Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-29 / 256. szám
I960, október 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A párt- és termelőszövetkezeti vezetők szerepe a KISZ-taggyűléseken IVapjainkban az élet minden 1 ' területén felpezsdült, megelevenedett az ifjúsági élet. A KISZ-kongresszusi előkészületek, a vezetőség-, és küldöttválasztó taggyűlések eredményes munkáról tanúskodnak. KISZ-en kívüli fiatalok százait vették fel tagnak a közelmúltban lezajló taggyűléseken megyénk' területén. Az ifjúság lelkes munkája magára vonta politikai szerveink, s mondhatnám úgy is, egész társadalmunk figyelmét. örvendetes tény, hogy szokatlanul nagy számban jelentek meg nagy tapasztalatokkal rendelkező, régi pártmunkások a KISZ-taggyűléseken és segítettek a fiataloknak. A régebbi KISZ-taggyűléseken ritkán jelent meg általában az alapszervezeti párttitkár, vagy valamelyik pártvezetőségi tag, a most zajló taggyűléseken viszont szinte kivétel nélkül képviselteti magát a pártszervezet. A régi, nagy tapasztalatokkal rendelkező kommunisták jelenléte helyes irányban befolyásolta az ifjú kom munisták tanácskozásait, a részükre elhangzott javaslatok emelték a taggyűlések nívóját. Amikor az egyik újonnan megválasztott alapszervezeti KISZ- titkárral beszélgettem erről a kérdésről, azt mondta: „Attól félek, hogy a mostani segítés csak kampányszerű. Ha elmúlik a kongresszus, akkor megint csak félévenként egyszer látjuk párttitkárunkat taggyűlésünkön.” 'T'ekinthetjük-e az ifjúsággal való foglalkozást kampányfeladatnak? Magukra hagyhatjuk-e a KISZ-szervezeteket? Helyes-e az a szemlélet, amely szerint az ifjúság neveléséért egyedül a KISZ felelős? Úgy hiszem, mindegyik kérdésre tagadó választ adhatunk! A vezetőség- és küldöttválasztó taggyűléseken kialakult helyes módszert, a párttitkár, vagy valamely pártvezetőségi tag részvételét az ifjú kommunisták tanácskozásán, állandó szokássá kell tennünk. Nem elég a KISZ-tit- kár negyedévenkénti, vagy fél- évenkénti beszámoltatása! Az ifjúsággal szót érteni, az ifjúságra hatni csak akkor tudunk, ha nem sajnáljuk azt a havonkénti néhány órát, amelyet közöttük kell töltenünk. E kérdés vizsgálatánál egy másik probléma is jelentkezik. Legutóbb a gyönkj járásban tanulmányoztuk az ifjúsági munkát. A huszonnyolc KISZ-alapszervezet ; többsége a termelőszövetkezethez tartozik. Az alapszervezetek 90 százaléka meghívta taggyűlésre a termelőszövetkezet elnökét is, s az elnököknek alig 25 százaléka jelent meg az ifjúság tanácskozásán. Érdeke lenne-e a termelőszövetkezetnek, a termelőszövetkezet ve zetőségének, hogy az elnök vagy az aronómus ott legyen a KISZ- gyűlésen, hogy vázolja a fiatalok előtt a legégetőbb gazdasági feladatokat, s buzdítsa, lelkesítse őket a munkára? Nem az ifjúságban levő óriási erő és energia lebecsülése-e az, ha a meghívást nem veszik figyelembe a termelőszövetkezet vezetői? Megjavítják a vízellátást a patronálok A várongi mezőgazdasági termelőszövetkezetet a Dombóvári Vasipari Ktsz patronálja. Az ipari szövetkezet tagjai már több alkalommal jártak a mezőgazda- sági szövetkezetben és minden esetben jelentős segítséget nyújtottak az építéshez, szereléshez. A vasipari szövetkezet lakatos brigádja most elhatározta, hogy november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig — a »hivatalos* felajánláson felül — megjavítják a tsz- istállóban a vízellátást. A mélyfúró vállalat kilencvennyolcezer forintos költséggel mélyfúratú kutat készített a szövetkezetnek. A kút azonban kevés vizet ad és az állatok itatásához lajtokban kell még napjainkban is a vizet szállítani. A patronáló ipari szövetkezet segítségével megoldják a vízellátást. Szívó gázmotort szerelnek a kútra és ennek segítségével egy pár lovat és egy tsz- tagot tudnak a gazdaságban más munkaterületen foglalkoztatni. A szivattyú üzembentartása alig több, mint 20 forintba kerül. A lakatos brigád a jövő hét közepén kezdi meg a szivattyú felszerelését. A gyönki járás 1058 kiszis- tája közül annak ellenére, hogy az alapszervezetek többsége szövetkezeti alapszervezet, csak 137 tsz-tag. A többi fiatal jelentős része, különösképpen a lányok, szövetkezeti családtagnak számítanak. A KISZ-taggyűlés tehát a szövetkezeti családtagok mozgósításának is fontos fóruma lehet. Hol tudtak kellőképpen mozgósítani? Ott, ahol a gazdasági vezetők közül is volt valaki a KISZ-gyűlésen. Valaki, aki vázolni, elemezni tudta a gazdasági helyzetet. Aki programot tudott adni hozzászólásával a segítség- adáshoz! Aki a legsürgősebb gazdasági tennivalókra felhívta a fiatalok figyelmét. Szép példát mutat a gyönki járás, sőt az egész megye termelőszövetkezeteinek a felsőnánai termelőszövetkezet ezen a téren. A község termelőszövetkezetének elnöke rendszeresen részt vesz az ifjúság tanácskozásain, lelkesíti a fiatalokat, felhívja figyelmüket a legégetőbb gazdasági nehézségekre, segítségüket kéri, s ennek eredményeként, a fiatalok tettekkel válaszolnak. A felsőnánai fiatalok ebben az évben már közel ezer társadalmi munkaórát végeztek. tT a az ifjúsággal való fog- lalkozást pártszervezeteink és termelőszövetkezeteink vezetői a jövőben állandó feladatnak tekintik, ha az ifjúság tanácskozásain pártvezetőségi tagjaink és termelőszövetkezeti vezetőink részt vesznek, s nevelik, buzdítják, felvilágosítják a fiatalokat és nem szégyellenék bizalommal segítséget kérni tőlük, ak kor az eredmények az ifjúságban levő óriási energia kellő fel- használása folytán, jelentősen növekedni fognak. H. T. Erről is beszélni kell: Vacsora előtt Egyik szombaton ismerőseimnél beszélgettünk sűrű cigaretta- füst eregetése közben. A férfinép a politikai eseményeket tárgyalta, bizalommal a béke fenntarthatósága iránt. Közben előkerült egy üveg bor is — és ittunk. Nem volt rá különösebb alkalom azonkívül, hogy szombat volt és a világon bizonyára valaki született koccintásunk pillanatában is. A ház két asszonya — ismerősöm felesége és anyósa — kívül tett-vett. Szokásos szombat délutáni munkájukat végezték; takarítottak, söpörtek, készültek a vasárnapra... Később azután ők is csatlakoztak hozzánk, helyet foglaltak az asztal mellett. A beszélgetés témája egyszerre megváltozott. Míg eddig a politikáról, a város életéről beszélgettünk, egyszerre leszűkült a téma a család életére, s még közelebbről nézve a dolgot a család szombat esti és vasárnap déli életére. Ugyanis arról folyt a vita, a hölgyek kezdeményezésére, hogy mi legyen a vacsora estére és mi az ebéd vasárnap délben... A két vitatott dolog közül is — mivel a szombat este volt a közelebb — az előbbi kapta a nagyobb fontosságot. Volt aki csülökpörköltre szavazott azzal az indoklással, hogy ha már vasárnap rántotthús lesz, egy alkalommal bevásárolható a lábszár, vagy csülök is. A fiatalasszony kolbászos lecsót ajánlott, azon egyszerű oknál fogva, hogy rövidesen lejár a szezonja és később csak kész ételként lehet majd kapni a paprikát, s használják ki a lehetőséget, lakjanak jól vele ma este... A néni csak igazgatta fej kendőjét és mosolygott. Hosszú ideig mindéin megnyilatkozása csak annyi volt, hogy intette a fiatalokat, végül is nehogy összevesz- szenek, inkább mindkettőjük kedvére főz: egyiküknek lecsót, a másiknak pedig csülökpörköltet nokedlivel. Amikor ezt elmondta, ismét hallgatásba bur- kolódzott, figyelte a tovább röpködő érveket. Talán megunta, amikor ismét megszólalt. — Gyerekeim! Ti nem emlékezhettek rá, hadd mondjam el... Amikor mi, boldogult apátokkal, fiatalok voltunk, egyszer azon vitatkoztunk — talán éppen szombati napon, mint most — hogy mi legyen a vacsora. A fiatalasszony elnevette magát, s megjegyezte, hogy lám. már akkor is volt vita a vacsorán. — Várjál lányom — intette le az anyja. — Azon vitatkoztunk, hogy zsíroskenyeret együnk, vagy kenyeret zsír nélkül egy kevéske hullott almával, amit a faluból kaptunk, merthogy a cse- lédháznál nem volt gyümölcsös. Kevés zsír volt a bődön ben, csak annyi, hogy a levesbe jutott egy kanálhegynyi — meg kellett gondolni, hogy kenyérre tegyünk-e belőle... A fiatalok hallgattak, mintha misem történt volna, a néni pedig lassú léptekkel a konyha felé indult, s csak az ajtóból szólt vissza: — Nem árt néha arra is gondolni, hogy hogyan volt régen.« No, mi legyen a vacsora? A fiatalok mindketten egyszerre mondták. — Amit a mama kíván... (buni) Száztíz család új otthona EGY HETE MÜLT, hogy kiadós eső áztatta a földet. Azóta szik- | kadt az út, az őszi, csípős szél I megfújta már a tengelyig érő, keréktörő »utat«. Uj városrésze ez Szekszárdnak, azelőtt Paskum- nak hívták, most már Kertváros nevet adott a nép ennek a csaknem kétszáz villával beépített területnek. Kulturális hírek Jól sikerült Iregszemcsén Szend rei József, a „Lesz még gyümölcs a fán” című regény szerzőjének irodalmi estje. Az iregszemcsei- ek várakozással tekintettek a fiatal író látogatása elé, aki előadása után még hosszasan beszélgetett olvasóival. * Rövidesen megjelenik az ozorai múzeum évkönyve. Az ozorai múzeum, amely a község fölött magasodó impozáns várban helyezkedik el — mint ismeretes — figyelemre méltó tevékenységet fejt ki a környék történelmi emlékeinek feltárásával és összegyűjtésével. Az évkönyv, amely a napokban elhagyja a nyomdát, részletes ismertetését adja a múzeum tevékenységének s ezért a Tolna megyei múzeumbarátok érdeklődésére tarthat számot. * Novemberben átadják rendeltetésének a pusztahencsei új művelődési otthont. Ezzel a paksi járásban nem marad egyetlen olyan község sem, amelyben ne működnék művelődési otthon legalább két-három helyiséggel. * Megyeszerte megnőtt az igény a Déryné Színház vendégjátéka iránt. Több községből jelezték, Kertváros. Három évvel ezelőtt kezdték építeni az első házat. Ma a kétszázadiknál tartanak. Villasorok, a villák előtt virágos kert, sokhelyütt az építtetőnek még kerítésre sem jutott pénze, de már a virág díszük a ház előtt... Keskeny betonlap-járda a fő út, ezen lehet viszonylag épkézláb , „ . - . eljutni az új városrészbe, a kertlonncrol, szeretnek, ha a Déryné városon túlra, a sorházakhoz. műsorával jviert új városrész ez is. Száztíz j családnak épít az állam lakást itt, ahol száz éve még mocsár a többi között Nagydorogról, Kaj- dacsról, Pusztahencséről, Sárszent Színház legközelebbi felkeresné a községet. író—olvasó találkozókat szervez a paksi járási könyvtár. Ezekre a találkozókra a mezőgazdasági szakkönyvek szerzőit hívják meg és ott megbeszélést tartanak a könyvekről, valamint mezőgazdasági szakkérdésekről. volt... A kettes épület falegyenben áll. Az utolsó sor téglát gimnazisták rakják fel — érettségizett kőművesek lesznek majdan, most csak hetenként egy napot jönnek dolgozni. — Politechnikai oktatás, ielentös felajánlások születtek a bonyhádi járás KISZ-szervezefeinek vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésein A bonyhádi járás KlSZ-szer- vezeteinek vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésein említésre méltó termelési felajánlások születtek. A lengyeli szakiskola fiataljai 500 óra társadalmi ínunkéval segítenek az őszi betakarítási munkák végzésében a helybeli termelőszövetkezetnek. Kismányokon a fiatalok egynapi társadalmi munkát ajánlottak fel. Kisdorogon a KISZ-taggyűlés résztvevői vállalták, hogy a termelőszövetkezetnek 5 vagon gabona elszállításában segédkeznek, s az eddig raktárnak hasznait helyiséget, tár sadalmi munkával átalakítják klubhelyiséggé. A bonyhádi járás KlSZ-vezető- ség- és küldöttválasztó taggyűlésein 100. új tagot vettek fel a KISZ-be. érettségizett kőművessegéd; mindkettő új fogalom, csakúgy új a város is. Uj és nemes az elhatározás is: téglaépületbe, korszerű lakásokba hozza a tanács a szur- dikok lakóit... A nyolcas épületre már nincs gond, csak a tetőt kell rárakni és bevakolni, s jöhet az új lakó... — Az még nem megy olyan könnyen — majd az év végén! Akkor fejezzük be a munkát, akkor adjuk át a várost — világosít fel Mészáros Sándor barátom, művezető, aki felépítette már sokadmagával az elmúlt években a nagymányoki bányászlakótelepet. ÉS AMINT JÁRJUK AZ ÉPÜLŐ HÁZAK KÖZÖTT a méteres sarat, — gépkocsi csak farolva tud kihajtani — megtudom, hogy egy hónapja kezdték csak itt igazán a munkát. Tizenhárom házat építenek itt egyszerre. Tizenhárom házat — hetvenöt lakással. És a terv úgy szól, hogy még az idén át kell adni az egész komplexumot. — Átadjuk, de kevesebb »ha« kellene — mondja Nagy Károly főművezető — és több anyag. — Van építőanyagunk — teszi hozzá sietve — ebből nincs hiány. Két sorsdöntő »ha« van: az egyik az időjárás, ha kedvező lesz egy kicsit is, akkor nem lesz baj. A másik »ha«: idejében kell kapnunk Kecskemétről a tetőszerkezetet. És van még néhány vállalati »ha« is, de ez egyik sem veszélyes, kiabálunk és lesz majd elegendő létszám, nyílászáró - szerkezet és üveg is... És akkor szilveszterkor már száztíz lakó köszönti új lakásában az új évet. Az építésvezetőség irodája az egyik leendő lakás. A konyhában az iroda, a szobában a hálóterem, a kamrában a ruhatár. — Ilyen lesz a lakás — mutat körbe Nagy Károly. — Húsz négyzetméteres szoba, svédpadlóval, 10,6 négyzetméteres konyha, másfél négyzetméteres kamra. Hat ilyen lakás lesz egy tető alatt. A lakáshoz kis udvar és WC is tartozik. A villanyt bevezetjük, a víz meg a lakás előtt lesz. Félkomfort. Pillanatnyilag ez a módszer a legjobb. Lakást kell adnunk, mielőbb és minél többet. — Társadalmi munkások... — Igen, akartam mondani — és könyvet vesz elő Nagy Károly az íróasztalból, — volt egy mulatságos esetünk. Kilenc elvtársnő jött a könyvtárból. Nagyon szorgalmasan dolgoztak. Dicséret illeti őket, de sajnos, csak másnap derült ki, hogy másik munkahelyre kellett volna menniük társadalmi munkára, de hát mi is szívesen fogadtuk őket... A társadalmi munkások is sokat segítenek. De a munka oroszlán- része a miénk. És mint látja — az építkezés ütemtervét mutatja — a tervvel együtt haladunk... A TORNÁCON ÁLLUNK. Előttünk tehergépkocsik, lovaskocsik küszködnek a tengelyig érő sárral, a tizenötös blokkban Kuti Elek brigádja építi az ifjúsági házat, a tizennégyesre Máté János kubikos brigádja rakja fel a födémgerendát. jobbra tőlünk, már az elkészült hat sorház sorakozik. csinos, pasztellszínekben, virágos udvarokkal. — Ünnepelünk szilveszterkor? — kérdem búcsúzóul a két művezetőtől... — Igen, ünnepelünk. Száztíz kulcsot adunk át egyszerre, száztíz családnak, száztízen költöznek új otthonukba az év végén.„ (Pálkovácfi)
