Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-25 / 278. szám

I960, november 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Az előlegosztás tapasztalatai termelőszövetkezeteinkben Megyénk ifjúsága készül a KISZ I. kongresszusára Gyakran adjuk hírül lapunk­ban, hogy tsz-ek nagyösszegű pénzelőleget fizetnek ki havonta tagjaiknak a teljesített munka­egységek arányában. Több olyan tsz van megyénkben, ahol a rend­szeresen dolgozó tsz-tagok része­sedése csak előlegekből megköze­líti a havi 1000 forintot. Például Verebi Péter, a tolnai Arany­kalász Tsz tagja 13 419 forint, Odor József, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz tagja 9828 forint, Bőte Gáspár, a bonyhádi Petőfi Tsz tagja 16 600 forint előleget kapott az év tíz hónapjában. — Azokban a tsz-ekben. amelyek­ben rendszeres az előlegfizetés, jobban megy a munka, nagyobb a közös gazdálkodásba vetett bizalom és elégedettek az em­berek, mert havonként tapasz­talják jó munkájuknak jutalmát. Tehát az előlegfizetés rendszere jól bevált és nagy népszerűségre tett szert termelőszövetkezeteinkben. (Az egyszerűség kedvéért csak a pénzelőlegekről beszélünk, a ter­mészetbeni előlegektől eltekin­tünk.) Most, a jövő évi szerződés- kötések idején, a tervkészítéseik előtt hasznosnak látjuk ismertet­ni egy-két olyan termelőszövet­kezet tapasztalatát, amely rend­szeresen, sok előleget fizetett eb­ben az évben. Mindenekelőtt megállapíthat­juk, hogy rendszeresen sok előle­get csak olyan tsz képes fizet­ni, amely jól gazdálkodik, s amelyben jól dolgoznak a tagok. Az aparhanti Búzavirág Tsz pél­dául idén minden munkaegység­Sűrű ködszerű eső szitál a fa­lura, behatol a legrejtettebb zu­gokba, beszivárog a kabátgallé- rok alá. Megyek az utcán, lehaj­tott fejjel prüszkölve nyelem a nedvességet és dallamosan szit­kozódom. Délután négy óra egy hűvös novemberi napon. A szür­kületben varjak vonulnak vala­hol a magasban, rekedt károgás- sal. Kár... kár... hirdetik. Most ép­pen a falu italboltja elé érke­zem, ahonnét a következő dal szövege üti meg a fülemet: »Ka­tonának szép élet, akármit is be­szélnek...-« — Ezek bevonulok — villan meg a gondolat. Belépek. Egy asztalnál fiatal fiúk tár­sasága a húszévesek csendessé­gével italozik. Elnézem őket, ezek a fiatalok a mi rendsze­rünkben nőttek fel, s a mi ha­zánkat fogják védeni. Ezeknek a fiataloknak a katonaélet nem rettegés, hanem ahogy a nóta mondja: »gyöngyélet«. Csendes elmélkedésemből egy rekedtes hang zavar meg: »Ezek a bevonulok, nagyon rendes fia­talok« — mondja a szomszédom, s hogy szavának nagyobb nyo- matékot adjon iszik a kezében lévő söröspohárból. — Az ott — mutat az egyikre •— a csepeli vasöntöde KISZ tit­kára. Ezek mind rendesen dol­goznak, csak az a baj — nagyot sóhajt —, hogy mind elmennek városba dolgozni, a falu vala­hogy... de hát tudja, hogy van... S máris elkezdi magyarázni, hogy azért jönnek vissza már a tsz-be is. Az egyik hatalmas fia­tal fiúra mutat. — Az ott, látja megígérte, ha a tsz tehergépko­csit vásárol visszajön dolgozni. Kissé elgondolkozom. Alig húszéves ez a pelyhes állú fiatal fiú, s máris gépkocsivezető. Ez csak a mi rendszerünkben lehet­séges, ahol képességei szerint dolgozhat fiatal, idős nő, férfi... Most ismét megrezzen a leve­gő és felharsan a nóta: — Gön­dör hajam rövidre, göndör hajam rövidre lesz levágva... a babám szomor ' igára. Ismét ismerősöm hangja hal­ve kéthavonként 20 forint előle­get fizetett ki a tagoknak. Az a tsz-tag, aki rendszeresen dolgo­zott a közösben, főleg a munka­csúcsok idején, komoly összege­ket vehetett fel az előlegfizetés­kor. A kérdés az, hogyan tud­ták biztosítani az előlegosztáshoz a pénzt az aparhantiak? Hogyan tudták bevételeiket úgy csopor­tosítani, hogy minden második hónapban banki előlegszámláju­kon legyen elegendő pénz a fi­zetéshez? Mindenekelőtt már a tervkészítésnél számbavették állandó jövedelemforrásaikat. Majd a munkaegységek számá­nak a tervét havonként felbon­tották és így látták azt: melyik hónapban szükségeltetik a bevé­telek olyan arányú növelése, hogy az fedezetet szolgáltasson előlegfizetéshez. Főleg ezekre a hónapokra ütemezték az állat­értékesítéseket. Aparhanton az állatértékesíté­sek jelentették azt az állandó és megosztott jövedelmi forrást, amely fedezete volt az előlegfi­zetésnek. Sok helyen a kertészet­ből származó bevételek segítettek sokat. Például a dombóvári Al­kotmány, a kurdi Uj Élet, a tol- nanémedi Kossuth Tsz kertészeti termékeinek értékesítése biztosí­totta a rendszeres előlegfizetés pénzügyi fedezetét. A kertészet egész évben a kora tavaszi primőr időszaktól késő őszig biztos be­vételi forrást jelent a termelő- szövetkezetnek. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek baromfineveléssel fog­lalkoztak, mint a szekszárdi Bé­latszik: — Ne higyje ám, hogy szomorúak, mert katonának men­nek. Dehogyis, csak hát egyik­másikat ide fűzi valami, tudja... s az idősebbek hamiskás moso­lyával rám hunyorít. S most ő is dudorászni kezdi, hogy... — Nagy a feje, búsuljon a ló... — s közben csendesen po­haramhoz koccintja poharát. — Egészségére! Meg a bevonuló- kéra. (padi) 21. Zsukov halálosan kimerült ar­cán mosoly suhant át, az első mo­soly a nagy küzdelem óta, aztán kabinjába ment, végigdőlt az ágyon és azonnal elaludt... A navigációs fülkében Remizov küzdött az álom ellen, Donszkov pedig a televíziós-központban Ko- ronijjal, az uráli állomás techni­kusával beszélgetett, és egyre ■ügy régi dalocskán törte a fejét. Dúdolta, dúdolta, és hiába kérte Koronijt, hogy segítsen, mi is le­het a dal szövege, Koronij nem ismerte... Régi, régi dal volt az, az 1950-es évek híres keringője... Koronij, hogy véget vessen ba­rátja töprengésének, szíves han­gon megszólalt: — Pajtás, figyelj! Bekapcso­lom a főváros adóját! Donszkov felélénkült. — Nagyszerű! — De ne szólj róla az öregnek... megígéred? Akkor lépett be az „öreg” Ba­talov a vezérlőterembe. Koronij majd elsüllyedt hirtelenében. — Bocsánat, Batalov elvtárs... Nagyon kimerültek... Fel akar­tam vidítani őket... Megengedi? Batalov arcán is mély fáradt­ság sötétlett, csak a szeme villo­gott ugyanolyan élénken, mint máskor. — Kapcsolja, Koronij! A Földtől 25 millió kilométer­re suhanó űrhajóban elsötétült, aztán újból fényesen felragyogott a televízió képernyője. Csinos be­mondónő jelent meg azon és ked­ves, mosolygós hangon beszélni kezdett. — Kedves nézőink, a következő ke, a gyönki Vörös Csillag, az alsónyéki Dózsa Népe, ebből tud­tak rendszeres bevételi forrást teremteni az előlegfizetésekhez. Vannak persze olyan tsz-ek is, amelyek sok esetben nem mező- gazdasági jellegű tevékenységből szereznek bevételi forrást az elő­legfizetéshez. Helyes az, ha egy tsz jól kihasználja helyi lehető­ségeit és jól jövedelmező mel­léküzemágat szervez, azonban ezt minden tsz nem teheti meg. — Ezért termelőszövetkezeteink a mezőgazdasági tevékenységre alapozzák fő bevételi forrásukat és így a növénytermelés és ál­lattenyésztés bevételeivel bizto­sítják az előlegfizetést. Nagyon lényeges szerepet ját­szik az előlegfizetésekben a reális tervezés és a tervek teljesítése. A fácánkerti Vörös Hajnal Tsz például eddig 17 forint előleget fizetett tagjainak minden mun­kaegységre. Most, az év utolsó két hónan'ában nem tud előle­get fizetni, nagyrészt azért, mert túllépték a tervezett munkaegy­ségek számát. Úgy tervezték, hogy egész évben 45 000 munka­egységet használnak fel, viszont a tény legalább 60 000 munkaegy­ség felhasználása lesz az év vé­géig. Vagy a tervezésnél volt hi­ba, hogy kevés munkaegységfel­használást terveztek, vagy pedig munkaegység-hígítás történt. — Bármelyik eset fordult elő, ked­vezőtlen a hatása a tagokra, mert ők számítottak az év utol­só két hónapjában az előlegre. Közeledik a tervkészítések ideje, s már most kötik termelőszövet­kezeteink a jövő évi termelési és értékesítési szerződéseket. He­lyes úgy kötni a szerződéseket és úgy készíteni a pénzügyi ter­vet, hogy az biztosíthassa a rend­szeres előlegfizetést. Mert ahol rendszeresen fizetnek előleget, ott jobban, s vidámabban megy a munka, s ott az anyagi ösztön­zésnek ez a formája is segíti a tsz-tagok szövetkezeti öntudatá­nak kifejlődését. Gy. J. Nagy jelentőségű esemény, fon­tos határkő fiataljaink életében a KISZ I. kongresszusa, ame­lyet december 16-án rendeznek meg Budapesten. Érthető, ha or­szágszerte, s így Tolna megyében is nemcsak érdeklődéssel várják a kongresszus munkáját, hanem lelkesen készülnek is rá. Amióta zászlót bontott a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, fej­lődése megyénkben évről évre nagyobb méreteket ölt. Ez meg­mutatkozik a KISZ-tagok szá­mában s az egyes szervezetek munkájában egyaránt. 1957. vége óta csaknem megkétszereződött az alapszervezetek száma, s csak­nem ugyanilyen arányban növe­kedett a KISZ-tagok száma is. A szövetség előrehaladását bizo­nyítja az a tény is, hogy a KISZ- fiataljainak 32 százaléka a me­zőgazdaság területén dolgozik. A fiatalok lelkesedésükkel, se­gítő készségükkel ott vannak úgyszólván az élet minden terü­letén. Évről évre megismétlődő szép feladata a KISZ-nek a fá­sítási akció. Ebben az évben több Aünt másfélmillió facsemetét és százezernél több suhángot ültet­tek el a fiatalok, s munkájuk ér­téke körülbelül egymillió forint. A jó munka jutalmaként 75 KISZ-szervezetet tüntettek ki. Jelentős az az eredmény is, amit a takarékosság terén az iparban és a mezőgazdaságban elértek a fiatalok. A KISZ fenn­állása óta ennek az összege eléri a 8 millió forintot. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a fia­talok társadalmi munkájáról sem. Az idén, főleg a kongresszussal kapcsolatos felajánlások eredmé­nyeként 13 500 fiatal több mint 140 000 órát dolgozott. A munka kiterjedt a községfejlesztési és az üzem tervek teljesítésére, a termelőszövetkezetek őszi mun-, kájának előbbrevitelére, de nem feledkeztek meg az idős, elha­gyott emberekről sem. Az »Ifjúság a szocializmusért« próbában több mint 7000 fiatal vett részt, akik közül több mint 1400 KISZ-en kívüli. A mozga­lom keretében a fiatalok ered­ményesen kapcsolták össze a munka, a tanulás, a kulturális és sporttevékenységüket. Régi kommunista hagyományt újítottak fel fiataljaink az «-Ifjú kommunista szombatok« beveze­tésével. A bonyhádi területi KISZ-szervezet felhívására a me­gye fiataljai közül több mint 2000 KISZ-tag és 600 KISZ-en kívüli fiatal kapcsolódott a moz­galomba. Tekintettel arra, hogy a szokatlan időjárás erősen hát­ráltatta az őszi munkákat, ért­hető ha elsősorban a termelő- szövetkezetek megsegítését tűz­ték ki célul fiataljaink. Az ered­mény a mozgalom sikerességét bizonyítja, mert az »Ifjú kom­munista szombatok« keretében 80 000 munkaórát dolgoztak a fiatalok, amelynek értéke meg­haladja a 300 000 forintot. A kongresszusig még van idő s az eddig végzett munkából jog­gal következtetünk arra, hogy a KISZ-szervezetek továbbra is megállják helyüket. A kongresz- szus után pedig nyilván újult erővel, még nagyobb lelkesedés­sel végzik azt a munkát, ami a szocializmus építésében hárul a fiatalokra. (MM) Tömegmozgalommá vált a takarékossággal való foglalkozás Sok-sok község után most leg­utóbb Györkönyben tartottak ta­karékossági ankétot a tanács és valamennyi tömegszervezet kép­viselőinek részvételével. Ezen az OTP nagydorogi fiók­jának vezetője ismertette a taka­rékossági mozgalom fontosságát, annak egyéni és közösségi hasz­nát. A megjelentek vállalták, hogy széleskörű felvilágosító mun kát végeznek a takarékosság gon­dolatának elmélyítéséért. Elsősor­ban úgy, hogy maguk is váltanak egyenként legalább 100 forint ér­tékű takarékbetétkönyvet. Ezek- után igyekeznek egyenként két betétest szervezni. Hasonló takarékossági megbe­szélésre került sor Pusztahencsén is. A megbeszélés után itt is el­határozták a részvevők, hogy va­lamennyien váltanak takarékbe­tétkönyvet a postahivatalnál. így i indulnak munkába, hogy összejö- i veteleken, egyéni családlátogatá- . sok alkalmával népszerűsítsék a ' takarékossági mozgalmat. L SASS ERVIN / alátbőhjqó \ __ Y □ ó rában a televízió tánczenekara régi, híres, szép melódiákkal ked­veskedik önöknek... És felcsendült a keringő! A Kozmoszplán televízió-vezérlő- asztala mellett Donszkov elragad­tatással kiáltott fel. — Ez az! Ez az! Énekelt, énekelt, ahogy a torkán kifért, önfeledten, boldo­gan: ... A nép té vagy, a fiatal, büsz­ke erő, Üdvöz légy, üdvöz légy, Moszkva csillogó drágakő!... Lehet, hogy Donszkov harsogó énekére — mely Élisa hálófülké­jébe is beszűrődött, de az is le­het, hogy az injekció hatására — meglebbent a csillagászlány szem­héja, lassan felnyitotta szemeit, és az első, akit megpillantott, Pista volt. — Elisa, Élisa — suttogta hal­kan a fiú, gyöngéden félresimít­va a lány arcából egy rakoncát- lankodó, szőke hajfürtöt — hogy van, Elisa?... A lány mozdulatlanul feküdt, tágranyílt szemmel, csendesen. A televízió központban Donszkov egyre fújta a dalt, toli tüdőből, boldogan. Pista már éppen újra valami kedveset, megnyugtatót akart mondani, amikor Elisa hir­telen felült, szemében rémület lángjai égtek. — A rakéta?! Pista gyengéden visszafektette a lányt és mosolyogva mondta: — Kikerültük... megmenekül­tünk... Már valahol a Sziriusz felé rohan... Elisa arcát rózsásra festette az öröm, az élet öröme. Egyikük sem tudta, hogyan történt, de et­től a perctől fogva tudták, hogy soha, soha nem hagyják el egy­mást... Elisa meleg karjai a fiú nyakára fonódtak, és míg rohant, száguldott a Kozmoszplán a titok­zatos bolygó felé, úgy hullott rá­juk az első csók, ahogyan tavasz- szal hull a gyöngyöző harmat a virágok kelyhére... — Elisa!.,. — Pista!... S a bátor csillagászlány most bizony elsírta magát. A boldog­ság is tud könnyezni sokszor, de ennél drágább könnyek nem te­remnek az egész világegyetem­ben... * Hastings úgy bámult maga elé, mint aki saját nevét is elfelejtet­te. Asztalán egy papírlap feküdt és vigyorogva nézett vele farkas­szemet néhány fekete betű, me­lyek szavakká, mondatokká for­málódva a következőkről tudatták az Amerikai Űrhajózási Centrum főnökét: „További utasításig meg­bízatása alól felfüggesztem. A Centrum új parancsnokának, John McClay tábornoknak tarto­zik részletesen beszámolni a ku­darcról. Újabb beosztásáról ké­sőbb kap értesítést.” Már tízszer végigolvasta a szenvtelenül vigyorgó sorokat és amikor tizenegyedszer fogott hoz­zá az olvasáshoz, dühösen össze­gyűrte a papírt és a sarokba vág­ta. — Vesztettem!... Le-fel járt a szobában. Léptei­nek döngését elnyelte a puha sző­nyeg, de dühe és elkeseredése úgy dörömbölt a mellében, hogy majd szétrobbant a máskor olyan nyugodt és magabiztos katona. Megcsörrent a rádiótelefon. A titkárnő, Mary jelentkezett. — Tábornok úr, a repülőtér ér­tesített, hogy McClay tábornok megérkezett. — Máris? — hördült fel Has­tings — hiszen most kaptam meg... félórával ezelőtt... A titkárnő hangja könnyed és érzéketlen volt. — A repülőtér értesítése sze­rint lökhajtásos különgéppel ér­kezett... — Thank you, Mary... Köszö­nöm. Hastings tovább folytatta az útját az íróasztala és a bárszek­rény között. Keserűen monologi- zált. (Folytatjuk Húszévesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom