Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-18 / 246. szám
i860, október 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tanácselnök — szabad idejében a tsz fejőgulyása M ég a nyár elején kezdődött, | volt, mert az, aki a beteg fejő- akkor, amikor Simon Jó- gulyás helyettesítését vállalta, a bátaapáti Arany- nem volt más, mint Vadkerti T. József elvtárs, - községi tanács vb. elnöke. akkor zsef elvtárs, kalász Tsz elnöke a közgyűlésen bejelentette: — Tagtársak, megbetegedett az egyik fejőgulyásunk. Azt tudják valamennyien, hogy most a legnehezebb időszakban vagyunk, a növényápolás dandárjában, amikor egyetlen munkáskezet sem nélkülözhetünk. De azt is tudja mindenki, hogy az állattenyésztés sem elhanyagolható munkaterület. Ugyanis a tsz fő jövedelmét az állattenyésztés adja. Azt javaslom, önkéntes jelentkezés alapján oldjuk meg, a munkában megbetegedett fejő- gulyés helyettesítését — mondotta. A tagok, bár valamennyien helyeselték az elnök által elmondottakat, és érezték az is, hogy itt sürgősen dönteni kell, csak nézegették egymásra. Mindenki a szomszédjára gondolt és azt noszogatta. »Te igazán elvállalhatnád«. A bejelentés után néhány percig halk moraj, suttogás hallatszott, majd olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését is meg lehetett hallani. — Nincs jelentkező tagtársak? — kérdezi az elnök, miután már kicsit hosszúnak tűnt a hallgatás. — De igen, van — hangzott az utolsó sorból és egy kar lendült a magasba. — Ha nincs más jelentkező, én szívesen elvállalom addig, amíg a féjőgulyás felgyógyul — emelkedett fel ültéből a jelentkező. Az első padsorokban ülők megkönnyebbülten és kissé meglepődve tekintettek hátra, a hang irányába. Meglepetésük indokolt S imon József, a tsz-elnök, maga is meglepődött e nem várt fordulatra és megkérdezte. — Nem viccelsz, komolyan gondolod Vadkerti elvtárs? — — A lehető legkomolyabban! Olyannyira, hogy holnap reggel már meg is kezdem a munkát. A részletkérdések megbeszélésével gyorsan végeztek. Megállapodtak abban, hogy Vadkerti elvtárs a lakásához legközelebbre eső, tízférőhelyes istállóban naponta kétszer, reggel öt és hét óra között, és este 17 és 19 óra között, napi fél munkaegységért pontosan elvégzi a fejést. — Az első nap kicsit megfájdult a kezem. Hiába, elszoktam a fejőstől. Pedig valamikor, fiatal legényke koromban, mint fejőgulyás ugyancsak sokat dolgoztam az uradalmi istállókban, — mondotta. Azóta már néhány hónap telt el és bár többször szó volt arról, hogy megszünteti a helyettesítést, a tagság és a tsz-elnök kérésére, ezt egyik hónapról a másikra halogatja. Most már — ahogy maga is elmondja, — nem okoz különösebb fáradtságot a reggeli és az esti »műszak«. A gyakorlat igazolja, hogy ez egyáltalán nem megy a közigazgatásban végzett munkája rovására, jól győzi az irodában és a tsz-ben egyaránt. Addig is, amíg ott voltam, egymás után jöttek a felek. Erdőgazdasági dolgozók, Zsibrik községbeliek és a helybeliek egymásnak adták a kilincset. Vadkerti elvtárs pedig nyugodt hangon adott tanácsot, felvilágosítást, idegeskedés és kapkodás nélkül intézkedett. A mi tanácselnökünknek mindenre futja az idejéből, mert jó a munkabeosztása — mondják a bátaapátiak — és ez így is van. Lelkiismeretesen végzi a termelőszövetkezeti község életének irányítását és szívén viseli faluja fejlesztésének ügyét. — A feleségem, aki ugyancsak a tsz-ben dolgozik, már többször szóvátette, .hogy feletteseim esetleg kifogásolják azt, hogy a tsz-ben is dolgozom. Megmondom őszintén, hogy annyira megszoktam ezt az úgynevezett »két műszakot", hogy szinte már hiányozna is — mondja. Másrészt a tsz-tagok is ragaszkodnak hozzám és azt hangoztatják: »Első volt a faluban, aki aláírta a belépési nyilatkozatot. Éppen ezért csak helyeseljük azt. hogy nemcsak névlegesen, hanem a munkában is velünk együtt van«. Pozsonyi Ignácné Megválasztotta új vezetőségét az öt..szekszárdi ktsz és a K1SZÖV KISZ-szervezete Ünnepi vezetőségválasztó taggyűlést tartott szombat este a szekszárdi kisipari termelőszötij gép — ócskavasból Szép, zöldre festett gép a bőrgyár meszes üzemében. Újnak nézném, ha Fodor Ottó, a gyár karbantartó részlegének művezetője nem mutatná a gép fejrészén középütt lévő »forradást«: — Itt toldottuk össze a két részt, miután kivágtunk belőle egy méteres darabot. A gép alsó részén meg sem látszik az ösz- szetoldás, olyan szépen össze van illesztve a két darab. i A gép egyébként kitűnően működik, tehermentesítve két nagyobb társát, a két — 2700 milliméteres — hasítógépet. Nagyon túl volt terhelve a két hasitógép, emellett nem is volt gazdaságos a kisebb darabokat, a »spaltokat« ezeken hasítani. Ekkor gondoltak arra a karbantartók — Molnár Lajos hasítómesterrel együtt —, hogy jó lenne a háború alatt tönkrement harmadik hasítógépet is rendbehozni. Eredeti formájában nem lehetett helyreállítani, amikor a front idején tűz volt a gyárban, egy gerenda ráesett és a nagy hőség következtében a gép kicsit deformálódott. A hasítókésnek pedig milliméteres pontosságra egyenesen kell futni, a gép tehát nem használható. A megoldás: kivágni a gépből a meggörbült darabot, összeilleszteni az egyenes részeket, csinálni a nagy, 2700-as gépből egy 1600-asat, Persze, elgondolni könnyű, de a kivitelezés annál nehezebb volt. Sok kisebb-nagyobb alkatrészből áll egy hasítógép, a karbantartó műhely pedig nincs berendezve ilyen »műtétekre«. De megoldották. Amikor az elvágott felületeket simára kellett lemunkálni, kézzel tartották a kis, 600-as marógép alá, így »szabályozva« az előtolást. De pár hónap múlva kész volt az »új« gép. A hasítógép nem egyedüli példa a gyárban a karbantartók leleményességére. Most egy Turner húsológépe t generáloznak. Ha a köszörű vezetőprizmát Pestre küldték volna legyalultatni, talán jövőre lett volna kész. De ők, a két és félméter hosszú prizmákat egy esztergagépen gya lulták le. Átalakították a gép hengereit is, ellátva olyan rovát- kolással, hogy ne kelljen zsákdarabokkal bevonni. Nemrég a hidraulikus vasaló nagyjavítását végezték úgy el, hogy a generá- lozott gép korszerűbb, termelékenyebb lett, mint eredeti állapotában. (J) vetkezetek, valamint a KISZÖV KISZ alapszervezete. Az ünnepi taggyűlésen részt vett a KISZÖV, valamint a ktsz-ek és a városi szövetkezeti bizottság több vezetője, a helybeli honvéd helyőrség képviselői. A KISZ megyei bizottságát Tatár Lajos elvtárs, megyei titkár képviselte. A vezetőség beszámolóját az alapszervezet alakulása óta végzett munkáról Pálinkás István titkár ismertette, majd beszélt a jövőbeni feladatokról. A beszámolót vita követte, majd ezután került sor az új vezetőség megválasztására. Az ünnepi taggyűlést halvacsorával és táncmulatsággal zárták a szövetkezeti KISZ-fiatalok. Erről iu beszélni keilt A közgyűlések beszámolóiról Mit adhat a termelőszövetkezeti tagságnak a közgyűlés beszámolója? Hogyan kell elkészíteni a beszámolót? Milyen helytelen módszerek észlelhetők ezen a téren? Ezekre a kérdésekre szeretnék gyakorlati tapasztalataim segítségével választ adni. Legutóbb a várdombi Egyetértés Termelőszövetkezet csaknem ötórás közgyűlésén hallgattam végig a mezőgazdász és a vezető könyvelő beszámolóját, valamint a beszámolókat követő vitát. A beszámolókban rengeteg szám szerepelt. Konkrét, hiteles számok. A két beszámoló számításaim alapján mintegy kilencven számadatot tartalmazott. De a számok' nem keltették fel a megfelelő érdeklődést, nem váltották ki a kellő hatást a tagság körében, mert a számokhoz nem fűztek kellő magyarázatot. A tagság között ültem. Amikor a mezőgazdász felolvasta, hogy a nyolc mázsa holdankénti átlagra tervezett magrépa 4 mázsa 53 kilót termett, a mellettem ülő két asszony elszörnyülködve súgott össze, s a termen helytelenítő morajlás futott végig. A mezőgazdász elvtárs nem állt meg ennél a számnál. Nem kezdett magyarázatba, nem elemezte, hogy természeti ok, a tagság, vagy a vezetőség hibája-e, iiogy kevesebb magrépa termett. Pedig szükség lett volna erre. Mit érnek a számok egymagákban, ha nem áll magyarázat a számok mellett, ha nem elemezzük a számok mögött ál'c okokat és nem vonunk le kellő következtetést a számok segítségével. Van-e értelme a számok mechanikus felsorolásának? — Amikor például a második előadó, a vezető könyvelő megemlítette, hogy a gépállomásnak félmillió forinttal tartozik a szövetkezet, általános felzúdulás követte szavait. Miért? Azért, mert a tagok csak a számot látták, de nem látták, hogy a szám mögött mekkora munka áll! Pedig erre lett volna szükség! Ha a beszámoló felsorolja milyen munkát végzett a gépállomás a szövetkezetnek félmillió forintjáért, akkor a szám nem tűnik nagynak. Szó esett a beruházásokról is. Természetesen itt, ennél a kérdésnél is csalt levegőbe dobott számok szerepeltek, s a tagság a fától nem láthatta az erdőt. Az emberekben csak az óriásnak tűnő számok maradtak meg, de nem láthatták, hogy a beruházások folytán milyen eredmények várhatók. Az egymagában álló szám nem nyújtott perspektívát! Nem láthatták, hogy a beruházások mit fognak gyümölcsözni. Az elemzés nélküli számhalmazokra felépített beszámolók eredményeként a hozzászólások nagy része kérdésből állt. A kérdések elevenen bizonyították, hogy a tagok szeretnének a számok mögé nézni s a kérdések alapján a vezetők kénytelenek voltak utólag elemezni azt, amire részletesen ki kellett volna térni a beszámolókban. — H — Hétszáz négyzetméter betonjárdát építenek Koppányszántón Jelentős összeget fordít járdaépítésre ebben az évben a községfejlesztési alapra befizetett pénzből a koppányszántói községi tanács. A község lakosságának kívánságára mintegy 700 négyzet- méter járdát raknak le betonlapokkal, s ezen felül mintegy huszonötezer téglát is felhasználnak a járdaépítéshez. Ugyancsak a községfejlesztési alapból, terméskővel raknak le egy utcát. A községfejlesztési alapból jelentős összeggel támogatják a község művelődési házának tatarozását is. Klubot avattak a faddi tűzoltók Klubhelyiséget avattak szombaton a faddi önkéntes tűzoltók. Az egyesület tagjainak eddig nem volt helyiségük, ahol összejöveteleiket megtarthatták volna. Legutóbb a tanács- és pártvezetőség úgy határozott, hogy részükre egy helyiséget biztosít. A szombaton avatott klubszobában helyezték el -az országos tűzoltóversenyen, jó szereplésükért kapott televíziós készüléket. Itt fogják tartani összejöveteleiket és a téli oktatást is. LXVII. A kivégző osztag parancsnoka, Siekiezinski százados habozott. — Ügyész úr... Az ügyész nyomban közbevágott. — Nem látok okot arra, hogy a vádlottak utolsó kívánságát ne teljesítsük. — A szabályok szerint... az én katonáim először... — dadogta a százados. Az ügyész . szigorú pillantása belefojtotta a szót. — Azt mondottam, hogy nem látok okot e kívánság teljesítésének megtagadására. Ne kössék be az elítéltek szemét. 83. Most persze nem volt nehéz nagylelkűnek lennie! Most már nem menekülhetnek, hát csak nézzenek szembe a halállal. Igaz ugyan, hogy ebből már nem sokat tanulnak, de Skoczynski ügyész nem adta fel a reményt, hogy valamelyiküknek mégiscsak inába száll a bátorság. Megrémül, amikor közelről látja a fegyvercső fekete torkolatát. Különös teremtmény az ember, még akkor is reménykedik, amikor az eszével világosan tudja, hogy mindennek vége. Talán éppen ilyen kétségbeesett és ostoba remény él ezeknek az embereknek a szívében is, ez önt erőt beléjük? Reménykednek, hátha történik valami olyasféle, ami ifjúsági regényekben meg romantikus versekben szokott előfordulni, ahol az utolsó pillanatban, amikor a tiszt már felemeli kardját, pihegve megjelenik a hírr Wanda ÍVasilewska HAJSZA nők, s közli, hogy a halálraítélteknek megkegyelmeztek, vagy pedig barátok fegyverés csapata ront elő a zöldellő töltés mögül és kardélre hányja azokat, akiknek az ítéletet végre kellene hajtaniuk. Egyébként nem a hiszékeny ifjaknak írt történetekben és holmi romantikus versben, hanem nem is olyan régen éppen ezen a helyen történt ilyen eset. A kivégző osztag parancsnoka abVarsó mély hajnali álmát alusz sza. Az összes idevezető utcák katonákkal és rendőrökkel vannak elzárva. Ki merészelne a Cytadelán meredező géppuskákhoz közeledni? A -fegyvertelen munkások? A szakadatlanul üldözött, ítéletek által megtizedelt, Lengyelország börtöneiben szétszórt kommunista párt? Azok a barátok, akiknél a nap korábban kel, mint itt, túlságosan messze vannak, semhogy ban a szempillantásban emelte bármiféle segítséget nyújthatnáíel kardját, amikor a zöldeUő halmokon felbukkant az elítéli atyja, kétségbeesetten hadonászva egy fehér papírral — az utolsó pillanatban aláírt kegyelmi kérvénnyel. Egy másodperc töredékén múlott, hogy az elítélt életben maradjon, de a kard már felemelkedett. De még megtudta — neki sem kötözték be a szemét — hogy megkegyelmeztek neki. Az apa pedig teljesen szabályellenesen, akaratlanul nak. Pedig igyekeztek, de menynyire igyekeztek. De hirtelen... az ügyész módfelett szerette volna látni, ahogy elsápadnak, reszketnek, sírnak, sőt kegyelemért esedeznek, ri- mánkodnak. A legidősebbtől nem remélhet semmit. De ez a két fiatal gyerek talán fel sem fogja, mi történik néhány pillanat múlva, s az utolsó percben összeomlik? Ez nem volna rossz, már- csak a pap miatt is, aki egyre jelen volt fia kivégzésénél. De jobban idegesítette az ügyészt. most ez az eset nem ismétlődhet meg. Itt nem várható kegyelem. Az elnök határozottan, kategorikusan elutasította a kérvényt, azt mondják rá sem kellett beszélni. A barátokkal pedig, amint az regényekben történni szokott, jtt nem kell számolni. Teljesen magábaroskadt, keresztet tartó keze undorítóan reszketett. Szegény, mennyit fáradozott, vesződött, de hiába! Ha legalább egyikük bűnbánatot tanúsítana, már könnyebb lenne neki. A katonáknak sem fontos ilyen pimaszságot látni. Ha az elítélteknek bekötötték a szemét és a cölöphöz kötözték, akkor már csak Isten a megmondhatójaj fél-e, érez-e bűnbánatot. Azonkívül maga is szerette volna látni megbánásukat. Hogy behegedjen az apró, sajgó seb, azoknak a merev, nyugodt arcoknak az emléke, amelyeken egy izom sem rándult meg, amikor közölte velük, hogy a kegyelmi kérvényt elutasították. 84. Mindhárman ismét az oszlopoknál álltak. Igyekeztek egyenesen tartani magukat. még Kniewski is, aki érezte, hogy a kötés átnedvesedett és a vér meleg patakocskában csorog végig a lábán. A kivégző osztag az elítéltektől öt lépésnyire sorakozott fel; Az osztag mögött nagy félkörben álltak a parancsnokok és a hatóságok képviselői, távolabb a rendőrök, a csendőrök, a katonák. Az elítéltek előtt sűrű tömeg, idegen, közönyös arcok. Mögöttük a Cytadela vörös téglafala és a Visztula. Bal felől a város, mely nyugodtan aludta reggeli álmát. Az ég szürkéből lassanként gyöngyházszínű kékké változott; Keleten a hajnal rózsaszínűre festette az eget, de ők háttal álltak neki. Csak a szuronyok csillogó élén láthatták visszfényét. — Tölts! — Éljen a munkások és parasztok Lengyelországa! Éljen a Szovjetunió! (Folytatjuk.)
