Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

1960. november 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Megyeszerte kötik a termelőszövetkezetek a zöldségtermelési szerződéseket Jövedelmező-e a szerződéses zöldségtermelés? Erről is beszélni keilt A zöldségfélék iránti kereslet megnövekedése megkívánja, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink évről évre növeljék a zöldségfé­lék vetésterületét. A lakosság tervszerű ellátása, tervszerű ter­melést és értékesítést kíván, ezért van nagy jelentősége an­nak, hogy tsz-eink szerződést kössenek a zöldségtermelésre. — Jelenleg megyeszerte köti a MÉK a termelési szerződéseket a termelőszövetkezetekkel. A szer­ződéskötések jelenlegi állapota korántsem tekinthető végleges­nek, de úgy néz ki, egyes tsz-ek idegenkednek s szerződéskötések­től, azon spekulálva, hogy talán a szabadpiacon jövedelmezőbben tudják zöldségtermékeiket érté­kesíteni. Felkerestünk néhány olyan ter­melőszövetkezetet, amelyek idei tapasztalataik alapján ismertet­ték a zöldségtermeléssel kapcso­latos további terveiket, elképze­léseiket. Azokat a cikkeket termelik Kurdon, amelyek a legtöbb jövedelmet adják A kurdi Uj Élet Tsz-ben idén a kertészeti termékekre is egyen­ként kiszámolták az önköltséget. Tudják pontosan mennyibe ke­paprika, uborka, és egyéb cikk termelése. A költségeket szembe­állítva az árbevételekkel, látják a termelés gazdaságosságát, jöve­delmezőségét. Például az uborkatermelés jö­vedelmező volt. Hét holdról 229 mázsa uborkát értékesítettek, 31 815 forintért. Minden hold uborka termeléséből 4545 forint bevételt nyertek. A termelés köz­vetlen költségeiből egy hold uborkát 1239 forint terhel. Eh­hez, ha hozzászámítjuk még az általános költségeket (amelyeket majd az év végén lehet megálla­pítani), akkor is jelentős tiszta jövedelem jelentkezik az uborka- '.ermelésben. Az önköltségszámítás és ezen keresztül a jövedelmezőség meg­állapítása lehetővé teszi a kur­diaknak, hogy a jövő évben olyan termelési szerkezetet alakítsanak ki a kertészetben, amely a legjövedelmezőbb. A tolnanémedi Kossuth Tsz 310 000 forint terven felüli jövedelmet nyert a kertészetből A tolnanémedi Kossuth Tsz ’dén jó szakértelemmel kertész­kedett. Kertészeti termékeiből a rült egy hold paradicsom, borsó, I tervezett 420 000 forint helyett A dolgozók összefogása a lehetetlennek látszó feladatot is sikerrel oldotta meg Téglagyárunk — a dombóvári egyes _ az idén mintegy húsz százalékkal nagyobb tervfelada­tot kapott, mint az elmúlt évben. Ez a tervemelkedés előttük is az első pillanatban teljesíthe- tetlennek tűnt. A gyárban a gaz­dasági vezető a kommunistákkal megbeszélte a feladatokat, s úgy készültünk a nagy munkára. Első­sorban tovább fejlesztettük a kongresszusi versenyt, megbe­széltük, hogy a brigádok elosz­tása, munkája azon a területen segítsen, ahol »legjobban szorít a cipő«. A munkaverseny, a dolgozók szorgalmas munkája sikerrel végződött. November 7-ig terven felül már 350 ezer téglát égettünk. Legutóbbi röpgyűlésünkön a dol­gozók újabb vállalást tettek, hogy még az év végéig terven felül ötszázezer téglát adunk a nép­gazdaságnak. A gyár kollektívája az égetési terv túlteljesítése mellett a nyers­téglagyártásban is kiemelkedő eredményt ért el. Az év elején lehetetlennek látszó magas ter­vünket október huszonhetedikén teljesítettük. Nemcsak mennyi­ségi, hanem minőségi termék­javítást is határoztunk el az év elején. Jelentős az önköltség- csökentési eredményünk is. Mint­egy száz forinttal kevesebbet for­dítottunk ezer tégla készítésére, mint a terv szerinti összeg. Az egyesülés gyárai közül ezzel az eredményünkkel a második hely­rekerültünk a munkaversenyben. A kiváló termelési eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy a gyár vezetői nagy körül­tekintéssel együttműködtek a tömegszervezetekkel, a dolgozók­kal. A kommunisták voltak az elsők a munkában, s példájukat követték a párton kívüli dolgo­zók is. Az idén a termelést idő­közönként a gépállások zavarták. A dolgozók összefogásával ezt a zavaró körülményt is sikerült minimálisra csökkenteni. A mi példánk, a dombóvári egyes számú téglagyárban bizonyíték arra, hogy közösen, együtt a nemes feladat megvalósításáért sikeryl a lehetetlennek látszó feladat megoldása is. Amikor befejeztük az 1960. évi nyerstép1 a gyártási tervünket, a dolgozók már újabb feladatot tűztek maguk elé; a téli felké­szülés határidő előtti elvégzését. A siker érdekében versenyre hív­ták a kettes számú gyár dolgo­zóit is. A tervek szerint — terme­lési tanácskozásunkon határoztuk el — az 1961-es gazdasági évben az önköltséget öt százalékkal csökkentjük a tervezetthez viszo­nyítva. Gyárunkban lényegében befe­jeződött a munka. Teljesítettük hároméves tervünket is, de már a jövő feladatainak sikeres meg­oldásán fáradozunk. Tervezünk, szervezünk, hogy az ötéves terv első évét is hasonló kimagasló eredményekkel zárjuk, mint az 1960-as évet. Novoveszki Cirill a dombóvári I.-es téglagyár párttitkára 730 000 forintot vettek be. Ter­ven felül adtak el a MÉK-nek például 6 vagon paprikát, 300 mázsa paradicsomot, 150 mázsa korai káposztát. A jövő évben növelik a primőr és korai áruk arányát. Kertészetük területét is növe­lik és növelik az egyes cikkek szerződéses termelését. Vörös­hagymából az idei 2 hold he­lyett 3, zöldpaprikából az idei 8 hold helyett 12, káposztából 8 hold helyett 10 hold jövő évi tér melésre kötnek szerződést. Idén nem termeltek spenótot és új bur­gonyát, jövőre 10 hold spenótot és 3 hold újburgonyát termelnek. Jövőre 150 holdas öntözéses kertészetet létesítenek Pálfán Jelentős, terven felüli bevéte­leket szereztek a pálfaiak is zöld­ségfélékből. Ujburgonyából a ter­vezett 120 000 forint helyett 153 000 forintot, zöldborsóból 60 000 helyett 120 000 forintot, zöldbabból 30 000 forint helyett 74 000 forintot, dinnyéből 104 000 forint helyett 131 000 forintot vettek be. A terven felüli bevé­telek a tsz-tagok lelkiismeretes munkájának köszönhetők első­sorban, de annak is, hogy a zöld­ségtermelés meghálálja a jó munkát. Az idei kedvező tapasztalato­kon okulva a pálfai Egyetértés Tsz a jövő évben megduplázza a zöldborsó, zöldbab vetésterületét és 150 holdas öntözéses kerté­szetet létesít. (Idén csak száraz kertészetet műveltek.) Az öntö­zés lehetővé eszi a primőráruk arányának növelését és ezáltal a jövedelmek fokozását. A tapasztalatok tehát azt mu­tatják, hogy ahol rendesen, szak­szerűen megművelték a kertet, ahol betartották ä szabvány, a minőségi és egyéb előírásokat, jól jövedelmezett a szerződéses zöldségtermelés. Kétségtelen az, "V a MÉK munkájában vol­tak komoly hiányosságok is. De nemcsak ezeken a hibákon múlik a szerződéses zöldségtermelés jö­vedelmezősége. A zöldségterme­lés jövedelmezősége nagyrészt a termelésen múlik... Gy. J. A névadó megemlékezésekről Egy általános szokássá tehető nagyszerű kezdeményezésről aka­rok írni, amely a munkásőrszá- zadok részéről indult el. Mun- kásőrszázadaink legtöbbje a munkásmozgalom vértanúinak nevét viseli s a Tolna megyei ünnepélyre meg lehetne hívni a munkásőrök hozzátartozóit, a helyi KISZ-szervezetet és az út­törőket is. Hadd ismerkedjenek minél többen azoknak a nevével, akik a legtöbbet adták a mozga­lomért, akik a legnagyobb áldo­munkásőrszázadok tervbe vették, zatoktól sem riadtak vissza, akik hogy minden évben ünnepi meg­emlékező századgyűlést tartanak a névadó hős születésének évfordulóján. Az első névadó megemlékezést a gyönki járás Sziklai Sándor munkásőrszázada tartotta. A szá­zad tagjai közül sokan ezen század tagjai közül sokan ezen a napon ismerték meg közelebb­ről névadójuk életét. A névadók élete lelkesít. Nagy hősi példákra, állhatatosságra ösztönöz és sok mindenre fi­gyelmeztet. A hősök számos eset­ben árulások, cselszövések áldo­zatai lettek, s nem egy esetben, azokból csináltak az események vértanúkat, akiket igazságtala­nul mellőztek, félreállítottak az útból az első puskalövések el­hangzása után gyáván megfutó karrierista elemek. Az első névadó megemlékezés jól sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy a következőket nem lehetne még jobbá tenni! Na­gyobb nyilvánosság kellene. Az az életüknél is többre becsülték a szocializmus ügyét és akiknek nevét ma büszkén viselik a mun- kásőrszázadok vörös zászlói. Munkásőrszázadaink példáját mások is követhetnék. Névadóik nemcsak a munkásőröknek van­nak! A szokást meg lehetne ho­nosítani a KISZ-szervezetekben és az úttörőcsapatokban is. Nem egy esetben beszéltem olyan KISZ-fiatallal, aki csak hiányo­san ismerte, vagy egyáltalán nem ismerte annak életét, akinek ne­vét felvette alapszervezete. Nem elég ismerni példaképünk nevét, tudnunk kell harcáról is. Régi emlékek elevenednek fel ilyenkor. A mi közösségünk amelyek pédaképüknek te­kintik névadójukat, kollektív szo­kássá tehetik a megemlékezést. A névadók mozgalmunk nagy családjának legodaadóbb, legál­dozatkészebb gyermekei vol­tak. H. T. A „Medeia” nagysikerű előadása Bonyhádon A bonyhádi járási művelődési házban az új színházi évad meg­kezdésével pezsgő művészeti élet indult meg. Erről tudósít Palán- ki László. A bonyhádi közönség örömmel nyugtázza, hogy nem múlik el hét színházi előadás nélkül. November 2-át nagy érdeklődés előzte meg, a Pécsi Nemzeti Színház Euripidész: Medeia című tragédiáját mutatta be a bony­előzte és az előadás sokszoro­san beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. A remekművet Kato­na Ferenc, Jászai-díjas rendezé­sében. kiváló művészek tolmá­csolták. Különösen a címszereplő Spányik Éva, azonkívül Bánffy György és G'yimesi Tibor alakí­tását kell kiemelni a nagyszerű együttesből. A Pécsi Nemzeti Színház a Medeiá-t november 15-én mutat­hádi közönség előtt. Zsúfolt ház ja be Szekszárdon. Az előadást várta az előadást. Híre meg- nagy érdeklődés előzi meg. Fotókiállítás november 7. tiszteletére képvisel, mint a fekete-fehér. A fotókör november 6—14-ig tartó kiállításán minden este 6 órakor levetítik a színes anya got és tárlatvezetést tartanak, így kívánják a dolgozók ízlé­sét és bírálókészségét fejleszte­ni, megalapozni, nem utolsó sorban érdeklődésüket felkelte­ni az igényes amatőrfényképe­zés és a fotóművészet iránt. A bonyhádi járási kultúr- ház fotoköre november 7-e tiszteletére kiállítást rendez a járási kultúrház nagytermében. A fotókör 11 tagjának 47 fe­kete-fehér képét és 4 tagjának 38 színes díapozitívját láthat­juk a tárlaton. Újdonság a színes diapoziti- vok vetítése is. A színes anyag legalább olyan jó minőséget 6. — Értem, Tomaskov elvtárs. Kérem, hogy a megfelelő utasí­tások szerint járjon el a Koz­moszplán indulása után. Az idő­pont változatlan. A programot azonban átdolgozzuk: a romvá­ros felderítése lesz expedíciónk egyik fő feladata... Doszvidánia, Tomaskov! A kölcsönös üdvözlés után a képernyő elsötétült és a nagy tanácskozóterem újból fényárba borult. Batalov felált. Ünnepélyes ko­morság tükröződött tekintetében, ahogy munkatársaira nézett. L SASS ERVIN 7 lálhohjíjé □ és ez a taps elsősorban az öt el­szánt embert köszöntötte, akik nem sokkal több, mint 24 óra múltán már az űrben szágulda­nak az ezüstfehér Kozmoszplán — Elvtársak! Nagyon nehéz és gyomrában, a Mars felé... fáradságos munka vár ránk. A programváltozás teljes kidolgozá­sára néhány óránk van már csu­pán, viszont az egész világ tő­lünk vár választ a Mars titká­Míg Moszkva, London, Wa­shington, Párizs, Peking, Buda­pest, az egész világ az Ikarusz II. távtelevízióján a Földre sugár zott Mars-felvételek lázában te a nyári éjszakát, a tölgyardő suhogását és a viharos iramban száguldó felhők vad kavarodá­sát nyugatról keleti irányban. Több száz kiiométerrel nyuga­tabbra, Moszkvában, az Egyesült Űrkutató Központ 149. emeletén zatos bolygó néhány jellemzőjét, ezekben a percekben fejezte be Igaz, hogy Kovács Pista, aki akkor a technika csodájának ne­vezhetnénk Mihail Remizov al­kotását, mely utasaival hamaro­san elbúcsúzik a Földtől, elszá- guld a bolygóközi végtelen térbe, amott a lankák fölött pirosán hunyorgó Mars irányába. Ezt a pirosán hunyorgó kis pontocskát vizsgálta éppen Elisa Dobrowska, a központ legfelső emeletén berendezett pazar csil­lagvizsgáló reflektorán, nem mintha tudományos adatokat kívánt volna gyűjteni, hiszen a kisujjában volt minden eddig felderített adat a Marsról, most csak a kíváncsiság vezette a ref­lektorhoz, meg az is, hogy Ko­vács Pistának felsorolja a titok­ra, a titok megfejtésére... Még égett, az Ural lábánál, ahol Eu munkáját az a megbeszélés, amelyet Batalov, a központ el­nöke irányított. Éjfél után is furcsa volt az éjszaka az Ural egyszer kérem valamennyiüket: minden tudásukkal, szívükkel vi­gyék győzelemre első Mars-expe­díciónkat! Itt megállt egy pillanatra az elnök és kisvártatva mosolyog­va folytatta: — Nem, nem akarok nagy sza­vakat pufogtatni, nézzék el ne­kem, hogy ennyire elkapott a ugyan geológus volt és nem csil­lagász, de legalább úgy ismerte ezeket az adatokat, mint Elisa, nem csupán azért szegődött a rópa ölelkezik Ázsiával, megma- lábánál, és így tartott egészen a lány nyomába, mert szembe akart nézni a Marssal, mielőtt néhány izgalmas nap után kéz­zelfoghatóbban is találkozik majd vele, de a hosszú és fárasztó megbeszélés után nagyon jól mészet. Nyugat felől zilált, sötét nyelmesen ballagott felfelé, be- esett neki a lengyel lány tár­világította a szelíd lankákkal sasága, kellemes csevegése, vi­gyarázhatatlan, különös éjszaka volt. Távolban komor csúcsok sö­tétlettek, az égbolt úgy változ­tatta színeit, mint amikor min­dent elsöprő viharra készül a tét hajnali pirkadásig, amíg lassan el nem csendesedett a vihar és ki nem tisztult az égbolt, felvil­lantva csillagfényeit és útjára küldve a Holdat. Utitársunk ké­fodrok úsztak kelet felé, ahol a haragoszöld és kék szín eny­hébb árnyalatú ezüstszürkévé övezett tisztást, ahol egy magas- dám, mindig mosolygós hangja... hév és... ne haragudjanak, tu- szelídült. A sötét felhők hihetet- dom, valamennyien mindent meg len gyorsasággal vitorláztak egy­tesznek a siker érdekében.. Hi­szen nem kisebbel, mint az éle­tükkel játszanak... De tudják, ez a mi sorsunk, űrhajósoké... Zúgó tapsorkánba vesztek Ba­talov szavai. A megbeszélés min­den résztvevője felállva tapsolt re magasabbra, már-már a ze­nitet ostromolták. A felhők ro­hanásával együtt száguldó szél sikongva tépte a közeli domb­hajlaton sűrűsödő tölgyes év­százados óriásait, csillag sem vi­ba szökő, szivaralakú, hatalmas szerkezet körvonalai bontakoztak ki a sápadt holdfényben. Ott állt az indítóhelyen, acél állványerdő közepén, diadalma­san a Kozmoszplán. Mozdulatlan volt és fenséges. Mintha titkok tudója lenne, mintha egy másik világról érkezett félelmetes csoda lágolt, ami még különösebbé tét- lett volna... Pedig, ha csoda volt, — Látja — mutatott Elisa a reflektorból egy elmés szerke­zettel kivetített kép egyik pont­iára — itt van most őkelme, Mars úr. Milyen piros az arca, talán dühös, hogy nemsokára le­leplezzük?... Pista hangtalanul nevetett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom