Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. október Egy „sorsúIdőzött író" igazi portréja — Uram! Nem ismer? Benedek Pál vagyok, üldözött magyar író. — Ez volt a bemutatkozás. Már az író mivolt is gyanúsnak tetszett, ugyanis nem ilyeneknek képzelik és ismerik az emberek az írókat, az üldözött jelző meg egyenesen kétségessé tette minden jövőben elhangzó szó és mondandó igazságát. De hallgassuk csak. t— Uram. Éhezem és szomjazom. Nincs hely ahová nyugalomra lehajthatnám fejemet. Hét nap óta nem ettem. Hányódom a világban, sorsüldözötten, A jó emberek könyörü- letére apellálhatok csupán. Üldöz a sors, üldöznek az emberek, üldöz a társadalom. Üldöz mindenki. Költeményeimmel új barázdát vágok a magyar ugaron. Hintem az új hit magvát, hogy majd szárbaszökkenve egyszer gyümölcsözzön drága hazánk üdvére. Ezt hallgassa meg uram. — S ezek után következett a vers. Az első. Szörnyű volt. Lángoló szívek adtak egymásnak találkát az első strófában, a lobogó máglya tetején: S a sok szív, a sok lángolás végül is összeolvadt valami fertelmes zagyvaságban, amit mindennek lehet nevezni, csak éppen költeménynek nem. — Tetszett hallani!? Ez az egyik költeményem. Zseniális ugyebár? Láthatja rajtam kérem, hogy igazi lírikus vagyok. Nekünk lírikusoknak ugyanis homlokunkba lóg a hajunk. — Adynák is, József Attilának is. És talán nem vagyok szerénytelen, ha magamat is ide sorolom. Ez is a mi elhivatottságunkat mutatja. — Uram. Sorsüldözött magyar író vagyok. Tengődöm a világban. Keresem a nyugalmat. S a jó, az igaz emberek könyörületességére vagyok kény telén támaszkodni. Bízom benne, hogy ön megért engem. Nem üldöz el, hanem belátja elesettségemet. A férfi, akinek mindez és az ezen kívül lévők is adresszál- tattak, akkor közbeszólt: — Mennyire van szüksége? — Egy ötvenes, kéremalázattal... — Húsz. — Harminc... — Húsz. ' — Akkor egy húszas. Alázatos tiszteletem. Nem rendült meg hitem az emberek jóakaratában. Uram ön megerősített abban a hitemben, hogy bízni kell és nyugodtan alapozni az emberek támogatására. — No, isten áldja, jóember. Ezzel Benedek Pál elbúcsúzott, hogy a sors különös kegyéből és önön szélhámosságából másnap új helyen tűnjön fel. A kórházban. Újabb szín: A kórház belgyógyászata. Szereplők: Orvos, nővér, betegek és Benedek Pál »író«. Orvos később elmegy. Nővér: Diktálja be az adatait. Benedek Pál (későbbiekben B. P.): Hagyjanak. Ne üldözzenek. Még itt is tönkretesznek. Nincs nyugtom egy percre sem. Nővér: Az adatait. B. P. Üldöz a sors, üldöz a büntetés, amit isten mért rám az ő nagy kegyetlenségében. Jajj! Ezt nem lehet kibírni. Adj uram nyugodt elmúlást bűnös lelkemnek. Ne kínozzanak. Hagyjanak. Megőrjít a büntetés, elomlók a sorscsapások rettenetes súlya alatt... Betegek: Hagyja, nővérke, majd megnyugszik. Nővér: Én hagyhatom, de ez vagy bolond, vagy részeg. B. P. további viselkedése tökéletesen igazolja a nővérke megállapításait. Dokumentálja mindezeket további magatartása és a penetráns szeszgőz, amely betöltötte az egész kórtermet. Reggel. Súlyos, nehéz napra ébredt hősünk. Szívbajjal szállították ugyanis a kórházba, s a szívbajosokat szigorú diétára fogják. Gyümölcs volt a reggeli, gyümölcs az ebéd, a vacsora ugyanaz. Hősünk reggel húzta a száját, délben lázadozott, este undorral fordult el a tányértól. Húst reklamált A betegek egy napon keresztül hallgatták meséjét. A nap fénypontját jelentette, amikor a nővérkének felolvasta egy versét. Saját verset — így jelentette be. A vers elhangzott, a nővérke csodálkozott. Néhány percig szóhoz sem jutott. — Ugye nagyszerű — kérdezte a költő. — Az. Csodálatos. ■— Elhiszem. — Remekmű. — Bizony, ha mi költők nagyot akarunk alkotni... — De ennek a versnek van egy hibája. — Hogyhogy hibája? Ennek a versnek? — Pontosabban nem is versnek, hanem... — Hanem? — Ezt a verset nem ön írta, hanem Ady Endre. Egyébként címe: A fekete zongora. * S lehetne még tovább sorolni a történteket, hiszen Benedek Pál napokig részeltette abban a kétesértékű megtiszteltetésben városunkat, hogy itt-tar- tózkodott. Többnyire részeg volt és mindig szélhámosko- dott. Becsapott és félrevezetett tudatlan embereket és sokszor már olyan magatartást tanúsított, hogy joggal tételezhetjük fel, Benedek Pál már klinikai eset és ideggyógyászati szakprobléma, amellett, hogy tett« hivatalból üldözendő cselekménynek számítanak. A szomorú az egészben az, hogy akadtak emberek, akik hittek neki, hitelt adtak szavának, hacsak szánalomból is, segítették és lehetőségét adták,, hogy tovább szélhámoskodjék. Benedek Pál soha nem volt író. Ma sem az. S minden jóérzésű ember, de legelsősorban az irodalom munkásai nevében a leghatározottabban tiltakozunk azellen, hogy szélhámosok és vitatható szellemi színvonalon álló emberek az irodalom becsületébe gázoljanak. Jelen írásunk legyen intő példa azoknak, akiket Benedek félrevezetett és azoknak, akik ki vannak téve a jövőben a félrevezetés veszélyének. Parásztai György Szívvel — szívesen Amikor a Tamási Járási KISZ Bizottságon Schulcz József elvtárs járási KISZ titkár aziránt érdeklődött, hova küldjék a pénzt, amelyet Schilling Ferenc szekszárdi lakos részére gyűjtöttek a Meggyes-pusztai kiszedek, hirtelen nem tudtam miről van szó. De amikor kezembe vettem a gyűjtöivet, egy csaknem elfelejtett újsághír jutott az eszembe, amelyben arról volt szó, hogy Schilling Ferenc Szekszárd, Bak- ta-köz 2. szám alatti háza, istállója, állatállománya, összes ingósága a tűz martaléka lett. Annak idején a megyei tanács hozzájárulásával társadalmi gyűjtés indult a tűzkárosult Schilling Ferenc megsegítésére. Ebbe a gyűjtésbe bekapcsolódtak a Szekszárdtól 40—50 kilométer távolságra eső Meggyes-pusztai kiszesek is. Ahogy elmondták — személyesen nem is ismerték Schilling Ferencet, csak annyit i tudtak róla, idős ember, akinek Újjáválasztották a vezetőséget, megválasztották a küldötteket a szekszárdi kórház KlSZ-taggyűlésén Csütörtökön délután taggyűlést tartott a szekszárdi kórház KISZ-szervezete. A KlSZ-szerve- zet taggyűlésén részt vett dr. Kovács Károly igazgató-főorvos, Eszenyi Antalné, a kórház párttitkára, dr. Fodor László adjunktus, a pártszervezet vezetőségi tagja, a KISZ-szervezet patronálója. A taggyűlése a városi KISZ-bizottságot Pálinkás István elvtárs képviselte. A vezetőség beszámolóját Rei- mann Jánosné elvtársnő, a vezetőség titkára tartotta. A taggyűlésen új vezetőket és küldötteket választottak a KISZ- szervezet tagjai. minden vagyonkája elégett. Aztán érdeklődtek, s megtudták azt is, hogy az illető veterán harcos volt, aki a tanácsköztársaság idején, mint vöröskatona harcolt. Megtudták azt is, hogy mint egykori agrárproletár sorsközösségben volt a Meggyes-pusztai hajdani cselédekkel. Ez a felismerés indította a fiatalokat arra, hogy részt vállaljanak a tűzkárosult Schilling Ferenc nehézségeinek megoldásában. A maroknyi, 15 fős KISZ- szervezet hozzáfogott a gyűjtéshez és a 47 házszámú kis településen 466 forintot gyűjtöttek szívvel-szívesen. Manapság sokat beszélünk a fiatalokról. Dicsérjük őket, megmondjuk azt, ami jó. És bíráljuk, sőt esetenként szidalmazzuk is a rászolgálókat a pernahajder huligánokat. Sokan, különösen akkor, ha negatív dolgokról van szó hajlamosak az általánosításra, s egy kalap alá veszik a fiatalságot. Ezek szívesen beszélnek arról, hogy a fiatalság nevelésével »baj van«. Meggyes-puszta kis település. Egy termelőszövetkezete és egy iskolája van, de becsületükre válik az a nevelési módszer, amely- lyel a fiatalokkal foglalkoznak. Meggyes-pusztán már eredményeket hozott a szocialista nevelés, s a fiatalok körében is kialakulóban van az új típusú, a közösségért áldozatot hozni tudó szocialista ember. POZSONYINÉ NAGY SIKER a Pécsi Szimfonikus Zenekar szekszárdi hangversenyén Nagy izgalmak előzték meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar immár hagyományossá vált szekszárdi hangversenyét csütörtökön. A délutáni diákhangversenyen a volt megyeháza nagytermének villanyvilágítása felmondta a szolgálatot és az a gyereksereg, amely első ízben vett részt szervezett diákhangversenyen, hosszú várakozás után is csalódottan távozott. Már-már úgy látszott, hogy az esti hangversenyt sem lehet megtartani, de hét órára mégis kigyúlt a fény és az öreg megyeháza nagytermének falai ismét olyan sikernek, olyan ünneplésnek lehettek tanúi, amely sokáig emlékezetes lesz a szekszárdi zenekedvelők, de a fiatal pécsi zenekar tagjainak a körében is. HATÁRTALAN fegyelmezettség, széles skálájú színezés, a zongoraversenynél nagyfokú alkalmazkodókészség jellemezte a2 együttes játékát, amelyben az idősebbek szolgáltatták a tapasztalt- ságot, a fiatalok pedig a tüzet és a lendületet, őszintén szólva nem tudjuk, hogy az együttes játékából a mindig fényesen csillogó hegedűhangot, a fafúvósok finom hangvételét emeljük-e ki, vagy pedig azt, hogy a csellók és bőgők, nemkülönben a brácsák milyen nagyszerű alapot adtak az együttesnek. A zenekar különösen a Glinka nyitány kitűnő előadásával aratott megérdemelt, nagy sikert, de ragyogó együttes produkció jellemezte a Mozart Esz-dúr szimfónia előadását is. A közönség tomboló lelkesedésére a nyitány fináléját, valamint a szimfónia Minuetto tételét a zenekar megismételte. AZ EST SZÓLISTÁJA, Husek Rezső, a zeneiskola kitűnő művész-igazgatója volt, aki ezúttal zenekarkísérettel csillogtatta meg kivételes képességéit. Különösen a második tétel sikerüli nagyszerűen, amelyben a mór ismert virtuóz-készségén felül olyan erényeket csillogtatott, amellyel maradéktalanul tárta fel a beetho- veni muzsika mélységeit. Teljesítményének értékét nagy mértékben növeli az a körülmény is, hogy a világítási zavarok miatt főpróba nélkül került sor az előadásra. Antal György, a pécsi zeneélet fáradhatatlan szervezője most is biztoskezű karmesternek bizonyult, akinek a kezében a 48 tagú együttes engedelmes eszközzé vált, és kezének intése nyomán tisztán tárult fel az előadott művek minden szépsége. VÉGEZETÜL a szekszárdi és a szép számú Szekszárd-környéki zenebarátok nevében is őszinte köszönetét a TIT-nek és a zeneiskolának, nemkülönben a szekszárdi zeneéletet anyagilag is támogató megyei tanácsnak is, hogy ilyen művészi élménnyel ajándékozta meg a város és környékének zenerajongóit, akik ezúttal lényegesen nagyobb érdeklődésről tettek tanúbizonyságot, mint az előző években. Reméljük, hogy ez az érdeklődés nem bizonyul szalmalángnak és a november 10- én, este hét órai kezdettel a zeneiskolában sorrakerülő következő hangversenyen (Kocsis Albert és Szendrey Karper László hegedű —gitár estje) újra találkozót adnak majd egymásnak. O. I. HTTTTTTffVTTTVTWTTVTTTVVTTTVTTWTrrTTTTTTTVTTVTTTTTTVTTVTVTVVVTTVVTVVTTTVTVTTTTVVWrrTTeVTVVTTTTl ílifertnek-s zép i éqnei'sen ij 1 , .* ____ K övesdi Péterke Nagy Valéria Vozdeczki Gizella Szili Pityuka Balassa Évike Tolna Tamási Szekszárd Szakály Koppónyszántó A gyermek-szépségversenyre ágy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság . imére. i
