Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

1960. október 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO Nyújtott műszakban és vasárnap is dolgoznak a bonyhádi traktorosok AZT MONDJAK a bonyhádi gépállomáson, hogy ez az idei ősz »alaposan betette a kaput«. Ha nem is a szó szerinti értelme­zésben, de igazuk van. A mostani, szokatlanul rossz időjárás kétsze­resen nehezíti a gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetek őszi szántás-vetésének elvégzését. A helyzet ugyanis az, hogy a bony­hádi traktorosok többsége, kifo­gástalan időjárás esetén is csak egyoldalú szántást végezhet, mert a vidék annyira hegyes-völgyes. Ebből következik aztán, hogy egy bonyhádi traktoros csak fele annyit tud teljesíteni, mint mondjuk a bölcskei. De ha nem is könnyen, azért elvégezte volna gépállomás a termelőszövetkeze­tektől szerződésileg vállalt mun­kát határidőre, ha az időjárás közbe nem szól. De közbeszólt. S a termelőszövetkezetek több mint 8000 hold tervezett őszi vetéséből alig többet, mint ezer holdat vé­geztek el a traktorosok. Lemara­dás van a talajelőkészítésben, az aprórnag-cséplésben 'és a termé­nyek betakarításában. AZ IDŐJÁRÁS okozta le­maradást a gépállomás veze­tői és traktorosai minden lehető módon igyekeznek pótolni. A legutóbbi pénteken például a délelőtti eső után, mihelyt kisü­tött a nan. azonnal indultak a gépek. Délután ismét nagy zápor volt a környéken és csak szomba­ton délután láthattak újból mun­kához. S mert vasárnap szép idő volt, a bonyhádi gépállomás min­den üzemképes szántótraktorral a határban dolgozott. De így lesz ez a későbbiekben is. A traktoris­ták ugyanis abban állapodtak meg, hogy míg munka lesz — és az idő engedi — nem nézik az ün­nepet, dolgoznak, jövő évi kenye­rünk biztosítása érdekében. Ez dicséretes, elismerést érdemelnek érte a mezőgazdaság élharcosai. Sajnos azonban még így sincs rendben minden. Ennek ellenére indokolt, sőt nagyon fontos, hogy a mainál több gépet üzemeltes­senek éjjel-nappali műszakban. Eddig ugyanis a 84 gépből csak 17 ment két műszakban. De a terv az, hogy a héten már 42 két- műszakos gép dolgozik a gépállo­máshoz tartozó közös gazdasá­gokban. S mert kivételes helyzet van, s nincs annyi traktoros, hogy minden gépre kettő jutna, illeté­kes szervek hozzájárulásával az egyműszakos gépek kezelői a szokásos napi tíz óra helyett 12— 14 órát dolgoznak. így aztán mód van arra, hogy a gépállomás — jó idő esetén — mégegyszer annyi munkát végezzen el egy nap, mint eddig. A GÉPÁLLOMÁS GÉPKAPA- CITÄSÄNAK kihasználását nem­csak a rossz idő, hanem a terme­lőszövetkezetek gyakram mutat­kozó rossz munkaszervezése is A KISZ Központi Művészegyüttes Szekszárdon Nem zsúfolt nézőtér előtt mu­tatkozott be Szekszárdon a KISZ Központi Művészegyüttes, a te­rem falait mégis gyakran meg- reszkettette a tapsvihar. Kicsit nyomasztólag hatott a művészek­re q mérsékelt érdeklődés, hiszen pár órával előtte Sióagárdon nem maradt üres hely a nézőtéren. De aztán a közönség szívből jövő tapsa fellelkesítette az együttes fanjait s nagy odaadással, átélés­sel játszottak. rzny neves és nagy. sikerekben gazdag múlttal rendelkező együt­test láthatott a közönség. — Az együttes tíz évvel ezelőtt alakult és jelenleg mintegy 560 tagja van. Vasárnap este a szekszárdi művelődési otthon színpadán csak egy részét láthattuk az együttesnek, de ez a csoport is méltóan reprezentálta az egész gárdát. Az együttes igen sokszor lépett fel külföldi városokban, nagyigényű közönség előtt. Im­már megszokott, hogy a fesztivá­lok közönsége nagy érdeklődés­sel várja a fellépésüket. Minde­nütt siker és siker! Mindenütt el­ismeréssel beszélnek róluk a szakemberek és a más jellegű zenéhez, művészethez szokott kö­zönség egyaránt. Fiatalokból tevődik össze az együttes. Közöttük a legfiatalabb a 11 éves Buda Ferenc volt és igen meglepődtünk, amikor beje­lentették. hogy a következő szám nál ö dirigálja a zenekart. Meg­jelent a színen a pöttömnyi em­berke hegedűvel a kezében, meg­mozdultak a vonók és szárnyal­ni kezdett a zene. Minden túl­zás nélkül mondhatjuk, hogy amikor ut"^a zúgni kezdett a taps, az főként nem a prímás fiatalságának, hanem mindenek­előtt a tehetségének, kiváló sze­replésének szólt. De a többi prí­mások is kitűnően bántak a hangszerrel és csak az elismerés hangján lehet beszélni az egész zenekarról. Rab Erzsébet és Csermely Ila énekesek. Galamb Mária és Rácz István táncosok fellépése után ugyancsak a szinte szűnni nem akaró taps zúgott fel. Nagy él­mény volt hallgatni az előadott énekszámokat és látni a ritmu- sos. patinás táncot. • Visszatérve az első mondathoz — nem volt zsúfolt a nézőtér, gyér volt a Udo"''4"''' •*. Mit le­het ehhez szóin'-'! /'ki rr'ni jött el, felejthetetlen művészi él­ménytől fosztotta meg magát és bárminő okkal maradt is távol, csak bánhatja, sajnálhatja. Más­részt pedig meg kell jegyezni, hogy ez az érdektelenség nem válik dicsőségére a szekszárdi közönségnek... A történtek felett a város KISZ vezetői és fiataljai is elgondol­kodhatnának. A KISZ központi együttese tisztelte meg váro­sunkat vendégszereplésével s olyan fiatalok, akik nem hiva­tásos szereplők, de művészek s akiknek már külföld is sokat tapsolt. Úgy látszik, a város fia­talsága nem tartotta méltónak magához ezt a műsort, hiszen könnyen meg lehetett számolni a nézőtéren a fiatalokat. Mi, akik láttuk a műsort, nagy élménnyel lettünk gazdagabbak... BODA FERENC akadályozza. Arról szereztünk tudomást, hogy a közös gazdasá­gok vezetői nem mindig bizto­sítják a gépekhez szükséges ki­szolgáló személyzetet. A kakasdi Egyetértés Tsz-ben például már régen befejezhették volna a nap- raforgó-cséplést, ha a munkát jól szervezik meg. De mert a 25 em­ber helyett csak 15, sőt legutóbb mindössze 9 e'mbert küldött a ve­zetőség, a munka lassan megy, a kombájn ott áll kihasználatlanul. Kismányokon pedig a silózás be­fejezésével voltak bajok. Hetekig húzta-halasztotta a vezetőség egy silógödör megásását, ami miatt még mindig folyik a silózás. Pedig mindenekelőtt a termelő­szövetkezeti tagok érdeke, hogy kihasználják a gépeket. Remél­jük, megértik ezt, okultak á múlt hibáiból, azon lesznek most vala­mennyi közös gazdaságban, hogy a traktorosok segítségével, a le­hetőségek határán belül, mielőbb elvégezzék az őszi munkákat. Kisgyűiéseket tartottak megyeszerte A kisevű lések százait tartották megyénk üzemeiben, termelőszö­vetkezeteiben, vállalatoknál és az egyéb munkahelyeken az el­múlt héten. A kisgyűléseken részt vevők az ENSZ-közgyűlés XV. Ülésszakán elhangzottakat vitat­ták meg. különösképpen a lesze­relés és a gyarmati rendszer fel­számolásával kapcsolatos kérdé­seket. Kádár elvtárs ENSZ-ben el­hangzott beszédét a dombóvári járásban csaknem valamennyi munkahelyen csoportosan hall­gatták. Úgy nyilatkoztak, hogy Kádár elvtárs beszéde a magyar nép állásfoglalását tükrözte. A dolgozóknak imponált az ENSZ küldöttség vezetője, Kádár elv­társnak bátor és határozott kiál­lása. Többen véleményüket a kö­vetkezőkben fogalmazták meg: »Magyarország ügye a mi ügyünk, tehát intézését is bíz­zák a maevar népre!« A Dombóvári Talpfatelítőben háromszáz fő. a Paksi Konzerv­gyárban a gyár valamennyi dol­gozója részt vett az üzemrészen­ként megtartott kisgvűléseken. csoportos megbeszéléseken. A szekszárdi járásban az üze­mekben. községekben, termelő- szövetkezetekben 237 kisgyűlést, illetve csoportos megbeszélést tartottak az elmúlt héten. A kül­politikái események megtárgya­lása után a helyi problémákról beszéltek és a kisgyűiéseket ösz- szekötöpék az őszi mezőgazdasá­gi munkákra való mozgósítással. A vélemények azt igazolták, hogv bíznak a szocialista tábor erőfeszítéseiben. amely a béke megvédésére irányul. Több kis- gyűlésről üdvözlő táviratban kö­szöntötték Hruscsov elvtársat, és a magyar ENSZ-küldöttség tag­jait. fl repülőgép mentette meg a zontáaí Parasztbecsfllet Tsz 70 Sieliias árpaiáiilálát A termelőszövetkezetek összefogásának szép példája Az agronómus. Fejes Béla rosszkedvűen tért vissza a határ­járásról. Arcára volt írva, hogy baj van. — A legjobbnak ígérkező őszi árpát pusztítják a csócsárlók. Ha nem találunk ki valami okosat, akkor arról a 70 holdas tábláról jövőre nem aratunk, — mondotta. A hír hallatára sebtében össze­gyűlt a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezet vezetősége. Abban mindenki egyetértett, hogy a földre se fogattal, se géppel rá­menni nem lehet, mert a ten­gelyig érő sárban megejtett »vé­dekezéssel« csak ártanának a fejlődésben lévő növénynek. A 2000 mázsának ígérkező őszi ároa megmentéséről azonban nem mondtak le. Végül ajánlotta va­laki, hogy telefonáljanak a báta- széki Búzakalászba segítségért. Ellenvetés nem volt, bár ekkor még nem mindenki értette meg, hogyan segíthet a Búzakalász Tsz vezetősége. — Ha pár órára kölcsön adnák a repülőgépet, nyertünk — így a szövetkezet elnöke, Pálfi István. Megtörtént hát a telefonhívás és... — Szívesen segítenénk, dehát ez a gép nem a miénk. Szerződé­sünk van az Országos Növény­védő Repülőgép Szolgálattal 1200 hold föld műtrágyázására. De ha e szerv hozzájárul, mi átenged­jük egy napra a gépet. Ez csak természetes — hangzott a drót másik végéről. Ez volt szerdán, kora délután. Azonnal felhívták Zombáról Budapestet. A Bátaszéken lévő repülők direktora, Kovács István főagronómus intézkedést ígért. De nemcsak ígért, mert másnap délelőtt személyesen is megjelent Zombán, terepszemlét tartani. Nem sokkal később pedig a Pa­rasztbecsület nagy táblái fölött keringett a gépmadár. A tsz-ta- gok ekkorra elvégezték a szüksé­ges előkészületeket. A HCH ro­varirtó szer már a tábla szélén volt. fürgeuiiú úttörők nedig zászlókkal jelölték a táblában a sávokat, amely fölött a gépnek keringenie kell. Az akció sikerült. A pilóta né­hány órai munkája megmentette a szövefk-.z.ot 70 holdas árpatáb- lájának jövő évi termését, amiért mindössze 800 forintot fizetett a Parasztbecsület Tsz. A mi társadalmunk emberének szemével nézve mindez egy kicsit természetes. Hiszen manapság az egy célért munkálkodó kollektív gazdaságok és a társadalmi ter­melést szolgáló modern techniká­nak az a célja, hogy minden dol­gozó ember egyformán boldo­guljon. Mégis hadd írjuk ide: Az összefogás, az egymást segítés ragyogó példáját szolgáltatta a bátaszéki Búzakalász Tsz, az Or­szágos Növényvédő Repülőgép Szolgálattal együtt. Cukorka- és konzervkiállííás az őszi vásár alkalmából A Fűszer és Csemege Nagyke­reskedelmi vállalat a nagy őszi vásár alkalmából, reprezentatív kivitelű cukorka- és konzervkiál- lítást rendezett, amelynek nagy látogatottsága volt. A cukorká­éi^ jtá son sok újdonság volt, és tükrözte, hogy az igényeknek megfelelően nagyobb teret hódít a szakmában az impozánsabb csomagolású és drágább áru. LXI. — De mégis... Sokkal jobb len­ne. ha könnyítenél lelkiismere­teden... — Az én lelkiismeretem tisz­ta. Ez Kívül esik az ön számára érthető fogalmak körén, de én a le°nagyobb egyetértésben élek azzal, amit ön tisztelendő úr, lel­kiismeretnek nevez, s amit én l Wanda Wasilewska: HAJSZA 1 lendő úrnak«, bár ez sem hang­zott tisztelettudóbban. Sőt. volt ba találok ötven lépésről? Tud- ia-e. hopv megölhettem volna A nap nem folytatta a témát, hiszen tudta, megmondták neki a fogházirodában, hogy az el­ítélt nővére ott él Bolsevikiá­ban. Ű is cserefogolyként ke­rült ki. Hiebner elgondolkozott. Ré- veteg mosoly játszott vértelen ajkán. A pap figyelmesen nézte. A kötelességérzetnek, meggyőződés- valami bizalmaskodó színezete, ö azokat, akik üldöztek bennünket, fogoly szinte megfeledkezett az ő nek. világnézetnek mondanék. A pap nyugtalanul feszengett a széken. A fogoly udvarias hangia jobban zavarba hozta, mintha átkok zúdultak volna rá. — De tudunk olyan esetekről, hogy haláluk előtt megtértek em­berek. — Lehetséges de nem gondol- ia-e. tisztelendő úr, hogy az ilyen megtérésekben jelentős szerepet játszik az. hogy az ember pszichikuma, idegei, sőt értelmi képessége is nagyon leromlott ál­lapotban vannak? Hogy a meg­térés pillanatában nincs mindig iózan esze teljes birtokában? — Az Ur kegyelme külön­féleképpen nyilvánul meg — mondta szigorúan a pap. A fogoly elmosolyodott. — Ö. az úr kegyelme... Na­gyon nehéz vitatkozni, ha olyan megfoghatatlan fogalmakkal ope­rál. mint »az úr kegyelme«... — Nem azért jöttem ide, hogy vitatkozzam — mondta csönde­sen a pap. s most döbbent csak rá. hogy a beszélgetés formája észrevétlenül megváltozott, a fo­goly nem »úrnak« szólította, mint kezdetben, hanem »tiszte­pedig. anélkül, hogy észrevette és ma szabad ember lehetnék? volna, nem szólította már a foglyot »fiamnak«. Ez most nem lett volna helyénvaló: túlságo­san kenetteliesen csengett volna a nyugodt, világi hangú beszél­getésben. — Hiszen eleve figyelmeztet­tem önt. hogv semmiféle »lelki vigaszról« nem lehet szó. Nincs nem mögöttünk, mit tenni, tisztelendő úr. régi, rázza ezt? megrögzött ateista vagyok, kom­munista. bolsevik... — A megbánás sohasem késő. — Miben állhatna az én meg­bánásom? Bűneimet bánjam meg? S ha úgy vélem, hogy nem követtem el bűnt? Hogy csak kö­telességemet teljesítettem! — Kötelességét? Kivel szem­ben? — önmagámmal, a munkásosz­tállyal. népemmel, a történelem­mel. az emberiség jövőjével szemben! — A néppel, a jövővel szem­beni kötelességből nem kell gyil­kosságokat elkövetni. A sebesült nagy erőfeszítéssel kikönyökölt. — Gyilkosságokat? Tudja-" tisztelendő úr, hogy biztosan cél­jelenlétéről. Szeme a távolba Té­vedt A pap. aki hozzászokott a bűnbánó szavakhoz, az emberi érzések elemzéséhez, fölösleges­nek érezte magát. Itt csakugyan nem volt teendője. A sebesült fo­goly gondolatai messze jártak: odaszálltak abba a félelmetes és titokzatos országba, abba a félel­metes és titokzatos városba. s most neiji az élettől búcsúzott. — Nem az én hatáskörömbe hanem attól a várostól, mindat- t^rtozik a bíróság törvényes íté- tó', amit az a város jelentett szá- letének felülvizsgálása — felelte mára. A pap csodálkozva nézte — Tudomásom szerint az íté­let... — Az ítélet... — Hiebner gú­nyosan felkacagott. — Hát persze, az ítélet... Tud­ja-e. hogy azt a rendőrt, aki meghalt, hátulról érte a golyó? Pedig nem előttünk futott, ha­Mivel magya­szarazon a pap. — Világos... De minek beszél­gessünk ilyen kellemetlen dol­gokról? Hiszen ön. tisztelendő úr, tulajdonképpen az utolsó em­ber, akivel beszélgetek. A fogoly elcsöndesedett. ellan­kadt. Egészen más hangon szó­lalt meg újra, amelyben már nem csengett harag. — Család... Nem. hozzám sen­ki sem jön. Nincs itt senkim, akit zaklatni akarnék. — És másutt? — Van! Van valaki, akit na­gyon szeretek, a nővérem. De ő essze van. Nagyon messze. Sze­rencsére. belső fénytől megvilágított ar­cát. Lopva az óráiéra pillantott. Mé" két fogolyhoz kell mennie. Hiebner felocsúdott. — Siet. tisztelendő úr? A pap zavarba jött: — Nem. nem. miért... Ha... Imádkozni fogok... — Ahogy tetszik. Megértem, a hivatás kötelez. De érdemes-e imádkozni evv kétségkívül kár­hozatra ítélt lélekért? — Nincsenek kétségkívül kár­hozatra ítéltek. Az Ur kegyelme határtalan. A legnagyobb vétek, ha elvesztjük a reményt, ha két­ségbeesünk. (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom