Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG i960. Sécenroer *»« TOLLHEGYEN... E, F. Burian Születésnap című színművének premierjét december 15-én Bonyhádon tartjai a Déryné Színház A megyénkben közismert és nagy rokonszenvnek örvendő Déryné Színház dicséretes és minden elismerést megérdemlő vállalkozással lép a közönség elé. Éspedig elsőnek megyénkben Bonyhádon, hiszen itt tartják meg december 15-én E. F. Burian Születésnap című darabjának premierjét. A bemutatón előreláthatólag képviselteti magát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége, az Állami Déryné Színház igazgatósága, részt vesz a fordító és a rendező is, ezen kívül megyénk kulturális életének több vezetője. E. F. Burian a múlt évben tragikus hirtelenséggel elhunyt világhírű művész darabját 1958- ban mutatta be nagy sikerrel az általa vezetett prágai »D 34-« Színház. Egy házaspár áll a bíróság előtt, midiketten fiatalok. Az asszony szőke. Kék tekintete várakozóan néz a bíróság tagjaira. A férje magabiztosan, hátratett kezekkel, szinte áldatlanul tekint a megjelentekre, mintha nem tudná megérteni, hogy a pusztahencsei tanács kis szobájában szorongó sokak miért is kíváncsiskodnak. Pedig van min csodálkozniok! Sokan nem tudják megérteni, hogy hogyan vetkőzhet ki any- nyira emberi mivoltából a szülő, mint ők ketten^ Azt nem lehet mondani, hogy nem volt munka- alkalmuk, mint a hallgatóság között nem egynek fiatal korá ban. Ellenkezőleg, a helybeli termelőszövetkezet igen gyakran munkaerő-hiánnyal küzd. Az asszony is, a férfi is fiatal, életerős. Csak éppen dolgozni nem szeretnek. Ha meg ráfanyalodtak a munkára, akkor nem siettek haza a családhoz, hogy az éhes gyermekszá jaknak juttassanak egy-két jobb falatot, hanem nekiiramodtak és Paksig meg sem álltak. Ott egyenesen az italboltba tértek be. Úgy látszik, a zsák megtalálta a foltját, mert Diósi Istvánná az ivásban sem akart lemaradni férjétől, Diósi Istvántól. A gyermekeik iránti felelőtlenségben talán felül is múlta őt. Mikor a rabszállító gépkocsi megérkezett és a letartóztatott házaspárt bekísérték a tárgyaló- szobába, akkor az egyik idős Zümmögő méhes, csendes kis falusi kert. Ebben a környezetben él tíz esztendeje Riha tanár. Ennyi ideje, hogy a műegyetemről eltávolították és élete zsákutcába jutott. De hiába a kedves, szerető feleség, a tejeskávé és a foszlós kalács, a jó falusi csend, keserves kérdések dúlják fel a tanár lelkének nyugalmát. Tudja, hogy igazságtalanul bántak vele. Erős, munkára vágyó természete lázong a tétlenség ellen, nem találja élete értelmét. Ez a helyzet az öreg tanár körül, amikor hetvenedik születésnapján egy fiatal mérnök robban bele falusi magányába. Segítségre lenne szüksége, segítségért ostromolja a sértettségébe zárkózott professzort. Minden hiába, üres kézzel kell távoznia. De ez a hetvenedik születésnap termelőszövetkezeti tag félhangosan megjegyezte, hogy a régi világban az ilyenek már régen elpusztultak, mert akkor nem lehetett ilyen kevés munkából így megélni, mint ezek — és Diósiék felé biccentett. Igaza van az idős bácsinak. Ezek nem nyomorogtak. Ha mindketten dolgoztak volna, akkor a három gyermek nem éhezik. A körzeti orvos pedig nem kényszerült volna olyan véleményadásra, hogy Diósiék környezetében a legkisebbik gyermek életveszélyben forog. A Diósi házaspár 1957-ben kötött házasságot. Három gyermekük van. A nagyobbik három, a középső másfél éves, a legkisebb pedig kéthónapos Mint mindenki ebben az országban, ők is megkapták azokat a juttatásokat, amelyeket az állam szülés eseA közelmúltban három újabb mezőgazdasági jellegű előadást tartott a paksi járásban J. Horváth László, tudományos kutató, több népszerű mezőgazdasági szakkönyv írója. December 7-én Dunaszentgyörgyön, mintegy 85, 8-án Pakson, mintegy 80 és 9-én Madocsán, mintegy 55 főnyi közönség előtt tartott előadást a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés időszerű kérdéseiről. Mindenütt megtekintette a termeghozza azt, hogy tisztázódik Riha tanár előtt a tíz évvel előbbi sérelem. így ő is rendet tud teremteni saját életében. Visszahívja a fiatal mérnököt és újra munkához kezd. A darab azt a kérdést veti fel, mi az élet értelme. S a kibontakozó cselekmény végül is erre a nagy kérdésre adja meg a választ. Sokat cikkeztek, pro és kontra a »D 34« Színház munkájáról, előadásairól és vezetője E. F. Burian műveiről. A Déryné Színház vállalkozása, hogy a »Születésnap«^ bemutassa, feltétlenül dicséretes. A bonyhádi közönség, de az egész megye színházlátogató közönsége, amely már többször elismeréssel adózott a színház egy-egy társulatának, nagy érdeklődéssel tekint a bemutató elé. tén biztosít a szülőknek. Ezeket a juttatásokat se a gyermekek öltöztetésére használták, mert különben nem fordulhatott volna elő az, hogy a kéthónapos kisgyermeket egy szál ruhában, bezárva hagyják a hideg lakásban. Különösen visszataszító a viselkedés, ha azt nézzük, hogy az egész országban milyen gondot fordítanak a gyermeknevelésre és az állam milyen nagy áldozatokat vállal magára a gyermek- nevelésnek abból a terhéből, amelyből a múltban az egész a szülőket terhelte. A paksi járásbíróság december 22-én tárgyalja Pusztahen- csén a Diósi házaspár bűnügyét. Az első tárgyalást a bíróság az egyik vádlott távolmaradása miatt elnapolta. S. J. melőszövetkezetek állatállományát és tanácsokat adott. Az előadások hatására igen megnövekedett a paksi járás könyvtáraiban a mezőgazdasági szakkönyvek iránt az érdeklődés: sóikkal több ilyen jellegű szakkönyvet kölcsönöznek az olvasóknak. mint azelőtt. A következő év első negyedében még több hasonló jellegű előadásra kerül sor a paksi járásban. — Kartársaim! Ki sem tudom mondani, mennyire örülök annak, hogy az ügy, amelyért ösz- szehívtam Önöket ilyen nagy érdeklődést váltott ki — kezdi beszédét a törkölynedvesítő vállalat szónoki tehetséggel megáldott igazgatója. — Halljuk az előadót — helyeselnek az első sarokban ülők. — Egy kis türelmet kérek. Sehol nem látom Spórolós Petit. Úgy látszik még mindig akadnak a törkölynedvesítő vállalatnál olyan dolgozók, akik lebecsülik az értekezlet jelentőségét és kéretik magukat. Pedig ma egy igen fontos kérdésről tájékoztatom önöket a takarékossággal kapcsolatban. — Igazgató kartárs! Nem ajánlom. hogy az értekezlet megkezdésével várjunk. Spórolós Peti nekem ugyanis azt mondotta, hogy ő bizony nem ér rá eljönni az értekezletre, mert dolga van. — Dolga van? Mi dolog lehet az, ami ennél az értekezletnél előbbre való? — hangoskodik felháborodva az első sor. — Azt mondta, hogy őt már nem kell beszervezni Erről az igazgató kartárs lekésett, mert neki évek óta van takarékbetétkönyve és minden hónapban 200—300 forinttal gyarapítja tőkéjét. Azt is mondta, hogy házat akar majd építeni. Erre spórol évek óta — mondja a felelősség érzettől áthatva az igazgató kartárs titkárnője, akit erre az alkalomra takarékossági bizalmának neveztek ki. — Mit hallok? — kiált fel indulatosan az igazgató. — Spórolós ezúttal is előre szaladt. — Meg merte tenni, hogy a kollektíva tudta és beleegyezése nélkül takarékoskodik? A napokban jelent meg és jutott el szerkesztőségünkbe megyénk egyetlen iskolai folyóiratának, a »Bonyhádi