Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18 / 298. szám

1960. december 18. TOLNA MEGYEI NEPÜ.ISÄG s A szocialista Jellemvonásokról M iközben az emberekben fel­lelhető, egyre inkább tes­tet öltő, formálódó szocialista jellemvonások után kutattam a megyét járva, minduntalan egy moszkvai elbeszélés emlékét idézték gondolataim. A Hotél Ár- méniában beszéltek nekem Zi­naida Lvova hőstettéről. Zinaida Lvova, amikor észrevette, hogy egy kisgyermek játszik a sínek között, odarohant és a gyermeket kidobta a sínek közül, ő maga azonban a vonat kerekei alá ke­rült: mindkét lábát amputálni kellett. Nem a szocialista eszme győzelmének ügyéről, nem a ha­záról volt szó, csak egy kisgyer­mekről, és Zinaida Lvova mégis gondolkodás nélkül merte az éle­tét kockáztatni. Elveszítette a lá­bait és megmentette ezáltal egy gyermek életét. Képes lenne-e ilyenre az az ember, akit nem kö­zösségi szellemben neveltek, aki­nek agyát a polgári, vagy kispol­gári gondolkodásmód uralja, amelynek alaptörvénye: először én, másodszor is én, Harmadszor is én, és csak esetleg azután jöhet a másik! A szocialista erkölcsi felfogás, s az ennek talaján kiformálódó szocialista jellem képes csak lét­rehozni a hétköznapoknak olyan hőseit, az igaz emberszeretet olyan bajnokát, mint Zinaida Lvova. Hol tartunk mi az új erkölcs és az új jellem kialakítása terén? Akadnak-e nálunk olyanok nap­jainkban, akik személyes ügyük­nél is többre becsülik a szocia­lizmus, a közösség előrehaladásá­nak ügyét, akik a szocialista ne­velés folytán átitatódtak mélysé­ges, igazi emberszeretettel? Meg­becsülik-e és szeretik-e nálunk az emberek azokat, akik kitűnnek az áldozatvállalásban, akik a kö­zösség ügyéért nagy dolgok vég­hezvitelére képesek, akik ember­ségből kitűnőre vizsgáznak? A nyáron Pálfán beszéltek nekem néhány szövetkeze­ti parasztról, azokról, akik az üvöltő szélorkán közben felmász­tak a lucernakazal tetejére, hogy testükkel adjanak nehezéket a szél ereje ellen. Az egyik embert az orkán petrencés rúddal együtt átdobta egy másik kazalra. Há­rom hónappal később, a közel­múltban jártam Pálfán és több embernek szóba hoztam a nyári hőstettet. A beszélgetés során ki­tűnt, hogy valóságos néprege ala­kult ki a nagyszerű tSttel kap­csolatban. A pálfaiak büszkék er­re az éjszakára! Azok is büszkék, akik nem voltak ott és akiknek semmi közük nincs az egészhez. A történet olyan szájhagyomány- nyá lett, amelyet valószínűleg az unokák is megismernek, s amelyet egy ké­sőbbi korban a gépesítés magas fokán mint érdekes, igaz legendát fognak emlegetni. Miért van ez? Azért, mert ezek a pálfai szövet­kezeti parasztok nagy és szép tet­tel tettek tanúbizonyságot a kö­zös vagyon szeretetéről! Önzet­len, veszélyes vállalkozásba kezd­tek és igaz emberhez méltó csele­kedetet hajtottak végre. Gondol­juk csak el, mi lett volna, ha az az ember, akit egyik kazalról a má­sikra dobott át az orkán, a földre esik? M egyénkben több hélyen a kiszisták segítenek a ma­gukra hagyott öregeken. Fiatal fiúk és lányok áldozzák arra sza­bad idejüknek egy részét, hogy fát vágjanak, takarítsanak, mossa­nak, tehetetlen öregek részére. Két évvel ezelőtt Dombóváron felkerestem egy idős, béna, nyug­díjas tanító nénit, akinek lakásán diáklányok segítettek. A lányok ebédszünetüket áldozták fel. A néni elárulta, hogy nagyon sokáig, a régi- nevelés folytán, rossz véle­ménnyel volt a kommunistákról. De mióta a lányok, akiket a Kom­munista Ifjúsági Szövetség bízott meg a feladattal, a lakására járnak, nap mint nap segíteni, szilárd meggyőződésévé vált, hogy a kommunizmus a legigazabb esz­me a világon. »A vallás csak pré­dikálja az emberszeretetet — mondta a néni — kommunis­ták viszont tettekkel bizonyítják, hogy az igazi emberszeretet az 5 oldalukon van.« Ha egy párttagban sok a kis­polgári csökevény, önző, bekép­zelt, részrehajló, korrupt, akkor az emberek elfördülnak tőle. Az ilyen ember néni I lehet kommu­nista, bármit állít is.-tettei ellent­Emeli kertészetének területét a zombai Vörös Csillag Tsz A zombai Vörös Csillag Tsz három hold száraz kertészetéből idén 33 000 forint bevételre tett szert. A kertben korai káposz­tát, karfiolt, karalábét, spenótot, hagymát és egyéb olyan zöldség­féleségeket termelt, amelyek Zombán keresettek. A termelt zöldséget ugyanis a tsz saját fa­lusi zöldségboltjában értékesítet­te. A jövő évben az idei három holdról hét holdra emeli kerté­szetének területét a szövetkezet, mert a kereslet Zombán is meg­növekedett a zöldségfélék iránt. A szerződéses zöldségtermelés keretében is termelt zöldségfé­léket a zombai Vörös Csillag Tsz. Idén 31 holdon termelt zöldbor­Havonta százhúsz dinert szállít a kereskedelemnek a Dunaföldvári Műbútorasztalos Ktsz Két esztendeje működik Duna- földváron a megye egyik legfia­talabb kisipari szövetkezete, a műbútor-asztalos ktsz. A tizen­négy tagú szövetkezetben több kiváló szakember dolgozik, akik jóformán a semmiből teremtet­ték meg a ktsz gépparkját. Hul­ladékanyagból, ócskavasból ké­szítettek egy fumérvágó gépet, amellyel rönkökből állítják elő a fényezett bútor gyártásához szükséges — és évek óta hiány­cikk — furnért. »Házilag« ké­szült a szövetkezet sorozatíúró- gépe és a méretre vágó szalag- fűrész is. A szövetkezet sorozat­ban gyártja a fényezett dinere­ket, amiből havonta százhúsz da­rabot készítenek a kereskedelem részéne. sót, zöldbabot, fejeskáposztát, krumplit, hagymát és. ezeket a MÉK-en keresztül értékesítette. Az idei kedvező tapasztalatok alapján, szerződéses zöldségter­melését is növeli jövőre a szövet­kezet. mondanak szavainak. Nálunk a párttagság és a vezető beosztás­ban lévő pártónkívüliek túlnyomó többségét azért szeretik az em­berek, mert ezek igyekeznek szo­cialista emberhez méltóan élni, és cselekedni. Formálódó, új kö­zösségeinken belül a helyes érte-, lemben vett népszerűséget min­denki számára egyedül az igaz emberhez méltó, szocialista jel­lemvonások biztosíthatják. Érde­kes példára bukkantam ezzel kap­csolatban: Az egyik nemrég át­szervezett termelőszövetkezeti községünk szövetkezeti elnökének testvére meglopta a közöst. Az emberek jó ideig, mivel nem nagy mérvű lopásról volt szó, nem szól tak az elnöknek. Egyesek azt kép­zelték, hogy hallgatólagos bele­egyezésével nyúl az öccse a közös­höz. Intrikák kaptak lábra az el­nökkel kapcsolatban. Egy alka­lommal az elnök ellenőrző útja során az öccsébe botlott, aki a lo­pott darát vitte haza. Rajtuk kívül senki nem volt a közelben. El le­hetett volna a dolgot simítani ki­sebbfajta szóbeli dorgálással... Nem így történt. Az elnök még aznap este öszehívatta a fegyelmi bizottságot és a-legszigorúbb bün­tetést követelte öccsével szemben. Ettől az időtől kezdve óriásit nőtt a tekintélye az emberek előtt. Történetét legelőször egy idős né­nitől hallottam, aki a következő szavakkal fejezte be elbeszélését: »A mi elnökünk olyan igaz em­ber, apályén még nem volt a fa­lunkban.« tamási járási pártbizottság titkára, Szabó István elv­társ mondta el egyik beszélgeté­sijük alkalmával, hogy a járás te­rületén egy termelőszövetkezeti községben a termelőszövetkezet elnöke, akit azóta már leváltott a tagság különféle korrupciók ta- kargatása miatt, meg akarta vesz­tegetni a párttitkárt, mégpedig oly módon, hogy a ledolgozottnál lényegesen több munkaegységet íratott a javára. Amikor a párttit­kár észrevette, hogy több a mun­kaegysége, mint amire számított, felelősségre vonta az elnököt és az esetről azonnal telefonon je­lentést tett a járási pártbizottság­nak... A fent említett párttitkárt a falu apraja-nagyja szereti, és tiszteli, s ezt az egyre gyarapodó szocialista jellemvonásainak kö­szönheti. Az emberek szívükbe zárják azokat, akik az önzetlenség, az ál­dozatvállalás, az emberségesség és az igazságosság terén példát mutatnak. Ennek eredményeként örömmel elmondhatjuk, hogy ma már a szocialista embertípus ná­lunk is kezd tömegjelenséggé vál­ni. H. T. A Folyik a zárszámadás a paksi járás termelőszövetkezeteiben A paksi járás területén 24 ter­melőszövetkezet működik. Min­den tsz könyvelője négynapos tanfolyamon vett. részt, ahol fel­készültek. a zárszámadás, lebonyo­lítására. Minden tsz-ben leltá­roznak, a tsz-ek többségében már befejezték az állóeszközök szám­bavételét és megkezdték a forgó­eszközök leltározását. A paksi járásban ez évben elő­ször 18 tsz kettős könyvelést ve­zetett, három tsz pedig rendsze­resen önköltségszámítást végzett, így az idei zárszámadások ada­tai lényegesen pontosabbak lesz­nek az eddigieknél és alkalma­sabbak közgazdasági következte­tések levonására. A zárszámadásokkal párhuza­mosan készülnek a jövő évi ter­melési tervek is. A termelési tervek több fontos fejezete már elkészült. A paksi járási pártbizottság politikai segtíséget ad a járás termelőszövetkezeteinek a zár­számadás elkészítéséhez és a, közgyűlés megszervezéséhez. A pártbizottság 22 pártmunkást mozgósított a termelőszövetkeze-, tek ezirányú megsegítésére. A dolgosók segítségével rendesik a normákat A Simontornyai Bőrgyárban a gazdaságvezetők a tömegszerve­zetek vezetőivel, a munkásokkal együttesen az elmúlt hónapok­ban több hasznos intézkedést hajtottak végre, melyek a ter­melés javítását eredményezik. Sor került munkaszervezési intéz­kedések megvalósítására is. Szá­mos helyen a dolgozók kérésé­re rendezték a normákat. Az el­múlt években ugyanis több mun­kafolyamat technológiája megvál tozott, a norma azonban maradt a régi. A dolgozók kérésének ele­get téve több munkahelyen ja­vították a dolgozók kereseti le-- hetőségét. Tegnap útnak indították az év utolsó sajtszállítmányát A szekszárdi vasútállomásról tegnap útnak indították az év utolsó sajtszállítmányát kül­földre. A Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi sajtérlelőjé­ből az idén több mint tizenöt vagon sajtot küldtek közvetlenül külföldre. A csehszlovák és né­met cégek elégedettek a Tolna megyei sajtokkal. Hírek szerint rövidesen táravalások kezdődnek az 1961. évi szállítási szerződé­sek megkötéséről is. Építőipari művezető- képző tanfolyam lesz Szekszárdon Az Építők Szakszervezetének Tolna megyei Bizottsága szerve­zésében a jövő év első napjaiba« művezető-képző tanfolyamot in­dítanak. A szakszervezet célja, hogy városunk, s megyénk nagy építkezéseihez, mind több szak­embert képezzenek ki. A tervek szerint a művezetői tanfolyam nyolchónapos lesz, s vizsga után, művezetői oklevelet kapnak a tanfolyam hallgatói. Perzsaszőnyeg és norvég kesztyű — exportra- Számos külföldi országba jut­nak el Paksról a konzervgyár különféle export-termékei, a gyár ezirányú tevékenységét so­kan ismerik a megyében. Arról azonban keveset tudnak, hogy Paksról nemcsak konzervipari termékek kerülnek külföldre, ha­nem van a községben még egy üzem, amelynek évről-évre nő export-termelése. A Paksi Háziipari Szövetkezet hat évvel ezelőtt kezdte meg mű­ködését a községben. Termékei­nek zömét a belkereskedelem hozza forgalomba, de az utóbbi 8. Megy. Kocognák lábai alatt a kérges bakancsok és reszketnek körülötte az útszéli eperfák. Valami itt lopakodik mögötte, előtte, az oldalán. Füstös, tömjé- nes, árnyék. Árnyékok, hangta­lanul, feloldva az őszben, urak zsíros emlékében, régi, szalonna- héjjas aratásban, kegyetlen cse­lédévekben. Az ujjakat még nem látja, csak érzi, hogy fi­nomak, erősek és kíméletlenek. Csak érzi a nyirkos, undorító test közelségét. Megy. Az úton. Szürke szemei­Thiery Árpád: években egyre nagyobb mennyi­séget szállítanak külföldre iái így például a szövetkezet dol­gozót által készített, úgynevezett „magyar perzsa”- szőnyegek nagy része exportra kerül.. Az idén ebből az értékes szőnyeg-fajtából 109 négyzetmétert szólítottak a Szovjetunióba. A szövetkezet másik export- terméke a tiszta gyapjúból ké­szült, kötött norvég kesztyű. . Az idén hétezer pár norvég kesztyűt — a tavalyi mennyiség kétsze­resét — gyártották az északi or­szágok részére. " 11 11 ^ Feliratok egy törfenetoez S másnap a felesége meleg, sós könnyekkel sírta a községházát, a csendőrőrsöt, vitte a gyereke­ket és letérdelt a plébános elé. Harmincnyolcban kitántorgott a pusztáról. Megkereste a csongrádi kubi­kosokat, s félévig túrta, szag­gatta a földet a katonai repülő­tér alá. Amikor hazajött, az ismerő­vel a sötétségben összeilleszti az sok búcsút jártak nála. A cselé­árnyékokat és a fákat. Háta előregörbül. Sovány, szikár ember, aki is­meri a cselédévek hosszú, nyug­talan kínjait, a poloskás éjszaká­kat, a barátságot, “vűlöletet és az urakat. Fiatal korában a pusz­tán a legerősebb ember volt. Barczai Dezső úr, a cselédtartó kilopta belőle az erőt. Csabai nála volt gyerek, ott nősült. Ott született a négy gyerek és ott érte minden baj. Hallgatag ember, de most or­dítani szeretne. Világraszóló or­dítással. A csendőröktől se kapott két pofonnál többet soha, mert sza­vát veréssel se tudták venni. Dolga akadt velük. Hol a kapa­nyél volt hosszabb, és a vége az intéző fejéig ért, vagy éjszakán­ként meghúzta a halastó szélét. dek. akik már csak a csodában bíztak, hogy egyszer másképpen is lesz. Várták, hogy Csabai szája megnyíljon, s kilépjenek belőle a csongrádi kubikosok. A sztrájkolok, az úrverők. Csabai hallgatott. Csak nézte a szikár, csodálkozószemű cimbo­rákat. Meleg, szürke tekintetét átsimította rajtuk és legyintett,. Egyetlen este sóhajtotta közéjük. — Mi csak ágyútöltelékek le­hetünk... mert buták vagyunk... Előbb meg kell tanulnunk, hogy ki falja el előlünk a földet meg a kommenciót... Megy. Kocognak lábai alatt a kérges bakancsok és reszketnék körülötte az útszéli eperfák. S egyszer sírt. Negyvenötben. Ott, állt a homokoson, a Kese­rű dűlő szélén. Zuhogott az eső ról a könnyeket. Ott állt a fél falu. Ázott, piszkos ingekben, drótozott bakancsokban és nagy fehér szívekkel. Csabainak kimérték az öt hold földet. Megy. , A tér szélén megáll. Lábai előtt a vizesárok rozsdás kórói, a ta­nácsháza előtt tömeg hullámzik. Megkapaszkodik egy fában. Az emberek gyűrűjéből lángoszlop nyal az éjszakába. Kurjongatás, hangos nevetés gurul a házak falán és valahonnan gyereksírást hall. Tisztán, mellébe markoló bor­zongással. Nem fél, csak jéggé fagyott benne a régi melegség. Tekinte­te a lobogó tűzbe réved, s vala­hol benn valami nagyon fáj. Keskeny árnyék rohan mel­lette. Az árnyék hóna alatt vö­rös zászlók rojtjait cibálja a szél. Visszanéz az elnökre. A közeli lámpa fénye közéjük hullik. Az árnyék előre ugrik és a lángokba ordít. — Emberek! Itt van az elnök! A sztálinista!... A tömeg széle megfordul. Elcsendesedik a tér. Ijesztően. és friss esőcseppek ölelték arca- Csak a lángok lobognak a tömeg között, könnyű pernyét Szórva az emberek közé. Csabai torkában megszorul a levegő. Mintha nyakára fonód­nának a lángnyelvek. Égetik* sütik a bőrét. Eltűnt a tér, csak a csend siet a házak között. Farkasszemet néznek. A tér és az elnök. Csabai elengedi a fát. Átlépi az árkot és eszébe jut, hogyvisz- szaút nincs többé. Menni kell. Menni előre, mint a napok és az évek mennek elő­re, feltartóztathatatlanul. Az első lépés nehéz. Lábai remegnek, válla imbo-' lyog. Memr. A puska a vállán. Szikár kis emberke, szélcsalta ősz fürtök­kel a sapkája mellett, kispuská­val a vállán. Ahányat lép előre, annyit nő. Kéksapkás feje már a felhők­be ér. Emelt fővel megy. A kis öreg, egyedül a téren. A puskát úgy szorítja az oldalához, mintha ab­ban akarna megkapaszkodni. A tömeg széléhez ér. Az emberekbe néz. A rőt sze­mekbe. Fagy, gyűlölet és megve­tés lehei rá. Valaki felkiált a tömegből. — Fogjátok nyakon a vén csi­bészt! Adjunk neki közöst közö­sen! - • (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom