Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-25 / 278. szám
I960, november 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Az előlegosztás tapasztalatai termelőszövetkezeteinkben Megyénk ifjúsága készül a KISZ I. kongresszusára Gyakran adjuk hírül lapunkban, hogy tsz-ek nagyösszegű pénzelőleget fizetnek ki havonta tagjaiknak a teljesített munkaegységek arányában. Több olyan tsz van megyénkben, ahol a rendszeresen dolgozó tsz-tagok részesedése csak előlegekből megközelíti a havi 1000 forintot. Például Verebi Péter, a tolnai Aranykalász Tsz tagja 13 419 forint, Odor József, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz tagja 9828 forint, Bőte Gáspár, a bonyhádi Petőfi Tsz tagja 16 600 forint előleget kapott az év tíz hónapjában. — Azokban a tsz-ekben. amelyekben rendszeres az előlegfizetés, jobban megy a munka, nagyobb a közös gazdálkodásba vetett bizalom és elégedettek az emberek, mert havonként tapasztalják jó munkájuknak jutalmát. Tehát az előlegfizetés rendszere jól bevált és nagy népszerűségre tett szert termelőszövetkezeteinkben. (Az egyszerűség kedvéért csak a pénzelőlegekről beszélünk, a természetbeni előlegektől eltekintünk.) Most, a jövő évi szerződés- kötések idején, a tervkészítéseik előtt hasznosnak látjuk ismertetni egy-két olyan termelőszövetkezet tapasztalatát, amely rendszeresen, sok előleget fizetett ebben az évben. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy rendszeresen sok előleget csak olyan tsz képes fizetni, amely jól gazdálkodik, s amelyben jól dolgoznak a tagok. Az aparhanti Búzavirág Tsz például idén minden munkaegységSűrű ködszerű eső szitál a falura, behatol a legrejtettebb zugokba, beszivárog a kabátgallé- rok alá. Megyek az utcán, lehajtott fejjel prüszkölve nyelem a nedvességet és dallamosan szitkozódom. Délután négy óra egy hűvös novemberi napon. A szürkületben varjak vonulnak valahol a magasban, rekedt károgás- sal. Kár... kár... hirdetik. Most éppen a falu italboltja elé érkezem, ahonnét a következő dal szövege üti meg a fülemet: »Katonának szép élet, akármit is beszélnek...-« — Ezek bevonulok — villan meg a gondolat. Belépek. Egy asztalnál fiatal fiúk társasága a húszévesek csendességével italozik. Elnézem őket, ezek a fiatalok a mi rendszerünkben nőttek fel, s a mi hazánkat fogják védeni. Ezeknek a fiataloknak a katonaélet nem rettegés, hanem ahogy a nóta mondja: »gyöngyélet«. Csendes elmélkedésemből egy rekedtes hang zavar meg: »Ezek a bevonulok, nagyon rendes fiatalok« — mondja a szomszédom, s hogy szavának nagyobb nyo- matékot adjon iszik a kezében lévő söröspohárból. — Az ott — mutat az egyikre •— a csepeli vasöntöde KISZ titkára. Ezek mind rendesen dolgoznak, csak az a baj — nagyot sóhajt —, hogy mind elmennek városba dolgozni, a falu valahogy... de hát tudja, hogy van... S máris elkezdi magyarázni, hogy azért jönnek vissza már a tsz-be is. Az egyik hatalmas fiatal fiúra mutat. — Az ott, látja megígérte, ha a tsz tehergépkocsit vásárol visszajön dolgozni. Kissé elgondolkozom. Alig húszéves ez a pelyhes állú fiatal fiú, s máris gépkocsivezető. Ez csak a mi rendszerünkben lehetséges, ahol képességei szerint dolgozhat fiatal, idős nő, férfi... Most ismét megrezzen a levegő és felharsan a nóta: — Göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre lesz levágva... a babám szomor ' igára. Ismét ismerősöm hangja halve kéthavonként 20 forint előleget fizetett ki a tagoknak. Az a tsz-tag, aki rendszeresen dolgozott a közösben, főleg a munkacsúcsok idején, komoly összegeket vehetett fel az előlegfizetéskor. A kérdés az, hogyan tudták biztosítani az előlegosztáshoz a pénzt az aparhantiak? Hogyan tudták bevételeiket úgy csoportosítani, hogy minden második hónapban banki előlegszámlájukon legyen elegendő pénz a fizetéshez? Mindenekelőtt már a tervkészítésnél számbavették állandó jövedelemforrásaikat. Majd a munkaegységek számának a tervét havonként felbontották és így látták azt: melyik hónapban szükségeltetik a bevételek olyan arányú növelése, hogy az fedezetet szolgáltasson előlegfizetéshez. Főleg ezekre a hónapokra ütemezték az állatértékesítéseket. Aparhanton az állatértékesítések jelentették azt az állandó és megosztott jövedelmi forrást, amely fedezete volt az előlegfizetésnek. Sok helyen a kertészetből származó bevételek segítettek sokat. Például a dombóvári Alkotmány, a kurdi Uj Élet, a tol- nanémedi Kossuth Tsz kertészeti termékeinek értékesítése biztosította a rendszeres előlegfizetés pénzügyi fedezetét. A kertészet egész évben a kora tavaszi primőr időszaktól késő őszig biztos bevételi forrást jelent a termelő- szövetkezetnek. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek baromfineveléssel foglalkoztak, mint a szekszárdi Bélatszik: — Ne higyje ám, hogy szomorúak, mert katonának mennek. Dehogyis, csak hát egyikmásikat ide fűzi valami, tudja... s az idősebbek hamiskás mosolyával rám hunyorít. S most ő is dudorászni kezdi, hogy... — Nagy a feje, búsuljon a ló... — s közben csendesen poharamhoz koccintja poharát. — Egészségére! Meg a bevonuló- kéra. (padi) 21. Zsukov halálosan kimerült arcán mosoly suhant át, az első mosoly a nagy küzdelem óta, aztán kabinjába ment, végigdőlt az ágyon és azonnal elaludt... A navigációs fülkében Remizov küzdött az álom ellen, Donszkov pedig a televíziós-központban Ko- ronijjal, az uráli állomás technikusával beszélgetett, és egyre ■ügy régi dalocskán törte a fejét. Dúdolta, dúdolta, és hiába kérte Koronijt, hogy segítsen, mi is lehet a dal szövege, Koronij nem ismerte... Régi, régi dal volt az, az 1950-es évek híres keringője... Koronij, hogy véget vessen barátja töprengésének, szíves hangon megszólalt: — Pajtás, figyelj! Bekapcsolom a főváros adóját! Donszkov felélénkült. — Nagyszerű! — De ne szólj róla az öregnek... megígéred? Akkor lépett be az „öreg” Batalov a vezérlőterembe. Koronij majd elsüllyedt hirtelenében. — Bocsánat, Batalov elvtárs... Nagyon kimerültek... Fel akartam vidítani őket... Megengedi? Batalov arcán is mély fáradtság sötétlett, csak a szeme villogott ugyanolyan élénken, mint máskor. — Kapcsolja, Koronij! A Földtől 25 millió kilométerre suhanó űrhajóban elsötétült, aztán újból fényesen felragyogott a televízió képernyője. Csinos bemondónő jelent meg azon és kedves, mosolygós hangon beszélni kezdett. — Kedves nézőink, a következő ke, a gyönki Vörös Csillag, az alsónyéki Dózsa Népe, ebből tudtak rendszeres bevételi forrást teremteni az előlegfizetésekhez. Vannak persze olyan tsz-ek is, amelyek sok esetben nem mező- gazdasági jellegű tevékenységből szereznek bevételi forrást az előlegfizetéshez. Helyes az, ha egy tsz jól kihasználja helyi lehetőségeit és jól jövedelmező melléküzemágat szervez, azonban ezt minden tsz nem teheti meg. — Ezért termelőszövetkezeteink a mezőgazdasági tevékenységre alapozzák fő bevételi forrásukat és így a növénytermelés és állattenyésztés bevételeivel biztosítják az előlegfizetést. Nagyon lényeges szerepet játszik az előlegfizetésekben a reális tervezés és a tervek teljesítése. A fácánkerti Vörös Hajnal Tsz például eddig 17 forint előleget fizetett tagjainak minden munkaegységre. Most, az év utolsó két hónan'ában nem tud előleget fizetni, nagyrészt azért, mert túllépték a tervezett munkaegységek számát. Úgy tervezték, hogy egész évben 45 000 munkaegységet használnak fel, viszont a tény legalább 60 000 munkaegység felhasználása lesz az év végéig. Vagy a tervezésnél volt hiba, hogy kevés munkaegységfelhasználást terveztek, vagy pedig munkaegység-hígítás történt. — Bármelyik eset fordult elő, kedvezőtlen a hatása a tagokra, mert ők számítottak az év utolsó két hónapjában az előlegre. Közeledik a tervkészítések ideje, s már most kötik termelőszövetkezeteink a jövő évi termelési és értékesítési szerződéseket. Helyes úgy kötni a szerződéseket és úgy készíteni a pénzügyi tervet, hogy az biztosíthassa a rendszeres előlegfizetést. Mert ahol rendszeresen fizetnek előleget, ott jobban, s vidámabban megy a munka, s ott az anyagi ösztönzésnek ez a formája is segíti a tsz-tagok szövetkezeti öntudatának kifejlődését. Gy. J. Nagy jelentőségű esemény, fontos határkő fiataljaink életében a KISZ I. kongresszusa, amelyet december 16-án rendeznek meg Budapesten. Érthető, ha országszerte, s így Tolna megyében is nemcsak érdeklődéssel várják a kongresszus munkáját, hanem lelkesen készülnek is rá. Amióta zászlót bontott a Kommunista Ifjúsági Szövetség, fejlődése megyénkben évről évre nagyobb méreteket ölt. Ez megmutatkozik a KISZ-tagok számában s az egyes szervezetek munkájában egyaránt. 1957. vége óta csaknem megkétszereződött az alapszervezetek száma, s csaknem ugyanilyen arányban növekedett a KISZ-tagok száma is. A szövetség előrehaladását bizonyítja az a tény is, hogy a KISZ- fiataljainak 32 százaléka a mezőgazdaság területén dolgozik. A fiatalok lelkesedésükkel, segítő készségükkel ott vannak úgyszólván az élet minden területén. Évről évre megismétlődő szép feladata a KISZ-nek a fásítási akció. Ebben az évben több Aünt másfélmillió facsemetét és százezernél több suhángot ültettek el a fiatalok, s munkájuk értéke körülbelül egymillió forint. A jó munka jutalmaként 75 KISZ-szervezetet tüntettek ki. Jelentős az az eredmény is, amit a takarékosság terén az iparban és a mezőgazdaságban elértek a fiatalok. A KISZ fennállása óta ennek az összege eléri a 8 millió forintot. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a fiatalok társadalmi munkájáról sem. Az idén, főleg a kongresszussal kapcsolatos felajánlások eredményeként 13 500 fiatal több mint 140 000 órát dolgozott. A munka kiterjedt a községfejlesztési és az üzem tervek teljesítésére, a termelőszövetkezetek őszi mun-, kájának előbbrevitelére, de nem feledkeztek meg az idős, elhagyott emberekről sem. Az »Ifjúság a szocializmusért« próbában több mint 7000 fiatal vett részt, akik közül több mint 1400 KISZ-en kívüli. A mozgalom keretében a fiatalok eredményesen kapcsolták össze a munka, a tanulás, a kulturális és sporttevékenységüket. Régi kommunista hagyományt újítottak fel fiataljaink az «-Ifjú kommunista szombatok« bevezetésével. A bonyhádi területi KISZ-szervezet felhívására a megye fiataljai közül több mint 2000 KISZ-tag és 600 KISZ-en kívüli fiatal kapcsolódott a mozgalomba. Tekintettel arra, hogy a szokatlan időjárás erősen hátráltatta az őszi munkákat, érthető ha elsősorban a termelő- szövetkezetek megsegítését tűzték ki célul fiataljaink. Az eredmény a mozgalom sikerességét bizonyítja, mert az »Ifjú kommunista szombatok« keretében 80 000 munkaórát dolgoztak a fiatalok, amelynek értéke meghaladja a 300 000 forintot. A kongresszusig még van idő s az eddig végzett munkából joggal következtetünk arra, hogy a KISZ-szervezetek továbbra is megállják helyüket. A kongresz- szus után pedig nyilván újult erővel, még nagyobb lelkesedéssel végzik azt a munkát, ami a szocializmus építésében hárul a fiatalokra. (MM) Tömegmozgalommá vált a takarékossággal való foglalkozás Sok-sok község után most legutóbb Györkönyben tartottak takarékossági ankétot a tanács és valamennyi tömegszervezet képviselőinek részvételével. Ezen az OTP nagydorogi fiókjának vezetője ismertette a takarékossági mozgalom fontosságát, annak egyéni és közösségi hasznát. A megjelentek vállalták, hogy széleskörű felvilágosító mun kát végeznek a takarékosság gondolatának elmélyítéséért. Elsősorban úgy, hogy maguk is váltanak egyenként legalább 100 forint értékű takarékbetétkönyvet. Ezek- után igyekeznek egyenként két betétest szervezni. Hasonló takarékossági megbeszélésre került sor Pusztahencsén is. A megbeszélés után itt is elhatározták a részvevők, hogy valamennyien váltanak takarékbetétkönyvet a postahivatalnál. így i indulnak munkába, hogy összejö- i veteleken, egyéni családlátogatá- . sok alkalmával népszerűsítsék a ' takarékossági mozgalmat. L SASS ERVIN / alátbőhjqó \ __ Y □ ó rában a televízió tánczenekara régi, híres, szép melódiákkal kedveskedik önöknek... És felcsendült a keringő! A Kozmoszplán televízió-vezérlő- asztala mellett Donszkov elragadtatással kiáltott fel. — Ez az! Ez az! Énekelt, énekelt, ahogy a torkán kifért, önfeledten, boldogan: ... A nép té vagy, a fiatal, büszke erő, Üdvöz légy, üdvöz légy, Moszkva csillogó drágakő!... Lehet, hogy Donszkov harsogó énekére — mely Élisa hálófülkéjébe is beszűrődött, de az is lehet, hogy az injekció hatására — meglebbent a csillagászlány szemhéja, lassan felnyitotta szemeit, és az első, akit megpillantott, Pista volt. — Elisa, Élisa — suttogta halkan a fiú, gyöngéden félresimítva a lány arcából egy rakoncát- lankodó, szőke hajfürtöt — hogy van, Elisa?... A lány mozdulatlanul feküdt, tágranyílt szemmel, csendesen. A televízió központban Donszkov egyre fújta a dalt, toli tüdőből, boldogan. Pista már éppen újra valami kedveset, megnyugtatót akart mondani, amikor Elisa hirtelen felült, szemében rémület lángjai égtek. — A rakéta?! Pista gyengéden visszafektette a lányt és mosolyogva mondta: — Kikerültük... megmenekültünk... Már valahol a Sziriusz felé rohan... Elisa arcát rózsásra festette az öröm, az élet öröme. Egyikük sem tudta, hogyan történt, de ettől a perctől fogva tudták, hogy soha, soha nem hagyják el egymást... Elisa meleg karjai a fiú nyakára fonódtak, és míg rohant, száguldott a Kozmoszplán a titokzatos bolygó felé, úgy hullott rájuk az első csók, ahogyan tavasz- szal hull a gyöngyöző harmat a virágok kelyhére... — Elisa!.,. — Pista!... S a bátor csillagászlány most bizony elsírta magát. A boldogság is tud könnyezni sokszor, de ennél drágább könnyek nem teremnek az egész világegyetemben... * Hastings úgy bámult maga elé, mint aki saját nevét is elfelejtette. Asztalán egy papírlap feküdt és vigyorogva nézett vele farkasszemet néhány fekete betű, melyek szavakká, mondatokká formálódva a következőkről tudatták az Amerikai Űrhajózási Centrum főnökét: „További utasításig megbízatása alól felfüggesztem. A Centrum új parancsnokának, John McClay tábornoknak tartozik részletesen beszámolni a kudarcról. Újabb beosztásáról később kap értesítést.” Már tízszer végigolvasta a szenvtelenül vigyorgó sorokat és amikor tizenegyedszer fogott hozzá az olvasáshoz, dühösen összegyűrte a papírt és a sarokba vágta. — Vesztettem!... Le-fel járt a szobában. Lépteinek döngését elnyelte a puha szőnyeg, de dühe és elkeseredése úgy dörömbölt a mellében, hogy majd szétrobbant a máskor olyan nyugodt és magabiztos katona. Megcsörrent a rádiótelefon. A titkárnő, Mary jelentkezett. — Tábornok úr, a repülőtér értesített, hogy McClay tábornok megérkezett. — Máris? — hördült fel Hastings — hiszen most kaptam meg... félórával ezelőtt... A titkárnő hangja könnyed és érzéketlen volt. — A repülőtér értesítése szerint lökhajtásos különgéppel érkezett... — Thank you, Mary... Köszönöm. Hastings tovább folytatta az útját az íróasztala és a bárszekrény között. Keserűen monologi- zált. (Folytatjuk Húszévesek
