Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-27 / 254. szám

18(>0. október 27. TOJNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Őszi sz.mm.mlis a sióagárdi Béke Tsz-ben Eredményes a szocialista brigádok munkája Tíz esztendeje immáron annak, hogy Sióagár- cjon termelőszövetkezet alakult. A maroknyi kis csoportnak — mert hiszen mindössze huszonegy ta­got számlálnak a gazdaságban — oly sok buktatón kellett átver­gődnie az elmúlt 10 évben, hogy azt leírni is sok volna. Az ala­kuláskor gazdasági felszerelése, jószágállománya, nagyüzemi is­tállója és irodája nem volt a szö­vetkezetnek. De amikorra az 1956-os gazdasági évet kezdték, révbe jutott a gazdaság. Volt szarvasmarha-istálló, volt sertés- fiaztató, közös állatállomány és megvolt a központ is. Ekkor vi­szont bekövetkezett a katasztró­fa. Az egész falut elöntötte a je­ges árvíz. Odalettek az istállók, s a földek is kevés termést ad­tak ebben az esztendőben. A kora tavaszi jeges árvíz után ősszel bekövetkezett az ellenforrada­lom. Mire a helyzet konszolidá­lódott, a kis szövetkezet ott állt úgyszólván semmi nélkül. De az embereknek az újba, a fejlődésbe vetett megingathatatlan hite legyőzött minden akadályt. Bi­zonyság rá, hogy a Béke Tsz tag­jai eljutottak a máig, az 1960-as év őszéig, amikor is számot vet­hetnek elért eredményeikkel. A számvetés sokat mond Arról győz meg, hogy a közös gazdaság tagjai értenek a nagy­üzemi gazdálkodáshoz. Ma ugyan iS olyan fejlett állattenyésztés van ebben a közös gazdaságban, hogy párját ritkítja a környéken. Az alig több mint 200 holdon gazdálkodó szövetkezetnek 48 szarvasmarhája, 10 anyakocája és 57 hízó disznója van a kö­zösben. Vagyis minden egyes tagnak van a szövetkezetben egy tehene, egy növendékmarhája, 3 hízó disznója és majdnem egy fél atnyadisznója. Mindezt az ál­lam nyújtotta lehetőségek ki­Idős vasutasoknak nem újság a tél. Megszokták már a hóziva­tarokban, fékbódéban töltött zord téli napokat. A tél azonban min­den évben próbára teszi a vasút személyi állományát. Az idén különösen nagy feladat előtt áll­nak a vasutasok. A szokásosnál sokkal több árut kell elszállítani, és az idén sem marad el a tél, bár a vasutasok legszívesebben mindig nyarat kívánnak... A dombóvári állomás vezetői, szakszervezeti bizottsága meg­kezdte a télre való felkészülést. A Vasúton jelenleg is sok az olyan dolgozó, aki az első telét tölti az idén munkában. Az »első teles« dolgozók oktatása, felké­szítése a téli nehezebb munkakö­rülményekre az idősebb dolgozók feladata. A szakszervezeti bizott­ság és a főnökség kezdeménye­zésére az idén is idős tapasztalt munkások mellé osztják be az első-teleseket. Kioktatják az új dolgozókat, hogy a sikos vago­nokon, az állomások területén to­latás közben hogyan kell közle­kedni, hogy a balesetet elkerül­jék. A télre való felkészülés egyik szakasza ez. A másik fon­tos tényező pedig a dolgozók vé­dőruhával való ellátása. A na­pokban bizottság vizsgálta meg, hogy minden dolgozónak van-e téli ruhája, és a hiányt néhány napon belül pótolni tudjuk. A szolgálati főnökség és a tö­megszervezetek vezetői meg­kezdték a téli munka zavarta­lanságát biztosító intézkedések végrehajtását. A tervek szerint két hét múlva már felkészülten várják a telet a dombóvári vas­utasok. Az idén sokkal jobb kö- riilmények között tudják majd a remtette meg a tagság, ami nagy szó. A sióaggrdi Béke Tsz tagjai csajcnem kivétel nélkül vala­mennyien éveik óta dolgoznak eb­ben a közqs gazdaságban. Qttvan például a Wittner-család, a Béke- család, amelyből hárman, sőt a szezonmunkák idején öten dol­goznak a közösben. A szövetke­zeti parasztok pedig szorgalma­sak Sióagárdon. Igazolja mindezt az a tény, hogy nemcsak az állat- állomány szép, hanem a termés­átlagok is jók. Búzából 13 és fél, burgonyából 120, cukorrépából 180, kukoricából pedig 35 mázsát takarítottak, illetve takarítanak be minden holdról. A termények betakarítása most folyik. A cu­korrépa, a burgonya és a kuko­rica nagyobb részét már behord- ták a határból. Az elmúlt hetek­ben, ugyanis annak ellenére, hogy szinte szünet nélkül esett az eső, a tagság mindéin nap ki­ment a határba. Ezzel magya­rázható, hogy legkésőbb novem­ber közepére, minden őszi mun­kát elvégeznek a sióagárdi Béke Tsz tagjai. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk a sió­agárdi szövetkezeti gazdák ez évi jövedelmének alakulását. Nézzük hát ezt is... Mivel az állattenyész­tés jól jövedelmez, és a nagy­üzemi parcellákat mintaszerűen megműveltek, kedvezően alakult az egy munkaegységre jutó ré­szesedés. A vezetőség előzetes számításai szerint á tervezett 32 forinttal szemben 42 forint jut az idén minden munkaegységre. De juthatna mégegyszer ennyi, ha... Igen, ha nincs a jeges ár, ami miatt újra kellett építeni az is­tállókat és közel 100 ezer forin­tot ráfordítani a központi épület rendbehozására. Az újjáépítés költségeit az állam előlegezte, aminek egy részét most vissza kell fizetni. Vagyis közel 200 ezer forintot törleszt az állam­téli zord időjárásban végezni munkájukat az állomás dolgozói mint a múlt években. Történelmi emlékeink szem­pontjából nevezetes dátumhoz kö­zeledünk. 250 évvel ezelőtt 1710. október 29-én fogták el a laban­cok Rákóczi hűséges tábornokát, Béri Balogh Ádámot, midőn an­nak lova átugorván a Cinka-pa- takot, elesett, s az üldözők elől nem tudta megmenekíteni gaz­dáját. A szabadsághős elfogatásának helyét egy fa — amely Balogh Ádám fája néven ismeretes — és emléktábla jelöli. A megye és város lakossága minden megbecsüléssel ápolta Balogh Ádám emlékét. Ezt pél­dázza a többi között az a Tolna megyéből 1870 decemberében kelt, a Magyar Történelmi Tár­sulatnak küldött levél, amelyet a társulat 1871. április 6-i választ­mányi ülésén felolvastak. A le­velet a Századok, a Magyar Tör­ténelmi Társulat közlönyének 1871. áprilisi száma közli. »Tekintetes Társulat! A folyó évi October 15-én kelt, és a f. évi September 8-kán dúlt vihar által letört úgynevezett Balogh-fája helyén, az 1710-ik év October 29-én ott rabul esett szabadsághős "Béri Balogh Ádám mai szemben az idén ez a kis szövetkezet. Ismétlem, ha ez az adósság nem lenne, akkor ebben az esztendőben közel 100 Jorintot érne minden munkaegység a Béke Tsz-ben. Ennek ellenére is elégedett a tagság, hiszen átlag­ban 22 ezer forint jövedelme lesz a szövetkezetből egy-egy férfi­tagnak. A nők átlagban 200 munkaegység-értéket dolgoztak, ők mintegy 9 ezer forintot kap­nak a megtermelt javakból. Eh­hez jön a háztáji, ami szintén ki­tesz pár ezer forintot. A sióagárdi szövetkezet tagjai nem is panaszkodnak, a 42 fo­rinttal nagyon is elégedettek, hi­szen a 10 éves szövetkezet az idén második alkalommal oszt 40 forinton felül minden munka­egységre. Igaz, sokat dolgozott az egész tagság, de munkájuknak meg is van a gyümölcse. A nem lebecsülendő jövedelem mellett I ugyanis szilárd gazdasági alapját teremtették meg a jövő évi gaz­dálkodásnak, annak, hogy tovább emelkedjék a tagok közösbeli jö­vedelme. NAGY CSOKOR fehér ősziró­zsát szedett, fekete ruhába öltö­zött, a megindult a temető fe­lé. Ködös októberi délután volt. A szél szaggatta a fákról a sár­guló leveleket Nehezére esett a meredek domboldal megmászása. Szórást érzett a szíye táján. Négy év óta a szíve rendszertelenül működik. Négy évvel ezelőtt, amikor az első fegyveres összetűzésről hírt hallott, vad félelem szállta meg a fia miatt, s akkor fájt életé­ben először a szíve. A domb tetején levő fenyőfa­liget után következett a temető. Botladozó lábakkal lépdelt a ke­resztek között, s megállt egy vi­lágos szürke sírkő előtt. A sírkő­ről oyális alakú üveggel védett, süllyesztett képből a fia nézett rá és mosolygott. Mindig mo­solygott, amíg élt. Vidám fiú volt. A piroscsillagos tányérsap­kát félrecsapva hordta, s minden mozdulata a fiatalság végtelen erejét, lobogó lelkesedését sugá­rozta. emlékére emelendő szobor tár­gyában hozzánk intézett átiratá­ban foglalt hazafias indítványt o kegyelet azon érzelmével fo­gadtuk, melyet történeti emlé­keink lelkűnkben mindenkor keltenek; — és miután ezen szét­tört emlékhez a történelem által fűzött név: Béri Balogh Ádám neve hazai történelmünk, de ki- válólag megyénk története leg­becsesebb emlékeinek egyike, — azért teljes méltánylattal fogván fel a Tekintetes Társulatnak ezen dicső és gyászos emlék megörö­kítése tárgyában hozzánk intézett felhívását: az abban foglalt haza­fias eszmét egyhangú lelkesedés­sel karoltuk föl, és annak léte­sítésére mai napon tartott köz­gyűlésünkben megyénk számos tagjaiból — mellékelt határoza­tunk szerint — küldöttséget ala­kítván, ezen küldöttségünket minden szükséges lépések foga­natba tétele iránt megbíztuk. Mely intézkedésünkről midőn tisztelettel értesítenénk a Tekin­tetes Társulatot: hazafiúi biza­lommal tartjuk fenn a Tekinte­tes Társulat becses ajánlatának annak idejében leendő igénybe vehetését. Kelt Szegzárdon, az 1870-ik évi A dombóvári járási pártbizott­ság kétnapos titkári értekezletet tgrtott. Az értekezlet első Papján — amelyen a községi alapszerve­zetek titkárai vettek részt, — a tsz-ben folyó őszi munkák meg­gyorsításáról, az árutermelési tervek teljesítéséről és a zár­számadások előkészítéséről tár­gyaltak. A második napon az üzemi titkárok részvételével a szocia­lista munkabrigádok működésé­ről, szervezéséről volt szó. A be­számolót Tengerdi Gyula elvtárs, a JB ipari osztályának vezetője mondotta, s felhívta a patronáló üzemek figyelmét a tsz-zárszám- adások előkészítésében való rész­vételre. A beszámoló felett indított vi­tában az üzemek párttitkárai a szocialista brigádok eddigi ered­ményeiről beszéltek. Papp Géza elvtárs, a MÁV-forgalom párt- titkáFa arról számolt be, hogy a náluk működő 23 brigád közül 5 elérte a szocialista brigád címet. A szocialista brigádok munkája jó hatással van a dolgozókra. Tervszerűbb a munjta és az el­maradók is igyekezned elérni a 100 százalékos szintet. Elmon­dotta azt is, hogy a 6. brigádnak A NÉMA TEMETŐ ködös le­vegőjében váratlanul egy szörnyű képet idéztek felzaklatott gon­dolatai, elerőtlenedett teste ráro­gyott a nedves sírhalomra, és hangosan felzokogott. Szörnyű volt az utolsó találkozás! Az örökké mosolygós arc mereven, deirmedten, mozdulatlanul tárult elé, amikor a lepedőt, amellyel letakarták, félrevonta, s az egyik szemet nem lehetett lecsukni. Véres üreg tátongott a kitépett szem helyén és sötét, megalvadt vér tapasztotta össze a homlok­ra hulló, szőke hajtincseket. Egyetlen támaszát, öregségének egyedüli reménységét veszítette el, s a bánat úgy kísérte nyo­mon négy éven keresztül, mint az árnyék. Először szívből jövő fájdalmas imákban keresett vi­gasztalást, de amióta fiának egyik küzdőtársa, a gyilkosságokra buz­dító hercegprímásról beszélt ne­ki, nem tudott imádkozni. Meg­kínzott anyai szívének minden fájdalma gyűlöletté és szeretetté változott. Szívébe zárta azokat, akik fiával együtt küzdöttek, egy december hó 13-ikán és követke­ző napokban folytatva tartott bizottmányi közgyűlésünkből. Tolnamegye közönsége.« A közlöny a továbbiakban be­számol arról, hogy »A választ­mány örvendetesen tudomásul veszi a nemes vármegye szíves válasziratát, s bizodalmát fejezi ki az iránt, hogy az ekképp lel­kesen fölkarolt eszme, a f. vár­megye hazafias közönségének nemes buzgólkodása folytán, úgy a hazai történelemnek, mint a derék Tolnának díszére, nemso­kára ténynyé v ál and«. Az emlékmű, amely feltehető­leg e kezdeményezés nyomán ál­líttatott fel, még ma is megvan, a város lakossága becsben tart­ja. Bizonyosan eljön még annak az ideje is, amikor nagyobb, dí­szesebb művel állíthatunk em­léket Béri Balogh Ádámnak. Ad­dig is helyes figyelembe vermi a jövő évi, a városalapítás 900. év­fordulójának megünneplésére ki­dolgozandó program összeállítá­sánál, hogyan lehet az idegenfor­galmi városnézésekbe bekapcsol­ni az emlékmű és az elfogatás helyének megtekintését. Is jq volt a teljesítménye. Ennek ellenére nem kaphatták meg a szocialista brigád megtisztelő címet, mivel a brigád tagjai meg­sértették a szocialista együttélés elveit. A fűtőháznál igen hasznos kezdeményezés indult el. A mű­szakiak patronálják a szocialista brigádokat. Igen figyelemreméltó az is, hogy a feltételek egyik pontjaként beiktatták: a szakmai oktatásban a brigád tagjainak el kell érni az ötöst, de legalább a négyes tanulmányi eredményt. A talpfatelítő üzemben 10 brigád teljesítette a szocialista brigád feltételeket. Az üzemben igen jó a versenynyilvánosság: táblákon ismertetik a brigádok eredmé­nyeit. A vita tanulságait Tengerdi elvtárs összegezte. Felhívta a jelenlévők figyelmét a szocialista brigádok szervezésének szüksé­gességére és ugyanakkor óva intette a párttitkárokát a for­mális, a bürokratikus módszerek alkalmazásától. Szocialista mó­don élni, dolgozni és művelődni. Ezt a célt tűzik maguk elé a szo­cialista brigádok és ez a cél nem egy versenyszakaszra, hanem egész életre szól. sorban álltak, együtt néztek szem be a halált hozó ólomdarabok­kal, s gyűlölte, szenvedélyesen gyűlölte a másik oldalt, a gyil­kosok, az állattá vedlettek táborát. Érezte, hogy a sáros föld hi­dege átüt a vékony ruhán, fázni kezdett, de nem tudott felállni. A görcs még soha nem szoron­gatta ilyen vad erővel a szívét; Amikor homlokát a sírkőhöz nyomta, úgy tűnt, mintha sister­gő, izzó vasdarabot helyezett vol­na jégre. Gondolatai rendszerte­lenül, zavarosan kószáltak fejé­ben. A kicsi fiát látta. A gügyö­gő, tipegő, egyéves, arany ha jó kisfiút. A férje mindig arról áb­rándozott akkoriban, hogy mes­terembert nevel belőle. Kőmű­vest. Hogy egy fokkal jobb sor­sa legyen, mint napszámos ap­jának volt. Ö azonban két fok­kal . emelkedett magasabbra. Épí­tésztechnikus lett. Legutóbb, amikor szüreti szabadságon volt, arról beszélt, ha leszerel, beirat­kozik az egyetemre... Többé nem hallotta a hangját. A száját bar­bár kezek hasították fel, egészen a füléig... Fehér kendővel volt felkötve az álla... MEGAKADTAK GONDOLA­TAI, zsibbadni kezdett a teste; Csak tompán érezte a szívfájást. Mielőtt azonban elveszítette volna eszméletét, óvatos gyöngéd, ke­zek nyúltak a hóna alá. Ahogy felemelték, s felnyitotta a szemét, megint látta a sírt; Fiatalok álltak körülötte, s fehér őszirózsa-csokrok tömege borított mindent. A lányok szemében, akik átka­rolták, s erős karjaikkal megaka­dályozták, hogy összeessen, könny csillogott. Egy fiú verset mon­dott. Büszkén szárnyaltak a sza­vak, akár a magasröptű, gyors madarak. A jeges bánat, ami a szívét szorította, kezdett felenged­ni. Ünnepi érzés lett úrrá rajta. A fiatalok sűrűjéből vörös se­lyemzászló emelkedett ki, s a zászlóra arany betűkkel az ő fiá­nak nevét hímezték. A feléje irányuló tekintetekből szeretet és tisztelet sugárzott. Rászáradtak ar cára a könnyek. Forróság árasz­totta el a szívét. Szerette volna magához ölelni a körülötte álló fiatalokat, akiknek szemében ugyanazt a lelkesedést látta, amit a fiáéban, aki álmaiban gyakran visszatért hozzá. A fiát nemcsak ő fájlalja. a fia emlékét nem egyedül őrzi. A fia örökre beírta nagy áldozatával nevét a felnö­vekvő ifjú nemzedékek szívébe* mert a hevéből hősi példára ösz­tönző, lelkesítő zászló lett. HAYPÁL T1EÜJ4 használásával, saját erejéből te­li félre készülnek a dombóvári vasutasok Bódogh Mihály szb. titkár Október 29-én lesz 250. éve Béri Balogh Adám elfogatásának FElSfÁRADI KÖNNYEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom