Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
1960. október 9. TOLNA MEGYEI NEPTT.TSAO A premizálás tanulságai dombóvári Alkotmány Tsz-ben NAGY REMÉNYEKET FŰZTEK a dombóvári Alkotmány Tsz-ben a vezetők is, meg a tagok is a prémiumrendszerhez, amelyet tavasszal dolgozott ki a vezetőség és hagyott jóvá a közgyűlés. A prémiumrendszer lényege itt is az, hogy a terven felül termelt termékeknek egy részét kiosztják a termelők között jutalom gyanánt, a munkaegységeken felül, de a teljesített munkaegységek arányában. Prémiumot csak a terv 105 százalékon felüli teljesítéséért adnak. Ha 105 százalék alatt teljesítik a tervet, akkor nem osztanak prémiumot. A 105 és 110 százalék közötti tervteljesítésért viszont a terven felül termelt termékek 40 százalékát osztják ki prémiumként. Ahogy emelkedik a terv 110 százalék feletti teljesítése, úgy emelkedik progresszív módon az az arány is, amelyből a prémiumalapot képezik. így a tervtúlteljesítésből részesedik az egyén, de legalább olyan mértékben részesedik a közösség is. És ez így helyes, mert hisz a közösség éppen úgy hozzájárul a terv túlteljesítéséhez, mint az egyén. (Gépi talajmunkák, trágyázás, vetőmag, növényvédelem, öntözés, stb.). Az elmúlt napokban osztották ki szénából, árpából és búzából a prémiumokat. így tehát már a gyakorlat győzi meg az embert a premizálás előnyeiről és a tsz prémiumrendszerének helyességéről. Szénából 683 mázsa, búzából 209 mázsa, árpából 31 mázsa értéket osztottak ki. RÉTI- ÉS PILLANGÖSSZÉ- NÁKBÓL a betakarítást premizálták. A kaszásoknak, a gyűjtőknek, szállítóknak és a kazalrakók- nak adtak prémiumot. A betakarított rétiszéna és a pillangósok mennyisége meghaladja a tervezettet. Rétiszénából 13, pillangósokból 8 vagonnal többet takarítottak be a tervezettnél. Ebből a terven felüli mennyiségből képezték a 683 mázsás prémiumalapot és ezt a teljesített munkaegységek arányában osztották el. Legtöbbet a kaszások és a kazal- rakók kaptak, egy-egy munkaegységre 15 kiló széna értékét. A gyűjtők és a szállítók munkaegységeikre 10 kiló széna értéket kaptak. Hangsúlyozni kell, hogy a prémium nem számít bele a munkaegység értékébe, tehát a munkaegység-részesedés felett kapják ezt a tagok. így elmondhatjuk, hogy a prémium címén kapott széna értéke jelentős. Szente Mihály például több mint 10 mázsa, Martinka József 7 mázsa, Pintér Pál 5 mázsa széna értéket kapott prémiumként. Gabonából a kézi aratást, a be- hordást és a cséplést premizálták. Itt a termés értékelését, így a prémium megállapítását is üzemegységenként osztották el. A I tsz-nek két üzemegysége van, tehát a két üzemegységben az egy munkaegységre adott prémium mennyisége különbözik. Az I. számú üzemegységben munkaegységenként a kézi kaszások 7,50 kiló búza, 14 kiló árpa^ a behordok 2 kiló búza, 12 kiló árpa, a cséplők ugyancsak 2 kiló búza és 12 kiló árpa értékét kapták. A II. számú üzemegységben a kézi aratóik 4,5 kiló. a behordok 2 kiló és a cséplők is 2 kiló búza értéket kaptak. Mivel a II. számú üzemegységben az árpát a kombájn csépelte, így nem osztottak prémiumot. AZ ARATÁSBA BEVONTÁK a vasutasokat és azok is ugyanúgy részesedtek munkaegységben és prémiumban, mint a tsz tagjai. Molnár Istvánék például 543 kiló búza, Orbán Mihályék 365 kiló árpa értéket kaptak prémiumként teljesített munkaegységeik értékén felül. A dombóváriak prémiumrendszere célpremizálásnak tekinthető. Nem minden munkát premizáltak, csak a súlyponti munkákat, hogy azok jó elvégzésében érdekelté tegyék a tagokat. Az eredmény nem maradt el. Az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása gazdasági sikereket hozott. Ütem szerint, a tervezett időben elvégezték a kapások növényápolási munkáit, a széna és a gabona betakarítását és a cséplést. A tagok most már meggyőződtek arról is, hogy nem dolgoztak hiába, hisz a kapott prémiumok mennyisége és értéke messze meghaladja azt, amit vártak. Ezek a tapasztalatok ösztönzik őket most a cukorrépa, a burgonya és a kukorica betakarítására is. Cukorrépából 20—30 mázsával, kukoricából két-három mázsa májusi mor- zsolttal, burgonyából 20 mázsával magasabb átlagtermést várnak a tervezettnél. A dombóvári Alkotmány Tsz- ben a vezetőket is premizálják. A vezetők prémiumát azonban visszatartották év végéig. Azok a vezetők ugyanis, akik az egész gazdaságot irányítják (elnök, fő- agronómus, főkönyvelő) csak akkor kapnak prémiumot, ha az egész gazdaság teljesíti évi tervét. Az üzemegységvezetők csak akkor, ha az egész üzemegység, a brigádvezetők pedig csak akkor, ha az egész brigád teljesíti, illetve túlteljesíti terveit. VITATKOZNAK A DOMBÓVÁRIAK most az adminisztratív dolgozók premizálásán: jár-e prémium a könyvelés dolgozóinak a gazdasági tervek túlteljesítése után? Ezzel kapcsolatban több ellentétes álláspont is van megyénkben. Mindenesetre annyit itt megemlítünk, hogy az adminisztratív dolgozók munkája csak közvetett úton van kapcsolatban a termeléssel. A pénztáros, bérszámfejtő, anyag-, vagy leíró könyvelő munkájától nem függ közvetlenül a termelési tervek teljesítése. Ezeket a dolgozókat esetleg valami más rendszerű jutalmazással lehetne jobb munkára ösztönözni, ha ez szükségesnek látszik. Állami gazdaságainkban, ipari üzemeinkben sok példa van erre. összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a dombóvári Alkotmány Tsz-ben helyesen alkalmazták idén az anyagi ösztönzés módszerét. Sok jó tapasztalatot szereztek, amelyet más tsz-ek is bátran átvehetnek tőlük. Gy. J. Tömeges megbetegedéseket okozott a dombóvári húsboltvezető mulasztása Nemes Gyula, a dombóvári 144. számú húsbolt vezetője szeptember 20-a táján gyomorbél- hurutban megbetegedett, melynek tüneteit hasmenés formájában érezte, illetve észlelte is. Nem érezte azonban magát anyagira rosszul, hogy munkáját ne tudta volna ellátni, ezért orvoshoz nem fordult. Gondatlanságának az lett a következménye, hogy a boltban vásárolt árutól 75 személy köny- nyebb-súlyosabb fertőzést szenvedett, s megbetegedett. A hatóságot a tömeges megbetegedések vezették nyomra, aminek az lett az eredménye, hogy a boltot a dombóvári közegészségügyi felügyelőség lezáratta, s a benne talált mindennemű áruféleséget megsemmisítette. Nem felel meg a valóságnál-, az a széles körben elterjedt hír, hogy a nevezett boltvezető elhullott vagy beteg állatokat dolgozott volna fel, ellenben az igazság az, hogy az egészséges húsárut gondatlan eljárásával megfertőzte. Nemes Gyula boltvezető ellen az eljárás folyamatban van, és súlyos mulasztásáért meg fogja kapni méltó büntetését. 9%efn> 7 A gerendák békén pihentek ” helyükön. Felnőttek, megöregedtek, szakállt eresztettek, majd nagyokat nyögve gondoltak a halálra. Közben a szú a fában kivájta évezredes járatait. Egész udvarházak keletkeztek már, szú cselédséggel, szobalánnyal, zsellérrel, akik beszolgáltatták a tizedet, meg robotoltak. Rég megették már a falban lévő részt és a gerendán ott ült a jótétlélek, aki óvta az egészet a leszakadástól. Egyszerre az egyik gerenda épp akkor, amikor a vezérszú egv nagyot rágott rajta, megroppant. Még egy reccsenés, lehullott egy kevés por. majd fal és fával kevert törmelék. Ezt a takarítónő gyorsan fölsöpörts és nem maradt más nyoma a mennyezeten, mint egy széles repedés, olyanforma, mint amikor eső után megrepedezik a föld. A teremben ketten ültek, a kupacvezér meg a famulusa. — Nini!... Reped... — mondta a főnök álmosan. — Reped... — visszhangozta a famulus hasonló hangon. — Repedtebb, mint tegnap — szólalt meg ismét a kupacvezető. — Repedtebb... — mondta a jobbkéz. — Hadd repedjen, nem a miénk... — Nem a miénk... — így a visszhang. Ezzel nagyjából vége is lett volna. A szúnemzetség mérnökei jelentős eredményekkel gazdagították a szú-geodéziát és felfedezték, hogy a fal nem ehető és a gerenda véges, a falon túl nem folytatódik. Történt eközben, hogy egy építész keveredett arra. Felnézett a falra és megszólalt: — Az ott reped. — Reped... — mondta a kupacvezető. — Le fog szakadni. — így a szakember. — Annyi baj legyen — legyintett a kupacvezető. — Magukat meg becsukják — mondta elmélázva, csak úgy magának a szakember. A kupacvezető egyszerre leír- hatatlanul éber lett. — Szó sem lehet! Nem a miénk az épület! — Az nem, de maguk látják, hogy reped és maguk laknak itt. A felelősség ott lebegett fölöttük, mint egy ronda kopasznyakú kondorkesélyű és nagyot rikoltott. A kupacvezető ágálni kezdett: — De könyörgöm, drága kartácsán! A felelőség nem l-hc1 p miénk! Azé, akié az épület. Mi meg már szóltunk az ingatlan- kezelőnek is. — Van róla papír? — kérdezte a szakember, elárulva ezzel az átlagost jóval felülmúló szak- képzettségét. A kupacvezető egészen elhűlt: — Papír? , — Az! — Az nincs! — Hát az baj! A felelősség a maguké! Ha vállalják... — tette még hozzá, és szava úgy koppant, mint a börtöncella kulcsának kattanása, A kupacvezető legalább is olyannak hallotta. — Jól adja! — tört ki. — Hogy mi vállaljuk a felelősséget! Ki hallott olyat! Hát ezért vagyunk mi itt? Fönn a lámpán a felelősség nagyot rikoltott. — Én semmi körülmények között nem vállalom a felelősséget — szólt közbe a hivatalsegéd, megtartva azt az aranyszabályt, hogy elsősorban az nem vállalja a felelősséget, akinek úgy sincs semmi felelőssége. Egyszerre mindenki felfedezte a repedést. — Kupacvezető kartárs! örüle- tesen reped! Nini, mekkora! A kupacvezetőre rá se lehetett ismerni, olyan fürge lett. — Famulus kartárs! Szerkessze meg a meinnyezetleszakadási jegyzőkönyvet! Küldjük el a részlegvezetőnek! Jelentsük, hogy a hivatal mennyezete a leroskadáshoz közel áll. Hatalmas repedés tátong. Költségvetési fedezet nem áll rendelkezésünkre, ezért leérjük azonnali hathatós intézkedésüket. mert ellenkező esetben a felelősséget nem áll mó- dunfcb-- tovább vállalni. A felelősséget húzza alá kétszer! A részlegvezető a haját tépte. Még hogy nem vállalják a felelősséget azok a gazemberek! Az én nyakamra varrják! Hát mi az a felelősség, hogy csak úgy albérletbe adják?! — Hogy szakadna rátok a plafon! — és fölnézett, hátha fog az átok. Vesztére! A felelősség ott tollászkodott a lámpa- ernyőn és nagyot rikoltott. A részlegvezető megborzongott és máris fogalmazta a levelet a területvezetőnek. A területvezető a kerületvezetőnek. A kerületvezető meg a központnak. A központ meg vissza a kupacvezetőnek. A kupacvezetö meg vissza a részlegvezetőnek, az tovább a területvezetőnek stb. stb. A felelősség meg fölborzolta a tollát és egy ideig mérgesen ri- koltozott. Na. nem olyan sókáig! A hangja mindig élesebb lett, de egyúttal halkabb is. A nyaka lassan olyanná vált. mint a kopasz. öreg ráncosnyakú lúdé. Utoljára még egyet rikoltott, azzal beadta a kulcsot. A plafonleszakadási jegyzőkönyv meg műfajjá változott, al- száma lett. felszáma, külzete. meg felzete. A népes szú-nem- zetség meg eszi tovább szorgalmasan a gerendát, míg az majd egyszer meg nem únja. reccsen egy utolsót és laposra nyomja mindazokat, akik alatta nyüzsögnek. De nem lesz semmi baj. mert a felelősség már régen meghalt, és mire újra feltámadna, nem lesz már kit felelőssé tenni, mert ahhoz meg kellene állapítani, hogy ki kezdte. Ez pedig már lehetetlen. Szöllösy Kálmán Tpßennek-s zépséíj verse tu/ 1960. V ' ** Pálmai Béla Dombóvár Riegl Marica Bonyhád Tóth Gyöngyi Bonyhád Kovács Miklós Szekszárd Baller Veronika Paks A gyermek - szépség v erseny r e úgy kell szavazni, hogy* a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújsái g címe,
