Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1960. augusztus 13. Dr. Miinnich Ferenc beszéde a moszkvai magyar ipari kiállítás megnyitóján A kongói helyzet (Folytatás az 1. oldalról.) talmas szocialista világrendszer elválaszthatatlan része, s a szocialista építésben elért minden sikerünk forrása a testvéri országokkal való leg­szorosabb együttműködés. Kiállításunk megmutatja azt is, hogy a magyar munkások, parasz­tok, értelmiségiek alkotó munká­ja hogyan járul hozzá az egész szocialista tábor erősödéséhez és felvirágzásához. Különös gonddal és nagy szere­tettel készítettük elő ezt a kiállí­tást, hiszen felszabadítónkhoz, legkedvesebb barátainkhoz, a szovjet emberekhez készültünk vele, akik közül oly sokan áldoz­ták életüket és hullatták vérüket, hogy sokat szenvedett népünk végre szabad és független lehes­sen«. A kormány elnöke ezután ha­zánknak a felszabadulás óta elért nagyszerű eredményeit méltatta, majd kijelentette: »Ma 15 év távlatából, a fejlődés mostani magaslatairól visszate­kintve az akkori súlyos, csaknem kilátástalannak tűnő helyzetre, még inkább szembeötlő ez a nagy fejlődés és az a felmérhetetlen segítség, amelyet a felszabadulás első percétől kezdve az élet min­den területén a baráti Szovjetunió népeitől kaptunk és kapunk. A kommunisták által vezetett magyar dolgozó nép sikerei a szocializmus építésében, az élet- színvonal emelésében, a múlt el­maradottságának felszámolásában ismét bebizonyították a marxi— lenini eszmék általános érvényét. Országunk ipari termelése már 1949-re elérte a második világ­háború előtti utolsó békés esz­tendő színvonalát, s jelenleg már több mint a három és félszerese a háború előttinek. Ipari fejlődésünk üteme átla­gosan kétszerese volt a kapitalista országok gazdasági fejlődésének. Az utóbbi években jelentősen meggyorsult mezőgazdaságunk fejlődése is. Dolgozó parasztsá­gunk a párt felvilágosító, nevelő munkájának eredményeként több ségében az önkéntes szövetkezés útjára lépett, s ma már országunk szántóterületének csaknem 75 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése együtt járt a munkás-paraszt szövetség erősö­désével és ezzel erősebb lett pro­letárdiktatúránk, népi hatalmunk, A most megnyitandó kiállítás — mindenekelőtt iparunk sereg­szemléje, — de egyben-másban rámutat arra a fejlődésre is, amelyet a mezőgazdasági terme­lésben és népünk életviszonyai­nak, kultúrájának gazdagításában elértünk«. Dr. Münnich Ferenc a továb­biakban kitért a kiállításon kép­viselt egyes iparágak fejlődésére. A többi között elmondta, hogy Magyarország híradástechnikai ipara már a második világháború előtt is ismert volt, de az igazi fejlődés ennek az iparágnak az életében is csak akkor következ­hetett be, amikor megszabadult a külföldi tőke karmaiból, és a ha­zai kapitalisták harácsolásaitól. Híradástechnikai, iparunk ma a legmodernebb termékeket állítja elő. Híradástechnikánk fejleszté­sére az elkövetkező években igen nagy gondot fordítunk, hogy az ipari termelés korszerűsítésével, fokozatos automatizálásával kap­csolatos híradástechnikai igénye­ket mind hazánkban, mind a kül­földön ki tudjuk elégíteni. Gépipari pavilonunkban a leg­újabb szerszámgépeket, a kábel- gyártáshoz, valamint a villamos­gépek és készülékek gyártásához szükséges gépi berendezéseket mutatjuk be. A Szovjetunióban jól ismertek már közlekedési iparunk termékei, vasúti kocsijaink, Va­jóink, Ikarus-gyártmányú autó­buszaink. Bemutatjuk legjobb cél­gépjárműveinket, cementszállító, borszállító és hűtőkocsijainkat, garázsfelszerelési és service-be­rendezéseinket. A kiállítás látoga­tói megtekinthetik korszerű élel­miszeripari gépeinket. Pártunk és kormányunk ezek­ben az években különös figyelmet fordít népünk lakásviszonyainak megjavítására. Ezért szükséges­nek láttuk, hogy e kiállítás kere­tében is megmutassuk, mit te­szünk pártunk 15 éves lakásépíté­si programjának megvalósításáért. A kormány elnöke ezután ar­ról a felbecsülhetetlen értékű se­gítségről beszélt, amelyet a Szov­jetunió adott népgazdaságunk fej­lesztéséhez, első szocialista váro­sunk, Sztálinváros és a hozzátar­tozó Dunai Vasmű megépítéséhez, majd így folytatta: — A Szovjetunióval kötött gazdasági megállapodásaink rendkívüli jelentőségűek nép­gazdaságunk számára. Egy sor alapvető nyersanyagból importigényeinket teljesen, vagy nagy részben a Szovjetunió elé­gíti ki. Ugyanakkor, amikor im­portunkban fő helyet a nyers­anyagok foglalják el, a Szovjet­unióba irányuló exportunk legje­lentősebb tételei a kész termékek. Ilyen kereskedelmi struktúra el­képzelhetetlen a kapitalista or­szágok gazdasági kapcsolatában, ahol a legfejlettebb országok az­zal gátolják meg a gyengébben fejlett országok gazdasági fejlődé­sét, hogy nyersanyagaikért és me­zőgazdasági termékeikért cseré­ben kész fogyasztási cikkeket ad­nak. Az új, 1961—65 évre vonatkozó hosszúlejáratú megállapodás még magasabb szintre emeli országaink gazdasági kapcsolatait. Ez a meg­állapodás hatalmas segítséget nyújt a második ötéves terv elő­irányzatainak megvalósításához. Kiállításunk arról tanúskodik, hogy milyen hasznos, mennyire gyümölcsöző a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában tömörü­lő országok gazdasági együttmű­ködése. Ez az együttműködés arra irá­nyul, hogy nagy családunk, a szocialista világrendszer ösz- szefogott erejével segítse min­den egyes szocialista ország gyors fellendülését. A KGST keretében kifejlődött nemzetközi munkamegosztás, a termelés szakosítása és kooperá­ciója iparunknak biztosítja a leg­főbb nyersanyagokat és lehető­vé teszi, hogy hazánk méreteit messze meghaladó nagy szériák­ban gyártsunk szerszámgépeket, autóbuszokat, gyárberendezéseket és más iparcikkeket. Az együttműködés keretében rendelkezésünkre bocsátott doku­mentációk szügségtelenné teszik, hogy minden kutatási problémát fhagunk oldjunk meg s ezáltal ha­talmas összegek szabadulnak fel a népgazdaság más területei szá­mára. — Kiállított termékeink bemu­tatják azt is, hogy mi magyarok, mivel járulunk hozzá a szocialis­ta országok gazdasági együttmű­ködéséhez, hogyan teljesítjük a szocialista munkamegosztásból ránk háruló feladatokat. Dr. Münnich Ferenc a továb­biakban elmondotta: a magyar munkások, parasztok, értelmiségi­ek szüntelenül fokozzák erőfeszí­téseiket, hogy pártunk hetedik kongresszusa határozatainak meg­felelően, meggyorsítsuk hazánk­ban a szocializmus építését és be­fejezzük a szocializmus alapjai­nak lerakását. A hetedik kong­resszus legközelebbi célként azt tűzte elénk, hogy sikerrel fejez­zük be hároméves tervünk idei utolsó évét, s ezáltal biztosítsuk 1961-ben kezdődő második ötéves tervünk szilárd, megalapozását. Örömmel számolhatok be arról — jelentette kj —, hogy népünk magáévá tette a párt felhívását és népgazdaságunk idei fejlődése gyorsabb a ko­rábbi évekénél is. Terveink végrehajtásában anya­gi erőnkhöz, lehetőségeinkhez ké­pest részt vállalunk abból a vi­lágméretű versenyből, amely a szocializmus és a kapitalizmus erői között folyik. Barátaink se­gítségével, népünk alkotó szorgal­ma révén még jobban meg fo­gunk közelíteni, sőt el is fogunk hagyni néhány iparilag fejlett ka­pitalista országot az egy főre eső termelésben. Úgy gondoljuk, hogy ez a békés verseny nem fe­nyeget senkit sem, sőt ez a legjobb hozzájárulás a békés egymás mellett élés, az egyet­len reális, józan politika ér­vényesüléséhez. A kormány elnöke ezután rövi­den szólt a nemzetközi helyzetről. Hangsúlyozta: — Pártunk és né­pünk teljes egyetértéssel és helyes léssel fogadta a szocialista álla­mok kommunista és munkáspárt­jainak legutóbbi bukaresti ta­nácskozásáról kiadott közös köz­leményt. Szilárdan valljuk, hogy az 1957. évi moszkvai nyilatkozat és békekiáltvány marxista—leni­nista következtetései minden ál­lamban helytállónak bizonyulnak. Pártunk, kormányunk és né­pünk, teljesen egyetért a Szovjetunió kormányának so­rozatos békekezdeményezései­vel, s mi minden erőnkkel tá­mogatjuk azokat. Dr. Münnich Ferenc végezetül kijelentette: —- A Magyar Népköztársaság ma erős, megbecsült, egyenrangú tagja a hatalmas szocialista tá­bornak. Ez erőnk, nemzeti büszke­ségünk legfőbb forrása. Azon le­szünk, hogy a jövőben is becsü­lettel, még nagyobb sikerrel áll­junk helyt a munkában, a béke védelmében, még erősebbé legyük a Magyar Népköztársaságot a Szovjetunióval és valamennyi test véri országgal összefüggő kapcso­latokat. Azon leszünk, hogy még jobban felvirágoztassuk hazánk iparát, mezőgazdaságát, kultúrá­ját, népünk és az egész szocialis­ta világrendszer javára. Ezeknek a gondolatoknak jegyé­ben nyitom meg 1960. évi ipari kiállításunkat. Moszkva: (TASZSZ) Hermann Schmidt nyugatnémet munkás le­velet írt Hruscsovnak, a szovjet Minisztertanács elnökének és a levélhez csatolta a Nürnberg— Fürth kerület 820 lakosának a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Francia- ország kormányfőihez intézett emlékiratát a leszerelés, a német békeszerződés és az európai atommentes övezet kérdéséről. Csütörtökön Moszkvában köz­zétették a levelet, az emlékiratot és Hruscsov válaszát. A szovjet Minisztertanács el­nöke válaszában kijelenti, hogy a Szovjetunió hajlandó bármely pillanatban feloszlatni fegyveres erőit és megsemmisíteni fegyve­reit azzal a feltétellel, hogy ugyanezt tegye a többi hatalom is. A Szovjetunió kívánja, hogy tiltsák meg és iktassák ki a fegy­verek közül a tömegpusztító fegy vereket, vonják ki a külföldi csa­patokat az idegen területekről, köztük Németországból és min­denütt szüntessék meg az idegen katonai támaszpontokat. Hruscsov egyetért a levélíró nyugatnémet munkással abban, hogy égy európai atommentes övezet megteremtése — a két né­met állam részvételével — fontos lépés lenne a háborús veszély csökkentése felé. A leszerelésre vonatkozó erő­feszítéseink azonban ezidáig nem találtak kellő megértésre a nyu­gati vezetőknél — mutat rá vála­szában Hruscsov. — Úgy látszik, a kapitalista világ nem bízik ere­jében, nem tartja magát képesnek a szocializmussal való békés ver­senyre és ezért ijesztően hat rá a leszerelés lehetősége. az elmúlt napok eseményei után talán tisztázódik s a Biz­tonsági Tanács harmadik hatá­rozata nyomán Hammarskjöld főtitkár is sokkal határozottad­nak mutatkozott, mint koráb­ban. A főtitkár ugyanis beje­lentette, hogy az ENSZ-csapa- tok pénteken megkezdik bevo­nulásukat Katanga tartomány­ba, sőt, ha az imperialisták zsoldjában álló Csőmbe ellen­állást tanúsítana, fegyveres erőt is alkalmaznak. Mint is­meretes, a kongói kérdés meg­oldását kizárólag Csőmbe el­szakadási akciója akadályozta eddig, aki Katanga »független­ségével« akarta megfojtani a fiatal Kongói Köztársaságot. A Biztonsági Tanács újabb döntése szemmel láthatóan za­vart idézett elő a NATO-körök- ben s több nyugati lap nyíltan arról ír, hogy a nyugati hatal­maknak meg kellett volna aka­dályoznak Tunisz és Ceylon határozati javaslatának elfoga­dását. Francia hivatalos körök­ben különös aggodalommal szemlélik a kongói fordulatot, mert mint a Figaro megállapít­ja, a kongói beavatkozásban precedenst látnak arra nézve, hogy az algériai kérdést is nem zetközivé lehet majd változtat­ni. A Biztonsági Tanács határo­zata súlyos válságba hozta a belga kormányt, amely Katan­A Reuter jelentése szerint Dag Hammarskjöld, ENSZ-főtitkár, csütörtökön este megérkezett Leo- poldvillebe. Hammarskjöld 300 svéd katonával együtt Katangába szándékozik menni. Az UPI köz­lése szerint a svéd csapatok már megkapták a parancsot a bevonu­lásra. Úgy hírlik, hogy a svéd ka­tonák után marokkói csapiatok is mennek Elisabethvillebe. Jelenleg 12 000 ENSZ-katona ál­lomásozik Kongóban, de a közeli hetekben újabb csapaterősítések érkeznek. Hruscsov kijelenti, hogy ma­napság, amikor Németország te­rületén két szuverén állam van, csak a két német állammal kö­tendő békeszerződés verhet hidat az ország egységének helyreállí­tásához. A békeszerződés bizto­sítékokat teremtene arra vonat­kozólag, hogy Németország békés úton fejlődik, útját állná a né­met militarizmusnak, amely a múltban többször is véres hábo­rúba sodorta a német népiét és egész Európát. A szovjet kormányfő hangsú­lyozza, hogy az Egyesült Álla­mok magatartása, amely a pári­zsi csúcsértekezlet meghiúsulását okozta »szervesen összefüggött az­zal a politikával, amelynek célja a nemzetközi feszültség kiélezé­se«. Az Egyesült Államok kátyúba vitte a tízhatalmi leszerelési bi­zottság munkáját. Az RB—47 min tájú amerikai repülőgép légipro­vokációt hajtott végre a Szov­jetunió ellen, az amerikai kor­mány újra meg akarja indítani a nukleáris fegyverkísérleteket, ag­resszív lépéseket követett el Ku­ba ellen és támogatja az agresz- sziót Kongó ellen. Mindez azt bizonyítja — írja Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok impe­rialista körei csökönyösen az ál­lamok közötti feszültség és gya­nakvás fenntartására, a fegyver­kezési verseny folytatására törek­szenek és új háborúra készülőd­nek. Hruscsov kijelenti, hogy a Szovjetunió továbbra is állhatato­san síkraszáll a békéért és min­den néj), a hagy és a kis népek érdekeinek megvédéséért. ga elszakadására számítva, sze­rette volna megtartani magá­nak a gazdag tartományt. Eys- kens belga miniszterelnök is­mételten kijelentette, hogy »a Nyugat védelmében« építettek ki katonai támaszpontokat az afrikai kontinensen. Belgium meg is fenyegette a NATO tag­államokat, hogy amennyiben nem támogatják a kormányt afrikai politikájában, esetleg kénytelenek lesznek felülvizs­gálni azokat a katonai és gaz­dasági követeléseket, amelye­ket korábban a NATO-val szemben vállaltak. Ugyanakkor azonban már előreveti árnyékát a belga kor­mány bukása is. Diplomáciai megfigyelők szerint a válságot egyelőre talán az is megolda­ná, ha néhány miniszter kivál­nék a kormányból, mert ez át­menetileg le tudná csillapítani a felháborodott közvéleményt. Mások azonban elkerülhetetlen­nek látják a kormány buká­sát, ami az augusztus közepére összehívott parlamenti ülésen be is kevetkezhet. Sőt, maga után vonhatja a jelenlegi belga belpolitikai válság a parlament feloszlatását és új választások kiírását is, jóllehet a képviselői mandátumok csak két év múl­va járnának le. Bárhogy is ala­kulják azonban a helyzet, az már most megállapítható, hogy Belgium csatát veszített Afri­kában. érkeznek az országba Mint a Reuter közli, Abbud, szudáni elnök egy zászlóaljat küld Kongóba. Az AFP arról tájékoztat, hogy több afrikai állam elfogadta azt a szudáni indítványt, hogy a füg­getlen afrikai országok külügymi­niszterei tartsanak értekezletet Leopold viliében, a kongói helyzet tanulmányozására. Egyes afrikai országok helyesnek tartanák, ha a külügyminiszteri értekezleten elő­készítenék az afrikai kormányfők csúcsértekezletét. Már közöltük, hogy Leopoldvil- leben bezárták a belga hírügy­nökség irodáját. A kongói tájé­koztatásügyi miniszter az ADN- nek és az Uniténak adott nyilat­kozatában jelezte, hogy valószí­nűleg sor kerül az AFP francia hírügynökség kongói irodájának bezáratására is. A miniszter hoz­zátette, kiutasítják az országból mindazokat a külföldi újságíró­kat, akik hamis képiét adnak Kon­góról. Nasszer, az Egyesült Arab Köz­társaság elnöke táviratot küldött Csombénak, a katangai bábkor­mány vezetőjének. Táviratában felszólította, tegye túl magát a személyi és pártpolitikai nézetel­téréseken és működjék közre Kon­gó egységének megteremtésében. A tuniszi rádió jelentése sze­rint Leopoldvilleben megnyílt az új tuniéziai nagykövetség. Nagy­követté Habib Burgiba fiát, az ed­digi párizsi nagykövetet nevezték ki. A DP A és az AFP jelentése szerint Ruanda-Urundiban is fe­szült a helyzet. A ruandai Nem­zeti Unió csütörtökön távirat­ban fordult a Biztonsági Tanács­hoz és kérte, hogy Kongóhoz ha­sonlóan ebből az országból is von­ják ki a belga csapatokat, s küld­jenek helyettük ENSZ-haderő- ket. A ruandai Nemzeti Unió táv­iratot küldött Brüsszelbe is, s eb­ben tiltakozott a belga gyarmati hatóságok elnyomása miatt. Szovjet orvosok vitaztak a Kongói Köztársaságba Moszkva (MTI): Húsztagú szov­jet orvoscsoport utazott a Kongói Köztársaságba, hogy segítséget nyújtson a fiatal köztársaság egészségügyének. A csoport tagjai között több olyan neves orvos van, aki nagy tapasztalattal rendelkezik a tró­pusi és járványbetegségek gyógyí­tásában, Hruscsov válasza egy nyugatnémet munkás levelére Hammarskjöld Kongóban Újabb ENSZ-csapatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom