Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

6 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG I960, szeptember 2, II „Simon ügy“, mely Pusztahencse után Kistormás nyugalmát is feldúlta A szerkesztőségünkhöz érke­zett panaszos levél augusztus 15-én kelt. Ezek szerint tehát a panaszos ügy intézésében nem tartottuk be a rendeletben sze­replő nyolcnapos határidőt. Min­denesetre mentségünkre szolgál­jon az, hogy az ügy kivizsgálása során egy olyan dzsungelbe keve­redtünk, amelyben ember legyen a talpán, aki kiigazodik. A panaszt tevő Simon József, volt kistormási, képesítés nélküli tanító, jelenleg — levele tanúsá­ga szerirjt — állami gazdasági dolgozó. Már az gyanút keltett, hogy a hivatalos helyeken, mikor valaki ezt hallotta, hogy »Simon-ügy«, eleve kétségbe vonta, hogy a szer­kesztőség rövid időn belül tisztán fog látni a kérdésben. Az aggo­dalmak jól megalapozottnak bi­zonyultak. A megyei szervek bir­tokában olyan akta-, jelentés-, jegyzőkönyvhalmaz van, amelyet számra már nem is, legfeljebb súlyra lehet mérni. Meghaladja a fél kilót. De sokak szerint az or­szágos és járási szervek legalább ugyanennyi, a »Simon-ügy «-re vo­natkozó irattal rendelkeznek. Mi is hát ez a bizonyos „Simon- ügy?” A hivatalos szervek, lezártnak tekintve Simon József hibáit, amit 1956-ban követett el, lehe­tővé tették, hogy képzettségeinek megfelelő állásban helyezkedhes­sen el. A művelődésügyi minisz­térium javaslatára 1958 augusztü sában Simon Józsefet képesítés nélküli tanítói beosztásban Pusz- tahencsére helyezték. Az első hetekben nem volt vele baj. De később ’már megbontotta az összhangot a tantestületen be­lül, megbolygatta a község nyu­galmát, áskálódott nevelőtársai ellen. Összeférhetetlensége miatt az oktatási szervek eljárást indí­tottak ellene s elhelyezték felesé­gével együtt a községből Tolna- némedi -szőlőhegyre, amit azonban Simonék nem fogadtak el. Ezután Szárazdot ajánlották nekik, de Simonéknak az sem felelt meg. Így kerültek Kistormásra. Mindezt megelőzően még el kell mondani, hogy a különböző párt­ós állami szervek vezetői, dolgo­zói számtalanszor beszéltek Si­monnal, figyelmeztették arra, hogy összeférhetetlen magatartá­sa, áskálódása nem vezet jóra. — Simonnak azonban nem használt a figyelmeztetés, mert elkezdte küldözgetni leveleit, jelentéseit, rágalmakat szórt nevelőtársaira. A járási és megyei szervek után az országos szervekhez is jelent- getett. A pusztahencsei ügyet a Minisztertanács titkársága — mert oda is küldött feljelentést — azzal zárta le, hogy amennyiben Simon megismétli előbbi maga­tartását, úgy elbocsátják állásá­ból. Hasonló állásfoglalást tett a művelődésügyi minisztérium és a megyei szervek is. Kistormáson kezdetben nem volt baj Simonékkal. Simon min­dent megígért, munkáját ajánlot­ta a népfrontnak, a sportkörnek; feleségét, aki tagjelölt, örömmel fogadták a pártszervezetben. A tantestület tagjai is segítőszán­dékról tettek tanúságot. A baj ak­kor kezdődött, amikor Simon megvert egy gyereket, Opra Áront. Az igazgató, Konnáth Fe­renc, miután Kölesden jártában fülébe jutott az eset, jelentette a megyei tanács művelődésügyi osz­tályának. A művelődésügyi osz­tály fegyelmi eljárást indított Si­mon ellen. Ettől kezdve megrom­lott a helyzet a tantestületben, az iskolában, de az egész faluban. — Simon a szülők egy részét — nem is eredménytelenül — megpróbál­ta maga mellé állítani. Igyekezett a gyerekeket és a szülőket neve­lőtársai ellen hangolni. Amikor például egy esetben Sinkó Ilona nevelő szemrehányást tett a gye­rekeknek a piszkos tanterem miatt, Simon arra biztatta a gye­rekeket: »Ezt is és mást is, amit a tanító néni mond, csak mesél­jétek el otthon«. Később hivatali titkokat közölt a szülőkkel. Tel­jesen hamis beállításban elfe­csegte az osztályozó-értekezleten történteket: »A maga gyerekének nem adták meg az ötöst, pedig megérdemelte volna. Én hiába harcoltam érte, az igazgató ha­ragszik rá«. Lehetne még hosszan sorolni az eseteket, de ezeknél is fontosabb az a jelentés-, levél-, panasz-, rá­galomáradat, amellyel elárasztot­ta a különböző szerveket. De er­ről beszéljenek inkább a kiitor­másiak, akik szenvedő részesei a »Simon-ügy«-nek. A tanácstitkár: Az elvtárs is a Simon-ügyben jött? Hát még há­nyán jönnek? Naponta kettesével álltak itt az autók. Felbolygatta az egész országot. Hogy most mit csinál? Ahe­lyett, hogy magába nézne, min­dig másban keresi a hibát. Most is Pesten van három társával, megint mentek valahová jelen­tést tenni. Hazudozott és hazugsá­gokra akarta rávenni az embere­ket. Konnáth Ferenc, iskolaigazgató: Ez már rettenetes, kérem. Még mindig csinálja a hecceket a ha­tóságokkal. Még a bíróságon is feljelentett. Megmondtam már a művelődésügyi osztály vezetőjé­nek is, helyezzék el a községből őket, mert ha nem, akkor én le­mondok állásomról. Ezt már nem lehet kibírni. Plank Rudolf, nevelő: Félve jöttünk a tantestületi ülésekre, mert attól tartottunk, 'hogy Si­mon veszekedést kezd. Kezdett is minden esetben. Volt idő, amikor még én is Simonnak adtam iga­zat. Aztán beláttam, hogy mi­lyen ember. Az igazgatót és ben­nünket állandóan rágalmazott. — Először megverte az Opra gyere­ket. Emiatt eljárást indítottak el­lene, az eljárás közben megvert még egy gyereket is. Bennünket azzal fenyegetett, hogy »Legye­nek csak nyugodtak, én gyűjtöm mindenki ellen a dokumentumo­kat«. El lehet képzelni ezek után milyen »nyugodtak« voltunk. Sinkó Ilona nevelő: Harminc­negyedik éve tanítok, de ekkorát még nem csalódtam senkiben. Se­gíteni akartunk rajta, kértük ne folytassa azt, amit Pusztahencsén csinált. És most itt az eredmény. Legújabban azt híreszteli, hogy »Konnáthot kirúgják, a Sinkó nyugdíjba megy, írónkét (Szent- kuti Irén nevelő) Szárazéra he­lyezik, ő, felesége és még egy ne­velő marad Kistormáson. Simon Józsefet, nagyon termé­szetesen, a megyei művelődésügyi osztály elbocsátotta állásából. A járási, majd a területi egyeztető bizottság a határozatot helyben­hagyta. De Simon még mindig levelez, még mindig rágalmaz. — Eddig tizennyolc helyen tett fel­jelentést. Lapunk a tizenkilence­dik a sorban. Zaklatta a felettes szerveket és még mindenki kény­telen volt megállapítani, hogy az elbocsátási határozat helyénvaló. Hiba lenne, ha elhallgatnánk Simon érdemeit. Kétségtelen, hogy korrepetálta a gyerekeket, két­ségtelen az is, hogy igyekezett kézügyességüket fejleszteni, kez­detben a családlátogatások is hasznosak voltak, később azon­ban már ezeket arra használja fel, hogy a szülőket szembefordít­sa a nevelőtestülettel. Nagy len­dülettel kezdett minden mun­kához. « Ezek az erények azonban nem tudják elfedni a hibákat. Simon József felelőtlenül .fel­dúlta két község nyugalmát. Rá­galmazott embereket és szerveket, sok párt- és állami funkcióban lévő ember kénytelen volt a Si- mon-ügy kiderítésére fordítani idejét, akkor, amikor más, hasz­nosabb dolgot is tudott volna csi­nálni ezalatt. Súlyos ezrekre rúg­na az a kiadás, amit a különböze szervek a Simon-ügy kivizsgálá­sára fordítottak. Simon József nem felelt meg annak a bizalomnak, amellyel előbb Pusztahencsére, majd Kis­tormásra helyezték pedagógus­nak. Visszaélt a bizalommal, amit előlegeztek neki, kétszer is egy­más után.. Ezek után természe­tesen nem számíthat arra, hogy még egyszer ilyen bizalommal ke­zeljék ügyét. Igaza van Kiss Imre elviársnak. a község párttitkárának, akkor, amikor hangsúlyozza: A legjobb megoldás lenne, ha Simonék eb mennének a községből. Félreve­zetett bennünket és még ma is éjszakába nyúló tanácskozásokra hívja össze az egyes szülőket, szervezkedik, áskálódik. Nem cso­da ha a szülők egymás után a kö- lesdi iskolába íratják gyermekei- Mert ilyen. körülmények között hogyan lesz biztosítva a gyerme­kek megfelelő nevelése és ta­nítása? A kistormási pártszervezet ré­széről felmerül az igény, hogy Si­monék hagyják el a községet. Mi a magunk részéről azt tartanánk a legokosabbnak és legcélraveze­tőbbnek, ha Simonné kémé egy .más községbe való áthelyezését. S bízunk benne, hogy a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya eh­hez majd hozzá is járul. Ezzel ki- elégítődnék a község közvélemé­nyének kívánsága — benne a pártszervezet véleménye is —, hogy a legfelsőbb szervek ves­senek véget annak az áldatlan ál­lapotnak, amelyet Simon József mesterkedése Kistormáson terem­tett. Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy a megyei pártbizottság, la­punk és a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya egyetért a kis­tormási pártszervezet álláspont­jával. Van a kistormási tantestü­let munkájában még sok javítani való, a legnagyobb bajt azonban Simon József összeférhetetlen magatartása okozta, s ha tőle megszabadul a község, akkor ki lehet javítani a tantestületen be­lüli kisebb hibákat is és visszatér a község nyugalma. LETENYEI GYÖRGY ív c V ■fy .. , P ­— Mintegy négy százalékkal több hűségjutalmat osztanak ki ebben az évben Tolna megye bá­nyászai között, mint az elmúli évben. — Szeptember 25-én a Fehér vitorla című bábjátékot mutatja be a Bonyhádi Járási Művelődési Ház bábszínháza. — Csakhogy kapni lehet! A Los Angeles-i General Plastic Corpo­ration vízben el nem merülő üve. geket hozott forgalomba, ami le­hetővé teszi, hogy a fürdőző teli copktailos üveggel vonuljon be a medencébe, időnként kortyintson egyet és a még ki nem ürült üve­get az elmerülés veszélye nélkül a vízre helyezze. — Mintegy hétszáz sertést tar­tanak nyilván Bogyiszlón. Ez a szám csaknem eléri az emlékeze­tes jeges árvíz előtti színvonalat. — ötszázhúszezer forintot for­dítanak betonjárda építésére eb­ben az évben a községfejlesztési alapból Sárszentlőrincen. — Fapapucs — gumitalppal. Capri polgármestere betiltotta a nagy közkedveltségnek örvendő fapapucsok használatát, mert han­gos kopogásuk zavarja a köznyu­galmat. A sziget cipészei igen elégedettek a rendelettel, mert az üdülők tömegesen hozzák fapapu­csaikat, hogy azokat „lármamen­tes” gumitalppal lássák el. — Törő Erzsébet, a bölcskei Szabadság Termelőszövetkezet tagja, 25 főnyi munkacsapatával 100 holdnyi területen vesz részt az országos kukoricatermesztési versenyben. — A Csongor és Tünde című színművet mutatja be a tél folya­mán a Paksi Járási Művelődési Ház színjátszó csoportja. Amíg egy új gép, berendezés el­készül, sok idő telik el. Még több időt, fáradságot, éjszakát rabol el az új létesítmény tervezőjétől. S nem csoda, ha az újat alkotó mun­kás találmányát, újítását úgy ke­zeli, mint saját gyerekét, úgy be­szél róla, hogy érződik szavában: nemcsak az új alkotásának, nem­csak az új születésének érdeké­ben készült a mű — joggal nevez­hetjük annak —, hanem azért is, mert az új gép könnyíti a mun­kát, gyorsabbá teszi a termelést. Újítóval, az új technika lelkes hívével beszéltem a napokban Si- montornyán, a bőrgyárban. Bala­toni István, biztonsági megbízott tájékoztatott a munkavédelmi újí­tásokról és azokról a sikerekről, kudarcokról, amelyek itt Tolna megyében, főleg a bőrgyárban ta­pasztalhatók. Sok újítás készül a bőrgyárban. De sokat el is utasí­tanak. Egyiket azért, mert meg­valósítása sokba kerülne (!), má­sikat, mert az újítás már nem újí­tás, mert gyárilag így készülnek az új termelőgépek, harmadikat meg talán éppen a rosszindulat marasztalja el. A bőrgyár egyik dolgozója — nevét kérésére nem említjük — készített egy tervet a mészhidrát- szállítás olcsóbbá tételére, szállí­tótartály tervét nyújtotta be az i A Pécsi Cementáruipari Vál- ' ( (i lalat komlói és dombóvári I1 telepére, kizárólag nehéz (I * fizikai munkára f jj férfi !| !' segédmunkásokat j! ' alkalmaz. Szállás korlátozott j[ |l mértékben van. Jelentkezés a vállalat komlói, illetve |> 1 dombóvári telepén. (' !; (2) !j — A Hazafias Népfront Szek­szárd Városi Bizottsága kétnapos kirándulást rendez Badacsony környékére. A kirándulásra szep­tember 3-án és 4-én kerül sor. Indulás 3-án reggel 4 órakor a városi tanács elől lesz. — Négyezer forintos zenegépet vásároltak a Tolnaszigeti Cseme­tekertben a dolgozók szórakozta­tására. — Béke nagygyűlést tartottak vasárnap délután Madocsán, a Hazafias Népfront és a nőtanács községi bizottsága szervezésében. A gyűlésen Molnár Istvánná, a nőtanács járási titkára mondott beszédet, majd a madocsai népi együttes adott színvonalas műsort. — Finnország északkeleti ré­szében, tűzvész következtében körülbelül 2200 négyzetkilométer erdő pusztult el. A tüzeket való­színűleg villámcsapás okozta. A tűz elpusztította a rénszarvas-le­gelők 30—35 százalékát. A kor­mány úgy döntött, hogy ebben az évben mintegy 200 rénszarvast vágat le, hogy a legelő elégséges legyen. — Országos állat- és kirakodó­vásár lesz: Szeptember 5-én: Györköny (Tolna), Solt (Bács). Szeptember 6-án: Hőgyész (Tolna), Sellye (Baranya). Szeptember 7- én: Villány (Baranya). Szeptem­ber 8-án: Nagyszékely (Tolna); Szeptember 9-én: Szigetvár. (Ba­ranya), — A televízió műsora: Az olim­piáról jelentjük: 1,6.35: Atlétikai Női súly, 800 m. férfi és 5000 m, döntő. 20.25: Filmösszefoglaló. 20.40: Úszás. 200 m. férfi pillangó és 4x100 m. női vegyesváltó doni tő. újítási bizottsághoz. A megtaka­rítás nem nagy. Talán nem is le­het számszerűleg kimutatni. Az újítás lényege az, hogy a mészhid- rátot a jövőben ne papírzsákban, hanem rekeszes vastartályban szállítsák. Könnyebb így a vegy­szer kezelése. A töltés és ürítés is igen könnyű a javaslat szerint, és legnagyobb érdeme: a szilikózis megbetegedést teljesen megszün­teti a javasolt mészhidrát-szállí- tási mód. Az újítási tervet N. N. elküldte a bizottságnak, az tovább küldte egy újabb bizottsághoz, a felsőbb bizottság azzal a véleményezéssel küldte vissza a javaslatot, hogy nem megvalósítható, semmi töb­bet. Semmi indoklás arról, hogy miért nem, de még bátorító sza­vakat sem közöltek, hogy az ész­revétel nyomán a munkás tovább tökéletesíthetné újítását. így az újítás, mint új megszűnt. És egy munkás csalódott. Egy munkás talán éppen ezért kivált az újító mozgalom tízezres táborából. Mert a lelkiismeretlen intézkedés, vá­lasz után elment a kedve az új al­kotásától. És hiába beszélt vele műhelyfőnöke, hiába kérték. A sértődés — nevezzük annak — nem jellemzője munkásságunk­nak. Helytelenül viselkedik N. N. is. De mennyire volt helyes az újí­tást elbíráló szerv embertelen hangú, bürokratikus válasza? TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 4ó. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Flőfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft A tárgyalóteremből: Rablás Góman Elemér dunaföldvári lakos, munkakerülő életmódot folytatott. Már a bíróság előtt is állt. Ez év júliusában egy vasár­napi napon Gangl Istvánnal talál­kozott, akit a Kiskulacsba hívott. Az ott elfogyasztott sört Gangl fi­zette. Gangl egy százassal fize­tett, ezt Góman, úgy látszik, ész­revette és ezért rábeszélte, hogy menjen vele a Dunára, mert ott a hídnál várja őt két nőismerőse. Gangl hosszabb rábeszélés után beleegyezett a randevúba, amikor azonban a megbeszélt helyre ér­tek, akkor látta, hogy ott nincs senki. Erre Góman azt mondotta, hogy menjenek a szigetbe, mert biztosan ott várják őket. Mikor a szigetbe értek és Góman látta, hogy a környéken nem tartózko­dik senki, akkor felszólította Ganglt, hogy adjon neki 100 fo­rintot. A pénzt nem akarta oda­adni, erre Góman ököllel arcul- ütötte a rászedett fiatalembert. Gangl ijedtségében és félelmében .a kért száz forintot átadta. A ka­pott ütéstől a földre esett, de Gó­man még ott is bántalmazta. Sér­tett jajgatását egy közelben hor­gászó férfi meghallotta, és a segít­ségére sietett. Megakadályozta, hogy Góman továbbra is bántal­mazza a sokkal gyengébb fiziku­mú Gangl Istvánt. A paksi járásbíróság dr. Martin István tanácsvezető bíró büntető­tanácsa Góman Elemért rablás bűntette miatt nyolc hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Az ítélet jog­erős. A bürokrácia tengerébe fulladt r • r újítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom