Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

. 't'“ 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG ^ \ \ 1 t 1 * *« 1960. július 12. Tíx éve egy vonalon Félmillió kilométer Szekszárd—Hőgyész között FIGYELEM! Kivénhedt Rába Super autó­buszra ült ezelőtt tíz éve Hüff­ler György. Tíz évvel ezelőtt tette meg először mint az Autó- közlekedési Vállalat gépkocsi- vezetője a Szekszárd—Szakáig közötti utat. S tíz év óta napon­ta végigdübörög, m.ost már a negyedik, de új hatalmas hat­vanszemélyes autóbuszával, a félig már elkészült aszfaltbur­kolatú úton. Naponta kétszáznegyven ki­lométert tesz meg, és tíz év óta több mint félmillió kilométert utazott, s csaknem ugyanennyi utast szállított, baleset nél­kül. Igaz, egyszer még 194f-ban egy részeg kerékpáros »fel akarta dönteni« az autóbuszát, de akkor sem ő volt a hibás. S Gyuri bácsi — harmincnégy éves, de utasai mind így szólít­ják — ül a volán mellett teker­geti a hatalmas kereket... Egy hétig kerestem Höffler Györgyöt, mire megtaláltam. Mindig úton volt. Ha a köz­pontban kerestem, akkor már Gerjen felé járt, ha meg Ger- jenbe utaztam utána, akkor már valahol Zomba környékén volt. S végül is rátaláltam Hö- gyészen, a cukrászdában. Feketekávé gőzölög a magas­termetű, örökké vidám gép­kocsivezető előtt. Régi ismerős­ként üdvözöl, — valamikor én is voltam utasa, és mindjárt a tárgyra térünk: — Július 18-án jubilálok. Tíz éve járom gépkocsimmal a szekszárd—szakályi, és szek­szárd—gerjeni utat. Naponta kétszáznegyvenhárom kilomé­tert utazom. — Mi a titka a balesetmen­tes vezetésnek? — Józanság, hogy az ember a saját fejével a szembejövő gondolatát is egy kissé kitalál­Erről is beszélni kell Amikor az otthon kapott sebeket a munkatársak gyógyítják be jöhet Zoli az első látásra magabiztos, ságot sejtetett. A bemutatkozás után láttam csak, hogy mennyire tévedtem. Ez az ismerkedés ezelőtt három évvel történt. Akkor Zoli egy életunt, az emberekben csa­lódott fiú volt. Beszédhibája miatt testileg-lelkileg összetörtnek érez­te magát. Kérésemre mondotta el az élettörténetét. Beszédhibával született. Szülei nem vitték orvoshoz, nem keres­ték a megfelelő gyógymódot. Ag­gódtak ugyan miatta, de tehetet­len módon. Sírtak, tördelték a ke­züket, de nem tettek semmit, mi­közben ő felnőtt. Az általános is­kola elvégzése után pályaválasz­tásra került sor. Apja nem tudott jószemmel ránézni, szégyenkezett miatta. A legegyszerűbb feladatok elvégzésére is alkalmatlannak tartotta. Emiatt egy szakma meg­tanulására nem is mert gondolni. Otthon mindig azzal keserítették, hogy "Ügy sem tudod megta­nulni«. Kiölték belőle az utolsó csepp önbizalmat is. Ilyen lelki- állapotban került egy helybeli üzembe segédmunkásnak. Ha kér. cleztek tőle valamit, vagy szólni készült, akkor hosszú ideig még egy hangot se tudott kipréselni magából. A nyelve vadul kalim­pált a szájában, az arca eltorzult és válasz helyett csak nyelni tu­dott. így ment ez három hétig. Az .utasításokra csak bólingatott. Hangtalanul, teljesen befelé for­dulva dolgozott. Csak lassan kezdte megszokni az új környeze­tet. Miközben ő már-már beletörő­dött a sorsába, az üzem vezetői és a közelében dolgozó munkások valóságos haditanácsot tartottak Zoli önbizalmának visszaszerzése érdekében. Mert ezt tartották b legfontosabbnak. Először bíznia MEGLEPETÉS Meglepetés gyakran érheti az embert. Van, amire számít — névnap, születésnap, kará­csony —, és van, amire nem. És éppen ezelf, a leggyakorib­bak. Ilyen meglepetés érte pén­teken Pál Józsefet, és Budai Istvánt. Meglepetésről a sütő­ipar gondoskodott... Mint népi ülnökök, pénteken tárgyaláson vettek részt a bíró­ságon. Délidőben lementek a Szabadság Szálló büféjébe, ott vásároltak néhány kiflit. Budai István kettétöri a kiflit, hát egy darab madzag lóg ki belő­le. Kár volt ezért a meglepe­tésért, mert a sütőipar munká­ja ellen az utóbbi időben nem volt kifogás. Sőt, egész jó a fo­gyasztók véleménye a kenyér­ről és a péksüteményről. Ezért kellene még jobban vigyázni, hogy ne okozzanak ilyen meg­lepetéseket. kell saját magában, aztán nek a további feladatok. Amitől Zoli legjobban rettegett, attól egyáltalán nem kellett tar­tania. Már három hete dolgozott és egyetlen csúfolkodó megjegy­zést sem tettek rá. Csak egy va­laki volt, aki a betegeknek kijáró tapintattal beszélt vele. Ezt vi­szont jobban el tudta viselni, mint az otthoni durva kíméletlenséget. Telt, múlott az idő és Zoli le­béklyózott nyelve egyre jobban megoldódott. Kezdetben csak vá­laszokat adott, később már kér­dezgetett is. Odáig is eljutott, hogy egy-két percig beszélgetni is látták. Már nemcsak fogadni merte a köszönést, hanem előre is üdvözölte ismerőseit. Szépen haladt. Nem érzett fáradtságot egy-két mondat kimondása után. A nyelve is egyre ritkábban ra­gadt fel a szájpadlására. A hang akadálytalanabbul jött ki a száján. Ritkán érezte azt is, hogy a nyel­ve alatt bugyborékol valami. Es mindezt az új, biztató környeze­tének és a munkatársainak kö­szönhette. Zoli előtt többször felvillant egy szakma tanulás lehetősége. Reménykedni is tudott már. Mi­alatt ő ábrándozva olajozta a gé­peket a »hátamögött« talán éppen azokban a percekben határozták el, hogy Zoli ipari tanuló lesz. Megtanulhatja a lakatos szakmát. (Steinbach) hassa. És nem szabad szeszt\ inni. — Ezek szerint maga nem is| iszik? — Ezt nem mondom. Estéj vacsora után félliter fröccsöt.) De csak munlca után. Napköz-m ben csak feketét, meg szódavi-] zet, jégbehütöttet — és mutat-l ja a harmatos oldalú poharat,] meg a gőzölgő feketét. — Mi a véleménye utasairól?} — Mind barátaim! Legtöbbjei bérletes, tíz éve együtt járunk,} ismerjük egymás gondját, ba-l ját, örömét. És még mást is megtudokj utasaitól. Ha valakit nem vesz­nek fel az országúti megállónál,1 nyugodtan vár, inert tudja,} hogy Gyuri bácsi elviszi. Est közvetlen, barátságos, vidám} kedves otthonná teszi a kocsit 1 Szekszárdtól, Hőgyészig... — Hány gépkocsija és ka­lauza volt a tíz év alatt? — Négy gépkocsim volt, és j két kalauzom. Gazsik Piroská-1 val már nyolc éve együtt ko-1 csizom. És egyszer sem maradt el a ' járat tíz év alatt, még akkor isi közlekedett a högyészi busz,] amikor hófúvástól volt akadá- lyos az út. Tíz év egy autóbusz- vonalon ritka, a megyében ( nincs is ilyen »teljesítménnyel« büszkélkedhető gépkocsivezető. ( — Mit vár a jubileumtól? — Legszebb ajándék az lesz.l hogy elkészül az út, aszfaltbur-} kolással. — És pénzjutalom? — Hát azt nem tudom, remé-1 lem kapok* akkor a családdal1 üdülni megyünk, két hétre va-m lahova a hegyekbe. Reméljük így lesz! (PÁLKOVÁCS) Élénk a KISZ-élet Dunaszentgyörgyön A tél folyamán Dunaszentgyör- gyön a KISZ-szervezet »A világ térképe előtt« című köre előadá­sain rendszeresen mintegy 25—30 fiatal vett részt. A foglalkozáso­kat minden hét csütörtökjén tar­tották, s amikor az előadássorozat véget ért, a fiatalok továbbra is jártak csütörtökönként a KISZ helyiségbe. Jelenleg is minden csütörtökön összejönnek ott és szórakoznak, beszélgetnek. Van lemezjátszójuk, s annak hangjára szórakoznak, táncolnak. A fiatalok most alakítanak kézi- és röplabda csapatot, s úgy tervezik, hogy sa­ját zenekart is létesítenek. / (/yennek-szépségverseny ! A Tolna megyei Népújság közkívánatra az idén is megrendezi gyermek-szépségversenyét amelyet július 24-én indít. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek lehetőleg levelezőlap nagyságú fényképeivel. (fiúk, lányok) A fénykép hátoldalán kérjük feltüntetni korát és lakhelyét. a gyermek nevét, Valamennyi közlésre alkalmas fénykép a Népújságban megjelenik és az olvasók szavazás útján döntik el, ki lesz a gyermek-szépség-* verseny első helyezettje. A Tolna megyei Népújság értékes díjakkal jutalmazza a legtöbb szavazatot elérőket. Az I. díj egy 520 forintos gyermek kerékpár lesz, de lehet nyerni babakocsit, babát, diavetí­tőt, játékszoba berendezést, összesen tízféle különböző szép és érté­kes díjat. Ezenkívül a 11—15. helyezettek oklevél díjazásban ré­szesülnek. A versenyzők fényképét már most küldjék bel (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermek­szépségverseny jeligére.) Tegyük egyenletesebbé, tervszerűbbé a vasúti szállítást Pártunk VII. kongresszusa a népgazdaság különböző ágazatá­ban, az iparban, mezőgazdaság­ban, közlekedésben és a többi ága­zatoknál is megszabta azokat a fő mutatószámokat, melyek teljesíté­se az arányos fejlődés szempont­jából kívánatos, sőt szükséges. Június 30-ával zárult az 1960. év első féléve, e félév tapasztalatai­ból megállapítottuk, hogy még mindig van hóvégi, de különösen negyedévi „hajrá”. Ennek bizonyí­tására szolgáljanak okulásul a kö­vetkező számok. 1960 első hónap­jában a betervezett mennyiségnél 119 000 tonnával kevesebbet, a második hónapban 48 000 tonná­val kevesebbet, a harmadik hó­napban már 114 000 tonnával töb­bet. a negyedik hónapban 6000 VIII. — És még rajzolni is tudok — mondta később a férj. Legalább­is annyit, amennyi majd kell az órán. A férfi most lázba jött. Min­dent meg akart mutatni felesé­gének, amit titokban megtanult. Ábrákat rajzolt a táblára. Ami­kor azzal kész lett, megkérte fe­leségét: — Légy szíves, ezt a pálcát erő­sítsd a gumikkal a kezem szárá­hoz. így... Most pedig földrajz óra következik! Kezdte beleélni magát a szoká sós tanításba, hadd lássa a fele­sége: végeredményben éppen úgy le tud vezetni egy órát, mint azelőtt. — Figyelem! — mondta azzal a szigorral, amellyel a gyermekek­nek szokott beszélni. Ma hazánk­ról tanulunk. A Magyar Népköz- társaság határa, amint látjuk, itt húzódik. A pálcával pontosan mutatta a térképen a határt jelző csíkot. — Esetleg megmutassam ha­zánk nagyobb városait is? Nos, asszonyom, feleljen... Ezt a szokatlan hanglejtést most azért használta, hogy végre szólásra bírja az állandóan hall­gató és csak mosolygó feleséget. — Ez a város gépgyáfáról ne­vezetes és itt van az ország egyik legnagyobb szövőüzeme. Mind­kettő az ötéves tervben létesült. Érthető ott hátul is£ * A megszokott modorával fel­ágaskodott, mintha a hátulsó pad- ban ülőket akarná jobban szem­ügyre venni és ellenőrizni, akik elbújtak az előttük ülő társaik mögé. Fél szemével a feleségére san­dított, hogy figyel-e, hiszen most ő a tanítvány és most csak egyes egyedül neki magyaráz. — Ettől 15 kilométerre a he­gyek között, ott ahol kimerült bányák és lekopott, hasznavehe­tetlen hegyoldalak vannak... A hangja egy kicsit megcsuk- lott. A mosoly is eltűnt arcáról, de csak egy pillanatra. Mintha Aztán folyt belőle a szó, mintha éppen most jutott volna eszébe, egy érdekes, tanulságos történet. — Egyszer... Mikoris? Mind­egy... Tehát volt egyszer egy ta­nító, aki tiszti továbbképzőn volt. Az is itt gyakorlatozott. Otthon volt a két kis gyermeke és a fele­sége, akinek egyszer csak vitték a szomorú hírt, hogy felrobbant a kezében... Minek is nevezik? Elnézést, elfelejtettem. És rok­kant lett, mind a két kezére. A feleség közbevágott: — Mert az a tanító ott is kü­lönb akart lenni a többinél. De mi sem történt volna, mosolygott ez esetben egy kicsit elhamar­tovább: — Ott egy katonai gyakorlótér is látható. Többnyire a juhnyájak legelésznek rajta, de időközön­ként itt gyakorlatoznak a nép­hadsereg alakulatai is. Most szándékosan kerülte fele­sége tekintetét. Kinézett az ab­lakon, mintha a járókelőket, a lüktető életet akarná nézni. Vagy talán az ablakban lévő zöldellő dísznövényeket nézte és az jutott eszébe, hogy már meg kellene öntözni, hadd zöldelljenek, virul­janak. Nem tudni. Ezt nem árul­ta el a tekintet. kodta... Egymásra néztek és összecsó- kolóztak. Az asszony hirtelen eltolta ma­gától a férjét, aki a csonka ke­zével olyan erősen szorította ma­gához a karcsú asszonyt, hogy valósággal ropogtak csontjai. Most ő is igyekezett átváltoz­ni igazi tanítónak: — Akkor tehát Kálmán fiacs­kám. beírom az osztályzatot. Lá­tom. készültél... (Folytatjuk.) Boda Ferenc tonnával, az ötödik hónapban 23 ezer tonnával, mag a hatodik hó­napban 49 700 tonnával több árut kínáltak fel fuvarozásra a terve­zett mennyiségnél, melynek el­szállítására még megvolt a lehe­tőségük. A plusz és mínuszokból lehet látni, hogy mennyire nélkü­lözik a precizitást a vállalatok szállítási tervei. Ilyen nagyará­nyú pontatlanság megerőltetést jelent annak a szektornak, amely ilyen pontatlan terveket kap part­nereitől. A munka megjavításá­hoz nem kell sem béralap, sem létszám, sem pedig beruházási összeg, csupán az szükséges, hogy nagyobb megértéssel viszonyulja­nak fuvaroztatóink az egyenletes szállítások biztosításához. A jövő­ben sokkal jobban törekedjenek a pontosságra, mert a vasútigazga- tóságnak áruféleségenként is pon- tos tervteljesítést kell biztosítani; Szállítási eszközeink nem ará­nyosan fejlődnek a jelentkező szállítási igényekkel, éppen ezért a minőségi tervezésnek igen nagy szerepe lesz a további munkák­ban. Az egyenletesség pedig köve­telmény, mert csak így fogunk tud ni minden felkínált árut elszállí­tani rendeltetési helyére. Ahhoz, hogy második ötéves tervünket sikeresen kezdhessük; szükséges megfelelő tartalék fel­halmozása a feldolgozó helyeken; Ezeknek a követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha szállító feleink egyenletes szállí­tási igényekkel fognak jelentkez­ni. Erre annál is inkább szükség lesz, mert rövidesen nagyobb mennyiségben lép be szállítási igényeivel a szocialista mezőgaz­daság is, ekkor pedig számolni kell azzal, hogy azok a termel- vények, amelyeket folyamatosan, egész éven át lehet kitermelni és szállítani, esetleg háttérbe fognak szorulni. Pontos, ütemes, egyenle­tes tervezéssel és teljesítéssel ad­ják meg fuvaroztatóink a vasút dolgozóinak azt a lehetőséget; hogy rendelkezésünkre álló esz­közeinket úgy tudjuk csoportosí­tani, hogy minden felkínált árut el tudjunk szállítani és ezzel a vállalataink tervét biztosítani tud juk. Nagy Károly tanácsos, MÁV osztályvezető helyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom