Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

4

(TOLNA MEGYEI NEPŰ.ISAG

I960, december is.

r

Árvízvédelmi számvetés az év végén

Ä Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének vezetőjét, Varga Béla főmérnököt kerestük fel, hogy kérdéseink nyomán tájékoztassa olvasóinkat az árvízvédelmi munka 1960. évi eredményeiről. A szakaszmérnökség vezetője elmondotta, hogy feladataikat sikeresen oldották meg, a november végi adatok szerint tervüket 103 százalékra teljesítették;

— Mi van e százalékos tervteljesítés mögött? — tettük fel az első kérdést.

— Szakaszmérnökségünk dolgozói az idén jelentős tevékenységet fejtettek ki, hogy az ár- vízvédelmet tovább tökéletesítsük. A tervszerinti munkákat teljes egészében elvégeztük, néhány területen elenyésző elmaradás van, de ezt indokolja az a tény, hogy fontosabb területen többet valósítottunk meg a tervezettnél. Árvédelmi szakaszunk nagy részén a 0-biztonsá- got megteremtettük. A további feladatunk az összes védelmi vonal 0-biztonságát megvalósítani.

— Milyen jelentős építést végeztek az idén?

A dunakömlődi zsilipet kell először említenem, bár nem ez a legjelentősebb munka. Sok évi árveszélyt jelentett ennek hiánya. Az idén is ez volt a helyzet,^ de a zsilip elkészülte, üzembeállítása a bölcske—madocsai részen jelentősen csökkentette az árvíz- veszélyt. Legnagyobb munkát a Sió balparti töltésén végeztünk. Itt dolgoztak nyáron az ifjúsági brigádok is, közmegelégedésre. Közel négy és félmillió forint értékű munkát végeztünk itt el. Ezen a szakaszon, csaknem teljes hosszban a 0-biztonsági fokot elértük (A 0-biztonság _ a legmagasabb észlelet, illetve gátmagasság, árvízszint, százalékos biztonság e felett egyméteres töltés. Szerk.) Sajnos az 1956-os ár- yízszintet e területen nem tudtuk mérni, csak számításokkal állapítottuk meg, de ez is elegendő ahhoz, hogy következtetést tudjunk levonni a védmű építéséhez.

— A töltések jelenleg milyen védelmet nyújtanak?

— A tényleges Duna-szakaszon a töltéseket megerősítettük, magasítottuk; a Sió-töltés nagy részén is hasonló munkát végeztünk. A jelenlegiek szerint száz- százalékos védelmet még nem nyújtanak védgátjaink, de az 1956-os árvíz elkerülését lehetővé teszik. Természetesen sok körülménytől íügg ez. A védekezés további tökéletesítése érdekében jelentős, hogy számos helyen a védőgátakat rövidítettük, hogy gyorsabb lefolyást tudjunk elérni, hogy. mentsük a megművelt területeket. Az idén mintegy 12 kilométeres gátszakasz kiiktatásának munkálatait kezdtük meg, melyet majd 1961-ben fejezünk be.

— Az 1956-os vízállás esetén mi lenne a pillanatnyi helyzet?

— Sokkal kedvezőbb, mint akkor volt. Most kisebb, mintegy egynyolcada a veszélyeztetett terület. Itt az erők összpontosításával eredményesen tudnánk védekezni. Két év múltán, terveink megvalósításával — melyeket 1956-ban kezdtünk el — a védekezést szinte százszázalékosnak lehet majd mondani.

— S addig?

— A gyakorlat szerint igen ritka az ötvenhatoshoz hasonló árlefutás. A védekezés foka már annyira tökéletes, hogy hasonló katasztrófa szinte lehetetlen.

— Vannak-e tervek a KISZ- táborok jövő évi létesítésére?

— Tervezzük, hogy a Sió szakaszon, közel az idei munkahelyhez ismét tábort létesítünk. A fiatalokra mintegy 40 000 köbméter föld megmozgatása vár, két töltésszakasz erősítését várjuk a fiataloktól. Jövőre ugyancsak

Soka! javult az 1960-as évben a színjátszó csoportok műsorpolitikája

Ma még nehéz lenne teljes egészében felmérni, hogyan működtek, hogyan fejlődtek színjátszó csoportjaink az elmúlt, 1960-as esztendőben, Nagyobb lélegzetű, elemző írás feladata lesz feltárni az együttesek munkájában az előremutató jelenségeket, jó módszereket és feltárni a még fellelhető hibákat. Annyit azonban máris meg lehet állapítani, különösen a műsorpolitika terén, az előadott műveket illetően fejlődtek sokat a csoportok.

Sokáig kísértett a kulturális életben az ellenforradalom nyomán keletkezett zűrzavar, és a színjátszó együttesek munkájában az elmúlt évben sikerült végérvényesen felszámolni. Ehhez nagyban hozzájárultak a különböző intézkedések, rendelkezések a felsőbb népművelési szervektől, de mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a csoportok vezetői és tagjai maguk igényelték a színvonalas darabok bemutatását, a klasszikus, vagy mai életünket ábrázoló művek betanulását.

1960-ban a megyei tanács művelődésügyi osztálya következetes volt ahhoz a rendelkezéshez, amely engedélyhez köti a különböző színművek betanulását és bemutatását. Nem is fordult elő, hogy engedély nélkül tartottak volna előadást bármely községben. Sikerült érvényesíteni azt, hogy ne a betanulás után és közvetlenül az előadás előtt kérjék az

engedélyt, hanem még mielőtt megkezdenék a próbákat.

Sokat fejlődtek a csoportok az igényességben. Ma már nem találkozni az egy évvel ezelőtt még divatos, minden negyedik csoport által tanult és játszott ásatag, alacsony színvonalú, hazug tartalmú darabokkal. Alábbhagyott az operettláz, amelyben nem is az volt a fő hiba, hogy operetteket mutat tak be csoportjaink, hanem éppen azokat, éppen olyan operetteket.

Feltétlenül sokat segített az Igényesség kifejlesztésében a Déryné Színház rendszeres vendég- szereplése megyénkben.

Több helyen bemutatták Egry Viktor: Virágzik a hárs című szín művét, néhány községből Duna- jevszkij: Szabad szél című operettjének előadására kértek engedélyt, féltucatnyi községben mutatták be a műkedvelők Móricz Zsigmond remekművét, a Légy jó mindhalálig-ot. A bonyhádi színjátszók a Tartuffe előadására kértek engedélyt, szerepel a megyei művelődésügyi osztály kimutatásában Csiky: Nagymama, Kisfaludy: A kérők című színműve, Fehér Klára és Szabó Magda színdarabjai.

Ez a rövid felsorolás is mutatja, hogy az elmúlt esztendőt, a helyes műsorpolitika kialakítását illetően, eredményesnek könyvelhetik el megyénk színjátszó együttesei.

_____________

k

ordélyok segítségével végzik a munkát.

— A megyében végeztek-e jelentősebb árvédelmi munkát?

— Igen, feladatunkhoz tartozik ez is. Folytattuk a Völgysé- gi patak medrének tisztítását, szabályozását. Jelentős munkát végeztünk a Koppány folyó befogadóképességének növelésében is.

— ügy értesültünk, hogy termelőszövetkezetekben is dolgoztak?

— Az idén, csakúgy, mint az elmúlt években a termelőszövetkezeteknek jelentős munkát végeztünk, ehhez tartozik a Koppány szabályozása is. De a halastavak építése — Tévéién, Váralján, Döbröközön, Nakon — a permeteztető öntöző berendezések létesítése — Faddon, Báta- széken — ezt igazolja. Rendelőink elégedettek munkánkkal.

— A jelenlegi árvédelmi helyzetről mit tud mondani Varga elvtárs?

— Jelenleg veszély nincs. A Duna közepes vizállású. A Sió hasonlóan. A Kapos az idén, a sok esőzés következtében néhány alkalommal kilépett medréből. Egy alkalommal harmadfokú készültséget rendeltünk el. Jelenleg elsőfokú készültség van néhány helyen, hogy a belvizet elvezessük.

— A jövő évi tervekről?

— 1961-ben kétszerannyi munkát kell végeznünk mint az idén. Költségvetésünk például kétszerese az 1954. évinek, amikor a vízügyi igazgatóságnak fele any- nyi forint értékű munkát kellett elvégezni, mint nekünk 1961-ben. Tovább folytatjuk a már megkezdett munkákat. A Sió-töltés erősítése, a Völgységi patak mun kálatainak befejezése, a Koppány medrének szabályozása szerepel jövő évi programunkban. Ezenkívül számos kisebb munka lesz feladatunk. A szakaszmérnökség feladata, hogy jövőre tovább erősítse a gátakat, biztonságosabbá tegyük az árvédelmet. Kormányunk hatalmas összeget fordít e munkákra, mi pedig tudjuk, hogy mi a kötelességünk, már most úgy készülünk fel, hogy jövő évi programunkat sikerrel valósíthassuk meg.

Pálkovács

Beszélgetés a mesterrel

Indiszkrécióm semmivel sem menthető. Bevallóim, képmutatóan férkőztem a «mester«- bizalmába, s attól is óvakodtam, hogy sejtessem vele valódi szándékomat. Mert »tisztelő« szerepében tetszelegtem, holott be kellett volna vallanom, hogy az elismert »mestert* aki havi 10 000-et keres, közönséges interjúalanynak tekintem. Ez az utólagos beismerés legyen egyetlen mentségem.

ügy történt tehát, hogy a »mester« ott ült a kávéházban, három lágytojást kanalazott csészéből, miközben eszét nyilván magas gondolatokon törte, lévén dalszövegíró, aki több évtizede abból él, mégpedig nem is rosszul, hogy táncdalokhoz fabrikál szöveget.

— Hogy tetszik lenni? — kérdeztem gyalázatos képmutatással az öreg jampectől, s ő komolyan vehette a kérdést, mert gondterhelten nézett rám:

— Nehéz idők, fiatal barátom — mondta csüggedten. — Változó idők, változó igények — tette hozzá bölcsen, s közben szigorúan villant meg pá- paszeme. Sóhajtott is, de előbb befalta a lágytojást, majd így folytatta:

— Manapság egész divat lett szidni a könnyű műfajt. Mi, költők, persze nem sokat törődünk az egésszel. Mert én. noha dalszövegeim nem nélkülöznek bizonyos didaktikus célokat, mindig azt írtam, amit a szívem diktált. Itt van ez a híres versem, amit szettében ismernek: Jaj mennyi nőt szeretek, — de csak eggyé lehetek, érzi ebben a fiataloknak szóló figyelmeztetést? Mennyi komolyságra. felelősségtudatra int ez a vers, amelyben ott van életem minden bölcs tapasztalata! Nem mondom, vannak léha dalszövegeink is, olyanok, amelyek nem illenek kulturális életünk fejlődésébe, amelyekből hiányzik a szocializmust építő ember öntudata. Ezért kell gondosan kiválasztani a szöveget, mert szövegíróink sem egyforma képességűek.

Révedezve néz a messzeségbe

Tűz ütött ki Csibrákon karácsony második napján

December 26-án, este 11 órakor Szalontai János csibráki lakos házában tűz ütött ki. A tüzet az okozta, hogy a füstcsövet szabálytalanul, a födémgerenda mellett vezették ki.

Szalontaiék mielőtt hétfőn este

elmentek volna, jól megrakták a tüzet. Az átforrósodott füstcsőtől a gerenda tüzet fogott és lángra lobbantotta az épületet.

A kivonuló helyi és a dombóvári tűzoltók megakadályozták a tűz továbbterjedését.

s tekintetéből látni, hogy a kávéházi füstön túl a szocializmus építését látja, munkások. parasztok, értelmiségiek hősi erőfeszítését, a mlmka nemes pátoszát, amely mind ott visszhangzik verseiben.

— Vagy itt van ez, — mondja hirtelen jókedvűen. — Emlékeznie kell erre a közismert versemre: Pesten — egy csinos nőbe estem. Nyilván elég fogékony, s megérzi belőle, hogy ez a mélyértelmű vers gyönyörű fővárosunk szeretetére nevel, nem is beszélve idegen- forgalmi jelentőségéről.

Mi, magyarok, gyakran szerények vagyunk, fantáziánk szárnyszegett, gyarló. Pedig képzelje csak el, hogy milyen idegenforgalmi propagandát jelentene, ha ezt a verset épp olyan lelkesen éneklik Szai- gonban, mint Tel Aviv-ban.

Fantáziám valóban szárny- szegett, nem tudok semmit elképzelni, ő azonban komolyan folytatja:

— Manapság tehát, mint mondtam, divatból szidják a könnyű műfajt. De más a léhaság, és más a nemes szórakoztatás! Emlékszik erre a versemre: Erzsi, Panni, menynyi nő, — Juci, Klári rémítő, ó melyik lesz a Nagy C? — érzi fiatal barátom ebben az egészséges humort, a játékos derűt? Nem is beszélve a vers formai gazdagságáról, a rímek változatosságáról. Tudja, fiatal koromban én is komoly versekkel kezdtem, mint maga, ódákat, elégiákat, szonetteket írtam. De hiába, jobban vonzódtam a könnyű műfajhoz.

Milyen megható, amint azt mondja, »jobban vonzódott«, holott az igazság egyszerűen az, hogy tehetségtelen, mint az ágyúgolyó. De ez eszébe se jut« Rendel két vermutot, az egyikkel engem jutalmaz meg, amiért végighallgattam, s úgy érzi, hogy tisztelői közé sorolhat; Koccintunk, megnyalja a szája szélét, s ünnepélyesen mondja)

— A költészetre igyunk, fiatal barátom.

Iszunk, de nem teszi le a poharat, sokáig mered maga elé. Aztán halkan dúdolni kezdi legújabb dalszövegét: Nem vagyok én Rómeó, — mégis enyém Ildikó.

Igyekszem átérezni a sorok mély jelentőségét, előremutató eszmei mondanivalóját, lelkesítő erejét. De úgylátszik, mégsem vagyok elég fogékony. Csak ülök, s magamba ros- kadva hallgatok.

Csányi László

I

A s % é k e l y f © n © b a n

Földes-pusztaiak a szerencse pergőtüzében

Ismét egy földes-pusztai lakosra mosolygott a szerencse. Kiss Ferenc már régóta lottózik, de még azt se lehet mondani, hogy váltakozó szerencsével. Eddig ugyanis két találatot is csak két szelvényen tudott elérni.

Az elmúlt hét elején aztán Kiss Ferenc a feleségére bízta^ a szelvény kitöltését. A felesége életében először akkor töltött ki lottószelvényt. Minden rendszer

nélkül, csak úgy rábökött a számokra. Sikerült neki! Négyes találatuk lett. Negyvenötezer forintot nyertek. Kiss Ferenc 28 éves, a Biritó-pusztai Állami Gazdaság földes-pusztai üzemegységében dolgozik, vontatóvezető. A nyereményből új típusú Pannónia motorkerékpárt, kombinált szobabútort szándékoznak venni, a többit pedig takarékba teszik.

Sok helyen már a múlt homályába merült, itt-ott pedig már csak a hírét lehet hallani a téli esték szép és hasznos időtöltésének, a fonónak. Bonyhádvarasd községben azonban még ápolják a régi székely hagyományokat, szokásokat és ez kifejezésre jut a családi ünnepségeken, elsősorban a lakodalmakban, ahol verses strófákkal búcsúzik a menyasszony a szülőktől, pajtásoktól, jóbarátoktól. De kifejezésre jut abban is, hogy a téli estéken fonóba járnak a lányok, asszonyok.

Az asszonyok egyszer Galambos Imréék, máskor Miklós Gás- párék házánál, majd ahogy a sorban egymás után következnek a házak, úgy jönnek össze. Az asszonyokat elkísérik a férjek is.

Az ügyes és szorgalmas asszonyok dolgoznak, fonnak, rokkán, vagy gúzsa jón. Galambosné — úgy, ahogy annak idején nagyanyjától tanulta — guzsajon fon még a mai napig is. A fiatalabb asszonyok már hímeznek, és horgolnak. A régi minták, motívu- m,ok közé már oda-»tólakszik« az új, modern csipkeminta is, a tálcakendő és a vitrindísz, amelyet ugyan nem vitrinben helyeznek el, hanem az ágyközép díszítésére használnak.

Munkaközben, asszonymódra,

folyik a terefere. Szó esik a tsz-ről, a falu életéről, de főként arról, hogy a lányok közül kinek a fejét kötik be a jövő évi farsangban. A férfiak politizálással, s ha ezt már elunták, kártyázással töltik az időt. A késő esti órákig együttmaradnak, ki-ki megtalálja a maga szórakozását.

A fiatalok, lányok, fiúk, az idősebbektől elkülönülve jönnek össze. Anélkül, hogy előre megbeszélnék, tudják mikor, hol találkoznak estéről-estére. És nemcsak az ablakokból kiszűrődő világosság hívogatja a fiúkat, hanem a lányok csengő kacagása, nótázása is.

A lányfonóban annál vígabban vannak, minél többen jönnek össze.

»Édesanyám, édesanyám, mit csinál jajc?

Ha rám néznek a legények meg es állnak« — szárnyal a dal. Sorba veszik a régi székely nótákat, dalokat, amelyeket a nagyanyáktól tanultak. A lányfonóban mindaddig dalolnak, amíg valamennyi lánynak meg nem érkezik a párja.

A fiúk incselkednek. Egyik a szék lábára motollázza fel a fonalat. A másik sót hint a kenderre, amelytől az kócossá, csomóssá válik, a harmadik a horgoló-, vagy a kötőtűt rejti el, hogy a lányok ne dolgozzanak.

— Játsszunk zálogost — indítványozza az egyik legény, s mivel ez a lányoknak is tetszik, szívesen abbahagyják a munkát.

Szaporodnak a zálogok a legény kalapjában, ide vándorolnak a zsebkendők, szalagok, horgoló- és kötőtűk, gyűszűk és egyéb apróságok. És ha a tulajdonos ki akarja váltani és vissza akarja szerezni elzálogosított holmiját, eleget kell tennie a bírói ítéletnek, aki megértéssel, a csillagok számlálásával bünteti a zálog tulajdonosát.

A másik igen kedvelt társasjáték a »Kútba estem, ki húzzon ki?-« Ennél a játéknál is csaknem szabály az, hogy ki-ki a párját választja.

Vidámak, hangulatosak a bony- hádvarasdi téli esték székely fonói. A fiatalok szívesen ápolják a régi hagyományokat, ahol barátságok, szerelmek szövődnek és amelyek rendszerint házasság- kötéssel végződnek. Az elmúlt év telén a fonóba járó fiatalok közül három, pár kötött házasságot. A szerelem a fonóban kezdődött és a nyári lagzival végződött. Ezért is igen hasznos és szép hagyomány a székelyfonó.

POZSONYI IGNÁCNÍI