumi Nosa- van főhadiszállásán Savannakhet ben. A Reuter közlése szerint Qui­nim Pholsena hétfőn megbeszé­lést folytatott John Addis angol nagykövettel, valamint Zellwe­ger ENSZ-megbízottal és felkér­te őket, hogy vállaljanak közve­nézia képviselője is. A Biztonsá­gi Tanács többsége ezután úgy határozott, hogy a vitát kedden este folytatják. Bz algériai események visszhangja (MTI) Hírügynökségi jelenté­sek szerint az ENSZ negyvenhat tagú ázsiai és afrikai csoportja hétfőn újabb ülésen vitatta meg az algériai eseményeket. Mo­hammed Jazid, az algériai ideig­lenes kormány tájékoztatási mi­nisztere elmondotta, hogy a ren­delkezésére álló adatok szerint a francia hadsereg és az ultrák több mint ezer algériait öltek meg a legutóbbi negyvennyolc óra alatt. Rabatból jelenti a Reuter, hogy a marokkói külügyminisztérium főtitkára magához kérette Fran­ciaország marokkói nagykövetét és erélyesen tiltakozott amiatt, hogy1' a franciák muzulmánokat gyilkolnak halomra Algériában. Isztanbulból érkező jelentések szerint hétfőn több ezren tüntet­tek a város utcáin az algériai arabok szabadságharca mellett. Washingtonból jelentik, hogy az amerikai külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé az algé­riai helyzetről. A nyilatkozat tá­mogatja és »bátornak-“ nevezi de Gaulle tábornoknak az algériai helyzet megoldására irányuló ter­vét, és az amerikai külügymi­nisztérium »aggodalmát* fejezi ki a zavargások miatt. mány a harcolók és az algériai nép igazi képviselője. Ebben a nehéz órában a Fran­cia Kommunista Párt ismét ösz- szefogásra hívja fel mindazokat az erőket, amelyek az önrendel­kezés és a tárgyalások érdeké­ben lépnek fel. összehangolt kampányt kell folytatni a népszavazáson a »nem* szavazatért és az Algé­riának felülről ajándékozandó státus elutasításáért. A Francia Kommunista Párt erélyesen tiltakozik az algíri ese­ményekről az igazat elmondó Humanité elkobzása miatt és fel­hívja a dolgozókat és a demokra­tákat. a tárgyalások útján el­érendő béke minden hívét, har­coljanak közösen az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nyával való tárgyalások megin­dításáért, hogy megvitassák a fegvverszünetet és az önrendel­kezés garanciáit, fejeződik be az FKP nyilatkozata. títő szerepet a lázadók és a vien- tianei kormány között. Kong Le hadseregének két szá­zada, amely támadásra indult Luang Prabang, a királyi fővá­ros ellen, hétfőn este visszatért Vientianeba és a lakosság ünnep­lése közben vonult fel az utcá­kon. Ugyancsak a Reuter jelenti, hogy Phoumi Nosavan tábornok katonaságának két századát hét­főn visszaszorították Vientiane közelében. Nosavan katonái a várostól hatvanöt kilométernyire északkeletre átkeltek a Neguan folyón, de hétfőn kénytelenek voltak visszavonulni a folyó túlsó partjára. A Patet Lao rádiója közölte, hogy Sam Neua lakossága nagy­gyűlést tartott. A gyűlés több mint 2000 résztvevője támogatá­sát fejezte ki a Kong Le kapi­tány vezetése alatt álló ejtőer­nyősök és a lázadók ellen hősie­sen harcoló vientianei lakosság iránt. A gyűlés elítélte az ame­rikai imperialistákat és a thai­földi reakciós klikket Laosz el­leni agressziója miatt, de Gaulle politikájának teljes csődjét jelentik. Nemcsak a szabadságáért küzdő algériai néppel, hanem az ultrákkal is szemben találja magát a tábor­nok, aki algériai politikájával lassan teljesen elszigetelődik. A középutas megoldás semmi­féle célhoz nem vezet, s csak bonyolítja az amúgyis súlyos helyzetet. Párizsban érthető nyugtalan­sággal fogadták az Algériából érkező híreket, s több lap ki­emeli azt a tényt, hogy a rend- fenntartó közegek kettős mér­tékkel mérnek. A tüntető ult­rák ellen ugyanis nem használ­tak fegyvert, ugyanakkor a francia ejtőernyősök habozás nélkül tüzeltek az arabokra. Párizs most úgy próbál véde­kezni, hogy cenzúrázza az al­gériai híreket, több újságot pe­dig még a nyomdában elkoboz­tak A baloldali lapok kivétel nélkül azonnali tárgyalásokat követelnek az algériai ideig­lenes kormánnyal, ugyanakkor azonban szervezkednek az ult­rák is, s állítólag küszöbön áll a »francia-Algéria ellenkormá­nyának« megalakítása. Ezt a hírt megerősíti az a tény, hogy Sálán tábornok ismét felbuk­kant vasárnap Madridban, Francóval találkozott, s megbe­széléseket is folytatott vele. Jellemző az ultrák ténykedésé­re, hogy a fasiszta Francónál találtak védelemre, s innen in­dítják akcióikat. Az algériai események követ­keztében de Gaulle a tervezett­nél korábban fejezi be algériai útját, amelynek utolsó szaka­szára újságírók sem kísérték el. Ugyanakkor nyugati hírügy­nökségek jelentik, hogy a tá­bornok »példás büntetést« ké­szít elő azoknak, akik az algé­riai zavargások szítói voltak. Jellemző de Gaulle koncepció­jának merevségére, hogy a tün­tetők közé nemcsak az ultrákat sorolja, hanem az Algéria füg­getlenségét jogosan követelő arabokat is. A »szigorú megtor­lás« helyett az algériai kérdés­nek egyetlen megoldása van, Moszkva (TASZSZ): V. Nyek- raszov a Pravda keddi számá­ban megjegyzéseket fűz ahhoz a tervhez, hogy stratégiai atom­fegyvereket adjanak át a NATO- nak és „atomhatalommá” változ­tassák ezt az agresszív tömörü­lést. „Újabb összeesküvés a bé­ke ellen” című cikkében többek között ezt írja: — Bizonyos ame­rikai köröknek érdekük, hogy meghiúsuljanak a leszerelési tár­gyalások és féktelen fegyverke­zési hajsza induljon meg. E kö­rök nevében lépett fel Norstad tábornok abban a reményben, hogy ha a nukleáris fegyvereket átadnák a NATO-nak, ez arra késztetné a csoportosulás európai tagjait, hogy erősítsék jelenleg nem kielégítő hagyományos fegy veres erőiket. Az amerikai reakciós körök fenti terveik végrehajtása szem­pontjából elsősorban Bonnra tá­maszkodhatnak. A nyugatnémet kormánykörök már most lázas tevékenységet fejtenek ki Nors­tad javaslatainak megvalósítá­sáért. Akkra: (TASZSZ) Mint a Gha­na News hírügynökség jelenti, Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke vasárnap Kumassiban egv gyűlésen kijelentette: a leg­utóbbi kongói események a gyar­matosítók és az imperialisták vé­res és szűnni nem akaró mester­kedéseinek a következményei. »Mi — mondotta Nkrumah — elszántuk magunkat arra, hogy folytatjuk a harcot a Patrice Lu­mumba vezette törvényes kor­mány hatalmának helyreállítá­sáért és a ghanai kormány ha­amire a Francia Kommunista Párt nyilatkozata is rámutat: azonnali tárgyalásokat az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kor­mányával. Az algériai véres események érthetően nagy nemzetközi visszhangot keltettek, s az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének politi'-ai bizottságában már hétfőn számos felszólalás hangzott el, amely teljes szoli­daritást vállal a hős és sokat szenvedett algériai néppel. A francia rendfenntartó közegek gyilkos sortűze, amely néhány nap alatt több száz algériai ha­zafi életét oltotta ki, nem ma­radhat büntetlenül, de Gaulle pedig a megtorlással éppen az ellenkező hatást éri el, mint amit szeretne. Egyrészt fran­cia hivatalos körök számára is mind világosabbá válik, hogy élesen el kell választani a Fran­cóval paktáló ultrákat azoktól, az algériai hazafiaktól, akik hazájuk függetlenségéért har­colnak. Másrészt napról-napra jobban csődbe jut de Gaulle algériai politikája. A tábornok szemben áll az ultrákkal, az arabokra zúdított gyilkos sor­tűz azonban nem más, mint a gyarmatosítók ismert mód­szere, s a tábornok ezzel nyíl­tan beismeri, hogy algériai ter­vei teljesen csődbe jutottak. Az algériai kérdésnek egyet­len megoldása van: az algériai nép jogos követeléseinek telje­sítése, az azonnali tárgyalások megkezdése, de Gaulle kormá­nyával. A Francia Kommunista Párt felhívása nyomán ezekben a napokban mind több francia követeli azt, hogy vessenek véget az évek óta tartó algériai háborúnak, amely csak szé­gyent és megaláztatást hozott Franciaországra. S ma már nemcsak az igazság, hanem egyre több nép nyílt rokon- szenve is az algériai nép olda­lán van. Sortüzekkel természe­tesen halogatni lehet az algé­riai kérdés megoldását, az igaz­ság szavát azonban elnémítani nem lehet. A Pravda a NATO „atomhatalommá" alakításának tervéről Kwame Nkrumah nyilatkozata — Ha a NATO-t „atomhata­lommá” változtatnák, ez alapjá­ban véve Washington és Bonn közvetlen katonai szövetségének megteremtésére vezetne. E szö­vetség létrejötte tovább fokozná a nemzetközi feszültséget, a nuk­leáris fegyverkezési versenyt, erő sítené azt a kalandorpolitikát, amely háborús konfliktusokat ké szít elő Európa szívében. — Az északatlanti tömbben részt vevő nyugat-európai orszá­gok komoly választás elé kerül­tek — írja Nyekraszov. — Az a kérdés, vajon megengedik-e. hogy olyan útra sodorják őket, amely­nek eredményeként még jobban alá kell rendelniük magukat a NATO-ban parancsnokló milita­rista erők provokációs terveinek, vagypedig e tervekkel szembe­állítják a nemzeti érdekeik dik­tálta józan ész politikáját. A NATO-ban kialakult helyzet ar­ra mutat, hogy lehetetlen kitér­ni e dilemma elől, lehetetlen ha­logatni a kérdés megoldását, tározóit politikát folytat majd ebben az irányban«. A ghanai elnök elítélte az ENSZ kongói tevékenységét és hangsúlyozta, az új, független af­rikai államok »nem tűrik, hogy az afrikai kontinens bármely ré­sze a hidegháború bajnokainak arénájává váljék«. Nkrumah megismételté koráb­bi javaslatát, hogy alakítsák meg az afrikai főparancsnokságot és kifejezte reményét, hogy az afri­kai független államok vezetőinél támogatásra talál ez a javaslat. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata az algériai eseményekről A laoszi lázadók megalakították ellenkormányukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom