Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

I960, JfiUns 9. TOLVA MEGYEI VEPÜJSÄG 3 Péterfy Jenő emlékezete Aratógépek zúgnak és traktorok berregnek a faddi határban Az őszi árpa aratásával együtt a cséplést is befejezik két nap múlva a Lenin Tsz-ben Sok aratnivaló van a faddi ha­tárban. A borsóval együtt közel három és fél ezer holdról kell be­takarítani a termést ezekben a napokban a Lenin Termelőszövet­kezetnek. Az, aratást és cséplést teljes egészében géppel akarja el­végezni. Hogy ez mennyiben sike­rül, az három hét múlva majd kiderül. De arról már most beszá­molhatunk, hogy olyan összkom­fortos gépi aratás, mint amilyen ezen a nyáron, nem volt még a faddi határban. Virradattól nap­estig zúgnak a kombájnok, az aratógépek, üzemben vannak a cséplőgépek, traktorok berregésé­től visszhangzik a határ. Két hét óta aratnak a faddi Le­nin Tsz-ben. Jelenleg a gabona­A magyarkesziek kérése, amelyről több ember beszélt ne­kem a faluban, amikor ott jártam, a körzeti villanyszerelővel kap­csolatos. Felsőnyéknek, Magyarkeszinek és Fürgédnek, amely egy körze­tet tesz ki, két villanyszerelője és egy betanított villanyszerelő se­gédmunkása van. A körzet köz­pontja Felsőnyék. Ott lakik mind három villanyszerelő. Magyarkeszin az utóbbi időben jelentős mértékben bővült a vil­lanyhálózat és megnövekedett a villanymotorok száma. A három termelőszövetkezet­nek három villanydarálója, és két árammal hajtott vízszivattyú motorja van. Villany működteti az általános iskola vízszivattyúját és — Hetenként három alkalom­mal biztosít szórakozást a nyári szünidő alatt az általános iskolás tanulók részére a Gyönki Járási Művelődési Ház: hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel — az eddigi tapasztalat sze­rint nagy érdeklődés mellett — diafilmet vetítenek a gyermekek részére. . VI. A gumi szerelésénél ismét saj­gó fájdalom hasít az ujjába és a karjába. A másik, a még bekötött keze is fáj. Ez a kréta is összetörik. Az ötö­dik kísérlet végül is sikerrel jár: a kréta nem törik el és nyomot hagy a táblán. Nem lehet azt sem egyenesnek, sem egyéb mértani alakzatnak nevezni. A kréta nyo­mot hagyott a táblán — ennyi az egész. A művelője azonban meg­áll előtte és elégedetten nézegeti. Hirtelen elkapja a fejét, a fiúhoz fordul, vele kezd társalogni, ne­hogy a nagy mű láttán elérzéke- nyüljön. — Na látod, sikerült. Ezt olyan örömmel mondta, mintha legalább a Himalája egyik magas csúcsát mászta volna meg. Magyarázni kezdett a fiúnak, mintha komoly ■ felnőttel állna szemben: — Mondtam én, hogy menni fog. Tudod, ez úgy van, hogy min­den sikerül, csak nem szabad el­csüggedni. Nézd meg, majdnem egyenes. Annak a fiúnak dicsekedett ez­zel, akit néhány éve ő tanított az „i” betű leírására és aki azóta már csak kuncog, ha látja az elsősök erőfeszítéseit egy-egy betű meg­rajzolásánál. — De tanító bácsi, ez nem egé­szen egyenes. \ — Nem baj, fiacskám. Majd ki­egyenesedik. Ez még csak a kez­det. Majd gyakoroljuk. Szeret­ném, ha holnap is eljönnél segí­teni. És holnapután is. Karcsi elköszönt. — Gyere csak vissza még egy pillanatra. 7>ről s-»-'->'nek sem szabad beszélni, érted? földeken hat kombájnt, hét kéve­kötő aratógépet és négy cséplőgé­pet számlálhat bárki a közel tíz­ezer holdas közös gazdaságban. Ha minden jól megy, holnap es­tére tiszta, vagy felszántott tarló lesz az 1018 hold őszi árpa helyén. Kedd estig pedig már magtárban lesz a szem. A faddiak ugyanis az aratással együtt végzik a csép­lést is. Amit a hét aratógép egy nap levág, azt négy cséplőgéppel csaknem teljes egészében kicsépe­lik még azon a napon. A kombájn gabonát pedig nem tisztítják, mert mint a szakemberek mondják, az SZK III. típusú szovjet kombájn­nal aratott gabonánál nem indo­kolt a magtisztítás. A kombájn­szalmát a szövetkezeti parasztok húzatják le, azonnal bekazlazzák. a földművesszövetkezeti cukrász­da hűtőgépeit, valamint a szik- vízgyár gépeit is. Ma már körül­belül ugyanannyi házban ég a villany Magyarkeszin is, mint a szomszédos Felsőnyéken. Mindez maga után vonja, hogy gyakran van szükség villanysze­relőre Magyarkeszin. A magyarkeszieknek hiba ese­tén értesíteni kell a felsőnyéki villanyszerelőket. Ilyenkor leg­többször Süss János beosztott vil­lanyszerelő kerékpárra ül és tíz kilométert nyomja a pedált, hogy segíthessen a bajbajutott magyar- keszieken. Volt olyan eset is, amikor a te­henek itatását nem tudták a vil­lanyszivattyú meghibásodása foly tán időben elvégezni s ennek kö­vetkeztében másnap a vízhiány miatt, kevesebb tejet fejhettek. A magyarkesziek azt kérik, hogy Süss János villanyszerelő költözzön át községükbe. Süss Já­nos eleget is tenne szívesen a ké­résnek, mivel a községi .tanács Magyarkeszin biztosít számára lakást. Az átköltözést azonban akadályozzák. Cs’ak azt nem tud­juk, hogy ki és miért? —h— — Igen. — Még otthon se. És ha a tanító nénivel találkozol, annak se. * — Hol voltál ilyen sokáig? — kérdezte otthon a feleség. A férj hamiskásan nézett fele­ségére és semmi esetre sem akar­ta megmondani, hogy milyen kí­sérletezéshez kezdett. Ezt megle­petésnek szánta. — Kint voltam a levegőn. Meg­érdeklődtem, hogy a juhász tud­na-e valamire használni. Mert én is dolgozni akarok ám. De nála nem sok az esélyem. — Drágám, te sosem fogysz ki a viccelődésből. Gyere, ebédeljünk már, elhűl az étel. A feleség úgy tett, mintha nem is sejtené, hogy hol járt a férj, pedig tudta. Egy kis faluban nem lehet észrevétlenül csinálni sem­mit. Kész volt az ebéd, hát ke­reste. Az első megszólított már tudta, hogy az iskolaépületbe ment be a kis Karcsival. Az asz- szony utána is ment, de észrevét­lenül mozgott, hogy lehetőleg meglepje. Amikor a nyitott ajtón betekintett, a táblánál volt elfog­lalva. Tehát látta, hogy tulajdon­képpen mit csinál a „sétáló” férj. Nem is zavarta meg, és most, hogy otthon Kálmán a juhász­mesével hozakodott elő, jót kun­cogott magában az asszony. Tet­szett neki, hogy most ő, a feleség „tettenértc” f~r.iét. aki a heccelő- désével to1 a -éppen szeretne valamit eltitkolni. A közös gazdaság szántótraktorai pedig éjjel-nappal végzik a tarló­hántást, a mélyszántást. Az őszi árpa jól fizet. Szűcs Fe­renc, az elnökhelyettes elmondot­ta, hogy tegnap estig 17 mázsát adott átlagban az őszi árpa egy- egy holdja. Három nap óta az őszi árpával együtt vágják a búzát is. Tegnap estig 300 holdról a kenyérgabonát is betakarították. S ha az időjárás nem húzza keresztül a faddiak számítását, augusztus 1-re végez­nek a gabonabetakarítással. A munka szaporán halad, ami­ért dicséret illeti azt a több mint 100 termelőszövetkezeti parasztot, akik kiszolgálják a gépeket. De csak elismeréssel lehet szólni a gépállomás kollektívájáról is. A gépeket jól kijavították, s gondos­kodtak arról, hogy az esetleges üzemzavarokat a helyszínen, a le­hető legrövidebb idő alatt kijavít­sák. A szedresi gépállomás szere­lői gépkocsira szerelt mozgómű­hellyel járják a határt. aminek eredményeként műszaki hiba mi­att két óránál hosszabb ideig még nem állt aratógép ezen a nyáron a faddi határban. De szóljunk a kombájnosokról és aratógépkezelőkről, akik most, az aratás idején még vasárnap is dolgoznak. A szövetkezetiek. Pes­ti Istvánt és Hosnyánszkv And­rást dicsérik legjobban. Ketten, két SZK III. tfousú szovjet kom­bájnnal 650—700 mázsa gabonát aratnak le. csépelnek el egy nao. Az aratógéo-kezelők közül pedig Baranyák István jeleskedett, aki a bölcskei géné Horn''son dolgozik, de ő itt segített aratni a faddiak- nak. A termelőszövetkezet vezetősé­ge kedveskedik a traktorosoknak. A nem helyben 'akó ev"1égép-',e- zetők és kombáínosok teljes ellá­tást kannak a ts'Mől. A legjobban dolgozókat pedig jutalmazzák. Tegnap határozta e1 a vezetős?" hogy a legtöbb gabonát arató kombá.inos 500 e]ső ara­tóoépvezető nődig 300 forint ju­talmat kap a szövetkezettől. Fz dicséretes. Jó lenne, ha a töbhj terme!őszöve*'-n—tk-n követnék a faddiaknnk e né'dáiát. Ettől kezdve azonban minden napra oda volt készítve a tante­rembe néhány egész kréta. A férj csak csodálkozott, hogy a doboz­ból sosem fogy ki, noha egy-egy napon négy-öt is eltörik. A kis Karcsi is szorgalmasan el­járt mindennap a megbeszélt időben. Szerette a tanító bácsit korábban is, most pedig különö­sen tetszett neki, hogy éppen úgy beszél vele, mint egy felnőttel. Boldog volt, hogy segíthetett neki. Egyre jobban nekibátorodott a kérdezősködéshez is. — Miért dagadt meg az ujja? — A gumitól meg a krétától. — Akkor most a tanító bácsi­nak nem szabadna gyakorolni. Meg kellene várni, amíg elmúlik a daganat. — Semmi az fiacskám, majd el­múlik. Gyakorolni kell. Majd hoz­zá edződik. Nem valami meggyőzően mon­dotta mindezt, mert hiszen nagyon jól emlékezett az orvos tanácsai­ra is, hogy lehetőleg ne erőltesse, mozgassa sokat a karját, mert az nem használ. Részben saját maga vigasztalására, részben a gyer­mek okulására megjegyezte: — Ha kellemetlenség ér, abba sosem szabad belenyugodni. Ha akármilyen mély verembe is es­tél, keresned kell a kiutat, míg az erőd el nem fogy. Különben sosem juthatsz ki belőle. Aki bele nyugszik a rosszba és nem törek­szik r jobbra, az nagyon hitvány érni''--. Lassacskán kezdtek measzület­1899 november 5-én Károlyvá- ros mellett, a budapesti gyorsvo­nat illemhelyén, Olaszországból útban hazafelé, Péterfy Jenő fő­belőtte magát. Nem sokkal előbb még azt írta egyik barátjának, hogy »szívesebben lenne Rómá­ban egy fenyőtoboz, mint Buda­pesten reáliskolai tanár«. A végső kiábrándultság Íratta vele ezeket a sorokat, s amikor úgy érezte, hogy élete reménytelen­né vált, céltalanná és felesleges­sé, önkezével roncsolta szét azt a koponyát, amely korának egyik legjelesebb, tisztánlátó, biztosíté- letű elméje volt. Az esszé elhanyagolt műfaj volt nálunk, s még a múlt század első éveiben is Pálóczi Horváth arra kérte Kazinczyt, hogy hagyjanak fel a recenzióval, ne bírálják, ha­nem buzdítsák az írókat, mert minél több munkásra van szük­ség az irodalom szőlejében. Iro- dalomtörténetírásunk Toldyval kezdődik, Gyulai volt azonban az első, aki nemcsak rendszerezni tudta az irodalmat, hanem szét is választotta a jót és a hamisat. — Gyulai útját járta Péterfy is, szemlélete azonban sokkal tá- gabb, sokkal teljesebb volt, mint a mesteré: éber figyelemmel kí­sérte a világirodalmat s irodal­munkat nem a hazai termés alapján ítélte meg, hanem ke­reste európai kapcsolatainkat is. Szemléletét nagy mértékben be­folyásolta Taine, szép tandlmány- ban hódolt Emerson előtt, igazi vonzalom azonban a görögökhöz fűzte, s kedves görög szerzői ked­véért negyven éves korán túl ta­nult meg görögül. Irodalmi hatása voltaképp be­láthatatlan. Minden magyar esszéíró tőle tanult és tanul ma is: biztos ítélete, világos fogal­mazása, roppant ismeretanyaga, mindig a lényegesre törekvő stí­lusa ma is példakép. A kiegyezés utáni idők, a korai magyar ka­pitalizmus azonban nem terem­tett megfelelő körülményeket Pé­terfy számára sem, s ő, aki egyik legkiválóbb irodalomtudósunk volt, mindvégig egy középiskola szűk keretei közé szorult. Abban bízott, hogy ha elérte a nyugdíjkorhatárt, kizálólag az irodalomnak élhet. Megrongált idegzete azonban felmondta a szolgálatot, s bár csak másfél esz­tendő választotta el az annyira várt nyugdíjtól, öngyilkos lett. — Azt a papírszeletet, amelyen köz­vetlen öngyilkossága előtt cse­kély ingóságaival rendelkezett, így írta alá, keserű maliciával: »nyugalomba vonult«. Száztíz évvel ezelőtt született s több mint hatvan esztendeje, hogy meghalt. Hatása azonban ma sem csökkent, megállapítá­sait, ítéleteit alig kezdte ki az idő, s pompás esszéi ma is példaképül szolgálnak. Életműve három kö­tetet tölt meg, amelyet halála után gyűjtött egybe és adott ki a Kisfaludy Társaság. Nagyon szép görög tanulmányai mellett a magyar esszéirodalomnak örök értéke Eötvös Józsefről, Jókairól, Kemény Zsigmondról, Bajza Jó­zsefről írt tanulmánya. Péterfyre igazán illik Renannak az a mon­dása, amit Platon tanulmányá­ban idézett: az egyén élete rö­vid, de az emberek emlékezete örökkévaló és az emlékezetben van a valódi élet«. (cs) A bonyhádi Dózsa, a szentgáli Jóbarátság, és a zombai Vörös Csillag Tsz jár az élen az aratásban a bonyhádi járás területén A bonyhádi járás területén, a cr meló szövetkezetek földjein ed­dig már 650 hold búzát vágtak le. Az őszi árpa aratása befejezés­hez közeledik. Az aratás a leggyorsabb ütem­ben — a legutóbbi értékelés alapján — a bonyhádi Dózsa, a zombai Vörös Csillag és a szent­gáli Jóbarátság Tsz-ben halad. cÁllzönifkííiég. ni a táblán a szabályos vonalak, később pedig a betűk, ábrák is. Amikor Kálmán délutánonként lefeküdt egy-egy órára pihenni, felesége úgy tett, - mintha bevásá­rolni, vagy egyéb fontos helyre menne és mindennap ellátogatott az iskolába. Figyelte, hogyan vál­toznak napról napra a táblán lévő ábrák. Mert a tábla letörléséről már megfeledkeztek. De hiszen miért is lett volna rá szükség, amikor még nem volt tanítás. A kis szőke asszonyka most már akkor is jókedvű volt néha, ha férje nem tréfálkozott vele. Ö is bizakodni kezdett, hiszen saját szemével látta, hogy férje a cson­ka kezével is hogyan erőlködik. Csodálta férjének az erőfeszítését, szorgalmát. Mindig erős jellemű, szívós férfinak tartotta, de azt so­sem hitte volna, hogy ilyen kitar­tásra is képes. De azt sem hitte, hogy ennyi öt letre képes. Majdnem mindenné; új és új mesékkel számolt el a távol töltött idejéről. Nemcsak egyszerűen néhány szóval közöl­te hogy hol járt, hanem mindig egész történeteket kerekített, ter­mészetesen mindig olyat, amelye­ket felesége nem ellenőrizhetett, de ugyanakkor szórakoztatóak voltak. Néha valósággal lázba hoz­ta feleségét egy-egy érdekes él­ményével. A feleség pedig napról napra ezt válaszolta neki: — Nem is bánom, ha egy kicsi! távol vagy. Legalább ilyenko- nyugodtabban tudok dolgozni. Mondtam én mindig, hogy jó, ha a „gyermek” egy kicsit távol van a háztól. (Folytatjuk.) Boda Ferenc A szentgáli Jóbarátság T"--ben már elcsépeltek a learató árpa jelentős részét. Negyve 'old árpaterületen 17 mázsa 'm- kénti átlagtermést érte': A még el nem csépelt árp ,51 a becslések szerint elérik a holdan- kénti IS—20 mázsás átlagot. Pörköltre riasztották... leghap 13 órakor a szekszárdi tűz­oltókat, ahol egy kocsi árpa ra­kománya égett. Az árpa valószí­nűleg eldobott cigarettavégtől gyulladt meg, s fele leégett. A kocsin a gazdán kívül két gyer­meke ült, akik leugrottak, ami­kor észrevették, hogy ég alattuk az árpa. A tűztől a lovak meg­vadultak, s vágtattak mindaddig, amíg a kocsi fel nem borult. A lakosság a kisebb égési sebeket szenvedett lovakat kifogta a kocsi elől, s a rakomány felét sikerült megmenteni, még mielőtt a szek­szárdi tűzoltók beavatkoztak vol­na. lóisiáilót építell ^a|?! er nscymanvoki isét“ Termefősz&vetkszeí A nagymányoki Jószerencsét Termelőszövetkezetben hosszú ideig problémát okozott a lovak elhelyezése. A szövetkezet lovai a szövetkezeti tagok istállóiban vol­tak. A bánya és a brikettgyár segít­ségével a Jószerencsét Termelő* szövetkezetnek állami támogatás igénybevétele nélkül sikerült a közelmúltban egy lóistálló építé­sét befejezni. Az istálló megfelelő nagyságú ahhoz, hogy a szövet­kezet lóállományát elhelyezzék benne. A termelőszövetkezet a tervek szerint még oNoen az évbon sa- j át er" "1 férőhelyes juhho- dáh i, é - 1' ) férőhelyes sertés­hizlaldát épít. A magyarkesziek kérése

Next

/
Oldalképek
Tartalom