Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-19 / 247. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. október 19, Ha így folytatja, akkor nem üdvösül a ssakcsi plébános — Akinek az igazság bajt hoz a Fatörzs a síneken őszi Sándort otthon találtam, éppen a kis unokáját lo- vagoltatta. Az nógatta, biztatta: Gyi te fakó és nagyokat ugrált Sanyi bácsi csontos térdén. A nagymama a tűzhely körűi forgolódott. A reggelit készítette. Még érződött a kifutott tej karamella illata. Ez aztán a boldog öregkor — mondom célozva, tulajdonképpen arra, amiért jöttem. Térdén az unoka, foga közt a pipa, belül pedig a féldeci szilvapálinka jóleső melege. Hát kell ennél idillikusabb öregkor? — évődöm Őszi bácsival, mert nemigen akar beszélni arról, ami a szívét nyomja és amit én is szeretnék hallani. 1— Minden megvan, csak a nyugdíjam ne volna olyan kevés, szalad ki a száján végre. örültem, hogy kiugrasztottam a nyulat a bokorból. Nem akartam megmondani, hogy a fia írt egy panaszos levelet erről. — Hát, bizony öreg bútordarab voltam én ott, már tizennyolc éve annak, hogy beálltam a szakcsi plébániára ha- rangozónak. Mintha tegnap történt volna olyan jól emlékszem. Már az első reggel négy órakor keltem. Nagy pelyhek- ben esett a hó. Előző nap este a plébános úr meghagyta, hogyha havazik, akkor a plébánia körül takarítsam el a havat, mert ő nem szeret magasszárú cipőben járni. — Azért a harangozást, meg néhanapján a hóseprést ki lehetett bírni, nesm volt az megA J Engedje meg kedves olvasóm, hogy egy kis elemzéssel éljek a jazz eredetéről. A sajátos ritmusú zene amerikai néger negyedekben született. Egy bizonyos Bert Kelly jazz-zenekart szervezett és jellépett a nyilvánosság előtt. Óriási siker! A jazz forgószélként terjedt el egész Amerikában, majd a tengeren átviharzott a vén Európába is. A jazz szó eredetét is homály fedi, állítólag néger tájszólás, ami annyit jelent: Üsd vágd. Egy másik elemzés szerint pedig nincs is értelme. A jazz kiüldözött minden klasszikus táncot, s helyettük Európa nyakába varrta torzszülötteit: ma- csics, onestepp, rumba, rock and roll, lipsi, s a táncmesteri fantázia mit tudom én milyen nevű táncait. Hát erről szeretnék szólni néhány szót. A minap egy falusi szüreti bálra voltam hivatalos. A erőltető munka. Igaz-e őszi bácsi? — Ha csak ez lett volna, de én végeztem minden nehezebb munkát, ami a plébánia körül adódott. Valóságos házicseléd voltam. De mindent szívesen elvégeztem, mert arra számítottam, hogy majd öreg koromra becsületes megélhetésem lesz. — Mondja csak bátran, mi van azzal a nyugdíjjal -r biztattam tovább, mert láttam, hogy szüksége van rá. — Hát tudja, úgy történt, hogy kiöregedtem a munkából és pihenésre vágytam, nyugdíjba mentem. Nagy Béla plébános úr egy olyan papírt küldött be az SZTK-ba, hogy nekem csak 260 forint havi fizetésem volt. Én akkor nem szóltam ellene semmit, mert ő megnyugtatott, hogy havonta 500 forintot fogok majd kapni. De nem így történt. Az SZTK csak havi 260 forintot állapított meg, mert a bejelentett fizetésem után csak ennyit adhatott. — Valójában mennyit keresett Őszi bácsi? — Ezer forintom ugyancsak megvolt havonta. Három gyermeket nem tudtam volna 260 forintból felnevelni, a beteg feleségem mellett. Ezt, azt hiszem nem kell külön bizonyítanom. — Voltak a plébános úrnál ebben az ügyben? — Igen, a fiam, meg a menyem járt nála egy igazolás miatt, de nemigen állt szóba velük. Azt mondotta, hogy csak nem hányja a bajt a saAZZ faluban délfelé mindenütt nemzeti viseletben sürgő-forgó fiúkat lányokat láttam. Ez igen! Ápoljuk a hagyományokat. Lám, milyen örvendetes, hogy fiataljaink nemcsak a fekete nadrágot és inget, hanem a népviseletet is felhúzzák alkalomadtán. Ám, itt jött számomra a meglepetés, mert úgy látszik korai volt az örömöm. Amikor ugyanis a szji- reti felvonulás megkezdődött, slágert üvöltött a trombita, ezt énekelték a csőszlegények és leányok a szüreti felvonuláson. — Mert ugye a jazz ütemére rángatózni lehet a sok szép színtől pompázó szüreti kocsin és ugrándozni este a bálterem padlóján. Szerintem sokkal szebb lett volna, ha ezek a fiatalok egynéhány magyar nótát énekeltek volna. És ezek után engedtessék meg egy kérdés. Hol maradt a jóízlés, fej ere — ját fejére. Meg aztán attól tart. hogy a hatóságok rájönnek a kántor és az ő fizetésére is. Erre — amint ő mondotta — neki semmi szüksége nincs. Az ember azt hinné, hogy egy pap mégiscsak szavahihető ember. Nagy Béla plébánosnál sajnos nem lehetett ezt tapasztalni. Nekem megígérte, hogyha beszedem az egyházfenntartói járulékot, akkor megkapom a beszedett összeg tíz százalékát Szedtem is körülbelül négy éven át. Már az első évben sem kaptam meg a nekem járó teljes összeget, a második évben aztán már egy fillért sem kaptam belőle. A plébános úr azt mondotta, hogy majd ebből fizeti utánam az SZTK-t, meg különben is szegény az eklézsia. Én belenyugodtam, de ezt amit velem tett, azért nem vártam tőle. — Úgy látszik, a plébános úr saját magára nem tartja érvényesnek azt, hogy jótett hel.vébe jót várj. Pedig ő azt vallja, hogy ha megdobnak kővel, akkor kenyérrel kell visszahajítani. Nem igaz Őszi bácsi? — kérdem az öreg harangozótói. — Valahogy úgy van — mondja befejezésül. Ezután búcsút vettem őszi bácsitól, az unokának pedig — jobb híján — egy barackot nyomtam a fejére. őszi Sándor ügye — amint mondani szokták — tiszta ügy. A 260 forinton kívül neki még voltak rendszeres járandóságai. Egy vers harangozás után a plébános kapott 5 forintot. Ebből neki 2,60 forint járt. Ezen kívül évente minden család 10. illetve 15 forintot fizetett. Ezt az összeget ugyancsak a harangozó kapta meg. így jött össze Őszi Sándornak hozzávetőlegesen ezer forint havonta. Feltesszük a kérdést: Elbírja-e Nagy Béla plébános úr lelkiismerete azt, hogy egy munkából kiöregedett ember ne kapja meg az őt ' megillető nyugdíját csak azért, mert éveken keresztül félrevezette a hatóságokat és csak 260 forint után fizetettt SZTK járulékot? Most pedig attól való félelmében, hogy esetleg visszamenően is megfizettetik vele az elhallgatott munkabér utáni összeget, kereken megtagadja az igazságnak megfelelő igazolás megadását. Egyben válaszolunk is. Ha elbírja — mert az eddigiekből erre lehet következtetni, akkor Őszi Sándornak megvan a törvények által biztosított lehetősége, hogy jobb belátásra bírja a papi mentalitással egyáltalán nem egyező magatartásé és gondolkodású plébánost. Vigasztalanul esik az eső. A sűrű vízfüggönytől a távolabbi tárgyakat alig látni. A dombóvári állomáson az utasok fázósan topognak a perronon. — Motorvonat indul Mágocs— Alsómocsolád, Kárász—Köblény, Máza—Szászvár, Nagymányok, Hidas, Mórágy, Bátaszék állomásokon át Békéscsabára tizenegy óra ötven perckor — harsogja a megafon. Az utasok a sínpárok között összegyűlt víztócsákat kerülgetve beszállnak. — Hogy a csudába tudtak any- nyi vizet felhordani oda, a magasba, hogy ennyi idő óta esik szünet nélkül — dörmögi az egyik átázott atyafi, miközben az utasok fázósan helyet foglalnak az üléseken. A forgalmista jelt ad az indulásra, a motor felbőg, a vonat egyre gyorsul, maga mögött hagyja a dombóvári állomást. — Két óra múlva Bátaszéken leszünk — állapítja meg az egyik utas. — Ha valami nem történik — veti közbe a szomszédja. — Mi történhetne? — A tavasszal egyszer este utaztam ezen a vonalon. A vonatnak meg kellett állni a nyílt pályán, mert kigyulladt az egyik kocsi teteje. Szerencsére időben észrevették és három vödör vízzel eloltották. — Most eloltaná az eső, amennyire mo6t esik... A motorvonat közben elhagyta már Mágocsot, Szalatnak felé robog. Egyszer csak hirtelen csi- kordulnak a fékek, a szerelvény hirtelen megáll. — Már az állomáson vagyunk? — Még nem. Biztos, a jelzőnél... Lent, a vonat mellett izgatott kiabálás hallatszik. — Valami történhetett! — Elütött valakit a vonat... Pillanatok alatt mindenki az ablakoknál terem. A vonatszemélyzet néhány tagja jókora fatörzzsel birkózik a vonat előtt két-három méterre. A fatörzs ott himbálózik talán egy méterrel a sínek felett, fennakadva a telefonhuzalokon. Az eső, a szélvihar ledöntötte a sínekre. A motorvezető még idejében észrevette, sikerült elkerülnie az esetleges balesetet. Hanem a fatörzs makacs, nem lehet elmozdítani. Mindenki tanácsol valamit, hogyan távolítsák el az útból. Végül a motorvezető fogót vesz elő — más megoldás nincs — elvágja a huzalokat. Amint az utolsó is elpattan, a fatörzs nagy reccsenés- sel zuhan le a pályát szegélyező árokba. Ott már el tudják fordítani annyira, hogy tovább haladhat tőle a vonat. — Még szerencse, hogy a vezető észrevette... — a kedélyek megnyugodtak. A .motor kürtje elbődül, tovább indul a vonat. — Késés nélkül érkezik meg a bá- taszéki állomásra. B. I. fiatalok! (padi) (Köpatak) Ez évben is rászolgálnak a dicséretre a harciak Harc község lakói tavaly is jó eredményt értek el a községfejlesztési tervek megvalósítása terén. A községben látható létesítmények mellett, községszerte közkedvelt a televízió, amelyet a jutalmul kapott 10 000 forintból vásárolt a tanács. Ez évben is folyik a községfejlesztési munka, amelynek során jobb eredményt akarnak elérni, mint tavaly. Már elkészült mintegy 250 méter hosszú járda, tervbe vették még a Dózsa György utca járdásítását is. A falvak szépítéséért A Hazafias Népfront Tamási Járási Elnöksége legutóbb megtartott ankétjén a községek tervszerű szépítésével foglalkoztak. Az ankéton részt vettek a községek tanácselnökei és a népfront elnökök, valamint azok a meg hívott szakemberek, mérnökök, akik a községfejlesztési tervek végrehajtásáért sokat jöhetnek. Az egybegyűltek előtt Hemich Rudolf, a tamási gimnázium igazgatója tartott előadást, amelyben az esztétika szerepéről Esős időben, amilyen az elmúlt napokban volt, a Kossuth Lajos utca szinte járhatatlan. A mintegy 400 méter hosszú utcán megindult a kövezés. A lakosság is hozzájárul ehhez 15 000 forint értékű társadalmi munkával. Százötven méteres szakaszon már kész is az út. A fogatosok homokot hordanak, akiknek nincs fogatuk, azok pedig a kö- vezők mellett segédkeznek. Természetesen ez csak egy része a községfejlesztési hozzájárulás felhasználásának, de ez is mutatja, igyekeznek rászolgálni ez évben is a dicséretre Harcon, beszélt. Az ankéton számos jó javaslat és vállalás hangzott el, A tamási erdészet vállalta, hogy a járás_ területét feltérképezi olyképpen, hogy községenként megállapítják, hol, milyen fa díszük a legjobban. Vállalást tettek arra is, hogy ezeket a facsemetéket a szükséges mennyiségben a falvakba szállítják. A községi népfront-bizottságok a fásítás megszervezésére és az elültetett facsemeték védelmére tettek vállalást. mn ek-szép $ éqoeMn 1/ . ; fM v Csehák Anna Fadd A. gyermek-szépségversenyre úgy Maduniczky János Aparhant kell szavazni, hogy a Népújságból Szabó Gabriella Bonyhád kivágjuk annak a gyermeknek Tantos Istvánka G er jen a képét, akit a legszebbnek tartunk, s Baán Józsika Dombóvár azt beküldjük a Népújság címére«
