Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

TO* BEGYEI m /tetuudOA A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT- TOLNA MEGYEI'BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS IAPjA T ^ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!'WMWW^;|ÍÍ,WW'W'W,WWWW<MWW#W^^ 4tß/ 9 !'< *' i < %%£*» i>,' V. évfolyam, 263. szám. ARA: 70 FILLER Vasárnap, 1960. november 6. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára Irta: Kerekes Miklós, az MSZMP megyei bizottsága ágit. prop. oszt. vezetője Negyvenhárom éve, hogy az emberiség történelmében min­den előzőnél mélyebb, új kor­szakot megnyitó forradalmi változás vette kezdetét. Győ­zött a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, mely alapjai­ban rendítette meg a világot átfogó imperializmust és a leg­nagyobb kapitalista államok egyikében megdöntötte a bur­zsoáziát. Megteremtette a világ forradalmi mozgalmának ad­dig soha nem létező bázisát, megnyitotta a haladó emberi­ség vágyai valóraválásának út­ját, a szocializmus, a kommu­nizmus korszakát. Lenin nagy pártjának veze­tésével az oroszországi mun­kásosztály a parasztsággal szö­vetségben első ízben vitte győ­zelmesen diadalra forradal­mát, a hatalom kézbevételével uralkodó osztállyá emelte az addig elnyomott, kizsákmá­nyolt munkásosztályt, létrehoz­ta a világ első szocialista álla­mát és meghirdette a szocia­lista társadalmi rend felépíté­sét. Október megnyitotta a győz­tes proletárforradalmak, a győz­tes nemzeti felszabadító moz­galmak és harcok korszakát. Negyvenhárom év nem nagy idő az emberiség történetében, de az eltelt negyvenhárom év eseményei azóta fényesen bi­zonyítják, hogy ma olyan kor­ban élünk, amelyet a marxiz­mus—leninizmus valóraválása, október eszméi töltenek be, és ezen eszmék a gyakorlatban naponta sziélesebben válnak valósággá. Ez alatt a rövid idő alatt beigazolódott, hogy a marxizmus—leninizmus elmé­lete ragyogóan kiállta a törté­nelmi próbát, hogy ez az el­mélet, melyet ma már az em­berek százmilliói Valinak ma­gukénak, élő, eleven valóság és a gyakorlatban megvalósítható. Ez az elmélet és ennek gya­korlati megvalósulása ragyog­ja be napjainkban az egész vi­lágot, a szocializmus jelzi azt a célt, amely felé az emberi­ség halad. A szocializmus rendkívül vonzóvá vált a szé­les néptömegek előtt az egész világon. Az imperialisták a szovjet hatalom létrejötte óta állan­dó és elkeseredett ellenállást fejtettek ki ellene. A fenyege­téstől, propaganda hadjárattól egészen a fegyverek igénybe­vételéig minden eszközzel azon tevékenykedtek, hogy megaka­dályozzák a szocializmus építé­sét és a szocializmus eszméi­nek terjedését. Minden kísérle­tük és erőfeszítésük kudarcba fulladt és bebizonyosodott ez­zel az is, hogy nincs a világon olyan erő, amely meg tudná állítani az emberiség haladását a kommunizmushoz vezető úton. A Szovjetunióban megvaló­sult szocializmus legyőzhetet­len erővé vált, melynek ered­ményeként már eddig 13 euró­pai és ázsiai ország proletariá­tusa is felszámolta a tőkés ren­det, saját sorsának irányító­jává vált és baráti összefogás­sal építik szocialista jövőjüket. Az Októberi Forradalom, a szocializmus győzelme a Szov­jetunióban, az egyes európai és ázsiai országokban végbe­menő szocialista forradalom, a szocialista világrendszer meg­alakulása és állandó erősödése és az, hogy a szocializmus fel­tárja és megmutatja mint kö­vetendő példa előnyeit, nagy hatást gyakorol valamennyi nép életére és harcára. Tanúi vagyunk a tőkés országokban élő munkásosztály megmozdu­lásainak, harcainak. Előttünk játszódik le a gyarmati rend­szer teljes szétesésének, az el­nyomott gyarmati népek fel- szabadulásának, önálló nemzeti életük megteremtésének folya­mata. A marxizmus—leninizmus eszméinek tisztaságával a szo­cializmus, a Nagy Október szü­lötte bebizonyította, hogy egye­dül ez a társadalmi rend képes megoldani századunk nagy problémáit, csak a szocializ­mus mutatja meg, hogyan le­het megszabadítani az emberi­séget a kizsákmányolástól, a nyomortól, a háborútól, hogyan lehet megteremteni az emberek békeszerető humánus, igazsá­gos együttélését. Az eltelt negyvenhárom év alatt a szovjet nép — pártja vezetésével — a társadalmi, gazdasági és kulturális építő- munkában a történelemben ed­dig példa nélkül egyedülálló sikeres utat tett meg. A cári Oroszország rendkívül elmara­dott gazdasági és technikai bá­zissal rendelkezett. Ennek nagy része is tönkrement az első vi­lágháború és az intervenció kö­vetkeztében. A szovjet nép az elmúlt negyvenhárom év alatt, melyből 18 év háborúban és a háború utáni károk helyreállí­tásával telt el, megteremtette korszerű, szocialista iparát és mezőgazdaságát. Ma a szov­jetunió fejlett technikával ren­delkező ipari nagyhatalommá vált. Ennek az útnak minden állomása az ipari, mezőgazda- sági és kulturális létesítmé­nyek sokasága, a termelés, a kulturális és életszínvonal ál­landó emelkedése volt. Ez az állandó fejlődés a néptömegek tetterején, alkotó készségén túl igazolta a kapitalizmussal szem­beni vitathatatlan fölényt is. A Szovjetunió az ipari és mezőgazdasági termelés meny- nyiségében és színvonalában messze elhagyta a legfejlettebb európai tőkés országokat. Meg­közelítette, sőt az ipar és me­zőgazdaság egyes ágaiban túl is szárnyalta a legfejlettebb tő­kés országot, az Amerikai Egyesült Államokat. 1959-ben az ipari termelés a Szovjetunió­ban több mint 11 százalékkal emelkedett. Az Egyesült Álla­mokban 1957-hez viszonyítva 1958-ban 6,3 százalékkal csök­kent és bár, 1959-ben némi emelkedés történt, de elekor is csak 4,8 százalékkal volt ma­gasabb az 1957. évinél. A Szov­jetunió gazdasága gyors ütem­ben és egyenletesen fejlődik. Ezzél egy időben állandóan emelkedik a szovjet nép élet- színvonala és jóléte. A tőkés or szágokat — és ezt az amerikai vezetők is beismerik — a kul­turális és tudományos ered­ményekben messze maga mö­gött hagyta a Szovjetunió. Az Októberi Forradalom ter­mékeny talajra talált a dol­gozó magyar népben. A mun­káshatalom győzelméért száz­ezernyi magyar munkás és pa­raszt harcolt együtt, ontotta vérét orosz testvéreivel. Felemelő érzést jelent annak tudatában lenni, hogy elsőként követtük az orosz proletariátus hősi harcát, hogy példájukat követve jött létre nálunk is az első magyar proletárdiktatúra, az 1919-es Magyar TanácsKöz- társaság Külső erővel legyőz­ték a még fiatal tanácsköztár­saságot, de negyed századdal ké sőbb, 1945 tavaszán október fiai újra meghozzák szabadsá­gunkat. Most már végérvénye­sen és visszavonhatatlanul lé­pünk a szocializmus építésének útjára. Ott vannak, segítenek új nemzetépítő munkánk min­den területén, és amikor baj- bakerült a néphatalom 1956- ban, elsőként szovjet testvé­reink jönnek segítségünkre, ontják vérüket a magyar pro­letárdiktatúráért, A proletár nemzetköziség jegyében siet se­gítségünkre nehéz napjainkban az egész szocialista tábor, első­sorban a Szovjetunió, önzetlen segítségükkel állunk újra talp­ra, védjük meg szocialista vív­mányainkat, szilárdítjuk mega munkás-paraszt hatalmat. Népeink barátsága a közös küzdelmekben és közös ered­ményekben kováriiblódott egy­be. A legnehezebb helyzetben látható meg, hogy ki is az igazi barát. A történelmi ese­mények bizonyítják, hogy első ízben a szovjet népben talál­tunk igaz barátra. Ez a barát­ság ma már ezer és ezer eltép- hetetlen szállal van népeink között összekötve. Ez a barát­ság közös ideológiánkon, a marxizmus—leninizmus esz­méin és ennek megvalósításán alapszik. Minden eredményünk a szocializmus építésének nagyszerű feladataiban, a béke- harcban, a társadalmi felemel­kedésért folytatott nagy mun­kánkban csak erősíti a baráti szálakat. A két nép közötti test­véri szövetség biztosítéka és záloga minden további sike­rünknek. A magyar nép ma már nincs egyedül. Tagjai vagyunk mi is a szocializmust építő or­szágok nagy családi táborának, mely Október következménye­ként jött létre. Közösek gond­jaink és erőfeszítéseink. Min­den eredmény kölcsönös öröm­mel tölt el bennünket. Ebben az örömben osztoznak velünk az egész világ dolgozói. Erre az erőre támaszkodva látják biz­tosítottnak a felszabadulá­sukért folytatott harc eredmé­nyességét, a béke fenntartását. E nagy évforduló alkalmából a haladó emberiség bizakodás­sal és szeretettel tekint a Szov­jetunió felé. Az emberiség szí­vét, köriük a magyar dolgozó népét is, az öröm és lelkesedés hatja át, hogy együtt ünnepel­hetünk azzal a néppel, mely elsőként nyitotta meg az em­beriség fejlődésének széles or­szágúját. Ezen az úton újabb és újabb milliók lépnek azok­nak helyébe, akik életüket is feláldozva vetették el Október ügyének magvát. Október szik­rája egyre fényesebben ragyog­ja be az egész világot. MAJAKOVSZKIJ: C s u d aj ó (RÉSZLET.) És ebbe a csöndbe egy bosszús basszus dörren, amely vitorlát vert már és árbockosárt: „Ideiglenesek, hol vagytok? El innen! Az időtök lejárt!” S egyik benyomuló evikkerét fel bökve egyszerű hangon szól, természetes és köznapi formán: „Én a forradalmi katonai bizottság elnöke lemondottnak nyilvánítom az ideiglenes kormányt.” S a Szmolnijban a tömeg tárt mellel lelkendez, rakétázó hírekre nótázik, zenét sző, Először zendül fel, ahelyett, hogy — ez lesz... a dal: ez a harc most, ez a harc, ez a végső... Egy rőf idő alig van hajnalig még hátra, keletről sugárkéz nyúlik az égre. Podvojszkij elvtárs autóba szállva fáradtan mondta: „A Szmolnijba... Vége...” A géppuska hallgat. Eleget ugatott. A zúgó golyót méhként a kasba zárta. • Csillagfényt ragyogtak a szuronyok, és sápadt az égen a csillag-várta. Fújt, fütyült a szél, mint októberben szokott, kígyót formált a hídon a sín, tovább gördültek t a villamosok, i de most már — Z a szocializmus útjain. Z I

Next

/
Oldalképek
Tartalom