Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
I960, augusztus 6. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 — a bátaszéki készítik a különböző fajtájú, méretű hordókat. A szövetkezet terveiben szerepel egy részleg felállítása Szekszárdon is. A legkelendőbb gyártmánya a szövetkezetnek az ászokhordó. Az idén százegy ilyen, harminc-negyven hektós hordót készítenek, főként állami gazdaságoknak. Legutóbb Villányba és a Tisza menti Ujbögre szállítottak ászokhordókádároknál a múlt évben történt, hogy Beck elvtársat, a szövetkezet elnö két meginvitálta egy látogatásra a leperd pusztai szőlészet vezetője. Megmutatta az újonnan elkészült tágas pincét, és annak egyik sarkába mutatott. — Ide kellene nékünk egy két- százhektós hordó. Meg tudnák-e Hirosima évfordulója Szüret elült Messze földön híresek voltak a régi időkben is a bátaszéki kádárok, talán nincs is olyan borvidéke az országnak, ahol ne lehetne találni — borral telten, vagy üresen — néhány bátaszéki hordót. A bátaszéki kádárok híre — mióta szövetkezetbe tömörültek — ma talán jobb, mint bármikor. Egy részlegük Budafokon dolgozik állandóan, hordókat javít, az itthoniak pedig korszerűen berendezett új üzemházban sorozatban porthordók is, sőt, ha jelentkezik igény rá — már pedig tavaly ősszel nagy volt a kereslet — sza- pulókat és egyéb cikkeket is gyártanak. Most például több száz talicskakereket gyártottak, amihez jól fel tudták használni a különféle hulladékanyagokat. Az év elején nagy fába vágta fejszéjét — ezt lehet szószerint is érteni t— a szövetkezet. Egy olyan nagy hordó elkészítéséhez kezdett hozzá, amilyet nemcsak „maszek” korukban, de a szövetkezet megalakulása óta sem csináltak a bátaszéki kádárok. Az új óriás- hordó kétszáz hektoliteres lesz. Kedden ülést tart a megyei tanács vb. A Tolna megyei Tanács VB. legközelebb augusztus 9-én, kedden tart ülést. Első napirendi pontként dr. Tuska Pál elvtárs, a vb. elnöke jelentést terjeszt elő a feladatkörben tett intézkedésekről, és a lejárt határidejű vb. határozatok végrehajtásáról. Ezt követően a Gyönki Járási Tanács VB. beszámolóját vitatják meg a tanácsi kádermunkáról. A napirendi pont előadója Márton András, a Gyönki Járási Tanács VB. elnöke. A végrehajtó bizottság külön napirendi pontként tárgyal a helyiipari és élelmiszeripari vállalatok első félévi gazdálkodásáról Kelemen Sándor ipar- műszaki osztályvezető beszámolója alapján. Ezt követően a községfejlesztési alap első félévi fel- használásáról tárgyalnak. A napirendi pont előadója Schmidt Gyula községfejlesztési csoport- vezető. TÖRPEAUTÓ VÍZHÜTÉS NÉLKÜL Uj szovjet törpeautó gyártását kezdték meg a Zaporozsje autógyárban. Az autó óránkénti maximális sebessége meghaladja a 80 kilométert. Hajtóművéhez olyan speciális elektromos berendezést szerkesztettek, amely szűk ségtelenné teszi a vízhűtést és biztosítja, hogy a gépkocsi a legnagyobb hidegben is működjék. 3CXXGOOCXXXXXXXXXXXXXXJ A lottó e heti nyerőszámai: 1, 41, 44, 51, 61 OCXXXXXXXXXtOŰCfcXXXXXXX) i kát. De készülnek itt kisebb, két- háromhektás, úgynevezett transzÉppen ki akart menni az utcára, amikor a kapun belépett néhány férfi. Kettőt ismert közülük — Lesinskit és Klimasins- kit. Ez volt a körzetük és gyakran találkozott velük. Egy időben ugyancsak érdeklődtek az egyik lakó iránt. Szerencsére az illető elköltözött, legalább erre nincs gondja. Az asszony megállt a bejáratnál. A detektív az igazolványokat ellenőrizte. Úgy látszik, valami gyanús alakok, de nyugodtan Válaszoltak a kérdésekre. Tovább akart menni, ekkor hirtelen fülsiketítő dörrenést hallott, a kapualj megtelt füsttel. Lesinski a lépcső aljában feküdt. Luznia- kowa elhajította a szatyort és kiugrott az utcára. — Segítség! Segítsenek! Szeme előtt megvillant a menekülők háta. A közelben nem látott senkit, visszarohant a kapu alá. — Segnség! Megölték! Kinyílt egy ajtó A háztulajdonosnő, Róza Bield.wska asszony összefogva keblén a pongyoláját, áthajolt a korláton. — Mi történt? Mi ez a kiabálás? De már megpillantotta a vértócsában fekvő Lesinskit. — Betörők... Betörők, lelőtték... — dadogta Luzniakowa. — Él? — Azt hiszem él... ez Lesinski • v, Lesinski úr... — Mindjárt... A mentőket kell csinálni? — Miért ne?.„ Csak anyagot tudjunk beszerezni hozzá. — Akkor rendben van, megállapodtunk. A szövetkezet vezetői járták Barcson, a fűrészüzemnél, kiválogatták a faanyagot — nem volt könnyű ilyen, három-négyméteres egyenes rönköt találni — majd, amikor megkapták, az üzemház udvarán összerakták szárítani, pihentetni. Később kiderült, hogy a leperd pusztai szőlészet — mivel felsőbb szervei nem járultak hozzá — nem tart igényt az óriáshordóra. De mivel az anyag már megvolt, sajnálták volna eldarabolni. Felajánlották a MÜÁRT-nak. Ott készséggel átvették a rendelést, sőt, még három-négy darabra is igényt tartottak volna. Persze, anyag csak egyre van, ezt a hordót a Helvéciái Állami Gazdaság kapja meg. A gerendának is beillő dongák, fenéknek való tíz centi vastag „deszkák” várják az októbert, amikor két hét alatt állítják össze a kádárok belőlük a 320 centiméter „has-átmérőjű” és 340 centiméter hosszú hordót. hívni meg egy papot... — Biel- dowska visszasietett a lakásba, a telefonhoz. A lépcsőn a felsőemeleti lakó sietett le, kezében egy ronggyal. Nyilván éppen port törült vagy valamit ki akart mosni, és úgy rohant ki, ahogy volt, kezében a ronggyal. Letérdelt a sebesült mellé. Lesinski alsó karjából ömlött a vér. Luzniakowa segített, ahogy tudott. A sebesült ielső karját átkötötték, és teljes erejükből megszorították a rongyot. A vér most már csak csep- pekben szivárgott. 12. A Bracka utca felől lárma és kiabálás hallatszott Jan és Henryk bekanyarodott a Chmielna utcába. Itt egyelőre még minden csendes volt. Egy pillanatig azt hitték, hogy túl vannak a veszélyen, hogy elvegyülhetnek a járókelők tömegében, elrejtőzhetnek egy kapu alatt, az udvarok labirintusában, vagy mintha mi sem történt volna, bemehetnek egy üzletbe, van elég a Chmielna utcában. Ám hirtelen itt is golyók süvítettek a fejük felett. Hátulról lőttek. És újra felharsant az átható, éles kiáltás: — Fogják meg, betörők! Tizenöt évvel ezelőtt dobták le Hirosimára az első atombombát. Néhány nappal később, augusztus 9-én Nagaszaki japán várost pusztította el az atombomba, figyelmeztetve a világot, hogy a haditechnika új fejezethez érkezett s minden eddiginél borzalmasabb pusztító eszköz birtokába jutott. Hirosima és Nagaszaki pusztulása, az emberek tízezreinek meggyilkolása, az emberi munka és kultúra értékeinek rom- badöntése ma is, az első atombomba tizenötödik évfordulóján, fontos figyelmeztetés az egész emberiség számára. Fontos figyelmeztetés, különösen akkor, amikor egyes nyugati körök új háborút akarnak kirobbantani, amikor nem két védtelen város, hanem az egész emberiség ellen szövetkeznek, amikor milliókat és az emberi kultúra pótolhatatlan értékeit akarják Hirosima és Nagaszaki sorsára juttatni. A két japán város pusztulása a második világháború befejező akkordja volt, s a békeszerződések megkötése után az emberiség jogos reménységgel tekintett a jövőbe, hogy hosszú időre sikerül kikapcsolni a háborút a világ életéből. Az imperialisták azonban'nem nyugodtak, s most, amikor már tizenöt év múlt el a háború befejezése óta, nemcsak a háború maradványait nem sikerült teljesen eltüntetni, hanem az agresszív cselekedetek egész halmaza fenyegeti állandóan a békét, az emberi életet és alkotó munkát. Pedig az emberiség nem akar újabb háborút, az elmúlt esztendők során milliók és milliók tettek hitet a béke ügye és szolgálata mellett. S ebben a békéért folyó lankadatlan harcban a Föld minden békét sóvárgó népe igaz szövetségesre talált a Szovjetunióban, amely a lenini külpolitikához hűségesen, fennállása első percétől kezdve a békéért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért harcolt és harcol ma is. Tizenöt év telt el 13. Zygmunt Krukowski kereskedő a látszerészhez igyekezett a Chmielna utcában. Komótosan lépkedett, az otthoni dolgok foglalkoztatták. Tekintete az üzletek kirakatán kalandozott, időnként felfigyelt a kirakatban elhelyezett áruk árára vagy élénk színére. Valami dörrent. Az első pillanatban azt gondolta, hogy kipukkadt egy abroncs. De a közelben egyetlen autót sem látott. A dörrenés megismétlődött. Rádöbbent, hogy lőnek. Még elég jól emlékezett, erre a hangra a háborúból. Felpillantva meglátott egy embert, aki pisztollyal a kezében futott. Civilruhában volt. — Fogják meg, betörők! A rohanó ember nem üldözhetett senkit, nyilván őt üldözték. Krukowski odaugrott, megragadta a pisztolyt szorongató kezet, és igyekezett hátracsavarni. Csak akkor vette észre a másikat, aki ugyancsak pisztolyt tartott a kezében. Az rákiáltott: — Nem vagyunk betörők! Kommunisták vagyunk! Krukowski hirtelen éles fájdalmat érzett az oldalában. Az elfogott ember erősen óidéiba vágta, és kiszabadította magát. A a második világháború óta, s egyedül a Szovjetunió felelősségtől áthatott, szilárd és következetes politikájának köszönhető, hogy nem sikerült az imperialista háborús gyújtóiatoknak ismét lángba borítaniök a világot. A béke híveinek száz és százmilliói joggal bíznak továbbra is a Szovjetunióban, amely az elmúlt hidegháborús években számtalanszor bebizonyította, hogy fegyverkezés helyett jómódot, atombombák helyett pedig a technikai előrehaladást állította politikája középpontjába. A második világháború befejezése óta jelentősen megváltozott a világhelyzet is. A szocializmus és ezzel együtt a béke erői megsokszorozódtak, gyarmatok váltak le az imperializmus testéről, s az imperialista hatalmak egyre jobban elszigetelődnek. Háborús provokációk, agresszív cselekedetek jellemzik a kátyúba jutott imperializmus külpolitikáját, amely ellen ma már nemcsak saját népei fordulnak mindjobban szembe, hanem meghátrálásra készteti őket az a hatalmas erő is, amellyel szembe találják magukat. Az »erőpolitika«, Dulles amerikai külügyminiszter hírhedt külpolitikája, végképp idejét múlta. Az agresszorra a megsemmisülés vár s ezt a nyugati hatalmaknak is tudniok kell. A nemzetközi helyzetet az elmúlt években az enyhülés, majd az amerikai provokációk nyomán a feszültség növekedése jellemezte. A hirosimai atombomba évfordulóján azonban, ha megvonjuk a nemzetközi helyzet mérlegét, azt kell látnunk, hogy a második világháború befejezése óta a béke erői nemcsak megerősödtek, hanem évről évre tovább erősödnek. S az emberiség békevágya ma már több mint jámbor óhajtás, mert ott áll mögötte a Szovjetunió és az egész szocialista tábor legyőzhetetlen ereje, amely a békét, a haladást írta zászlajára. másik éppen mellette állt. Krukowski tisztán látta sápadt arcát és a pisztolycső fekete torkolatát. Hirtelen dühében nagy lendületet vett, és kis fekete bőröndjével fejbe vágta. — Nesze neked kommunizmus, gazember! Csapódtak az üzletek ajtai, az üvegtáblák mögött ijedt arcok jelentek meg, de nyomban eltűntek, a járókelők szétfutottak, hogy aztán a tömeghez csatlakozva üldözőbe vegyék a menekülőket. Úgy érezték, hogy sohasem érnek a Chmielna utca végére. — Jobbról-balról szüntelenül lövöldöztek. Henryk még mindig magán érezte az erős ujjak harapófogóját, amely néhány percen belül másodszor szorította karját. Nyitott szájjal kapkodta a levegőt. Száguldott, dobogott, ordított a tömeg, minden mellékutcából rendőrök ugrottak elő. Varsó — a kedves, jól ismert város, a gyerekkoruk óta ismert utcák — hirtelen más, idegen, félelmetes arcot mutatott. — Nem vagyunk betörők! — Kommunisták vagyunk! Az elcsukló hang beleveszett a kiabálásba, lármába, a zsivajba. Túlharsogta, elfojtotta a sokszólamú ordítás: — Fogják meg, betörők! Végül feltűnt a menekvést ígérő sarok. A Marszalkowska utca sarka. Befordulnak, s legalább egy percre maguk mögött hagyhatják az üldözők rohanó áradatát. (Folytatjuk.) Schrott Ádám és Rohmann György az abroncsokat húzza meg az egyik 30 hektós ászokhordón. — Ez megfelelő lesz, állapítja meg a vevő, Szűcs József, hátai pályamunkás — aki úgy mellékesen szőlősgazda is — az egyik két- hektós hordóról.
