Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
A I960, augusztus 20. TOLNA MEGYEI VEPf.TSlO s Vasárnap délután a kertvárosban Ahogy az utcákat jártam különös meghatódottságot éreztem. A kertváros utcáit a szekszárdi mártírokról nevezték el, nekik állítottak ezzel is emléket. Bencze Ferenc, Ocskó László, Flach Imre, olvastam az utcaneveket. És a barangolás közben egyre jobban kezdtem megérteni az itt lakók rajongását e városrészért, amelynek házai többségükben takarékoskodással, a családok és jóbarátok összefogásával épültek. Minden ház építésének külön-külön története van. Majdán János autószerelő, aki a Bencze Ferenc utcában lakik, a következőket mondta: — Amikor két évvel ezelőtt felépült ez a cserében kapott kis ház • és ideköltöztünk, jóformán hiányzik. — Egy évvel ezelőtt, az alkotmány napját, már ebben a házban ünnepeltük — mondotta. — Hogyan kezdtek hozzá a házépítéshez? — Mint ifjú házasok, hat éven keresztül lakók voltunk. Ez alatt az idő alatt feleségemmel együtt mindketten dolgoztunk, össze tudtunk gyűjteni annyi pénzt, hogy az OTP-től kapott kölcsönnel együtt hozzáfoghattunk a házépítéshez. Ehhez még hozzájött a feleségem szüleitől kapott, segítség is, amely igen jelentős volt — mondja és megelégedetten mutatja a tágas szobákat. Ma még kicsit túl tágasak is a szobák, a hálószoba-bútor van elosztva két szobában. A harmadik szobából pedig még a padló is mi voltunk az első fecskék. Mindössze két ház volt felépítve. Meglehetősen kietlen volt a táj. Csak az .itt-ott összehordott építőanyagok és a kicövekezett parcellák mutatták azt, hogy mások is szándékoznak építeni — meséli. — Hogy megszoktam-e? — Nemcsak megszoktam, hanem nagyon is megszerettem a mi kis kertvárosunkat. Szinte gombamódra, a szemem előtt szaporodtak ei a lakóházak, alakultak ki az utcák. Szeretem azért is. mert mint korosabb emberek, a feleségemmel együtt itt megtaláltunk a csendet és a nyugalmat és szeretem azért, mert napról- napra szebb lesz. A BERTÓK RÓBERT UTCA 10. számú házban Békéi József, az építőipari ktsz könyvelője lakik kis családjával. — Háromszobás lakást építettünk, mondja magyarázatképpen. Számítunk arra, ha feleségem szülei megöregszenek, hozzánk költöznek majd. Azért építettük a harmadik szobát, hogy nekik is kényelmes lakásuk legyen. Békeiék fiatalok, megelégedettek és boldogok. Erre meg is van minden okuk. Van egy takaros házuk, amelynek költségeit apró- donként kifizetgetik és már megvan a trónörökös is. Békeiék kisfia, Józsika már az új otthonban, a kertváros egyik egészséges, szép házában látta meg a napvilágot öt hónappal ezelőtt. Molnár Györgyné, a Járási földművesszövetkezet dolgozója a savanyúság elrakásával foglalkozott ezen a verőfényes vasárnap délutánon. — Amióta hozzáfogtunk a házépítéshez, nemigen jártunk szórakozni, mert se pénzünk, se időnk rém volt a szórakozásra. Ez a munka ma már nem is tudom a hányadik műszakom, — mondja tréfásan, egy cseppet sem panaszképpen. — A piacon vásárol ta ezeket a gyönyörű uborkákat, paprikákat? — Jaj, dehogy! Magam termeltem — s büszkén beszél arról, hogy az idén egy fillért sem adott ki zöldségfélére, mert a konyhakertben minden megterem. Szép a baromfiállománya is és mint mondja, nincs gondja a vasárnapi húsbeszerzésre. A KERTVÁROS LAKÓI többségükben fiatalok, s csaknem min den házban van 1—3 gyermek. Annak ellenére, hogy az iskola távol van és távol van a bolt, a kenyér- és a tej üzlet, a gyerekek is szeretik kertvárosukat. Szigeti Éva még csak általános iskolás, de már ő is :— úgy ahogy azt a felnőttektől hallotta — „perspektívájában" nézi a kertváros fejlődését. — Ott, ahol a kőrakás áll, üzletház építését kezdik meg. Ez igen jó lesz, mert nem kell a kenyeret, a cukrot, a lisztet, a tejet a városból cipelni. Amott — mutat a laktanya irányába — az ifjúság háza épül majd fel. Itt, velünk szemben parkot létesítenek gyermek-játszótérrel — magyarázza nagy tájékozottsággal. — És te minek örülsz a legjobban? — A gyermek-játszótérnek! — A gyermek-játszótérnek? Mire az elkészül, té már nagy lány leszel, vagy talán nem? Először lett élüzem a Tolna megyei Tejipari Vállalat — De nem ám — hangzik a ha- “tározott válasz, nem csigalábakon jár itt f fejlődés. Egy pár év múlva ez mind meglesz, úgy ahogy a házak is felépültek. A Tolna megyei Tejipari Vállalat az idei első félévi eredményei alapján első ízben lett élüzem. A vándorzászlót és az »Élüzem« oklevelet alkotmánynapi ünnepség keretében szombaton este adta át Takó Imre, a tejipari igazgatóság vezetője. Az ünnepélyen részt vett dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb. elnöke és többen a párt-, tanácsi és szakszervezeti szervek, valamint a szakigazgatási szervek vezetői közül. Az ünnepélyen Temesi Engelbert igazgató mondott ünnepi beszédet, amelyben ismertette a vállalat eredményeit és foglalkozott a további feladatokkal. A vállalat a termelési tervét 103,8, az eredmény tervét pedig 135 százalékra teljesítette. Az I. félévben több, mint 700 000 forint terven felüli nyereséget értek el. A tervükben szerepelt még 19.5 vagon vaj és 12 vagon sajt exportálása. Ezt a tervüket is jelentősen túlteljesítették, mert 28.5 vagon vajat és 30 vagon sajtot gyártottak és szállítottak exportra. Jó eredményeik után már az I. félévben annyi volt a nyereségrészesedési napok száma, mint tavaly az egész évben. Télre készül a Paksi Tárási Művelődési Ház A Paksi Járási Művelődési Házban már most készülnek az ősszel meginduló nagy kulturális munkára A művelődési ház színjátszói a tervek szerint Csongor és Tündét tűzik műsorukra. A gyermekek részére he- tenkint rendszeresen tart mesefilmvetítést a művelődési ház. A kulturális munka fellendítéséhez tartozik az is, hog/ a TIT járási szervezetet hoz létre Pakson, hogy az ismeretterjesztő munka iránt mutatkozó igényt a jövőben az eddiginél is maradéktala- nabbul kielégíthessék. A művelődési ház eddig foto- és képzőművész szakkörét nem tudta megfelelően működtetni helyiség hiánya miatt. A KIOSZ tagjai most vállalták, hogy társadalmi munkában helyrehozzák azt a helyiséget, ahol a jövőben a két szakkör tagjai majd dolgozhatnak. Az ősszel valaki nekem a kö- Az ünnepély keretében kitünte- ! vetkezőket mondta bizonyos kár- téseket vés pénzjutalmakat adtak örömmel. — Na, azoknak a kertét a legjobb dolgozóknak. Temesi Engelbert'igazgátónak és Janek Lajosnak, a dombóvári üzem vezetőjének ez alkalommal adta át Takó Imre elvtárs az „Élelmiszer- ipar Kiváló Dolgozója” című miniszteri kitüntetést. Az ünnepély után vacsora és i táncmulatság következett. városiaknak is elegük lehet. Felépítették a házakat, de nincsen sem útjuk', sem kútjuk. Ma már van ez is, az is. És bizonyos, hogy valóra válnak a többi tervek is. Nápról-napra épül-szépül Szek- szárd város egyik büszkesége, a kertváros. Pozsonyi Ignácné Ünnepi tanácsülések a járási székhelyeken Pénteken délelőtt ünnepi ülést tartottak a járási tanácsok. Az ünnepi ülésen mindenütt megemlékeztek az alkotmány születésének tizenegyedik évfordulójáról, valamint megünnepelték a tanácsok tízéves fennállását is. Díszoklevéllel jutalmazták azokat a tanácstagokat, és tanácsap- parátusbeli dolgozókat, akik a tanácsok létrehozása óta megszanácstagok, illetve tanácsi dől« gozók. Az ünnepi tanácsülésen az okleveleket a kiküldött megyei párt-végrehajtóbizottsági tagok, illetve megyei tanács vb. tagok adták át a tanácstagoknak és tanácsi dolgozóknak. Bonyhádon Szigeti János, Dombóvárott dr. Gyű évi János, Gyönkön Hunyadi Károly, Pakson Szabópál Antal, Szekszárdon dr. Tuska Pál, Takítás nélkül működnek, mint ta- I másiban dr. Vigh Dezső elvtárs. Befejeződött a megye községeinek villamosítása Élüzem a DÉDÁSZ Tegnap, augusztus 19-én Mórágy és Bátaapáti községben is kigyulladt a villany és ezzel befejeződött a megye községeinek villamosítása. A munkát a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat végezte. Amint Kisteleki Gusztáv, a vállalat főmérnöke tájékoztatta szerkesztőségünket, 7 kilométer nagyfeszültségű és 10 kilométer kisfeszültségű vezetéket kellett megépíteni és 2 két község villamosítása mintegy 2 millió 700 000 forintba került. Az eredeti tervek szerint december 31-re kellett volna elvégezni a munkát, de a vállalat dolgozói és vezetői felajánlották, hogy az alkotmány ünnepére, tehát a határidő előtt villamosítják a két községet. Vállalásukat teljesítették — a két község lakóinak legnagyobb örömére. A vállalat az I. félévi jó eredményei következtranszformátort felszerelni. A i tében élüzem lett. Húszezer forint pénzjutalmat kapnak a gyönki gépállomás legjobb traktorosai Ebben az esztendőben alkotmányunk születésnapján emlékeznek meg traktorosokról. Tegnap este tartottakba gyönki gépállomás központjában házi ünnepséget, ahol kihirdették az aratási verseny eredményeit. A legjobb kombájnosoknak, aratógépkezelőknek és a nyári munkák idején legjobban dolgozó traktorosoknak a gépállomás igazgatója 20 000 forint pénzjutalmat osztott ki. Ma, augusztus 20-áh pedig a gépállomás traktorosai együtt ünnepelnek a termelőszövetkezeti tagokkal, valameny- nyien részt vesznek az abban a községben rendezett munkásparaszt találkozón, amelynek á határában dolgoznak. Kétnapos munkás-paraszt találkozó Kurdon A kurdi Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai a Budapesti Hőerőmű harminc munkását hívták meg falujukba augusztus 20-ra. A munkások két napig tartózkodnak Kurdon. A munkás-paraszt találkozó alkalmával ma délelőtt tekeverseny, este pedig aratóbál lesz.-XXI. Csak egy valamire emlékezett világosan: ott, az utcán, a „Fogjátok meg, betörő!” ordításra válaszolva azt kiáltotta az embereknek, hogy ő kommunista. Elhatározta, hogy ugyanezt fogja válaszolni a kihallgatáson. Csak magáról fog beszélni, talán á rnásik kettőnek sikerült megmenekülnie. Tehát csak az biztos, hogy a Zgo- da utcában hárman voltak, hogy lelőjék a provokátort. Egyébről nem tud. Senkit sem ismét! Nem tud semmiféle nevet, címet. Részletesen elmesélte, amit nélküle, is tudnia kellett a vizsgálóbírónak, hogyan futott el ő, Henryk Rut- kowski a Zgoda utcából, az üldözők elől menekülve. Lassan, érthetően beszélt, igyekezett felidézni az eseményeket, egységes egésszé kerekíteni az emléktöredékeket. Lassanként eltűntek a hézagok, amíg újra el nem jutott a szenesraktárig. Itt megrekedt. Erről csakugyan semmit sem tudott elmondani. — Nem céloztam senkire. Az úttestre lőttem, vagy a levegőbe. Riasztó lövéseket adtam. — Akkor honnan az a sok sebesült? — Sok a sebesült? Elgondolkozott, megpróbált magyarázatot találni rá. Végül tehetetlenül széttárta kezét. — Fogalmam sincs róla! — mondotta mélységes, őszinte"csodálko- zással a hangjában. Mozdulata is, hangsúlya is any- nyira őszinte volt, hogy a vizs-. gálóbíró egy pillanatra zavarba jött és nyomban áttért a jegyzőkönyv felolvasására! s 32. Kniewskiné a teknő mellett állt, amikor valaki megverte az a^tót Wanda Wasilewska: HAJSZA 1 Szíve hirtelen olyan sebesen kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a helyéből. Lerázta kezéről a szappanhabot, s ment ajtót nyitni. Ilyesmi már előfordult, de éppen ma, amikor reggel Wladek elindult hazulról, úgy érezte, hogy valami baj fog történni. Igyekezett megnyugtatni magát, hiszen három hónapja, amióta Wladek hazajött a börtönből, egyetlen nap nem múlt el rettegés és balsejtelmek nélkül. S eddig nem történt semmi. De most már tudta, nem hiába szorult össze a szíve, amikor becsapódott fia mögött az ajtó. Egész csapat tódult be. Rendőregyenruhában meg civilben. Mögöttük nesztelenül surrant be a szemlátomást megrémült házfelügyelő. — Itt lakik Wladislaw Kniews- ki? — Itt. Kötényébe törölte a kezét. Igyekezett leküzdeni hangja remegését, — S maga kicsoda? — Az anyja vagyok. — Úgy, az anyja ... Neve? — Kniewskiné, Jozefa. — Házkutatási parancsunk van. Kezébe vette a parancsot, s nem feledkezett meg. róla, hogy a kezének nem szabad remegni. Figyelmesen elolvasta. Kilencszázötven- hármas szám. — A fia hol van? — Elment. — Hova? — Nem tudom. Munka után jár. — Különös módon jár munka Után! — jegyezte meg gúnyorosan a civilruhás. Az asszony hallgatott. Szíve szaporán vert. Most már biztos, hogy Wladekkel történt valami. — Most nem olyan egyszerű munkát találni — felelte. Átkutattak minden zugot. Bele- túrkáltak a teknő mellett heverő szennyes fehérneműbe. Végigkopogtatták a padlódeszkákat. — Nincs baj, már talált munkát! — mondta a civilruhás, miközben az asztalfiókból kiszedett iratot nézte. A két év előtti ítélet másolata volt. — Szép kis akasztófavirágot nevelt a fiacskájából ... Az asszony krétafehér lett. Hirtelen az egyik rendőr az asztal sarkán észrevette egy lehasított forgács nyomát. — Hát ez mi? — Asztal. — Azt látom. De ez a nyom? Vállat vont. — Honnan tudnám. Egy fejszétől, késtől származhat... Sok mindentől lehet, hiszen asztal, az egyetlen asztalunk, mindent ezen csinálunk. — Ez golyó nyoma. — Miféle golyóé? — Magának azt jobban kell tudni. — Hogyan kerülne ide golyónyom. Nem tudom. — Márpedig ez egészen friss Sjroza. Ma lesz az új mozi átadása is. A találkozó második napján az ipari munkások megtekintik a határt és a termelőszövetkezet állatállományát. * A falura érkező munkások szállásáról a termelőszövetkezeti családok gondoskodnak. Az asszony hallgatott. Türtőztette magát, nehogy megforduljon, nehogy összerezzenjen, amikor meghallotta a sarokban feltépett padlódeszka reccsenését. — Talán még most is azt kérdezi, hogy miféle golyóé? Hát ez micsoda? A civilruhás az orra elé dugta a pisztolyt. Elfordította a fejét, félt, hogy a pisztoly agyával szájon vágják. De a civil már aktatáskájába süllyesztette a pisztolyt, a brosúrákkal egyetemben, Az anya teljes erejéből összeszorította a mosástól dagadt ujjait. Megtalálták. 4 — Maga semmit sem tudott a pisztolyról? Sem a brosúrákról? Soha nem látta őket? — Soha nem láttam. — Ebben a szobában mindent el tudott rejteni maga elől? No, próbálja csak emlékezetébe idézni, mikor lőtt bele az asztalba. Nem ma, mielőtt elindult, hogy végrehajtsa a kitervelt gonosztettet. — Az én fiam nem gonosztevő. Szóval igaz. Wladekkel valami szörnyű dolog történt. Szerette volna megkérdezni, él-e, de össze* szorította az ajkát. Ezektől nem fog kérdezni semmit! — Mi jobban tudjuk, micsoda a maga fia! — Az én fiam tizennégy esztendős kora óta robotol, tizennégy esztendős kora óta eltart engem és kistestvéreit. — Ne mondja, s még arra is talált időt, hogy két évig börtönben üljön! — Nem egyedül ült ott. Kenyeret, munkát nem tudnak adni az embereknek, de börtön az van bőven. - ' ’'
