Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-12 / 163. szám
. 't'“ 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG ^ \ \ 1 t 1 * *« 1960. július 12. Tíx éve egy vonalon Félmillió kilométer Szekszárd—Hőgyész között FIGYELEM! Kivénhedt Rába Super autóbuszra ült ezelőtt tíz éve Hüffler György. Tíz évvel ezelőtt tette meg először mint az Autó- közlekedési Vállalat gépkocsi- vezetője a Szekszárd—Szakáig közötti utat. S tíz év óta naponta végigdübörög, m.ost már a negyedik, de új hatalmas hatvanszemélyes autóbuszával, a félig már elkészült aszfaltburkolatú úton. Naponta kétszáznegyven kilométert tesz meg, és tíz év óta több mint félmillió kilométert utazott, s csaknem ugyanennyi utast szállított, baleset nélkül. Igaz, egyszer még 194f-ban egy részeg kerékpáros »fel akarta dönteni« az autóbuszát, de akkor sem ő volt a hibás. S Gyuri bácsi — harmincnégy éves, de utasai mind így szólítják — ül a volán mellett tekergeti a hatalmas kereket... Egy hétig kerestem Höffler Györgyöt, mire megtaláltam. Mindig úton volt. Ha a központban kerestem, akkor már Gerjen felé járt, ha meg Ger- jenbe utaztam utána, akkor már valahol Zomba környékén volt. S végül is rátaláltam Hö- gyészen, a cukrászdában. Feketekávé gőzölög a magastermetű, örökké vidám gépkocsivezető előtt. Régi ismerősként üdvözöl, — valamikor én is voltam utasa, és mindjárt a tárgyra térünk: — Július 18-án jubilálok. Tíz éve járom gépkocsimmal a szekszárd—szakályi, és szekszárd—gerjeni utat. Naponta kétszáznegyvenhárom kilométert utazom. — Mi a titka a balesetmentes vezetésnek? — Józanság, hogy az ember a saját fejével a szembejövő gondolatát is egy kissé kitalálErről is beszélni kell Amikor az otthon kapott sebeket a munkatársak gyógyítják be jöhet Zoli az első látásra magabiztos, ságot sejtetett. A bemutatkozás után láttam csak, hogy mennyire tévedtem. Ez az ismerkedés ezelőtt három évvel történt. Akkor Zoli egy életunt, az emberekben csalódott fiú volt. Beszédhibája miatt testileg-lelkileg összetörtnek érezte magát. Kérésemre mondotta el az élettörténetét. Beszédhibával született. Szülei nem vitték orvoshoz, nem keresték a megfelelő gyógymódot. Aggódtak ugyan miatta, de tehetetlen módon. Sírtak, tördelték a kezüket, de nem tettek semmit, miközben ő felnőtt. Az általános iskola elvégzése után pályaválasztásra került sor. Apja nem tudott jószemmel ránézni, szégyenkezett miatta. A legegyszerűbb feladatok elvégzésére is alkalmatlannak tartotta. Emiatt egy szakma megtanulására nem is mert gondolni. Otthon mindig azzal keserítették, hogy "Ügy sem tudod megtanulni«. Kiölték belőle az utolsó csepp önbizalmat is. Ilyen lelki- állapotban került egy helybeli üzembe segédmunkásnak. Ha kér. cleztek tőle valamit, vagy szólni készült, akkor hosszú ideig még egy hangot se tudott kipréselni magából. A nyelve vadul kalimpált a szájában, az arca eltorzult és válasz helyett csak nyelni tudott. így ment ez három hétig. Az .utasításokra csak bólingatott. Hangtalanul, teljesen befelé fordulva dolgozott. Csak lassan kezdte megszokni az új környezetet. Miközben ő már-már beletörődött a sorsába, az üzem vezetői és a közelében dolgozó munkások valóságos haditanácsot tartottak Zoli önbizalmának visszaszerzése érdekében. Mert ezt tartották b legfontosabbnak. Először bíznia MEGLEPETÉS Meglepetés gyakran érheti az embert. Van, amire számít — névnap, születésnap, karácsony —, és van, amire nem. És éppen ezelf, a leggyakoribbak. Ilyen meglepetés érte pénteken Pál Józsefet, és Budai Istvánt. Meglepetésről a sütőipar gondoskodott... Mint népi ülnökök, pénteken tárgyaláson vettek részt a bíróságon. Délidőben lementek a Szabadság Szálló büféjébe, ott vásároltak néhány kiflit. Budai István kettétöri a kiflit, hát egy darab madzag lóg ki belőle. Kár volt ezért a meglepetésért, mert a sütőipar munkája ellen az utóbbi időben nem volt kifogás. Sőt, egész jó a fogyasztók véleménye a kenyérről és a péksüteményről. Ezért kellene még jobban vigyázni, hogy ne okozzanak ilyen meglepetéseket. kell saját magában, aztán nek a további feladatok. Amitől Zoli legjobban rettegett, attól egyáltalán nem kellett tartania. Már három hete dolgozott és egyetlen csúfolkodó megjegyzést sem tettek rá. Csak egy valaki volt, aki a betegeknek kijáró tapintattal beszélt vele. Ezt viszont jobban el tudta viselni, mint az otthoni durva kíméletlenséget. Telt, múlott az idő és Zoli lebéklyózott nyelve egyre jobban megoldódott. Kezdetben csak válaszokat adott, később már kérdezgetett is. Odáig is eljutott, hogy egy-két percig beszélgetni is látták. Már nemcsak fogadni merte a köszönést, hanem előre is üdvözölte ismerőseit. Szépen haladt. Nem érzett fáradtságot egy-két mondat kimondása után. A nyelve is egyre ritkábban ragadt fel a szájpadlására. A hang akadálytalanabbul jött ki a száján. Ritkán érezte azt is, hogy a nyelve alatt bugyborékol valami. Es mindezt az új, biztató környezetének és a munkatársainak köszönhette. Zoli előtt többször felvillant egy szakma tanulás lehetősége. Reménykedni is tudott már. Mialatt ő ábrándozva olajozta a gépeket a »hátamögött« talán éppen azokban a percekben határozták el, hogy Zoli ipari tanuló lesz. Megtanulhatja a lakatos szakmát. (Steinbach) hassa. És nem szabad szeszt\ inni. — Ezek szerint maga nem is| iszik? — Ezt nem mondom. Estéj vacsora után félliter fröccsöt.) De csak munlca után. Napköz-m ben csak feketét, meg szódavi-] zet, jégbehütöttet — és mutat-l ja a harmatos oldalú poharat,] meg a gőzölgő feketét. — Mi a véleménye utasairól?} — Mind barátaim! Legtöbbjei bérletes, tíz éve együtt járunk,} ismerjük egymás gondját, ba-l ját, örömét. És még mást is megtudokj utasaitól. Ha valakit nem vesznek fel az országúti megállónál,1 nyugodtan vár, inert tudja,} hogy Gyuri bácsi elviszi. Est közvetlen, barátságos, vidám} kedves otthonná teszi a kocsit 1 Szekszárdtól, Hőgyészig... — Hány gépkocsija és kalauza volt a tíz év alatt? — Négy gépkocsim volt, és j két kalauzom. Gazsik Piroská-1 val már nyolc éve együtt ko-1 csizom. És egyszer sem maradt el a ' járat tíz év alatt, még akkor isi közlekedett a högyészi busz,] amikor hófúvástól volt akadá- lyos az út. Tíz év egy autóbusz- vonalon ritka, a megyében ( nincs is ilyen »teljesítménnyel« büszkélkedhető gépkocsivezető. ( — Mit vár a jubileumtól? — Legszebb ajándék az lesz.l hogy elkészül az út, aszfaltbur-} kolással. — És pénzjutalom? — Hát azt nem tudom, remé-1 lem kapok* akkor a családdal1 üdülni megyünk, két hétre va-m lahova a hegyekbe. Reméljük így lesz! (PÁLKOVÁCS) Élénk a KISZ-élet Dunaszentgyörgyön A tél folyamán Dunaszentgyör- gyön a KISZ-szervezet »A világ térképe előtt« című köre előadásain rendszeresen mintegy 25—30 fiatal vett részt. A foglalkozásokat minden hét csütörtökjén tartották, s amikor az előadássorozat véget ért, a fiatalok továbbra is jártak csütörtökönként a KISZ helyiségbe. Jelenleg is minden csütörtökön összejönnek ott és szórakoznak, beszélgetnek. Van lemezjátszójuk, s annak hangjára szórakoznak, táncolnak. A fiatalok most alakítanak kézi- és röplabda csapatot, s úgy tervezik, hogy saját zenekart is létesítenek. / (/yennek-szépségverseny ! A Tolna megyei Népújság közkívánatra az idén is megrendezi gyermek-szépségversenyét amelyet július 24-én indít. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek lehetőleg levelezőlap nagyságú fényképeivel. (fiúk, lányok) A fénykép hátoldalán kérjük feltüntetni korát és lakhelyét. a gyermek nevét, Valamennyi közlésre alkalmas fénykép a Népújságban megjelenik és az olvasók szavazás útján döntik el, ki lesz a gyermek-szépség-* verseny első helyezettje. A Tolna megyei Népújság értékes díjakkal jutalmazza a legtöbb szavazatot elérőket. Az I. díj egy 520 forintos gyermek kerékpár lesz, de lehet nyerni babakocsit, babát, diavetítőt, játékszoba berendezést, összesen tízféle különböző szép és értékes díjat. Ezenkívül a 11—15. helyezettek oklevél díjazásban részesülnek. A versenyzők fényképét már most küldjék bel (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermekszépségverseny jeligére.) Tegyük egyenletesebbé, tervszerűbbé a vasúti szállítást Pártunk VII. kongresszusa a népgazdaság különböző ágazatában, az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben és a többi ágazatoknál is megszabta azokat a fő mutatószámokat, melyek teljesítése az arányos fejlődés szempontjából kívánatos, sőt szükséges. Június 30-ával zárult az 1960. év első féléve, e félév tapasztalataiból megállapítottuk, hogy még mindig van hóvégi, de különösen negyedévi „hajrá”. Ennek bizonyítására szolgáljanak okulásul a következő számok. 1960 első hónapjában a betervezett mennyiségnél 119 000 tonnával kevesebbet, a második hónapban 48 000 tonnával kevesebbet, a harmadik hónapban már 114 000 tonnával többet. a negyedik hónapban 6000 VIII. — És még rajzolni is tudok — mondta később a férj. Legalábbis annyit, amennyi majd kell az órán. A férfi most lázba jött. Mindent meg akart mutatni feleségének, amit titokban megtanult. Ábrákat rajzolt a táblára. Amikor azzal kész lett, megkérte feleségét: — Légy szíves, ezt a pálcát erősítsd a gumikkal a kezem szárához. így... Most pedig földrajz óra következik! Kezdte beleélni magát a szoká sós tanításba, hadd lássa a felesége: végeredményben éppen úgy le tud vezetni egy órát, mint azelőtt. — Figyelem! — mondta azzal a szigorral, amellyel a gyermekeknek szokott beszélni. Ma hazánkról tanulunk. A Magyar Népköz- társaság határa, amint látjuk, itt húzódik. A pálcával pontosan mutatta a térképen a határt jelző csíkot. — Esetleg megmutassam hazánk nagyobb városait is? Nos, asszonyom, feleljen... Ezt a szokatlan hanglejtést most azért használta, hogy végre szólásra bírja az állandóan hallgató és csak mosolygó feleséget. — Ez a város gépgyáfáról nevezetes és itt van az ország egyik legnagyobb szövőüzeme. Mindkettő az ötéves tervben létesült. Érthető ott hátul is£ * A megszokott modorával felágaskodott, mintha a hátulsó pad- ban ülőket akarná jobban szemügyre venni és ellenőrizni, akik elbújtak az előttük ülő társaik mögé. Fél szemével a feleségére sandított, hogy figyel-e, hiszen most ő a tanítvány és most csak egyes egyedül neki magyaráz. — Ettől 15 kilométerre a hegyek között, ott ahol kimerült bányák és lekopott, hasznavehetetlen hegyoldalak vannak... A hangja egy kicsit megcsuk- lott. A mosoly is eltűnt arcáról, de csak egy pillanatra. Mintha Aztán folyt belőle a szó, mintha éppen most jutott volna eszébe, egy érdekes, tanulságos történet. — Egyszer... Mikoris? Mindegy... Tehát volt egyszer egy tanító, aki tiszti továbbképzőn volt. Az is itt gyakorlatozott. Otthon volt a két kis gyermeke és a felesége, akinek egyszer csak vitték a szomorú hírt, hogy felrobbant a kezében... Minek is nevezik? Elnézést, elfelejtettem. És rokkant lett, mind a két kezére. A feleség közbevágott: — Mert az a tanító ott is különb akart lenni a többinél. De mi sem történt volna, mosolygott ez esetben egy kicsit elhamartovább: — Ott egy katonai gyakorlótér is látható. Többnyire a juhnyájak legelésznek rajta, de időközönként itt gyakorlatoznak a néphadsereg alakulatai is. Most szándékosan kerülte felesége tekintetét. Kinézett az ablakon, mintha a járókelőket, a lüktető életet akarná nézni. Vagy talán az ablakban lévő zöldellő dísznövényeket nézte és az jutott eszébe, hogy már meg kellene öntözni, hadd zöldelljenek, viruljanak. Nem tudni. Ezt nem árulta el a tekintet. kodta... Egymásra néztek és összecsó- kolóztak. Az asszony hirtelen eltolta magától a férjét, aki a csonka kezével olyan erősen szorította magához a karcsú asszonyt, hogy valósággal ropogtak csontjai. Most ő is igyekezett átváltozni igazi tanítónak: — Akkor tehát Kálmán fiacskám. beírom az osztályzatot. Látom. készültél... (Folytatjuk.) Boda Ferenc tonnával, az ötödik hónapban 23 ezer tonnával, mag a hatodik hónapban 49 700 tonnával több árut kínáltak fel fuvarozásra a tervezett mennyiségnél, melynek elszállítására még megvolt a lehetőségük. A plusz és mínuszokból lehet látni, hogy mennyire nélkülözik a precizitást a vállalatok szállítási tervei. Ilyen nagyarányú pontatlanság megerőltetést jelent annak a szektornak, amely ilyen pontatlan terveket kap partnereitől. A munka megjavításához nem kell sem béralap, sem létszám, sem pedig beruházási összeg, csupán az szükséges, hogy nagyobb megértéssel viszonyuljanak fuvaroztatóink az egyenletes szállítások biztosításához. A jövőben sokkal jobban törekedjenek a pontosságra, mert a vasútigazga- tóságnak áruféleségenként is pon- tos tervteljesítést kell biztosítani; Szállítási eszközeink nem arányosan fejlődnek a jelentkező szállítási igényekkel, éppen ezért a minőségi tervezésnek igen nagy szerepe lesz a további munkákban. Az egyenletesség pedig követelmény, mert csak így fogunk tud ni minden felkínált árut elszállítani rendeltetési helyére. Ahhoz, hogy második ötéves tervünket sikeresen kezdhessük; szükséges megfelelő tartalék felhalmozása a feldolgozó helyeken; Ezeknek a követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha szállító feleink egyenletes szállítási igényekkel fognak jelentkezni. Erre annál is inkább szükség lesz, mert rövidesen nagyobb mennyiségben lép be szállítási igényeivel a szocialista mezőgazdaság is, ekkor pedig számolni kell azzal, hogy azok a termel- vények, amelyeket folyamatosan, egész éven át lehet kitermelni és szállítani, esetleg háttérbe fognak szorulni. Pontos, ütemes, egyenletes tervezéssel és teljesítéssel adják meg fuvaroztatóink a vasút dolgozóinak azt a lehetőséget; hogy rendelkezésünkre álló eszközeinket úgy tudjuk csoportosítani, hogy minden felkínált árut el tudjunk szállítani és ezzel a vállalataink tervét biztosítani tud juk. Nagy Károly tanácsos, MÁV osztályvezető helyettes
