Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-10 / 291. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAG 1960. december 1b. Kádár János elvtárs beszéde az országgyűlés ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) tában. Most ezt kell megkövetelnünk. — A gazdasági irányításban a vezetési módszerek felülvizsgálatán kívül — úgy gondolom — még egy nagyon fontos tennivaló van: erélyesebben követeljük meg a kommunista elvhűséget. Ha valakire fontos gazdasági feladatok végrehajtását bízzák képviselje és hajtsa végre kellő elvhűséggel és állhatatossággal Más szavakkal úgy is mondhatnám. hogy emberi helytállást kell követelnünk. A kommunista elvhűség teljesen megfelel az emberi helytállás fogalmának: a tisztesség, az emberi bátorság olyan fokát, a közérdek olyan képviseletét követeli, amilyent ma szocialista hazánkban joggal várhalunk minden vezetőtől. Áz emberi helytállásra, a kommunista elvhűségre van most szükség! Most mindezzel összefüggésben visszatérek a normákra. Ebben a kérdésben már három hónapja bizonyos fajta »szavazta- tás« folyik az üzemekben: a dolgozók széles körével vitatjuk meg. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Ha megkérdezzük a dolgozókat, kell-e több termék, több iparcikk, több élelmiszer — feltétlenül azt mondják, hogy kell. Rövidítsük a munkaidőt? Feltétlenül rövidíteni akarjuk. Mi is azt akarjuk, miként a szovjet dolgozók, hogy mielőbb elérjük a hétórás munkaidőt. Akarjuk rendszeresen emelni az életszínvonalat? Akanuk és akarják a munkások is. De hogyan lehet rövidíteni a munkaidőt, hogyan lehet tovább emelni az életszínvonalat? Csak többtermeléssel, csak jobb és gazdaságosabb munkával! A normának nem az a célja, hogy mi a munkásoknak kellemetlenséget okozzunk, hanem az, hogy a munkásság, a dolgozó nép élete évről évre szépüljön, gazdagabb és jobb legyen « — A kormány, illetőleg a kormány szervei az egész nép előtt vállalják a felelősséget, amikor kijelentjük, hogy a normákat rendszeresen módosítani, tökéletesíteni kell. Mi vállaljuk a felelősséget, amikor azt mondjuk, hogy ahol a munka feltételeit sikerült javítani — akár új technikával, vagy a munka jobb megszervezésével, akár például jobb nyersanyaggal — ott ezzel párhuzamosan a normákat is állandóan javítani kell. A helyi vezetőnek ugyanakkor vállalnia kell a kezdeményezést is és a felelősséget annak eldöntéséért, hogy a saját üzemében mikor érkezett el a normák módosításának ideje. A népgazdaság fejlődése megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését Kádár János elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a népgazdaság általános fellendítésének számos feltétele van. Mindenekelőtt maga a szocialista rendszer, a párt és a nép összeforrottsága, a helyes gazdaságpolitika, valamint a tömegek öntudata, tettvágya. Ez hatalmas erő. — A népgazdaság további gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásától függ. A számok azt mutatják, hogy míg az ipar termelése a felszabadulás előttinek három és félszerese, a mezőgazdasági termelés csupán 20—22 százalékkal nőtt. Ezért nyilvánvaló. hogy a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítése a népgazdaság általános fejlődésének és a nép életszínvonala gyorsabb emelkedésének alapvető feltétele. — Az imperialisták és kiszolgálóik gyakran szemünkre vetik, hogy »a régi rendszerben Magyarország fél Európát ellátta gabonával« és persze szitkot, átkot szórnak új rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lelkiismeretünk. Való igaz, hogy a Horthy-rendszer idején Magyar- ország jelentős gabonaexportot bonyolított le. De hogyan? Ugv, hogy — habár a régi statisztikák szerint a kenyér fő élelmezési cikk volt hazánkban — milliószámra éltek itt dolgozó emberek, akik éheztek, még a mindennapi kenyerük sem volt meg. Magyar- országon annak idején külterjes gazdálkodás folyt, s a gabona vetésterülete is nagyobb volt. A vetésszerkezet azóta változott Az ország adottságai olyanok, hogy a megváltozott vetésszerkezet és a megnövekedett fogyasztás mellett is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét. Egy-két éven belül el is kell ezt érnünk. A későbbiekben exportálni is tudunk. De ez teljesen más jellegű export lesz, mint hajdanában. Mi úgy exportálunk mezőgazdasági termékeket, hogy közben a nép rendesen éljen, bőségesen táplálkozhassak. Most még egy kicsit jobban kel! dolgoznunk, hogy megfelelő mértékben exportálhassunk mező- gazdasági cikkeket is. A mező"- daságban bonyolult & fejlődés útja, A termelés eredményeitől nem választhatók el a tulajdonviszonyok, illetve az azokban bekövetkezett változások. Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945—1946. között — látta már, hogy hatalma végóráit éli, csökkent az ipari termelés, s amikor a munkásosztály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tartott még ez a folyamat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor három nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította: Azelőtt hasznothajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesek. És — bíz, isten — ráfizetésesek is voltak. (Derültség). A régi vezetés kivonult és — sajnos — a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta. A munkásosztálynak olyan embereket kellett odaállítania, akik telve voltak forradalmi lelkesedéssel, szolgálat- készséggel. a nép ügye iránti odaadással, de soha életükben nem vezettek gyárakat. Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék meg ma ezeket a munkásosztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelemnek több mint hetven százalékát adják. (Nagy taps). Méginkább így van ez a mező- gazdaságban. A tulajdonviszonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a termelésre, így volt ez akkor is, amikor fel- asztottuk a régi tőkés, földesúri, egyházi nagybirtokokat. Akkor is visszaesett a termelés, de utána egyenesbe jutott. Most a birtokviszonyok változása más jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a termelésre. Miért más jellegű? Mert annak idején a feudális tőkésosztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a tulajdonban. Most azonban a kisparaszt- ságot nem váltja fel másik osztály, mert másfajta formában övé marad a föld. Ezért mondjuk, hogy lehetséges egy időben a kettős feladat végrehajtása, vagyis egy időben megoldható a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése. Ma már az élet tényei bizonyítják ezt. Ha pedig a szocialista átszervezés alapvető munkáján túl vagyunk — bár nem kicsi, de — könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése. — Losonczi és Fehér elvtársak beszéltek arról, hogy a még egyénileg termelő dolgozó parasz toknál átmeneti bizonytalanság mutatkozik. A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűnjék a termelésre károsan ható bizonytalanság, s fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését. — Mindenki tudja, hogy az idén olyan esős ősz volt, amire szinte emberemlékezet óta nem volt példa. A tőkés világban a kapitalizmus korbácsa hajtja munkára az embereket. Nálunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés világ hajszája, ismeretlen a könyörtelen taposás. Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az új típusú paraszt buzgalma, munkaszeretete, öntudata. Ennek köszönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz, mégis 2 300 000 holdon elvetették az őszi gabonát! A parasztság nagy munkagyőzelme ez, erősödő öntudatának bizonyítéka. — A népgazdaság általános fejlődése, ismétlem, megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését, ez pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését. Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk lévő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59- es és az 1959—60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozánsak. 1958. decemberében a megművelt földnek körülbelül 10 százaléka volt a termelőszövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig több mint hatvan százaléka. A magyar nép forradalmi győzelme Elvtársaim! Gondoltuk volna-e, hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk. Mielőtt Moszkvába utaztam, meglátogattam általam nagyon tisztelt barátomat, Dobi elvtársat, aki sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélgettünk. Emlékeztettem őt arra, hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jó. most már van megint erős népköztársaságunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt erős termelőszövetkezet?” ö a szocialista gondolatnak, a szövetkezeti mozgalomnak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében, de mindig hű volt ehhez a gondolathoz, ehhez az eszméhez. Legutóbb emlékeztettem erre a beszélgetésünkre. Azt felelte: „Emlékszem. Mennyi ideje annak a találkozásunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület háromnegyed része szocialista nagyüzemi gazdaság! Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar népnek? S ennek a győzelemnek az igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan megszületett. Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ-küldött- nek, kézbesítették nekem egy disszidens magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléséig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv címe valahogy úgy hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat”. A könyv nagy része a mezőgazdaságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: A kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája lélektani erőszak volt. Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjából, mint azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek a fő mozgató ereje a „pszichológiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagy győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt további munkánkhoz. — Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnek a testvéreink. A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnek a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik . most sem szeretnek bennüket jobban, mint mondjuk 1956. no- | vemberében — valahogy már t több tisztelettel kezelnek bennün két. i — A még egyénileg dolgozó paraszttestvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján 1 ezen a télen befejezzük a tömeges szervezést, ez azonban nem. jelenti a szocialista átszervezés befejezését is. A tömeges szervezés befejezése utón egy, vagy másfél esztendő kell az új termelőszövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vágunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait. — Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919-ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta felemelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait. — Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát. Ezután a párt, az Elnöki Tanács, a kormány, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, ho°v minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén. — Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szembenáll? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglevő ma- radiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fejlődésünk útjába. A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet legyőzni. Sok ténnyel érvelhetünk. — többek között az új szocialista magyar parasztember példájával! Már a legkisebb faluban is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sokkal többen vannak —, akiknek megváltozott a gondolkodásuk és mór szocialista módon élnek és dolgoznak. — Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati filmszakember; egy, a harmincas években kivándorolt magyar, aki azt mondta, hogy neki fogalma sincs arról, mi a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: «Még akik inkább panaszkodnak, mint dicsekednek, még azok is úgy élnek — mondotta —, hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csináltak ebben az országban". — És ehhez még hozzáteszem a következőket. Ha az ember szombaton, — így mondom, szombaton és nem vasárnap — mert már falun is meghonosodott a vikend (derültség) végigsétál a főutcán és látja ott a fiatalokat, külsejükből nehezen tudná megállapítani, hogy parasztlánnyal vagy netán film- színésznővel találkozik-e, mert bizony úgy külsőleg nem sok különbség van már a kettő között. A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a éivilizációt. A szocialista öntudat egy jellemző példáját mondta el nekünk Prantner elvtárs Tolna megyéből. Vihar jött és a lekaszált széna ott volt a földeken. A faluból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szénát. Olyan ember futott elöl, aki egy évvel korábban úgy nyilatkozott, hogy ő inkább elemészti magát, sem mint a szövetkezetbe lépjen. S most torkaszakadtábél kiáltotta: »-Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a mienk!« íme, így változik meg a magyar ember. — Ami viszont az osztályellenséget illeti, hát mit tud csinálni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják páldául az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdést. Attól természetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk is, nyugodtan építjük új, szocialista rendünket. Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn, és természetes, nem riadnak vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket. Ilyesmivel foglalkoznak: baj van — mondják — a magyar gazdasági helyzettel. Aztán hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszervezést. Olyasmit is fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost, meg lefoglalják majd a disznókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díjakat. Még olyat is hallottam: nem engedik vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség.) Nos, hazajöttem, itt vagyok. (Derültség.) — Komolyra fordítva a szót: rengeteg üdvözletei hoztam a szovjet emberektől és más barátainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták mindenütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvtárssal és más szovjet elvtársakkal, kínai elvtársakkal, köztük Liu Sao-csi elvtárssal, szomszédainkkal, köztük Novotny és Dej elvtársakkal, Thorez elvtárssal és mondhatom, hogy a világ valamennyi részéből jött elvtársakkal. Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán, és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, testvéri üdvözletüket és sok-sok jókívánságukat: (Hosszantartó, nagy taps.) — Ami viszont a rémhíreket illeti, bejelenthetem, hogy a százforintost nem bélyegzik le, a disznókat nem foglalják le; gazdasági helyzetünk egészséges és a rémhírterjesztők összes okoskodása ellenére még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább. Dolgozó népünk a jövőt tekintve, további felemelkedés, a legközelebbi napokat nézve pedig rendes, nyugodt, családias karácsonyi ünnepek elé néz. Ez a helyzet most, s ami a fejlődést illeti, töretlen lesz a jövőben. (Kádár János elvtárs beszédének folytatását vasárnapi számunkban közöljük.) '»XXXXXXXXXX1D ' XXX XX» A lottó e heti nyerőszámai: 40, 5i, 60, 66, 71 »AXXXAXXAXXJOCftXXlUUwJUq
