Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I960, december G. A ghanai kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Belgiummal Kikwit lakossága az erdőkbe menekült Mobutu zsoldosai elöl Akkra (MTI): A ghanai kormány hétfőn reggel bejelentette, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Belgiummal és felkérte az akkrai belga követet, hogy 48 órán belül hagyja el az országot. A sajtónak átadott hivatalos nyilatkozat hangoztatja, a ghanai kormány azért határozta el ezt az intézkedést, mert „a belga kor mányt teszi felelőssé a legutóbbi kongói fejleményekért, — azért hogy Kongó parlamentjének és törvényes kormányának, élén Lumumba miniszterelnökkel, nem állt módjában ellátni szolgálatát.” Kamitatu, Leopoldville tartománynak a törvényes kormányhoz hű elnöke, vasárnap nyilatCsombe Brüsszelbe és kommentárok a NEW YORK A UPI tudósítójának Stanley- villeből keltezett jelentése szerint Kongó keleti tartománya, Lu mumba miniszterelnök támasza készül kikiáltani függetlenségét. Lumumba letartóztatása után — mutat rá a tudósító —, a tartomány új vezére, Bemard Sza- lumu, Lumumba titkára lett Felső-Kongó területi biztosa. Szalumu a tartomány elnökévé Jean Foster Manzilalát, Stanleyville főpolgármesterévé Jean Henröyt nevezte ki. Utasította a hatóságokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a keleti tartomány határait. PÁRIZS Az AFP tudósítója jelenti Leopoldvilleből, hogy Mobutu katonái, akik részt vettek Lumumba üldözésében, behatoltak Kikwit városába, kirabolták és bántalmazták a város lakosságát. Előzetes adatok szerint a városban hat embert megöltek, nyol cat megsebesítettek. A meggyilkoltak holttestei az utcákon hevernek. mert Mobutu katonái tüzet nyitottak azokra is, akik a holttesteket el akarták vinni. Kamitatu, Leopoldville tartományának elnöke követelte Mo- bututól, hogy katonái szüntessenek be minden kegyetlenkedést Kikwitben. Mint ismeretes, az ENSZ kongói kötelékében lévő svéd csapatok a dél-katangai Luenaban foglyul ejtették a Csombe-ék ellen küzdő baluba törzs 50 harcosát. A svéd alakulatok a foglyokat egy vagonba zsúfolták és Dél-Katangából Elisabethvillebe irányították őket. Az AP jelentése szerint menet közben baluba törzsbeli harcosok rajtaütésszerű támadást intéztek a szerelvény ellen. Halálos áldozatokról és a sebesültekről nem érkezett jelentés : Mint az AP közli, Csőmbe, a szakadár Katanga tartomány önjelölt „miniszterelnöke”, vasárnap Elisabethvilleből repülőgéppel Brüsszelbe indult. Csőmbe hivatalnokai nagy reklámot csaptak az utazásnak, s azt hirdették, hogy ez „a katan- gai nép jelentőségteljes eseménye” lesz. Ennek ellenére —■ jegyzi meg az AP — a „miniszterelnök” búcsúztatására egyetlen afrikai sem jelent meg. Helyettük több száz főnyi fehér — többségükben belgák — sereg- lett a repülőtérre és lelkesen éljenezte Csombet. BELGRAD A belgrádi Politika elítéli az ENSZ kongói haderőinek parancsnokságát Lumumba, a törvényes miniszterelnök letartóztatása miatt, akinek a kongói parlament bizalmat szavazott és akire rábízta a kormány vezetését. Érkeztek olyan jelentések — mutat rá a Politika —, amelyekből kitűnik, hogy az ENSZ szervei, ha magatartásukból ítélünk, részesei voltak Lumumba üldözésének, akit pedig teljes védelemben kellett volna részesíteni- ök. Egyes jelentések szerint éppen az ENSZ-erők játszották Lu- mumbát Mobutu katonáinak kézé kozott a kikwiti eseményekről, közölte, hogy a Kikwitből kapott hírek szerint a Mobutu-zsoldo- sok garázdálkodása elől a város lakossága a város körüli erdőségbe menekült. A halottak és sebesültek száma nőtt, amikor a ga- rázdálkodók megrohanták a rendőrség épületét és a rendőröket lefegyverezték. Az AFP értesülése szerint Kamitatu vasárnap Leopoldvilleből repülőgépen Kikwitbe utazott. A 20 000 lakosú Kikwit repülőterén hatalmas tömeg gyűlt össze Kamitatu fogadására, de kivonult a Mobutu-féle „katonaság” is, hogy vaktában tüzet nyisson a várakozókra. A halottak és sebesültek számáról még nem érkezett jelentés, utazott — Jelentések kongói helyzetről re. Ha hozzátesszük ehhez, hogy a hatalom ellenőrizetlen bitorlói belga repülőgépet kaptak Lumumba átszállítására, akkor a kép egészen világossá válik. Tüntetés Leopoldville-ben Lumumba mellett New York (MTI): Zorin szovjet külügyminiszter-helyettes vasárnap délelőtt felkérte Hammarskjöld ENSZ-főtitkárt, nyújtson tájékoztatást a legutóbbi kon gói fejleményekről és ismételten reményét fejezte ki, hogy az ENSZ biztosítja intézkedéseivel Lumumba kongói miniszterelnök védelmét. Válaszában Hammarskjöld közölte, „utasítást ad majd kongói képviselőinek, hogy haladéktalanul tegyék meg jelentésüket. LEOPOLDVILLE Leopoldvilleben vasárnap a reggeli órákban Lumumba miniszterelnök hívei tüntettek az ENSZ-képviselet előtt. A Kikwitből vasárnap Leopold- villebe érkezett jelentések szerint a Leopoldvilletől 250 mérföldre délkeletre fekvő városban Mobutu zsoldosai súlyos tűzharcban állnak polgári személyekkel. A polgári személyek közül eddig hat halálos és nyolc súlyos sebesült áldozata van a zsoldosok vérengzésének. Kamitatu, Leopoldville tartomá nyi kormányának vezetője vasárnap tiltakozott Kaszavubu elnöknél a kikwiti események miatt és főleg azért, mert a Mobutu-hor- da megakadályozza a sebesültek segítségére siető vöröskeresztmegbízottak belépését a város területére. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának szóbeli jegyzéke az Osztrák Köztársaság budapesti követségéhez n kongói tragédia az eddiginél is komorabb szakaszba lépett — írja a Pravda Moszkva (TASZSZ). Lumumba letartóztatása új láncszeme a belga gyarmatosítók és amerikai pártfogóik bűntetteinek — írja a Pravda. A törvényes kongói kormánnyal és vezetőjével szemben alkalmazott durva önkény azt mutatja, hogy a fiatal afrikai köztársaság imperialisták előidézte tragédiája új, az eddiginél is komorabb szakaszba lépett. A Kongói Köztársaság sorsa, Afrika valamennyi népének biztonsága forog most kockán. A Lumumba ellen elkövetett arcátlan önkény annál is inkább kihívó, mert Kongóban 20 000 katona és tiszt tartózkodik az úgynevezett »ENSZ-csapatok« egységeiben, amelyeket a Biztonsági Tanács határozatai értelmében azért küldtek Kongóba, hogy segítséget nyújtsanak Lumumba törvényes kormányának. Hol voltak ezek a csapatok? — teszi fel a kérdést a Pravda. Talán nem elegendő a létszámuk, vagy kevés a fegyverük ahhoz, hogy megfékezzék Mobutut, a végképp elbizakodott bitorlót? Talán nem az a feladatuk, hogy megvédelmezzék Kongó törvényes kormányát és parlamentjét? Nem kell talán tisztelniük az alkotmányt és a többi demokratikus intézményt, amelyet a kongói nép nemzeti felszabadító harcával vívott ki magának? Elegendő ENSZ-erő van Kongóban és fegyverzetük sem kevés. A tragédiának az az oka, hogy ezeket az erőket nem a kongói nép jogainak védelmére, hanem e nép elnyomására használják fel. Az amerikai és a belga gyarmatosítók, valamint NATO-beli szövetségeseik az ENSZ zászlaját és a világszervezet főtitkárát, Hammarskjöldöt — saját emberüket — felhasználva Mobutut és Csombet veszik pártfogásukba. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban az ENSZ-csapatok azt a felháborító parancsot kapták, »■ne avatkozzanak be a Lumumba- ügybe«. Ez gyakorlatilag szentesítette Mobutuéknak azt a tevékenységét, amellyel leszámoltak a kimagasló kongói államférfivel és közéleti személyiséggel. Liu Sao-csi és Brezsnyev beszéde Leningrádban Leningrád: (TASZSZ—Uj Kína) A Szovjetunió Kommunista Pártjának leningrádi bizottsága és a városi tanács vasárnap díszebédet adott a Kínai Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének tiszteletére. Nyikolaj Szmimov, a leningrádi városi tanács elnöke üdvözölte a vendégeket, majd Liu Sao-csi emelkedett szólásra. Liu Sao-csi bevezetőben hangoztatta, hogy a kínai nép mindig emlékezni fog a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, Lenin- grádra, a forradalom bölcsőjére és e város lakosaira, akik Lenin vezetésével elsőként gyújtották lángra e forradalom fáklyáját. Megemlékezett arról, hogy a leningrádi üzemek igen sok gépet, tervrajzot küldtek a Kínai Nép- köztársaságnak, A nagy Szovjetunió mindig a világbéke biztos záloga volt és marad — folytatta —, valameny- nyi békeszerető állam és nép együttérzéssel és támogatással fogadja a szovjet kormány békekezdeményezéseit, a nemzetközi enyhülésre, az általános és teljes leszerelésre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésére irányuló javaslatait. A kommunista és munkáspártok képviselőinek nemrég befejeződött moszkvai értekezlete még inkább fokozta az egész kommunista mozgalom egységét, még jobban megerősítette a kínai és a szovjet kommunista párt, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió egységét és összetartását. A Kínai Népköztársaság elnöke ezután a két nép örök barátságára, az SZKP vezetőire és személy szerint Nyikita Hruscsov egészségére ürítette poharát, majd éltette Leningrád hős népét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke beszédében hangoztatta, hogy a szovjet emberek őszintén örülnek a Kínai Népköztársaság eredményeinek, feszült figyelemmel kísérik a kínai nép hatalmas alkotó munkáját. Mi — mon dotta — továbbra is lankadatlanul szilárdítani fogjuk testvéri barátságunkat, amelynek pártjaink szilárd egysége, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség iránti hűsége ad erőt és életet. A külügyminisztérium sajtó- osztálya közli: A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma 1960. december 5-én szóbeli jegyzéket adott át dr. Walter Peinsipp úrnak, az Osztrák Köztársaság magyarországi követének. A szóbeli jegyzék a többi között a következőképpen hangzik: Az osztrák sajtó egy része az utóbbi napokban heves rágalomhadjáratot folytat a Magyar Nép- köztársaság ellen, egy 1960. november 28-án történt állítólagos határincidenssel kapcsolatban. A hecc-kampány során egyik-másik lap a legminősíthetetlenebb hangon sértegette az Osztrák Köztársasággal diplomáciai kapcsolatban lévő Magyar Népköztársaságot, annak hatóságait és határőrizeti szerveit, valamint egyes vezető személyiségeit, sőt azt követelte, hogy az Osztrák Köztársaság szakítsa meg a diplomáciai, kulturális és gazdasági kapcsolatokat a Magyar Népköztársasággal, Ez a felháborító rágalomhadjárat, amely nyilvánvalóan a magyar—osztrák államközi kapcsolatokban az utóbbi időben bekövetkezett bizonyos fokú javulás megtorpedózására irányul, nélkülöz minden valóságos alapot. Az állítólagos határincidens, amely ebben az esetben az osztrák sajtó egy részének minősíthetetlen támadásaihoz ürügyül szolgált, a valóságban nem történt meg, s nem más, mint rosszindulatú, légbőlkapott koholmány. Ezzel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma megállapítja, hogy a szóban forgó állítólagos határincidens az osztrák fél kérésére 1960. november 29-én 14 órakor Sankt- Margarethen községben a magyar és osztrák határőrizeti szervek képviselői között lefolytatott tárgyalás során kivizsgálásra került. A tárgyalás alkalmával — amelyet osztrák részről dr. Franz Hilinger úr, a burgenlandi biztonsági szolgálat helyettes vezetője vezetett, — az állítólagos incidens során állítólag megtámadott osztrák vámőr sorozatosan ellentmondásokba keveredett, állításai sorra megdőltek, s miután azok tarthatatlanságát az osztrák bizottság is elismerte, javasolta a magyar határközegeknek, hogy tekintsék az ügyet lezártnak. Ezek után joggal el lehetett volna várni, hogy egyetlen személynek a vizsgálat során teljesen tarthatatlanná vált állításaira támaszkodó sajtóhadjáratot legalábbis abbahagyják, minthogy helyreigazításra — a szóban forgó sajtóerkölcsöket semmibevevő sajtóorgánumoknak a Magyar Népköztársaság elleni ellenséges magatartása ismeretében — nem lehetett számítani. Ehelyett azonban a fentebb leírt eredménnyel zárult kivizsgálás után az osztrák állam tulajdonában levő bécsi rádió is odaadta magát e szégyenletes akcióhoz és 1960. november 29-i adásában megszólaltatta az uszításban élenjáró osztrák lapok fő- szerkesztőit, akik így a bécsi rádió nyilvánossága előtt nemcsak megismételhették a sajtó rágalmait és uszító kijelentéseit, hanem alkalmuk nyílt újabbakkal is tetézni azokat. A rágalomhadjárathoz ezenkívül csatlakozott a Wiener Zeitung, az osztrák kormány hivatalos lapja is. Mindezek után tovább folytatódott hivatalos osztrák személyeknek a határincidensről szóló rágalmak terjesztésébe való bekapcsolódása. Három nappal azután, hotw a közös kivizsgálás megtörtént, maga Afritsch úr, az Osztrák Köztársaság belügyminisztere, 1960. december 1-i parlamenti nyilatkozatában — sajtói elentések szerint — úgy beszélt az állítólagos Sankt-Mar- garethen-i határincidensről, mint ha az ténylegesen megtörtént volna, és megismételte azokat az adatokat, amelyek a közös kivizsgálás során megdőltek, s amelyeknek tarthatatlanságát az osztrák részről jelen volt hivatalos személyek is elismerték. Afritsch úr ezzel a nyilatkozatával hivatalosan alátámasztotta és igazolta az osztrák sajtó egy részének uszító rágalomhadjáratát és az ennek alapját képező nyilvánvaló koholmányokat az osztrák parlament és a saját hivatalos tekintélyével valóságnak tüntetve fel, a két ország kapcsolataival szemben ellenséges magatartást tanúsító és a hidegháború felszítása érdekében dolgozó körök kezére játszott. Egyes osztrák hivatalos köröknek és személyeknek ez a magatartása annál érthetetlenebb, mivel a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között nemcsak diplomáciai kapcsolat áll fenn, hanem az utóbbi időben a két ország kapcsolatai bizonyos mértékben megjavultak, s megnövekedett a két ország lakossága közti személyes érintkezés is. A Magyar Népköztársaság népe és kormánya továbbra is ezeknek a kapcsolatoknak szélesítésére; javítására és a vitás kérdések rendezésére törekszik. Hasonló kijelentések osztrák részről is több ízben elhangzottak. Ezt a célt szolgálták a legtöbb vitára alkalmat adó határhelyzet rendezésére tett magyar javaslatok is, amelyek osztrák hivatalos részről kedvező visszhangra találtak. Ha most egyes osztrák hivatalos körök és személyek mégis támogatják a két ország kapcsolatai ellen irányuló szégyenteljes sajtóhadjáratot, úgy ez semmiképpen sem egyeztethető össze a Magyar Nép köztársaság és az Osztrák Köztársaság között fennálló kapcsolatokkal és csak azok megrontását eredményezheti. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma a fentiek alapján a leghatározattabban tiltakozik az osztrák sajtó egy részének alaptalan és rágalmazó kampánya, valamint egyes osztrák hivatalos köröknek és személyeknek érthetetlen, s a két ország kapcsolataival össze nem egyeztethető magatartása ellen, amely- lyel ezt, a hivatalosan is hazugságnak elismert, koholmányokon alapuló sajtóhadjáratot támogatják. A külügyminisztérium a leghatározottabban kéri a tisztelt követséget, hasson oda, hogy a két ország kapcsolatait zavaró ha sonló jellegű események ne ismétlődhessenek meg. A kínai párt- és kormányküldöttség Hinszkben Minszk: (TASZSZ) Hétfőn délelőtt Leningrádból Minszkbe. érkezett Liu Sao-csi, a Kínai Nép- köztársaság elnöke, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke és az általa vezetett kínai párt- és kormány- küldöttség több tagja. Velük együtt érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja. A küldöttséget ünnepélyesen fogadták a belorusz főváros pályaudvarán. Liu Sao-csi elnök beszédében kijelentette, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár' nemzetköziség elvein alapuló | kínai—szovjet barátság megbonthatatlan, s a kínai nép legszentebb internacionalista kötelességének tekinti e barátság elmélyítését. A Szovjetunió és Kína vállán rendkívüli felelősség nyugszik a világtörténelem fejlődéséért, — mondotta Liu Sao-csi. Országaink szilárd barátsága és összeforrottsága a világbéke győzelmének, az emberiség haladásának biztos záloga. Kudarcra van ítélve minden olyan imperialista kísérlet, amely barátságunkat akarja aláásni. A kínai és a szovjet nép örök időkre legjobb testvérekként és leghívebb fegy vei társakként fog együtt haladni.
