Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
1960. október 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO \ ft II fegyelem megszilárdítása az alapszervezetek legfMtesabb feladatai közé tartozik — A gyönki járás pártszervezeteinek tapasztalatai — A kommunista önként aláveti magát a pártíegyelemnek, éppen ezért a fegyelem a párton belül az öntudaton alapul. A párton belüli fegyelmet a párt erkölcsi felfogását sértő, vagy a párt a párt politikai irányvonalával szembehelyezkedő tagra, vagy tagjelöltre a pártszervezet a helyi és felettes pártszerv, valamint a központi ellenőrző bizottság az általa folytatott vizsgálat alapján pártbüntetést szabhat ki. Hol nevelődnek párttagjaink fegyelemre? Hol figyelhetnek fel legelőbb a legkisebb fegyelmezetlenségre is, és hol akadályozhatják meg, hogy a kezdetben apró fegyelmezetlenség elterebélyesedjék? A gyönki járás párt- szervezeteinek és járási párt- bizottságának fegyelmi munkáját vizsgálva választ kapunk a kérdésekre. I helyesebb módszer Egy évvel ezelőtt a fegyelmi ügyeknek több mint 90 százalékát a járási pártbizottság fegyelmi bizottsága intézte. Ez az eljárás leg több esetben úgy indult meg, hogy bejelentés érkezett a járási pártbizottsághoz, s ennek folytán a fegyelmi bizottság megindította a vizsgálatot, majd a vizsgálat eredményeként, ha fegyelmi határozat született, a járási fegyelmi bizottság írásban értesítette az illetékes alapszervezetet, A járás párt-alapszervezetei közül alapszervezeten belül az 1959-es évben mindössze egy fegyelmi ügyet tárgyaltak. Az alapszervezetek nem fordítottak kellő gondot a fegyelmi ügyek vizsgálatára, s emiatt a járási pártbizottság fegyelmi bizottsága erejét meghaladó feladatokkal birkózott túlterheltsége következtében. Tekintettel arra, hogy egyes elvtársak hibáira nem figyeltek fel kellő időben az alapszervezeteken belül, a járási fegyelmi bizottság elé kerülő ügyek nagy része elsúlyosbodott hibákkal volt terhelve, s ennek köszönhető, hogy a pártbüntetések 60 százaléka »szigorú megrovás, utolsó figyelmeztetés«, vagy pártból való kizárás lett. Az utóbbi időben a járási párt- bizottság eredményes munkája folytán jelentős változás tapasztalható. Egyre több pártszervezet foglalkozik fegyelmi ügyek tárgyalásával. A fegyelmi ügyek vizsgálatát az alapszervezetek vezetői végzik, majd a vezetőségi ülésen tárgyalt ügyet taggyűlés elé terjesztik, s a taggyűlés határozatát a járási pártbizottsághoz küldik jóváhagyás végett. Az egykori »majd a járás elintézi« kényelmes álláspontot felváltotta a helyi felelősségérzet és önállóság kialakulása. Miért szükséges ez? Azért, mert az alapszervezeten belül ismerik legjobban egymást az emberek! Az alapszervezet képes a bírálat és önbírálat fegyverével a hibát csírájában elfojtani, mielőtt fegyelmi üggyé 'nőné ki magát. Ha jó az alapszervezet összeforrottsága, ha a tagok felelősséget éreznek egymásért, ha vigyáznak egymásra, ha a bírálat mindig a »gyógyítás« célját szolgálja, ha nem engedik elesni a botladozókat, akkor kevés a fegyelmi ügy s ha előfordul, akkor sem a legsúlyosabb formában jelentkezik. Ha a hibát betegséghez hasonlítjuk, akkor az állandó bírálat és önbírálat légkörét a betegség elleni legjobb védekezésként emlegethetjük. íz őszinteség fontossága Fontos, hogy a párttag minden esetben őszinte legyen a párttal szemben. A fegyelmi vizsgálat sosem a párttag ellen, hanem a párttag érdekében történik. A fegyelmi határozat a nevelés célját szolgálja. Aki félre akarja vezetni a pártot, az rejtegeti a »betegséget«, az saját msga állít gátat a hibáiból való »kigyógyulás« lehetősége elé. — Még a legsúlyosabb büntetés, a pártból való' kizárás sem reménytelen eset a párttag számára. A gyönki járás egyik községében nyolc évvel ezelőtt kizártak egy párttagot részegeskedés miatt. Azóta csaknem egy évtized telt el, s ez az ember teljesen megváltozott. Előbbi hibáit levetkőzte, példamutató életet él, s nemrégiben ismét kérte a pártba való felvételét. A párttaggyűlés felvette tagjelöltnek. A gyönki járási pártbizottság fegyelmi bizottsága napirendre tűzte hét olyan elvtárs fegyelmi ügyének felülvizsgálását, aki két évvel ezelőtt kapott pártbüntetést. Azoknak, akik levetkőzték hibáikat az utóbbi két esztendőben, eltörlik pártbüntetését. I két véglet A járási pártbizottság fegyelmi bizottsága nagy gondot fordít arra, hogy a fegyelmi büntetés igazságos legyen. Előfordult az is, hogy az alapszervezet által jóváhagyás végett beküldött fegyelmi határozaton változtatni kellett. Kétféle véglet ellen kell felvenni a harcot. Vannak határozatok, amelyek a liberalizmus és vghnaik, amelyek a hibák eltúl- zásának, felnagyításának jegyében születnek. Mindkét véglet nagy veszélyt rejt magában. A liberalizmus jegyében született fegyelmi határozat hatása nem kielégítő. A hibát elkövető nem döbben rá hibája súlyosságára és nem vonja le belőle a megfelelő következtetéseket. Az ilyen határozat a többi párttag felé sem szolgáltat megfelelő példát, s utat nyit az egyes emberekben lappangó felelőtlenség előtt. A hibák eltúlzása és felnagyítása is rossz hatást kelt. Ilyen esetben a pártbüntetés nevelő hatás helyett romboló hatást idéz elő. A fegyelmit kapott párttagban legtöbbször sértődöttséget vált ki és sérti a környezetében lévő párttag igazságérzetét. Ha a fegyelmi határozatot alapos vizsgálat előzi meg és a vizsgálat értékelését a legszélesebb kollektíva, a párttagság vitatja meg, és ha a fegyelmi eljárás alatt lévő őszinte, . akkor kisebb a lehetősége annak, hpgy valamelyik káros végletbe essünk. A gyönki járási pártbizottság fegyelmi bizottsága 20 fegyelmi ügyet tárgyalt ebben az évben. A fegyelmi vétségek súlyosságára való tekintettel nagyrészt szigorú pártbüntetésre hozott határozatot. Az alapos vizsgálat eredményeként mindegyik fegyelmi vétséget elkövető párttag egyetértett a rá rótt pártbüntetéssel, senki nem fellebbezett a felettes1 megyei pártszervhez. H. T. Nagy munkák színhelye mostanában Regöly köz ség. Az emberek apraja és nagyja egyaránt kiveszi részét a vízvezeték bevezetésére irányuló munkákból. Különösen a Cs. Kovács Gyula vezette brigád érdemel dicséretet, mert vasárnapjukat is feláldozva, társadalmi munkával segítenek a földmunkában. A „Cs. Kovács" brigád u Heti he Valéria elvtársnő választói között Ben ke Valéria elvtársnő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, művelődésügyi miniszter szerdán a gyönki járásban járt, ahol annak idején megválasztották országgyűlési képviselőnek. Azért jött, hogy fogadóórát tartson és találkozzék választóival. Először a járási pártbizottságra tért be egy kis beszélgetésre. Mint a beszélgetés részvevőjének, az volt az első megállapításom, hogy legalább úgy ismeri a járást, mintha nem is Budapesten, hanem a járási székhelyen élne évek óta, és járná a községeket. Tudja, hogy milyen dolgok történtek az egyes községekben és meglepő, hogy név szerint is milyen sok embert ismer. Mindez pedig annak a vitathatatlan jele, hogy noha Budapesten lakik, s országos párt és állami gondok nehezednek a vállára, de emellett ott él választói körében is: a nap minden órájában rászolgál bizalmukra. A képviselőnő az ilyen látogatások során elsősorban a dolgos hétköznapokra kíváncsi, nehogy az ünneplés, a dekoráció elterelje a figyelmet a problémákról, amelyeket meg kell oldani. Miután megérkezett Benke Valéria elvtársnő a szakadáti tanácsházára, csakhamar megjelentek az első panaszosok is és ezt követően órákig nem fogytak el. A képviselőnő külön, négyszemközt beszélt mindenkivel, nehogy a helyi vezetők jelenléte miatt ne merjenek esetleg nyíltan, őszintén beszélni. Hiszen az is előfordulhat, hogy valakinek éppen ellenük van jogos panasza. Akik a fogadóórán felkeresték a képviselőnőt, szinte