Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-29 / 306. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. december 29. í Az időnkénti bútorhiány vám szedője Egy garnitúrán 2000 forint haszon minden munka nélkül Történetünk hősét Bomba Ákosnak hívják. Miután zsebrevágta munkakönyvét — rövid úton távozott ugyanis a megyei tanácstól — kárpitos szakmunkára jelentkezett a szekszárdi kézműipari vállalatnál. — Iparművész vagyok — mondta a jelentkezéskor, s ezek után senki sem érdeklődött, miért került el a megyei tanácstól, valóban iparművész-e, tudják-e majd használni a vállalatnál? Az »iparművész« hamar felismerte a helyzetet, látta, itt a nagy alkalom, lehet itt keresni, ameny- nyit csak nem szégyell. Nagy mennyiségben adott el különböző bútorokat (sezlon, re- kamié, szék, fotel stb.), mintha azt saját maga készítette volna. De ezt az árut nem Bomba készítette, hanem ez a vállalat műhelyében készült, ő csak kereskedett vele, s nem kis hasznot vágott zsebre. HOGY JOBBAN MENJEN AZ ÜZLET. (a saját üzlete), nem átallotta az állami vállalatok munkáját ócsárolni. Erre egy példa: Márkus Pálné őcsényi lakos két ágybetétet készíttetett Bombával, s amikor sokallotta a darabonkénti 1300 forintot, és arra hivatkozott, hogy az üzletben csak 1100 forint egy ágybetét ára, Bomba így válaszolt: — Én nem olyan ócska árut adok, mint ott az üzletben. IparAz utóbbi években mind a fel- ! nőttek mind a gyermekek öltözködésénél előtérbe került a kötött holmi. A divat és a kereslet arra ösztönözte a mafeyar köt- szövőipart hogy növelje termelését, számos új gyártmányt vezessen be. A hároméves tervidőszakban üzembe helyezték a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru- gyár új telepét, amely hozzá- .járult a régebben hiányzó cikknek számító tréningruha gyártásának növeléséhez Mivel a jersey és más fésűsgyapjú kötöttruhák kereslete is fokozódott, ezek készítéséhez is új gépeket szereztek be. Ezenkívül a Hódmezővásárhelyi és a Rákospalotai Kötöttárugyárban a régi kézi síkkötő gépeket félautomatákká alakították át és így nagymértékben könnyítették a dolgozók munkáját. A győri üzemben a kesztyűkötést automatizálták. művész jó árut készít, de azt meg is kell fizetni. Bomba attól sem riadt vissza, hogy némi készpénzt kérjen a vevőktől, amiért aztán soronkívül kínált nekik bútort. H. M., a szekszárdi terményforgalmi vállalat dolgozója például barátnőjével ment el, hogy egy garnitúra bútort vásároljon. Bomba bizalmasan félrehívta a vásárolni szándékozót és közölte vele: — Ha ad nekem ezer forintot, akkor egy héten belül megkapja a garnitúrát, ha nem, akkor nincs bútor. — (Ez már világos beszéd. A szerk.) Ez a vevő nem ment bele az »üzletbe«, és néhány napon belül a népbolt bútorüzletében kapott megfelelő bútort — felár nélkül. Jól bevált módszere volt Bombának az is, hogy NEM LÉTEZŐ NEVEKRE VÁSÁROLT BŰTORT. és annak árát közvetlenül a Tolnai Földművesszövetkezetnek fizettette ki, úgyhogy a Tolnai Földművesszövetkezet nem is látta az árut, hanem csak a számlát, amit a vállalat az áruról hozzájuk küldött meg. November közepéig 44 garnitúra és 19 sezlon került leszámlázásra a Tolnai Földművesszövetkezetnek, amikor az áru ténylegesen nem is került az üzletbe, csak a számla. Az így leszámlázott áru értéke hozzávetőlegesen háromszázezer forint. Az a rekamié és két fotel sem A kötszövőipar termelése most negyedével több mint három évvel ezelőtt. Különösen figyelemre méltó a szintétikus alapanyagú kötöttholmik gyártásának előretörése. A kötszövőiparban felhasznált szintétikus szál mennyisége három év alatt megtizen'ná- romszorozódott. Beszerzik és kipróbálják a legújabb külföldi szintétikus textilanyagokat is, hogy a külfölddel lépést tartsanak. A magyar kötöttáruk minősége egyébként külföldön is elismert. Ebben az évben 35 millió pár pamut- és nylonharisnya, illetve zokni készült. Ezt a mennyiséget az iparág terve szerint jövőre további kétmillió párral növelik. Az egyéb kötszövÖtt felső- és alsó-ruhaneműből pedig az ideinél 2,2 millióval többet adnak át a kereskedelemnek. érkezett meg a tolnai boltba, amelynek árát december 13-án Ódor Júlia őcsényi lakos fizette ki 5100 forint értékben (számlaszám 59 668). De mégcsak nem is Ódor Júlia lakására került, finnem egy, a falu túlsó végén lakó családhoz. Ugyanis Bomba nekik adta el, és ezen az üzleten is megkereste csekély 2000 forintját. Bomba be akarta magát biztosítani az esetleges ellenőrzések ellen. Mert mi mást bizonyít, amit a bútor tulajdonosa, az öreg bácsi mondott: — Van nálunk egy garnitúra bútor, de az nem a miénk, hanem a szülésznőé (a szülésznő Ódor Júlia), csak mi megengedtük neki, hogy hozzánk tegye be. — A lakásban aztán már kiderült, hogy ez betanított szöveg, mert a család elmondta, hogy a bútor az övék és azt is, hogy mennyiért vették Bombától. öcsényben tucatnyi helyre szállított árut Bomba, mint saját készítményt. Kiderítettük azonban, hogy nemcsak saját készítményről van szó, hanem például arról, hogy a vállalatnál készítette el az ágybetéteket. amelyeket 860 forintjával fizetett ki a Tolnai Földművesszövetkezetnek, mint sezlont, ugyanakkor az őcsényi vásárlóktól egy-egy ágybetétért 1300 forintot kapott. Öcsényben nem is tartják titokban, hogy Bombánál különböző bútorokat lehet rendelni és vásárolni. Akik már vettek, legfeljebb »nem emlékeznek rá«, hogy mennyit fizettek egy-egy darabért, vagy például azt mesélte nekik Bomba, hogy a vállalat műhelyében kollektiven készítették el a munkát, csak ő veszi fel a pénzt, amit eljuttat társainak. Jogosan teheti fel bárki a kérdést (mi fel is tesszük), hogyan folytathatta ilyen hosszú időn keresztül ezt a tevékenységét Bomba Ákos? Hol maradt munkatársainak az ébersége, vagy a vállalat kötelező ellenőrzése? Nehezen hisszük, hogy senkinek sem tűnt fel Bomba mesterkedése. Vagy ha feltűnt, akkor miért nem jelentették az illetékes szerveknek? MI ÉRDEKÜK FŰZŐDÖTT AHHOZ EGYESEKNEK, hogy elhallgassák Bomba machinációit? Mindezekre $ kérdésekre a vállalat vezetősége és a nyomozó hatóságok hivatottak válaszolni, vagy megkeresni a választ. Reméljük, hogy az ügyben nem is marad el a vizsgálat, amelynek eredményeképpen a jövőben lehetetlenné válik, hogy hasonló I csalárdságokat kövessen el bár- 1 ki is. «• — s-) Jövőre a mostaninál kétmillió párral töbö harisnya és 2,2 millióval több kötött ruházati cikk készül Régi falusi életképek Régi falusi történeteket írok le most, amikor megyénk a mezőgazdaság szocialista átalakulásának a teljessége előtt áll. Most, amikor nap mint nap a parasztgazdák százai fordítanak hátat a múltnak, a múlt minden kínjának, nyomorának, sötétségének és arcukat a nap felé fordítják, a derűt, jólétet, szebb életet hozó holnap felé. Azért írom le most ezeket a régi falusi történeteket, hogy emlékezzünk. Azért, hogy ne felejtsük: minek is fordítunk hátat, miért is kezdünk új életet... Az emlékezés nem olyan nehéz, hisz mindaz, amit itt leírok, tegnap történt. Halálos ágy az istállóban f Az asszony súlyos szívbeteg volt, a fiú tüdőbajos, egyik sem Farkas Vince egész életében koplalt. Rongyokban járt, és nyáron, a legnehezebb munkák idején is zsebből, meg az útszéli fákról ebédezett. Összekoplalt egy kis vagyont, négy hold földjét kilencre kerekítette. Azt beszélik róla a faluban, hogy ő volt az, egyik legvallásosabb ember. Amikor azonban a templomban a perselyes közelített feléje, elfogta az idegesség, egész teste remegett és reszkető kézzel dobta be a résen a fillért. Mondogatták is neki a faluban: »Miért spórol úgy Vince bácsi, úgy sem viheti a földet a másvilágra.« Vince bácsi azt felelte: »Az ember megöregszik. Aki nem szerzett vagyont, azt gyermekei nem becsülik öregségére. Aki vagyont szerez, annak gondtalan öregsége, és becsülete lesz,« Ez volt az élet bölcseleté... Vince bácsi megöregedett, tehetetlenné, beteggé vált. Fia kegyetlenül bánt el vele. A vagyont kicsikarta tőle, nevére íratta és miután ez megtörtént, szegény Vince bácsi ágyát kitette az istállóba. — Legalább annyi hasznom legyen az öregből, hogy az állatokra vigyáz — indokolta a fiatal gazda. Amikor Vince bácsi beteg lett, orvost nem hívtak hozzá, sajnálták a pénzt, — Vallásos ember, majd az isten meggyógyítja. Az isten Farkas Vincét nem gyógyította meg. Ott lelte halálát az öreg egy fagyos téli éjszakán az állatok faránál, az istállói priccsen. hatvannyolc éves korában. tudott segíteni. Feri nem aludt, apja súlyos panasza a szívébe nyilallt. Másnap hajnalban felkelt, apja elé állott és kijelentette: — Orvosok szava ide, orvosok szava oda! Nem érzem én magam rosszul, segítek édesapámnak. Az apa szabódott, de beletörődött. Mit is tehetett volna? Két napig megfeszített erővel hordták a gabonát. Második nap után éjjel hörgésre ébredtek a szülők. Feri száján vér habzott. Jött a fehér autó és vitte a fiút a kórházba. A kezelés két tehén árába került, de sikertelen volt. Ferit a tél végén csonttá aszottan küldték haza. És egy szép márciusi délutánon, amikor ébredezett téli álmából a határ, megkondult a falu templomának tornyában a lélekharang. > Berta Péter menekülése Az öreg Gál Bálintot kegyetlen embernek tartották a faluban, mégis tekintélyes ember volt, mint a falu egyik legnagyobb gazdája. Egyetlen láncnak házassága nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, mert a lány szerelmes lett a szolgába. Berta Péterbe és egy szép napon bejelentette szüleinek, hogy gyereket vár. Egyetlen megoldás volt a házasság. A vő azonban továbbra is szolga maradt, a kegyetlen Gál , Bálint szolgája. Húzta szerencsétlen sorsának igáját, beletörődve az akkori élet rendjébe. Lélekharang Füllesztő nyári este volt. A tizennyolc éves fiatalember, Ber- tus Feri az ágyon feküdt, falnak fordult, aludni látszott. Apja lócán ült, magába roskadva, anyja a tűzhely körül szorgoskodott. — Nem bírom tovább, el kell pusztulni — suttogta az öreg Bertus. — A kocsit is rakni, a kévét is hányni, nem bírom egyedül. Ott rothad a gabona a határban... Egy vasárnapi délelőttön az öreg Gál ráparancsolt a veiére* hogy vezessen ki két tehenet a kalocsai dűlőre és legeltesse őket az utak mentén. Ahogy a tehenek legeltek, az egyik bokorból nyúl szökkent fel. Az egyik tehén megriadt, kirántotta a láncot Péter kezéből és nekirohant a mezőnek. A megrémült ember a békés tehenet fához' kötötte és a száguldó másik után rohant. Nem érte utol. A tehén nekifutott egy szakadéknak, belezuhant, lábát és gerincét törte. Talán egy hónapja, hogy véletlenül kihallgattam két úr beszélgetését. Egyszerűen nem volt módomban nem meghallgatni őket, mert a dolgom megkövetelte, hogy a közelükben tartózkodjam, s kénytelen voltam tudomásul venni, amit mondanak. Beszélgetésükből — ami ebben a pillanatban érdekes — a következők ragadták meg a figyelmemet: —... Ja, kérlek szépen, Amerika az Amerika ... Papolhatnak nekem bármit, én tudom, hogy ott jobb... — folytatta még tovább látszólag közömbösen, csupán a tényeket és meggyőződését közölve, s később még hozzátette a meggyőzés kedvéért, hogy ő tárgyilagos, de ami igaz, az igaz... Aki ezt mondta, erősen kopaszodó, elegánsan öltözött férfi volt. Társa pedig úgy bólogatott, mint aki szívesebben beszélne másról. — Mondom, én tárgyilagos vagyok, de ez így van.. — Az autó ott olyan, mint nálunk a kerékpár.. — fejezte be még egyszer kihangsúlyozva meggyőződését az úr és következő szava már a kiszolgálóhoz szólt, mert rá került a sor és másfél kiló csontnélküli disznóhúst kért. .. A véletlen úgy hozta, hogy néhány nappal ezelőtt egy levél került hozzám, amit Amerikából írtak valakinek, aki hosszú kin n.t-tartóziko.dás utálj tért haza AMERIKA, AZ AMERIKA — Egy Amerikából jött levél margójára Magyarországra, s most itthon él. A levél olvasása közben rögtön az az úr jutott az eszembe ott a húsboltban, s most úgy érzem, néhány sor idézettel válaszolnom kell neki, s ha valóban tárgyilagos, talán fontolóra veszd meggyőződésként hangoztatott szavait. íme egy részlet az S. József nevére címzett levélből, melynek bevezető része magánjellegű: »... A helyzetről nem tudok jót írni, mert itt, ahol én dolgozom, ezelőtt pár évvel dolgozott hatszáz ember és most dolgozik százötven. És ez így van az egész vonalon. Tehát a kilátás úgy mutatkozik, hogy a harmincas évek felé tartunk. Azt már Te tudod, hogy mi volt itt akkor. Neked nem kell magyarázni...« Aláírás: R. Lajos . . . Érti Uram? . . .Hatszáz emberből négyszázötvenet elbocsátottak. Számukra az üzemben nincs munka ... Ez egy kisüzem, mindössze hatszáz munkást foglalkoztatott. Mennyit bocsátottak, vagy bocsátanak el azóta is, olyan üzemekből, ahol ezrével dolgoznak munkások? S akit elbocsátanak, máshol nem kap munkát, mert máshonnét is bocsátják el a munkásokat... El tudja ön képzelni, hogy mit jelent munkanélkülinek lenni ? Egyik napról a másikra kereseti lehetőség nélkül az utcára kerülni és így nézni a kilátástalan holnap elé? A levél a harmincas éveket említi, hogy ahhoz hasonló helyzet kezd ' uralkodóvá válni az USA-ban. Ha nem ismerné a harmincas évek ide vonatkozó eseményeit, néhány számot említenék ... A harmincas évek elején kirobbant gazdasági válságról van szó, amikor a maihoz hasonlóan munkások ezrei váltak munkanélkülivé. Ezekben az évek ben az ipari termelés az Egyesült Államokban két év alatt 47 százalékkal esett vissza. A hivatalos adatok szerint az említett időben, 1931-ben a világon 26 millió munkanélküli volt. A műn kanélküliek száma 1933-ban már . elérte a harmincmilliót. Egyes adatok szerint a családtagokkal együtt 1932-ben 100 millió ember volt munka nélkül, s ennek következtében mintegy két és félmillió ember halt éhen. Ugyanakkor, a válság időszakában annyi fogyasztási cikket pusztítottak el, amely harmincmillió ember ruházására, élelmezésére lett volna elegendő. A levél írója annak az érzésének ad kifejezést személyes tapasztalatai alapján, hogy az Egyesült Államokban ma ismét ilyen helyzet kezd kialakulni . .. És Ön uram erre az Amerikára mondta azt, hogy „Amerika az Amerika ... Papolhatnak nekem bármit, én tudom, hogy ott jobb ...” Magyarországon ma még kevesebb munkásnak van autója, mint az Egyesült Államokban. Ön talán erre alapozza nézetét.. . De itt nem talál Ön munkanélkülit. Nálunk tisztességes bérért dolgozik mindenki, s ez a bér, az állandó munkalehetőség biztosítja azt is, hogy idővel, amikor már fontosabb dolgokra nem lesz gondunk, lesz autójuk is á munkásoknak ... Nálunk nem kell félni egyetlen munkásnak sem, hogy holnap kezébe nyomják a munkakönyvét és -kereseti lehetőség nélkül marad, nem tudva azt sem, hogy mit tesz. az asztalra a gyerekek elé vacsorára. Abban, remélem, egyetértünk, hogy a biztos kenyér, a holnap nyugodt várása többet ér mint egy részletekre vásárolt autó, amelyet visszavesznek, ha a részlettel egyszer is adós marad a vásárló. BUNI GÉZA A kegyetlen Gál Bálint pokoli perpatvart csapott. Vasvillával rohant a vejének, elűzte a háztól azzal, hogy látni sem akarja többé. Ez a perpatvar nem első volt a házban. Része volt annak a sok megaláztatásnak, amely a szerencsétlen Berta Pétert napj nap után érte. Az életerős fiatalember lelkében az életkedv ösz- szeroskadt. Éjjel visszaszökött apósa pajtájába, kötelet fogott és az öngyilkosságba menekült. A temető árkában talált menedéket. * Régi falusi életképek: szomorú történetek. Emlékszünk még rájuk, hiszen nem is olyan régen, tegnap voltunk tanúi ezeknek. S mindannyian ismerünk sok ilyen történetet és mindannyian ismerjük a tragédiák okát is... Azért építünk most a régi, tragédiákat szülő világ helyére új, széptávlatú világot. GVENIS JÁNOS — Ötszázötven fiatal hallgatta végig az Hiúsági Akadémia előadássorozatának harmadik előadását, amelyet dr Bencsák Aladárné tartott, Ismeretség, barátság, szerelem címmel. Az előadás iránti nagy érdeklődésre jellemző, hogy a hallgatók 56 kérdést nyújtottak be ú’ásbaa.