közgazdász«- nak ez évi első és második egyesített száma. A folyóirat, amelyet a bonyhádi „Perczel Mór” Köz- gazdasági Technikum KlSZ-szer- vezetének önképzőköre szerkeszt és ad ki, több, az iskolai élettel foglalkozó írást közöl. Áttekintést nyújt az iskola életéről, a tanulmányi munkáról, foglalkozik a diákokat érintő problémákkal. A folyóirat is jól szolgálja azt az örvendetesen szoros együttműködést, amely az iskola öregdiákjai és mai tanulói között kialakult. Ezzel egy időben jelent meg a bonyhádi közgazdasági techni— Elébe mert vágni a szerve* zésnek? — Hát ez mégis csak abszurdum! — Ezt nem ússza meg szárazon. — Ne is hagyjuk 'magunkat.... példát kell statuálni — hangzik. — Mi az, hogy példát statuálunk? Megbüntetjük, sőt ezzel kapcsolatban lenne is egy beterjesztésem. Javaslom, hogy Spórolós Petit ezennel is ünnepélyesen rekesszük ki a szombat este megrendezésre kerülő hal- vacsoráról. — Ismét lesz halvacsora? Hát ez remek — helyeselnek többen. — Mint tudják a kartársak, nálunk a legmesszebbmenőkig és minden téren érvényesül a takarékosság. A repcigarettából (reprezentációs cigaretta szakszerű rövidítése) sohasem szívtunk el többet a tervezettnél. A rövid italokra előirányzott költségeknél is sikerült valamit megtakarítani. A feketekávé-főzést úgy módosítottuk, hogy minél nagyobb legyen a kihozatal. A naponta megfőzött öt duplából, — írd és mondd — hetet sikerült kiporciózni. Sok kicsi sokra megy. És mi a törkölynedvesítő vállalat dolgozói nem hiába tettünk erőfeszítéseket, mert most az év végén abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy könnyen Ö6Z- sze tudjuk dobni azt a rongyos néhány száz forintot, amelyből egy kiadós halászlét és hozzá személyenként legalább két liter minőségi vörös bort is adhatunk. Zenéről is gondoskodunk, mert azt akarjuk, hogy valamennyi dolgozónk számára felejthetetlenné tegyük a takarékossági napokat P-né kum évkönyve is, az 1959—60 is* kólái évről. Oltástechnikai bemutató A Tóina megyei Tűzrendészet! Osztályparancsnokság a tűzesetek megelőzése és a tűzrendésze- ti szakképzettség növelése érdekében a megye tűzrendészeti előadói részére hétfőn délelőtt kilenc órakor Szekszárdon a Garay Filmszínházban filmvetítéssel egy bekötött ismeretterjesztő és oltástechnikai bemutatót tartott. A bemutató keretében a legúiabb kézi oltókészülékeket és azok használatát mutatták be a meghívottaknak a Budapesti Háztartási Eszköz és Bádogárugyár dolgozói. A tárgyalóteremből Hiányzik belőlük a szülők legfontosabbja Népszerű mezőgazdasági szakelőadások a paksi járásban Hegjelent a „Bonyhádi közgazdász" új száma Husek Rezső csütörtöki zongoraestjével folytatódik a szekszárdi hangversenyidény Dr. Erdélyi János és Dr. Zoltán Vilmos szombaton Hőgyészen, vasárnap délután Szekszárdon szerepel. Alig 3 hónap múlott el az 1960—61-es hangversenyidényből, de máris örömmel kell megállapítanunk, hogy az évek óta áhított elképzelések ebben az idényben valóra válnak. Szekszárdon csütörtökön este már a harmadik bérleti hangversenyre kerül sor, vasárnap pedig az ifjúsági bérletesek jutnak ismét hangversenyalkalomhoz. Bonyhádon az idény megkezdése óta már kettő, Tamásiban és Pakson 1—1 hangverseny zajlott le, és folynak az előkészületek a hőgyészi hangverseny megrendezésére is. Januárban újabb két község kapcsolódik be a mozgalomba. Simon- tornya 21-ére, Fadd pedig 12-ére tervezi az első zene-estet. A szekszárdi hangversenyidény Husek Rezső csütörtökön este 8 órai kezdettel a zeneiskolában megrendezésre kerülő zongoraestjével folytatódik. Műsorának két kiemelkedő száma van. Az egyik, Beethoven grandiózus Waldstein szonátája, a másik Chopin Nagy Polonaise. De műsorának kiegészítő számai is a zeneirodalom remekei közé tartoznak. Műsorát eddig Tamásiban, Bonyhádon és Pakson mutatta be. Mindhárom alkalommal megérdemelt nagy siker volt jutalma a lelkiismeretes és alapos felkészülésnek. A csütörtöki hangversenynek az ad még különös érdekességet, hogy ezzel a hangversennyel kerül felavatásra a zeneiskola új zongorája. Dr Erdélyi János és Dr. Zoltán Vilmos szombaton este hét órai kezdettel Hőgyészen a nevelőotthon zenetermében mutatkozik be a hőgyészi zenekedvelőknek, vasárnap délután 5 órai kezdettel pedig Szekszárdon a zeneiskola nagytermében az ifjúsági bérleti sorozatban mutatja be műsorát. Mindkét helyen nagy érdeklődéssel várják a művészeket, ... *.,«*: ‘ O. I. un történet Gyermekkorom egyik emléke közé tartozik, figyelmesen menni az utcán, hátha talá,l az ember valamit. Akkoriban mindig sok pénzt szerettem volna találni. Mit tudtam én, hogy csak a becsületes munka jutalma boldogít. A vágyamból akkor még az sem ábrándított ki, hogy hallottam, hogyan járt egy sok pénzt talált ember. íme a régi történet. A munkások bérének kifizetésére készültek az uradalomban. Csak a pénztáros hiányzott, aki a pénzért a bankba ment kocsival. — Már itt kellene lenni — mondogatták. De hiába várták. Nagysokára érkezett meg kétségbeesve. Egy egész aktatáska pénzt, a munkások fizetését elvesztette. Nem is találta azt meg soha többé. De más sem tudott közelebbit felőle. Jó tíz esztendőre rájöttek a nyomára. Azért említem, hogy nyomára, mert pénzt akkor sem találtak, egy fiát sem. Az úgy eltűnt, mintha lába kelt volna, s talán mindig arra vándorolt, amerre nem keresték. De nézzük a nyomát. Sürgősen hívták egy házhoz a mentőket. Egyedülálló, idős ember lakott benne, s a szomszédok vették észre, hogy az öreg rosszul lett. No, a mentők is elképedtek, amikor a szobába léptek. Mintha a szobában egy másik ház fundamentumát akarta volna valaki kiásni, fel volt ásva az egész földes alja, jó mélyen. A közepén a legnagyobb gödörben az öreg szorgoskodott. Csurgóit róla a verejték, de ásott és ásott a végtelenségig, megszállottan. S közben, — itt kell lenni — mormogta — megtalálom, most már úgyis elfelejtették. S hozzátett még egy jó nagy számot is, hogy mennyi pénznek kell lenni, amit keres. Nyilvánvalóvá vált, hogy az öreg megháborodott. El is vitték a kórházba. Ezután következett a találgatás, hiszen ő már nem tudta elmondani, hogyan történhetett az egész. A vizsgálat kiderítette, hogy az öreg akkoriban annál az uraságnál dolgozott, akinél a pénz elveszett, ö megtalálta, de az irdatlan sok pénzt nem merte sem visszavinni, sem felhasználni. Rejtegette ide, oda, míg pépül a nagy gondban elméje elborult, s már maga is hiába keresgette. Az elveszett pénz pontos összege maradt meg csak meggyötört agyában. Nem véletlenül jutott eszembe ez a történet. A minap autóval jöttünk a megye egyik útján, S egyszerre az út közepén egy jókora csomag ötlött szemünkbe. Megálltunk azzal a szándékkal, hogy a legközelebbi rendőrőrsön leadjuk, mint a múltkor egy ruháscsomagot Simontornyán. Elképedésünk azonban nagy volt, mert a csomagban három tég la sorakozott eg-'más mellett. A java még ezután jött, a közeli erdőszélen ekkor bukkant ki egy csapat gyerek, s nagy vígan nevetve, lármázva örvendeztek. — Gondolták, jól becsaptak bennünket. Vagy talán tanítani akartak? Ki tudja. Ha így van, nem igaz az, hogy rosszabbak a mai gyerekek, mint a régiek. Sőt vallom, jobbak. És nincs szükségük talált pénzre, hogy boldoguljanak. íSz) ti*