kivétel nélkül idős férfiak és nők voltak. Bizalommal fordultak hozzá ügyes-bajos családi problémáikkal, gondjaikkal Többnek volt nyugdíj-panasza, lakásügye, családi pótlék kérelme és így tovább. Mindenkit meghallgatott, mérlegelte a körülményeket, a törvényes lehetőségeket és azok figyelembevételével igyekezett segíteni. Ahol a törvény lehetőséget nyújt, ott támogatást ígért, vagy mindjárt meg is beszélte a helyi vezetőkkel a segítségadás módját. De kimondta a nemet is, ha a törvén}7, az államérdek úgy kívánta. Nem tett alaptalan, kétértelmű ígéreteket, mint az a régi képviselőknél megszokott volt az olcsó, álnépszerűség érdekében. Nagyon érdekes tanulságai voltak a Szakadáton eltöltött óráknak. Van olyan irányzat, hogy egyes emberek az elmúlt évek szociális intézkedéseinek tudatában minden kis és nagy, családi jellegű gond megoldását az államtól várják. Egy idős nénike nyugdíjat kért — semmi jogalapja nem volt hozzá. Ugyanakkor kiderült, hogy 13 élő és felnőtt gyermeke van és jelenleg is az egyiknél él. Egy idősebb bácsi azt kérte, hogy a képviselőnő utasítsa a tanácsot: javíttassa meg a házát, mert neki már nincs pénze ilyen kiadásra. Magántulajdonban lévő házról van szó és ennek a bácsinak is munkaképes gyermekei vannak. Az ilyen kérések persze, hogy nem teljesíthetők. Egy öreg nénike a kertig miatt panaszkodott. A szomszédja állítólag megfenyegette, hogy a tanáccsal felbontatja a bérleti szerződését és ő műveli a jövőben. — Volt a tanácsnál ebben az ügyben? Megtudta, hogy a t”“'” LXIV. Prosniewski zászlós bevezette az ügyészt a cellákba. Sorban, ahogy a foglyok el voltak helyezve: Rutkowski, Hiebner, Kniewski. Skoczynski szárazon, a lehető legrövidebben közölte velük, hogy az elnök elutasította a kegyelmi kérvényt, és az ítéletet néhány órán belül végrehajtják. Az volt a benyomása, hogy az elítélteket valaki már értesítette. A hírt mindhárman teljes nyugalommal fogadták, mintha nem is róluk volna szó. Talán csakugyan nem ringatták magukat hiú reményekben, de az ügyész ezt nehezen tudta elhinni. Már nem egy halálra ítéltet látott, aki az utolsó percig nem adta fel a reményt, s abban a hitben halt meg, hogy az utolsó pillanatban megkegyelmeznek neki, hogy valami csoda történik. Igaz, hogy, ezek közönséges bűnözők, gonosztevők voltak. Gondolatban tüstént rendreutasította önmagát. Hiszen ezzel a védő álláspontjára süllyedt, aki úgy felbőszítette őt a bíróságon a vádlottak meggyőződéséről szóló fejtegetéseivel. Nem, egészen biztosan értesítették már őket, és volt idejük, hogy lelkileg felkészüljenek, s a közöny álarcát öltsók magukra. Kellemetlenül érezte magát, mint az olyan ember, aki teljes erővel lesújtott az ellenfélre, és eleven test helyett árnyékot döfött át. Megittasodott a diadaltól, amikor megtudta, hogy az elnök, L Wanda fVasilewska HAJSZA temek megígérte, nem fogadta személyesen a védőket. De amikor az elítéltekkel közölte, hogy a kegyelmi kérvényt elutasították, valami kellemetlen csalódásfélét érzett, amely, tudta előre, soká fogja rágni a lelkét. Apróság, de olyan apróság, amely állandóan zavarja az embert, mint az ujjába fúródott szálka, amit nem húztak ki időben, s most lassan gennyed, és mindig fáj, amikor hozzáér valamihez. Utasította Prosniewskit, hogy engedje be a cellákba Rutkowski meg Kniewski hozzátartozóit, akik eljöttek elbúcsúzni, őmaga pedig fel-alá sétálgatott az udvaron. A Cytadela folyosói hidegek és levegőtlenek voltak, az irodában viszont túlságosan meleg volt. Inkább kiment hát egy kis friss levegőt szippantani. Az utóbbi időben annyira lefoglalta a pörrel kapcsolatos munka, hogy alig jutott ideje sétára. Figyelmesen, de feltűnés nélkül vizsgálgatta a szürkületben a kivégző osztag katonáinak arcát. Lábhoz tett puskával álltak, arcuk nem fejezett ki semmi különöset. Álmosak voltak vagy fáztak, hiszen ők is már régóta .......... .....0_____, ________, talpon voltak, és a Visztula, fea mint azt az igazságügyminisz- lől most még hidegebb szél fújt, mint éjjel. Nappal még lehs1 nagy hőség, de most a metsző hideg arra emlékeztetett, hogy. a nyár vége felé jár. A katonák köznapi arca nem mondott neki semmit. Bámulatosan hasonlítottak egymáshoz, mintha egy formába öntötték volna őket. Vagy talán csak így rómlett neki az éjszaka sötétjén alig-alig áthatoló bizonytalan reggeli világításban. Fel-alá járt, s idegesen dörzsölte a kezét, ö is átfázott, de nem akart visszamenni az irodába. — Újra szemügyre vette a távolból a katonákat, hiszen ezek fognak az ügy után pontot tenni. Ök fogják végrehajtani az ítéletet, amit ő előre elhatározott, megalapozott vádiratával elfogadtatott a bírósággal, a Lengyel Köztársaság elnöki hivatalával, és elhozott ide, a Cytadelába. Ök fogják a sortűzzel feltenni a koronát a művére. Amikor újra megfordult, észrevette, hogy az erőd árnyéka már másképp rajzolódik ki az égbolton, mint .eddig. Láthatóvá vált a falak csipkés oromzata, és a fegyveres őrség. A lámpák fénye elhalványult. Odament az egyik lámpa alá, és megnézte óráját. Mindjárt négy óra. Mire csakugyan fel akarja bontani a bérleti szerződést? — Nem. Ide jöttem először. Pár pillanat múlva előkerülnek a tanács illetékesei és kiderült, hogy szó sem volt arról, hogy a nénitől elvegyék a kertet, tehát nyugodtan művelheti tovább. Az öreg néni megnyugodva köszöni a segítséget és távozik. Nem kétséges, a „panasz’' képviselői fogadónap nélkül is „elintéződött” volna, hiszen a községi tanács végrehajtó bizottsága lelkiismeretesen bánik az ügyekkel. Nem is a tanács helyi szerve iránti bizalmatlanságról volt itt szó. A nénike az életének a javát a régi rendszerben töltötte, s megszokta, ügyes-bajos dolgával hiába is fordul az államhatalom helyi képviselőjéhez, azzal úgysem törődnek, legfeljebb valami nagy embertől várhat könyörado- mányt. Azt pedig nemigen vette észre öreg fejjel, hogy időközben mennyit változott az államrend, Többen jöttek németajkúak. Volt aki csak törte a magyart és a képviselőnőnek németül kellett vele társalogni. Speciális nemzetiségi problémák felvetődésére számítottam. E^y útlevél-kérelem volt, s általában olyan mindennapi panaszok, amelyek az ilyen fogadóórákon szokás szerint elhangzanak. Tisztességesen dolgoznak, többségük a termelőszövetkezetben és a hátrányos nemzetiségi megkülönböztetés ma már csak emlék. Kint ez idő alatt szájról-szájra járt, hogy a miniszternő itt született, ezen a vidéken, Gyönkön. Volt aki ismerte, volt aki együtt járt vele iskolába. Igen, ez valóban a mi képviselőnk. Boda Ferenc a kivégzés helyére érnek, egészen kivilágosodik. — Ideje, hogy elkezdjük — szólt az udvarra kilépő Buchowski századosnak. A százados bólintott. Együtt mentek vissza az épületbe. Buchowski százados parancsokat osztogatott. ’gy egész szakasz indult el a iogdába. 80. A katonák futólépésben mentek végig a folyosókon. Elhangzott a vezényszó. Felsorakoztak végig a fal mentén. A puskatusok a padlóhoz koppantak. A fegyveres katonák kettős sora között egy csomó rendőr kíséretében vonult be a cellákba Skoczynski, Fuchs és Buchowski. Prosniewski zászlós kinyitotta az első cellát. Rutkowski felállt, gépiesen végigsimította a haját. — Indulunk — mondta az ügyész. Két rendőr közrevette a foglyot és kivezette a folyosóra. — Indulunk — ismételte az ügyész, és Hiebner bicegve kiment cellájából. Kniewski félretette az egyik lap rendkívüli kiadását, amelyet édesanyja hozott be neki. A lap beszámolt a bíróság utolsó üléséről, közölte az ítéletet és röviden megemlítette, hogy a védők elmentek Spalába. Ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy kitöltse az időt addig a pillanatig, amikor fel kell állni és el keli indulni, csaknem elegendő, hogy meo-~r°tassa a szívét azután, hogy búcsút vett anyjától. (Folytatjuk.)
