Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPtJSAO I 1960. október 13. A KISZ-ti lány 41 évi szolgálat után A csőszlegények már a ne- ■*"*' gyedik tolvajt ráncigálták a szüreti bál bírója elé, s a zené­szek éppen az »Én mellettem el­aludni nem lehet« bárgyú dalia­méba kezdtek, amikor Tarlódi Imre közel hajolt Jutkához, aki­nek tekintete, miközben táncol­tak, folyton a körülöttük forgoló­dó párokon kalandozott. — Menjünk! — Hová? — csodálkozott a lány. — Oda a sarokasztalhoz! — Miért? •— Szeretnék valamit mondani! •— Te! Nekem? — Igen. Megindultak a félreeső sarok­asztal felé. Néhányan csodálkozva néztek rájuk. Jutkát még senki nem látta Tarlódi Imre társaságá­ban. A fiú likőrt rendelt a. hozzájuk siető pincérnél, majd Jutkához fordult. Látszólag kereste a sza­vakat, aztán váratlanul megkér­dezte: — Emlékszel még? Az iskolában a hátad mögött ültem és mindig huzigáltam a copfodat. A lány elnevette magát és legyintett. — Régen volt! Azóta sok min­den történt! Akkor még közénk tartoztál te is. — Hogyhogy közétek? — komo- rodott el a fiú. — Úgy, hogy akkor úttörő vol­tál! Vagy erre már nem emlék­szel? De tulajdonképpen mit akarsz? Miért hívtál ide? — kér­dezte gyanakodva a lány. Tarlódi előredőlt a széken és szemöldökei között két mély ránc keletkezett. — Egy kis elintéznivalóm van! Hallottam, hogy rólam dumáltál a KISZ-gyűlésen! Én voltam az elrettentő példa! Vagy nem így volt? Mi? Elfelejtetted talán? Ha fiú lennél, kapnál egy-két frászt, aztán eszedbe jutna, ne félj! Az­zal sem törődnék, hogy titkár vagy! De egy úriember nőre nem emel kezet, kisanyám, érted? De ha . .. Jutkát elöntötte a düh, felugrott a helyéről, de Tarlódi erőszakosan megfogta a karját és a hangja gú­nyos volt. — Aha! Menekülsz? Szólni akarsz az ifjúgárdistáknak? Na, ne félj! Most az egyszer te is bele­keveredsz legalább egy kis hepaj- ba. A szavak úgy hatottak rá, mint a hideg zuhany. Elszállt fejéből a hirtelen keletkezett düh. Nyugodt, magabiztos mozdulattal ereszke­dett vissza a helyére, s a tekinte­te belefúródott a fiú arcába, ami­kor fojtott hangon beszélni kez­dett. — Megmondom én neked a sze­medbe is, Tarlódi Imre, hogy mi a véleményem! Tudod, miért kerül­tél szóba a KISZ-gyűlésen? Azért, mert nem úgy viselkedsz, ahogy kellene! Milyen az öltözéked? Olyan vagy, mint egy bohóc! Hát illik így szórakozóhelyre menni? Nem gondoltál még soha arra, hogy az emberek miért nevetnek össze a hátad mögött? — Te mindent gúnyolsz, ami jó. ami szép! Kiröhögtél bennünket, amikor társadalmi munkára men­tünk és mindent megtettél annak érdekében, hogy a gyengébb jel­leműeket elválaszd tőlünk. Te külön utakon jársz, mindig mást csinálsz, mint mi. Amikor mi ösz- szel^zéltünk és anyák napján egy-egy cserép muskátlit nyújtot­tunk át az édesanyánknak, akkor te részegen támolyogtál haza, s reggel szegény özvegy édesanyád könnyezve mosta utánad a padlót! Amikor vasárnap délelőttönként énekkarunk próbázott, te, meg egy-két jómadár haverod ott já­rattátok motorjaitokat á nyitott ablak előtt! Valahányszor a fiatal­ság kellemesen akart szórakozni, ti mindig csináltatok valami bot­rányt! Te vagy a fő szervező! Te vagy a rosszaság, a butaság »tit­kára«. Ezért haragszunk rád. Ezért nem táncol veled szívesen rendes lány!... A te helyedben én szégyenleném magamat! Tarlódi hosszú évek óta első íz­ben jött zavarba. Nem tudta, mit csináljon. Legszívesebben neki­ment volna a lánynak, s szétmor­zsolta volna vaskos kezeivel, a sza­vak azonban megfélemlítő erővel hatottak rá. Riadtan nézett körül. Félt a botránytól. Rettegett tőle. hogy mások fülébe jut a súlyos ítéletszerű vélemény. — Úriember vagy? — A lány, aki észrevette fölényét, most már nevetett. — Tudod te, mit takar Napi 17 700 liter tejjel teljesíti túl felvásárlási tervét a Tejipari Vállalat Jól zárult a harmadik negyed­év a Tolna megyei Tejipari Vál­lalatnál. a vállalat jelentős mér­tékben túlteljesítette tervét. A terv-túlteljesítést mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a mező­gazdasági nagyüzemekben — a termelőszövetkezetekben és álla­mi gazdaságokban — kedvezően alakult a tejtermelés, a tervezett­nél jóval több tejet tudnak el­adni a vállalatnak. A harmadik negyedévben tizenhatezer hekto­literrel több tejet vásárolt fel a vállalat, mint amennyit tervezett, ami naponta IV 7000 literes túl­teljesítésnek felel meg. A ne­gyedév folyamán felvásárolt és feldolgozott tejmennyiség mint­egy 25 százalékkal haladja meg a múlt esztendő harmadik ne­gyedében felvásárolt mennyisé­get. Túlteljesítette exporttervét is a vállalat. Vajból közel ötszáz, sajtból 366 mázsával többet szál­lítottak el exportra a tervezett­nél. ez a fogalom? Úriember! Te azt hiszed, hogy ezzel nagyot mond­tál? Látod, ezzel is csak a szörnyű ostobaságodat árulod el! A volt urak titkolják, szégyenük úri mi­voltukat, mert tudják, hogy ezzel kérkedni nem ajánlatos, te meg, aki egy szegény mosónő fia vagy, ütődöttségedben urat akarsz ját­szani?! A fiú nem tudott Jutka szemébe nézni, homlokáról eltűntek a szi­gorú ráncok és arca gyermekes kifejezést öltött. Az egyre inkább megalázó, sértő szavak elkábítot­ták, akár a szesz. Nem bírta ide­gekkel. Felugrott és a kijárat felé akart indulni. Most a lány fogta meg az ő csuklóját. — Itt maradsz! Várd meg, amíg befejezem! Én csak azt mondtam, hogy milyen vagy, de arról még nem beszéltem, hogy milyennek szeretnénk látni — folytatta to­vább meglágyult hangon. — Tar­lódi Imre, én el tudom képzelni, hogy te megváltozol. Hogy te visszaváltozol olyanná, amilyen voltál! Hogy te megint a mi Im­rénk leszel! Én tudom, hogy te még akkor sem voltál a lelked mélyén rossz, amikor rossznak mutattad magad! Téged megron­tott valaki! Ne érts félre. Nem boszorkányra gondolok! Valaki másra! Valami rossz barátra! Aki­vel, amikor Pécsre mentél szakmát tanulni, szerencsétlenségedre ösz- szeakadtál. Ilyenné formált vala­mi szerencsétlen körülmény, amelybe belecsöppentél, de most más a helyzet! Térj észhez! Gye­re közénk! Várunk! Várjuk, hogy megjavulj. Bízunk benned! Segí­tünk, csak ne utasítsd vissza a ba­rátságot. Köztünk voltál az úttö­rőben és közénk való vagy most is! Azért említettem a nevedet, amikor titkárrá választottak a ve­zetőségválasztó taggyűlésen, mert fel akartam hívni rád a figyel­met, mert már akkor is a javulá­sod érdekében kritizáltalak. Karcsú, szőkehajú fiatalember lépett az asztalhoz. Az egyik ifjú­gárdista volt. — Szabad? Jutka felállt és búcsúzóul a za­vartan pislogó Tarlódira kacsin­tott. — Mit akart ez a senkiházi ? — érdeklődött gyanakodva a fiú, amikor táncolni kezdtek. Jutka a távoli sarokasztalhoz küldött még egy hosszú búcsúpil­lantást, s eltűnődő arccal vála­szolt: — Nem akart semmi rosszat, csak beszélgettünk. Éjféltájt Tarlódi köré sereglet­tek régi cimborái. Hatalmas ivá- szat kezdődött, de a »vezér« szót- lan volt alig érintette a poharat. Hajnalban, amikor a bálnak vége lett, a haverok legnagyobb cso­dálkozására Tarlódi felállt és a szava úgy hangzott, mint a pa­rancs. — Gyertek, fiúk! Segítsünk az ifjúgárdistáknak kitakarítani a kerthelyiséget. Haypál Tibor Molnár Erzsébet elvtársnő az, akiről szólunk. Hosszú idő negy­venegy év és igen nagy idő ez becsületes, szorgalmas munkában eltöltve. Neki soha nem volt sok a munka, és múnkáját mindig vidáman és örömmel végezte. Negyvenegy év óta gyors- és gép­írói, és titkári teendőit mindig felettesei megelégedésére végezte. Munkatársai egész munkásévein keresztül mindenütt szerették és tisztelték. 1960. október 15-én utoljára csukja be az iktatókönyvet., utol­jára zárja be írógépét és utoljára teszi le a tollat a munkaidő befe­jeztével a mázai bányaüzem­nél. Egy ideig bizonyosan furcsa lesz majd a szabadság, mely után már nem jön újra a munka, az üzem megszokott zsongása. De reméljük, hogy meg­szokja hamarosan és vidáman, boldogan tölti nyugdíjas éveit, még igen sokáig. Megérdemelt pihenés ez. _______________ J avaslat újabb létesítményekre Ssekssárdon Lapunkban, terjedelmes cikk­ben hírül adtuk már, hogy ter­mészettudományi múzeum léte­sül Szekszárdon a TIT szervezé­sében, néhány lelkes természet- barát, mindenekelőtt Pataki Jó­zsef ismert geológus tanár, köz­reműködésével. Amint azóta ér­tesültünk róla, a különböző szer­vek egyetértésével és támogatá­sával találkozott a tiszteletre méltó terv, a vadászok a külön­böző vadon élő állatokból aján­lottak fel kitömés és kiállítás céljára egy-egy példányt, az er­dőgazdaság faanyagot ajánlott fel a fa-vadászkastély rendbe- hozásárft, amelyet eddig a ve­gyianyag nagykereskedelmi vál­lalat használt raktár céljára. A természettudományi múzeum minden bizonnyal nagy jelentősé­gű lesz és tudományos szerepe mellett növelni fogja a megye- székhely idegenforgalmát. Az idegenforgalom várható megnövekedése azonban újabb tennivalókat is felvet. Városunk­ban nem egy feladat van még, amit nem is túlságos megerőlte­tés árán meg tudnánk oldani. — Érkezett Szerkesztőségünkhöz, a többi között olyan javaslat is, hogy létesítsenek Szekszárdon, vagy annak határában úttörőtá­bort. A magunk részéről kivá­lóan alkalmasnak tartanánk er­re a célra a Csörge-tó környékét. Ugyanott üdülőtelepet lehetne kialakítani camping-hellyel. — Mindehhez természetesen arra lenne szükség, hogy a vendéglá­tó szervek hozzák rendbe és te­gyék vendéglátásra és fürdésre valóban alkalmassá a város egyetlen tavát. Meg kell oldani a közlekedést is. Mindezekhez nem kell nagyobb befektetés, jórészt társadalmi munka felhasználásá­val meg lehetne valósítani, egy ilyen terv megvalósítására min­den bizonnyal megmozdulna a szekszárdi fiatalság. Egy másik javaslat, amely szerkesztőségünkhöz érkezett a természettudományi múzeum lé­tesítése tervének kapcsán. Léte­sítsünk Szekszárd határában ál­latkertet. Több vidéki városban már van állatkert, nálunk sem megvalósíthatatlan. Kezdetben természetesen csak szerény kö­rülmények között működne, de később a bővítésre is lehetőség nyílna. Mindenekelőtt a környék állatvilágát kellene bemutatni természetes életkörülményeik kö­zött. Később esetleg lehetne gon­dolni az állatállomány bővítésé­re is. Erre legalkalmasabb terület­nek megint csak a városont kí­vül, a Csörge-tó felé eső terület látszik. Itt már számottevő költ­ségek merülnek fel, de nem meg- oldhatatlanok, a társadalmi munkára itt is lehetne számítani és a befektetett költségek bizo­nyos idő múltán megtérülnének, (l) TTTTVTVTVWVT'rrTWTVTTTVVVVTTTVTTTVrrVTTVVVTTVVTTTVVTVVfrrWVVVTTTVVTVVtrTTWT’rTVWTVVVTTVVTVVTTTTTTVVTTVTVVVVTTTTTTVTVTTVTTTTVTTVVTTVVTTVVVTTTVTVVVTVTVVTTWWTVVWTVTTTT« Vincze Margit Szekszárd, Anna-major A gyermek-szépségversenyre úgy kell Muska Ferike Mórágy szavazni, hogy a Népújságból Bölcsföldi Erzsiké Bátaszék kivágjuk annak a gyermeknek Pilisi István Várdomb a képét, akit a legszebbnek tartunk, s Pesti Évike Gerjen azt beküldjük a Népújság címére. £]ujeniiek-$ zép j éqDei'S em/ 1960.

Next

/
Oldalképek
Tartalom