Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

WTO. dtecetnft»r J>. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Vélemények a Moszkvai Nyilatkozatról A Moszkvai Nyilatkozatot, amelyet 1960. novemberében meg­tartott moszkvai értekezleten, a kommunista és munkáspártok képviselői egyhangúlag fogadtak el, nagy visszhangot keltett szerte a világon, s megyénk dolgozói körében is. Hivatalokban, üzemekben, munkahelyeken nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a történelmi okmányt. Dr. Tamás János, az Igazságügyi Szakszervezet szb. titkára: A nyilatkozat értékel, leleplez és irányt mutat Az igazságügy dolgozói, a párt­tagok és pártonkívüliek a szokott­nál is nagyobb érdeklődéssel ol­vassák a Moszkvai Nyilatkozatot, amelynek tartalmát röviden és egy mondatban talán így lehetne összefoglalni: Értékeli a nemzet­közi helyzetet és az erőviszonyo­kat, leleplez és irányt mutat. Értékeli a szocialista világrend- szer javára bekövetkezett válto­zásokat, a kapitalizmus elkerül­hetetlen ellentmondásait, ame­lyek nem egyszer nyílt ellenté­tekben testesülnek meg az egyes nyugati államok között. Leleplezi a helytelen né­zeteket, amelyeket a nyugati »ideológusok« a kommunizmus­ról, általában a szocializmus or­szágairól terjesztenek. Irányt mutat és felhív a szak- szervezeti mozgalom egységének szükségességére, mint a nemzet­közi kapitalizmus elleni harc fontos tényezőjére. Akcióegységre hívja fel a munkásosztályt és fel­veti a szocialista forradalom bé­kés megvalósításának lehetőségét parlamenti úton, azonban ki­hangsúlyozza, a munkásosztály szilárd és teljes egységét. Iránymutatásával az ideológiai harc fontosságára hívja fel a fi­gyelmet, s ez a mi számunkra is igen megszívlelendő. A nyilatkozat is határozottan állást foglal amellett, hogy a há­ború elkerülhető és aláhúzza a szocialista tábor erejét. Nyolc­vanhét országoan működik a kommunista párt, amely 36 mil­lió embert tömörít soraiba. Óriási erőt képviselnek a kommunista pártok világviszonylatban, amely- lyekkel összefogva feltétlenül meghátrálásra tudjuk kényszerí­teni a monopoltőkéseket. Horvay Árpád, a szekszárdi Garay János Általános Gimná­zium igazgatója: A gyarmati rendszer visszavonhatatlanul széthullott Nagyon tetszik nekem a kom­munista pártok nyilatkozatának az a része, amely a gyarmati rendszer szétesésével foglalkozik. Mi, pedagógusok ezt az igazságot különösképpen könnyen tapasz­talhatjuk. — Egy sereg térképet és földrajz könyvet tesz elém. — Minden évben új államok jelen­nek meg a térképen. A tíz év előtti térképből ma már nem le­het kiigazodni. Tessék! Itt van például az 1960-ban kiadott tér­kép. Itt már Kamerun, Togo, Ga­bon is szerepel. Uj színfoltok! Uj független népek! A gyarmati rendszer visszavonhatatlanul szét­hullott! A régebben képzett pe­dagógusoknak, ha földrajzot ta­nítanak éppenúgy meg kell tanul- niok az új országok neveit, mint a kis gimnazistáknak. Egészen biztos, hogy a jövőben a még meglévő gyarmatok is felszaba­dulnak! És sehol sem lehet majd olvasni a térképen: Brit gyarmat, USA gyármat, francia gyarmat. Biztosított a termelőszövetkezetek állatállományának átteleltetése A többlettakarmányból terven felül hizlalnak sertéseket a tsz-ek Áz anyagkitermelés gépesítésére készülnek a Paksi Téglagyárban A Tolná megyei Téglagyári Egyesülés gépi nyersgyártású üzemeiben — egy kivételével — már gépesítették a tégla nyers­anyagának, az agyagnak, földnek a kitermelését. Pakson ennek megvalósítása közönséges kotró­gép beállításával — ahogyan a másik négy gyárban történt — lehetetlen, a gyár a nyersanyagot a 40—50 méter magas Sánchegy­ből kapja, itt pedig a többi tég­lagyárban működő kotrógép nem használható. A második ötéves tervben azonban sor kerül a paksi gyár­ban is a gépesítésre. Egy olyan különleges kotrógép beszerzését tervezik, amely a régi gőzekéit« hez hasonlóan működik. A hegy gerincén és a hegy lábánál épí« tenek számára pályát, a kotró« szerkezet pedig a két pálya, il­letve a két vonószerkezet között »gyalulja« majd a hegyet, biz­tosítva a különböző agyagréte­gek egyenletes elkeverését. Pontosan még nem tudják, i hogy mikor kerül a gép leszál­lításra, de a jövő évben minden­képpen gépesítik az agyag be­szállítását a préshez. A közel kétszáz méternyi szállítószalag már meg is érkezett a gyárba, a tél folyamán szerelik majd fel. Baromfitenyésztési tanfolyam Szekszárd-szőlőhegyen Mint arról már hírt adtunk, a megyei nőtanács Faddon leg­utóbb baromfitenyésztési ankétot szervezett a környező hét köz­ség asszonyainak küldöttei szá­mára. Ezen részt vettek a szekszárd-szőlőhegyi asszonykül­döttek is. Egyik célja a megbe­szélésnek az volt, hogy haza- menve a küldöttek helységükben segítsék elő egy hat előadásból álló tanfolyam megszervezését. Szekszárd-szőlőhegyen ennek megfelelően az első előadásra kedden este került sor. Mintegy harminc asszony gyűlt össze ek­kor, s a városi nőtanács titkárá­nak, Ranga Józsefnénak üdvöz­lő szavai után meghallgatták Csurga Zoltán, a BARNEVÁL dolgozójának előadását, aki a baromfitenyésztés módszereiről beszélt. Hangsúlyozta, ha jól kezelik az állatokat — s erre a nagy­üzem ad megfelelő lehetőséget — akkor a baromfitenyésztés na­gyon hasznos és kifizetődő. A szekszárdi Béke Tsz példáját hozta fel bizonyításul, ahol nyolc hét alatt egy kilós súlyt értek el csibénként. Ez évben 60 000 ba- romfit adtak a népgazdaságnak. (A izípJÁq, nmt mmtiég! Az év elején papírra vetett állattenyésztés-fejlesztési terve­ket megyénk 155 termelőszövet­kezete — az összesített adatok szerint — túlteljesítette. A me­gyei tanács felmérte a helyzetet, mely szerint a közös gazdaságok­ban 12 százalékkal több szarvas- marhát és 21 százalékkal több sertést tartanak jelenleg a ter­vezettnél, ami jónak mondható. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy közel 30 000 szarvasmarhát, 60 000 sertést. 40 000 birkát, 10 000 lovat és 102 000 baromfit keli a szövetkezeti gazdaságoknak átteleltetni. — Mennyiben vannak bizto­sítva ennek a feltételei? — tet­tük fel a kérdést Mohar Lász­lónak, a megyei tanács főállatte­nyésztőjének. Válaszából megtudtuk, hogy a termelőszövetkezetek — egy-két kivételtől eltekintve — rendel­keznek megfelelő mennyiségű szemes- és szálastakarmánnyal. Tudniillik éppen az elmúlt na­pokban fejeződött be a terme­lőszövetkezetek állattenyésztésé­nek felülvizsgálása. Hét bizott­ság valamennyi termelőszövet­kezetben megnézte, hogyan bizto­sított az állatok téli elhelyezé­se, takarmányellátása és szaksze­rű gondozása. A bizottságok munkájában részt vettek a köz- igazgatásban és a termelőszövet­kezetekben dolgozó szakemberek, egy-egy közös gazdaság ellenőr­ző bizottságának és pártszerve­zetének képviselője. Az adatokat járási, majd me­gyei szinten összesítették. így de­rült ki, hogy jelenleg mintegy 200 vagon- nyi szemc-stakarmány-több- let van megyénk termelő­szövetkezeteiben. A jó termésből eredő feleslege­ket a közös gazdaságok nem osztják ki, hiszen a háztáji ál­latok/téli takarmányozása is biz­tosítva van. Ellenben nagyon ésszerűen, legtöbb helyen disz­nókat hizlalnak terven felül. Ez a helyzet például a németkéri Ságvári Tsz-ben, ahol a kilenc vagon szemestakarmány-többlet bői 150 disznó terven felüli meg- hizlalását is elhatározta a közös­ség. A tolnai termelőszövetkezet pedig azon tagjainak ad takar­mányt, akik sertéshizlalási szer­ződést kötnek és ezt a szövet­kezet értékesíti. Szálastakarmánnyal viszont nem állnak olyan jól a tsz-ek. A felmérés szerint mintegy 500 vagonnal több kellene megyei viszonylatban. De különösebb baj nem lesz, mert 2280 vagon silótakarmány- nyal készítettek többet a szö­vetkezetekben, mint ameny- nyit eredetileg terveztek. Takarmányszalma van bőven, jó volt a takarmányrépa-termés is. Hiányosságot a sertésfiaztatók télies ítésé vei kapcsolatban ta­pasztaltak. Az a helyzet, hogy a fiatal közös gazdaságok zömé­ben szerfából építettek sertés- fiaztatókat, amelyek csak meg­felelő átalakítás után alkalma­sak arra, hogy télen is itt elles­sék a kocákat. De téliesíteni le­het és az adott helyzetből kiin­dulva kell is legtöbb helyen a szerfából épült sertésfiaztató- kat. Erre vonatkozóan a bizottságok szakmai taná­csokkal látták el a szövetke­zeti gazdaságok házi építő­brigádjait, s az állattenyész­tőket, akik az istállók téliesítését nap­jainkban is végzik. Kisebb mér­tékben ugyan, de nem kielégítő a helyzet az új istállók építé­sének üteménél sem. Ezért a me­gyei tanács illetékes vezetői fel­vették a kapcsolatot az építő vállalatokkal, ktsz-ekkel, hogy biztosítsák a félig kész istállók mielőbbi felépítését. Az állattenyésztők szakmai to­vábbképzéséről pedig a megyei tanács mezőgazdasági osztálya gondoskodik. Állami gazdaságban, tangaz­daságban és kísérleti gazda­ságban tanfolyamok lesznek a télen, ahol a nagyüzemi állattenyésztés elméleti és gyakorlati módszereire tanít­ják meg a szövetkezetek ál­lattenyésztőit. Ezeken a tanfolyamokon minden olyan állatgondozó részt vesz, aki nem jártas a nagyüzemi ál­lattenyésztésben. Szűcsökről van szó! Csinos fia­tal lányokról. Szépségversenyt le­hetne közöttük rendezni, de holt­verseny alakulna ki — ebben biztos vagyok. Fiatalok, jólöltö- zöttek, szépek és hamisak... Ennyit róluk, a lányokról. — Szóljunk munkájukról is. Simontomyán dolgoznak. Hul­ladék szőrméből készítenek ujjas és ujjatlan mellényeket, sofőr- bundálcat, hálózsákokat, kesztyű­ket. Hasznos tevékenységet vé­geznek. Nem tudnak annyi női bundát készíteni, hogy a Corvin Aruház ne venné át. Ujjas és uj­jatlan traktoros mellényekből pe­dig a szükséglet töredékét tud­ják csak kielégíteni. Kell a ke­reskedelemnek az áru. S nem csoda, ha a kereskedő, no és a vásárló, még ha állami szerv is, megnézi, hogy miért adja ki a pénzt. Néhány héttel ezelőtt nagyobb szállítmányt indítottak termé­kükből a kereskedelembe. Közel háromszáz darab ruhaneműt a kereskedelem leértékelt, vagy nem vett át. Legtöbb hiba — varrásból keletkezett. A szőrmét rosszul tűzték és szétfeslett. Nem varrtak gomblyukat, a bélések színcserések voltak stb., stb... És ezeket a szűcsműhely leá­nyai készítették, Ck követték el a hibákat is. A minap, amikor a hibák kitudódtak, értekezletet tartottak a műhelyben. Akkor a vállalat igazgatója, nagyon szel­lemesen így szólt a lányokhoz: — Maguk nagyon csinosak, szépek, fiatalok, vidámak, de ne haragudjanak, ez nem mentség a rossz munkára, nem ok arra, hogy rossz minőségű árut adjunk a kereskedelemnek! Az igazgatónak én is, sokan mások igazat adunk! —v— L SASS ERVIN TT alálkőlygÁ \ □ 31. A pillanatnyi rémület gyorsan elpárolgott, amikor fülhallgató­jukban tisztán felcsendült Donsz- kov szitkozódása, látták, hogy barátjuk lassan feltápászkodik és fanyar képpel tapogatja a térdét, aztán televíziós kameráját vizs­gálja és még féktelenebbül el­kezdi szidni a nemlétező iste­neket. Zsukov és Kovács Pista már nem kacagtak, hanem leg­alább annyira bosszankodtak, mint Donszkov, hogy megsérült a felvevőkamera és fuccs a köz­vetítésnek. Amikor Elisa észrevette, hogy a képernyő hirtelen elsötétül, Remizovért kiáltott. — Remizov elvtárs, valami ba juk történt. Megszűnt az adás... A képernyő sötéten meredt rájuk' — Kérem, engedjen utánuk — könyörgött Elisa, de Remizov hallani sem akart a dologról. — Nincs semmi bajuk, kis­lány. Nyugodjon meg. Különben is; miért nem hívja őket rádión? Elisa szélsebesen kapott a mik­rofon után. — Halló Zsukov! Halló Zsu­kov! Jelentkezzenek! Jelentkez­zenek! A fülhallgatóban gyenge ser­cegés, hallatszott, aztán tisztán csengett Zsukov hangja. — Itt Zsukov! Ne ijedezzen kislány, Donszkov ügyetlenke­dett és összetörte a kamerát. Kö­zölje a Földdel, hogy a televí­ziós kapcsolatunkat! technikai hi­ba miatt szüneteltetjük. Jelent­se Batalovnak, hogy beljebb in­dulunk. A radioaktivitás lassan emelkedik. Védőruháink kitűnő­ek. Érhető, Elisa? A három elszánt férfit újabb ködvihar nyelte el. Percekig csak botorkálni tudtak, három­négy méternél alig láttak többet maguk körül. Kínlódva, a hihe­tetlenül gyors szélrohamokkal birkózva jutottak el egy magas fal tövébe, ahol aránylag gyen­gébben zúgott a vihar. Később újra kiragyogott az égbolt, el­ült a szél és a felkevert homok­felhők szitálva ereszkedtek alá, kényelmes lassúsággal. — A kis expedíció újból elindult... * A Földön milliók ünnepelték az emberiség újabb, csodálatos győzelmét. Moszkvában, az Űr­hajósok terén fényárban úszott a központ palotája. A nagy fo­gadóteremben a világ minden tájáról meghívott tudósok, újság­írók, sajtótudósítók előtt Bata­lov, a Kozmoszplán utasainak első felderítő expedíciójáról be­szélt. — A Halott Városban — így nevezték el űrhajósaink az Ika­rusz II. által felfedezett, elpusz­tult Mars-metropolist — halálos radioaktivitás uralkodik. Expedí­ciónk megállapítása szerint a robbanás 1 milliárd földi évvel ezelőtt következett be. Érdekes azonban, hogy a város centru­mától 20 kilométerre — ahol a »Győzelem« kolónia fekszik, a radioaktív sugárzás már egészen elenyésző, de még mindig sok­kal magasabb, mint a Földön. Körülbelül annak az értéknek felel meg, amit annak idején Hirosimában mértek, néhány nappal a százezreket elpusztító atombomba robbanása után. Az órákig tartó konferencián rengeteg kérdés hangzott el, melyre hol Batalov, hol Sztepán Groncsevics, vagy a tudóscsoport más tagjai adtak kimerítő vá­laszt. Később, amikor az ünnepi fo­gadáson Batalov az öt bátor űr­hajóst éltette, száz és száz kris­tálypohár csendült össze. Oda- kinn az utcákon emberfolyamok hömpölyögtek és százezrek fi­gyelték megbűvölve az első, te­levízión érkezett felvételeket, a titkát örök figyelmeztetőül el­áruló Halott Városról. * Napok óta csendes, nyugodt estéket köszöntöttek a „Győze­lem” kolónia lakói. A nagyere­jű homokviharok megszelídül­tek, úgy látszik a Mars más tá­jaira húzódtak el. Egy földi hó­nap telt el azóta, hogy a Koz­moszplán utasai először léptek ki a titokzatos bolygó vöröses homokjára. Napjaik lázas kuta­tómunkával teltek, újabb és újabb meglepő megállapításokat küldtek a gyorsan suhanó rádió­hullámokon a Föld felé, ahol tu­dósok ezrei temetkeztek a szá­mukra még sok-sok titkot rejte­gető adathalmazok feldolgozásá­ba. Csodálatosak voltak ezek a Mars-éjszakák! A Föld mint est­hajnalcsillag fénylett a Mars ég­boltján. sokszor hosszú perce­kig nézték, hogyan indul útjára és hogyan nyugszik le a látóha­tár szélén. Elisa és Pista egy kis dofnb- hajlat tetején köszöntötték a Földet. Űrruhájuk átlátszó sisak­ján megcsillant a távoli bolygó gyenge fénye, aztán az égbolton alacsonyan elhúzó Phobos tün­döklése ragadta meg figyelmü­ket. Szívükben jóleső érzések muzsikáltak és egymást átölelve nézték a gyönyörű látványt. — Elisa — szólt halkan Pista, mintha nem akarná megzavar­ni a csillagászlány álmodozását —, ha visszatérünk, hova uta­zunk először? Varsóba .. vagy Budapestre? Elisa megszorította a fiú kezét. — A Vénuszra!... Ugye, eljössz velem? — Megyek, Elisa! Veled a vi­lág végére is!... Mögöttük, az esti derengésben sejtelmesen fénylett a Koz­moszplán ... — yé^e »

Next

/
Oldalképek
Tartalom