Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
IRODALOM %mé4kel NÉPMŰVELÉS A Ä középkori Tolna A reformáció baranyai sike^ rei után Sztárai Mihály, a hírneves prédikátor Eszéki Szegedi Imrét küldte el Tolnára, aki abban az időben tért haza Wittenbergából, hogy hirdesse itt is az új tant. Tolna ebben az időben még a katolikusok erős vára, melynek kitűnő iskolája volt. A római Altinum helyén épült Tolna egyébként is fontos szerepet játszott ebben az időben. de később is, s épp úgy, mint Madocsa és Paks, Szek- szárd, Bátaszék, Földvár a magyar középkor fejlett és eddig fel nem tárt központja. Virágzó műveltség, előrehaladott ipar és kereskedelem jellemezte a középkori Tolna életét, s lakói között ott találjuk a hospites latininak nevezett olasz vendég-polgárokat is. A feudalizmusra támaszkodó katolikus reakció természetesen minden eszközzel ellentállt a reformációnak, s a tolnai bíró vezetésével 1549-ben deputációt küldtek Budára, ajándékokkal próbálva hatni a pasára, hogy tiltsa meg a reformáció terjesz' tését. Á követségben ott volt Erdélyi Józsa dominikánus is, Tolna akkori plébánosa, s a követek azt kérték a budai pasától, hogy az új hit térítőit kivégezhessék, vagy ha ezt a pasa mégsem engedné, legalább ahhoz járuljon hozzá, hogy kikergessék Tolnából. A pasának nem lehetett valami jó véleménye a katolikusokról, mert az ajándékokat bár elfogadta, a tolnaiaknak azonban fejvesztés mellett megtiltotta, hogy az új hit terjesztőit bántalmazzák. A pasa határozata a protestánsoknak kedvezett, mert a katolikusoknak meg kellett osztaniök templomukat, melynek egyik felében a katolikusok, másik felében pedig a protestánsok tartották istentiszteletüket. p" rdélyi Józsa, a régi hit do- minikánus védelmezője hiába követett el mindent, Eszéki Szigeti Imre, majd a segítségére siető Sztárai Mihály hathatósabb szavú prédikátornak bizonyult, s a katolikusok lassan kiszorultak a templomból is. A falun kívül levő szent Bertalan kápolna a katolikusok egyetlen menedékhelye, s néhány tolnai családon kívül csak az ideszakadt olaszok maradtak meg a római egyház hitében, s ezek a katolikus családok aztán itt is temetkeztek. A régi katolikus iskola méltán tette Tolnát a környék művelődési központjává. Nevezetes könyvtára volt, amelyet eredményesen gyarapítóit a már említett Erdélyi Józsa. Amikor a tolnaiakkal Budán járt követségben, olasz és dalmát kereskedőktől sok új könyvet is vásárolt, köztük Plato, Tertullián, .szent Ágoston munkáit, s valószínűleg kerültek a tolnai iskola könyvtárába egyes darabok Mátyás király hajdani könyvtárából is. Természetesen a protestánsok is nyitottak iskolát Tolnán, s előbb Szigeti, majd Sztárai Mihály nagy gondot fordított arra, hogy a tolnai iskola megtartsa régi hírét. Kitűnő tanárai Voltak: Karancsi Mihály, Dombi Péter, aki huszonkét évig tanár- kodott Tolnán, Kecskeméti Agri- cola János, Tolnai Fabrici Bálint, a héber nyelv tudósa, Tu- lyok Ferenc, a középkori magvar tudományosság kiváló képviselői. Az iskolát egyenesen Wittenbergából látták el könyvekkel, de amikor a katolikus iskola teljesen elnéptelenedett, megszerezték ennek könyvtárát is. Jellemző hírnevére és magas színvonalára, hogy a protestáns tanulók Tolnáról egyenesen a német akadémiákra mehettek. A reformáció mozgalmai állandó harcot jelentettek a katolikusokkal, mint az egykorú énekben olvassuk: Istenben való jó reménységben, Tar papokkal való nagy ütközetben. A reformált iskolákban nagy fontosságot tulajdonítottak a vitára való készségnek, a szónoki képességek kifejlesztésének. A nevezetes Veresmerti Mihály, aki megtérése históriájában a magyar középkori irodalom egyik igazi remekét írta meg, tolnai iskolázására visszaemlékezve különösen egyik tanáráról, Borégető Miklósról emlékezik meg, aki a retorikai fogásokra oktatta a tanulókat. A reformált vallás érvekkel akart hatni, a vak buzgóság a buta fanatizmus helyett az észre hivatkozott, s ezért tulajdonított roppant fontosságot a retorikának. A vitatkozó készségre szükség is volt. A reformált vallásnak, miután ezen a vidéken szinte teljesen felszámolta a katolikusokat, egy új »eretnekséggel« kellett megküzdenie, az unitáriusokkal, akik tagadták Krisztus istenségét. T smeretes az a nevezetes vi- ta, ami Nagvharsányban zajlott le a kálomisták és az unitáriusok között, akiket Al- vinczi György képviselt. A vita szokatlan aktussal zárult. A kálvinisták jobban győzték szóval, s teljes diadalt arattak, aminek következtében egyszerűen felakasztották vitatársukat, Alvincz.i Györgyöt. Aki a középkori vitákban alulmaradt, annak ilyesmivel is számolnia kellett. A kálvinisták azonban a szó valódi értelmében megfizettek hevességükért, mert a török a nagyhar- sányi események megtorlásaként új adót vetett ki az egész megyére. 1588-ban tört ki az a vita, amelynek központja már Tolna volt. A pécsi unitáriusok Tolnán keresztül jártak a híres földvári vásárokra, s a hosszú utat mindig Tolnán szakították meg, ahol középkori szokás szerint szállással és élelemmel várták őket. A pécsi unitáriusok azonban visszaéltek a vendégjoggal, mert a tolnai időzést arra használták fel, hogy terjesszék az új tant. Amikor Décsi Gáspár, tolnai prédikátor hírét vette a merényletnek, minden hívének megtiltotta, hogy szállást adjon az eretnekeknek, amire egyetlen tolnai ember sem mert pécsi utast vendégül látni. Embertelen dolog volt ez abban az időben, s a pécsiek Válaszkuti György prédikátoruk tanácsára küldöttséget menesztéttek Tolnára s egyben nyilvános hitvitát is ajánlottak fel. A tolnaiak a vitát visszautasították, a diákok pedig meglehetős goromba levelet küldtek a pécsieknek. A vitára később azonban mégis sor került, ez azonban már sokkal szelídebb keretek között zajlott le, mint a nagyharsányi. A középkori Tolna, éppúgy, mint a környező régi városok, fontos szerepet játszott a reformáció idején. Történetük azonban nagyobb részt ismeretlen, mint ahogy elég hiányos az egész magyar középkor kutatása is. Most. Szekszárd alapításának 900 éves fordulója fokozott mértékben a magyar középkor felé terelte a figyelmet s már eddig is számos jel mutat arra, hogy a szekszárdi ásatások, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb irányú kutatások, nagy lépéssel viszik előre az egész magyar középkorral kapcsolatos ismereteket. Tennivaló persze bőven van még, s kár lenne ebben az egyre növekvő lelkesedésű kutatómunkában megfeledkezni arról, ami Szek- szárdon kívül, nevezetesen Báta- széken. Tolnán, Pakson, Mado- csán, Dunaföldváron történt, hisz mindannyi fontos központja volt a magyar középkori műveltségnek, iparnak, kereskedelemnek. CSÁNYI LÁSZLÓ &ÄSIÄS Háta, mint egy színes bőrpajzs: barna. Két karja, mint a motolla, jár. Lapockája csúszkál jobbra-balra, s félkör ívben követi a váll. Szögben hajlik dereka, s a bordák, mint a kígyók, úgy vonaglanak. Széles csípő tartja mind e mozgást, mely izomból izomba szalad. Egy lábára esik teste súlya s talpa alatt behorpad a föld. Egy-egy rugó mindegyik lábujja, n csontokba löki az erőt. Lassan mozog. Óriás bogár? Furcsa gép? Nem. Ember az. Kaszál. ZSIEÚ GYULA 0Oaiárnapi jegyzet Utitársunk az autóbusz közepetáján foglal helyet. Ezt rögtön mindenki tudomásul veszi, ugyanis nem lehet nem tudomásul venni. Hirtelenlett ismerősére olyan szóáradatot zúdít, s olyan hangosan, hogy egyszeriben ő lesz a központ, mindenki csak rá figyel, s-ha valaki éppen nem óhajt ja hallani a rögtönzött szakelőadást, még a fülbe dugott vatta sem segít. Ahány ember, utasnak megannyi. Egyik mászkál, egy pillanatig nem tud nyugton maradni, nehezen elviselhető; a másik alig várja, hogy meginduljon az autóbusz, rögtön kicsomagolja táskáját, ölébe asztalkendőt terít, arra felsorakoztat annyi ételt, hogy két kaszás is jóllaknék belőle — s aztán eszik, eszik, lehetőleg csámcsogva, ez is nehezen elviselhető; a harmadik... nos, ez a bizonyos »harmadik« a mi utasunk is. Ez már egyenesen elviselhetetlen. Meg mernék rá esküdni, többen voltak az utasok között, akik nem várták meg, hegy célhoz érjenek, inkább vállalták a további várakozást, úticéljuk helyett már jó előbb leszálltak és másik autóbusszal folytatták útjukat. Mert egyáltalán nem becsült útitársur.k mesélt, rpesé't megállás nélkül, rendületlenül és olyan hangosan, mintha hallgatósága egy folyó másik partján állana, vagy a hallgatóság zömén a süketség csalhatatlan jele mutatkoznék. Mesél. Valamiféle kereskedelmi ember, magam revizorfélének nézem. Illetve hallom. S rmket mesél? Ha hinnék neki és ha egyedül neki hinnék, furcsa fogalmaim lennének kereskedelmünk moráljáról. Mert ahány csaló, sikkasztó boltvezető akad megyénkben, sőt azt gyanítom, az egész Dunántúlra vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást, az mind felsorakozik az elbeszélésben. Megtudjuk, hogvan csalt X., hogyan lopott Y., hogyan hamisította meg a leltárt Z. és így tovább. S egyetlen olyanról sem beszélj aki becsületes, aki lelkiismeretesen dolgozik, aki nem csapja be a vevőt, aki szolgálatkész és tisztességes, akinek minden gondolata boltja rendezettsége, tisztasága, árubősége. Ilyenekről itt nem esik szó. Pedig bolthálózatunk működik, nem is rosszul, pedig mindent megvásárolhatunk, amire csak futja pénztárcánk tartalmából, pedig mind több az udvarias kiszolgáló, mind több a jól berendezett bolt. Lehet, hogy útitársunk azt hiszi magáról: ő az igazság bajnoka, hiszen mind olyan esetet mesélt el, amelyben ő leleplezőként vett részt. Néha diadalmasan végignézett az utasokon, nyugtázandó az elismerő pillantásokat. Hogy nem voltak ilyen pillantások? Nem voltak. Nem azért, mert mi nem helyeseljük, ha üldözik és leleplezik a csalást, pellengérre állítják a bűnösöket. Ko- lántsem. ennek valamennyien ör ülni tudunk. De nem örülünk az olyan téves, az olyan helytelen, mi több. hamis, hazug, beállításnak, amilyennel útitársunk kéretlenül traktált bennünket. Az. általánosítás rendszerint helytelen, ha egyes egyedi eseteket kiszakítunk a teljes egészből, szintén helytelen, de az már bűn, ha az ilyen negatív egyedi eseteket általánosként tünteti fel valaki. Ma már szégyenlem, hogy akkor nem utasítottam vissza rágalmait, s egyetlen sem akadt köztünk, aki visszautasította volna. Pótolja a visszautasítást most ez a kései írás. Gondolom, egyetértenek velem a kereskedelem dolgozói is. Mert hogy akadnak csalók is, gazemberek is. semmi kétség, de hogy a többség, a túlnyomó többség becsületes, tisztességes — Phhez sem férhet semmi kétség. De erről útitársunk egyetlen szót sem ejtett, ezért beszéltem most én. Letenyei György TIHANY Messze még a part. A kék vízből hófehér csipkét hasít a hajó. (Ékesebb a legszebb brüsszelinél.) De amott már a templom. Tihany, hahó! Sziklák lánya szállj ki szent hegyedből, dobogó szívvel rohanok feléd; megköszönni cn, késő utód. szikla-szíved értő melegét. Mert Te hallgattad meg panaszát Vitéznek, akit az em berek s keményszívű szépséges Lillája, hiába kérte, nem hall gatták meg. De jó lenne most szép álmát zavarni, s szólni hozzá: nézz körül. Vitéz. Somogybán hullt magjaid kikeltek, igazzá lett a jövendölés. Szeptember van épp. Kanászok utódain a táskák — mint apró puttonyok — kis lábuk a lépést sza pórázzá, s gyűjtik az érett tudás-magot. Bor s disznó nem fogyott cl. De a józan kanászi ész, mustból, húsból falat rakatott, iskolákat, házakat. Bizony, Vitéz, amíg Te lenn a földben álmodtad tovább a jövőt, kezünk alatt a jövendölés, mint hihetted, igazab bra nőtt. Éles síppal jelez a hajó. kirándulóktól tarkái! ik a part. Gépek lencséje nyílik s szíveké. Hosszú sorokban mind a hegyre tart. Bámulunk, hahózunk vidáman, s alig van, ki Téged nem idéz. Álmodd csak jövőnk egyre szebbre, mert álmaidból való lesz, Vitéz. ____________________________GALLAI KAROLY É vikéhez Csupa nedv a nyírfa kérges teste és hajlong a fehér nyírfaág. Könnyű lepke száll le rá: — az este, s a tövében szundit a virág. Nyújtóznak a városszéli rétek, bóbiskolva ballag a fasor. A szűk utcák nedvesek, sötétek, finom köddé lett az utcapor. Aludj te is boldogságom fele, , megtáltosult időm elszaladt, a szívem most mély csenddel van tele, s te szundítasz itt a csend alatt. CZEIDLl ISTVÁN
