Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

1960. október 4. TOT,* A WWÍTFT WfPTTJSAO 3 A régi párttagok fjrökre emlékezetes, kedves emlék marad számomra a régi párttagok bizottságának első, vidéken megtartott ülése. A ta­nácskozáson a hatvan esztendős mozgalmi múlttal rendelkező nyolcvan éven felüli ozorai Né­meth Imre bácsi mellett voltak 1919-es kommunisták, Horthy sö­tét rémuralma ellen küzdő illegá­lis harcosok és akadt olyan is, aki Dél-Amerikában lépett a kom munisták soraiba, vagy a spa­nyolországi Nemzetközi Brigádok hősi harcában edződött kommu­nistává, az egyik szénmarástól pettyes arcú bányász pedig, akit a tanácskozás előtt utoljára a moszkvai Seremetyevói repülőté­ren láttam, a francia partizá­nok között tevékenykedett. Tolna megye régi párttagjai első vidéki ülésüket Ozorán tar­tották! Ozorán, amely szimbólu­mává vált a szabadságért és a szocializmusért való küzdelem­nek Tolna megyében. Perczel Mór népfelkelő harcosai itt verték meg Jellasicsot, aki a reakció szolgálatába állt és a szabadság ellen tört. Ebben az időben az ozorai példára figyelt fel az ország! A sötétség elleni harc, az elnyomás gyűlölete to­vább szállt az apákról a fiúkra. 1905-ben a belső úri bitangok fojtogató uralma ellen, Ozorán robbant ki megyénkben az első aratósztrájk, s eldördült az első lövés, amely a szocializmus esz­méjét magáénak valló részesarató életét kioltotta. 1919-ben itt ta­lálható a legerősebb kommunista alapszervezet és a Horthy-ura- lom idején itt működött a legna­gyobb lészámú illegális sejt. Felemelő érzés egy fiatal kom­munista számára, ha a párt idős harcosai között ülhet. A barát­ságos tekintetek valamikor szuro­nyokkal néztek farkasszemet, a frissen borotvált arcokon néhány évtizeddel ezelőtt csendőrtenyér csattant, s a körülöttem lévők kö­zül sokan hónapokig, vagy éve­kig élték a politikai foglyok ne­héz, kietlen életét. Akkor lettek kommunisták, amikor nagyon nehéz volt kom­munistának lenni. Amikor bitó- faerdő rémítette az embereket, a kommunizmustól, amikor a leg- kisel H "ilenszegülést véres meg­torlás követett. Éhező családot hagyott maga után, akit a kakas­tollasok az utcán végigkísértek. Tomboltak az emberi mivoltuk­ból kivetkőzött hóhérlegények, árulás fekélye ette bele magát a mozgalom testébe, de a kommu­nizmus nagyszerű gondolatát mégsem sikerült kiirtani a nép­ből. A hogy a munkában, harc- ” ban megkeményedett, rán­cokkal barázdált arcokat nézege­tem a régi párttagok tanácskozá­sán, önkéntelenül is Majakovsz­kijnak, a nagy szovjet költőnek sorai jutnak eszembe. Évek küszködése s korgó koplalása parancsolt a vörös zászló alá minket. Ahogy a zsalut otthon nyitjuk ki naponta, úgy nyitottuk ki Marxnak minden kötetét, de olvasnunk se kellett, szívünk kidobogta: melyik táborhoz kapcsol örök kötelék. Igen! A nagy proletárköltő szavakba öntötte azt, amit az ozo raiak, szekszárdiak, paksiak tes- tet-lelket ölő szegénysége, dühe és elkeseredettsége érzéssé for­mált, azzá az érzéssé, amely a kommunisták táborába irányítot­ta, rendkívül veszélyes időkben is az embereket. Akik körülöttem ülnek és szép csendes szóval tanácskoznak itt, az ozorai pártháznál, a mártírok nemzedékét képviselik. Küzdőtár­saik nagy része meghalt. Na­gyon sokan meghaltak! 1919-ben akasztófák szegélyezték a megye falvainak utcáit! Volt idő. amikor megfeledkez­tünk a régi harcosokról! Soka­kat igazságtalanul félreállítot­tak közülük akkor, amikor ál­maik, amelyekért évtizedekig harcoltak, valóra váltak. Nem ta­nultunk eleget tőlük, s szörnyű árat fizettünk érte ötvanhatban. Ma más a helyzet! Soha ekkora szeretet, tisztelet és gondoskodás nem övezte a párt régi harco­sait, mint most. Nőtanácshosás Bátasxéhen Zsúfolásig megtelt a kultúrház nagyterme Bátaszéken vasárnap délután. A községi nőtanács hí­vására jöttek össze asszonyok és leányok. hogy meghallgassák Bolyás Józsefné. a községi nőta­nács titkárának beszámolóját az elvégzett munkákról, és a nőmoz­galom előtt álló feladatokról. Részt vett a tanácskozáson Szűcs Imre elvtárs. a községi pártbi­zottság titkára is. Rozgomyi Pálné elvtárső meg­nyitó szavai után az úttörők egy csoportja köszöntötte az asszo­nyokat. »Tudjuk, hogy értünk, a mi szép életünkért dolgozik és harcol a nőtanács. ígérjük, hogy jó tanulással, szorgalommal fog­juk mi, gyermekek és úttörők, meghálálni mindazt, amit értünk tettek és tenni kívánnak« mon­dotta egy kis úttörőleány, majd egy-egy szál virágot adott át a jelenlévőknek. Bolyás elvtársnő a nőmozga- lom feladatairól szólva többek között arról is beszélt, hogy az új életet kezdett községben az asszonyok eszére és szivére nagy szükség van. Ezután megválasztották az új községi vezetőséget, mert eddig külön volt a tsz-nek és a község­A Babits Társaság irodalmi estje Kisdorogon A Babits Mihály Irodalmi Tár­saság vasárnap este irodalmi estet rendezett Kisdorogon, a mű­velődési otthonban. Az irodalmi esten Tolna megyei írók és köl­tők mutattak be műveikből. nek is. Most pedig tsz-község lett Bátaszék. így egy a cél: a tsz megerősítése. Majd a nőtanács bizottságait — szociális, kulturá­lis. egészségvédelmi, stb. — vá­lasztották meg. Ezt követően színes műsorral szórakoztatták a megjelenteket az iskolások és óvodások. LVI. 69. A vádlott kimérten, nyugodtan beszélt. — S felteszem a kérdést, mi az oka, hogy én, lengyel forra­dalmár, aki egész életemben a lengyel nép szabadságáért küz­döttem, most, amikor Lengyel- országot függetlennek tekintik, a vádlottak padján ülök? Az az oka, hogy a burzsoá állam ellen­sége vagyok. Az elnök, aki egész idő alatt mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal ült, nyugtalan lett. Felkap­ta a fejét jegyzeteiből, és a be­szélőre tekintett. — A lengyel állam... Guminski ceruzájával megko­pogtatta az asztalt. — Kérem, ne térjen el a tárgytól. Nem népgyűlésen va­gyunk, hanem bíróságon. — Nem térek el, csak meg akarom magyarázni, hogy én, aki kora ifjúságomtól a haza szabadságáért, függetlenségéért és boldogságáért küzdöttem, miért kerültem a vádlottak padjára a szabad és független Lengyelor­szágban. — Hogy miért került ide a vád­lott, arra vonatkozóan kimerítő I magyarázattal szolgált a vádirat. példóf a Ifjú generációnk sokat tanulhat tőlük. Tanulhatunk bátorságot, helytállást, hősiességet, interna­cionalizmust. Tóth elvtárs, a mázai bányász, aki 1942-ben a franciaországi bá­nyavidéken fasiszta vonatszerel­vényt röpített a levegőbe, tisztá­ban volt azzal, hogy az elpusztí­tott német fasiszta szerelvény ál­tal a magyar fasizmus is gyen­gül. Tisztában volt azzal, hogy a reakció nemzetközileg szerve­zett erői ellen a haladó erők nemzetközi összefogásával lehet csak harcolni. A munkásosztály hősies harca többféle irányban hatott. Németh Imre bácsi beszélt nekem ebéd­közben Baranyai Jánosról, az ozorai katolikus papról, aki 1919- ben a direktórium mellé állt és kivetkőzött a papi ruhából, mert rádöbbent, hogy az igazság a „rongyosok” oldalán van. A régi párttagok szerény emberek. Nem kérkednek, nehéz őket szóra bírni, ha a hősi múlt felől érdeklődik valaki... Egyik sem vonult „nyugalomba”. Ma is cselekvő harcosai a párt­nak, nevelik a fiatalabbakat. El­járnak úttörő-ülésekre, s megta­lálhatók a fegyvert forgató mun- kásőr-századok gyűlésein is. Sokat beszélnek a névadókról, a mártí­rokról, akiknek nevét az úttörő- csapatok, a KISZ-szervezetek és a munkásőr-századok zászlaira hímezték, a mártírok valamikor küzdőtársaik, elvtársaik, barátaik voltak. Sok fiatal kommunistát isme­rek, akit ők neveltek! Sok fiatal kommunista úgy néz a régi párt­tagra, mintha az apja, vagy a nagyapja lenne! Az egyik dere­sedé hajú elvtárs, aki nagyon sok gondot fordít az ifjúság nevelé­sére azt mondta: „Ha nem nevel­nénk fiatal kommunistákat, úgy járnánk, mint az a házaspár, aki után nem maradnak utódok”. Bonyolult, sokoldalú munkánk közepette, ha néha elfáradunk, gondoljuk azokra, akik fáradha­tatlanok voltak, ha nehézségeink támadnak emlékezzünk rá, hogy nekik sokkal nehezebb volt, ha néha apró áldozatot követel tő­lünk nagy ügyünk, idézzük fel -az ő nagy áldozatvállalásukat. Sosem felejtem el azt, amit az egyik idős elvtárstól hallottam ezen a tanácskozáson: A legma- gasztosabb ér-zés csak az lehet egy ember életében, ha akkor, ami­kor utolsó óráit éli, megelége­detten pillanthat vissza életére, amelynek minden energiáját az emberiség szebb, gazdagabb, bol­dogabb jövőjéért áldozta. HAYPÄL TIBOR I TÁVIRATOK NEW YORKBA: Forró üdvözletünket küldjük • • • Tolna megye dolgozói nagy figyelemmel kísérik az ENSZ-köz- gyűlés 15. ülésszakának eseményeit és táviratokban juttatják ki­fejezésre véleményüket a folyó eseményekkel kapcsolatban. íme néhány távirat. "Forró üdvözletünket küldjük Hruscsov elvtársnak, a szovjet delegáció vezetőjének és valamennyi elvtársnak, akik az ENSZ- ben a világbéke ügyéért harcolnak és a testvéri egymás mellett élést segítik a szocialista és kapitalista államok között. További sikeres munkájukhoz erőt. egészsé-et kívánnak: Dunaföldvári Cipész Ktsz dolgozói.* »Elvtársi üdvözletünket küldjük az ENSZ 15. ülésszakán részt vevő szovjet, magyar és valamennyi olyan delegációnak, akik azért fáradoznak, hogy az emberiség számára szabad, békés, boldog életet teremtsenek. Munkájukat nagy figyelemmel kísér­jük és bízunk abban, hogy az er edményes lesz. Tolna megyei Népbolt pártszervezete.« "Kedves Kádár elvtársi A Mázai Téglagyár pártszervezete és dolgozói feszült figyelem­mel kísérik az ENSZ-közgyülés 15. ülésszakának munkáját. Ar­ra kérjük, hogy utasítson vissza minden kísérletet, mely a ma- í gyár nép belügyeire való beavatkozásra irányul. Juttassa kifeje- ' | zésre ismételten, hogy a magyar nép végérvényesen a szocializ- S mus útjára lépett. Erről az útról semmi le nem téríthet, szocia- ji lizmust építő munkánkban senki meg nem akadályozhat bennün- ,1 két. Ehhez azonban a béke biztosítása szükséges. És a békét csak (’ a Szovjetunió kormányának leszerelési javaslata, annak elfogadása biztosítja. Ezzel szűnik meg a hidegháború, és a népek végérvé- 11 nyesen a béke útjára tudnak lépni. S Kívánunk munkájához sok sikert. Mi valamennyien hűségünk- ről biztosítjuk és még szorosabban felzárkózunk a szocializmus 11 zászlaja mögött. < Mázai Téglagyár dolgozói.« Benke Valéria művelődésügyi min*s?ter fart képviselői beszámolót megyénkben A népfront-bizottságok terveiből Rendkívül mozgalmasnak ígér­kezik a Hazafias Népfront-bizott­ságok élete, munkája az elkövet­kező két hétben, megyénk köz­ségeiben. Számos helyen tarta­nak járási vagy községi nép­front-bizottsági és elnökségi ülé­seket, amelyeken a téli oktatás feladatait beszélik meg. Természetesen ezen kívül más problémákról is tárgyalnak majd. Gyulajon például a községi nép­front-bizottsági ülésén az október 10-én tartandó magyar—vietnami baráti est megrendezésének rész­leteit tárgyalják meg. Szekszárdon október 8-án a já­rási titkárok jönnek össze, hogy megvitassák az 1961-es év költ­ségvetését. Oktober 12-én a nép­front megyei bizottsága tart ülést, amelyen a nyári népfront-mun­káról szóló beszámolót vitatják meg. A két hét alatt népfront-bizott­ságaink több béke- és baráti es­tet rendeznek és sor kerül két helyen képviselői beszámolóra is. valamint népfront-estekre és jogi tanácsadásra. j Magyar—német baráti estre ke­rül sor október 5-én Bonyhádon, az NDK 11 éves jubileuma al­kalmából neves német művészek részvételével. Népfront-est kere­tében október 5-én Szálkán lesz külpolitikai tájékoztató. Ugyan­ezen a napon Gyünkön, a gimná­ziumban jogi tanácsadást tarta­nak. Az október 6-i varsádi nép­front-esten Koch Róbertról emlé­keznek meg. Hőgyészen október 8-án Tolsztoj-emlékestet rendez­nek. Békegvűlés keretében kül­politikai tájékoztató lesz októ­ber 12-én Nagyszókelyben. Benke Valéria művelődésügyi miniszter, megyénk országgyűlési képviselője e hónapban két he­lyen tart megyénkben képviselői beszámolót, október 12-én dél­előtt Szakadáton és délután Kö­les den. Ugyanezen a napon a dúzsi népfront-bizottság tagjai tp-szta" latcsere-látogatást rendeznek a kurdi termelőszövetkezetbe. Ok­tóber 14-én Kisdorogon tart bé­keest keretében külpolitikai tá­jékoztatót a helyi népfront-bizott­ság. Wanda Wasilewska • . HAJSZA A közönség soraiban valaki szaggatottan, idegesen felneve­tett. Az elnök a csengő után nyúlt. — Csöndet kérek. Hiebner egészséges kezével a padra támaszkodott. — A vádiratot enyhén szólva egyoldalúnak tartom. Éppen az ügy lényegét nem érinti. A mun­kásosztály helyzete Lengyelor­szágban, a provokációs rendszer, a terror... A ceruza kettőzött eréllyel ko­pogott... — Ha a vádlott nem veszi tu domásul figyelmeztetésemet, megvonom tőle a szót! Marad­jon a tárgynál. Mit kér a vád­lott az utolsó szó jogán? — Nem kérek semmit. Ha sze­retnék még élni, akkor is csak azért, hogy tovább szolgáljam a munkásosztály ügyét, ha pedig halálra ítélnek, igazi forradal­márhoz méltóan fogok meghalni. Leült. A közönség halkan ösz- szesúgott, — Rutkowski vádlott? — Nincs mondanivalóm. — A vádlott lemond az utolsó szó jogáról? — Lemondok. Amúgy sem en­gednének beszélni. Az elnök elvörösödött. — Ez a megjegyzés legalábbis nem helyénvaló. Rutkowski ajka gúnyos mosoly­ra torzult. De hallgatott. — Kniewski vádlott. Kniewski már régóta küzdött a gyöngeség ellen, amely egyre jobbal elhatalmasodott rajta. At­tól tartott, hogy lecsúszik a pád­ról, bármennyire tartotta is Hen­ryk. Érezte, hogy a hasán át­ázott a kötés, a seb vérezni kez­dett. Időnként az ügyészt meg a bírákat valami ködfátyolon ke­resztül látta. Már csak az ér­dekelte, hogy mielőbb vége le­gyen az egésznek. — Lemond róla — szólt helyet­te Rutkowski, de az elnök mái ügyet sem vetett a formaság eme megsértésére, — A bíróság tanácskozásra vo­nul vissza — jelentette be han­gosan. • 70. A terem felbolydult. Az újság­írók a telefonhoz rohantak, egy részük a védők köré sereglett. — Mit gondol, ügyvéd úr? Duracz felemelte fáradt sze­mét. — Maguk is láthatják. — Meglepetések mindig lehet­ségesek. — Attól tartok, hogy itt sem­miféle meglepetés nem várható. A terem sarkában a joggya­kornokok élénken tárgyalták a nap eseményeit. — Ami Kniewskit illeti, nem fér hozzá kétség. Hiszen ez egé­szen más eset. — Még ott van a kegyelmi jog; — Meglátjátok, csak ezt a ket­tőt fogják halálra ítélni. Kniews­kit börtönbüntetésre ítélik. Az újságírók közölték szer­kesztőségükkel : — Tanácskoznak. Tartsátok ott a szedőket. Mihelyt kihirdetik az ítéletet, telefonálok... Hogyan? Csaknem biztos két halálos íté­let. Igen, igen, kettő biztos. — Lassan múltak a percek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom