Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

1960. szeptember 27. TOLNA RTEGTEI NÄPÜJSÄG 3 Meggyőződésen alapuló tevékenységet a nevelésben Vannak emberek — beval­” lom pedagógusokkal kap­csolatban vetődött fel legutóbb a kérdés és a legtöbbször a ró­luk való beszélgetés során kerül szóba — akik munkahelyükön ateista magatartást tanúsítanak, a materializmust vall.iák világ­nézetüknek. ugyanakkor ma­gánéletük merőben különbözik hivatalos arculatuktól, hogy csak a legegyszerűbb ellent* mondást vegyük figyelembe: vallásosak . A kérdés rendkívül bonyolult. Bonyolult korunk veti fel, mint egyik nagyjelentőségű, — de nem antagonisztikus, hanem leküzdhető és leküzdendő — ellentmondását a tömegek egy része magatartásának. S neve­zetesen, amiről most ebben az írásban is Szó van, a pedagó­gusok egyes rétegei magatartá­sa során vetődik fel különösen élesen. Nem mintha más rété* Féknél elhanyagolható lenne, ellenben a nevelésben, a tanu­lókkal való mindennapi foglal­kozásban más normák vannak és más normákat kell felállíta­nunk, mint a kevésbé közvet­len hatású munkák elbírálásá­nál. A kérdés, mint mondtam, bonyolult. Egyes emberenként is más, más helyzet áll elő. Egyik alapvető típusa az ilyen ellentmondással terhes ember­nek, aki — maradjunk megint csak a pedagógusoknál — az iskolai tanításban a materialis­ta tananyagot adja le a diákok­nak, nevezetesen a történelem­ben azt tanítja, amit a tan­könyv előír, kémiában, fiziká­ban, stb. ugyancsak ragaszko­dik a tankönyv anyagához. Ezt tanítja, az órákon ezt adja le, a szakköri foglalkozásokon is ragaszkodik hozzá, magánvéle­ményének nem ad kifejezést, de magánéletében magatartása, következésképpen meggyőződése már egészen más. Kétségbe vonja a materialista tudomá­nyok eredményeit, vallásos, részt vesz az egyházi szertartá­sokon. Az egész magatartásnak a fő veszélye abban van, hogy a tanulókat igazságérzetükben megrendíti, bizalmatlanná, hi­tetlenné teszi őket. Mert ugyan hogyan higyjen a diák annak a nevelőnek, aki szombaton az iskolában azt tanítja, hogy a vallás eszköz a kizsákmányoló osztályok kezében arra, hogy a kizsákmányolt népet engedel­mességre szorítsák, hogy a túl­világban való hittel elaltassák evilági harckészségüket; aki ar­ról beszél, hogy a tudományos ÚJ KÖNYV Andrejev: Életre születtünk (Zrínyi) Olyan korszakban hirdeti az író az emberi és hazafias helyt­állás szükségességét, amikor a német hadsereg szinte akadály­talanul nyomul befelé, a haza szívébe. Két szovjet fiatal pár­huzamosan futó története merül fel, szinte húsz év távlatából, 1941 nyarából: az egyik egészen fiatal hadnagy még, aki mellől elhulltak bajtársai, s most két másik társával együtt igyekszik átjutni a fronton saját csapatá­hoz. A főhős hosszas küzdelem, bujkálás, többszöri életveszede­lem árán érik harcedzett parancs nokká; a másik az ő szerelme, aki éppen egy nyugati határ­menti kis községben nyaralt a rokonainál, s amikor eléri a né­metek támadása, beáll partizán­nak. A hadnagy és a lány fegy­verrel, csellel, önfeláldozóan küzd, hogy visszakerüljenek övéikhez, hogy egymásra talál­hassanak végleg es úgy harcol­hassanak tovább a végső győze­lemig. kutatás már mai eredményei is nemcsak kétségbe vonják az is­ten és a túlvilág létezését, ha­nem egyenesen annak babona, misztikus voltát bizonyítják; ugyanakkor a magánéletében Vallásos, és rendszeresen eljár az egyházi szertartásokra? Már­most melyik nevelőnek higyjen a diák? A szombatinak-e vagy a vasárnapinak? Qok szó esik az iskola és a ** szülői ház nevelésének — egyes esetekben történő — kü­lönbözőségéről. ellentmondásos voltáról. Nos, ez az ellentmon­dás nemcsak a szülői ház és az iskola között található meg, ha­nem mint az eddigiekben is szó esett róla. az egyes nevelők ma­gatartásában is. Olyanokéban, akikben két ember lakozik. Csakhogy — noha egy ember minden esetben összetett lelki- világú, — nagyon sokszor problematikus is, ilyen kétféle- ság azonban egy emberben nem fordulhat elő, vagy ha igen, úgy az egyik énje hazug, kép­mutató. vagy a legjobb esetben nem tisztázta még önmagában a problematikus kérdéseket. A másik alapvető típusa az ilyen embernek, aki maga ugyan idealista, de igyekszik még p látszatát is elkerülni an­nak, hogy ez bármiben meg­nyilatkozzék. Magatartásában azt a látszatot í'-'vekszik kelteni, hogy meggyőződéses materialis­ta, ateista, nagyon gyakran túl­licitál, úgynevezett magánéleté­ben is kerüli a »kompromittá­ló« megnyilvánulásokat. De va­jon jó-e ez. vajon megnvuota- tó-e ez számunkra? Koránt­sem. hiszen az ilyen ember ma­gatartása nem lehet őszinte, s előbb, vagy utóbb, de a legtöbb esetben azonnal kilóg a lóláb, hiszen az élet által felvetett bonyolult problémákban nem tud eligazodni, magatartása bi­zonytalanná válik, az őszinte­ség hiánya mind súlyosabbá te­szi a kénmutatást, állandóan retteg a »leleplezéstől«. ki agyon sokan az állandó ™ elmélyült tanulás révén már megszabadultak idealista nézeteiktől, nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg a szocialista világnézet talaján állnak, A tanultakat és az általuk is el­fogadottakat őszintén vallják magukénak és hirdetik. Ugyan­akkor azonban családinkban, rokonságukban még találhatók olyahok. kik az egyházi szer­tartásokban részt vesznek. S’t találkozni még olyan esettel is, ahol a materialista szülő bele­egyezik abba, hogy gyerrrr például részt vegyen az áldozásom’. S amikor ezt szóv. teszik, arra hivatkozik, hogy nem akar feleségével vesze­kedni, hiszen felesége ragasz­kodott ahhoz, hogy a gyermek a szertartásról ne maradjon el. Ezzel kapcsolatban idézni kell azt a nagyon igaz megállapí­tást, hogy a feleség nemcsak hálótárs, hanem élettárs is és elvtárs is kell hogy legyen. Mit ér a magunk meggyőződése, ha családunkat nem tudjuk a szo­cializmus világnézetére nevel­ni? Valóban elég határozott, erős és megalapozott-e a ma­gunk materialista világnézete, ha nem tudjuk elérni, hogy családunk tagjai is eljussanak a hasonló világnézet megérté­séhez, igenléséhez? Senkit sem szabad vallásos világnézetében megsérteni. Az állampolgárok vallási meggyő­ződése mindenkinek magán­ügye. Államunk nem szakít ezzel a politikával. De ugyan­akkor egy pillanatra sem sza­bad lemondanunk az emberek neveléséről. S nem tagadjuk, a cél az, hogy mh-’enki meggyő­ződjék, tudása, műveltsége nö­velése útján, az idealizmus tarthatatlanságáról, belássa a materialista világnézet megcá­folhatatlan és kétségbevonha­tatlan igazságait. U atványozott fontossággal vetődik fel ez a kérdés azoknál, akikre a fiatalság ne­velése van bízva, akik a tudás, a meggyőződés alapjait plán­tálják ifjainkba, a jövő nem­zedékébe. Türelmet kell tanúsí­tani az emberek átnevelésáben, meggyőződésük átformálásában, nem szabad azonban türelmes­nek lenni akkor, ha jövőnk formálásában ártanak a helyte­len nézetek. Mindenki számára biztosított a tanulás, a műve­lőlés lehetősége. De természete­sen a művelődés, az átformá­lódás gyorsasága attól is — és mindenekelőtt attól — függ, hogyan élnek ezekkel a lehe­tőségekkel? Ha találkozik pár­tunk és államunk türelmes, a legmesszebbmenő jóindulatot tanúsító politikája, amely a le­hetőségeket megteremti, a dol­gozók egyéni igyekezetével ar­ra, hogy a szocialista világné­zetet magukévá tegyék. úgy egyre kevesebb lesz, majd vég­legesen eltűnik a kétarcú em­ber típusa. L. Gy. Ötvenezer kötet könyv a szakszer vezeti könyvtárakban Több mint hatvanezer látogató a szakszervezeti mozielőadásokon. Minden üzemben, vállalatnál, mintegy 10 000 beiratkozott olva­hivatalban, állami gazdaságban, ^állomáson működik szakszer­ei könyvtár. A könyvtárak ödése — néhány példától ekintve — jó. Ezt mutatják az impozáns számok is. A szakszer­vezeti könyvtárakban jelenleg mintegy 50 000 kötet könyv van. Létrehozták az SZMT könyvtá­rát is, amely szakmai és elvi irá­nyítást ad a szakszervezeti könyv táraknak, cserékkel biztosítja a könyvállomány frisseségét. A szakszervezetek az idén 250 000 forintot fordítottak, illetve fordí­tanak a könyvtárak könyvállomá­nyának bővítésére. A könyvállo­mány bővítésénél figyelembe ve­szik a helyi igényeket és szük­ségleteket. A könyvtáraknak sója van. Három normál és 12 keskeny- filmes mozit működtet a szak- szervezet az üzemekben, állami gazdaságokban és gépállomáso­kon. A mozik hetenként 2—6 na­pon tartanak előadást, köztük az állami gazdaságok üzemegységei­ben, tehát a nagyobb községek­től, lakott területektől távol eső pusztákon is. A kihasználtság jelenleg még nem százszázalékos, úgyhogy további fejlesztésre van lehetőség. Tervbe vették a fel­szerelés felújítását is.' Ebben az évben 60 200 látoga­tója volt a szakszervezeti film­vetítéseknek. A mozihálózat mű­ködtetésére. felújítására és fej­lesztésére 582 ezer forintot for­dítottak. Népművészeti bolt nyílik Szekszárdon Ismét felszabadul több, eddig irodának használt üzlethelyiség. Beszámoltunk már arról, hogv több vállalatot a megyei főkapi­tányság épületében helyeznek el, miután az új helyre költözött. Ezek a cserék lehetővé tették több olyan üzlethelyiség felszaba­dulását, amelyet eddig iroda cél­jaira használtak fel. így felszabadul a város köz­pontjában egy üzlethelyiseg, amelyet eddig a Tejipari Egyesü­lés foglalt el. Felszabadul a Bor­forgalmi Vállalat által eddig le­foglalt üzlethelyiség, azonkívül a Dózsa klubhelyisége és a közle­kedési őrs által elfoglalt üzlet- helyiség is. Mi lesz ezeknek az üzlethe­lyiségeknek a sorsa? Mindegyi­ket eredeti rendeltetésének meg­felelően használják fel. A Borforgalmi Vállalat helyén — a tervek szerint — népművé­szeti boltot nyitanak. Ezzel tel­jesül sokak régi kívánsága, hogy a megyeszélt helyen reprezentatív bolt nyíljon a megye népművé­szeti remekeinek árusítására. A volt Dózsa-klubba költözte­tik a városi tanács melletti hen­tesüzletet, s annak helyiségével pedig a mellette levő önkiszolgá­ló üzletet bővítik. Kisgép-kölcsönző üzlet nyílik — ez ugyancsak sokak régi kíván­sága — a közlekedési őrs helyén. Még nem dőlt el a Tejipari Egye- i sülés által lefoglalt üzlethelyiség í sorsa, erről majd később dönte- I nek az illetékes szervek. A jövő év tavaszán Szekszárdira látogat az Ai ami Operaház Szekszárdi alapítása 900. év- Szekszárdira. A közeljövőben az fordulója megünneplésére javas- Operaház vezetői megtekintik a lat hangzott el lapunkban arra város szabadtéri színpadát, és vonatkozólag, hogy hívjuk meg akkor dől majd el, hogy az Ope- a jövő év nyarára vendégszerep- raház milyen mű előadásával lésre az Állami Operaházat. szerepel majd a nyár folyamán A javaslat alapján a megyei Szekszárdon tanács művelődésügyi osztályaié- Bár az előadásra előrelátható- velet intézett az Állami Operaház lag majd 10 hónap múlva kerül igazgatóságához, s az azonnal vá- sor, a város zenerajongói nevé­ig szolt a meghívásra. ben örömmel üdvözöljük a me­Dr. Fejth Tibor. az Állami gyei tanács művelődésügyi osz- Operaház igazgatóhelyettese vá- tályának a kezdeményezését, laszában közölte a megyei tanács amelynek révén módunkban lesz művelődésügyi osztályával, hogy az Operaház művészeinek játé- az Ovprnhár örömmel látogat el kában gyönyörködni. LI. Igen, ez persze gyöngeség. De talán istennek tetsző gyöngeség, s végeredményben mindenben olyan szerény és takarékos, hát ezt az egyetlen szeszélyt megen­gedheti magának. Igaz, figyelembe kell venni, hogy az utóbbi időben, nem tudni miért, megnövekedtek háztartása költségei. A felesége ruhája, ame­lyet a követségi fogadásra a Cher- se-szalon készített, elkerülhetet­len reprezentációs költség, pedig csak kellemetlenségeket okozott és anyagot szolgáltatott a viccla­pok munkatársainak: meglepő, milyen rosszul fest az elnök fele­sége a Cherse-szalon kreációiban, egyáltalán nem mutatnak rajta. Ahelyett, hogy büszkék lennének rá, hogy az elnök és hitvese ugyan­olyan egyszerű emberek marad­tak, amilyenek egész életükben voltak, ezek a pirrjasz fráterek nevetnek. Hát csak nevessenek. Szerencsére saját öltönyein taka­rékoskodhat, különösen, ha na­gyon vigyáz rájuk. Szólni kell majd Stanislawnak, hogy este a hálószobában egy molylepke röp­ködött. Az is lehet, hogy csak éj­jeli lepke volt, de azért nem árt, ha figyelmezteti. Sovány ujjaival gyöngéden megérintett egy óriási, külön e1- helyezett jácinthagymát. A répa­L Wanda Wasilewska HAJSZA nagyságú hagyma száraz pikke­lyei ezüstös fényben csillámlottak. Megcsikordult az ajtó. Megint figyelmeztetni kell őket, hogy olajozzák meg. Maguktól sohasem jut eszükbe. — Mi az? — Telefon, elnök úr. — Ilyenkor? — Az igazságügyminiszter. — Az igazságügyminiszter? Felsóhajtott és tiszta ujjait gon­dosan megtörölte zsebkendőjével. Amúgy is menni akart már — a hagymák rendben voltak —, de annyiszor kérte, hogy reggel ne zavarják. Hiszen azért kel fel hat órakor, hogy szabadon rendelkez­zék a reggeli órákkal. De nem, még itt, még most sincs egy perc nyugalma sem. A telefon tárcsája poros. Nem takarítanak rendesen. Ha az em­ber nem néz a körmükre .. . Ágas­kodott benne a harag. De már meg is szólalt a hang a kagyló­ban. — Természetes. Szó sem lehet róla. Teljesen világos. A miniszter sietett. A hanjya izgatott. Érthetetlen, miért izgul? Nem, nem, minden rendben lesz. Hát nem állapodtak meg végle­gesen? A védőket nem hajlandó fogadni. Olyan embereket, akik ilyen ügyet elvállalnak! Becsüle­tes lengyel ember nem vállalná önként a felforgató elemek védel­mét. Elég, ha a kabinetfőnök köz­li majd velük, hogy a kegyelmi kérvényt elutasította. A külföld? Mi köze ehhez a külföldnek? Van­nak bizonyos erkölcsi és anyagi kötelezettségek, de ilyen termé­szetű dolgokra nem terjednek ki... Végül is nem Anglia és nem Franciaország áll őrt a szovjet ha­táron. A kereszténység védőbás­tyája továbbra is Lengyelország, csak Lengyelország, mint sok év­századdal ezelőtt, mint mindig. Ennek az országnak jutott osz­tályrészül az a történelmi külde­tés, hogy védelmezze Európát, a bolsevik támadással szemben, ahogyan hajdanában védelmezte a mongol hordákkal, a török be­törésekkel szemben. Ami Briand-t illeti, alighanem kínos helyzetbe került, táviratát nem kell szó szerint venni. Igen, igen, olvasta. Még egy érv döntésünk melletti Természetesen el fogja utasítani. Kategorikusan és minden teke­tória nélkül. Ebben az esetben a sajtó sem mer szólni egy árva szót sem, a közvélemény egységes. Mikorra várható a tárgyalás be- ísjezése és az ítélethirdetés? Dél­utánra? Letette a kagylót és ingerülten megnyomta a csengő gombját. A görnyedt Stanislaw nyomban megjelent. — Megint poros a telefon — szólt rá szigorúan az elnök, s 1 felállt az asztal mellől. Nem, nem, nem szabad hara­gudnia, minden apró kellemet­lenségnek háttérbe kell szorulnia isten színe előtt. Megint el van rontva az egész délelőtt je, pedig milyen csönd és nyugalom volt az üvegházban... Sóhajtva indult a hálószobá­jába. A sűrű lombokon át a szo­bába ömlött a nap aranya. A zsá­molyról felvett egy sötét, bőrkö­tésű könyvet. Reggeli után ki­megy a parkba, olvas egy kicsit. Szent Ágoston elmélkedései segí­tenek neki elfeledkezni a hétköz­napok apró bajairól, a tiszta, el­vont gondolat birodalmába vi­szik, s megtöltik a szívét istenbe vetett bizalommal. (Folytatjuk).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom