Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. december 28. Hruscsov nyilatkozata gyarmati kérdésben hozott EHSZ-határozatrél Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök kedden nyilatkozott az ENSZ-közgyűlésnek a gyar­mati népek függetlenné nyilvání­tására hozott határozatáról. „A közgyűlés által elfogadott nyilat­kozatot joggal értékelhetjük a békéért és a népek függetlensé­géért vívott harcban követke­zetés álláspontra helyezekedő or­szágok nagy győzelmének” — hangoztatta. A nyilatkozat elfogadásával nagy győzelmet arattak a szo­cialista országok, amelyek válto­zatlanul valamennyi elnyomott nép nemzeti felszabadulásáért és újjászületéséért szállnak síkra, továbbá az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai független államok, amelyek a gyarmati rendszer el­len küzdenek; végül az összes nyugati béke- és szabadságszere­tő erők — folytatódik Hruscsov nyilatkozata. A gyarmati kérdésben benyúj­tott szovjet javaslatok tükröződ­nek az ENSZ határozatában, te­hát a szovjet nyilatkozat-tervezet az ENSZ-határozat politikai alapjának tekinthető. Az a tény, hogy a közgyűlés ha­tározatot hozott a gyarmati or­szágok és népek függetlenségé­nek kikiáltásáról, megmutatja, mennyire megerősödött a szé­gyenletes gyarmati járom ellen kialakult egységes harci froht. Még sok tőkés ország — Auszt­ria, Svédország, Dánia, Norvé­gia, Finnország, Kanada, Uj-Zé- land, stb. — is csatlakozott a határozathoz. Mindez igazolja a szovjet kor­mány véleményét — folytatódik Hruscsov nyilatkozata —, amely szerint a gyarmati rendszer súlyos teherré vált minden ország és nép számára, ütött a kolonia- lizmus végórája, s ezt a rend szert el kell temetni. Hruscsov megállapítja: a gyar­mati rendszer ellen kibontakozó világméretű front most folyó megszilárdulása azért is nagy jelentőségű, mert ezzel a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének is új, szilárdabb alapjai teremtődnek meg. Az a nyilatkozat-tervezet, amelyet a gyarmati kérdésben a Szovjetunió terjesztett az ENSZ-közgyűlés elé, természe­tesen eltér a közgyűlés által el­fogadott nyilatkozattól. A szov­jet kormány javaslatai ugyanis világosabbak, szabatosabbak. alapjaiban kívánják átalakítani a múlt örökségeként ránk maradt államok és népek közötti viszo­nyokat — állapítja meg a szov­jet miniszterelnök. — A világ né­pei, s különösen a nemrég fel­szabadult, vagy függetlenségü­kért még harcoló népek nem tá­maszkodhatnak csupán az ENSZ határozatára. Hruscsov utal arra. hogy a gyarmattartó hatalmak még rész­ben sem voltak hajlandók támo­gatni a határozati javaslatot, s tartózkodtak a szavazástól. E ma­gatartásuk mögött nyilván az az igyekezetük rejlik, hogy fenntart­sák megvédjék az elkorhadt gyarmati rendszert. Ezt minden népnek számításba kell vennie. • Az algériai, kongói, laoszi vé­res események, a független Kuba és sok más állam ellen szőtt int­rikák ékesszólóan példázzák, hogy a gyarmati járom lerázásáért folytatott küzdelem az erők még nagyobb kifejtését köve­teli meg. Ma a fő feladat: kivívni, hogy az ENSZ-nyilatkozatban kifeje­zésre juttatott elvek megvalósul­janak, hogy a nyilatkozat köve­telései ne maradjanak papíron. A szovjet kormány reményét fejezi ki, hogy mindazok az országok, amelyek az ENSZ- ben a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvání­tása mellett szavaztak, to­vábbra is támogatni fogják a kolonializmus elleni harcot. Hruscsov ezután megállapítja: ha a gyarmattartó hatalmak kész tyűt dobva az ENSZ-nek tovább­ra is akadályozni fogják az el­nyomott népek felszabadulását, továbbra is gátolni fogják füg­getlenségüket, akkor e népek számára nem marad más hátra, mint el­tökélt harcban elsöpörni út­jukból minden akadályt. Ebben a harcukban pedig nem lesznek egyedül. A szovjet kor­mány büszke rá, hogy az ENSZ- nek a gyarmati rendszer felszá­molására hozott történelmi jelen­tőségű határozata a szocialista szovjet állam kezdeményezésére született meg. A belga dolgozók harca Algériában továbbra is feszült a helyzet Megkezdődtek a január 8-i népszavazási komédia előkészületei Algír (MTI). Algériában napok óta ismét feszült a helyzet. A na­gyobb városokban — így Algír­ban, Philippevilleben, Bonéban és mindenekelőtt Oranban — péntek óta jelentősen erősbödött a függetlenséget követelő mozga­lom. Nap nap után tüntetők ez­rei vonulnak fel az FLN zászlói alatt és több helyen ismét össze­tűzésre került sor a szabadságát követelő arab lakosság és a gyarmati hadsereg egységei között. Különösen súlyos volt a hely­zet hétfőn Oranban, ahol a kato­nai hatóságok a tüntetések meg­akadályozására gyülekezési tilal­mat rendeltek el és kedd estétől kezdve meghosszabbították a ki­járási tilalom idejét. Hétfőn a város több pontján lövöldözések voltak és még a hivatalos jelen­tés is kénytelen halottakról és sebesültekről beszámolni. Jóllehet a keddre virradó éj­szaka erős katonai és rendőri járőrök cirkáltak Oran utcáin, mint nyugati hírügynökségek je­lentik, a tüntetések az éjszaka folytatódtak. Különösen feszült a helyzet a Victor Hugo negyed­ben. A katonai parancsnokság erősítéseket és harckocsikat vo­nultatott fel. Ilyen előzmények után hétfőn Algériában megkezdődtek a fran­cia kormány által ianuár 8-ra kitűzött népszavazási komédia előkészületei. A gyarmatosítók által ellenőrzött algíri rádióban és televízióban felhívások hang­zottak el de Gaulle tervének támogatására. Nyugati hírügynökségek jelen­tik, hogy hétfőn az anyaország­ban is megkezdődött a rádió- és televízió-kampány a január 8-i népszavazásra. A Francia Kommunista Párt Központi lapja, az Humanité fel­szólítja a demokrácia és a béke összes híveit, hogy nem-mel sza­vazzanak. A Libération nyomatékosan kö­veteli, hogy minden feltételtől mentesen azonnal kezdjenek tár­gyalásokat az algériai nép iga-' képviselőivel. Felix C''”'>rd„ volt fr?"-’ minisztere' ' . n radi’f'lis r ‘ vezére tf 'ós 1-"szó.lében fel­szólította a francia népet, hogy szavazzon nem-mel január 8-án. Mint nyugati jelentésekből ki­tűnik, a francia kormány az el­lenzéki politikusaknak csak né­hány perces szereplést enged a rádióban és a televízióban. Megszólalt hétfőn Debré mi­niszterelnök is. Választókerületé­ben mondott beszédében támogat­ta de Gaulle algériai terveit, és azt állította, hogy »1961 döntő év lesz az algériai probléma meg­oldása szempontjából.« A miniszterelnök homályos for mában utalt arra, hogy kormá­nya állítólag kész folytatni a meluni tárgyalásokat, ugyanak­kor azonban határozottan kije­lentette, hogy Franciaország »csak bizonyos feltételek mellett hajlandó tárgyalni az FLN kép­viselőivel.« A UPI jelentése szerint a fran­cia kormány megtagadta az algé­riai beutazási vízumot Soustelle­től, az ismert szélsőjobboldali politikustól, a nemrégen alakult úgynevezett nemzeti tömörülés vezetőjétől, ßoustelle részt akart venni a népszavazást előkészítő kampányban Algériában. Egy további UPI-jelentés kö­zölte, hogy a francia kormány különböző terveket tanulmányoz az algériai problémának »esetle­ges ciprusi megoldására«. Krim Belkasszem, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nyának miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere hétfőn állást foglalt a január 8-i algériai nép­szavazás kérdésében, — jelenti az AP. Nyilatkozatában többek között azt hangsúlyozta Krim Belkasz- szem, hogy nincs más választás, mint a háború folytatódása, vagy a tárgyalások az algériai ideig­lenes kormánnyal, mint egyen- jogú féllel. Hazánkba érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági kormányküldöttsége újult erővel lángolt fel, s im­máron egy hete teljesen meg­bénította Belgium életét az egész országra kiterjedő sztrájk. Eyskens miniszterelnök, aki két év óta áll a belga kormány élén, kétségbeesett helyzeté­ben terrorintézkedésekhez pró­bál folyamodni, azonban a dol­gozóknak olyan egységével ta­lálja magát szemben, amely le­hetetlenné tesz minden kor­mányintézkedést. A belga lapok egyöntetűen megállapítják, hogy Eyskens kormánya két év óta hibát-hi- bára halmozott, most pedig, miután Kongót elveszítették, olyan gazdasági intézkedéseket akarnak érvénybeléptetni Bel­giumban, amelyek a legsúlyo­sabb következményekkel jár­nának a dolgozókra nézve. Eyskens kormánya az ország rossz gazdasági helyzetéből adódó minden következményt a belga dolgozókra szeretné há­rítani. A korácsony előtti na­pokban megkezdődött sztráj­kok, majd az ezt követő sza­botázsok, a munkásosztálynak mind határozottabb fellépése azonban azt mutatja, hogy a kormány tenrorintézkedésekkel sem tud a helyzet ura lenni. Belgiumban óráról-órára nö­vekszik a feszültség, amit csak fokoz az, hogy a kormány az ünnepek alatt több sztráj­koló munkást letartóztatott. Fo kozza az ellenállást az a hír is, hogy a kormány katonaságot akar kivezényelni a sztrájkoló munkások ellen. Több város­ban hatalmas arányú tünteté­sek voltak, hírek érkeztek ar­ról, hogy a tüntetők barriká- dokat emeltek, megakadályoz­ták több városban a forgalmat, több helyen felrobbantották a vasúti síneket, másutt a telefon- kábeleket rongálták meg. Géni­ben a tüntető munkások és a rohamrendőrök között véres összetűzésre került sor. A belga imperialisták a sze­rencsétlen Kongói Köztársaság esetében megmutatták, hogy semmitől sem riadnak vissza* Az a tragédia, amely napjaink­ban a függetlenségét kivívott Kongóban játszódik le, a bel­ga gyarmatosítók lelkén szárad* Eyskens és kormánya most sa­ját munkásosztálya ellen for­dítja fegyvereit, s terrorintéz­kedésekkel akarja megtörni a belga munkásosztály hősies harcát A Belga Szocialista Párt a napokban ülést tartott, ame­lyen élesen elítélte a kormány megtorló intézkedéseit és fe­nyegetéseit. Ugyanakkor kije­lentette a párt vezetőség: ha Eyskens erőpróbát provokált ki a kormány és a munkásság között, most lássa ennek min­den következményét. Hasonló értelemben nyilatkoztak a bel­ga parlament kommunista kép­viselői is. Jellemző a belga belpolitikai állapotokra és a kormány meg­ingott helyzetére, hogy Eyskens utasította a polgármestereket* büntessék meg a sztrájkolókat és fegyveres erővel fojtsanak el minden sztrájk-mozgalmat* Az intézkedést azonban nem kíséri eredmény, mert a szo­cialista párthoz tartozó 102 polgármester és sok magasran­gú hivatalnok nem hajlandó kiszolgáltatni a sztrájkolókat és nem hajtja végre a kormány utasítását. Belgiumban évtizedek óta nem volt ilyen hatalmas mun­kásmegmozdulás, mint nap­jainkban. Az események azt mutatják, hogy a kormány a gyakorlatban máris elvesztette hatalmát, s azok az intézkedé­sek, amelyekkel most fenn akarja tartani magát, saját ma ga ellen fordulnak, s csak nö­velik a munkásosztály ellen­állását. Az adott körülmények között a súlyos belga belpoli­tikai helyzetnek csak egyetlen megoldása lehetséges: a kor­mány kénytelen lesz meghát­rálni a belga munkásosztály egységes fellépése elől* Hammarskjöld kongói képviselője eladta Katangát Csombénak Hétfőn délután Budapestre ér­kezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági kormány- küldöttsége, Nguyen Duy Trinh- nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhe­lyettesének, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottsága tagjá­nak, az állami tervbizottság elnö­kének vezetésével. A vendégek fogadására a Nyugati pályaudva­ron megjelent Apró Antal, a Mi­nisztertanács első elnökhelyette­se, az MSZMP politikai bizottsá­gának tagja, Incze Jenő, külke­reskedelmi miniszter, Csergő Já­nos, kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád, az Országos Terv­hivatal elnöke, valamint a kül­ügyminisztérium, a külkereske­delmi minisztérium, a közleke­dési és postaügyi minisztérium képviselői. Ott volt Nguyen Van Hong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagy- követségének ideiglenes ügyvi­vője, valamint a nagykövetség diplomáciai beosztottjai. Megkezdődtek a magyar és vietnami gazdasági kormányküldöttségek tárgyalásai A Vietnami Demokratikus Köz­társaság gazdasági kormánykül­döttségének tagjai Nguyen Duy Trinh miniszterelnökhelyettes­nek, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottsága tagjának, az Állami Tervbizottság elnökének vezetésével kedden délelőtt láto- —stést tettek Apró Antalnál, a ’-rtanács első elnökhelyet­tesénél, az MSZMP politikai bi­zottsága tagjánál, akivel szívé­lyes eszmecserét folytattak. A j megbeszélésen jelen volt Incze I Jenő külkereskedelmi miniszter j és Karádi Gyula, a külkereske­delmi miniszter első helyettese. | A látogatás után megkezdődtek a két ország gazdasági kormány- küldöttségei közötti tárgyalások. I A tanácskozásokon a magyar kül- , döttséget Apró Antal, a vietnami delegációt Nguyen Duy Trinh vezeti. Elisabethville (MTI). Csőmbe, a kongói Katanga tartománynak az imperialisták szolgálatában álló szakadár »miniszterelnöke« hétfőn fogadta Hammarskjöld ENSZ-főtitkár kongói képviselő­jét, aki fáradságot nem kímélve utazott leopoldvillei székhelyéről Elisabethvillebe, hogy ott az ENSZ katangai képviselőivel együtt zárt ajtók mögött tanács­kozzék a Kongó egységét eláruló Csomóéval. A tanácskozás jelen­tőségét bizonyítja, hogy azon részt vett Csőmbe több fő cinko­sa, valamint Crevecour belga ez­redes, Csőmbe rendőrségének pa­rancsnoka, nemkülönben — mint az AP jelenti — »sokan Csőmbe európai katonai és polgári ta­nácsadói közül«. A bizalmas tanácskozásról köz­leményt nem adtak ki. Az AP tudósításából kiderül, hogy Ham­marskjöld képviselője a szó szo­ros értelemben eladta Katangát Csombénak. Az AP-jelentés meg­jegyzi, hogy »az ENSZ teljes mértékben Csőmbe oldalára állt«. Az AP tudósítása a továbbiak­ban jól tájékozott körök értesü­lésére hivatkozik, amelyek sze­rint a jövőben »a katangai kor­mány és az ENSZ katangai pa­Szudán miniszterelnöke a Szovjetunióba látogat Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének és Leo- nyid Brezsnyevnek, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének meghívására a Szov­jetunióba látogat Ibrahim Abbud. a szudáni fegyveres erők legfelső tanácsának elnöke, Szudán mi­niszterelnöke. A látogatás idő­pontját később állapítják meg. rancsnoksága teljes mértékben együttműködik« és a Katangában állomásozó ENSZ-csapatok a Csombe-rendőrséggel karöltve működnek majd. Leopoldvilleből érkezett jelen­tésekből ugyanakkor kiderül, hogy a kongói nép másik árulója, Mobutu, folytathatja cselszövé­seit — szintén az ENSZ áldásá­val. A hírek szerint Leopoldville- ben hétfőn tanácskozásra ültek össze a Mobutu-féle »főbiztosok tanácsának« tagjai és az áruló­kat támogató Kaszavubu kongói elnök úgynevezett »Ileo-kormá- nyának« tagjai. A két áruló csoport tanácsko­zása — a kiszivárgott hírek sze­rint — viharos volt. Ileo ugyanis kijelentette, hogy Kongó jelenlegi nehézségeinek jelentős részét a »főbiztosok tanácsának« működé­se okozta, nemkülönben az a tö­rekvésük, hogy »Kongó kormá­nyává« alakuljanak január 1-én. Saját hatalmi törekvéseinek vé­delmében azzal kívánta sarokba szorítani Mobutuékat, hogy han­goztatta: egyre szilárdabb az egyetértés azok között, akik a Kongó törvényes kormányát tá­mogató parlament összehívását követelik. Mobutu bandájának képvisele­tében Lihau »igazságügyi főbiz­tos« válaszként bejelentette, hogy Mobutu »készen áll, ha kell, katonai csínnyel rákényszeríteni hatalmát« a többi árulóra — és az egész országra. A Reuter szerint Mobutuékat az is nyugtalanítja, hogy több »főbiztos« nem akarja többé lát­szani szerepét. A Mobutu-^--’dó­soknak ugyanis január 1-től zsoldemelést ígértek, de az emlí­tett »főbiztosok« nem óhajtják megvárni az írére! esedékessé­gekor várható következményeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom