Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

I960, november z«. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Folynak az előkészületek Szekszárdi fennállása 900. évfordulójának méltó megünneplésére Megkezdődtek és eredménye­sen folynak az előkészületek Szekszárd nagy éve, a városala­pítás 900. esztendejének megün­neplésére. Mint ismeretes, az 1061. esztendőtől, az I. Béla ki­rály által alapított bencés apát­ság megteremtésétől számítjuk Szekszárd fennállását, noha már ezt jóval megelőzően is lakott hely volt ez a vidék, kelták, ró­maiak, szlávok avarok, s még ki tudja hányféle náció megfordult a szekszárdi dombokon és azok aljában, de a település folyama­tosságát csak az 1061. esztendő­től számíthatjuk. Mindenki segít A kezdeményezés a városi ta­nácstól indult el, de egyszeriben felsorakozott a szekszárdiak tö­mege, hogy javaslataikkal segít­senek méltó program összeállítá­sában. Lapunkban is legalább tu­catnyian mondták el véleményü­ket, adtak tanácsot a szervezés­hez, a tervkészítéshez. Szóbeszéd, mindennapi beszélgetés tárgya lett a szekszárdiak körében az év­forduló, s ennél többet talán nem Is lehet mondani annak érzékel- tetésére. hogyan növekedett meg az emberekben a szeretet szülő­városuk iránt. A szeretet, a ragaszkodás leg­főbb okaként azonban azt kell megemlíteni, hogy soha mégnem élte ilyen rohamos fejlődés esztendeit a város, mint éppen napjainkban. Városiasodunk, szé­pülnek az utcák és terek és az idei nyár volt az első, amikor minden különösebb felhívás nél­kül a mellékutcákban is parko­sítottak, virágot ültettek az ott- lakók. Bizottság alakult a program- tervezet kidolgozására és a bi­zottság derekas munkát végzett, amit bizonyít a nagy részletei­ben már figyelemre méltó gondos­sággal kidolgozott program. Hogyan ünnepeljük a 900. esztendőt? A program rendkívül változa­tos, színes. Általában jó az arány a kulturális és egyéb jellegű ren­dezvények között. A TIT jövőre ötszáz ismeretterjesztő előadást rendez a városban és a hozzá tartozó külterületeken. Ezekből száz foglalkozik a város törté­netével, gazdasági életével, jövő­jével, a tervekkel. A művelődési házzal karöltve dokumentfilmet Agitátor as állványon Csípős, erős novemberi szél hajlítja az épület tetejére tűzött nyárfaágat. Egy szál piros krepp- papírt csapdos a szél, a nyárfa zörgő leveleihez. Fent, daru nyi­korog, födémet emel föl. Az épü­let előtt gödröt ás két kubikos. Az épületet állvány veszi körül. Az András-keresztek, a láblécek, a derékdeszkák úgy állnak, mint­ha a munkavédelmi utasítások könyvéből másolták volna ki... Az állványon két kőműves dol­gozik. Tóni bácsi az idősebb. Tár­sa két éve lett szakmunkás. Fia­talember. Lent az állvány alatt a segédmunkások keverik a habar­csot. — Egy vödör soványát kérek — Tóni bácsi szavára, elindul a kötélvégre kötött vödör az első emelet felé. A vödör himbálódzik. Minden húzásra leng egyet. A gyerek, né­hány hónapja ismerkedik még csak a segédmunkássággal a kő­művesek mellett, ránt egyet a kö­télen. A vödör megbillen. Neki­csapódik az állványnak. Kilöttyen a malter, vissza a kötél végét fo­gó gyerek elé. A gyerek megijed, elengedi a kötelet és a követke­ző pillanatban már előtte fröcs- csen szét a sovány malter, a vö­dör összelapul, mint a harmoni­ka ráncai, úgy gyűrődött össze. — Na mi van? — a kérdés az állványról jön. — Leesett. Épp elém. Majd’ agyonütött! — Hát nem mondtam, hogyan kell húzni a kötelet? — Mondta. — A gyerek szo­morún tekint a hasznavehetetlen vödörre. — Hát ha bebillent, s elakadt... — Elakadt! Nálad mindig el­akad! A múltkor is, amikor a vá­laszfal téglát raktad a daruser­penyőbe, az is elakadt. Tóni bácsi zsörtölődik. Ez a szokása. Társai azt mondják, hogy így agitál. De csak hall­gassuk: — Figyelni kell fiam, amikor az ember dolgozik. Mert nemcsak magadra kell vi­gyázni, a másikra is. Mi vigyá­zunk rád. Mi történne, ha le­ejteném a kalapácsot? — Ott a deszka, nem tud le­esni. — Az itt van, de miért? Mert úgy csináltatom az állást, ahogy előírják. Meg vigyázok is rád. De te balkezes maradsz mindig! — legyint egyet és fordul újból az erkélykiképzés vakolásához egy kanál maltert felcsap, kene- getni kezdi a falra, de ismét visszafordul. — Tegnap is, amikor a munka védelmi előadás volt, hiányoztál. Igazolatlanul. Pedig erről is be­széltünk. Ne. majd es*'re a szál­láson, vetem együtt átolvasod újból az utasítást, amíg a töb­biek a televíziót nézik... A gyerek hümmög egy kicsit, kötözi a másik vödröt a kötélre. A vödröt megtölti malterral és húzza fel. A vödör egyenletesen kúszik a kötélen, amikor felér az álláshoz, a gyerek felkiabál: — Tóni bácsi, ott van, ni most jól ment. — Most jól, látod, tudod te jól is húzni. Kiönti a vödröt, leengedi a gyereknek, az pedig ott várja, és amíg az öreg kőműves kihajolva a vödör után néz, a gyerek ismét megszólal: — Aztán előtte félóra, meg holnap félóra? Az nem lesz jó? — Jó, az is jó lesz! Tóni bácsi ismét dolgozni kezd. Fiatal társához fordul az első emeleti állványon, s csak annyit jegyez meg: — Lesz még ebből a gyerekből jó segédmunkás. A fiatal kőműves ebben biztos, hisz ö is Tóni bácsi »nevelése«... PÁLKOVÁCS készítenek Szekszárdról. Megje­lenik egy, a város történetét be­mutató, ismertető jellegű, »A 900 éves Szekszárd-« című könyv. A kulturális program néhány ki­emelkedő pontja: Az irodalmi színpadnak a várost bemutató előadása adja az éves ünnepség- sorozat megnyitóját Ismét gyö­nyörködhetünk a szekszárdi ál­talános iskolai énekkarok előadá­sában, itt rendezik meg a »Du­nántúli dalostalálkozót« is, az ün­nepségsorozat keretében kerül sor a megyei népi táncegyüttesek immár hagyományos találkozójá­ra. Ezen kívül még sok, magas színvonalat ígérő előadást ren­deznek a művelődési házban és a szabadtéri színpadon. Négy hangverseny emelkedik ki a ze­nei programból, s közülük is leginkább Gyurkovics Mária hangversenye. A múzeumban kiállításon mu­tatják be Szekszárd történetét és fejlődését; a gemenci erdő állat­világát; a város ipari fejlődését; környékünk természetrajzát és földrajzát. A kereskedelem is kiveszi ré­szét az ünnepi év munkájából. A vidám vásár és a kereskedelmi jellegű kiállítások mellett szek­szárdi emléktárgyak forgalomba- hozataláról is gondoskodnak az idegenforgalom során városunk­ba látogatók igényeinek kielégí­tésére. Mindezek mellett a sport ba­rátai ünnepi sportműsorokon szó­rakozhatnak, többek között nem­zetközi labdarúgó-mérkőzéseket láthatnak és itt rendezik meg az országos lovasbajnokság II. for­dulóját. Ásatások ás romkert a megyeháza udvarán Az előkészítő bizottság a me­gyeháza udvarán már ebben az évben is végeztetett ásatásokat. A feltárások kísérleti és megál­lapító jellegűek voltak. Az eddigi eredmények biztatóak, úgyhogy azok alapján jövőre tovább foly­tatják az ásatásokat és a feltárt anyagból a megyeháza udvarán (a székesfehérvárihoz hasonlóan) romkertet létesítenek. A felsorolt néhány program pont, amely csak részét alkotja az egész tervnek, is mutatja hogy Szekszárd lelkesen készül a nagy évforduló megünneplésére L. Gy. Az idei tanévben is előkészítő tanfolyam szervezésével segíti államunk az egyetemi (főiskolai) felvételre jelentkezőket A megyei tanács művelődésügyi osztálya ebben az évben is meg­szervezi az egyetemi (főiskolai) felvételre előkészítő tanfolyamot, hogy ezzel segítse az egyetemekre (főiskolákra) jelentkezők alapo­sabb felkészülését, s elősegítse azok felvételi vizsgájának sikerét. Az előkészítő tanfolyamra a mű­velődésügyi osztályon lehet je­lentkezni, legkésőbb 1960. decem­ber 16-ig. Felvételre jelentkezhetnek ren- deskorúak és levelezők, akik 30. életévüket még nem töltötték be. Valamennyi jelentkezőnél szük­séges az érettségi bizonyítvány és a munkaadó, vagy az érettsé­giztető iskola felvételi javaslata. Ugyancsak jelentkezhetnek azok a 22. életévüket már betöl­tött, de 40. életévüket még meg nem haladott munkavállalók, akik levelező oktatásra jogosul­tak, valamint azok az állami, vagy pártösztöndíjra javasolt személyek, akik 30. életévüket már betöltötték. A kérvényeket a következő címre kell küldeni: Tolna megye Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztálya, Szekszárd. A kérvényhez a következőt kell csatolni: Az illetékes szerv (mun­kaadó, vagy érettségiztető iskola) javaslata. A tanfolyam önköltséges, a részvételi díj tárgyanként 230 forint. Ezért a tanfolyamon részt vevőnek 120 órai oktatást kell kapnia. A tanfolyam 1961. január 3-án kezdődik és legkésőbb 1961. június 31-ig befejeződik. A tananyagot úgy állították össze, hogy az a felvételi vizsga követelményeinek minden eset­ben megfeleljen. Foglalkozást he­tenként kétszer, a délutáni órák­ban tartanak. Megkezdődött a magyar belgyógyászok négynapos kongresszusa Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián négynapos belgyó­gyász kongresszus kezdődött, több száz magyar és félszáznál több külföldi belgyógyász részvé­telével. A megnyitó ülésen meg­jelent dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter. Gömöri Pál akadémiai levelező tag, a 2. számú belgyógyászati klinika igazgatója, a kongresszus elnöke, megnyitójában rámutatott, hogy a magyar belgyógyászok idei kongresszusának témája a vese- megbetegedések kérdése. A délelőtti program központi kérdése a veseeredetű magas vér­nyomás volt. Délelőtt több előadás hangzott Szovjet filmhét Kínában Kínában november 14-én ért véget a szovjet filmhét, melynek során 13 kínai nagyvárosban több mint háromezer filmvetítést tar­tottak. A szovjet filmhéten ösz- szesen 1,8 millió ember tekintette meg a „Történetek Leninről”, az „Uljanov család” és más nagysi­kerű szovjet filmeket. A nagy érdeklődésre való tekintettel pl. Csengtuban a filmszínházak kü­lön vetítéseket rendeztek a gyá­rakban, építkezéseknél és hivata­lokban. el, a vendégek és a magyar bel­gyógyászok beszámoltak klinikai megfigyeléseikről, a különböző vizsgálati módszerekkel végzett kutatásaikról. A kongresszus részvevői a szü­netben nagy tetszéssel tekintették meg a tanácskozóterem előtt el­helyezett gyógyszerkiállítástj amelyen a magyar gyógyszergyá­rak mutatták be legkorszerűbb termékeiket, valamint az Akadé­miai Könyvesbolt által rendezett könyvkiállítást, amelyre 22 kül­földi kiadó küldte el az orvosi szakirodalom java termését. Szerkesztőségi üzenetek: H. Erzsébetnek üzenjük: Az autóbusz elsősorban a bérletese­ket veszi fel. A bátaszéki autó­busz kalauza jogtalanul járt el. Az ügyeletes forgalmista pana­szukat orvosolta, reméljük ha­sonló nézeteltérés a jövőben nem fordul elő. Novoveszki Cirill, Dombóvár: Levelét felhasználtuk, köszönjük. I « Imrő László, Máza: Tudósítása jó volt. Kérjük, legközelebb a jövő évi terveikről tájékoztasson bennünket. Schäffler Adám, Tolna: Várjuk a megbeszélt tudósítást. 20. Ahogy Donszkov középener­giára csökkentette az űrhajó te­levíziós adását, a Földön újból zavaros, hullámzó csíkokkal tar­kított, kivehetetlen képpé válto­zott az előbb még kitűnő tele­víziós kép. Donszkov újból maxi­mumig forgatta el az energia­váltó kart. A kép kristályosán ragyogott a Földön. — Nos? Igazam van? Míg Batalov, Zsukov és Donsz­kov a zavaróállomás miatt elő­állt nehézségeket vitatták, Remi- zov a navigációs fülkében a Koz­moszplán pontos helyzetét mérte be, Elisa és Pista pedig a tudo­mányos megfigyelő kabinban a teleszkóp kivetített képén a lassan távolodó RB—285-öst figyelték. A műbolygó láthatatlan tengelye szakadatlanul a Kozmoszplánra mutatott. — Elisa — kérte a csillagász­lányt a magyar fiú — vizsgáljuk meg az RB—285-ös körüli teret is. Nem megy a fejembe sehogyan sem, hogy miért nem találtuk meg eddig a Mars irányába kilőtt rakétát.... — Rendben van — mondta ha­tározottan Elisa, — keressük meg. A Centrum által bejelentett röppályára irányították a telesz­kópot. Háromszor-négyszer végig­pásztáztak azon a területen, ahol a rakétának azokban a per­cekben haladnia kellett. — Semmi... — csodálkozott a két fiatal űrhajós. — Ez lehetet­len! Azonnal jelentem... Pista a televíziós központba sietett. Zsukov, Batalov és már Remizov is az amerikai nukle­áris rakéta miatt előállt helyzetet SASS ERVIN:/ Lálb&lyyé 3. □ boncolgatták. Zsukov kötötte ma­gát a leszálláshoz. — A robbanás a déli féltekén lesz — mondta Zsukov — mi pe­dig az északin érünk Marsot... A rakéta 15 órával hamarabb rob­ban, mielőtt mi megérkeznénk... A veszély fennáll ugyan, de vál­lalnunk kell... Remizov is támogatta Zsukov véleményét. Batalov a végső dön­tést másnapra halasztotta. — Kérem, figyeljék rendszere­sen az RB—285-öst és a rakétát is! A kilövést nem észlelték? — A jelzett időpontban — vála­szolt Remizov — a műbolygó ép­pen a Mars egyre erősebben fénylő pontja előtt haladt el... A felvillanást nem láthattuk... — De a rakéta sincs meg! — kiáltott közbe Kovács Pista, majd hirtelen izgalmában alig talált szavakat. Batalov a vezérlőasztalra csapott. — Úgy látszik, tovább bonyo­lódnak a dolgok! A bejelentett röppályát megfigyelték? Most ebben, csak önökre vagyunk utalva... A legerősebb rádióte­leszkó»----i'i"U sem találhatjuk m eg az alig féltonnás rakétát ilyen óriási távolságból! Zsukov átadta a mikrofont a magyar fiúnak. — Háromszor is megvizsgáltuk a röppályának azt a részét, ahol a számítások szerint most kellene haladnia a rakétának... Nincs!... Sehol... nincs!... Batalov már éppen szólni akart, amikor Elisa rontott be a tele­víziós központba. — Megtaláltam! Megvan!... Batalov felkiáltott: — Végre! Irány? Helyzet? Se­besség? Elisa megtántorodott, s alig hallhatóan suttogta: — Negyedórán belül... össze­ütközünk! Zsukov rettentő kiáltással ro­hant a megfigyelő kabinba, Elisa lehanyatlott egy székre, s elájult az izgalomtól... A képernyőn jól lehetett látni, hogy Bataiov arca hamuszínűvé fakul... Donszkov remegő kézzel babrálta az adó gombjait, Remizov Zsukov után rohant... A hirtelen zűrzavarnak Batalov sziklakemény hangja vetett vé­get. Úgy rendelkezett, olyan nyu­galommal és olyan határozottan, mint egy hadvezér. — Kovács elvtárs! Fogja a mik­rofont! Donszkov! Kapcsolja ide Zsukovot és Remizovot a megfi­gyelőből! Kész?! Donszkov máris jelentette: — Megtörtént! Batalov hangja tehát pillana­tokon belül újra elérte a Koz­moszplán parancsnokait. — Zsukov! Halló Zsukov! Azon­nal mérjék be a távolságot! A ra­kéta sebességét! Pontos irányát. A műbolygó távolodásának gyorsa­ságát! Egy perc sem telt el, Zsukov máris közölte az adatokat, a? uráli állomás tudósai pedig elekt­ronikus agyak segítségével a má­sodperc tört része alatt kiszámí­tották a rakéta pályáját, és azt is* hogy az összeütközés 13 perc múlva elkerülhetetlenül bekövet­kezik, ha... És ez a »ha« ezernyi veszélyt rejtett magában, de meg kell tenniük, ha nem akarnak atom­halállal elpusztulni a végtelen világűrben... Amikor Elisa mély kábultából felébredt, a Kozmoszplán túl volt a,veszélyen. Már két hosszú órán át leste Kovács Pista a lány arc­vonásait és aggódva várta, hogy magához térjen. — Gondjaira bízom Elisát — mondta Zsukov nem sokkal az­után, hogy a rettenetes veszély, a nukleáris rakéta elszáguldott a Kozmoszplán mellett, a Sziriusz. irányába. Vigyázzon rá... Az in­jekció hamarosan érezteti ha­tását... (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom