Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

4 TOI,ITA WF1GTET NEPÜJSÄG 1960. július fi. JEGYZETFÜZETEMBŐL Asszonyoknak — lányoknak — Apróságok innen-onnan — Diplomácia Egyik autóbuszban feltűnő he­lyen fekete, nagybetűs tábláról ol vasom a következőket: „Annyi fi­gyelmet, türelmet és udvariassá­got kérünk az utasoktól, ameny- nyit ők várnak tőlünk«. Diplomatikus felhívás. Nem merték azt írni, hogy: »-Annyi fi­gyelmet, türelmet és udvariassá­got kérünk az utasoktól, ameny- nyit mi megadunk nekik«. Társalgás Újdonsült ismerősömmel ülök az egyik »vendéglátóipari egy­ség « kerthelyiségében. Beszél, be­szél szakadatlanul már jó két óra óta. Én csak bólogatok, csodálko­zó, felháborodó, vagy elismerő ké pet vágok időnként. Legfeljebb néha igent, nemet, vagy nahátot mondok. Egyébként én nem be­szélek. Másnap hallom közös barátunk­tól, hogy megdicsért újdonsült is­merősöm. Azt mondta: Nagyon in- teligens ember vagyok, jó velem társalogni, sok okos dolgot lehet hallani tőlem. Mit mondott volna akkor, ha én beszélek és ő kénytelen hallgatni órákig engem? Jópofák Barátom üdült. — Na, most leg­alább jól kipihenem magam azért megyek a hegyekbe — mondta in­duláskor. Most, hogy hazatért, ta­lálkoztam vele, legalább öt kilót fogyott. — Hogy üdültél? — kérdem. — Hagyd el..; Nagyon jópofa srácok voltak a szobatársaim. Alig aludtunk. Első nap este ki­kapcsolták az ágyamat, s mikor lefeküdtem a földre zuhantam Másnap vízzel telt lavórt tettek középső matracom helyére. Har­madnap miután elaludtam lábuj­jamat oda béklyózták a vaságy rá­csához. És így ment ez végig. — Miért tűrted? — Nem tudtam rájuk meghara­gudni. Egymással is ilyen tréfá­kat csináltak és ebben én is ben­ne voltam. Tudod olyan jópofa, pajkos srácok voltak! Gyermeknevelés A strand felett vibrál a levegő A tábla szerint a levegő hőmérsék lete 34, a víz hőmérséklete 29 C fok. A pénztár előtt hosszú sor. Jön egy mama, négyéves kisfiá­val. Bánatosan szemléli a hosszú sort, majd megvidul az arca, úgy látszik korszakalkotó ötlete tá­madt. Félvevonszolja kisfiát, s a gyerek fülébe suttog. A fiú a sor elejére megy. az emberek közé furakodik, (kinek van szíve egy kisgyereket kitúrni a sorból?) s hipp-hopp máris a kasszánál terem. Persze nem tud­ja megmondani pontosan, hogy mit akar és a pénztáros türelmet­len, de máris ott terem a mama. — Jaj, te kis tolakodó! — bűbá­josán mosolyog. — De ha mór ide furakodtól, tessék adni pénztáros néni egy felnőtt és egy gyerek je­gyet, meg egy kabint is. Fényképezés Üdülésre készültem. Filmeket vásároltam az OFOTÉRT-ban, ott találkoztam barátommal. — Vásárolsz, vásárolsz? — Igen, igen. Kell a film, me­gyek üdülni — mondtam, mire barátom szánakozó arccal nézett rám, s elmesélte a következő tör­ténetet. — Én is vittem magammal ta­valy az üdülésre fényképezőgépet. Jöttek üdülőtársaim sorban, hogy fényképezzem őket és én fényké­peztem nyakló nélkül. Mondták, küldjem csak el a képeket, majd ők küldik az órát. Én elküldtem vagy 150 forint ára fényképet, de ők a pénzt nem küldték meg a mai napig sem. Megfogadtam: többé nem viszek üdülőbe fényképező­gépet. Hát én a mese ellenére elvittem a gépet. Három tekercs keskeny- filmet el is fényképeztem mások­nak. Nekem is ugyanazt mondták. Most azon gondolkodom, hogy egyáltalán előhivassam-e a fény­képeket? Gyenis János Amikor kellemetlen ízű a fehér kenyér Olyan fehér kenyérről van szó, amit az ember tulajdonképpen meg sem evett, sőt, még csak meg sem kóstolt. Hogy miért kellemet­len ízű? Egyszerűen azért — át­vitt értelemben —, mert az ember nem eheti meg, nem kóstolhatja meg. Nem, mert nem lehet. Ez pedig történik a következőképpen. Szekszárdon, de már a megye más helyiségeiben is árusítják azt a bizonyos egy kilogrammos hó­fehér és ízletes kenyeret. Okos ötlet volt a rendszeresítése. Ez a kenyér nagy tetszésnek örvend a vásárlók körében. Nem is itt a baj, hanem az árusítás formái­nál. Eddig néhol fél kilogrammot is lehetett vásárolni, mert egy kenyeret egyszerűen kettévágtak. De most már mindenütt azt mond ják: „Nem lehet kérem, szigorú rendelet tiltja.” Namármost köztudomású, hogy igen sok a magányos férfi és nő, akinek a fél kiló kenyér három napig is eltart, ezért semmi eset­re sincs szüksége egy kilóra. Mit csináljanak ezek az emberek? Ve­gyenek egy kilót és a felét dobják el miután rájuk száradt? Ez nem hasznos sem az államnak, sem az egyénnek. Vagy mondjanak le a fehér kenyérről? De ha egyszer nekik az ízlik... így tehát nagyonis vitatnivaló az a rendelkezés, amely megtiltja, hogy félkilós tételekben árusít­sák a fehér kenyeret. Tisztelet a rendelkezéseknek, de bocsánat... Milyen rendelet az, amelyik csak egyoldalú „érdekeket” vesz figye­lembe s nem törődik a vásárlók érdekeivel? Nem lehetne módosí­tani ezen a rendeletén? UJ KÖNYVEK Forgács László: Ünnep után (Gondolat) Március tizenötödike, a plebe­jus nép, Petőfi ünnepe volt. De ünnep után a liberális nemesség kerekedett felül. 1848 kora nyarán, az első szabad választásokon a baloldal vereséget szenved. Sem a konzervatív, sem a haladó szelle­mű értékelés nem fordított kellő gondot arra, hogy megvilágítsa: hogyan és miért szigetelődtek el a márciusi ifjak 1848 augusztusa- szeptembere előtt. Forgács Lász­ló ezekre a kérdésekre igyekszik feleletet adni; Kon: Kik, és miért félnek a történelem törvényeitől (Kossuth) A szerző tudományos színvona­lon és mégis közérthetően száll vi­tába a tudományos determinizmus ellenségeivel, a burzsoá történé­szekkel, a szociológusokkal, akik­nek álláspontját eredeti forrás­művekből vett bőséges szemelvé­nyekkel illusztrálja. Kitűnő vita­készséggel cáfolja a szubjektivista, fatalista stb. történetfelfogást, és meggyőzően kifejti a történelem törvényszerű fejlődésére vonatko­zó dialektikus materialista állás­pontot. A szülők felelőssége erős fizikumú fiúk bírnak, szóra­kozási lehetőség pedig úgyszólván semmi. A fiatalok jó része ődöng az utcákon, délután a korzón mustrálja a lányokat, este pedig beül valamelyik vendéglőbe. En­nek a kérdésnek megoldását min­den erővel elő kellene segítenie iskolának, KISZ-nek és természe­tesen a szülőknek is. A nyári hó­napokra egyetlen fiatal se marad­jon magára, segítsék elő azt, hogy dolgozni és kultúráltan szórakoz­ni tudjon. A szülők pedig jóhiszeműen, meggyőződve nevelési elveik he­lyességéről, ülnek otthon, s felté­tel nélkül bíznak gyerekükben. Ha egy ilyen anya véletlenül meg­látná a fiát a féldeci mellett a csapszékben, valószínűleg nem hinne a szemének, vagy rögtön kész lenne a válasz: a rossz társa­ság vitte ide. S a legtöbb baj épp a szülői elvakultságból követke­zik, nem egy esetben maga a szü­lő az, aki például a tanár ellen bő- szíti a gyerekét, „mert téged nem értenek meg az iskolában!” — fel­kiáltással, holott pontosan az el­lenkezőiét kellene tenni. Azt szokfák mondani, hogy az anyai szeretet csodákra képes. Te­gyük hozzá, a rosszul értelmezett szeretet néha pusztítani is tud, többet árt, mint használ. Ál­szeretettel, mindig másban keres­ve a bűnbakot, nem érünk el célt. És itt kerül előtérbe a szülők fe­lelőssége, iskolaévben és szünidő­ben egyaránt. Ne keserítsük meg a fiatalok életét azzal, hogy min­den tettükbe beleavatkozunk, arpi természetesen nem jelentheti azt, hogy mindent rájuk hagyunk. Az ízléstelen öltözködés vagy a fél- decizés egyáltalán nem a fiatalok magánügye, mert társadalmi ér­dek, hogy valamennyiükből be­csületes, rendes felnőtt legyen. De ezt elő is kell segíteni, okos szó­val, őszinteséggel, s valószínűleg azzal is, hogy rendes, nekikvaló szórakozási lehetőséget teremtünk számukra. (cs) A fenti cikket vitára bocsátjuk. Észrevételeket. véleménynyilvá- nulásokat szívesen fogad a szer­kesztőség. A beküldött írások, amelyek közlésre alkalmasak, megjelennek lapunkban. Várlak — megtalállak A két fiú, aki a mellettünk lévő asztalnál ül a vendéglő kerthelyi­ségében, együttesen is alig lehet több harminc évesnél. A fiúk jói öltözöttek, csinosak, öröm nézni őket. Egy-egy pohár sört isznak, szerényen és illedelmesen. Aztán az egyik cigarettát vesz elő, rá­gyújtanak, roppant ügyetlenül. Suta mozdulataikból látszik, hogy gyakorlatlan dohányosok. De ez is kedves bennük, ez a kamaszos darabosság. Azonban úgy látszik, beleuntak a gyenge sörbe, hosszú suttogás után odaintik a pincért, aki nem sokkal később eléjük tesz egy-egy féldeci kevertet. Cinkosan összenevetnek, ők is tudják, hogy ez már túl van tizenhat esztende­jük határán, a pincér azonban szó nélkül hozta az italt, amivel hall­gatólagosan azt is elismerte, hogy felnőtteknek tekinti őket. Az első féldecit természetesen a második követi, sőt a pincér még a harmadiknál sem szól. A legegyszerűbb természetesen az lenne, ha most valaki szólna a pincérnek, s megakadályozná a következő féldeciket. A pincérnek azonban a maga módján igaza van, neki mindenek felett a fo­gyasztás a fontos, nemcsak a bor­ravalóból él, hanem a prémiumra is számít, aminek nagyságát pedig a fogyasztás mértéke határozza meg. Arról nem is beszélve, hogy a vendéglátó vállalatnak különö­sen jó, amikor ilyen bor- és sör­szűke nyári hónapokban tömény­szeszt fogyaszt valaki, ami ráadá­sul jóval drágább is. A két diák „szórakozik”. Nem lehet azt mondani rájuk, hogy züllöttek, a legrosszabb esetben is közepes tanulók lehetnek, de va­lóban szórakozni akarnak, s fel­tehetően jobb híján választják ezt a különös „szórakozást”. S itt már szóba kell hozni a fiatalság egy komoly problémáját: míg az isko­laév alatt szinte agyonhalmozzák munkával, különböző elfoglaltság­gal a diákokat, a nyári hónapok­ra vajmi kevés lehetőség marad. A KISZ kitűnően megszervezte a nyári táborokat, ezek azonban csak a diákság egy töredékét fog­lalkoztatják. Munkaalkalom vi­szonylag kevés van. ezeknek leg­nagyobb része is olyan, amit csak Újságolvasó fiatalember va­gyok és minden alkalommal át­néztem a hirdetések rovatát, mert hát talán ezúton sikerül eddig rendezett életemet még rendezettebbé tennem egy jó- megjelenésű, csinos fiatal lány oldalán. i De míg ezt kerestem, sze­membe ötlött a következő hir­detés, melyet egy harminchat éves, 180 centiméter magas, jó­megjelenésű, csinos, intelligens, mélyérzésű, független, de ma­gányos férfi adott fel. Megesett a szívem, mert ugye belvárosi kis főbérlettel rendelkezik, és az előző házas­sága nem sikerült. De kedves, magányos sorstársam — hisz én is magányos fiatalember va­gyok — fel a fejjel, hisz többen vagyunk ilyen »szerencsések« ezen a földgolyón! S lám intel­ligens, komoly, de amellett víg­kedélyű (!!) nagyon szeretni tu­dó, finomlelkű, csinos, karcsú házastársat keres, lehetőleg fényképpel, mert ha az éppen kis főbérletre pályázó nő sze­mélye nem tetszik, úgy a fény­képet visszaküldi. Kérem hallgasson rám és pró­báljon megérteni: drága sors­társam, mivel én ismerem a nő­ket, engedtessék meg nekem, hogy egy jótanáccsal szolgáljak. Nem jó túlságosan előnyösen feltüntetni magát a hirdetőnek, mert ugye egyszer csalódott, s nem akar még egyszer? Kérem, mindig ennek jegyé­ben cselekedjék, s ha majd ezt a vígkedélyű, nagyon szeretni tudó, finomlelkű, karcsú csi­nos kislányt megtalálta, akkor adjon tanácsot e sorok írójának, hogy én is megtalálhassam! A címem? (paál) A bőr felületét érő napfény megjavítja a szervezet anyagcse­réjét, fokozza a munkaképességet, csökkenti a fáradékonyságot és sok betegséggel szemben ellen- állóbbá tesz, de nem mindenki­nek ártalmatlan. A világos bőrűek és vérszegények rosszul tűrik a napozást; kimerültséget, fejfájást, ingerlékenységet vált ki náluk. Ideges, gyenge gyermekre is rossz hatással van, ezért nagyon aján­latos a nyári vakáció előtt a ke­Napozás zelőorvostól kérni tanácsot. Ja­vasoljuk ezt azoknak is, akiknek tüdőbajuk, pajzsmirigy-megbete- gedésük, magas vérnyomásuk, cu­kor- vagy szívbajuk van. A napozás időtartamát fokoza­tosan növeljük és reggel kezdjük. A déli, forró napszakaszt lehető­leg töltsük árnyékban, mert a nagy meleg kimeríti a szervezetet és a tűző napot a legedzettebb bőr sem tűri gyulladás veszélye nélkül. A napozás után mindig zuhanyoz­Az autóbusznál népes verődött össze. Tizediké volt, a fizetés után. Piaci napon, pénte­ken. Nem szokásom a hallgatózás, de kénytelen voltam meghallani, mert közvetlenül a tőszomszédsá­gomban tárgyalt két idősebb néni. Mosógépet vesznek. Az egyiknek már van. Az eredeti vásárló csak azért hívja a másikat, hogy legyen „szakértő” jelen a nagy vásárlás­nál. — Aztán igaz-e. hogy szakítja a ruhát és a gombot, aggodalmas­kodik a néni. — Ugyan, ne adjon rá, amit mások mondanak. Mert azok, akik ilyet híresztelnek, azoknak nincsen. így és ennél fogva nem is tudhatják, hogy mi a gép telje­sítőképessége. No, azért persze észszerűen, az utasításoknak meg­felelően kell kezelni a masinát. Én úgy csinálom, hogy egy nap­pal a mosás előtt beáztatom a szennyest szappanos vízbe. < Úgy­hogy a mosógépnek már szinte gyerekdolog lesz kimosni. Egy­szeri mosásra csak egy és fél ki­lót tegyen bele. Többet ne! No aztán azt nem is kell mondanom, hogy színest, ami esetleg mást megfogna, azt külön mossa. Juj. egyet azonban a világ összes kin­cséért se felejtsen el. Nehogy vizes kézzel nyúljon a konnektorhoz, ahol a gép csatlakozóját bedugja. Aztán, hogy minden legcseké­lyebb bajt is elkerüljön, vegyen a talpa alá gumit, vagy valami más anyagot, ami szigetel. Tud­ja, így-írja az utasítási papír. — Látom szomszéd, maga ugyancsak kitanulta minden for­télyát annak a gépnek. Ezért tán nem is haragszik meg, hogy az első mosásra meginvitálom... A többit már nem hallottam, mert a kanyarban feltűnt a szür­ke Ikarus autóbusz. (balás) Kora reggeli beszélgetés... társaság zunk, vagy öblítsük le testünket; hogy megtisztítsuk bőrünket a rárakódott portól, homoktól, ve­rejtéktől. A hosszantartó, erőltetett napo­zás következménye napszúrás le­het, mely tarkótáji fájdalommal, hányingerrel és fejfájással jár. Megelőzhető, ha a tarkótájat és a fejtetőt nedves vagy fehér ken­dővel védjük. A mértéktelen na­pozás következménye a napégés (bőrgyulladás), mely nem azonnal, hanem három-négy órai lappan- gási idő elteltével mutatkozik. Kezdetben vagy enyhébb esetben csak kipirulás, égető érzés, fájda­lom észlelhető, de súlyos esetben forrázáshoz hasonló hólyagképző­dés is jelentkezik. Ilyenkor okvet­lenül forduljunk orvoshoz. A különféle olajok és fényvédő krémek használata csökkenti a napégés veszélyét. A bergamott- olajos készítményekkel vigyáz­zunk, mert ezek fokozzák a bőr fényérzékenységét. Napozás alatt többször kénjük be magunkat, mert az izzadás miatt a felkent egyenletes védőréteg megszakado­zik és lemosódik a bőrfelületről. Az üzletben kapható napolajokat, napozótejet, fényvédő krémet nyu­godtan használhatjuk, de ezek hiányában nagyon jól megfelel a néhány fillérért beszerezhető pa­raffinolaj is. Végül: ha valaki hosszabb ideig kénytelen fedet­len bőrrel a napon lenni, például csónaktúránál, időnként takarja be testét, mert az olajok csak mérséklik a napfény gyulladás okozó hatását, de nem*tudják tel­jesen elhárítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom