Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

A I960, augusztus 20. TOLNA MEGYEI VEPf.TSlO s Vasárnap délután a kertvárosban Ahogy az utcákat jártam külö­nös meghatódottságot éreztem. A kertváros utcáit a szekszárdi már­tírokról nevezték el, nekik állí­tottak ezzel is emléket. Bencze Ferenc, Ocskó László, Flach Im­re, olvastam az utcaneveket. És a barangolás közben egyre jobban kezdtem megérteni az itt lakók rajongását e városrészért, amely­nek házai többségükben takaré­koskodással, a családok és jóbará­tok összefogásával épültek. Min­den ház építésének külön-külön története van. Majdán János autószerelő, aki a Bencze Ferenc utcában lakik, a következőket mondta: — Amikor két évvel ezelőtt felépült ez a cserében kapott kis ház • és ideköltöztünk, jóformán hiányzik. — Egy évvel ezelőtt, az alkot­mány napját, már ebben a ház­ban ünnepeltük — mondotta. — Hogyan kezdtek hozzá a házépítéshez? — Mint ifjú házasok, hat éven keresztül lakók voltunk. Ez alatt az idő alatt feleségemmel együtt mindketten dolgoztunk, össze tudtunk gyűjteni annyi pénzt, hogy az OTP-től kapott kölcsön­nel együtt hozzáfoghattunk a ház­építéshez. Ehhez még hozzájött a feleségem szüleitől kapott, segít­ség is, amely igen jelentős volt — mondja és megelégedetten mu­tatja a tágas szobákat. Ma még kicsit túl tágasak is a szobák, a hálószoba-bútor van el­osztva két szobában. A harmadik szobából pedig még a padló is mi voltunk az első fecskék. Mind­össze két ház volt felépítve. Meg­lehetősen kietlen volt a táj. Csak az .itt-ott összehordott építőanya­gok és a kicövekezett parcellák mutatták azt, hogy mások is szándékoznak építeni — meséli. — Hogy megszoktam-e? — Nemcsak megszoktam, ha­nem nagyon is megszerettem a mi kis kertvárosunkat. Szinte gombamódra, a szemem előtt sza­porodtak ei a lakóházak, alakul­tak ki az utcák. Szeretem azért is. mert mint korosabb emberek, a feleségemmel együtt itt megta­láltunk a csendet és a nyugalmat és szeretem azért, mert napról- napra szebb lesz. A BERTÓK RÓBERT UTCA 10. számú házban Békéi József, az építőipari ktsz könyvelője lakik kis családjával. — Háromszobás lakást építet­tünk, mondja magyarázatképpen. Számítunk arra, ha feleségem szü­lei megöregszenek, hozzánk köl­töznek majd. Azért építettük a harmadik szobát, hogy nekik is kényelmes lakásuk legyen. Békeiék fiatalok, megelégedet­tek és boldogok. Erre meg is van minden okuk. Van egy takaros házuk, amelynek költségeit apró- donként kifizetgetik és már meg­van a trónörökös is. Békeiék kis­fia, Józsika már az új otthonban, a kertváros egyik egészséges, szép házában látta meg a napvilágot öt hónappal ezelőtt. Molnár Györgyné, a Járási föld­művesszövetkezet dolgozója a sa­vanyúság elrakásával foglalkozott ezen a verőfényes vasárnap dél­utánon. — Amióta hozzáfogtunk a ház­építéshez, nemigen jártunk szóra­kozni, mert se pénzünk, se időnk rém volt a szórakozásra. Ez a munka ma már nem is tudom a hányadik műszakom, — mondja tréfásan, egy cseppet sem panasz­képpen. — A piacon vásárol ta ezeket a gyönyörű uborkákat, papriká­kat? — Jaj, dehogy! Magam termel­tem — s büszkén beszél arról, hogy az idén egy fillért sem adott ki zöldségfélére, mert a konyha­kertben minden megterem. Szép a baromfiállománya is és mint mondja, nincs gondja a vasárna­pi húsbeszerzésre. A KERTVÁROS LAKÓI több­ségükben fiatalok, s csaknem min den házban van 1—3 gyermek. Annak ellenére, hogy az iskola távol van és távol van a bolt, a kenyér- és a tej üzlet, a gyerekek is szeretik kertvárosukat. Szigeti Éva még csak általános iskolás, de már ő is :— úgy ahogy azt a felnőttektől hallotta — „perspek­tívájában" nézi a kertváros fej­lődését. — Ott, ahol a kőrakás áll, üz­letház építését kezdik meg. Ez igen jó lesz, mert nem kell a ke­nyeret, a cukrot, a lisztet, a tejet a városból cipelni. Amott — mu­tat a laktanya irányába — az if­júság háza épül majd fel. Itt, ve­lünk szemben parkot létesítenek gyermek-játszótérrel — magyaráz­za nagy tájékozottsággal. — És te minek örülsz a legjob­ban? — A gyermek-játszótérnek! — A gyermek-játszótérnek? Mire az elkészül, té már nagy lány leszel, vagy talán nem? Először lett élüzem a Tolna megyei Tejipari Vállalat — De nem ám — hangzik a ha- “tározott válasz, nem csigalábakon jár itt f fejlődés. Egy pár év múl­va ez mind meglesz, úgy ahogy a házak is felépültek. A Tolna megyei Tejipari Vál­lalat az idei első félévi eredmé­nyei alapján első ízben lett él­üzem. A vándorzászlót és az »Él­üzem« oklevelet alkotmánynapi ünnepség keretében szombaton este adta át Takó Imre, a tej­ipari igazgatóság vezetője. Az ünnepélyen részt vett dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb. elnöke és többen a párt-, tanácsi és szakszervezeti szervek, valamint a szakigazgatási szervek vezetői közül. Az ünnepélyen Temesi En­gelbert igazgató mondott ünnepi beszédet, amelyben ismertette a vállalat eredményeit és foglalko­zott a további feladatokkal. A vállalat a termelési tervét 103,8, az eredmény tervét pedig 135 százalékra teljesítette. Az I. fél­évben több, mint 700 000 forint terven felüli nyereséget értek el. A tervükben szerepelt még 19.5 vagon vaj és 12 vagon sajt exportálása. Ezt a tervüket is je­lentősen túlteljesítették, mert 28.5 vagon vajat és 30 vagon saj­tot gyártottak és szállítottak ex­portra. Jó eredményeik után már az I. félévben annyi volt a nyere­ségrészesedési napok száma, mint tavaly az egész évben. Télre készül a Paksi Tárási Művelődési Ház A Paksi Járási Művelődési Házban már most készülnek az ősszel meginduló nagy kulturá­lis munkára A művelődési ház színjátszói a tervek szerint Csongor és Tündét tűzik műso­rukra. A gyermekek részére he- tenkint rendszeresen tart mese­filmvetítést a művelődési ház. A kulturális munka fellendítéséhez tartozik az is, hog/ a TIT járási szervezetet hoz létre Pakson, hogy az ismeretterjesztő munka iránt mutatkozó igényt a jövő­ben az eddiginél is maradéktala- nabbul kielégíthessék. A művelő­dési ház eddig foto- és képzőmű­vész szakkörét nem tudta megfe­lelően működtetni helyiség hiá­nya miatt. A KIOSZ tagjai most vállalták, hogy társadalmi mun­kában helyrehozzák azt a helyi­séget, ahol a jövőben a két szak­kör tagjai majd dolgozhatnak. Az ősszel valaki nekem a kö- Az ünnepély keretében kitünte- ! vetkezőket mondta bizonyos kár- téseket vés pénzjutalmakat adtak örömmel. — Na, azoknak a kert­ét a legjobb dolgozóknak. Teme­si Engelbert'igazgátónak és Janek Lajosnak, a dombóvári üzem ve­zetőjének ez alkalommal adta át Takó Imre elvtárs az „Élelmiszer- ipar Kiváló Dolgozója” című mi­niszteri kitüntetést. Az ünnepély után vacsora és i táncmulatság következett. városiaknak is elegük lehet. Fel­építették a házakat, de nincsen sem útjuk', sem kútjuk. Ma már van ez is, az is. És bizonyos, hogy valóra válnak a többi tervek is. Nápról-napra épül-szépül Szek- szárd város egyik büszkesége, a kertváros. Pozsonyi Ignácné Ünnepi tanácsülések a járási székhelyeken Pénteken délelőtt ünnepi ülést tartottak a járási tanácsok. Az ünnepi ülésen mindenütt meg­emlékeztek az alkotmány szüle­tésének tizenegyedik évforduló­járól, valamint megünnepelték a tanácsok tízéves fennállását is. Díszoklevéllel jutalmazták azo­kat a tanácstagokat, és tanácsap- parátusbeli dolgozókat, akik a tanácsok létrehozása óta megsza­nácstagok, illetve tanácsi dől« gozók. Az ünnepi tanácsülésen az ok­leveleket a kiküldött megyei párt-végrehajtóbizottsági tagok, illetve megyei tanács vb. tagok adták át a tanácstagoknak és ta­nácsi dolgozóknak. Bonyhádon Szigeti János, Dombóvárott dr. Gyű évi János, Gyönkön Hunyadi Károly, Pakson Szabópál Antal, Szekszárdon dr. Tuska Pál, Ta­kítás nélkül működnek, mint ta- I másiban dr. Vigh Dezső elvtárs. Befejeződött a megye községeinek villamosítása Élüzem a DÉDÁSZ Tegnap, augusztus 19-én Mó­rágy és Bátaapáti községben is kigyulladt a villany és ezzel be­fejeződött a megye községeinek villamosítása. A munkát a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vál­lalat végezte. Amint Kisteleki Gusztáv, a vállalat főmérnöke tájékoztatta szerkesztőségünket, 7 kilométer nagyfeszültségű és 10 kilométer kisfeszültségű ve­zetéket kellett megépíteni és 2 két község villamosítása mintegy 2 millió 700 000 forintba került. Az eredeti tervek szerint decem­ber 31-re kellett volna elvégezni a munkát, de a vállalat dolgozói és vezetői felajánlották, hogy az alkotmány ünnepére, tehát a ha­táridő előtt villamosítják a két községet. Vállalásukat teljesítet­ték — a két község lakóinak leg­nagyobb örömére. A vállalat az I. félévi jó eredményei következ­transzformátort felszerelni. A i tében élüzem lett. Húszezer forint pénzjutalmat kapnak a gyönki gépállomás legjobb traktorosai Ebben az esztendőben alkot­mányunk születésnapján emlé­keznek meg traktorosokról. Teg­nap este tartottakba gyönki gép­állomás központjában házi ün­nepséget, ahol kihirdették az ara­tási verseny eredményeit. A leg­jobb kombájnosoknak, aratógép­kezelőknek és a nyári munkák idején legjobban dolgozó trak­torosoknak a gépállomás igaz­gatója 20 000 forint pénzjutalmat osztott ki. Ma, augusztus 20-áh pedig a gépállomás traktorosai együtt ünnepelnek a termelőszö­vetkezeti tagokkal, valameny- nyien részt vesznek az abban a községben rendezett munkás­paraszt találkozón, amelynek á határában dolgoznak. Kétnapos munkás-paraszt találkozó Kurdon A kurdi Uj Élet Termelőszö­vetkezet tagjai a Budapesti Hő­erőmű harminc munkását hívták meg falujukba augusztus 20-ra. A munkások két napig tartóz­kodnak Kurdon. A munkás-paraszt találkozó alkalmával ma délelőtt tekever­seny, este pedig aratóbál lesz.-XXI. Csak egy valamire emlékezett világosan: ott, az utcán, a „Fogjá­tok meg, betörő!” ordításra vála­szolva azt kiáltotta az emberek­nek, hogy ő kommunista. Elhatá­rozta, hogy ugyanezt fogja vála­szolni a kihallgatáson. Csak ma­gáról fog beszélni, talán á rnásik kettőnek sikerült megmenekülnie. Tehát csak az biztos, hogy a Zgo- da utcában hárman voltak, hogy lelőjék a provokátort. Egyébről nem tud. Senkit sem ismét! Nem tud semmiféle nevet, címet. Rész­letesen elmesélte, amit nélküle, is tudnia kellett a vizsgálóbírónak, hogyan futott el ő, Henryk Rut- kowski a Zgoda utcából, az üldö­zők elől menekülve. Lassan, érthetően beszélt, igye­kezett felidézni az eseményeket, egységes egésszé kerekíteni az em­léktöredékeket. Lassanként eltűn­tek a hézagok, amíg újra el nem jutott a szenesraktárig. Itt meg­rekedt. Erről csakugyan semmit sem tudott elmondani. — Nem céloztam senkire. Az úttestre lőttem, vagy a levegőbe. Riasztó lövéseket adtam. — Akkor honnan az a sok sebe­sült? — Sok a sebesült? Elgondolkozott, megpróbált ma­gyarázatot találni rá. Végül tehe­tetlenül széttárta kezét. — Fogalmam sincs róla! — mon­dotta mélységes, őszinte"csodálko- zással a hangjában. Mozdulata is, hangsúlya is any- nyira őszinte volt, hogy a vizs-. gálóbíró egy pillanatra zavarba jött és nyomban áttért a jegyző­könyv felolvasására! s 32. ­Kniewskiné a teknő mellett állt, amikor valaki megverte az a^tót Wanda Wasilewska: HAJSZA 1 Szíve hirtelen olyan sebesen kez­dett verni, mintha ki akarna ug­rani a helyéből. Lerázta kezéről a szappanhabot, s ment ajtót nyitni. Ilyesmi már előfordult, de éppen ma, amikor reggel Wladek elin­dult hazulról, úgy érezte, hogy valami baj fog történni. Igyeke­zett megnyugtatni magát, hiszen három hónapja, amióta Wladek hazajött a börtönből, egyetlen nap nem múlt el rettegés és balsejtel­mek nélkül. S eddig nem történt semmi. De most már tudta, nem hiába szorult össze a szíve, ami­kor becsapódott fia mögött az aj­tó. Egész csapat tódult be. Rendőr­egyenruhában meg civilben. Mö­göttük nesztelenül surrant be a szemlátomást megrémült házfel­ügyelő. — Itt lakik Wladislaw Kniews- ki? — Itt. Kötényébe törölte a kezét. Igye­kezett leküzdeni hangja remegé­sét, — S maga kicsoda? — Az anyja vagyok. — Úgy, az anyja ... Neve? — Kniewskiné, Jozefa. — Házkutatási parancsunk van. Kezébe vette a parancsot, s nem feledkezett meg. róla, hogy a kezé­nek nem szabad remegni. Figyel­mesen elolvasta. Kilencszázötven- hármas szám. — A fia hol van? — Elment. — Hova? — Nem tudom. Munka után jár. — Különös módon jár munka Után! — jegyezte meg gúnyorosan a civilruhás. Az asszony hallgatott. Szíve sza­porán vert. Most már biztos, hogy Wladekkel történt valami. — Most nem olyan egyszerű munkát találni — felelte. Átkutattak minden zugot. Bele- túrkáltak a teknő mellett heverő szennyes fehérneműbe. Végigko­pogtatták a padlódeszkákat. — Nincs baj, már talált mun­kát! — mondta a civilruhás, mi­közben az asztalfiókból kiszedett iratot nézte. A két év előtti ítélet másolata volt. — Szép kis akasz­tófavirágot nevelt a fiacskájá­ból ... Az asszony krétafehér lett. Hir­telen az egyik rendőr az asztal sarkán észrevette egy lehasított forgács nyomát. — Hát ez mi? — Asztal. — Azt látom. De ez a nyom? Vállat vont. — Honnan tudnám. Egy fejszé­től, késtől származhat... Sok mindentől lehet, hiszen asztal, az egyetlen asztalunk, mindent ezen csinálunk. — Ez golyó nyoma. — Miféle golyóé? — Magának azt jobban kell tud­ni. — Hogyan kerülne ide golyó­nyom. Nem tudom. — Márpedig ez egészen friss Sjroza. Ma lesz az új mozi átadá­sa is. A találkozó második nap­ján az ipari munkások megte­kintik a határt és a termelőszö­vetkezet állatállományát. * A falura érkező munkások szállásáról a termelőszövetkezeti családok gondoskodnak. Az asszony hallgatott. Türtőz­tette magát, nehogy megfordul­jon, nehogy összerezzenjen, ami­kor meghallotta a sarokban fel­tépett padlódeszka reccsenését. — Talán még most is azt kér­dezi, hogy miféle golyóé? Hát ez micsoda? A civilruhás az orra elé dugta a pisztolyt. Elfordította a fejét, félt, hogy a pisztoly agyával szá­jon vágják. De a civil már akta­táskájába süllyesztette a pisztolyt, a brosúrákkal egyetemben, Az anya teljes erejéből összeszorítot­ta a mosástól dagadt ujjait. Meg­találták. 4 — Maga semmit sem tudott a pisztolyról? Sem a brosúrákról? Soha nem látta őket? — Soha nem láttam. — Ebben a szobában mindent el tudott rejteni maga elől? No, próbálja csak emlékezetébe idéz­ni, mikor lőtt bele az asztalba. Nem ma, mielőtt elindult, hogy végrehajtsa a kitervelt gonosz­tettet. — Az én fiam nem gonosztevő. Szóval igaz. Wladekkel valami szörnyű dolog történt. Szerette volna megkérdezni, él-e, de össze* szorította az ajkát. Ezektől nem fog kérdezni semmit! — Mi jobban tudjuk, micsoda a maga fia! — Az én fiam tizennégy eszten­dős kora óta robotol, tizennégy esztendős kora óta eltart engem és kistestvéreit. — Ne mondja, s még arra is ta­lált időt, hogy két évig börtönben üljön! — Nem egyedül ült ott. Kenye­ret, munkát nem tudnak adni az embereknek, de börtön az van bő­ven. - ' ’'

Next

/
Oldalképek
Tartalom