Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-24 / 303. szám
1960. december 24. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 SPORT — Cihái fiatalok krónikája Április 23-án játssza első bajnoki mérkőzését a Dózsa KB ll-es ökölvívó csapata Mint ismeretes a Szekszárdi Dózsa a területi bajnokság megnyerése után — a kétcsoportos NB II. felállítása révén — osztályozó nélkül került az NB II- be. A Magyar Ökölvívó Szövetség a napokban készítette el a csoportbeosztást, mely már végleges. A dunántúli csoporba a Szombathelyi Dózsa, a Győri Dózsa, a Győri ETO, Sztálin- város, Tatabánya, Székesfehérvár, Pécsi VSK és a Szekszárdi Dózsa csapata került. A szekszárdi csapat első mérkőzését április 23-án játssza — Szekszárdon — a Pécsi VSK csapatával. A Dózsa további programja: Április 30: Székesfehérvár—Szekszárd, Május 14: Szekszárd—Tatabánya, Május 21: Szekszárd—Sztálin város, Május 28: Győri ETO—Szekszárd, Június 11: Szekszárd—Győri Dózsa, június 25: Szombathelyi Dózsa— Szekszárd. A Szekszárdi Dózsa ökölvívó szakosztálya a bajnokság kezdetéig nemcsak az edzéseken kívánja a versenyzőket NB Il-es szintre hozni és a versenyekre felkészíteni, hanem addig különböző meghívásos versenyeket rendez — visszavágó alapon — NB Il-es, sőt szó van arról is, hogy NB I- es csapatokkal is. Ezek szerint a szekszárdi közönség még a bajnokság megkezdése előtt jó ökölvívó találkozókban gyönyörködhet. A bajnokságot nyert röplabda-csapatok A megyei középiskolás röplaoda-bajnokságot a szekszárdi köz- gazdasági technikum fiú- és leánycsapata nyerte. A leánycsapat tagjai (balról jobbra): Álló sor: Szemenkei, Kolonics, Rózsa, Molnár, Kovács. (Guggoló sor): Papp, Szipli, Furulyás. A fiúcsapat tagjai: (balról jobbra) Álló sor: Takács, Varga, Béres, Papp, Kubik, Győrfi, Mesterics, Kamondi. (Guggolnak): Zsoldos, Ncnburger, PaáL Sportnap Ritka sportélményben volt részük azoknak, akik megtekintették az elmúlt vasárnap Bölcskén a községi sportkör vezetősége és a sportkört patronáló Budapesti Petőfi Sportkör közösen rendezett egésznapos sportműsorát. Reggel 8 órakor kezdődött a X. Téli Házi Sakkbajnokság so- ronkövetkező fordulója, majd 15 táblán sakkszimultánon mutatkoztak be a község sakkozóinak legjobbjai. Ezzel egy időben folytak az asztalitenisz háziverseBölcskén nyék. Délután 3 órakor a mozi- helyiségben került sor a patronáló sportegyesületek Európa- és magyar- bajnokságot nyert női és férfi tornászcsapatának bemutatójára. A műsoron szerepelt még két válogatott kerettag asztaliteniszező szemkápráztató bemutatója. Végül Kulcsár Gergely bronzérmes gerelyhajító olimpikon tartott színes élménybeszámolót. A sportműsornak, mely egy újabb mérföldköve volt Bölcske község egészségesen fejlődő sportéletének, nagy sikere volt. Új vezetőség — új tervek a Hőgyészi Sportkörben A Hőgyészi MEDOSZ Sportkör nevét az elért eredmények alapján ismerték meg megyénkben. A járási és megyei versenyeken, az országos szpartakiád döntőn Egerben, mindenhol megtalálhatjuk ebben az évben is a sportkör női és férfiversenyzőit. A sportkör vezetőségében azonban egyre inkább kiéleződött a személyi ellentétekből eredő állandó ellenségeskedés. Az ez év tavaszától vajúdó vezetőségi probléma az elmúlt napokban végre megoldódott. A sportkedvelő közönségnek az a része, amely csak a labdarúgást kedveli — amikor a csapat kiesett a megyei bajnokságból — hátat fordított a sportkörnek. A vezetőségválasztó taggyűlést sem tudták megtartani, mivel a meghívottak egy része nem tartotta érdemesnek a meghívásnak eleget tenni. Ennek ellenére a MEDOSZ megyei bizottsága és a járási TST, valamint a helyi tanács kezdeményezésére a község különböző vállalatainak, üzemeinek képviselőivel történt egyetértésben Gréczi Tamást megválasztották sportköri elnöknek. Az elnök megválasztása után az egyes szakosztályok élére is új vezetőket választottak. Az új vezetőség munkához látott és az elhanyagolt gazdasági ügyek rendezését megkezdték. A sportkörön belül egy új szakosztály (a női és férfi röplabda) kezdte meg munkáját. Mindkét csapat október elejétől kezdve rendszeresen tart edzéseket. Három edzőmérkőzést játszottak eddig. A labdarúgó és az atlétikai szakosztály tagjai januárban kezdik meg a téli alapozó edzéseket az is -óla tornatermében. Ugyancsak január hónapban tartanak sportköri taggyűlést, ahol megvitatják a sportkör 1961. évi terveit és a bajnokságok kiírását, nevezéseit a versenynap- tár alapján. A sportkör új vezetőségének tervében szerepel továbbá, hogy a két éve félbeszakadt pálya építését is befejezik. Ehhez a munkához azonban a felajánlott társadalmi munkán kívül a felsőbb szervek anyagi támogatását is kérik. VIII. KÉT CSAPÁS Az ősz különbözik az eddigiektől. Hetekig esik az eső. 1960 őszére ötven év múlva is emlékezni fognak. Megszületik az első őszi szenzáció: a kiszista esküvő. A i fák hullatják az elsárgult levele- i két és az elhalt falevelekkel együtt halódnak a régi szokások is. A templomi orgona néma, s a pap egyedül végzi szokásos napi i imáját a hangtalan, fakóarcú I szentek társaságában. I A kiszista esküvőre kíváncsi a falu. Azok is, akik nem hivatalosak. Kisebb-nagyobb csoportok állnak a tanácsháza körül. Fürkésző tekintetek kereszttüze pásztázza a kerítések mögül a főutcát. Az évszázados szokás hatalmával fordultak szembe, ök az elsők! Néhány év múlva, ha a többiek is az új szokást követik, mindez megszokottá válik. A tanácsházhoz vezető út kétoldalún úttörők állnak. Piros nyakkendős fiúk, lányok. Mindegyik kezében virágcsokor. A tanácsház előtt virágszőnyeg. Végre megjelenik az ifjú pár. A fiú szomszéd községbeli bányász, a lány cikói. Az egyik német, a másik székely származású. A nézők között a visszahúzó erő egyik lappangó képviselője is ott áll. Kerítéshez lapulva figyel. Lúdbőrös a háta, rángatódzik az arca. Érzi a kettős csapás súlyát. Nacionalizmus és vallásos világnézet szenved vereséget ezen a napon. Valamikor mindkettő félelmetes erőt képviselt. A lány szülei most is mélységesen vallásosak. Kezdetben úgy nézett ki a dolog, hogy hajthatatlanok maradnak. De lehet-e a fiatalság akaratának ellenállni? Úrrá lehet-e a szerelmen az öregek akarata? A tanácsháztól hazáig valóságos diadalmenet a fiatalok útja. Az első pohár bor után az idősebbekben is felenged a különös szorongás érzése. A vidámság az úr. Az asztalokra mindenből jut, ami csak szemnek-szájnak kellemes. i Az egyik asztalnál egymással szemben két fiatal ü\ Télen tartják majd az eljegyzést. A fiú az édesanyját figyeli, aki távolabb foglalt helyet, s hozzáér lábával menyasszony-jelöltje cipőjéhez. I — Mit akarsz? — kérdi a lány. s elpirul, mert fél, hogy észreveszik a »lábjátékot«. — Figyeld csak a muttert! Jól érzi magát! Talán majd megváltoztatja a véleményét, s megengedi, hogy mi is kiszista módra esküdjünk. — Az én mamám is jól érzi magát — nevet a lány Az asztal sarkán idős férfiak ülnek. Az egyik székelyesen, a másik németesen beszél. Mindkettő egyszerre magyaráz valamit, s időnként átölelik egymást. A ! bábeli hangzavarnak a zene vet véget. A hajnal együtt találja a násznépet. A hangulat eléri tetőfokát. öcsi bácsi, a párttitkár agronó- mus magasba emeli poharát. — Legyen az életetek boldogabb, mint amilyen nagyapáitoknak, apáitoknak élete volt! Egy lány közbekiált: — Egy év múlva megint vigadni akarunk! A gyermeketek névadóján. Uj nap kezdődik. Az égen vastag, sötét felhőket kerget a szél. Időnként előbukik a nap, s rámosolyog a dombok közé bújt falucskára. Az új nap kezdetén kéz a kézben új emberpár indul neki az életnek. Barátok, rokonok, elv- I társak kísérik útjukon. A falu kö zössége mindenki sorsát szívén viseli. Szerencsések a mai fiatalok. Szerencsés, aki így indulhat neki az életnek — mondogatják az öregek, ,s borzongva gondolnak vissza Ifjúságuk bizonytalan, keserves éveire. H. T. Következik: A hibák ellen. Az utolsó mohikán... Látogatás az egyetlen szekszárdi takácsnál Uj vezetőség — új tervek Hő- gyészen. A sportkör vezetői és pártoló tagsága azonban azt is jól tudja, hogy minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A hőgyészi sportszerető közönség és az új vezetőség eredményes munkáján múlik, hogy ismét a jók között emlegessék a Hőgyészi MEDOSZ nevét. Fekete A Felsőnánai Tsz Sportkör új utakon A Felsőnánai Községi Sportkör az ősz kezdetén alakult át termelőszövetkezeti sportkörré. Az átalakulás után a vezetés irányelvei egészen új útra tértek. Eddig csak a labdarúgás volt sport Felsőnánán. Az új elvek alapján ma már a labdarúgás mellett eredményesen működik a röplabda és az atlétikai szakosztály is. A röplabda-csapat megnyerte a gyönki járási bajnokságot — veretlenül. A nagyszerű eredmények után a röplabdások nem térnek pihenőre, hanem játszanak a környező csapatokkal, hogy így készüljenek fel a tavasszal kezdődő megyei röplabda-bajnokságra. Az elmúlt vasárnap a Hőgyészi MEDOSZ csapatával játszottak Hőgyészen és otthonukban győzték le őket. A labdarúgó és az atlétikai szakosztály tagjai február elején kezdik meg az alapozó edzéseket. Szaporán mozog a vetélő a szövőszéken ide-oda, pedig a i kezelője, Antal Mátyás, a szekszárdi takácsok utolsó mohikánja, már nem fiatal ember. Nyolcvanöt éves az idős mester s 72 éve, hogy először ült a szövőszék mellé. Ennyi idő alatt bizony sokat lehet nemcsak dolgozni, hanem tapasztalni is. Az élet nem nagyon kényeztette el, különösen a kezdés idején. Akkoriban az inasok úgy voltak — amint meséli —, hogy külön sütöttek nekik kenyeret, mint a kutyának, nehogy a jobbat egyék. — Máma az inas úr a műhelyben — mondja — már nem is inasnak, hanem tanulónak hívják. S ha felszabadulnak kész hely várja őket. Én bezzeg bejártam az országot munka után. S méghozzá gyalogosan. Dolgoztam például Gyöngyösön, onnan gyalog mentem Egerbe, azután Esztergomba, onnan Győrbe. Éppen akkor dolgoztam Győrben, amikor a vagongyár helyét mérték ki. Azután Mezőtúron, Kecskeméten, Szegeden is dolgoztam, s mindegyik helyre az apostolok lován — mutat a két lábára. — De nem egyedül — teszi hozzá — akkoriban csoportosan vándoroltunk egyik helyről a másikra. Az úton mindig lehetett találkozni magunkfajtával. — Az is igaz, hogy a fel- szabadulás napján már megmondták az inasnak: »Menj el vándorolni, s csak akkor gyere vissza, ha legalább három nagyváros pecsétje lesz a könyvedben«. Én 10 évig vándoroltam ide-oda az országban. — Meg is érzi a lábam, máskülönben nincs nekem semmi bajom, dolgozgatok. Kényszerítenek rá — teszi hozzá nevetve. — Sokan vannak, akik szeretik a kézi munkával készült szakajtókat, törülközőket, abroszokat. Itt keresnek fel a lakásomon, én meg nem tudok nekik ellentállni. Igaz, hogy nem is nagyon altarok... — Egyedül maradtam — teszi hozzá egy kis mél.abúval — s úgy gondolom, becsületbeli kötelességem nekem is gondolni azokra, akik bennünket, takácsokat, nem felejtettek el. Voltunk ám többen is — fűzi tovább az elmélkedést. — 1903- ban például még 31 takács dolgozott itt a városban. — De mibien volt akkoriban ez a város — vált át hirtelen a gondolatmenetében. — Emlékszem még arra az időre, amikor a vasút végállomása itt volt Szekszárdon hogy a többi változásról ne is beszéljek. A takács mesterek utolsó képviselőjével még sokáig beszélgethetnék, hiszen a maid háromnegyed évszázad munkában eltöltött életéből egy regény is kitelne. De az idő rövid. ezért utolsó kérdésként én is felteszem az ilyenkor szolcá- sos kérdést »Mi a titka a hosszú életnek, s hogy ma is ilyen szorgalmasan tud dolgozni«. — Talán a kun fajtám teszi, de inkább az, hogy sohasem idekeskedem — mondja derűsen a búcsúzásnál. (Sz)
