Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

I960, július 24. . TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG „Dem Dorf den Namen: Hidegkút“ Erről is besxélni kell A község hajdani történetéről keveset tudni. Csak annyit, hogy itt, a Kapos mentén római hadiút vezetett keresztül. A szőlőhegyen, forgatáskor agyagedények, bronz karperecek, nyakláncok kerültek felszínre, utalva arra, hogy itt a kelták is tanyáztak egy ideig. Keveset tudni a honfoglalás utáni magyar faluról, Keszőről is, eltűnt, elpusztult a 150 éves török hódoltság alatt, csak a vasútállo­mással szembeni Kápolna-dűlő őrzi emlékét. A dombocska alja temetőt rejteget. A fennmaradt írások azt tanúsítják, hogy Kesző lakosai a simontornyai vár fenn­hatósága alá tartoztak, a vár urá­nak voltak adófizetői. A történelem viharai át, meg át­nyargaltak a néhány száz lelket számláló falun, s ma már az eke vasa jár el felette. A jelenlegi község története már újabb keletű, kétszázötven évre nyúlik vissza. Pontosabban az 1712—18-as évekbe. Akkor telepített erre a vidék­re Merzi Claurius, az akkori föl­desúr néhány német családot, a Rauchokat, a Rupperteket, a Frischkornokat, a Gretschmanno- kat. Később telepedtek ide Udva­riból a Fittlerek. Mit találtak itt az akkori tele­pesek? Hatalmas kiterjedésű er­dőségeket és lápot, a szelíd dom­bok tövében bővizű, hideg, üdítő forrásokat. Ott telepedtek meg a források tövénél, onnan kezdték a természettől elhódítani a földet. Szabad parasztok voltak, az övék volt a földterület, amelyen az er­dőt kiirtották. Az akkori forrásvizek ma is el­látják a falu lakosságát. Persze, azóta már megzabolázták őket, téglaboltozatot raktak a forrás fölé, belőle vascsövön folyik ki a víz, olyan üdítő, jéghideg víz, ami­lyet a megyében kevés helyen ta­lálni. Ezekről a hidegvizű forrásokról kapta a nevét a község: Hidegkút. A község központjában lévő for- íáskút belső falán ezt márvány­tábla tanúsítja, a táblán német nyelvű írás: „... und weil das Wasser hier so gut, nannt mann dem Dorf den Namen: Hidegkút” (mert itt a víz olyan jó, azért a község neve: Hidegkút). Néhány méterre a forrás fölött még ott áll egy, a telepítés körüli időkben épült ház, jellegzetes, favázas épület — akkor még nem voltak szűkében a fának. A Ruppert- család építette. A későbbi évek folyamán más­honnan is telepedtek ide, magya­rok is, és az első telepesek egyre inkább átvették az ő szokásaikat, életmódjukat. A templomuk 160 éve épült, II. József türelmi ren­deleté után, a rendeletnek meg­felelően torony nélkül. Az csak később, II. József halála után épült hozzá. A múlt «zázad végén már magyar olvasókör működött a községben. Az énekkaruk pél­dául 1880-ban alakult. Szorgalmas, de maradi nép lak­ta a községet. A község lakóinak éppen emiatt a maradiság miatt kell több mint egy kilométert gya­logolni a vasútállomásra. 189S>- ban, amikor a vasút épült, az állo­mást oda helyezték volna a község Belecska felőli széléhez. — Abba nem egyezünk bele. Nem adjuk oda a legjobb föld­jeinket — tiltakoztak. Sulkovszky herceg nem tiltakozott, <3 látta, milyen lehetőséget jelent a vasút­állomás. <3 ingyen adott a föld­jéből — igaz, nem verítékezett benne, nem tett rajta egy kapa­vágást, míg a falu parasztjainak nehéz munkába, sok fáradságba került a föld termővé tétele. A negyvenes évek németbarát politikája zűrzavart okozott az itteniek között is. Német cserké­szek, diákok jöttek-mentek, régi­ségek után kutattak, hogy bebizo­nyítsák, ezt a földet mindig né­metek lakták. S mi lett a következmény? A kitelepítés á háborút követő évek­ben. A kitelepítettek helyébe fel­vidékiek, székelyek jöttek, jó né­hány család a szomszédos közsé­gekből települt ide. Ennek vele­járója volt a falu lakossága közti széthúzás, viszálykodás, szeren­csére ez manapság eltűnőben van. Megérti egymást a felvidéki, a székely, az őslakos magyar és az ittmaradt őslakos német. Az 1950-es év talán olyan ne­vezetes dátum lesz a község tör­ténetében, mint 1712. Ekkor lépett a közös gazdálkodás útjára né­hány ember. Az alapítótagok: Horváth József, G. Nagy Sándor, id. Hegyi Ferenc, Hegyi István, Sebestyén István, Pőcz Jánosné, id. Tullner István, ifj. Tullner István, id. Fehér János, ifj. Fehér János, Kiss István, Dobai Mihály, Monos Béla, Rád Lőrinc a felesé­gével és Ferenc fiával. A község lakossága tíz éven keresztül figyelte a szövetkezet munkáját, fejlődését. Tudták, lát­ták ennek a gazdálkodásnak a Kombájnt vásárolnak az uzdiak A megye legjobban gépesített termelőszövetkezete, az uzdi Tán­csics, ahol már a tíz éve összeko- vácsolódott tagság kiváló eredmé­nyeket mutat fel a termelőszövet­kezeti gazdálkodás terén. Ebben nem kis szerepe van a tökéletes gépesítésnek és nem kis szerepe lesz újabb tervük megvalósulásá­nak, a kombájn vásárlásnak, mint mondják is — ha már itt lenne úgy lenne jól. — Nem olyan régen. alig két hete, hogy felvetődött a vezetőség között a kombájn vásárlásának gondolata — mondotta Varga elv­társ, a szövetkezet elnöke, Ha időben érkezne a gép, sok mun­kát adhatnánk neki, s nem meg­vetendő az a 24 000 forint megta­karítás sem. ami a saját zsebünk­ben marad, ha a saját gépünkkel dolgozunk. — Az SZK 3-as szovjet típusú kombájnért — amelynek értéke 254 000 forint — egyelőre a vétel­ár 25 százalékát kellene kifizet­nünk, a további összegre hosszú- lejáratú hitelt kapunk. —' Ha sikerül tervünk, jövőre nem aratunk gabonát kézzel, mert a már meglévő aratógép és majd a kombájn leveszi vállunkról az aratás nehéz munkáját. B. R. Jó munkát végzett a faddi művésztelep Rendkívül fontos feladatot tel­jesített a megyei tanács művelő­désügyi osztálya, amikor az idén nyáron létrehozta a faddi művész­telepet a Tolna megyei képzőmű­vészek fejlődését elősegítendő. A művésztelep munkássága július 17-én lezárult. Mint Martinék Jó­zsef, a megyei tanácshoz küldött jelentése megállapítja, a megye képzőművészetének fejlődését erő­sen befolyásolta a művésztelep munkája. Sarkantyú Simon, telep­vezető festőművész irányítása nyo­mán sikerült olyan vázlatokat ké­szíteni, amelyek a további mun­kásságra útmutatásként használ­hatók. A budapesti vendégművészekkel együtt húszán vettek részt a mű­vésztelep munkájában. Elismerést érdemel a diákotthon vezetősége, amely a képzőművészek megfe­lelő elhelyezését biztosította. Sarkantyú Simon, kiváló veze­tése mellett különösen Martinék József, Lázár Pál, Szabó István, Lőrincz Vitus és Staub Ferenc végeztek aktív munkát. A művésztelep munkájának eredményessége majd a november 7-i, szekszárdi kiállításon lesz le­mérhető, ugyanis ekkor mutatják be megyénk képzőművészei a mű­vésztelepen készített alkotásaikat. Különösen nagy jelentősége van annak, hogy a művészek megis­merkedtek a faddi termelőszövet­kezet életével, munkájával és azt tükröztetik alkotásaikban. A termelőszövetkezeti szakmunkásképzésről helyességét, mégis, a maradiság — mint hajdan a vasútállomás­nál — visszatartotta őket az elha­tározástól. Tíz év kellett ahhoz, hogy az egész község lakossága a közös útra lépjen. 1712 után minden családnak magának kellett megbirkózni a földért: ki mennyi erdőt kiirtott, annyi földet mondhatott magáé­nak. Most, 1960-ban közösen ke­resik az érvényesülés útját, te­remtik meg a jobb életlehetősé­geket. Ma már a szövetkezetben talál­juk az alapítók késői unokáit is. A régi nevek közül már alig van egy-kettő, a többiek megmagya­rosították a nevüket is. Ők is egé­szen másként élnek itt, mint nagyapáik. Azok közül kevesen voltak a szomszédos községek ha­tárain túl, legfeljebb, akit katoná­nak vittek. Polgár József tanító, a hajdani olvasókör megalapítója ugyancsak csodálkozna azon, hogy a mostani iskolásgyerekek tíz napon keresztül üdülnek, tábo­roznak a Balatonnál. — Nahát, hogy ilyen is van? — mondanák csodálkozva a villany- világításra, a kultúrházra, az óvo­dára, a vasútállomáson épült ha­talmas magtárra, amely az ország legnagyobb gabonatárházai közé tartozik. • A krónikás itt leteszi a tollat, hiszen köteteket lehetne írni Ke- szőhidegkút lakóinak életéről, a kétszázötven év történetéről, küz­delmeiről. Talán majd mások . .. Bognár István A Közalkalmazottak Szakszer­vezete július 22-én délelőtt 10 óra­kor a nőfelelősök részvételével értekezletet tartott a szakszerve­zeti székházban. Földes Irén, a Közalkalmazottak Szakszervezete titkára beszámolót mondott, értékelte a nőbizottsá­gok félévi munkáját. — Politikai és egészségügyi előadássorozatok, szakkörök, nőtalálkozók és külön­böző rendezvények szervezése teszi változatossá a nőbizottságok munkáját. A termelő üzemi nő­bizottságok termelési problémák­kal és a nők élet- és munkakörül­ményeinek javításával is eredmé­nyesen foglalkoznak — mondotta többek között. A félév munkájá­nak értékelése után a második félévre javasolt feladatokat ismer­tette Földes elvtársnő. A beszámoló feletti vitában ha­tan kértek szót, s mondották el véleményüket. Halász Sándomé, a Paksi Konzervgyár nőfelelőse a nődolgozók háztartási munkájá­nak megkönnyítésével kapcsolatos intézkedésekről beszélt. Elmon­Nem újdonság a szakmunkás- képzés a mezőgazdaságban, mert az állami gazdaságokban már ta­valy is szerződtettek mezőgazda- sági szakmunkás tanulókat. Az állami gazdaságok ez irányú ta­pasztalatai kedvezőek, ezért a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csa akcióbizottságot hozott létre abból a célból, hogy a termelő- szövetkezetekben is szorgalmazza a szakmunkásképzést. Csak helyeselni lehet a Haza­fias Népfront kezdeményezését. Nemcsak a szükség késztet ben­nünket arra, hogy a szövetkezeti gazdák szakmai tudását növeljük, hanem a tisztesség is, a nagyüze­mi mezőgazdasági munka iránt érzett elismerés. Szükség van a termelőszövet­kezeti tagok szakképzettségének emelésére. Szükség van azért, mert a kisüzemből csöppentek bele a nagyüzembe és ez a meg­változott körülmény több tudást, több hozzáértést, szélesebb látó­kört kíván. Sok gazda, aki ki­váló volt pár hold földjén, nem biztos, hogy kiváló lesz akkor is, amikor nagyobb tételekben, na­gyobb számokban és más mód­szerekkel kell gazdálkodnia. A szövetkezetnek minden egyes tag felelős gazdája. Tehát min­den egyes szövetkezeti tagnak gazdaként kell beleszólnia a szö­vetkezet ügyeibe a gazdálkodás dotta, hogy a gyár vezetősége a nyereségrészesedésnek egy bizo­nyos százalékát háztartási gépek vásárlására fordítja. Az elmúlt év­ben varrógépet, mosógépet és padlókefélőt kapott a nőbizottság. Az idei évben is hasonlóképpen gépeket vásárolnak. A Paksi Kon­zervgyár nődolgozóinak körében ugyanis a nöbizottság vélemény­kutatást végzett, s a legtöbben a háztartási gépek vásárlását java­solták. Osztermajer Jánosné, a ME- DOSZ nőfelelőse a munkásszállá­sok ellenőrzésének tapasztalatait ismertette. — Vannak még hiá­nyosságok, de lényegesen jobb állapotok vannak a mezőgazda- sági üzemek munkásszállásain, mint az elmúlt évben voltak. A Simontornyai Bőrgyár és a Tolna megyei Építőipari Vállalat nő­felelősei is hasonló problémákkal foglalkoznak. Az értekezlet résztvevői kollek­tíván megnézték a szakszervezet tanácstermében rendezett kézi­munka kiállítású minden területén. A szövetkezet* a mezőgazdasági nagyüzem bo­nyolult, annak értéséhez tudásra van szükség. Minél többet tud a tag, minél jobban ismeri a mo­dem agrotechnikát, az üzemszer­vezést, a számvitel és pénzgazdál­kodás alapvető elveit, annál in­kább tud gazdaként viselkedni a szövetkezetben. A szakmunkásképzés a tsz-ta- gok képzésének egyik oldala: szakmai oldal. De jelentősége nagy, mert a mezőgazdasági mun kát szakmává teszi. Eddig nem számított szakmának az, hogy va­laki kisparcellákon gazdálkodott, ezután ha a gazda megszerzi a szükséges ismereteket, a mező- gazdasági nagyüzemben végzett munkája szakmunkának nyilvá- níttatik. Tehát most, a nagyüze­mi feltételek között válik igazán gazdává, képzett gazdává a pa­rasztember. A tisztesség, az elismerés anya­gilag is megmutatkozik. A Haza­fias Népfront említett bizottsága javaslatot készít elő arra, hogy a szakmunkássá nyilvánított szö­vetkezeti gazdákat magasabb jö­vedelemben részesítsék. Az, hogy szakma lesz a mező- gazdasági munka, nagy vonzást jelent a falusi fiatalság számára. Ma már a falusi fiatalok igénye ezen a területen is megnőtt és ezt a megnövekedett igényt lesz hivatott kielégíteni a termelőszö­vetkezeti szakmunkásképzés. Ősszel a termelőszövetkezeti gazdák ezrei ülnek majd padok­ba, hajolnak könyvek fölé és fog­nak a kezükbe ceruzát megyénk­ben is. Fáradozásuk még akkor is eredményes lesz, ha ősz fejjel tanulnak. Eredményét látja az egész ország, a szövetkezet és az egyén is: a termelőszövetkezet gazdája, (gyenis) — Mindent az unokáért... Az ausztráliai Darwinban egy 80 éves öregasszony a kikötőből hat méter mély vízbe ugrott, hogy megmentse négyéves kisunokáját. Miután a kisfiúval épségben ki­úszott a partra, kijelentette, hogy húsz év óta először úszott a ten­gerben. — Az amerikaiak kedvenc idő­töltései. Egy amerikai folyóirat­ban olvastuk: »A legújabb sta­tisztikákból kitűnik, hogy az Egye sült Államokban a lakosság ked­venc időtöltése a baseball és a válás«. Mi a cukor? Egy négy éves to­rontói kislány arra a kérdésre^ hogy »Mi a cukor?« így válaszolt: "Egy fehér homokfajta, amely keserűvé teszi a tejeskávét, ha nem tesszük bele«,­Nőfelelösök tanácskozása Szekszárdon A PAKSI DUNA-PARTON Nyáron — különösen, ha szép, napos az idő — benépesedik a paksi Duna-part. A paksi asszonyoknak az a véleménye — és ezt évszázados, tapaszta­lat bizonyítja —, hogy sehol sem lehet olyan tisztára mosni a ruhát, mint a Duna vizében. Különösen, ha az erősen tűző Nap sugarai is segítenek abban, hogy minél fe­hérebb legyen a ki­mosott ruha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom