Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-23 / 302. szám
1960. december 23. TOLNA MEGYEI NEpOJSAG SPORT Hét község tsz-fiataljainak sportversenye Bonyhádon A Bonyhádi Járási TST és a Bonyhádi Járási Ifjúsági Sportbizottság közös rendezésében került sor vasárnap, december 18-án a bonyhádi járás termelőszövetkezeti fiataljainak sporttalálkozójára. A járási sportvezetők, versenybírók felkészültek a verseny zavartalan lebonyolítására. A ver senyzőket Fátrai Jakab JTST- és Koller Imre JISB-elnök fogadta. A verseny kezdetére nyolcvan versenyző érkezett a gimnázium tornacsarnokába, ahol az ünnepélyes felvonulás után Fátrai Jakab üdvözölte a termelőszövetkezeti fiatalokat, majd Boros Dezső testnevelő, a versenybíróság elnöke tájékoztatta őket néhány versenyszabályról. Elkezdődik a verseny. Már vagy félórája tart, amikor az ajtóban megjelenik egy kisebb csoport. A rajtuk lévő ruházat sáros, de any- nyira, hogy a hátuk közepének is jutott belőle. — Kik ezek? — kérdezzük egymástól. Rövidesen választ kaptunk. A györei sportolók érkeztek meg. Amíg a sportolók öltöztek, addig Juhász Vince sportköri elnök elmondta, hogy vasárnap nincs menetrendszerű A hőgyészi röplabdázók már a megyebajnoki mérkőzésekre készülnek A Hőgyészi MEDOSZ Sportkörben nemrég alakult női és férfi röplabda-csapat tornatermi edzéseken készült fel a jövő évi bajnokságra. Minden héten három alkalommal tartanak edzést. A sportkör vezetőségének terve szerint mindkét csapatukat a jövő évben a megyei bajnokságban szerepeltetni kívánják. A sportkör vezetői a legutóbbi látogatásunk alkalmával arról panaszkodtak, hogy a játékosok egy része az utóbbi napokban érthetetlen okok miatt távolmarad az edzésekről. Jelenleg még nincs szakképzett edzőjük, de Benedek László testnevelő ígéretet tett, hogy elvállalja a két csapat edzéseinek irányítását. Nánay Zoltán röplabda-edző is tett már szóbeli ígéretet a sportkör vezetőinek, hogy minden héten egyszer — ő is — meglátogatja és tanácsaival segíti a röplabdázók téli felkészülését. Ez ideig a két csapat Dombóvá- rott, Szekszárdon és hazai pályán Kisdorog és Felsőnána csapatai ellen játszott edzőmérkőzést. Fekete autóbuszjárat Bonyhádra. — Az eredeti terv szerint egy teherautóval érkeztünk volna — mondja —, de az a megbeszélt idő előtt eljött — nélkülünk. Amikor a sportolókkal találkoztunk az öltözőben nyolc órakor, feltettem a kérdést, mi legyen? Menjünk gyalog, vagy maradjunk itthon? A válasz egyöntetű volt. Menjünk gyalog, talán útközben valamilyen jármű felvesz bennünket. Tizenketten indultunk el. Két kilométer után egy tejszállító autó felvett bennünket, elhozott Váraljáig. Innen folytattuk a gyaloglást Nagymányokig. Itt az önkéntes rendőrök vettek fel teherautójukra és hoztak Bonyhádig — fejezte be a kalandos utazás történetét Juhász Vince. Míg ezt elmondta, sportolói átöltöztek és néhány perc múlva már az egyik györei versenyző — Gyenis István — már meg is szerezte az első helyet sportkörének. Meglepetésre a györeiek minden számban jól szerepeltek, de általában a többi sportkör versenyzői is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Eredmények Nők Helyből magasugrás: 1. Újvári Margit (Kisdorog) 90, 2. Balogh Brigitta (Cikó) 80, 3. Bucsik Ida (Rakasd) 80, 4. Csernik Johanna (Cikó) 70, 5. Kóka Irén (Kisdorog) 60. Helyből távolugrás: 1. Újvári Margit (Kisdorog) 191, 2. Balogh Brigitta (Cikó) 187, 3. Bucsik Ida 1 (Rakasd) 170, 4. Csernik Julianna (Cikó) 168, 5. Batai Erzsébet (Gyö- i re) 147, 6. Kóka Irén (Kisdorog) 140. Röplabda: 1. Cikó, 2. Rakasd, 3. Tevel, 4. Kisdorog. Férfiak Helyből magasugrás: 1. Újvári Mihály (Kisdorog) 132, 2. Gyenis István (Győré) 130, 3. Kiss István (Lengyel) 120, 4. Petz József (Rakasd) 115, 5. Szegedi Miklós (Cikó) 115, 6. Balogh József (Lengyel) 110. Helyből távolugrás: 1. Gyenis István (Győré) 268, 2. Újvári Mihály (Kisdorog) 259, 3. Kalmár Károly (Lengyel) 248, 4. Petz József (Rakasd) 241, 5. Borsi László (Lengyel) 239, 6. Stumpf József (Cikó) 238. Súlylökés (medicinlabdával): 1. Nángy Zoltán (Bonyhád) 11,76, 2. Bőte Gergely (Bonyhád) 11,05, 3. Szegedi Miklós (Cikó) 10,65, 4. Balogh József (Lengyel) 10,45, 5. Kelemen Gergely (Rakasd) 10.40, 6. Vass István (Lengyel) 10,17. Teke: 1. Újvári Mátyás (Kisdorog) 84 fa, 2. Becze József (Kisdorog) 73, 3. Forrai Lajos (Kisdorog) 66, 4. Fazekas András (Cikó) 57. Röplabda: 1. Cikó, 2. Rakasd, 3. Tevel, 4. Lengyel, 5. Győré. Cihái fiatalok krónikája VII. — A kiszistákat keresi? — Igen. — Jöjjön velem — indítványozza a néni az idegennek. — Én is hozzájuk tartok. A fiamnak viszek cigarettát, meg uzsonnát. Ma még misére sem mentem. Ez elő- rébbre való! Egyre magasabbra jutnak a meredek dombon. Szélesedik a látóhatár. Friss szél lengedez. A dombról jól látható a kígyó alakú szürke kövesút, amely Bonyhád- dal köti össze Cikót. Az idegen megáll néhány percre és visszanéz a falura. Az utcák kihaltak. lokára hull. ö is arat. Kijár társadalmi munkát végezni a fiatalokkal. A tizedik vasárnapot tölti munkával. De itt vannak a falu többi vezetői is. Németh Ferenc, a tanácselnök egy másik fa alatt ül. Körülötte fiúk, lányok tarka serege. Mindenki eszik. Nemes Jakab szavai a munkahőstettekről árulkodnak: — Ez a tizedik »kommunista vasárnapunk«. így nevezzük a társadalmi munkával töltött vasárnapokat. Átlagosan ötyen-hat- van fiatal jön ki velünk a földekre. Ha a társadalmi munka értékét a minimális harminc forintos munkaegység-értékre számítjuk át, a cikói ifjúság eddig huszonnégyezer forint értékű társadalmi A kopott falú, szürke templom munkát végzett. Csodálkozik? Ne úgy árválkodik a falu szélén lévő csodálkozzon. Ha körülnéz, itt nemcsak kiszistákat láthat. Vannak KISZ-en kívüliek is. A jó példa ragadós! A KISZ kezdeményez! A KISZ mozgósít! A kiszis- ták nekivágnak mindennek, még akkor is, ha első pillanatban meg- valósíthatatlannak látszik a dolog! A bátorság, a lendület tetszik a KISZ-en kívülieknek is. őket is magával ragadja az »áradás«. A bányászfiatalok is kij öndombocskán a házaktól elkülönülve, mint egy üres papíron álló felkiáltójel. A néni szavai kizökkentik gondolataiból. Nézze csak — mutat a faluval ellenkező irányba. — Ott vannak! Ez már a tizedik vasárnapjuk a szövetkezet földjén, és még csak pénzt sem fogadnak el! Hogy is mondják?... Ja, igen. azt mondják, társadalmi munkát vé- nek vasárnaponként. Az éjjeles geznek. és délutános bányászok délig dolgoznak. Akik reggel érkeznek ha- Amit az idegen lát, olyan, mint- za a bányából, van úgy, hogy es- ha egy nagy művész aratást ábrá- tlg velünk vannak. Nagyszerű fia- zoló festménye lenne. Hol is Iá- talok ezek! Rájuk illik az ifjú kommunista név. Az idősebb generáció még soha nem volt ilyen büszke a fiatalokra, mint most. Ezt a vidéket hívják a Tolna megyei Svájcnak. Itt nehéz lenne kombájnnal dolgozni. Az ifjúság lelkeseidése ment meg bennünket. Gyenis István, aki a bonyhádi járási tsz-szpartakiádon jól szerepelt és helyből távolugrásban első, helyből magasugrásban a második lett. „Mi lányok nagyon szeretjük a sportot” tott hasonlót? — tűnődik a lenyűgöző látványtól kissé kába fejjel, aztán hirtelen eszébe jut a moszkvai Tretyakov képtár arató kom- szomolistákat ábrázoló nagy festménye. Most ide is festőművész ’'ellene! Ide a dombra! Olyan 'művész, aki magába tudná szívni /a nagyszerű látványt, s vászonra (vetíteni mesteri módon. Enyhe S^zél borzolja a szőke gabonatáblát és a fiatalok mozgása csupa ritmus, csupa lendület. Alighogy megérkeznek, felbomlanak a sorok, s a fiatalok a fák ífelé indulnak... Uzsonnaidő. Az • idegen az agronómussal beszél. •Nemes Jakab — aki párttitkár és [agronómus egyszemélyben — mangas, szőke fiatalember. Huszonöt íéves. Kissé gyorsbeszédű. A szeme • folyton nevet. Szőke haja a hom— Induljunk, öcsi bácsi! Fiatal lány áll az agronómus párttitkár, Nemes Jakab előtt, akit sokan öcsi bácsinak neveznek. Előkerülnek a fenőkövek. Si- kong a kasza acélpengéje a kő »cirógatásától«. A Nap egyre feljebb kúszik az égboltozaton. S az átforrósodó levegőben testhez tapad a ruha az izzadságtól. H. T. Következik: Két csapás. — Higgye el, mi lányok nagyon szeretjük a sportot, és ahol erre lehetőséget adnak, ott sportolnak is a lányok — kezdte »vallomását« Ambrus Gizella, a cikói röplabda-csapat tagja. Ezután arról érdeklődtünk, hogyan is ismerkedett meg ezzel a sportággal. — Cikón régóta van már röplabda-csapat és én hosszú Á kakasdi röplabdás lányok A csapat tagjai: Bucsik Ida, Erős Zena, Balogh Emma, Molnár Teréz, Vásárhelyi Katalin, Hucker Katalin. időn át csak néztem a lányokat az edzéseken, mérkőzéseken, nem mertem szólni, hogy én is szeretnék közéjük állni Mintegy két éve, hogy az egyik lány megkérdezte, volna-e kedvem közéjük állni, és azóta ott is vagyok velük jóban, rosszban egyaránt. — És támogatja legalább a sportkör vezetősége a szakosz tályt? — Igen. Ha nem is úgy, mint a labdarúgókat, de segítenek bennünket is. — A járási bajnokság meg nyerése után milyen terveik vannak? — Beszéltünk arról, hogy jó lenne a megyei bajnokságban is játszani. Ezt az elgondolásunkat a vezetőséggel is közöltük és ők is úgy látják jónak, kíséreljük meg egy magasabb osztályú bajnokságban a játékot. Emellett természetesen szeretnénk a szpartakiád-ver- senysorozaton is részt venni, ahol az idén sikerrel szerepeltünk. — Ezek a szép melegítők a sportköréi? — Nem, ezt a saját pénzünkön vettük, sajátunk. Csak alsófelszerelést kapunk a sport körtől, de arra is vigyázunk, sajátunknak érezzük. Azt a járási TST-töl kaptuk a nyáron, amikor Győrén megnyertük a Falusi Kupa-bajnokságót. — Lesz-e elég játékosuk ahhoz, hogy a megyebajnokságban szerepeljenek? — Jelenleg tíz tagja van a röplabda-csapatnak, de úgy gondolom nem lesz nehéz újabb lányokat szerezni, mert mint mondottam, mi lányok' nagyon szeretjük a sportot. — NY — Bevásárlás... — Na, ide bemegyünk ... — jellenti ki az ember, különös nyo- Jmaték csendül ki hangjából. — Jó, menjünk — hagyja helyben az asszony. Mindketten lerázzák esernyőjükről a vizet. A férfi kezében a nagy, családi paraplé, az asszonyéban szürke kockás női ernyő. Az ember határozottan lép be, mintegy jelezve, hogy vásárolni akar, nem holmi jövő-menő, tekergő kíváncsiskodó. Utána benyomul a három gyerek — két tizenkét év körüli kislány meg egy kisebb fiú. Legvégül az asz- szony zárja be a sort. Oda mennek, ahol a leg.többen állnak amúgy is — a készruha részleghez. Várják türelmesen, hogy rájuk kerüljön a sor. A férfi valósággal lecövekeli magát, a két kislány bizonytalan tekintettel, megilletődötten nézeget körül. Tekintetük végigkalandozik a nagy üzleten. Majdnem ijedten kapják vissza a fejüket, amikor az elárusító hangját hallják. — Mit tetszenek parancsolni? A kislányoknak ruhát? — Kabátot — válaszol az ember Az asszony is hozzáteszi: — Legyen szíves, mutasson valami szép kabátot. Az elárusító vagy négy-ötféle i kabátot szed le az állványról. 1 — Milyen szépek! — kerekedik csodálkozásra a két kislánv szeaz ő szeme is felcsillan, amikor meghallja az apja hangját. — A gyereknek meg egy ruhát ... A kislányokon már az új kabát. Az egyiken barna, a másikon zöld kockás. Forgolódnak, nézik magukat a tükörben. Maholnap már nagylányok lesznek . . . Arcuk kipirul, hajukból néhány, esőtől nedves szál a homlokukba tapad. Aztán mindkettő sötétkéket próbál, majd szürkét, bordót. Nehéz a választás ... Végül is, a család közös megegyezésével a sötétkék mellett döntenek. A kisfiúnak egy szürke öltönyt csomagolnak. A férfi tempós léptekkel megy a pénztárhoz, azzal a magabiztossággal, ahogyan az üzletbe belépett. — Mégiscsak érdemes volt bejönni Szekszárdra vásárolni — állapítja meg kifelé menet. — Érdemes... — csak ennyit mond szűkszavúan az asszony. — Most még neked veszünk pulóvert, nekem csizmát, és a nagyja bevásárlást elintéztük karácsonyra — mondja az ember, és hozzáteszi: — De igyekezzünk, hogy elérjük a tizenegyes vonatot. Öcsényiek vagy decsiek lehetnek. Vagy tán pilisiek. A kis családnak mór megvan a karácsonyi öröme. Ott láttuk vasárnap délelőtt őket a Szekszárdi FöldművesszÖme. A kisfiú irigykedve néz, de vetkezet üzletében .,.
