Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-14 / 165. szám
i 4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. július íí< Konzervgyári képek Megkezdték a zöldbab feldolgozását a Paksi Konzervgyárban. A gyár negyvenegy, az általános iskolát most végzett fiatal lányt is foglalkoztat a zöldbab dobozba-rakásánál, a fiatalok naponta hat órát dolgoznak. f , . . & S l I, V k.k iXu . Exportra készítik a dobozos zöldbabot. A megtöltött dobozokat a háttérben látható zárógéppel zárják le légmentesen. A tervek szerint száz vagon meggyet dolgoznak fel a gyárban, melynek egy részéből befőtt készül. Gondos válogatás előzi meg az üvegbe töltést. A befőttüzemben szalag fut körbe, ezen továbbítják az egyes »állomásokhoz« az üvegeket. Képünkön a zárás után szalag viszi a Sterilizálóhoz az ötliteres üvegeket, A KBSKOMPÁD LÄNYTÄi@ßlB4li... Alig egy kilométerre az országúitól, árnyas fák alatt áll a sátortábor. Tőle egy iramodás- nyira a halastó, fenn. a dombon a major — Kiskonda. Háromszáz diáklány lakja a tábort vasárnap óta. El lehet képzelni: ahol háromszáz vidám, fiatal lány van együtt... Már a tábor külsején is látni, hogy lányok lakják. A táborzászló köré kis virágoskertet varázsoltak mezei virágokból. Igaz, kevesen voltak még közülük ilyen sátortáborban, újdonság számukra az ágyazás ilyen módja, mégis rend van a sátrakban. Legalábbis délelőtt, amikor kint vannak munkán, mert délutánra kelve már a pihenés, a lustálkodás ugyancsak j megviseli az ágyakat... Feláldozzák a Hófehérkét A táborba érkezőnek mindjárt az tűnik szembe, hogy mindegyik sátornak nevet adtak a lakók. »Boszorkány-lak«, »Türdér-lak«, »Megharap-lak« és egy egészen találó elnevezés; »Poroz-lak«... A lányok ugyanis a két hét alatt a Dalmandi Állami Gazdaság hibrid kukoricájában a címerezést végzik. »-Kikosaraz-lak« — hirdeti az egyik sátoron a felírás. Kik lak- I hatnák mások, mint kosárlabdázók. Csakugyan azok, a dombóvári Gögös Ighác gimnázium tanulói: Bérdi Erzsi, Kimmel Erzsi, Berta Zsuzsa, Marosi Irén, Ábrahám Mária, Kalóz Ági. — Oda kell festeni a jelképet is, a labdát, és a kosarat — javasolja valamelyik. — Igen ám, de nincs mivel... — Feláldozom a Hófehérkét — ajánlkozik Kalóz Ági. Bőröndjéből előszedi féltve őrzött fogkrémjét, azzal rajzolja Ábrahám Gabi a jelképet a sátor bejárata fölé. Ki mit álmodik valahol az első éjjel... ... az beteljesedik — mondja a fáma. A dombóvári másodikos gimnazista lányok sátorában pletykálták el az alábbi esetet. Egyik-másik kislány nyugtalanul aludt, állandóan forgolódott, az egyik beszélt is álmában. Egy bizonyos Feri nevű lény foglalkoztatta, mert többször is elmondta: — Feri ne... Feri, nem szabad... Ez a sátor egyébként a »Várlak« névre hallgat és ennek megfelelően a jelkép: Egy utcai óra, amelyet rendületlenül bámul egy férfi, hatalmas virágcsokorral a kezében. Óvatosak... Ezek a szekszárdi közgazda- sági technikum lányai. Ebéd után javában kosztolnak a sátorban: a hazaiból. No, lám: Monok Zsuzsa, Kokány Teri a bizonyítványosztás előtti napokban Szekszárdon, a Kölcsey utcai útépítésnél dolgoztak társadalmi munkában, most pedig ide jöttek az állami gazdaságba. — Tart még a hazaiból.,.? — Igen. Nem tudtuk, milyen lesz az ellátás, hát gondoskodtunk egy kis hazairól is. Nekünk nem olyan könnyű, mint a dombóváriaknak. Ók akár Cím- és rangkórság Egy-két középiskolás barátommal együtt elhatároztuk, hogy az első ötéves találkozó után megrendezzük a másodikat is. Ez már sokkal nehezebben fog menni, mint az első. Az első találkozó időpontjára még a tabló figyelmeztetett. Ezt a másodikat viszont szervezni kell. Amikor pedig a volt osztálytársak szétszóródnak, ez a szervezés nem köny- nyű dolog. Mindegy, magamra vállaltam, csinálnom kellett. Az egyik fiúról — akit Fülesnek hívtunk, mert bámulatosan jó hallásával a még oly halk súgás után is jelesre tudott felelni — megtudtam, hogy egy kisváros tanácsházán dolgozik, mint pénzügyi szakember. Megírtam a levelet az elhatározásunkról. Stílszerű akartam lenni és ezért levelemben a régi emlékdús kifejezéseket használtam. Általában kötetlen formában hívtam a találkozóra. Nem váratott a válasszal sokáig magára. Mihelyt kezembe vettem a levelet, azonnal a terjedelmes szövegű feladóra voltam kénytelen felfigyelni. Névre, lakhelyre és beosztásra tagolódott. A beosztás ilyen részletesen volt írva: Az x y városi tanács pénzügyi osztályának költségvetési csoportvezetője. Először azt hittem, hogy gúnyolódik saját magán és talán nincs megelégedve az eddigi előmenetelével. De csodálkozásom nem ismert határt, amikor mindjárt a megszólítás után azt olvastam, hogy újabb levelem írásakor legyek szíves majd a borítékon az ő beosztását részletesen feltüntetni. Még mindig viccnek vettem a dolgot, bár akkoriban nem úgy ismertem, mint aki humoros természetű. Mikor aztán azt olvastam, hogy belül a levélben azért ő még mindig Feri nekem és csak a beosztottjai miatt kívánja meg a beosztása pontos megjelölését, akkor már letörtem. Hát ilyen is lehet? — kiáltottam fel hangosan. Még mindig akad, de szerencsére elég ritkán. Azt hiszem mondanom sem kell. hogy nem írtam meg neki a találkozó pontos idejét, a többiek utólagos beleegyezésével. Pedig az ilyen ember megérdemelne egy terjedelmes tanulmányt, amelynek bizonyosan az lenne a konklúziója, hogy az ilyen viselkedés, már kóros jelenség. A találkozón ezt a végkövetkeztetést meg is írtuk neki közösen. Egyúttal sajnálkozásunkat fejeztük ki iránta, amiért a tekintélyét csak így tudja biztosítani a beosztottjaival szemben. Igyekeztünk őt kizökkenteni abból az áldatlan helyzetből, amiben bizonyára hosszú tekintélyharc után végre sikerült leledzenie. Ha van még benne érzés a valóság iránt — amikor írásra szántuk el magunkat, akkor ebből indultunk ki — akkor rádöbbenhetett, hogy milyen csodabogárrá változott és remélhetően hamarosan sikerül majd neki visszavedlenie az emberbőrbe. S. J. Egy turista Tóth Tihamér 18 éves paksi fiatalember a napokban kapta meg szakmunkás bizonyítványát. Buda pesten a Mátyás-pincében végzett és felszolgáló lett belőle. Jeles eredménnyel tette le a szakmunkás vizsgát. Tihamér a napokban jött haza Moszkvából, egy vendéglátós csoporttal vett részt ezen a szép kiránduláson. Élményeiről, tapasztalatairól így beszélt: — Első, ami meglepett az a tisztaság, ami Moszkvában tapasztalható volt. Sehol sem lehet látni még egy eldobott cigarettavéget sem. Nálunk ez elképzelhetetlen. A másik, ami nagyon tetszett, a közlekedés. A moszkvai Metró csodálatosan szép. Minden állomása különbözik egymástól. A Metró emeletes, három szintben futnak a szerelvények, mozgólépcső szállítja le az utasokat. Mondani se kell, hogy a városban így már eleve nincs olyan nagy tolongás. Nagyon olcsó például a taxi. — Nagy élmény volt számomra a panoráma mozi előadása. A teremben körbe vászon fut, sőt a menvezeten is. A nézők forgatható székben ülnek és így követhetik a vásznon futó cselekményt, i 1 haza is kiabálhatnak, ha vala-J mit megkívánnak. — Milyen itt az ellátás? — Nem rossz. De ha már elhoztuk, elfogyasztjuk a hazait is. Az ő sátoruk a »Nemad-lak (másnak)«. Akik már gyakorlottak — Vigyázni kell a cimerezés- sel, mert egyáltalán nem lehet elhagyni — magyarázza a többieknek a dombóvári Marosi Irén. Ö már nem kezdő ebben a »-szakmában«, tavaly is itt dolgozott a nyáron a gazdaságban* ugyancsak kukoricát címereztek. — Csak tavaly nem laktunk kint, hanem reggel hoztak bennünket, este meg hazaszállítottak. A tizenkét osztályos iskola tanulói közül is többen vannak* akik már tavaly szereztek »szakképzettséget« a címerezés- ben. Mit ír a tábori riporter? Bánkuti Vera, a tábori riporter, aki írásba foglalja a tábori élet eseményeit. A megnyitó után ezeket írta: — »A fizikai cél: dolgozni. Mi, akik ingyen tanulhatunk* s már a ki sem mondott vágyainkat is teljesítik, úgy érezzük, nagyon sok mindennel tartozunk államunknak. Mindent visszatéríteni úgysem tudnánk* de valamit szeretnénk. Szeretnénk ifjú felnőttenként bekapcsolódni hazánk építésébe... amibe kis téglaként fog a mi kiskondái munkánk beilleszkedni. Mivel mindenki egy, közös céllal jött ide, közösségi életünk, úgy érezzük, kifogástalan lesz«. A két hét nem nagy idő* hamar elszáll, de a háromszáz lánynak bizonyára emlékezetes lesz. Közös munka, közös szórakozás, sportolás... mind, mind kellemes emléke lesz a táborban eltöltött 1960-as nyárnak.. BOGNÁR ISTVÁN — Benzin helyett — napsugár. Róma környékén a maga nemében egyedülálló autó látható. Az ember azt: hinné, valami özönvízelőtti kocsi, pedig állítólag — a jövő autója. A kocsi lapos tetejére 10 000 hőelemet szereltek, ezek a napsugarakból merítik az ener. giát és így táplálják az »elektro- mobil« akkumulátorait és villanymotorját.- Moszkváról — Láttuk a Tretyakov képtárat is. Negyvenezer kép közül csak négyezret tudnak kiállítani, mert nincs több hely. Most építenek mellette egy másik épületet. Meglepett, hogy a moszkvaiak milyen udvariasak, türelmesek. Az autóbusznál sorbaállnak, sohasem lehet látni olyan tumultust, mint Budapesten. Általában a moszkvaiak minden tekintetben nyugodt tabbak, mint mi vagyunk Budát pesten. — Megnéztük a Szverdlovszk felett lelőtt amerikai gép roncsait és a berendezési tárgyakat is. Nagyon érdekes volt. Láttuk még a Vörös téren lévő Lenin és Sztálin mauzóleumot. Itt állandóan kilométeres sorok kígyóznak* de mindenki türelmesen kivárja* míg sorrakerül. A koszt magyar gyomornak kicsit szokatlan volt. Sok volt a hal* a tonhal, meg a különböző paradicsommal elkészített halféleségek. A magyar gyomornak a jó erős halászlé jobban ízlik. — Sokat lehetne még beszélni Moszkváról, hirtelen ezek jutottak eszembe — fejezte a be a beszélgetést Tihamér. GYtJSZil
